Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893
1893-10-29
XX. évfolyam. 44. szám. Pápa, 1893* október 29. K Megjelenik mind e n vas ár n a p. Közérdekű, sürgős közlésekre kos'üírkiut- fen tiki villi s £«111 ok is adatnak ki. Bórraentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. • Kéziratok nem adatnak vissza. V ^papnak szárít közlemények á lap Ä szerkesztőségéhez (Jókai Kór . utcza 969. sz.) küldendők. ^ DIDIT I A BAU l Síi Síi IliuUlL —"— * m$m ési DÍ J* AK- # Egy óA^-é 1 - Pól évre 3 frt NegyécÜ|$|g : 2? frt 50 krajezár. — ''Wg$t?ifan ára 15 kr. f Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díja,k s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai i T/ hirlapközvetitő iroda) küldendők. *r Pápa város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kózlönye. Pár nap még s halottak napja van. Halottak napja. Van-e valaki, kiben e két .szó valami fájdalmas emlóketj borongós visszaemlékezést ne keltene ? — Kincs. Halottak napja! Tehát e nap a halottaké. Szenteljük azok emlékének. Emlékezzünk vissza á nekünk oly drága halottakra, kiket már többé nem láthatunk, velük nem beszélhetünk s oly jól fog esni a visszaemlékezés. Ujra körünkben látjuk őket, hallani véljük szavaikat s beszélni túlvilági dolgokról, mikot ők már átérezték s mibennünk csak mint valami rejtelmes álom, kétes képzelet él. Gondoljunk rájuk; gondoljunk a mulandóságra, hisz még ez a hűvös októberi idő is segit gondolkozni. Az egész természet nem más, mint a mulandóság, a halál jelképe. A lombjuktól megfosztott csupasz fák, a komor, barátságtalan idő mindmegannjd emlékeztető jele egy szép verőfényes napnak, mikor még a játszi élet volt az uralkodó. Halottak napja 1 Lassú zúgással szólnak a harangok; oly lassan, fülbemászóan zugnak, mintha tudnák, hogy ez a nap a" halottaké. A nép siet a templomokba, imádkozni halottjáért. De nemcsak bensőleg igyekeznek kifejezni a halott iránti tiszteletet, hanem külsőleg is megmutatják, hogy szivükből még nem aludt ki az elhunyt képe, hogy még folyton gondolnak reá. Koszorúkat visznek ki a sírra, felkoszorúzzák, kiki tehetségé szerint. Megélénkül a temetőfelé vezető ut, a hol egész éven át zokogó, siró hangok kísérete mellett lehet a. gyászoló tömeget s halottas kocsit látni. Halottak napja! Menjünk ki a halottak országába, az ű egyetlen, szomorú birodalmúkba. Menjünk ki mindnyájan e napon, rójuk le az irántuk való tiszteletünket, hálánkat, hisz egyebet ugy sem tehetünk értük, mondjuk el a halottak imáját, tán avval is köyyitünk helyzetükön .... »[ Mily magasztos, léTj/kfelemelő látvány belépni e csendes birodalomba, hol megszűnt minden viszály, harc, háború, s látni azt az ezer meg ezer- apró lángot, amint ugrálnak szemeink előtt, mikor az őszi hűvös szellő meglobogtatja lángjukat. .Mily különös, megdöbbentő látni azt a sok gyászruhás alakot, amint könnyes szemekkel járják végig a- sírhantok at,. meg-megállva egy szépen díszített sir előtt, mig végre megtalálják az ő kedves halottjukét; mily szívszaggató látni azokat az apró, rongyokba burkolt gyermekeket, kik félve, mintha nekik ide nem is volna szabad jöuniök, osonnak a temető félreeső helyére s ott egy jeltelen sirra borulnak. Az ő szemeikből is kifacsar egy keserű könnyet a visszaemlékezés. Oly félve merik körülhordozni tekintetüket ebben a túlvilági ragyogásban. Némelyik tán egy szál gyertyácskát is ellop a szomszéd sírról, hogy feldíszítse