Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-10-01

XX. évfolyam. 40. szám. Papa, 1893. október I. K Megjelenik mi íi den vasár na p. Közérdekű sürgÖB' közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levélek, cáák ismert kezektől fogadtatnak él. Kéziratok nem adatnak vissza. !, A. papnak s'záút kö z 1 e m é n y e k a lap „ szerkesztőségéhez (Jókai Mór utozá 969. sz.) küldendők. fyfj 'Ä Előfizetési díjak. * Egy évre 6 írt - Fél évre 3 írt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pütitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór íiai ! ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek melválasztott k özlönye. Egy aktuális kérdés. Gazdasági ipart Pápának! Ez a je'szó foglalkoztatja gazdaközönségünket, a mely egy véleményen van a fölött, hogy jólétünk és vagyoni gyarapodásunk első sorban a mezőgazdaság felvirágzá­sától függ, — azon kell lennünk tehát, hogy mezőgazdaságunkat gazdasági ipar fejlesztése ós meghonosítása s nevezete­sen cukorgyár, sörfőzde s több efóle vállalatok létesítése által intensiwó, több­oldalúvá és jövedelmezőbbé tehessük. S helyesen. Hiszen a mezőgazdáság­nak az iparral közös érdekei vannak, egyik a másikára van utalva s ennek folytán egyike a másika nélkül nem is prosperálhat. { Igazolják ezen tételek 'helyességót ä gyakorlati élet, a gazdag nyugoti ál­lamok magas nívón álló mezőgazdasága, s hazánkban is azon vidékek, a melyek a gazdasági ipar áldásaiban már régóta részesülnek. De az ipar megteremtése által nem­csak mezőgazdaságunkat, illetve ennek produktivitását emelnők, hanem keres­kereskedelmünket és általános forgal­munkat is. Nem tagadható, hogy a fejlődés bizonyos jelei városunkban is szemlél­hetők. Asphaltirozunk, tanácskozunk víz­vezeték, csatornázás és villamos világítás fölött. Az anyagi élet terén azonban szünetelünk s ez okból nem megyünk kellő mérvben előre. Tudatára ébredt most már közön­ségünk annak, hogy ezen változtatnunk kell s ínég is találta módját: az ipari vállalkozást. A jó gondolat, a jó szán­dék azonban nem elég iparvállalatok lé­tesítésére, hanem kell a szükséges anyagi eszköz is — a pénz. A nagyobb siker "érdekében kívánatos tehát, hogy erőinket egyesítsük, hogy kulturális, értelmi es anyagi erőinket összeolvasszuk s várusunk szolgálatába állítsuk. Tereintenünk kell egy intézményt, egy eszközt, melynek segélyével megvalósíthatjuk mindazt, a mit önmagunk erejéből nem tehetnők. Minderre rámutattunk már több al­kalommal s rámutattunk arra is, misze­rint azon eszköz nem lehet más, mint egy, a vállalkozási, közgazdasági, anyagi élet követélményeinek megfelelhető, jól fundált -pénzintézet. Ennek a pénzintézetnek a megala­pítását kell komolyan ós erélyesen kézbe vennünk. Hisszük, hogy ott fogjuk ta­lálni egész társadalmunkat és a köz­haszon előmozdítására hivatott tényező­inket: a takarékpénztára Itat ós a Lloxjd­társulatot. Távolról sincs okunk, hogy az ille­tékes faktorok jó akaratában kételked­jünk, — hiszen akkor, a midőn a bank­mellékhely kérdése került napirendre, nem a hatalmas régi takarékpénztár volt-e az, a mely sietett annak létesítéséhez hozzá­járulni ? A mi viszonyaink közt, az összes erre hivatottak együttműködésére van feltótlenül szükség, hogy városunk ismét felemelkedhessek azon előkelő pozícióra, a melyet a dunántúli városok sorában — még nem is régen — elfoglalt. Nem kételkedünk egy jobb, egy szebb jövőben. Nem kételkedhetünk, mert sze­münk előtt végig vonul