Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-11-19
-jg Megjelenik m i Ii (I e n v a s á i- n a p Közérdekű sürgős közlésekre korimkim reii'tfkiv üli s/,am»V is adatnak ki. Bérméntetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. i A. lapnak szánt közleményekalap I rtx szerkesztőségéhez (Jókai Mór X ufccza 969. sz.) küldendők. \& PÁPÁT I APÁK * Előfizetési díjak. 5£ Egy évre 6 frt - Pél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pofitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben3^kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetré^Mijak s hirdetések a lap kiadó h|rat;|lá!>a (Kohn Mór liai 2^ hirlapközy : |ja^cyiroäa) küldendők. ^ ( -\ V 4^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A Jókai kör. Ma délután 3 órakor alakul meg véglegesen a Jókai kör. Az alapszabályok szépen megjelölik azt az utat, á melyen biztosan elérheti az eléje tűzött szép célt, a szép, jó s igaznak kultuszát. De az alapszabály csak holt betű, élővé, buzogóvá csak az önzetlen lelkesedés teheti azt. Pápa városa annyi téren s annyiféleképen adta már lelkesedni tudásának jeleit, hogy nem hihető, hogy bezárja fülét ma azon hivő szózat elől, a nlely egy körben akarja egyesíteni a lelkesedést, hogy ezentúl ne egyesek, hanem egy tekintélyes kör neve alatt hatásosabban nyilvánuljon minden ügy iránti érdeklődós; azon hivó szózat elől, a mely azon téren Mv egyesülésre s serény munkálkodásra, a mely téren városunk, nemzetünk esztétikai művelődéséhez járulhatunk egy-egy mozzanattal. Ne higyjük, hogy irodalmi műveltségünknek eleget tettünk napi lapok olvasásával; a Jókai kör egyik főhivatása az irodalom iránt való érdekeltséget, szeretetet ápolni, föntartani; gyönyörködtetve oktató felolvasásaival éreztetni a magyar nyelv tősgyö. keres szépségeit, a magyar ész eszejárását, a magyar sziv lüktetésének őszinteségét, a magyar nyelv — idegehtől ment—egyszerű báját; s igy nemzeties alaki szépségével s helyes irányú tartalmi érdekességével okul, alapul, irányul szolgálni önművelődésünk fejlesztéséhez, tágításához s igy nemzeti műveltségünk hathatós emelkedéséhez. Az ének s zeneművészetek hatását minek rajzoljam ?! A Jókai kör kebelében éppen a zene- s ónekkedvelők egyesülése, beiratkozása folytán mily szépen alakulhat meg egy zenekar, égy dalárda, melyek minden város (Gryőr, Szombathely, "Esztergom, női dalárdával) Pécs, Sopron stb büszkeségére, társaséletónek — s igy a sziv nemesítésének — kellemessé tévésére szolgálnak, csak mi nélkülözzük azokat, bár városunkbán jeles erők, hivatott erők vannak - azokra. Csak - önzetlen lelkesedés, szives egyesülés teremthet nagyot, maradandót-; e gyesülósben ván erő; s ha városunk közönsége érdeklődő lelkesedéssel fordul a körhöz, a mit teljes meggyőződéssel hihetünk is arról a szép közönségről, a mely május 28-án a városi színházban való megjelenésével fényesen tanúsította, hogy tud a szép, jő ós igazért őszintén lelkesedni: akkor tömeges részvételével a ma megalakuló körnek oly szilárd alapjait fogja lerakni, hogy azon a közöny kapui sohasem fognak erőt venni. Ne feledkezzünk meg tehát erkölcsi szép kötelességünkről s tegyünk tanúságot á mai napon tömeges megjelenésünkkel, beiratkozásunkkal, hogy május 28-ikának, azon a színházban nyilvánult, egyhangú óhajunknak, hogy legyen városunkban Jókai kör, emléke nem