Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-06-25

'X Megjelenik, minden vasa r nap. ífözérdekü sürgős^ küzlefwkre kWüukiulí jeudkivüli sziámok adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ism»rt kezeiktől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A.lapnak szánt közlemények a , y, szerkesztőségéhez (hosszuIS ap utcza- 969. SEv) küldendők. ^, * Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór liai ! 2* hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, 1893. június 24. Az iskola év végén szokásossá vált a lefolyt tanszak sikerére visszatekinteni és a megérdemelt elismerésnek, vagy az észlelt hiányok fölött az indokolt bírálatnak kifejezést adni, de helyesen teszik az iskolákat főnfaftó testületek ós az arra hivatott tényezők, ha az iskolai év végével kezdődő szünetet arra haszitálják fel, bogy az észlelt hiányokat pótolják és az uj iskolai évet kedvezőbb és a tanügyre nézve üdvösebb kilátások között kezdhessék meg. - Nem czólunk a felekezeti iskolák kérdésével e helyen foglalkozni, annyival inkább, mert az ezen téren történt ujabb intézkedések ós alkotások meggyőztek bennünket arról, hogy városunkban a íVlekezeti oktatás jókezekben yan, ugy a tan- mint a föntartó testületeket illetőleg. Azonban a városi iskolaszók vezetése és felügyelete alatt álló oktatási intézményekre nézve, melyek föntartása és az észlelt hiányok pótlása a városi képviselőtestület feladatát képezik, reá kell mutatnunk két oly dologra, melyeket a legközelebb jövőben orvosolni kell, hacsak a ezólt, melynek ezek szolgálni hivatva vannak, koczkáztatni nem akarjuk. Különösen az államilag segélyezett polgári leányiskola helyisége az, melynél a-'gyökeres, orvoslás

1 a felsőbb hatóságok rendelkezéséhez képest is elodázhatlan. Ezeu helyiség köztudomás szerint szük és a k8liö világosságot nélkülözi, e helyett tehát mulhatlanul uj helyiséget kell keresni s erre — véleményünk szerint — a^ jelenleg dohánygyárul használt volt óvoda ós rajziskola helyiségei volnának a legalkalmasabbak. A kisdedovásról szóló törvény úgyis uj kötelezettséget ró a községekre s ezen kötelezettségeknek, a- törvény intentiójának egyáltalán nem felelnénk meg, ha továbbra is a régi állapotot kívánnánk főntartani; mert ha az ovodakötelesek nagy számát s a városnak szélesen kiterjedő területét tekíute'tbe vesszük, nem tagadhatjuk, hogy egy óvodai helyiség, legyen ez bár a városnak bármely központján, nem elegendő, — hanem legalább két óvodai helyiségre van szükség, melyek egyike a város alsó, másika pedig a város felső részében legyen. S ha ez igy van, akkor a mostani ideiglenes óvoda helyiség az alsó városnak sokkal alkalmasabb pontján van, mint a régi volt, s a felső városrészben is könnyen lehet arra alkalmas helyiséget találni, csak egy kissé körül kell tekinteni. A tanügy kérdésével foglalkozván önként tolul előtérbe azou körülmény, hogy a vidékünkbeli ifjaknak vallás különbség nélkül mennyire "meg van nehezítve a tanítói pályára való kiképeztetósük és igy általánosan érezhető azon hiány, hogy a tanerők az ujabb nemzedékből eléggé nem pótolhatók. A törvényhozás be is látta azt, hogy a nemzetközi versenyben a győzelmet gyakran nem a badsereg létszáma, hanem a néptanítók sikeres működése vivja ki, s elhatározta, hogy vidékenként állami tanítóképző intézeteket állit fői, melyből ugy az állami- ós községi-, valamint a felekezeti népiskolák vallás különbség nélkül kellően képzett tanerőket nyerhetnek. Hogy ezen állami tanítóképző intézetek czóljuknak minél sikeresebben megfelelhessenek, kell, hogy legalább