s megelevenül most is azon idő, a mikor a jobb sorsra érdemes pápai kereskedelmi ós iparbank­ban boldogult gróf Esterházy Pál elnök­lete mellett a közjólét emelése érdekében tanakodtak ós terveztek: Bermüller Jó­zsef, Hanauer Béla s még többeu, akik egyidejűleg a most régi takarókpénztár élén állottak. Ezt a momentumot varázsoljuk visz­sza s teljesedni fog mindnyájunk óhaja — Pápa boldogulása: és gyarapodása. Az alispáni jelentésből. Yármegyéuk alispánjának f. évi szep­tember hó 24-én kiadott jelentéséből kö­zöljük kivonatosan a következő általános érdekű részleteket. A háztartás. Háztartásunk menetét semmi fonto­sabb körülmény nem zavarta meg. Az előző évekről fennlévő téritmények be­hajtása folyamatban van, a józan takaré­kosság elvét teljes következetességgel al­kalmazom ós ennek eredménye, hogy házi­pénztárunknál a bevétel 68435 frt 62 krt, a kiadás 66800 frfc 12 krt tett, s igy a maradvány 1635 frfc 50 krra ment. A népnevelés ügye. A népnevelés terén örvendetes ha­ladás ós élénkség észlelhető. Több iskola lett a kor igényeinek s Ü"tan- és köz­egészségügyi követelményeknek megfele­löleg átalakítva, illetőleg megépítve. Az ezekre vonatkozó tervek ós költségveté­sek vármegyénk közigazgatási bizottsá­gánál most vannak tárgyalás és elintézés alatt. Az ovoda-iigy is fejlődésnek indult, az érdekeltségi mozgalom egészséges ala­pokon megpezsdült. A közegészségügy. A közegészségügyi viszonyok, a vár­megye egész területén, a folyó óv két első negyedében általában véve kedvezők voltak, — az I. negyedében uralgott ron­csoló toroklob járvány megszűnt, — más járványos betegség pedig kis mérvben fordult elő. A nyár folyamán fenyegető ckolera­yésztől vármegyénk eddig mentes volt; a bejelentett choleragyanus esetek sem bizonyultak ázsiai cholerának. Öngyilkosság, hirtelen haláleset ós véletlen szerencsétlenség folytán beállott halálozás sem fordult elő nagyobb arány­ban, mint a mult óv ezen szakában. Veszett eb által való megmarás két esetben fordult elő, de a Högyes-fóle ol­tó-intézetbe egyet sem kellett felszállí­tani, mert az illetők orvosi felügyelet alatt itthon is felgyógyultak és rajtok a veszettség jelei éppen nem mutatkoztak. A közegészségügy megóvása érdeké­ben kiváló figyelmet fordítottam arra, hogy az óvintézkedések teljes erólylyel foganatosíttassanak. A fenyegető cholerára való tekintet­ből is intézkedtem, hogy a köztisztaság min­den tekintetben fenntartassók, — a ku­takra, de különösen a jó ivó-vizre kiváló gond fordittassók ós a fertőtlenítő szer kellő mennyiségben készletben legyen. Az állategészségügy. • ­Az állategészségügyi viszonyok ked­vezőtlenül alakultak, a mennyiben az or­bánc járvány a sertés állományban nagy­mérvű pusztítást okozott s. néhány köz­ségben mógmost is járvány-jelleggel uralg. Az oltások több helyen sikerrel végez­tettek. Takonykór, lépfene és veszettség csak szórványosan fordultak elő. T A R C Z A Egy könyv olvasásakor. — Szana T. »Magyar Művészek Albuma.