Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-02-26
XX. évfolyam. 9. szám. Pápa, 1893. február 26. Sí Megjelenik minden v a sá r a a p. Közérdekű sürgős közlésekre kofonkiiit rendkívüli számuk is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csík ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a l ar) Ä szerkesztőségéhez (hosszuutcza 969. sz.) küldendők. ^ 'Sü Klőfizeíéai díjak. ^V, Egy évre (> írt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 Irt öc krajezár. Egy szám ára 1 i> kr. Hirdetések Egyhasábos petifsnr térfVgata után 5 kr, nyiltti'rben ;-')!• kr. A díj elő r e fiz^l endo. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az el'"fizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn )jór íjai ) ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek 111 eg v áí asz t o tt k özl Öny e. Csak előre! Hazánknak, nemzetünknek az idő és kor követelményeivel párhHzamjs előrehaladása s fejlődése szoros összefüggésben, szoros kapcsolatban van városaink haladásával és fejlődésével, mert minden tekintetben kifejlett, művelt, virágzó városok összesége képezhet csak iegfőkép, művelt, virágzó államot, nemzetet. Városaink előrehaladásának, fejlődésének és igy felvirágzásának fő feltétele pedig az, hogy azok culturális, közegészség- köztisztaságügyi, ipar s kereskedelmi, gazdasági és más több tekintetben a kívánalmaknak mindinkább megfeleljenek és ez által polgáraiknak jólétet, biztos jövőt nyújtsanak. Hogy a városok e nemes feladatuknak és kötelességüknek megfeleljenek, ezen szép czéljukat elérjék: az egyes polgároknak kötelessége ós érdeke feltótlenül az, hogy városaikat ezen buzgó törekvésükben — a haladás s fejlődés hosszú rögös utain, még az áldozatoktól sem riadva vissza — jó egyetértéssel segítsék, támogassák; városaiknak érdekét, jólétét, virágzását minden tekintetben előmozdítsák, mivel a korral haladó, életrevaló, nemes gondolkozású és a közügyekért lelkesülő polgárok jő egyetértése teheti csak virágzóvá, boldoggá városainkat. E szép törekvéseket azonban csak akkor koszorúzhatja siker, e czéljukat csak akkor érhetik el a polgárok, ha a közérdeknek szolgálva, személyes érdekeiket háttérbe szorítják és önzetlenül munkálkodnak a közügyek előmozdításán. Nagy eszmékért, nagy czélokért pillanatnyira lelkesülni, azok megvalósítását akarni: szép, nemes dolog és feladat; szükséges, közhasznú ujjitások gyors létesítése: elismerésre méltó cselekedet; de a meglevő hasznos és czélszerü közintézményeknek tovább is fenntartása, azok felvirágoztatásának minél inkább előmozdítása: szent kötelessége a polgároknak. Kell továbbá, hogy ne csak akkor tartsunk össze, ha valamely komoly veszedelem felhői tornyosulnak fejünk fölött, ha sajkánkat elmerüléssel fenyegetik az ellenséges habok; de tartsunk össze akkor is, midőn a béke verőfényes napja süt és bennünket semmi veszély nem fenyeget. Mert igy bármi történjék, készen talál bennünket és képesek leszünk egyetértéssel mind megtámadott érdekeinket megvédelmezni, miud a veszélyben forgott közintézményeinket magunknak megás fenntartani s igy közügyeinknek szolgálatában is magunkat kitüntetve, megérdemlett jutalmunkat: a közelismerést elnyerni. Hála a gondviselésnek, városunk hivatott polgárai mostanában minden nemes, jó ügy mellett teljes jó egyetértéssel működtek és sok eredményt is értünk el. Adja Isten, hogy ezentúl is mindig igy legyen! A gyufamonopolium. A gyufámonopolium eszméje, melyet hazánkban nemrég Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő vetett fel először