Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-10-01

XX. évfolyam. 40. szám. Papa, 1893. október I. K Megjelenik mi íi den vasár na p. Közérdekű sürgÖB' közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levélek, cáák ismert kezektől fogadtatnak él. Kéziratok nem adatnak vissza. !, A. papnak s'záút kö z 1 e m é n y e k a lap „ szerkesztőségéhez (Jókai Mór utozá 969. sz.) küldendők. fyfj 'Ä Előfizetési díjak. * Egy évre 6 írt - Fél évre 3 írt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pütitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór íiai ! ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek melválasztott k özlönye. Egy aktuális kérdés. Gazdasági ipart Pápának! Ez a je'szó foglalkoztatja gazdaközönségünket, a mely egy véleményen van a fölött, hogy jólétünk és vagyoni gyarapodásunk első sorban a mezőgazdaság felvirágzásától függ, — azon kell lennünk tehát, hogy mezőgazdaságunkat gazdasági ipar fejlesztése ós meghonosítása s nevezetesen cukorgyár, sörfőzde s több efóle vállalatok létesítése által intensiwó, többoldalúvá és jövedelmezőbbé tehessük. S helyesen. Hiszen a mezőgazdáságnak az iparral közös érdekei vannak, egyik a másikára van utalva s ennek folytán egyike a másika nélkül nem is prosperálhat. { Igazolják ezen tételek 'helyességót ä gyakorlati élet, a gazdag nyugoti államok magas nívón álló mezőgazdasága, s hazánkban is azon vidékek, a melyek a gazdasági ipar áldásaiban már régóta részesülnek. De az ipar megteremtése által nemcsak mezőgazdaságunkat, illetve ennek produktivitását emelnők, hanem kereskereskedelmünket és általános forgalmunkat is. Nem tagadható, hogy a fejlődés bizonyos jelei városunkban is szemlélhetők. Asphaltirozunk, tanácskozunk vízvezeték, csatornázás és villamos világítás fölött. Az anyagi élet terén azonban szünetelünk s ez okból nem megyünk kellő mérvben előre. Tudatára ébredt most már közönségünk annak, hogy ezen változtatnunk kell s ínég is találta módját: az ipari vállalkozást. A jó gondolat, a jó szándék azonban nem elég iparvállalatok létesítésére, hanem kell a szükséges anyagi eszköz is — a pénz. A nagyobb siker "érdekében kívánatos tehát, hogy erőinket egyesítsük, hogy kulturális, értelmi es anyagi erőinket összeolvasszuk s várusunk szolgálatába állítsuk. Tereintenünk kell egy intézményt, egy eszközt, melynek segélyével megvalósíthatjuk mindazt, a mit önmagunk erejéből nem tehetnők. Minderre rámutattunk már több alkalommal s rámutattunk arra is, miszerint azon eszköz nem lehet más, mint egy, a vállalkozási, közgazdasági, anyagi élet követélményeinek megfelelhető, jól fundált -pénzintézet. Ennek a pénzintézetnek a megalapítását kell komolyan ós erélyesen kézbe vennünk. Hisszük, hogy ott fogjuk találni egész társadalmunkat és a közhaszon előmozdítására hivatott tényezőinket: a takarékpénztára Itat ós a Lloxjdtársulatot. Távolról sincs okunk, hogy az illetékes faktorok jó akaratában kételkedjünk, — hiszen akkor, a midőn a bankmellékhely kérdése került napirendre, nem a hatalmas régi takarékpénztár volt-e az, a mely sietett annak létesítéséhez hozzájárulni ? A mi viszonyaink közt, az összes erre hivatottak együttműködésére van feltótlenül szükség, hogy városunk ismét felemelkedhessek azon előkelő pozícióra, a melyet a dunántúli városok sorában — még nem is régen — elfoglalt. Nem kételkedünk egy jobb, egy szebb jövőben. Nem kételkedhetünk, mert szemünk előtt végig