övéi sirjät s oly jól esik kis szivének látni azt a lobogó, táncoló lángú kis gyertyácskát, mintha tudná, érezné, hogy szülői őt a magasból nézik s megbocsátják neki azt a bünt, hogy más sirról lopta a kis gyertyát; de mikor szegénynek nincs ki adjon! . . . E gyermekeknek egy benső hang sugalla, hogy keressék fel szüleik hantjait s szenteljenek emléküknek egy keserű könnyet. E napon megkellene szűnni minden haragnak, minden viszálynak, békétlenségnek, visszagondolva azokra, kiket a sirhaut nehéz röge föd, s hogy mindnyájunk rendeltetése egy: születni, élni 8 meghalni . . . , ki előbb, ki utóbb. S váljon ki oltá belénk a ha'ottak iránti kegyelet szép, magasztos érzetét ? Ki oltá őseinkbe, hogy a meghaltak sírjait szentnek, megsérthetetlennek tekintsék? Ki tudná mégmondani?! Ez velünk született, őseinktől öröklött szép tulajdon, kegyélet a* halottak iránt. Igyekezzünk e szép 'tulajdont magunkban fejleszteni, megújítani, hogy ha elköltözünk e >siralomvölgybők, abban a tudatban hajtsuk a fejünket örökké le, hogy lesz valaki, ki megsirat, s óvenkint a halottak napján felújítja szivében a kegyeletet s ejt néhány könnyet sirhantunkra. Egy római bölcs monda e lakonikus ós mégis sokat mondó szavakat: »De mortuis vei bonum Yel nihil.« A halottakról vagy jót vagy semmit. . . . Menjünk ki a temetőbe, s ámbár a messze távolban legyen is kedves halottunk nyughelye, mégis e hely közös, azért visszaidézhetjük a szeretett halott emlékét, ejthetünk egy könnyet, ajkaink elrebeghetnek egy imát s ez éppen annyit ér, mintha a szeretett halott sírja fölé hajolva zokogtuk volna ki magunkat. S ha eleget tettünk a múltnak, s a lótórti küzdelem ujra visszalií a világ zajába, hogy szolgáljunk még :i haza, a társadalom s öveink javára, lebegj eu mindig előttünk, s legyen jelmondatunk ha ingadozunk a karthausi egyetlen szava: Mementó mori! . . . Poliány Zoltán. Veszprém sorsa. Veszprómmegye közgyűlése a dombovár-györi vasút tárgyában folyó hó 23-án, szavazat többséggel elfogadta a ministeri leiratban foglalt azon vasutirányt, hogy a Vonal Haj máskorén a magyar állami vasutba megy bele, onnan Kádártáig a már meglevő vonal használtatik fel, s Kádártától kanyarodik ki északra a győri vonal, délre pedig a Veszprémi szárnyvonal — mely utóbbi Veszprémben, közvetlen a város keleti pontján, mind a teher, mind a személy szállításra kellő indóházzal 4s rakhelyiségekkel lesz ellátva s ezen terv szerinti dombovár-győri vasútra megszavazta a vármegye többsége az eddigi 200000 forintot s az engedményesek által még kért 80000 frt segélyt. Három indítvány lett a vita folyamán előterjesztve ez ügyben. Kolossváry József főjegyző azt indítványozta, hogy mivel az ő és társai nézete szerint a vasút máskép nem épülhet ki, csakis a hajmáskéri csatlakozással és Veszprémbe pedig szárny vonallal, tehát a vármegye ezen egyedül lehető irányra szavazza meg az eddigi 400000 írthoz a ÜUOOO frt segélyt. Ezzel szemben Szabó Imre megyebizottsági tag azt indítványozza, hogy valamint Veszprém városa csak azon feltétellel szavazott meg a vasútra 150000 frt segélyt, ha annak főiránya és állomása Veszprém városa lesz, hasonlóképpen a vármegye is ezen feltétel alatt szavazzon meg 80,000 frt pótsególyt. Heves vita fejlődött ki e két ellentétes indítvány fölött, egyrészről Veszprém városa — másrészről a vármegye érdekelt járásai: Mezőföld és Zircz vidéke igényei fölött. A vejszprémiek, mint