Veszprémmegye közigazgatási bizottsága ülésén, s melynek érdekében lapunk hozott az összes hírlapok között czikkeket, hódítani kezd nemcsak minálunk, hanem Ausztriában is. A »Wiener Tagblatt*> ban maga a kiadó Szeps Mór ir a lap élén a gyufám onopolium mellett egy igen érdekes czikket. Nagyon figyelemreméltó, hogy mi adta meg a lökést az állami gyufamonopolium eszméjének Ausztriában ? Az osztrák képviselőház minapi ülésén Polzhofer képviselő felhívta a kormány figyelmét a »gyufaring«-re, mely most van alakulóban. Az összes osztrák gyufagyárosok ugyanis szövetségre léptek egymással a czólból, hogy a gyufaelárttsitást monopolizálják. E szerződés következtében egyetlen egy elárusító helyet állítanának fel, a vevők ide volnának utalva s a gyárosok korzorcziuma kényekedve szerint állapítaná meg a gyufa árát. A mit tehát az állam nem hozott még be, behoznák a haszonleső gyárosok s a gyufafogyasztásból évente befolyó körülbelül öt millió forintot ők raknák zsebre. Az adófizető polgárok tehát éreznék egy ujabb monopóliumnak súlyát, a nélkül, hogy ebből az államnak s igy részben maguknak a fogyasztóknak is valami hasznuk lenne. A JWiener Tagblatt* tehát egyenesen sürgeti a kormányt, hogy a gyufamouopoliumot vegye ki a >gyufariug*haszonleső kezeiből s az e czimen befolyó jövedelmet vagy fordítsa a kisebb javadalmazásit tisztviselők fizetésének javítására vagy pedig engedje el ennek fejében a legalsóbb néposztályok kereseti adóját. Igy lesz haszna a gyufa-monopóliumból az adófizető polgároknak is. Mondanunk is felesleges, hogy mi az állami gyufamonopolium behozatalának eszméjét feltétlenül pártoljuk. Xem egyszer irtunk a Pápai Lapokban mellette, nem egyszer sürgettük és sürgetjük ma is. Csakhogy minálunk a gyuíamoüopoliumból befolyó pénzt első sorban kisdedóvodák felállítására kellene fordítani, mert erre feltétlenül égető szükség van. Nagyon örülünk, hogy Ausztriában is tért kezd hódítani az eszme, mert a gyufainouopoliumot a közös vámterület következtében nálunk is csak akkor lehetne megvalósítani, ha azt Ausztria is életbeléptetné a maga területére nézve. Es ha győz ez eszme, ha a milliókon, miket a nemzet a gyufamonopolium után kap, vagy kisdedóvodák állíttatnak fel, vagy a szegény nép adóterhe könnyítetik: Veszprémmegyeé lesz az elismerés! A családi élet s különösen a s nök helyzete Athénben.") ! A régi időknek legérdekesebb ós leg- I dicsőbb népe mindenesetre a görögök vol- } tak. Szabadságszerető, vitéz és testileg j kiválóan szép népfaj. Náluk fejlődött ki | először a népszabadság s vele együtt a i köztársasági államforma. Ipar, kereskede- | lem, művészet ós a tudományok terén is oly magasra jutottak, hogy csak az újkor nagy ós müveit nemzetei versenyezhetnek *) Felolvastatott a pápai keresk. ifjúság önképzőkörében. velük. Sőt a művészet egyes ágaiban, igy például a szobrászatban, talán mindörökre utolérhetetlenek maradnak. Tőlük hatott el az igazi művelődés a régi rómaiakhoz, a rómaiak átplántálták azt a mustani európai nemzetek ősei közé s igy Európa mostani nagy műveltségének alapvetői és megkezdői, s nekünk mindnyájunknak is tanító mesterei a régi görögök. E régi görögök közt is legnagyobb szerepet játszott az athenéi köztársaság s épen annak fővárosa Athén. Olyan volt ez az ókor nagy városai közt, mint például Paris a mostani fővárosok között. Székhelye a művészetnek ós tudománynak; irányadó a divat ós társadalmi szokások tez'én. Azt hiszem tehát nem lesz egészen érdektelen, ha egyet-mást elmondok arról, hogy „milyen volt a esaládi éh'i és