is minden 3—4 vármegye területére megfelelő központban egy-egy tanítóképző intézet essék. Ezen feladat azonban köztudomás szerint a dunántúli kerületet illetőleg nincs szerencsésen megoldva, s ezen bajt mihamarabb orvosolni is fogják. A dunántúli kerületnek "ezidő szerint két állami tanítóképző intézete van, s ezek mindegyike két szomszédos vármegye és az ország szélén van: Csáktornyán és Somogy-Csurgón. Czélba vétetett tehát, hogy ezek valamelyike megszüntessék, illetőleg a dunáutuli kerület belső részére helyeztessék át. Már pedig ha akár a Csáktornyái, akár a csurgói állami tanítóképző intézet lesz megszüntetve, a dunántúli kerület azon részének, mely eddig az állami tanítóképző intézetet nélkülözte, geographiai központja Pápa, de emellett Győr ós Veszprém is szóba jött. 1 A tanügy ós városunk anyagi érdeke szempontjából most kell a városi képvitelőtestületnek a szükséges lépéseket megtenni ós esetleg auyagi áldozatokat is felajánlani az iránt, hogy az állami tanítóképző intézet Pápán állíttassák föl; mert nem lehet közönyös reánk nézve az, hogy ifjainknak a tanítói pályára lépés megkönnyítessék és városunk lakossága 5—6 tanári családdal ós 120 — 140 növendékkel szaporitasáók. = A pápai földmives iskola megnyitása. A helybeli m. kir. földmives iskola építése már annyira előrehaladt, Jwgy az iskola még ez évben megkezdi működését, s október hó 1-én megnyílik. Ezen iskola czélja, oly gyakorlatilag képzett egyéneket nevelni, kik minden gazdasági munkát helyesen végezni tudjanak, kik azután mint képzett munkavezetők, majorgazdák, nagyobb birtokokon alkalmazhatók legyenek és oktathassák a parasztgazdákat, hogy birtokukat minél okszerüebben és minél nagyobb haszonnal tudják kezelni. Felvétetnek tanulókul olyan ifjak, kik ll-ik életéviiket már betöltötték, irni, olvasni tudnak, egészséges, erős testailcotásuak. Katona kötelezettségüknek eleget tett egyének a fölvételnél előnyben részesülnek. A tanfolyam két évig tart. A nem ösztöndíjas helgre belépő növendék fizetési kötelezettsége egy évre 150 frt, melyért teljes ellátásban részesül. Fápai lakosok azonban mint bejáró növendékek is felvétetnék. A beiratások augusztus hó folyamán eszközöltetnek. A mennyiben azonban az intézetbe csak meghatározott számu növendék vehető föl, a belépni óhajtóknak ajánljuk, hogy már előbb jelentkezzenek előjegyzés végett az igazgatóságnál. Egypár szó szőlőink felújításához és annak hitelképessé tételéhez. Ha vissza gondolunk csak egy évtizeddel, az akkor még teljes virágában levő szőlőinkre, arra a nagy vagyonra, amit azok akkor képviseltek, s összehasonlítjuk a mai, úgyszólván semmivel, meg áll az ész a rövid idő alatt történt borzasztó végzet fölött. S ha a mérhetlen csapás elég volt arra, hogy százezrek kenyerét elvegye s tegyen földönfutóvá, s ha nincs óvszer a védekezésre, ugy még borzasztóbb a jövő reménytelensége vesztett kincsünk fölött. De nincs szándékom felizgatni az amugyis dult" kedélyeket, a sok vérző sebet, inkább, ha a remény csak legvékonyabb szálát tudom is adni ez ügyben, tőlem is fogadtassák az el. A philloxera pusztítása óta a magas kormány és sok, e szakban- képzett embere, annyiszor, és annyi üdvös dologgal siettek megmenteni a szőlőt a végenyészettől, s vissza hódítani újra az elveszettet, bogy ma már — hála érte a tudomány vívmányainak — látjuk mi is laikusok — hogy mily szép a sok helyen elórb eredmény. Fel lehet ujittani, hanem is mindenütt a szőlőt, az kétségtelen dolog. Azonban mire ide jutánk, most meg másban van a legfőbb baj : hogy mivel ? Ojtás ós pénz ! Igen, de