* — Nem volt tehát hiu csalfa álom Szivemben az édes sejtelem: Valóaultan ime feltalálom, Minden sorban, minden levelén. Mennyi fénnyel, mennyi ragyogással, Dicsőséggel van - e könyv téle ! . . És a hova visszaragyog, szárnyal: Kicsiny gúnyhók szalma födele. Van hát, a ki híven számon tartja Verejtékünk hulló gyöngyeit, Van, a kinek segedelme, karja, Vészből, 'bajból bizton kisegít! Oh! mennyiszer elfogott a bánat, Hányszor sírtam árva voltomon: Ást'az álmot, ázt az édes vágyat Elérni már 'soha sem fogóm . . . A harc titán, hogy diadal vár ram, Biztatóbbal' titkos sejtelem; Délibáb csak éltem •pusztaságán — Gondolim — s csak játszik éh velem. Hányszor, sírtam! . . . s ime most megáldom, Sorsóm a ki igyéa" rendelé; Ufun t'ógös, oh! <le érzem, látom: Ei vezet a Pantheon felé! . . . Látnpérth Géza,. Naplótöredékek. — A »Papai Lapok* eredeti tárczája. — Irta: Rózsa Géza. — Budapest, június 9. l^ég egy éjszaka Pesten, egy hosszú, nyugtalan, talán álmatlan éjszaka. Ébren álmodozva búcsúzom tőled, én ked­ves fővárosom, ambitiómnak, küzdelme­'imnek, botlásaimnak ós sikereimnek, bá­natomnak és gyönyöreimnek kedvelt ta­nyája. Mennyire szeretlek! Mily jó, mily kegyes voltál hozzám mindenkor! Te aj­kaimhoz emelted az élvezetek édes ser­legét, dédelgetve becézgettél, mint a sors "választott kegyencót s ime — mégis — most még sem titkolhatom örömemet, hogy távozhatom falaid közül. Óh, ne hidd, hogy ón hálátlan vagyok. Hálásabb szivvel bizonyára nem gondol rád soha senki, mint én. Azokra a szép, feledhet­len napokra, melyekén annyi kéjjel el­halmoztál, azokra a szives ismerősökre, kik házaidban oly kitüntető vendégszere­tettel fogadtak. Azokra az élvezetes es­tékre, melyeket jó barátok közt, bor és cigány mellett, oly vidáman, kedélyesen, színarany hangulatban töltöttem el. És 'azokra' a tündéri szép báli éjszakákra, melyekét a fényes Vigadó ragyogó ter­meiben," szép leányok lehellötetől mámoros fővel táncoltam végig. Örömest gondolok vissza szépséges, sikkes, szellemes leánya­idra, kik annyi percemet, annyi órámat megédesítették. Kik annyiszor jókedvre, vidámságra hangoltak. Kiknek csábító mosolya, hangos kacagása ideig óráig el­űzte homlokomról a borát. Óh! mily igaz Örömmel emlékezem vissza rátok, mily szivesen ujitom fel ezeket a szép és ked­ves emlékeket! ... 1 De hiába! Valami mindig csak haza vonz. Egy érzés, egy sugallat, egy szen­vedély, mely minden kej-, minden gyö­nyörérzetnól hatalmasabb. A honvágy. Az a csöndes, barátságos, otthonos kis városka, girbe-görbe poros utcáival, ala­csony házaival, árnyas allééival ós csinos kertjeivel, melyek oly végtelenül kedve­sek nekem. . . És mindenek felett az én édes, egyetlen kicsikém. Elza szebb mint ö, Margit kedvesebb, Erzsi műveltebb, Piroska, tudom, hogy szeret és ón csak őt szeretem, egyedül csak Öt! Óh, meny­nyire örülök, hogy viszontláthatom! . . — Pápa, jünius 10. Itthon minden a régi. Az utcák, a templom, a házak, a fasorok, a kertek és az emberek. Az ismerősök barátságosan köszöntenek ós sajnálkoznak fölöttem, hogy oly sápadt vagyok. „Majd itthon pirosabb lesz" — mondogatják. Öt még nem láttam. Az esti sétán nem találkoztam vele. Képzeletemben oly szépnek látom öt, még szebbnek, mint a télen. Óh, ha képes volnék öt meghódi­ditani. Félek az első.találkozástói. Félek tekintetétől. El fog. pirulni — igen — s oly végtelenül kedves lesz, mintha csak engem szeretne! — juniüs 12. Már tul vagyok az első visiten. Va­lóságos kínszenvedés volt. Senkivel sem beszélgetek oly közönyös dolgokról, mint vele. Hogy mulatott Bécsben? Milyeti costumeben volt a jelmezbálon ? Jártak-e­gyakran, színházba ? Fád voltam kimond­A községi háztartás. Mindig kiváló gondot ós figyelmet fordítottam arra, hogy községeink költ­ségvetés előirányzatai és számadásai rend­ben legyenek és tartassanak. Ezen a té­ren most már kielégítő eredmónynyel is állunk szemben. Tény az, hogy folyó évi május hó 15-ón, a folyó évre vonatkozólag