vonul s megelevenül most is azon idő, a mikor a jobb sorsra érdemes pápai kereskedelmi ós iparbankban boldogult gróf Esterházy Pál elnöklete mellett a közjólét emelése érdekében tanakodtak ós terveztek: Bermüller József, Hanauer Béla s még többeu, akik egyidejűleg a most régi takarókpénztár élén állottak. Ezt a momentumot varázsoljuk viszsza s teljesedni fog mindnyájunk óhaja — Pápa boldogulása: és gyarapodása. Az alispáni jelentésből. Yármegyéuk alispánjának f. évi szeptember hó 24-én kiadott jelentéséből közöljük kivonatosan a következő általános érdekű részleteket. A háztartás. Háztartásunk menetét semmi fontosabb körülmény nem zavarta meg. Az előző évekről fennlévő téritmények behajtása folyamatban van, a józan takarékosság elvét teljes következetességgel alkalmazom ós ennek eredménye, hogy házipénztárunknál a bevétel 68435 frt 62 krt, a kiadás 66800 frfc 12 krt tett, s igy a maradvány 1635 frfc 50 krra ment. A népnevelés ügye. A népnevelés terén örvendetes haladás ós élénkség észlelhető. Több iskola lett a kor igényeinek s Ü"tan- és közegészségügyi követelményeknek megfelelöleg átalakítva, illetőleg megépítve. Az ezekre vonatkozó tervek ós költségvetések vármegyénk közigazgatási bizottságánál most vannak tárgyalás és elintézés alatt. Az ovoda-iigy is fejlődésnek indult, az érdekeltségi mozgalom egészséges alapokon megpezsdült. A közegészségügy. A közegészségügyi viszonyok, a vármegye egész területén, a folyó óv két első negyedében általában véve kedvezők voltak, — az I. negyedében uralgott roncsoló toroklob járvány megszűnt, — más járványos betegség pedig kis mérvben fordult elő. A nyár folyamán fenyegető ckolerayésztől vármegyénk eddig mentes volt; a bejelentett choleragyanus esetek sem bizonyultak ázsiai cholerának. Öngyilkosság, hirtelen haláleset ós véletlen szerencsétlenség folytán beállott halálozás sem fordult elő nagyobb arányban, mint a mult óv ezen szakában. Veszett eb által való megmarás két esetben fordult elő, de a Högyes-fóle oltó-intézetbe egyet sem kellett felszállítani, mert az illetők orvosi felügyelet alatt itthon is felgyógyultak és rajtok a veszettség jelei éppen nem mutatkoztak. A közegészségügy megóvása érdekében kiváló figyelmet fordítottam arra, hogy az óvintézkedések teljes erólylyel foganatosíttassanak. A fenyegető cholerára való tekintetből is intézkedtem, hogy a köztisztaság minden tekintetben fenntartassók, — a kutakra, de különösen a jó ivó-vizre kiváló gond fordittassók ós a fertőtlenítő szer kellő mennyiségben készletben legyen. Az állategészségügy. • Az állategészségügyi viszonyok kedvezőtlenül alakultak, a mennyiben az orbánc járvány a sertés állományban nagymérvű pusztítást okozott s. néhány községben mógmost is járvány-jelleggel uralg. Az oltások több helyen sikerrel végeztettek. Takonykór, lépfene és veszettség csak szórványosan fordultak elő. T A R C Z A Egy könyv olvasásakor. — Szana T. »Magyar Művészek Albuma.