mikor a kettő közül egyikre sem vagyunk képesek önerőnkből szert tenni, oly sok kell mindenikből, hogy ma szőlő legyen. Hitel, — az nincs mire, a szőlő nem hitelképes, földje kopár oldal; a többi vagyon, a szorosan vett kenyérre sem elég; tehát nincs más, mint hitelképessé tenni szőlőinket, lehető rövid időn valamely segéllyel, s ezt ón ugy képzelem: Minden község, a melynek határában szőlő volt, vagy van, — megvizsgálván a talajt, — az ahhoz alkalmas amerikai ellentálió fajokból tartozna egy, a szőlőterülete nagyságához szükséges „községi köztelep :t

u anyatelepnek létesíteni, amely adna elegendő sima vesszőt, s egy alkalmas helyen ojtó iskolát, ahol az anyatelepen neveit ós zölden nem ojtott vesszőt gyá| rílag nagyban ojtva (fásán) állítaná elő, s gyökereztetné, s mint kész gyökeres ojtast oszthatná ki a szőlőbirtokosok között az előállítási áron, s minden község ezen munkák okszerű vezetéséhez tartana természetesen egy szakembert, vagy több kisebb község egy hegyközséggé alakultan egyet. A vesszőt, amely a szőlőtelep létesítéséhez szükséges eddig is ingyen adta a

! magas kormány, bár az a legnagyobb részben elkallódott, legtöbb községben a kezelési járatlanság miatt, vagy mert ingyen

1 mindenki röstelt azzal a közösnek vesződni; ez természetesen megváltozna a rendes telepek létesítésével, levén abban fizetett ember, kezelve lenne ugy, mint a szebbnél-szebb állami szőlőtelepek. Az ojtó iskola szinte az államiak mintájára, calán mint a p.-baraczkai ojtó telep l^enne létesítendő. TARCZA Virág Essti.*) Csókot hint a búcsúzó nap sugara A tihanyi kettős torony falára , . . Estimára hív a torony harangja, Hazafelé .száll az erdő Gerlicséje, galambja. Virág Eszti hallgatja a harangot, Néci fenn a páros gerlét, galambot 8 köny tolul a búzavirág szemébe . . . — Hejh! ki tudja, sz«góny lánynak Mi jutott az eszébe ? . . . Bégen jött a gyászpöcsótes üzenet; „HŐB mi volt; harcz tüzében elesett!

0 ... Regen jött, hejh! — hárömliosBzu'éve niár— Virág Eszti nem hihette, — Három éve várva vár. Ls-lefutott mindennap, a tópartra, Léate, várta: mikor 'köt ki & sajka-; Most ia> ott van, oda vonta valami, De ha kérded, hejh! már talán lieg, se tudja mondani ... Néz merően .... aztán fölsír,, fölzokog,.. Fenn az 4g*n kigyúlnak a csillagok S. oly: azelidén, biztatóan intenek . . , Eüti-néei, » ótok *ét érti: Jer^jérl itt a tiherjréd/ . . ... %j£L hangzik ttü a azántódi.pttrt 'alatt, OÍyan,e)Íe§, szívből szóti dajiama . , . - papait *5iBk; ifjtfiägi ^Képzfftáts^ laU es évipályáMtán -pályadíjat ttf»rt romáuez, — Hejh! ha abból Virág Eszti Csak egy hangot hallana! . . Borul az ég .. . gyűlnek vészes fellegek, Szántód felől halászbárka közeleg; Jön a vihar ... a csónakos csak dalol: „Látjuk egymást valahára" . . . — Hátha hallja valahol! Hejh! csónakos, ha még látni kívánod: Hagyd a nótát, feszítsd azt a lapátot! Többet ér az te neked és ő néki, A szavadat ugy se hallja, Ha hallja is, nem érti! Csobog a víz... száll, rohan a kis csónak ... Fodros habok sziklaparthoz csapódnak, Virág Esztit üzi, hajtja — tört szive a sziklapartra Fodros hullám, zugó örvény fölébe . . . Egy sikoltás . . . s ott nyugszik a — Szeretője ölébe'! . . Lamperth Géza. Iftílyen is az a „Facies hippocratica"?*) A »Papai Lapok* eredeti tározája. Irta; Dr. Kövi József. Hook János barátom parlamentibessMéivel kivivta magának * •zónókmüvéSz

