Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-12-03
-X Megjelenik. ^jminden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rend ki villi számok is adatnak ki. ©érmentétlen levelek, dsalc isnter% kehektől fogadtatnak J B\. — Kéziratok 'nem adatnak vissza. A.lapnak szánt közlemények a lap _3? szerkesztőségéhez (Jókai Mór ^ utcza-969. sz:) küldendők. ''^jStf ^ Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szára ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyiltterben 30 kr. A dij el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai kirlapközvetitő iroda) küldendők. >^ (jj Pápa város -lia-té-ság-ának és lobé p ápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Az utolsó órában. Holnap hétfőn ,dül el a veszprémi megyegyűlésen, lesz-e Pápának Vasútja Csorna, felé. c Sok ideig vajúdott a "dolog, épen azért, mert voltaképen. az egész Vasútvonal csak 36—37 kilométer. Városunk felismerve a vasút nagy hord erejét, .tisztességes hozzájárulást biztosított,. aláirt ötezer frt törzsrészvényt derék régi takarékpénztárunk is; Ruston,József marcaltői nagybirtokos 30,000 frtot, f a cukorgyárosok 1.5,000 frtot. üfagy haj volt azonban, hogy főleg .az egyeseknek Részvétet nagyon gyöngén ütött ki. Az egész Pápáról'alig másfélezer frt törzsrészvény jegyeztetett. Nem kételkedünk •. azonban, hogy az egyesek, raihely a vasutat biztosítva látják, tömegesebben vesznek részt az alájegyzósben. A -pápa-csornai vasút voltakópen az eddig, jegyzett törzsrészvények alapján is .körülbelül -biztosítva .lett i volna, ha az eredeti terv mehetett volna „keresztül.-Az eredeti-terv -szerint. »fa-hidak l&ttek'volna elöállitandók, M-e s a ; kormány ezt — bármi'legnagyobb garántia mellett is • nem engedte meg, de. elrendelte, thogy Veszprémmegyében fekvő u. n. cigány csatornán és a Mar.ezal kanálisán/, valaminka- Rábán is-, melynek fele szintén Veszpróinmegyóhez tartozik, - kizárólag vas-szerkézetü hidak legyenek. A fa-hidak kerültek volna 50-000" frtba, a kormány által elrendelt vas-hidak azonban 120,000 frtba lett a bejárási bizottság és a kormány által •* megállapítva, minélfogva eredeti tervnél -egyszerre 70,000 frt hiány mutatkozott. Mnd e váratlan körülmény mellett •a kormány * még a pályaszin^emelésótc is "elrendelte, -melymintegy ; Í30;000 köbméter-többlet földmunkát igényel és ez is Veszprémmegyében lenne előállítandó. Megpróbáltuk Sopronmegyéhez, fordulni, de Sopronmegye —'mintTnár mult számunkban jeleztük — azon indokolással, hogy a pápa-csornai vasút tulajdonképen csakis Veszprómmegyének, illetve Eápának lesz hasznára, a kórt ujabb hozzájárulást megtagadta. Igy került vasut-ügyünk a mi megyénk elhatározása elé. A felmerült költség-többlet csakugyan ta mi megyénk helyzete miatt állott elő, nem csoda, ha ehhez Sopron nem akar áldozni. A vasút — mint ezt a kormány képviselője a tanácskozásokon mégis jegyezte — csak Pápának és vidékének használ — : nagyon természetes, tehát, hogy az utolsó órában Veszprémmegyétől várjuk ós ^kérjük -a-döntést. Ez a vasút nem gescháft vasút; az egész kis vonal nem is !ád alkalmat erre. S a .mellett -— mint örömmel értesülünk — az összes okmányuk letétettek a megye állandó választmánya elé, melyekből az ügy összes fázisai megláthatok. 