* — Nem volt tehát hiu csalfa álom Szivemben az édes sejtelem: Valóaultan ime feltalálom, Minden sorban, minden levelén. Mennyi fénnyel, mennyi ragyogással, Dicsőséggel van - e könyv téle ! . . És a hova visszaragyog, szárnyal: Kicsiny gúnyhók szalma födele. Van hát, a ki híven számon tartja Verejtékünk hulló gyöngyeit, Van, a kinek segedelme, karja, Vészből, 'bajból bizton kisegít! Oh! mennyiszer elfogott a bánat, Hányszor sírtam árva voltomon: Ást'az álmot, ázt az édes vágyat Elérni már 'soha sem fogóm . . . A harc titán, hogy diadal vár ram, Biztatóbbal' titkos sejtelem; Délibáb csak éltem •pusztaságán — Gondolim — s csak játszik éh velem. Hányszor, sírtam! . . . s ime most megáldom, Sorsóm a ki igyéa" rendelé; Ufun t'ógös, oh! <le érzem, látom: Ei vezet a Pantheon felé! . . . Látnpérth Géza,. Naplótöredékek. — A »Papai Lapok* eredeti tárczája. — Irta: Rózsa Géza. — Budapest, június 9. l^ég egy éjszaka Pesten, egy hosszú, nyugtalan, talán álmatlan éjszaka. Ébren álmodozva búcsúzom tőled, én kedves fővárosom, ambitiómnak, küzdelme'imnek, botlásaimnak ós sikereimnek, bánatomnak és gyönyöreimnek kedvelt tanyája. Mennyire szeretlek! Mily jó, mily kegyes voltál hozzám mindenkor! Te ajkaimhoz emelted az élvezetek édes serlegét, dédelgetve becézgettél, mint a sors "választott kegyencót s ime — mégis — most még sem titkolhatom örömemet, hogy távozhatom falaid közül. Óh, ne hidd, hogy ón hálátlan vagyok. Hálásabb szivvel bizonyára nem gondol rád soha senki, mint én. Azokra a szép, feledhetlen napokra, melyekén annyi kéjjel elhalmoztál, azokra a szives ismerősökre, kik házaidban oly kitüntető vendégszeretettel fogadtak. Azokra az élvezetes estékre, melyeket jó barátok közt, bor és cigány mellett, oly vidáman, kedélyesen, színarany hangulatban töltöttem el. És 'azokra' a tündéri szép báli éjszakákra, melyekét a fényes Vigadó ragyogó termeiben," szép leányok lehellötetől mámoros fővel táncoltam végig. Örömest gondolok vissza szépséges, sikkes, szellemes leányaidra, kik annyi percemet, annyi órámat megédesítették. Kik annyiszor jókedvre, vidámságra hangoltak. Kiknek csábító mosolya, hangos kacagása ideig óráig elűzte homlokomról a borát. Óh! mily igaz Örömmel emlékezem vissza rátok, mily szivesen ujitom fel ezeket a szép és kedves emlékeket! ... 1 De hiába! Valami mindig csak haza vonz. Egy érzés, egy sugallat, egy szenvedély, mely minden kej-, minden gyönyörérzetnól hatalmasabb. A honvágy. Az a csöndes, barátságos, otthonos kis városka, girbe-görbe poros utcáival, alacsony házaival, árnyas allééival ós csinos kertjeivel, melyek oly végtelenül kedvesek nekem. . . És mindenek felett az én édes, egyetlen kicsikém. Elza szebb mint ö, Margit kedvesebb, Erzsi műveltebb, Piroska, tudom, hogy szeret és ón csak őt szeretem, egyedül csak Öt! Óh, menynyire örülök, hogy viszontláthatom! . . — Pápa, jünius 10. Itthon minden a régi. Az utcák, a templom, a házak, a fasorok, a kertek és az emberek. Az ismerősök barátságosan köszöntenek ós sajnálkoznak fölöttem, hogy oly sápadt vagyok. „Majd itthon pirosabb lesz" — mondogatják. Öt még nem láttam. Az esti sétán nem találkoztam vele. Képzeletemben oly szépnek látom öt, még szebbnek, mint a télen. Óh, ha képes volnék öt meghódiditani. Félek az első.találkozástói. Félek tekintetétől. El fog. pirulni — igen — s oly végtelenül kedves lesz, mintha csak engem szeretne! — juniüs 12. Már tul vagyok az első visiten. Valóságos kínszenvedés volt. Senkivel sem beszélgetek oly közönyös dolgokról, mint vele. Hogy mulatott Bécsben? Milyeti costumeben volt a jelmezbálon ? Jártak-egyakran, színházba ? Fád voltam kimondA községi háztartás. Mindig kiváló gondot ós figyelmet fordítottam arra, hogy községeink költségvetés előirányzatai és számadásai rendben legyenek és tartassanak. Ezen a téren most már kielégítő eredmónynyel is állunk szemben. Tény az, hogy folyó évi május hó 15-ón, a folyó évre