1 fényes nevét, böjti prädicatiöivsi pedig egyszerre kivált mint genialis egyházi itó és szónok, de ezen babérok öt nem toibitották él. Móré tör, csak mindig előfej mint a hazai cultura bátor harezosa és ha eddig a lelkeket tudta csak *) I/. a »Pesti ííapló* f. é. jun. 13. tirczájat; Facies hippocratica. Irta: Hock János. kielégíteni, most a testek csudás alkotását is iparkodik kifürkészni, hogy hatalmas fantasiájával áttörje a gyarló emberi tudás szük korlátait. Oh ne ijedj meg mosolygó olvasó, nem leszek mindvégig ily rettenetes komoly, sőt eszem ágában sincsen, hogy Hock János barátomat ez úttal megdicsérjem, a miért a minapában megkisórlette a természettudományokat egy uj tannal gazdagítani, a „Facies hippocratica" ujabb, mystikus tanával. Mit a jeles szónok mond, azt ón mind elhiszem — hisz én nem foglalkozom politicával — elhiszem, hogy az mind igaz. Iratait is becsülöm és szívesen olvasom, de a mit a „Facies hippqcraticá^-ról mondott, arról csak annyit hihetek el, hogy az nagyon szépen volt elmondva. Azon kezdi ugyanis: „Azt mondják az orvosok, hogy napokkal, gyakran hetekkel azelőtt visszatükrözi az arcz színe és kifejezése az életerők utolsó fellobbanását s csak szem és gyakorlat kell hozzá, hogy észrevehessük a halálnak vált areznak azt a charakteristicus vonását, a mit a tudomány elnevezett facies hippocratioának." Bocsánatot kérek kedves képviselő ur, de ugy beszél az orvosi tudományról, mint Eötvös Károly a zenéről, kinek zenei fejtegetéseit szinte nagy élvezettel ugyanabban a tárczarovatban olvastam a tavasszal. Egy szóval S3m merném állítani, hogy nem volt elég érdekes, sőt igen szórakoztató olvasmány volt egyik is, meg a másik is. De nagynevű képviselőtársa zenei fejtegetéseivel is csak azt mutatta meg, hogy, — rossz muzsikus. Maradjon meg hát kedves barátom is jeles tehetsége vezette szép pályáján. A felügyelő, aki mintegy hivatva volna a község hegyközségének újjá alakítására, szakképzést nyerhetne a kerületi felügyelőktől, ezek utasítása mellett a gyakorlatból. Minden községben van egy-egy intelligensebb ember, aki a közczélnak nem nagy javadalmazás mellett is szívesen szolgálatára áll, . S ^nindezek közvetlen ellenőre a kerületi felügyelő lenne, akik amúgy is vannak, bár ma még igen sok község nem tudja milyen a kinézésük.— E hegyközségi felügyelők fizetését legalább addig, mig a szőlők részben is felújulnának — 4—5 évig az állam fizetné, vagy előlegezné, aztán a hegyközség birtokosai aránylag viselnék; a község, vagy a hegyközség ma csupán a munkálatokhoz szükségeseket fedezné szőlői arányában s a kész ojtás árát az előállítási áron. Igy aztán megkönnyítve és hozzá férhetővó válván az ojtás, az első földmunkálatra elkerülhetlen pénzt valahogy csak megteremtve, újra állhatna egy-egy darab szőleje mindenkinek, s a másikat, annak segélyével, vagy az arra felvett pénzen folytathatná tovább-tovább, s igy válna az első után mind hitelképessé, mint volt a múltban is a szőlő. Igy rövid 3—i év után újra a község minden szőlőbirtokosa megszerezheti, a maga ós családja számára az elveszett kincset, anélkül, hogy egy-egy hold szőlő felujittasára 7—800 frtot kiadna. Mert nem hihetem, hogy az ojtó iskolák, telepek— látva majd a jól jövedelmezőséget, rövid időn — mint más — a spekulátió kezébe ne kerüljenek, s akkor amily áldás lesz a versenyben az árcsökkenés, oly nagybajt is szül a fajok meg nem bizhatósága, amely kétszeres veszélyt rejt magában, mert ki nyújt kezességet, hogyha p. o. a rendelt Bupestris alanyba készült ojtás helyett kapunk éppen Kipária souvagba ojtottat stb, amire csak néhány évre jövünk reá, amikor földünkből már kivész, — de egy község, egy erkölcsi testületről ilyet nem tételezhetünk fel, mert minden község a földjének a legjobban