mindig, most is azt akarták, hogy az ö érdekük a fő a vármegyében, ós csak annak tekintetbe vétele mellett legyen az illető járásoknak vasútja. Eniifk ellenében Mezőföld ós Zircz szóvivői kitörtek és azt hangoztatták, hogy eleget áldozott már a vármegye — Veszprémnek a megyeház építéskor, érje be vele; most Mezőföld és Zircz vidéke a Dombovár-Győr irányú vasút építésénél nem lehet Veszprém áldozata. A két ellentétes állásponttal szemben Barthalos István megyebizottsági tag hívta fel a vérmegye figyelmét, hogy a dombovárgyőri vasút irány nem Veszprém megyének, hanem csak is Győrnek fog használni, a dombóvári-veszprémi vasút legjobban m n gtalálja a maga helyes és természetes irányát, ha Veszprémből a vármegye másik jelentékeny városába Pápára vitetik a vonal, onnan meg lesz a Pápa-csornai vasút, ós Pápa Győrrel már is össze van kötve, tehát ne gravitáljon a vármegye, különösen Veszprém városa Győrbe, han^m. keresse a természetes irányt, akkor Veszprém nem esik ki a vasút irányából, ós nem lesz áldozat, Mezőföldnek az érdeke is csak abban áll, hogy vasútja legyen, Zircz összeköthető iványvonallal Bakönybélnól a Veszprémpápai vonalhoz. Ezen felhívás azonban, sőt dr. Fenyvessy Ferenc megyebizottsági tag felszóllalása is Veszprém urait nem ábrándította ki, tudni sem akartak a pápaveszprémi irányról, ós még azon indítványt sem fogadták el, hogy a. vármegye ugy szavazzon meg 80,000 frt pótsególyt, hogy a veszprémiek óhaját pártolja, de feltételül ne szabja. ! Dr. Fenyvessy Ferenc megyebizottság'i tag, hivatkozva azon időbeni vitákra, mikor a vármegye a helyi érdekű vasutakra a segélyeket megállapította, szemére vetette a veszprémi uraknak, hogy midőn ő ajánlotta a Veszprém-pápai vasutirányt, azt felelték: „mi őnekik Pápa", most ö és a vármegye azt felelhetnék: mi nekünk Veszprém! De ő a maga részéről nem mondja azt, pártolja a veszprémiek óhaja szerinti és a feltétel nélküli pótsególy megadást. De Veszprémre nézve sajnos, Mezőföld és Zircz vidéke tömegesen megjelent bizottsági tagjai 69 szavazattal 27 ellen leszavazták Veszprémet s mosta Győrbe gravitáló és Pápát semmibe sem vevő szókhely város oda jutott, hogy a tőle messze eső Jutás állomás helyett, megkapj a a még távolabbi hajmáskéri góczpontot, és kap egy kis szárnyvonalt, mely szerencsétlen vasút kiépítés, hiában szópitik, teljesen tönkre fogja tenni Veszprémnek eddig is kevés piacát és forgalmát, a melyen azonban soha sem lehet segíteni és a mely fölött mi pápaiak sajnálkozunk, s nem örvendünk testvérvárosunk baján ós szerencsétlenségén, mert végre is az ö bajuk a mi bajunk is ! A pápai Jókai kör alapszabályai. (Folytatás.) VII. A kör ügykezelése. 22. §. A kör ügyeit kezelik: a) a kör tisztviselői, b) a szakválasztmányok, c) az igazgató-tanács, d) a közgyűlés. VIII. A kör tisztviselői. 23. §. A kör tisztviselői: a) védnök, b) elnök, c) alelnök, d) titkár, e) másodtitkár, f) pénztáros, g) ügyész, h) háznagy, egyszersmind könyvtáros. 24. §. A tisztviselőket a közgyűlés választja három évre; mindnyájan ujra választhatók. 25. §. Minden tisztviselő — a védnök kivételével — felelős az igazgató-tanácsnak s közgyűlésnek. -á) Védnök. 26. §. A kör egy köztiszteletben álló férfiút védnökéül választ. A védnök, mint a kör legfőbb képviselője, a kör társadalmi állásának nyomatékot ad, szellemi vállalatait befolyásával előmozdítani törekszik s az óvenkinti közgyűlésen az elnökkel együtt elnököl. • . . B) Elnök. 