csak két község nem birt költségvetés-előirányzat­tal. Most már ezek is beérkeztek. A községi számadások közül folyó évi május hó 15-i • összesen 148 szám­adás volt hátralókban. Örömmel jelentem, hogy a zirczi já­rás községeiből egy számadás sem hiány­zik, ilyen rendnek kell lenni a többi járás községeinél is. Mint érdekes adatot előterjesztem, hogy vármegyénk két rendezett tanácsú városa és a többi községek összesen 1.754,002 frt 72 kr cselekvő vagyonnal birnak ós ezen vagyonnal szemben 209562 frt 01 kr tartozás áll fenn. A személy és vagyonbiztonság. A hozzám beérkezett esemény-jelen­tések adatai szerint a közbiztonság álla­pota teljasen megnyugtató volt. Kivéte­les intézkedésre tehát éppen nem volt szükség. A tüzes Lekre nézve tisztelettel elő­terjesztem, hogy f. évi ápril hó 15-töl szeptember 15-ig tüz 61 izben fordult elő­Az igy pusztlbott tüz összesen 427,715 frt 50 kr kárt okozott, melyből biztosítva volt 206,S99 frt 20 kr ós igy a fedezetlen kár összege 220,816 frt 30 kr. A veszprémi tüzkárosultak segélyezésére a vármegye pénztárába összesen 47083 forint 25 kraj­ezár jött be. = A megyéspüspök Pápán. Báró Hornig Károly megyés püspök f. hó 7-ón d. u. 3 és 4 óra közt érkezik Farkasgyepüről városunkba. Ünnepélyes fogadtatására az előkészületek nagyban folynak. A lapunkban már közölt fogad­tatási programra kibővittetett. Ugyanis a pápai járás határán Horváth Bajos já­rási főszolgabíró fogadja 0 méltóságát, a nagytemplom bejáratától a várkastélyig pedig fehér ruhába öltözött apácanöven­dókek képeznek sorfalat. Felkérettek a régi iparos céhek volt elnökei is, hogy ünnepi zászlóikkal kivonuljanak a fogad­tatásra; Ők a Grriff ós Casino előtt [fog­nak felállni. A lakosság, azon utcákban, hol a megyéspüspök bevonul, felkéretett, a házaknak 3 napon át nemzeti zász­lókkal díszítésére. F. hó 8-án d. e. lesz­nek a tisztelgések a püspök előtt. Első­ben a elórus, a róm. kath. hitközség és tanítói kar, majd jyz állami-, járási- s városi tisztikar ós az uradalmi hivatal, végre a többi küldöttségek fognak tisz­telegni. A megyéspüspök f. hó 8-án és 9-én fogja a bérmálás szentségét kiszol­gáltatni. Eddig már a 2000-et megha­ladja a bérmálásra jelentkezettek száma. = A m. kir. pápai földmives­iskola megnyitása. Az intézet, a mi­niszter leirata szerint, okt. 1—10-ke kö­zött nyittatik meg, midőn a gyakorlati oktatások is megkezdődnek, az elméleti előadások azonban csak okt. 15-ón veszik kezdetüket; az ünnepélyes megnyitás pedig a jövő évre halasztatott, mikorra az iskola a szükséges épületekkel teljesen ellátva ós a második évi tanfolyam is felállítva lesz. Székely István igazgató mellé Fekete József neveztetett ki ideigl. tanárrá; e hó közepón pedig egy kertészt kap az intézet. A szép, tágas, modernül épült tan-, háló- ós ebódlőbermek már készen állanak a növendékek számára. Az első évfolyam 15 tanulóra van tervezve, ós eddig már 13 növendék jelentkezett felvételre, többnyire a szomszédos megyék­ből, a legkülönösebb az, hogy Pápáról még égy sem, — megyénkből is csak egy-két tanuló kérte felvételót. Kézimunka kiállítás. (Rendezi: „Apápai önképző leány-egyesület".) Van szerencsónk a tisztelt közönsé­get értesíteni, hogy a pápai önk. leány­egyesület kézimunka kiállítását október hó 7-én azaz szombaton d.e. V órakor nyitja meg a keresk. ifjúság önk. körének helyisé­geiben. Egyesületünk ós a kiállítás érde­kében kérjük a t. közönséget, szívesked­jék buzgó működése s minél számosabb