Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-02-12

XX. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1893. február 12. •

K Megjelenik m i i) cl n n v a sá r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronliini rend k i v ü 1 i s z á ni o k adatnak ki. Héniientetleu levelek, <:sak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m é n y e k a szerkesztőségéhez (hosszus/Z utiva 9(59. sz.) küldendők. Pápa j PÁPAI LAFOL ————Í—— K Klofizetési díjak Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába. (Röhn Mór jiai ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Van-e hát haszna Pápának...? Soha jobban kapóbbra nem jött czikk, :i .ut azon czikk, melyet a Csorna-Kapuvar és Vidéke czimü helyi lap közöl a joíjjtt-csovHit > vasútról. Mielőtt megjegyzéseinket e czikk után megtérniük, itt csak idézzük szóróiszóra a kérdéses czikknek minket érdeklő részeit. Az ülfltő czikkbeu olvassuk ezeket: ..A csorna-pápui vasút a kereskedőknek pedig határozottan árt, mert az aniugy is nagy verseny mellett Pápáról nj eon•urrensek sereglenónek Csornára, akik a megélhetést lehetetlenné tennék. Iparosaink pedig teljesen tönkre mennének, hisz már manap is szegényeknek mily küzdelmekon kell átmenniök, hogy tisztességesen megélhessenek, a vasút létezésekor mindenki 20 —30 krért Pápára fog menni és ruháját, csizmáját ott fogja csináltatni. Csornán talán senkinek se kell ez a vasút, mert ez Csornának végromlását jelentené, jeléül ennek Csornáról egyetlen egy ember se került ki, aki törzsrészvényt jegyzett volna. Ez az uj O'DiiU csakis Szany és főleg Pápának használna. Pápa! Bizonyos, hogy Csorna minden szükségletét onnan fedezné. A pápai viszonyok oly korhadtak, hogy a létért való küzdelemben a kereskedők és iparosok annyira tulliczitálj ák egymást, hogy sorba elszegényednek, vagy buknak. A csornai iparos és kereskedő becsülettel és tisztességben akar megélni, ők tehát nem versenyezhetnek a pápaiakkal, akik ugy szólván mindent potom áron adnak. A dolog annyira fog fejlődni, hogy aki egypár rzipiif, csizmát, vagy egy pár kötényt fog vásárolni, azt sem a csornai csizmadiánál, ezipésznél, vagy kereskedőnél fogja megvenni, hanem elmegy Pápára, ahol fél áron kapja meg az árut. Mi lesz akkor a szegény csornai iparosból Xem ajánlhatjuk eléggé némely pájiai, örökösen kritizáló, minden nemes -színét és városunk érdekeire irányuló indítványt kicsin>/lmi szerető uraknak,— olvassák el a fenti idézeteket. Egy legilletékesebb tolmács, maga a csornai hirlap irja ezeket. Ennek csak tudnia kell, mi válik Csornának hasznára. És ime ugyan arra az eredményre jut, mit a mi lapunk folyton hangoztatott, hogy minden vasút, de főleg a pápa-csornai vasút nagy hasznára lesz városunknak. És ez világos és logikus is. örömmel jelezzük, hogy épen tegnap volt tanácskozás újból e vasutunk ügyében Budapesten. Fenyvessy Ferencz képviselő tanácskozott Reiszig Ede államtitkárral, Szabó Jenő min. tanácsossal és Vörös László oszt. tanácsossal az állami segély hozzájárulása érdekében. A tanácskozás eredménye már e hóban közhírre kerül. S erősen megvagyunk győződve a jó sikerről. De Pápa város egyesei, s főleg kereskedői még alig jegyeztek részvényeket. Pedig épen most, a conversio után — megfogják látni, hogy eltekintve a közügy haszuától, még mint részvény is tisztességes befektetés lenne. Czikkünkuek az