27. §. Az elnök a köz- és igazgatótanácsi gyűléseken elnököl. Az igazgatótanácsnak, vagy 20 rendes tagnak kivánaMulandóság. Minden mulandó', Dalos madárt csal Mi létnek örvend Tavasz ligetnek Ég, föld ölén;Sürüjibe . . . Eelváltogatja Mit ér, ha őszszel, Bú a vigalmit, "Tort szárnyakon bár, Homály a fényt. c Száll messzire? Ég boltozatán Áldást hiába Hidat szivárvány Hint szerte szélylyel Hiába ver, A röpke nyár, Ha eltakarja Ha ősz fuvalmán Csalóka fényét " Kopár lesz ujra Felhő-lepel. Egész határ . . . A nap mosolyogva Öröm iepéjót Hiába tün fel Ha megleped is, Ég kékiben, -Elszáll tova; Hegyek mögött, ha Mit hátrahagyhat BŰÉ alkonyatkor Hiu emlékül, El-élpihen. . ° Q Csak: — kimpom. •S ha boldogságod Egy percnyi volt is, Mind hasxtálan ... Leszejsi fejében Évek- során át Boldogtalan! Osváld Kálmán. Athénből. — Eredeti levél. — (Vége.) Az uj Athén takaros kis főváros. Kendezett, de kövezetlen utcái, pompás világítása, gőz-ós lófejü vonatai, sok szép épületei s egyéb fővárosi tulajdonságai nagyon is fővárossá teszik a várost, mely Görögországban egyetlen a maga nemében. A sürü háztömegben 108 ezer lakos lakik, ide értve félórányira fekvő tengeri kikötőt, Pireust is. Az est beálltával jó magyar dalokra gyújtott a magyar társaság, midőn belep Múüs (Fekete) a polgármester, s készen álló kocsikon viszi fel a • társaságot az Acropolisra, hogy a telt hold fényénél, s hűtött sör mellett szemlélje meg Athén legnagyobb büszkeségét. O és uj görög dictiókban köszöntük meg a szives figyelmet, s késő éjjel tértünk lakásunkra. A nappalt az ó Athén helyének megvizsgálására fordítottuk. Látni kell csak az Erechteiont, a Parthenont, Nyke templomát, a Propyleákat, de festeni gyenge tollammal lehetetlen. A fellegvár alján meglehetős kivehető állapotban van a Dionysos színház óriási ülőhelyeivel. Mellette Aeseulapius temploma. A forrás még ma is bugyog, melynek gyógyeröt tulajdonítottak a mai kócos görögök nagynevű elődei, ittam is a vizéből s talán ennek köszönhetem a többször fellépő dázt is. Odább az Qdepn, s a másik hegyeken a lakóházak sziklákba vésett alapzatai. A Pay emelvényei rendületlenül állnak, szinte jól esett fellépnem ama helyre, hói egykor Doffiosthénes dörögte filippikait az egybegyűlt népnek. Itt ciiternák, amott vízvezetékek nyomai láthatók, ugy, hogy Pausanias leírása egészen hiteles. I A hasznosat a kellemessel. Az osztr. magyar nagykövet egy estére hitt meg bennünket s mi Kefiriába rándultunk, hol az egybegyűlt n agyfej üek s feleségeik csak bámulták a bencés, premontrei és cistercita öltözetet. A nagykövet felköszöntöje jó dualistikus volt, de a nagykövet sehogy sem akarta Ausztria-Magyarországot említeni, pedig a báró- ós grófné imperterrite beszélték a magyar nyelvet. Dictióban nem volt hiány. A késő éji órákban értünk vissza Kefiriából. Következett ujabb kirándulás extra hajón Aeginába, mintegy 3 órányira Piréustöl, hol a 2000 évnél régibb /Athéné templom oszlopait néztük meg.'