különösen a nök helyzete Athénben, a rfyi viláy eme fővárosában ?" • Kr. e. V. és IV. században. > Nem lesz ez egészen érdektelen s néhány hasznos tanulságot okvetlen meríthetünk belőle. Mert az kétségtelen, hogy a család képezi az emberi társadalomnak szilárd fundamentumát: ezen alapul az egész állami élet. Ahol a család nem alkot szilárdan összefüggő egészet, hanem a férj és nő, a szülök ós gyermekek csak laza és könnyen szótbontható kötelékekkel vannak összekapcsolva : ott az emberi társadalom is laza és szétfolyó ; ott az embernek díszét képező valódi erkölcsös és vallásos élet nem konosulhat meg s erőteljes állam nem fejlődhetik ki. Igy látjuk ezt ma is a vad népek között. Ha most már az athéniek családi életét ezen szempontból vizsgáljuk, örömmel tapasztaljuk, hogy ott a család tagjait nagyrészt igen erős kötelékek kapcsolják egybe. Minden család külön mintegy kis államot képezett, melyben a férj, a családapa volt a föltétlen hatalmú kis király. Az ö akaratához kellett alkalmazkodni mindenkinek mindenben. Tehát nemcsak a cselódi munkát végző rabszolgáknak, hanem a gyermekeknek, sőt a feleségnek is. Az ö akaratával szemben mindenkinek hallgatás volt a kötelessége; parancsa ellen nem lehetett apjjellálni sehova. Fiai és leányai, ha még oly nagyok voltak is, mindenkor hódoló tisztelettel környezték. S erre oly nagy súlyt helyeztek, hogy mikor évenként a magas állami tisztségeket betöltötték, az uj tisztviselőket ebből a szempontból is vizsgálat alá vették s ha valamelyikről kisült, hogy szülei ellen tiszteletlenséget tanúsított, hivatalától megfosztották. Hej ! ha nálunk is ilyen törvénj't akarnának most behozni, ennek alighanem még több ellensége akadna, mint a polgári házasságnak! Ha atya király volt a családban, méltán várhatjuk, hogy felesége meg királyné legyen. Sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy igen korlátozott hatalmú királyné volt. Gyermekei s a cselédséget képező rabszolgák részérül ugyan ö is kellő tiszteletben részesült, de már férjével szemben nagyon is háttérbe szorult. Xem volt a szó magyar értelmében fvleség, mert csaknem minden jog és hatalom a férjet illette, a nő vállára inkább csak a kötelességek nehezedtek. Különösen ingatag volt az ö helyzete akkor, ha az ég nem áldotta meg gyermekekkel. Mert ilyen esetben bizony igen hamar bekövetkezett az elválás. A férj visszaadta hozományát s haza küldte az apja házához. S a melyik nő igy járt, az másik házasságot nem igen remélhetett s oda haza a szülői háznál is csak olyan szomorú szerepet játszott, mint a kocsiban az ötödik kerék. De ne gondoljuk, hogy az Isten hiába adott volna a miknek oly éles és találékony elmét s hogy ne igyekeztek volna magukon segíteni, ha már a törvény és társadalmi szokiís ily igazságtalanul sújtotta őket olyan hibájukért, melyről nem tehettek. Egy segítettek tehát magukon, a hogy lehetett. S ha már nem volt kilátás, hogy az ég megáldja őket gyermekekkel, hit néha megkisérlették. idegen g3'erujek becsempészését. S ha a térj kissé az ügyetlenebb fajtához tartozott, ez néha sikerült is. Még az sem biztosította eléggé a nő helyzetét férje házában, ha csak leány gyermekei voltak. Mert a leány nem tar! totta fenn a család nevét s nem áldozha; tott a házi isteneknek s a meghalt <">sök I lelkeinek, s mit a görögök vallásos tekintetből oly fontosnak, süt elengedhetlennek tartottak. Azért ha liu gyermek nem volt, az athéni ember kénytelen volt más gyermekét fogadni fiává, s a leányok elöl ez a fogadott gyermek vitte el az örökség nagy