'E vasút kiépítésétől nagyon sok függ, mert. ki n m építése egyszer mindenkorra elejti Pápát, hogy valaha vasúti gócpont lehessen. A Győr-Zirc-Dombovár vasúttal sokat vesztünk; a csornai e veszteséget is pótolná. Bizalommal nézünk az utolsó órában megyei - gyűlésünk elé, mely -Pápa és -vidékének pgy "nagy érdeke felett határoz. A pápai megye biz. tagok reméljük, mind ott lesznek! Id. Purgly Sándor emlékezete. (Vége.) HL De,.a- vallásos érzület <lehet elfogult Stjgy bántó,.az Jgazs^g-.lehet.tulszigoru, könyörtelen s -mint a kétélű kard mindenfelé, sebző. Mi ezeknek .munkáját áldássá teszi: az a szeretet.. A .hittételek elválaszthatnak, az igazság értelmezése külön táborokra, oszthatja a társadalmat: az űrt áthidalja, a sziveket egymáshoz közelebb hozza, vallás-, .nyelv-, rangkülönbség nélkül mindenkiben felebarátot, testvért;mutat a szeretet. Ezen érdemben mutatja magán az ember valósággal az Istennek kópét, ki maga az örök szeretet. E, nélkül az ész, hatalom, vagyon, mind csak téli nap, mely fénylik, de nem melegít, ragyogása mellett is puszta marad a táj. Szerető szívvel lesz az ember hű családtag, kihez övéinek boldogsága fűződik, igaz, 'jó barát, „ki midőn a vésznek harangja zug, szent hűséggel nyújtja jobb karát," lelkes bajnok a közügyek terén, honnét halálával nem -tűnik el nyomtatan, mint a légen átsurranó madár,,hanem ott hagyja ,a buzdító példákban, alkotásokban .a nemes léleknek emlékét. A szeretettől ihletett sziv egy forrás, mely derült és borult időben, ha körötte örömdal zeng, vagy orkán üvölt: egyképen buzog, üdülést, uj életet nyújt az epedőnek. A társadalomnak t vezérszerepre hivatott tagjai is, kik az égtől több talentumot nyertek, csak, ha szivökben .szeretetet hordanak: tölthetik be igazán rendeltetésüket. Akkor követi őket áldás s hangzik méltán ravataluk felett a bánatot megszentelő bizalom: „A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitörés eget kér!" Kinek keblében honolt a vallásos érzület, útitársai voltak .az igazság és szeretet: az elérte az élet egy fő célját: jellemet alkotott. Az ehez .fűződő szép emlékben egy koronát biztosított magának, mit nem tép az idő, mit a kegyelet ölel. Egy ravatalt állunk körül, melyen egy kibültmem'es kebel, a-közélet egy ismert .nevű baj : npka: id. Purgly. Sándor nyugszik a halálos harc után. Összejöttünk közel-távolról, hogy hucsut vegyüuk tőle ..a sirparton s kifejezést adjunk .annak ,a tiszteletnek, melylyel ,az élet az érdemnek adós. A.fájdalom húrjait rázza meg. a,kebelben e búcsúzás, mert súlyos veszteséget jelez.;Többé nem érzi szerető szivének boldogító melegét a család, nem hallatszik leikesitö, bölcs vezéri szava az egyházi téren, nem harcol többé .a közérdek lobogója alatt. Eltávozott a minden halandóknak utján: nincs többé . . ! De, nem ; arra,. a ki oly életet ólt, mint ő,. a halálban .nem enyészet, hanem a. megdicsőülés vár. A lealkonyult nap sugara nem semmisül meg; ..a föld alacsony porondjáról az égre .száll, ott ragyog és biztat uj.ra támadással. A nemes lelket,-midőn., porhüvelyétől megvált: áz örök világosság hona fogadja. Emléke a kegyelet egén foglal.helyet s nevét áldva hangoztatják a hálás utódok. ^ E koporsó lakója, míg élt, mindig szeme előtt tartotta ember rendeltetését, s hiven ápolta keblében .azon érzelmeket, melyek annak betöltésére vezetnek. Mint csillaghoz a fény: forrott oda szivéhez elszakithatlanul a vallásosság, és ez táplálta ott mint olthatlan lángot: a lelkesedést mind azért a mi szent. Ebből merített erőt az élet harcaira, vigaszt a megpróbáltatások najíjain. Az önzés korlátain feJyül emelkedett lelkének elválhatlan kísérője volt a hűség az igazsághoz. Ez tükröződött vissza minden tetteiben, erről