kiállítandó tárgy beküldése által lehetővé tenni azt, hogy egyesületünk ezen vál­lalata teljes ós méltó sikert arathasson. A kiállítandó tárgyakat szíveskedjék okt. hó 3-án és 4-én d. e. 9—12 óráig és d. u. 2—5-ig a keresk. ifjúság önképző körének helyiségébe küldeni, hol azokat a szűkebb végrehajtó bizottság igen tisztelt tagjai, névszerint; báró Bothmer Béláné, Fehér hatatlanul. Megmutatja arcképeit, melye­kerji jelmezben van levéve. Nagyon szépek. Oly bájosan mosolyog rajtuk, akár csak az életben. Arcán ós ajkain az az örökké édes mosoly, az a mindénkinek egyaránt hízelgő édeskés mosolygás, mely lázba hozza véremet és szétkergeti minden il­lusiómat. Ő mindenkihez egyformán ked­ves. Minden udvaiiójával, minden tánco­sával szemben éppen olyan barátságos, szeretetreméltó, mint velem. Hah! a mo­solya idegessé tesz, izgat. Boszant az a lágy, csicsergő, vékony, csilingelő hangja, melylyel mindenkinek be akarja magát hízelegni. Az édes anyja megmételyezi ezt a leányt. Ugy formálja, ugy idomítja a mosolyát, beszédét, modorát, szivét, lel­két, a mint anyai érdekei kívánják. „Min­denkit szeretni tudni, aki jó parthie" — ez az elve. Mintha csak hallanám, mikor betanítja a sétáknál használandó moso­lyokra, barátságos beszédekre és szere­tetremóltóságokra, melyeket mindig kész­let aen kell tartania az „intelligens, jó családból való" fiatal emberek számára. A kétely démona néha elhallgat! Óh, ka hinni lehetne édes szavainak! Ha tán mégis engem szeret! Ha egymáséi le­hetnénk. Óh! mennyire imádnám, istení­teném őt! . . . I — július 10. Egy hónapja már, hogy itthon va­gy pk.* Mindennap gyönyörködhetem szép, szelid arcvonásaiban, hallgathatom mézes beszédeit. Számtalan alkalmam volna meg­vallani neki szerelmemet. De miért te­gyem? Hisz ő tudja, hogy az örülésig szeretem. Kiolvashatta ezerszer szemeim­ből, közönyös dolgokat beszélő ajkaimról is. Elárulták verseim, melyeket, tudom. Szivesen olvas. Óh! jól tudom én, hiúsá­gának hízelegnek azok a lángoló hévtől, forró szenvedélytől s az extasisba átcsapó rajongástól áthatott szerelmes költemé­nyek, melyekben szépségét dicshymims­ban énekelem. Ah! tudom, kevély büsz­keség tölti el, hogy egy szerelmes ifjút láncokra fűzhetett s hogy a bolondos fiu, mint valami királynő előtt, rabszolgaként lábainál heverj — De azt is tudom, hogy nem érez át egyetlen accordot sem azok­ból a hangokból, melyek szivem legmélyén fakadnak. És .nem ád érettök más jutal­mat, mint egy olyan chablonos, édeskés, utált mosolyt, melyet minden udvarlójá­nak tucatszám osztogat. Hisz ő engem is tudna szeretni, de — nem szabad, nem lehet, mert én még nagyon, nagyon fiatal vagyok. — július 11. Es ón mégsem tudok lemondani róla. Óh, ón boldogtalan! Miért is kellett őt megszeretnem! Hogy is választhattam őt eszményképül! A messze idegenben csak azt a fényes alakot látom, melyet ábrándos álmaimban a legragyogóbb szí­nekkel lelkem ideáljának teremtettem. Mint a távol hegy'orom, melynek görön­gyei és szakadékai gyönyörű szép égkék lepelbe vannak burkolva, ugy előttem is csak itthon, a közelben tűnnek fel árny­oldalai, a sötét foltok a fényes ködben, mely alakját körülveszi. — Tán csak szép, kék, szelid szemeiért, hullámos, szőke hajért — szépségéért imádtam öt? Szi­vét, lelkét sohasem szerettem ? Talán a külföldön el is fogom őt teljesen felejteni? Talán ez az első szerelem nem is volt az igazi, a valódi, a tiszta eszményi sze­relem?? . , ,

Next

/
Thumbnails
Contents