részét. Ily esetben az örökbe fogadott fiu rendesen elvette a fogadott ajíja leányát. i)e azért az anya helyzete igy is nehéz és sokszor nagyon is kellemetlen volt, mert ha pl. térje meghalt s az örökbe fogadott fin 1- U a ház feje, ettől bizony sohasem várhatott ám oly előzékenységet ós tiszteletei, mintha saját édes fia lett volna. Borsos István. (Folyt, köv.) T Á R C Z A. Bort elesn.be .... Bort elembe, csaplárosné, Lángot azító bakatort.' Babánatom tovaszállott, Hadd igyam meg rá a tort Régen volt már, hogy vigadtam, Nagyon régen volt biz' az; És ha ittam, borozgattam: Bánatomra volt vigasz. Szegény szivem, fájó szivem, Mennyit türe, szenvede! Sebhelyektől olyan foltos, Mint a koldus ködmene. De megálltunk vészviharban, Mint"kőszirt a hab között; Nem törött e sziv darabbá, Hozzá bármi ütközött .... itég egy messzélyt, csaplárosné, A ragyogó csillagát! Bánatomban annyit ittam — S most örömem volna gát ? Bort elembe, vérgyulasEtő, Seivderitő bakatort: Bubánatom tovaseállott, Hadd igyíim meg rá a tort! Kara Jenő. Hitka vadász zsákmány. (Diák emlékek.) A >Pápai Lapok< eredeti tárczája. A csizmadia inas mesterségét a csizmaszár ós papucs szedésnél kezdi, az én vadász szenvedélyem a bodzafa puskánál nyilvánult elsőben. A bodzafa puska kitűnő alkotmány, még lőpor sem kell bele, és mégis durranik, annál tökéletesebb csak a gummi puska, az ugyan nem durranik, de annál jobban kell czélozni, hogy a bőrfogóba rejtett „göbócs" czélt találjon. A gummi puskával való vadászat ép oly izgalmat keltő élvezet, mint egy serdülő kis leánynak a mama kijelentése, hogy az eddig viselt fejkendő helyett kalapot kap, egy valóságos franczia kalapot, melyen a piros szalagcsokron kivül 5 pipacs, 4 szál búzavirág is lesz. Sőt még egyéb hasonlatosság is van a kettő közt, a kis leány első kalapja ép oly feltűnést kelt barátnői körében, mint személyiségem keltett iskolai pajtásaim előtt, midőn az általánosan gyűlölt tanitó urnák sikerült az ablakját első lövésre bezúzni, és igy elismerték, hogy „jól kezelem a csujzlit", ez volt diák nyelven a mü-kifejezóse a ^" , .mmi puskának. De még ez se minden, a kis leány szivét az első kalap hozza veszélybe, mert azon öntudatra ébred, hogy most szebb mint eddig volt, hódítani, tetszeni vágy, engem a gummi puska hozott az első komoly rémületbeFényes sikereim a mészáros kutyák megfuttatása körül azon vakmerőségre vittek, hogy a sétára induló utbiztos mellett ballagó nagy bozontos kutyát czólba vegyem, hogy véletlenül az utbiztos uramat lőttem hátba, az az én bajom volt, de viszont az utbiztos uramé, hogy én a közeli palánkot sikeresen átugortam, mely biztos védf'alul szolgált ütései ellen, mert tekintettel terjedelmes voltára nem is kísérletté meg, hogy az ugrás magas művészetében versenyre, keljen velem. Midőn később megtudtam, hogy Nimród apánk nyíllal ejtette el az első nemes vadat, vágyaim netovábbja egy nyil-puska lett, nem szolgáltam ugyan 7 évig érte mint Jákob Rachelért, de egy fél évig hordtam a szivarvéget János bácsinak a faragó gazdának, mig megkészült a híres alkotmány; még csak spagót kellett reá és ott lógattam büszkén vállamon, azt képzelve, hogy az egész világot bámulatba ejtem ujabb szerzeményemmel. Hogy milyen érzés fogott el akkori mikor édes apám a bécsi kiállításból egy valóságos „Flóbert" puskát hozott, azt nem is kísérlem leirni, legalább is tigris vadásznak képzeltem magamat, ki a legsötétebb Afrikában halomra fogja lődözni a tigriseket ós elefántokat. E naptól fogva nem izlett többé a kávé, reggelire szalonnát