ismerte öt a társadalom, ezért fogadta mindenütt bizalom a hol megjelent. A megdicsőültnek továbbá a vallásosság s igazság mellett feledhetlen jellemvonása volt a szeretet. Ennek élő tanuja a család, mely most gyászba borulva zokogja: „elesett a mi fejünknek koronája, siralomra fordult a mi örömünk!" Mint sugárzó napot a tó zavartalan vize: a családi élet tükrözi vissza leghívebben az érező szivet. A család, mely e koporsó felett kesprg: kidőlt oszlopának, a hü férj s jó apának szeretetében ismerte boldogságának támaszát. Mint szerette az elhunyt hozzátartozóit, mint hordta szivén az övéi üdvét, mint csüngtek rajt' ezek hő ragaszkodással : jól tudjátok mind, kik ismertétek e házat. Ki ide betért : látva a szülői igaz szeretetet, a gyermekek kegyeletét, azt hívó, hogy. templomba lépett, hol egy érzelemtől dobognak a keblek, s mindennapi imájukban kérik az égből egymásra az áldást. A megboldogultnak szeretete nyilatkozott abbau a fogyhatlan buzgalomban, melylyel egyházának szent ügye mellett őrködött. Lankadni nem tudó érdekeltsége, bölcs belátása, áldozatkészsége mindig sziv emelő jelenség volt egyházi gyűléseinken. Majd másfél évtized óta állott mint felügyelő veszprémi evang. egyházmegyénk élén. Az az emlék, melyet itt magának emelt: maradandóbb, mint az érc, szebb mint a márvány-szobor; ez a hálás tisztelet. Kóla beszól, az ő nevét áldja ama jótékony intézmény: a lelkészi gyámolda, melynek alapját az ő jóltevő keze rakta le. Szerette bazáját. Mikor 45 óv előtt az örökké emlékezetes szabadságharc idején végig hangzott a vészkiáltás a Dana, Tisza partjain: „veszélyben a haza !" az iíjui lelkesedéstől ragadva, fegyverbe öltözött ö is, és követte a nemzeti lobogót, mely alatt a magyar honfi az ellenségek kereszttüzében „tékozolta hiven életét." Az elnyomatásra következett alkotmányos korszak ujra ott találta' őt a közügyek terén. Oda vitte a honszeretet, ott harcolt, fáradozott ernyedetlen hévvel s példája a honpolgári tiszt betöltésére, a társadalmi közérdek önzetlen szolgálatára szolgált mások előtt buzdításul. • A jelem teljességének bizonyságát: a felebarárti szeretetet is ott találjuk életében. Nem lépett vissza onnét soha, hol az emberiség sebei vártak orvoslást. A sorsüldözött előtt nem zárta be sem szivét, sem ajtaját; vigasztalt, gyámolított hol szerencsétlenség dult. Legédesb öröme volt a jóltevós. Keblében honolt a kötelességérzet a végső lehelletig, ha ez szólította: akkor nem tekintett akadályt, nem ismert nagy áldozatot, nem tartotta vissza még a betegség sem; egyedül a túlvilág követe: a halál előtt tette le a fegyvert. Ez év elején romboló hatalommal támadta meg egészségét a vészes kór, s ő, midőn egyházmegyéje hivta: roncsolt erejének utolsó töredékét is elvitte ennek gyűlésére. Ott megadta a sirba szállott esperes emlékékének a kegyelet áldozatát, beiktatta hivatalába az uj esperest, rendezte az egyházmegye ügyeit; azután hazatért, hogy megvívja a halálos ágyon az utolsó harcot. Sokat szenvedett; de mint az arany fényét a tűzben: megőrizte lelke nemességót a szenvedésben is. Fájdalomtól zaklatott szivét a hit emelte az ég felé. Bókén tűrt, mint igaz keresztyén. A jól végzett hivatás tudatéval tekintett a múltra, az örök élet reményével gondolt a jövőre. Nem félte, nyugodtan várta a halált, mint hü sáfár Urának a számadásra hivó szavát. Az igazság utján viselte amaz ékes koronát: a vénséget; a hit, remény, szeretet karjain hagyta el a mulandóság körét. Eöldi kötelékeiből