volna czélja, mit remélünk, el is értünk, kimutatni: van-e hát haszna Pápának a csornai vasúiból ? Pénzintézeteink. i. Pápa városi vidéki takarékpénztár. Évenként a második hónapban szokták pénzintézeteink megtartani évi rendes közgyűlésüket s ez elé terjeszteni a mult évi működés eredményét feltüntető merev előtti mérlegekre, s összehasonlítani ezeket a legújabban kibocsátott mérleggel, hogy lássuk azt a szép haladást az üzlet minden ágában. A mi már az egyes forgalmi ágakat illet.: A betétek összege, az 1892. év folyamán 185,099 frtra rúgott, s a kivitt összegek levonása után 33,096 frt 32 kr maradt, miut betét-szaporulat az előző évi mérleg betétjéhez képest. Ennél szebb elismerést sem a pontos vezérigazgató, sem az igazgatóság többi tagjai nem nyerhettek volna. Igen jelentékeny volt a váltó-forgalom, a mennyiben az évfolyamán nem kevesebb mint 6061 darab számoltatott le 910,423 frt értékben, ugy hogy minden egyes pénztári napra átlag 20 váltó esik. Beváltatott 910,755 frt értékű váltó s a váltótárcza állománya, mely az előző év végén 1820 darabban 286045 frtot tett ki, 1892. deczember 31-éu 2S5713 frt volt. A bekeblezett kölcsönük állaga emelkedett 5490 Írttal, a mennyiben 104,611 frtról 110,101 frtra szaporodott; ellenben a visszleszámitolás összege csekélyebb volt mint a mult év végén majdnem 30,000 frttal, jóllehet az összeköttetés az osztrák-magyar bankkal ez évben is igen élénk volt, a mennyiben az leget. Minden alkalommal figyelemmel ^Itai 1892. folyamán 123,935 frt kísértük a két intézet működését, s igye- j ra4mi

toltatott le

. keztünk azt olvasóink értlekében tárgyilagosan megbírálni, azaz csak a fontosahb adatokat feltüntetni, mert hála mindkét intézpt gondos és lelkiismeretes vezetésének, bírálatra nincsen szükség. A »Papai Takarékpénztár« mérlege csak most készült eL közgyűlése is két hét múlva jü össze s igy arról majd jövő számunkban szólunk, s ez úttal csak a >Pápa városi és vidéki takarékpénztár* I kimutatásának ismertetésére szorítkozunk. Első sorban a részvényesek, de másodsorban a pénzintézeteink iránt érdeklődők is örömmel látják bizonyára az intézetnek azt a fokozatos erősödését, melyet a mérlegek évenként feltüntetuek. Vissza kell csak tekinteni a négy-öt A pénztári forgalom ós az összforgalom szintén az üzleti élet tevékenységének bizonyítékai. A pénztári forgalom 2,455,000 frtot meghaladta, mig a forgalmifőösszeg 5,729,611 frt volt, 510,768 frttal nagyobb mint az előző évbeu. A mai közgyűlésen az igazgatóság ós a felügyelő bizottság osztalékul 6 frt 53 kr kifizetését fogja javaslatba hozni részvényenként (13°/,,) s a tartalékalapot, mely a mult évben 13,146 frt volt, 15000 frtra szándékszik emeltetni. Ezekben ismertettük a főbb tételeket a >Pápa városi és vidéki takarékpénztári mult évi működéséről. = A földmivelésügyi m. kir. ministerium a szőlővesszők és használt szőlőkarók belföldi forgalomban való szállításának szabályozása iránt körrendeletet bocsátott ki. Ezen körrendeletből vármegyénket és a szomszédos megyéket illető kivételeket egész terjedelmükben közöljük, a többi megyéét pedig csak kivonatosan adjuk a következőkben: I. Szőlővesszők és használt szőlőkarók a belföldi forgalomban szabadon (szállítási igazolványok nélkül) vihetők be az alább 1—42. számok alatt felsorolt vármegyék és thj. felr. városok területére, a megnevezett községek kivételével: 1. Abauj-Torna, 2. Arad, 3. Árva, 4. BácsBodrog, 5. Baranya, 6. Bars, 7. Békés, 8. Bereg, 9. Bihar, 10. Borsod, 11. Csanád, 12. Csongrád, 13. Esztergom, 14. Fejér ós 15. Gömör megyék területére. 