ment feledésbe; nem mehetett feledésbe, hisz oly egyén nevéhez fűződik a közönség lelkesültsóge, aki maga a tiszta lelkesedés, akinek nevével, lelkesedésével városunknak sok, őt magasztaló ténye függ össze. S ez egyén dr. Fenyvessy Ferenc. S midőn őt, dr. Fenyvessy Ferencet, óhajtottuk a Jókai kör elnökének, azt hiszszük jól megfigyeltük a közvélemény szivének lüktetését, hogy kinek személyéért dobog az melegebben.S éppen ezért erősen hisszük, biztosan reméljük,' hogy azok, a kiknek vezető lelkesedése, sok, kellemes, emlékezetes órát szerzett Pápa közönségének, egy szívvel, egy lélekkel sietnek a kibontott zászló alá, hogy az egyes szakok élére állva, önzetlen lelkesedésükkel magukkal ragadják a közönséget s működésükkel fényt derítsenek Pápa városának s az édes magyar hazának egére. Az elnökség díszében ós terhében osztoznak Fenyvessy mellett, közművelődésünk kiváló bajnoka Gyurátz Ferenc ós Pápa vidékének képviseletében, közügyeink iránt áldozatkész egyik nagybirtokosunk Ihász Lajos, kit különben rokoni kötelékek is fűznek a végleg megalakítandó kör nagynevű pátronusához : Jókaihoz. A Jókai kör tagjai nök is lehetnek és mint értesülünk a három szakosztályból : (az irodalmi, művészi, szini) két szakosztálynak: a művészinek és színinek városunk két köztiszteletben álló uri hölgye Yan kiszemelve. Szép szerep vár hölgyeinkre e körben, mely magába akarja egyesíteni Pápa és vidéke összes intelligentiáját. Épen azért kérjük hölgyeinket, hogy minél számosabban iratkozzanak be,az uj körbe : a Jókai körbe. (Tagsági dij egyenlő: egész évre csak 2 frt.) Az egyetértés géniusza lelkesítse szivünket, valahányszor hazafias kötelességünk egyik legfőbbike: magyar nemzeti művelődésünk érdekében buzgólkodunk. Elévülhetetlenek a legnagyobb magyarnak, gr. Széchenyi Istvánnak ezen igéi: >A nemzeti értelem lehető legnagyobb kifejtését tartom azon oknak, a melyből nemzetiség, honszeretet, közlólek, polgári erény, közboldogság s nemzeti dicsőség fakad.< Értsük meg e szavakat, lelkesedjünk s buzduljunk föl a tettre! -n. Villamos világításunk. Sok nagy dolgot, vízvezetéket, villamos világítást stb. akarunk létesíteni városunkban. A törekvés, a buzgói kodá's ugy az egészségileg, mint kónyelmileg szükségelt célszerű és hasznos ujjitáso'k s azok megteremtése mellett, csak dicsérendő polgárainknál. De mit érnek a puszta tanácskozások és tervek, ha a tettek mezőjére nem lépünk ki. Évtizedek óta képezi már szóbeszéd tárgyát a vizkérdés, a jó ivóvíznek, vízvezetéknek megoldása. Ma végre odáig jutottunk, hogy a vízvezeték megvalósításán komolyan fáradozunk ós a jó ivóvíz keresése végett a próbakutak ásítása tán már e héten megkezdődik. Pár hó óta szó van a villamos világításnak városunkban berendezéséről is. Jó ivóviz az első feltótele, a levegő után, egy lakható városnak) létesítse tehát a vízvezetéket maga a város oly nagy áldozat árán, a minőt elviselni képes. A villamos világítást pedig — kényelmi szükséglet lóvén — teremtse meg egy ezen- vagy más célra alakult részvénytársaság, melyben — mindenesetre érdekében állana a városnak ha több-kevesebb rószvónynyel venne részt. TARCZA. A honvéd anyja.