vonatkozólag csak két község nem birt költségvetés-előirányzattal. Most már ezek is beérkeztek. A községi számadások közül folyó évi május hó 15-i • összesen 148 számadás volt hátralókban. Örömmel jelentem, hogy a zirczi járás községeiből egy számadás sem hiányzik, ilyen rendnek kell lenni a többi járás községeinél is. Mint érdekes adatot előterjesztem, hogy vármegyénk két rendezett tanácsú városa és a többi községek összesen 1.754,002 frt 72 kr cselekvő vagyonnal birnak ós ezen vagyonnal szemben 209562 frt 01 kr tartozás áll fenn. A személy és vagyonbiztonság. A hozzám beérkezett esemény-jelentések adatai szerint a közbiztonság állapota teljasen megnyugtató volt. Kivételes intézkedésre tehát éppen nem volt szükség. A tüzes Lekre nézve tisztelettel előterjesztem, hogy f. évi ápril hó 15-töl szeptember 15-ig tüz 61 izben fordult előAz igy pusztlbott tüz összesen 427,715 frt 50 kr kárt okozott, melyből biztosítva volt 206,S99 frt 20 kr ós igy a fedezetlen kár összege 220,816 frt 30 kr. A veszprémi tüzkárosultak segélyezésére a vármegye pénztárába összesen 47083 forint 25 krajezár jött be. = A megyéspüspök Pápán. Báró Hornig Károly megyés püspök f. hó 7-ón d. u. 3 és 4 óra közt érkezik Farkasgyepüről városunkba. Ünnepélyes fogadtatására az előkészületek nagyban folynak. A lapunkban már közölt fogadtatási programra kibővittetett. Ugyanis a pápai járás határán Horváth Bajos járási főszolgabíró fogadja 0 méltóságát, a nagytemplom bejáratától a várkastélyig pedig fehér ruhába öltözött apácanövendókek képeznek sorfalat. Felkérettek a régi iparos céhek volt elnökei is, hogy ünnepi zászlóikkal kivonuljanak a fogadtatásra; Ők a Grriff ós Casino előtt [fognak felállni. A lakosság, azon utcákban, hol a megyéspüspök bevonul, felkéretett, a házaknak 3 napon át nemzeti zászlókkal díszítésére. F. hó 8-án d. e. lesznek a tisztelgések a püspök előtt. Elsőben a elórus, a róm. kath. hitközség és tanítói kar, majd jyz állami-, járási- s városi tisztikar ós az uradalmi hivatal, végre a többi küldöttségek fognak tisztelegni. A megyéspüspök f. hó 8-án és 9-én fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni. Eddig már a 2000-et meghaladja a bérmálásra jelentkezettek száma. = A m. kir. pápai földmivesiskola megnyitása. Az intézet, a miniszter leirata szerint, okt. 1—10-ke között nyittatik meg, midőn a gyakorlati oktatások is megkezdődnek, az elméleti előadások azonban csak okt. 15-ón veszik kezdetüket; az ünnepélyes megnyitás pedig a jövő évre halasztatott, mikorra az iskola a szükséges épületekkel teljesen ellátva ós a második évi tanfolyam is felállítva lesz. Székely István igazgató mellé Fekete József neveztetett ki ideigl. tanárrá; e hó közepón pedig egy kertészt kap az intézet. A szép, tágas, modernül épült tan-, háló- ós ebódlőbermek már készen állanak a növendékek számára. Az első évfolyam 15 tanulóra van tervezve, ós eddig már 13 növendék jelentkezett felvételre, többnyire a szomszédos megyékből, a legkülönösebb az, hogy Pápáról még égy sem, — megyénkből is csak egy-két tanuló kérte felvételót. Kézimunka kiállítás. (Rendezi: „Apápai önképző leány-egyesület".) Van szerencsónk a tisztelt közönséget értesíteni, hogy a pápai önk. leányegyesület kézimunka kiállítását október hó 7-én azaz szombaton d.e. V órakor nyitja meg a keresk. ifjúság önk. körének helyiségeiben. Egyesületünk ós a kiállítás érdekében kérjük a t. közönséget, szíveskedjék buzgó