16. Győr vármegye ós Győr sz. kir. város területére. Kivéve Pázmándfalu, Csikvánd, Gyarmat, Bezi, Bödöge-Markota, Czakóház, Dnna-Szt.-Pál, Fehértó, Hédervár, Kapi, Káró, Réti, Sövényház ós Zámoly községek határait. 17. Hajdú, 18. Heves, 19. Hont, 20. Jász-Nagykun-Szolnok, 21. Komárom, 22. Krassó-Szörény, 23. Liptó és 24. Mármaros megyék területére, 25. Mosony megye területére. Kivéve Püski, Pátfalu, Gáta, Köpcsóny, Miklósfalu, Német-Járfalu ós Haj ka községek határait. 26. Nógrád, 27. Nyitra, 28. Pest-Pilis-SoltKiskun, 29. Sáros, 30. Somogy, 31. Szabolcs, 32. Szatmár, 33. Szepes, 34. Szilágy, 35. Temes, 36. Tolna, 37. Torontál, 38. Trencsón ós 39. Turócz megyék területére. 40. Veszprém vármegye területére. Kivéve Pápa r. t. város, Gecse, Kup, Nóráp, Nyarad, Bakony-Magyar-Szombathely, BakonyNémet-Szombathely, Bakony-Szt-László, Bánk, Bársonyos, Csatka, Gyiróth, Súr, Teleki ós Devecser községek határait. 41. Zemplén ós 42. Zólyom megyék területére. II. Az alább 43—49. sz. a. megnevezett vármegyék területére szőlővesszők ós használt szőlőkarók egyelőre még csak szállítási igazolványokkal szállíthatók ós pedig : a) oly községek határába, a melyek már filloxera-zárlat alatt vannak, vagy a melyekben szőlömivelós eddig nem volt. 43. Sopron vármegye ós Sopron sz. kir. város, 44. Zala vármegye területére, b) csak oly községek határába, a melyek a philloxera-zárlat alatt vannak. 45. KisKüköllö megye, 46. Kolozs megye ós Kolozsvár sz. kir. város, 47. Nagy-Küküllő, 48. Szolnok-Doboka ós 49. TordaAranyos megyék területére. III. A szőlővesszők vagy használt szőlőkarók egyelőre egyáltalán nem szállíthatók: 50. Alsó-Fehér, 51. BeszterczeNaszód, 52. Brassó, 53. Csik, 54. Fogaras, 55. Háromszók, 56. Hunyad, 57. MarosTorda megyék, 58. Pozsony megye és Pozsony sz. kir. város, 59. Szeben, 60. Udvarhely, 61. Ugocsa, 62. IJng ós 63. Vas megyék területére. A II. és a III. alatti általános szabály alól a föld-dvelésügyi ministerium, az érdekelt törvényhatóságok indokolt felterjesztésére, szállítási igazolványoknak közvetlen vagy a törvényhatóság utján való kiadása mellett, kivételeket engedhet meg. Néhány megjegyzés a rendörkapitányi hioatal mult évi statisztikai kimutatására. A „Pápai Lapok" f. évi 5-ik számában Mészáros Károly városunk tevékeny rendőrkapitánya szorgosan összeállított statisztikát tett közzé a rendörkapitányi hivatal mult évi működéséről. Múltkor a statisztikát száraz valóságában közöltük, átadván a szót a rideg számoknak, melyek sok ballépést rejtenek magukban; most pedig legyen szabad nekünk is néhány szót szólni a számokhoz fűzött cselekvényekröl. A számok, mint több kiváló stati ztikus mondja, aritmetikai pontossággal tesznek tanúságot a világ, az állam, a megye, a község s végül az egyed: a magános ember lelki világáról, egész életéről. A társadalom, a társaságok mindenféle phásisa, alfaja kisebb vagy nagyobb számok erejére, hatalmára van épitve. A társadalom felvirágoztatásához nem elég maga az ember gyarló egyediségében, a mennyiség (quantitasj is elmulaszthatlan kellékét képezi közös működésünk reorganizácziójának. Maga Kant is egy színvonalra állítja a quantitast