*) — Irta: Lampérth Géza — Végig zúgott egy kiáltás a hazán: n hi á hónát hőn szereti s igazán, Ki előtt szent, kinek drága ezer éves szabadsága: - Ki a síkra, ki a tűzbe, el a harcba, a csatába!" .. Es megdobbant e drága föld kebele, S szertes'zélylyel hős nyomában hős kele . . . És' — ily csudát óh, ki látott ? — egész nemzet talpra állott, S számra kevés bár a sereg, de megvívná a világot! Büszkén lobog t magasan a trikolor, Á szivekben lelkesedés heve forr . . . S megy a harcba, harci síkra, mind a ki a kardot bírja, S'dicsőségét a magyar kar ellen szivbe vérrel írja.. .' . S sióit az ifjú: „Bocsáss anyám, eressz el. Megyek én is'rohanok * sereggel,Kegyek ón is a csatába, gySzelemre r vagy ~ " halálba, Gyáva vón', kit a kelő aap vesztegelve honn találna!" n Harci tüxbe gyönge vagy még cselédem, Karädj itthon édes anyád ölében, Gyermek vagy még, hogy mennél el — gyermek ésszel, gyönge késsel ? .. Szent"előttem a hon java!.. De te mégis .. > " ne menj még elf" *) Szavalta Vörös János IV. é. ph., a pá' pai műkedvelőknek ft hoavédszobor*alap javára ftndtíctt t«fn»p «iö hungverienyén, „A legelső csapás téged találna, Oh! maradj! oh, ne rohanj a halálba!" . . „Megvéd, anyám, Isten karja, — ám, ha Ö is ugy akarja: Ott essem el, ott födjön el csatamező bus avarja!" .. „Fiam, lelkem I" .. Trombita szól, dob pereg... — Be se várta anyja szavát a gyerek, Puha kezét megcsókolta s mig az fájó könyet onta: Odaállott büszkén, bátran legelői a-csatasorba! Es ott küzdött és ott harcolt vitézül, Meg sem is jött ádáz harcok tüzéből, Csata'siknak zöld füvére ott kihullott ifjú vére, Édes anyja fájdalmára, édes anyja keservére ... S a szegény no, hogy jött a bús üzenet, Föl sem jajdult, — bar szive majd megrepedt... Csakimázva súgta ajka: „A jó Isten igy akarta, Nincs szebb élet ily halálnál . . . Édes legyen nyugodalma I" .. Dalaimból. More, More . . More, More, öreg More, Mi kell inkább: sör-e, bor-e? As ingem is tied könnyen, , fia kicsalod egy csép könyem. Hagy .mulató kedvem támadt, A szivemen annyi bánat, — Annyi bánat — rászakadtán: Hogy a föld is ing alattam. Zengjen-bongjon a cimbalom 1 Korcsmárosné, kis angyalom Dele álljon az az asztalt Iliin • bor rntgyigttitaj , , , Vagy gyógyulok, vagy bódulok; Zörgesd More, a száz húrod! Könyeimtől ha leázott: Veretek rá ujabb százat! Soha, soha.. Soha, Soha, ilyen szemet: Ugy elvette áz eszemet;. Hogyha egyet kacsint véle; Fénylik, mint a bicsak éle . . . Ha pediglen bútól könyez: —' Én Istenem milyen köny ez! — Hol lehullnak eme gyöngyök: Gyémántosak a göröngyök . . Ilyen szemet: soha, soha! Tündérország a mosolya . . Bár Bohase érne véget: Pedig tudom, hogy eléget! Soós Lajos. Süldőszerelmesek. Irta: Kövessy Albert. Személyek: Szalay Kornél posta- ós távirótiszt, Nellike fiatal leány, a ki férjhez szeretne menni. KornéL Tehát ön csakugyan elutazik Nellike ? Nelli. Muszáj. A néni akarja. Elkeli kisérnem a fürdőre. Kornél. De hát mi lesz én velem. Én kétségbe fogok esni. ., . . Megállítom a a vasúti órát, elibe állok a gőzmasinának, ráfekszem a Vasúti sínekre. Nelli. Majd felkel, ha fütyül a Vonat. Kornél. Óh ne gúnyolódjék. Tudja, hogy ón komolyan beszélek. Hát mit csinálj *k éü Mftlatfc Közpgészségi- és köztisztasági szempontból első volna természetesen a jó ivóvíznek városunkba mielőbbi bevezetése; azonban a vízvezeték létesítése — akár próbakutakból, akár Tapolcafőről vezettetik is be a jó ivóviz — legkevesebb 1—2 évet vesz igénybe a vizkeresós, tervek készítése, kölcsön felvétele, városi