.. Kellett magas hegyre mászni, izzadtunk is eleget, de meg is fürödtek a magyarok; én csak azért mellőztem a tengeri fürdőt, mert a fürdésre kiszemelt hely igen alkalmas volt a polypok tanyájául. Visszatértünk a hajóra s ott költöttük el a pompás reggelit, a minek végeztével vissza hajóztunk Piróusba, onnan Athénbe. Minden lépésünkről tudomást vesz a görög hírlapirodalom, sőt sokszor túloz is. Másnap már j ókor kedves vendégünk érkezik. Türr tábornok jö ugyanis, hogy személyesen hívjon meg corinthosi nyaralójába magyar vendégszeretetre. A corinthosi csatornát utunkban láttuk, de fenékén még a locomotivok tologatták a kocsikat s ma már telve van vízzel, közel a megnyitási ünnepély. A meghívásnak szívesen engedtünk, előbb azonban Elusisba kocsikáztunk Demeter templomantk romjait megkémlelni j A legfárasztóbb kirándulás most következik. E hó 8-án kora hajnalban vonatra ültünk, hogy a peioponezusi uton a corinthi csatornán kereiztül Pluchtiába, innen tengelyen Mykónóbe menjünk. A nap heve leirhatlan, de a tudvágy türelemre int. Délután 2 óra, vár a teritett •asztal, mohón költjük el a görögös étkeket, s jeges borral hűtjük tikkasztó szomjunkat. 3 óra lehetett, midőn igen kedves vezetőnk, Pasteiner Gyula egyetemi tanár „utánam magyarok" felszólítással hív bennünket. Órákig mászkálunk a hegyeken, csurog az izzadás, s egy hang panasz nincs. Látjuk Atreus kincses kamráját, mely óriási hegybe épitve most is büszkélkedik. Ott Agamemnon sírhelyét, emitt Klytaemnestra sírját, a fellegvárban pedig a hajdani királyi palota romjait. Mily jó volt, hogy előbb az athéni nemzeti múzeumban láttam a mykenei ásatások eredményeit, melyek közt remek arany és ezüst müvek vannak, s melyek közt szerintem, de mások véleménye szerint is legbecsesebb Agamemnon sírja. Ott fekszik az eredeti kőtermeléken a koponya, a lábszár csontok, karok, a gerinc s a bordák, a fejnél arany csészék, a lábnál korsók, urnák s egyéb edények. Schliemann, ki ez ásatást eszközölte, Agamemnon csontjait vélte ezekben felismerhetni. Őrzi is a nemzeti múzeum, s drága müvti fedett nagy szekrényben óvatosan mutogatja az igazgató e drága ereklyéket. Három napig is elnézegethet az idegen a muzeumokban, melyekben a szobrászat remekeit láthatja. %6 lehetett, midőn kocsiainkon Argoion keresztül hajtattunk,, Aj egész város közönsége az utcákra gyűlt, hol az egyedül látott szép fehérnép is barátságosan üdvözölte a 8 kocsiból álló karavánt. Argosból Tyriusba mentünk, hol egy királyi vár romjait vettük szemügyre. A balzsamos illat, melyet a. tenger felől tóduló hüs szellő még kellemesebbé tesz, alig enged tovább mennünk, de már esteli 8 óra, s még nem vagyunk Naupliában, a szép kikötő városban. Kis türelem, s előttünk meredezik a szikla fal, mely Nauplia háttere, előtte a tenger, gilottint őrző sziklás kis szigetkéjével. A vár fokán a börtön, hol egész Görögország nagy bűnöseit őrzik. Avarból a bűnöst a gilottin szigetre s onnan gilottinnal együtt viszik a vesztőhelyre, hol a bűntényt elkövette. Szük sikátorokon keresztül, miket a beállott est még fólelmesebekkó tesz, haladunk egy kisded térre,hol teritett asztal s bámuló publicum vár bennünket. Elköltjük az eléggé Ízletes étkeket, melyek közül a tengeri hal soha sem. hiányzik s ismét kétfelé szakadva helyezkedünk el 3-an is egy szobácskában, élénken emlékezve Pyrgosra s ellátva magunkat rovarporral. Itt azonban nem annyira a háziáílatkák mint inkább a szúnyogok szereztek emlékeket. Végre is eltelt az éj ; jókor a tengerpartra mentem s a szokatlanul haragos tenger hullámai csábítgattak egy kis korai fürdőre, 'amit örömmel tettem meg, hogy a tengelyen s vonaton való utazás porát és füstjét lemossam. Beggéli 8 óra volt, hogy Nauplia kis vonatán Argosig jutottunk, hol átszállvá ismét Corinthosba, s kalamaki állomásra, értünk, Itt vártak Türr tábornok ' ; 41