a qualitással, mert szerinte is a minőségnek mennyiségre van szüksége, hogy hatalmáról tanúságot tehessen. * * Laikus szemmel fel srm bírjuk fogni, mily világos magyarázatul, tájékoztatóul szolgál rendőrkapitányunk statisztikai kimutatása Pápa város belső életének tényleges kiismeréséhoz, lak gondolatmenetének, erkölcsi niveaujának tapintatos kifürkészéséhez. Nem akarom itt sorba venni a statisztikai kimutatás minden egyes pontját, csak a lényegesebb, fontosabb momentuTARCZA. Erdő Szélén . . » Erdő széléii te kis virág, Mondd el ueki, ha erre jő, Mondd el ueki szerelmemet, Melyről zeng a bokor, erdő. Erdő, bokor mind azt zengi, Hogy te vagy a mennyországom, Szivem vágya, lelkem üdve, Egyetlenem a világon. Szálló madár, menj e! hozzá, Kopogtasd meg az ablakát, Kivánj neki a nevemben Csendes, boldog, jó éjszakát. Ozoray Árpád. Tragédia. Csitt, csitt, csendesen, lopva járjatok.' A szép Irén, szegény Irón halott . . . Elhagyta minden, ah a gyász sötét . .. A szerzetes virraszt mellette még. A sejtelem se tudja, lássa meg «— Kezében a feszület ugy remeg. — A forró ajk a holttal összeér S a csók után mindkettő oly fehér ... Künn dalt röpit a csillagtalan éj : JTájó, kinos szerelemről beszél. Benedek Árpád. Alaszné vesztesége. (Rajz.) A »Fapai Lapok* eredeti tárczája. Nevetve rázta meg fürtös fejét s legyezőjével az ifjú vállára ütött. — De asszonyom, ón esküszöm önnek ... — Hagyja máskorra az esküvést; én ugy sem hiszek neki. — S vájjon mivel érdemlem ki hitét, bizalmát V — Példás türelemmel barátom. — Asszonyom! ön csak játszik szivemmel s nem gondolja meg, hogy e játék ára könnyen életem lehet. Bizonyosat akarok, feleljen most, azonnal! Hangja érdes lett s a fojtott suttogás heves felkiáltásba végződött. Alaszné kéjes örömmel nyugtatá kicsattant arczán nagy, szürke szemeit, melyeknek bűvös csillogása elárulta diadalittas lelkének örömét, boldogságát. — Holnap este várom teára s akkor felelek kérdésére. — Jót vagy rosszat ? — Jót, csak jót. — Te vagy üdvöm, szerelmem .... Kedves pajzánsággal háritá el magától a fiatal aljegyző ölelő karját, de szemében biztatás, szerelem ragyogott. A próba sikerült: ez a Tarkövi csakugyan szereti őt. Hanem ideje volt visszatérni a tánczterembe. Két virágot szakított le a folyosón álló oleanderból; egyikét fürtéi közé dugta, a másikat Tarkövinek adta. Bódító illat, kár-ráztató fény fogadta őket a teremben. A zene hangjai szilajul hullámoztak keresztül a forró levegőben. Csupa fény, csupa illat köröskörül. Beálltak a tánezoló párok közé. Előbb csendesen, aztán tűzzel járták. Alaszné Tarkövi vállára hajtá fejét s ugy tinczoltak, mintha két virágzó, összeboruló fa imbolyogna a szélben. Már a hajnali szürkület derengett be a függönyróseken, mire vége szakadt táneznak, mulatásnak. Tarkövi lekísérte kocsijához a bájos özvegyet s azután hazament maga is. Csak ugy ruhástól dőlt végig ágyán, hisz ugy sem tudott, ugy sem akart aludni. Ébren álmodott. Végig futotta gondolatban a közel multat. Milyen nehezen szakadt el szülőföldjétől, a bérezés Erdélytől most négy eve, mikor ide nevezték ki joggyakornoknak ; — az a kis barna lány ott Kolozsváron; — azok az édes, epedő szerelmes levelek! Aztán a jogászbál, hol Mariskával megismerkedett. Nem gondolt már annyit Erdélyre, lassacskán elmosódott szivében annak a kis -barna lánynak képe, el-elmaradtak a