megfelelő alanyfajokat fogja cultiválni ós kizár minden nyerészkedést. Ha a szőlő a múltban is megkívánta, hogy gazdáj a lehetőleg értelemmel is kezelj e, s ha jövedelmező csak ott, ós akkor volt az, amikor a kellő gondozásban részesült, a jövőben fokozottan igényelvén azt, semmi esetre sem fog kárára válni egy községnek sem, ha hegyközségében egy szakember — csekély díjazás mellett, — felügyelete, vezetése, útbaigazításával készül minden munka, maradjon meg kérem az egyházpolitika küzdtérén, hol mint okos és ügyes gladiátor kótsógkivül elnyerendi a megszolgált pályabért. Mint okos gladiátor. E rövid kis excursió után most térjünk ismét vissza •— Hippocrateshez. Az orvosok sehol sem mondják azt, hogy az arcz színében és kifejezésében visszatükröző utolsó föllobbanása az életerőknek adja meg az areznak azt a sajátos ós mindenkit megható, halált jósló kifejezést, sőt ellenkezőleg, az erők végső lehanyatlása, a végkimerülés az, mi a hippocraticus arezban kifejezésre jut. Az életerők -utolsó föllobbanását „Extasis" — v

»gy „Vaticinatio morientium^-nak mondjuk, mely mintegy szomorú búcsúvétel az élettől soká el nem mosódó benyomást szokott gyakorolni a résztvevő környezetre. De hát, nem is ez ama uj elmélet, melyet Hock János ismertetett és melynek alig akadt hivője az orvosi világban. Az . ő elmélete sokkal szebb, sokkal érdekesebb s mert az ö találmánya, bátor volnék ázt „Facies hippocratica *| Joannis Hujus"-nak elnevezni, Lássuk, mennyi benne az igaz. .,Nem tudom megfejteni", irja Hock János „micsoda nevet adjak annak a sajátságos ösztönnek, a mely a piros, pozsgás atezu, erőteljes alak vonásaiban hónapokkal azelőtt meglátja már a facies hippocratica b, a halálra vált arezot. Véletlen dolog-e ez, vagy a kópzelodés esetleges találkozása a halállal .... Telepathia-e ez . . ."töprenkedik tovább a tudós tárczairő s mintha csak háborgó lelkét meg akarn í nyugtatni, igy szól: „Én Hamlettel ta:tok: Több dolgok vaunak földön és ég^n, mintsem böloselmetek álmodni képes." Hamlet őrültségében bámulatos rendszeresség nyilvánul s bizonyára szószerint igaz, hogy számos dolog van földön és égen, mit nemcsak a bölcselem. de még a bölcs maga sem képes megálmodni, sőt gyakran még csak megérteni sem, akár alszik, akár ébren van. De a facies.hippocratica nem tartozik ezen dolgok közé. Megdöbbentő s alig megálmodható jelenség az lett volna, ha Hock János ur az általa fölemiitett Pataky Bernát esetét, mely szerint jó megfigyelő tehetsége- folytán 1892. jul. 27. egy perezre, meglátta Pataky facies hippocraticáját és hat \hónappal utóbb csakugyan bekövetkezett ennek váratlan halála, ha ezen csodaszerü megfigyelését még Pataky életében közölte volna valakivel, tehát még az 1892. év folyamában. De ma a bekövetkezett halál után hat hónappal e megfigyelése teljesen elvesztette — érdekességét, vagy legalább is csudaszerüsógót. Én nem kételkedem abban, hogy Hock János ur ma már maga is komo•. lyan hiszi, hogy ő csakugyan, már a mult évben látta az azóta elhunyt párizsi hírlapíró facies hippocraticáját, de igen valószínűnek tartom, hogy e hite csak akkor támadt lelkében, midőn hírét vette Pataky váratlan elhalálozásának, e hit azonban soha sem fogamzott volna meg benne, ha Pataky véletlenül még nem halt volna meg, éppen ugy, miként a megtébolyodott emberen, a téboly kiütése után, mindenki már hetekkel, sőt hónapokkal azelőtt vélte észrevehetni a bekövetkezendő elmezavar határozott tüneteit. Sőt bizonyos vagyok abban is, hogy ha Hock barátom szorgalmasan folytatta physiognomiens tanulmányait, számtalan26