ettem, sőt vadász emberhez illően olykor megviziteltem a szilvóriumos fiaskót is, pedig siralmas arezot vágtam min_den korty után. Sokkal könnyebb volt rászoknom a füllentésre, mi szintén elkerülhetetlen kelléke egy vadász embernek. Még egy nagy aquisitióra készültem, ós sikerült is a számadó juhásztól egy bozontos komondor kutyakölket kicsalni, melyet felakartam nevelni vizslának, szaglása ugyan nem volt az ujoneznak, de annál kitünöebben ugatott, az aporterozásban is nagyon kényes volt, a követ, a rongyba dugott fát megvetette, de szívesen futott a leesett veréb után, melye ^ azonban csak karhatalommal lehetett tőle elvenni. Vadász életem tragicus története tulajdonképeu csak a „Flóbert 1 ' és az „Amidor" (mert igy hivták a nemes állatot; megszerzésével kezdődött, nem volt nagyobb ur nálamnál, mint mikor szombaton ebédután letehettem a kanalat, és sikerült a preceptorommal elhitetni, hogy nincs hétfőre számtani feladvány. Rohantam a gyümölcsösbe a nyihogó „Amidor"ral ós megkezdődött a hajsza az ég szárnyasai ellen, legnagyobb előszez-etettel lestem a fakopogtató harkály és a tövisszúró gébicsekre, a verebeket csak a tarkább madarak hiányában lődöztem agyon néha-néha. Kutyámnak jobb szeme volt mint orra, és ha valamit észre vett, nyihogással figyelmeztetett. Már vag3 r két óráig kószláltam a gyümölcsösben, midőn kutyám a deszka kerítés felé rohant, melynek tetején egy fényes tollú madár ült. Visszafojtottlólekzettel, csúszva közelgek a ragyogó tollú madárhoz, mely legnagyobb bámulatomra 15 lépésig bevárt. Soha szebb madarat nem láttam, fényes zöld tolla aranyszínt játszott, fején hófehér bóbitával, szivdobogva emelem fel puskámat, czélzok, a madár tolla foszlányokban hullik szét, mi biztos jele, hogy találtam. Átugrom a kerítést a zsákmányért, de mintha villám ütött volna meg, képzeljék a szomszéd kisasszony ujdivatu kalapjáról lőttem le a ragyogó tollú madarat, ki regény olvasás közben a kerítés mellett elszunyadt. Mindketten meg voltunk rémülve, csak azt sajnálom, hogy kárpótlásul még meg sem kérhettem kezét, mert hiszen csak 16 éves voltam. Hiksos. Akaratszabadsag. A >Pápai Lapok* eredeti tárczája. — Tudod kedvesem, az akaratszabadság egyik legkiválóbb előnye a gyarló embernek. Szabadon akarhat, szabad nyilvánulást engedhet magasztos gondolatainak. Vannak olyan bolondos philosophusok, kik azt állítják, hogy akaratszabadság nem létezik, pedig ugy-e te is elismered jogosultságát. Igy kezdte a pbilosophus férj csinos kis feleségével a társalgást, mikor ez a mult bálój izgalmaitól s a táncztól még fáradtan, tetszetős pongyolában férje dolgozószobájába lépett. Az asszonyka egy hintaszókben kényelmesen elhelyezkedve, álmos szemeivel valami hervadt ibolyacsokrot nézegetett, mit egy fess huszárhadnagytól kapott a tegnap esti bálon. Sigy, habár tudós férje háromszor-négyszer is elkórdezte tőle, mit tart az akaratszabadságról, a csintalan asszonyka csak hallgatott. — Qui tacet, consentire videtur,*; mormogta Boronkay uram, s tovább folytatta fejtegetéseit. — Egyik-másik kollega azt szokta odavágni az akaratszabadság hatalmas elmélete ellen, hogy ez semmiképen sem létezik. Ilyen például: Schoppenhauer. Ez már ferde felfogás, feltéve természetesen, hogy a pbilosophus mindenkor eltekint a külvilág korlátaitól, s csak magát az embert veszi tekintetbe gondolataival, érzelmével. Akaratszabadság bizony van; elveimből semmit sem engedek, hat kötetes munkám megdönti az ellentábor legnagyobb állításait is s hadat izen a homályos *) A ki hallgat, beleegyezik.