határozatok meghozatala, ezek megyei, ministeri jóváhagyása, felülvizsgálása stb. stb., szóval a hosszantartó processusok elintézése miatt. A vízvezeték jelenleg gyors keresztülvitele tehát a villamos világítás berendezésével együtt, nem is képzelhető, nem is lehetséges. Többször fel lett már' hozvä e lapok hasábjain Grenzenstein Béla minis, tanácsos ürník azon kijelentése, hogy villamos világítást rendez be á helybeli dohánygyár á jövő év elején, még maga is, ha á város, vágy bármely részvény-társaság nem állit fel addig telepet városunkban Villamos világításra. Itt nincs már idő tovább is ingadozni és a megszokott tétlenségben várni ós nézni mint Világítanak majd be a városba a dohánygyárnak saját berendezésű villaihos lámpái, há"nem alakuljon meg mielőbb azon részvény-társaság, mely telepót felállítva szolgálhasson villamos világítással ugy a város- és dohánygyárnak, mint a közönségnek. Ezeknek előrebocsátása Után bemutatjuk röviden Kreéeneczky, Mayer és társa bécsi "cég gyárosnak villamos világítás berendezési tervezetéből a következőket: Nevezett cég 84 ezer frtra előirányozza az alakulandó részvény-társaság tőkéjét, melyben gépház ós lakásra 18 ezer frt ós fundus Vételre 3000 frt van felvéve. 20 ezer frt erejéig nevezett cég hajlandó részvényes lenni. A város 100 fél- ós 100 egész éjjel égő utcai izzó-lámpát-, a dohánygyár 10 egész- és 200 fél éjjel égő- a magánosok pedig 800 izzó-lámpát — mind 16 gyertyafényül -—, a város 4 fél éjjel égő ív-lámpát,-főbb terein — a dohánygyár 2 egész éjjel égő ív-lámpát — mind 1000 gyertyafényűt — biztosítanának á részvény-társaságnak villamos világítási használatra. Minden 16 gyertyafényü izzó-lámpa után óránként 1 krt fizetne a" város, a dohánygyár mint nagyfogyasztó némi leengedésben részesülné, a magánosok pedig 2 krt fizetnének. Minden 1000 gyertyafényü iv-lámpa után óránkónt 3 krt fizetne a város ós dohánygyár. Összes berendezés-, bevezetéséért, a lámpákért stb. a város nem fizetne semmit, csakis a szénpálcák kicserélése alkalmával, 1000 égési órát véve fel, egy lámpa után 1 frt 20 kr költséget térítene meg. Magánosoknak egy izzó lámpa belső berendezése 12—16 frtba kerülne — egyszer s mindenkorra. A város 100 fél éjjel égő izzó-lámpáinak napi égési tartama lámpánként 4 óra, — a 100 egész éjjel égő lámpáé 9 óra; a 200 lámpa átlagos napi égési tartama tehát 6 és % óra. A város 4 fél éjjel égő ív-lámpájának napi égési tartama lámpánként 6 óra, — a dohánygyár 2 egész éjjel égő ív-lámpájáé pedig 12 óra lenne. Utcai közvilágítás számára felállítandó 200 izzó-lámpára évenként és lámpánkónt legalább 2370 órára terjedő átlagos égési tartamot biztositana a város, a mi évenként 474,500 égési órának felel még; a 4 fél éjjel égő városi ív-lámpára évenként és lámpánként legalább 2190 órára-, a" 2 egész éjjel égő dohánygyári iv-lámpára pedig 4380 órára terjedő átlagos égési tartam volna biztosítandó, mi évenként 8760—8760 égési órának felel meg. Fizetne tehát évenként a város a 200 izzó-lámpáért 4745 frtot, a 4 iv-lámpáórt 250 frt 20 krt. Ezen számítás a villamos telepnek a város középpontjához közéi felállítása esetén irányadó csak, mert a vezeték igy is 9—10 ezer frtba kerül, ha pedig a telep minél távolabb lesz a várostól, a lámpák után óránként fizetendő dij is annál nagyobb lenne, ahoszszabb vezeték több költsége