kibontakozott lelke áldva int vógbucsut az itt maradiaknak : az ég áldását kéri reád, szeretett nő, kihez a boldog házasólet emlékei füzek. Fogadjátok a vóghatárról bucsu üdvözletét családi kertének virágai, jó gyermekek. Legyen előttetek kedves mit gondjaitokra hágy: a fején az idő ezüst koszorúját hordozó özvegy édes anya. Dobogjon szivetek, a miért ő mind halálig hevült: egyházért, hazáért. Isten veletek testvér, rokonszivek! Kisérjen titeket is, mint őt a hitnek angyala, ki a sirparton megválóknak egy szebb világban boldog viszontlátást ígér. Isten veled pályavégzett társunk! A nemes harcot megharcoltad, hitedet megtartottad; pihenj békén. Fedezzék hamvaidat a Mindenhatónak őrző kezei. Fogadja égi hónába tért lelkedet a hűség koronájával a Megváltó Krisztus. Ámen! TAMM. Albumom lapozva. El-elmerengek albumom lapozva, S megnépesülriek a - komor; falak : Beám ragyog egy-egy'Szép Bzem" sugara, Felém mösolyg egy-egy eperajak . . Oh! mennyi ábránd eltemetve; itten! Oh! mennyi édes álom-is. remény: — Melyekben egykor vakon: bízva hittem, Most —• mindmegannyi egy-egy költemény. Lapozgatok ... és amint sorba nézem Mindannyit, újból megsiratva mind; Lelkem: — miként a viharverte csónak — Zajgó hullámok örvényen kering. Hogy pattog a kötél a mély sebekről! "Míg — kinja közben— itty amott kiköt: "Hol összerogyva- orolik -a fövényre, Reáborulván fényes,-játszi köd. i.Edes vizeknek; hüs forrása serked Titkos berekben, árnyaslomb alatt, Melynek suttogva rezgő, sátorában Ár álomtündér végig;- áthalad.. 8 karjára vesz, -majd kebelére vonva, •Csókjával altat, .— s én nem ébredek — Oh! e gyönyörnek égi mámorában . Bgésr-valóm jügy reszket^ugy remeg . . A szerelemnek bűvös kelyhe ismét Érinti ajkam, melyben összeforr: Egy menyországnak minden üdve. kéje .. S egy -r- kárhozattál telt setét pokol! Epedő ajkam -csak a mennyet érzi) Hogy iftjt» csüng • bűbijot pobar s Míg, az>a másik —- a. kínzó pokolnak Gyötrelme — az, az. ébredőre vár . . És ébredek: tűnik-e röpke álom, Kábult fejem az a búmon .pihen: Ugy megdobog. .és nem tud megszakadni Szegény, vonagló, összetört szivem ... . Gerlepárnak. —^Menyasszony testvérek emlék albumába. — Ugy elnézlek te kedves gerlepár: Edes szerelem búgó boldog ikre: Megnyílva látom a fénylő eget, Mely kárpitjával a földig törik le. Ott, álltok e menynek, szűz. pitvarán, Csodás varázsa:, szivetekbe reszket . . . Térdem meghajlik e szentély előtt — Ki, könnyei öntözöm a kinkeresztet. És nézlek . . nézlek édes kedvesim: — E glóriától elvakult szemem bár — Merengő lelkem rajtatok pihen, Mint rózsaberken a kúszó folyondár. Ne érje hervadás, ne itt e galyt! E drága szivek nyiló rózsabérkén: Dalos madár csattogjon róla dalt, Boldogságfészkét — lombsátrába rejtvén. — S ha a folyondár .gyöke megszakad: Ölelő karja rólatok leomla: E szent berek nyiló virágiból Hozzatok-egyet szendergő poromra . . . És én megérzem majdan ott alant; És édesebb lesz az a> hosszú álom: Hogy boldog — itt — e két szelíd galamb .. . Úgyis -legyen én kedves gerlepárom! . < Soós'Lajos." Mire is -jó a polgári házasság? 1 Ködös novemberi reggel volt, mikor Jobbláb Jeremiásnó született Nyelvvósz Arabella urnő őnagysága ballábával kelt föl az ágyból s ezen tényével arra indította Jeremiás urat, a férjét, hogy mélyebben húzza be fejét a takaró alá. Be is húzta, mert négy évi házasság alatt megismerte a kedves életepárját, hogy ö nagysága kedves nyelvecskéj ének átlagos gyorsaságához képest az a gőzerőre alkalmazandó kereplő, melyet egyébként csak a jövőszázadban fognak föltalálni, 22 p. és 22 mp.