levelek is. Ha jött is egy-egy, az is csak szenvedésről, enyészetről beszólt, mint az őszi falevél. Jöttek a szenvedés napjai. Mariskát t, beteges, vén Alasz bankárhoz erőltették kapzsi szülei. Együtt siratták el a rózsás multat, együtt zokogtak a borús jövőn. Az a kis kolozsvári barna lány is elunta várni, visszavárni; épen Mariska esküvője napján érkezett meg a fekete pecsétes levél: visszaadta tiszta lelkét az égnek. Haj, milyen nap volt az! Azután kétfelé váltak utaik. Az ő sziye hiven hordta a sebet, de Mariska lelkét — ugy látszik — megvesztegette a pompa, a fény, a gazdagság ördöge. Elsiratta, elkerülte, elfeledte. Mikor az öreg Alasz itt hagyta feleségét, kis fiát, millióit és az életet: újra remény csillogott feléje. Elmúlt a gyászév ós Mariska termei megnyíltak a nagyvilág számára. Udvarlók vették körül a gazdag, gyönyörű özvegyet. Ott volt ö is a többi között. Szívesen látta, de meg nem különböztette. Setét árnyként kisérte mindenüvé, uj Ahasverkónt szivében hordozva a poklot. Egyszer kétségbeesett, másszor újra remélt; élet s halál között vívódott napról-napra, perczről-perczre. Ma végre eldőlt a koczka és — nem vetett vakot. Talán csak próbálni akarta ez az asszony, hogy nem-e a pénzóért sóvárog ? Nem, nem azért! Előre is lemond róla s ha felesége lesz, akkor is megmarad hivatalában, akkor is küzd, fárad, dolgozik. Hanem hátha csak ez is játék ? üres kaczérkodás ? csak mulatságára szolgál az ö lelkének vívódása, Vergődése ? Lehetetlen, lehetetlen az ! Nem csal a sziv, megérzi az a szerelmet. S nem ragyogott-e ott szemében, a mit szóval el nem mondott ? S boldogan fújta maga elé a czigarette kékes füstjét, melyet rózsaszínű felhővé varázsolt a függönyön beszüremkezö napsugár. Rózsaszínű képeket rajzolt képzelete : szerelmes jövőt, rózsás életet.... Epen hatot ütött a nagy falióra, hogy felébredt. Sietve átöltözött, bérkocsit hozatott s ezer remónynyel, aggódással, szerelmi lázban kocsizott a bájos özvegy lakására. Kiugrott, becsengetett. Nagysokára nyitották csak ki a kaput. Köszönés nélkül sietett be a kapun, de a termetes portás útját állta. — Nem szabad senkit sem beeresztenem, hanem csak valamelyik orvos urat. Tarkővivel egyet fordult a világ. Ha még az éjjel is csak játszott, kaczérkodott volna az az asszony! Homlokán feldagadtak az erek, szemei kiszállaui készültek üregeikből. — Talán kegyed is orvos ? kérdó bamba képpel a portás. — Beteg vagyok ón, nem orvos, hörögte Tarkövi s egy ugrással a lépcsőn termett. De csak az előszobáig juthatott. — Őnagysága senkit sem fogad, — világositá fel a komorna. — Engemet se ? — Senkit sem, Uram. A szalonból fórfihangok szűrődtek ki; majd meg Mariska suttogó szavát hallotta. Azt hitte, tisztán látja a helyzetet s majd beleőrült a gondolatba, hogy most már örökre elvesztette ezt az aszszonyt, kiért mindenét, még azt a kis erdélyi angyalt is feláldozta. — Verjen meg érte az Isten, hogy megcsaltál — orditá az ajtó előtt — verjen meg ugy

; a hogyan megérdemled. Vegye el tőled, a mi legkedvesebb szivednek, te gonosz, te csalfa asszony ! Azzal sarkon fordult s háborgó szívvel rohant kifelé. Egy éles sikoltást hallott a szobából, azután semmit. Nem látott, nem hallott semmit sem többé. Szemben az Alasz-palotával a Magyar Királyban, vigan húzták a czigányok. Néhány jogászgyerek muzsikáltatott magának. Oda tért be Tarkövi is