működése s minél számosabb kiállítandó tárgy beküldése által lehetővé tenni azt, hogy egyesületünk ezen vállalata teljes ós méltó sikert arathasson. A kiállítandó tárgyakat szíveskedjék okt. hó 3-án és 4-én d. e. 9—12 óráig és d. u. 2—5-ig a keresk. ifjúság önképző körének helyiségébe küldeni, hol azokat a szűkebb végrehajtó bizottság igen tisztelt tagjai, névszerint; báró Bothmer Béláné, Fehér hatatlanul. Megmutatja arcképeit, melyekerji jelmezben van levéve. Nagyon szépek. Oly bájosan mosolyog rajtuk, akár csak az életben. Arcán ós ajkain az az örökké édes mosoly, az a mindénkinek egyaránt hízelgő édeskés mosolygás, mely lázba hozza véremet és szétkergeti minden illusiómat. Ő mindenkihez egyformán kedves. Minden udvaiiójával, minden táncosával szemben éppen olyan barátságos, szeretetreméltó, mint velem. Hah! a mosolya idegessé tesz, izgat. Boszant az a lágy, csicsergő, vékony, csilingelő hangja, melylyel mindenkinek be akarja magát hízelegni. Az édes anyja megmételyezi ezt a leányt. Ugy formálja, ugy idomítja a mosolyát, beszédét, modorát, szivét, lelkét, a mint anyai érdekei kívánják. „Mindenkit szeretni tudni, aki jó parthie" — ez az elve. Mintha csak hallanám, mikor betanítja a sétáknál használandó mosolyokra, barátságos beszédekre és szeretetremóltóságokra, melyeket mindig készlet aen kell tartania az „intelligens, jó családból való" fiatal emberek számára. A kétely démona néha elhallgat! Óh, ka hinni lehetne édes szavainak! Ha tán mégis engem szeret! Ha egymáséi lehetnénk. Óh! mennyire imádnám, isteníteném őt! . . . I — július 10. Egy hónapja már, hogy itthon vagy pk.* Mindennap gyönyörködhetem szép, szelid arcvonásaiban, hallgathatom mézes beszédeit. Számtalan alkalmam volna megvallani neki szerelmemet. De miért tegyem? Hisz ő tudja, hogy az örülésig szeretem. Kiolvashatta ezerszer szemeimből, közönyös dolgokat beszélő ajkaimról is. Elárulták verseim, melyeket, tudom. Szivesen olvas. Óh! jól tudom én, hiúságának hízelegnek azok a lángoló hévtől, forró szenvedélytől s az extasisba átcsapó rajongástól áthatott szerelmes költemények, melyekben szépségét dicshymimsban énekelem. Ah! tudom, kevély büszkeség tölti el, hogy egy szerelmes ifjút láncokra fűzhetett s hogy a bolondos fiu, mint valami királynő előtt, rabszolgaként lábainál heverj — De azt is tudom, hogy nem érez át egyetlen accordot sem azokból a hangokból, melyek szivem legmélyén fakadnak. És .nem ád érettök más jutalmat, mint egy olyan chablonos, édeskés, utált mosolyt, melyet minden udvarlójának tucatszám osztogat. Hisz ő engem is tudna szeretni, de — nem szabad, nem lehet, mert én még nagyon, nagyon fiatal vagyok. — július 11. Es ón mégsem tudok lemondani róla. Óh, ón boldogtalan! Miért is kellett őt megszeretnem! Hogy is választhattam őt eszményképül! A messze idegenben csak azt a fényes alakot látom, melyet ábrándos álmaimban a legragyogóbb színekkel lelkem ideáljának teremtettem. Mint a távol hegy'orom, melynek göröngyei és szakadékai gyönyörű szép égkék lepelbe vannak burkolva, ugy előttem is csak itthon, a közelben tűnnek fel árnyoldalai, a sötét foltok a fényes ködben, mely alakját körülveszi. — Tán csak szép, kék, szelid szemeiért, hullámos, szőke hajért — szépségéért imádtam öt? Szivét, lelkét sohasem szerettem ? Talán a külföldön el is fogom őt teljesen felejteni? Talán ez az első szerelem nem is volt az igazi, a valódi, a tiszta eszményi szerelem?? . , ,