miatt. Igaz ugyan, hogy a városnak jelenlegi világítása olcsóbb, egyrészről mivel összesen 148 petróleum lámpája van, melyet holdvilágos éjszakákon nem gyújtanak meg, és innen van, hogy nem várt, borús, esős időben holdtöltekor is sötét a város. Tavai csak 138 lámpája volt a városnak, mi 2113 frt 62 krba- egy lámpa világítása évenként tehát 15 frt 31 '/„ krba került. A villamos világitásnál pedig egy izzó-lámpa napi 6 ós % 'órai átlagos égéssel 23 frt 72 '/ 2 krba kerülne évenként. Ha a város csak 138 villamos lámpát akarna felállítani ugy az évi kiadás csupán 3274 frt 05 krt tenne ki, mely összeg éppen nem sok, ha figyelembe vesszük, hogy a lámpák átlag naponként 6 ós V 2 óráig égnének, a mely időig mostani petróleum lámpáink általában nem- és 16 gyertyafénnyel sohasem égnek. A város ha petróleum lámpáival naponta világitana átlag6 l/ 2 órán át,ugy Nelli. Tűrjön. A tü'rőké a menyeknek országa. Kornél. Hisz már egy év óta tűrök s még sem jutok be a menyországba. Nelli. Már egy éve, hogy ismerjük egymást ? Kornél. Augusztus 14-ón lesz 11 hónapja. Ugy emlékszem mintha ma törtónt volna. Maga Tisza-Füredről jött haza a nénivel, ón Poprádon szálltam föl. Belépek a kupéba és ott látom az én aranyos Nellikómet, aki mint a fénylő nap hintette el sugarait. Nelli. Maga meg csak ült velem szemben némán, egy szót sem szólt hozzám. Kornél. Eleinte nem volt bátorságom, mert bájai lefegyvereztek. Másfél órai utazás után végre egy alagúthoz értünk, ott bátorságot kaptam s bemutattam magamat. Nelli. (Nevetve.) Az alagutnál mikor sötét volt. Kornél. Csak a maga szemei fénylettek. Szerencsére a néni aludt ós mire fölébredt ... Nelli. Maga beszélte el a dolgot. Kornél. Mi alatt maga ellopta a szivemet. ' Nelli. (Pajkosan.) Sajnálja? Kornél. Oh, dehogy! Ha kettő volna azt is odaadnám. Hisz oly boldog vagyok. Szeretném kikiáltani az egész világnak: nézzetek ide, itt van végre egy postaexpeditor, a ki véletlenül nem maga sikkasztott,' hanem a kinek elsikkasztották a szivét. Nelli. Igen! De mit szól a bácsi ? Hisz egyszer már megtagadta kezemet. KornéL Megkérlek még egyszer, száziior, eiersier, addigmig bele nem íogok unni és küzdeni, harcolni fogok, képes leszek mindenre. Ellopom a bácsi parókáját, felpörkölöm a házat s az égbe nyúló lángnyelvek közepette vállaimon viszem ki az ón drága Nellikómet az oltár zsámolyáig, s ha egyszer összeköt bennünket a pap áldása . . . Nelli. Hó, hó, most már más szisztéma járja: polgári házasság. Kornél. (Ragyogó szemekkel.) Még pedig kötelező. Hidd Nellim, a valóra ébredünk. Nelli. Adja Isten. Kornél. Hat óv múlva! Nelli. Hat óv múlva ? Kornél. Igen. Te akkorra egészen beletanulsz a gazdaasszonykodásba. Heggel fölkelek. Felhúzom a papucsomat. Magamra veszem a hálóköpönyegemet a reggeli mellé ülünk. Te hozod a kávét. Négy darab cukrot teszel a csészébe. Nelli. Csak hármat. Kornél. De ón nagyon édesen szeretem. Nelli. No jól van legyen hát négy Te, falánk! Kornél. A reggeli alatt fecsegünk, nevetgélünk, egyszerre csak észrevesszük, hogy az abroszon egy fekete folt van. Nelli. A mit te csináltál. Kornél. Dehogy, nem én, hanem G-yurica. Nelli. Micsoda Gyurica ? Kornél. Hát a mi Gyuricánk! Nelli. (Eltakarva szemét.) Miket beszól! . . . Kornél. (Lelkesülten.) És délben ? Hazajövök a hivatalból. Kérdezem: Mit eszünk ebédre ? $íttí. Kelkáposztát,