-cel késik. Ebből a cáfolhatatlan mathematikai pontossággal megállapított eredményből nyilvánvaló dolog, hogy Jeremiás nem esett a feje lágyára. Mikor Jeremiás ezt a számítást előző este a régi, vig cimborák hosszú asztalánál megtette, a megcsontosodott agglegények kitörő hahotájába belezugott egy érces hang. — Fiuk! Ezt a • felfedezést megünnepeljük. Reggelig senki sem megy hazai még Jeremiás sem, akinek igy hamarabb nyílik alkalma számításainak helyességéről ujra meggyőződni. Egyszerre siralmassá vált az ünnepelt-férfiú mosolygó ábrázata. Szabódott! Menekülni akart. Nem azért, mintha nem tetszett volna régi legénysége aranykora szakába vissza-siró lelkének a kilátásba helyezett parázs-muri, hanem tisztában volt számításainak pontosságával. Nem menekülhetett. Összecsengtek a poharak. A cigány nótát húzott a „zöld levelű piros* retek"röl.s Jeremiás ur 'nemsokára azt is -elfeledte, hogy mái nem legény* Mire'ma* gukra maradtak a vendéglőben, Jeremiásnál olyan magas fokra hágott - a hangulat, hogy egyáltalán nem is akart hazamenni. Hanem hát hajnal-felé elaludt s csak akkor kezdett ébredezni, mikor ballábával' kelt felesége, — a ki a benyakalt tetemeit a cimboráktól átvette s nyugalomra helyezte, — költögetni kezdte. — Jeremiás, kelj föl, beszélni akarok veled ! Jeremiás horkolni kezdett. Az aszszony ingerültsége fokozódott s tele tüdővel rivalt rá: — Ne játsz komédiát vén lump, korcsmahős, mond, miért nem a magad lábán és miért nem idejében jöttél haza? Leittad magadat megint! Mire a pergő-nyelvű menyecske itt lólekzetvótelre szünetet tartott, Jeremiás ürnak volt ideje az egyik szemét kinyitni, egyet ásítani s gyorsan elhatározni, hogy most mindjárt gorombáskodni fog az aszszonnyal. — Készen Vagy ? — Micsoda hang ez? — Azt kérdeztem, készen vagy-e már a szemrehányásokkal — ismétlé erélyesen Jeremiás. — Nem. — No hát akkor elég! Folytathatod, ha felkelek, de most nyugalomra van szükségem. — De ember . » . — Hallgass ! A folytatásra nem vagyok kíváncsi. Különben, ha forcirozod, ird le, majd ha fölébredek — elolvasom. — Borzasztó . » . Az ón szemrehányásaim jogosultak és nem olvasmányok. — Szeretném, ha minél ritkábban megjelenő folyóiratban közölnéd, a melyre nem fizetnék elő. Az asszony fegyvert fogott, elővette a zsebkendő jót, a pamlagra vetette magát és keserves zokogásba kezdett. Aminthogy igaz, mikép Jeremiás nem esett a feje lágyára, szent az is, hogy nem volt köböl a szive. Engesztelőleg fordult tehát a síró asszonyhoz. — Ne sirj, no édesem, ugyan mire való . . -. ? Fel is ugrott, meg is cirógatta az asszonyt, de az nem engedett, tovább zokogott s fuldokolva tördelé— Haszontalan vagy, elhanyagolsz. — Fontos ügyekben voltam a kaszinóban. — Tudom, ittál, kártyáztál és vesztettél. •— Nem, bor mellett vitatkoztam s hogy kelleténél talán többet ittam, annak is csak hazafiúi erényem az oka. — Hogy, hogy ? — Nagyon egyszerűen, szóba került a polgári házasság és . . . — Ah! a polgári házasság? •— Igen és én mellette érveltem, — Merészelted volna ? Illik ez egy feleséges emberhez ? — Hozzám igen, mert még egyszer egybe akarok kelni — veled. — No ezt mindjárt előre bocsátba' tad volna — monda engesztelödv asszony, s megcirógatta J<-r -nnA* r — Te pedig ezt patái a i; gondolhattad volna, m-rt '• tani kezdtem az ellen tabui' hogy az egyházi és polgári házas&fíg egyaránt szomorú következménye egy végzetes pillanatnak,
