Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-05-28

fa Megjelenik m i n d-éji v a sá r nap. Közérdekű sürgős közléseire koruukiui mid kívüli számok is adatnak ki. Bér mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem. adatnak vissza. Y l«.pnak szint közlemények a 1 r\\ v szerkesztőségéhez (hosszuv\s>* utcza 969. sz.) küldendők. 3 ap PAP W ÍJ Af

' - ^ K Klőfizetési díjak. »' Ef-y évre (i frt Fél évre 3 frt Nc-g3*ed évre 1 írt ön krajezár. — Egy .szám ára 15 kr. Hirdetések Egyl.asábo.s petitsor térfogata után 5 kr, nyílt'érben fin kr. A díj e 1 ü r e fizetendő. B'dyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a Iaji kiadó hivatalába (Kohn Yiúr (iai ! ^ hirlapközvetitö iroda) küldendők, Pápa város halóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki eg v es ü I e I n e k ni ng vál asz lo tl k özl ön ve. A Jókai kör megalakítása. Városunknak és vidékének nagyjelentőségű, napja van ma, melynek r.apirendjére a Jókai kör megalakítása tüzetett ki; mert ennek megvalósítása által régi tartozást rovunk „lo.. és méltó helyet biztositunk számunkra a hazai müveit városok soraiban, a melyek már hasonló körök alakításával fényes példakép ragyognak előttünk: miként kell ápolni és pártolni a magyar irodalmat és művészeteket; de méltó helyet foglalunk el azon városok között is, melyek Jókai nevének ünneplésével előttünk járnak, bár minket tul nem szárnyalhatnak ; mert Jókai tMiénk volt már kora ifjúságában, miénk maradt városunk iránt tanúsított meleg érdeklődésével ós miénk fog maradni halhatatlan nevének megörökítésében is. A Jókai kör megalakitása iránt, melyre a fővárosból is eljönnek az irodalom és művészet jelesei, városunkban ós vidékén is oly nagy arányú érdeklődós mutatkozik, hogy a megjelenők befogadására, a városház terme kicsinynek bizonyult, a miért a gyűlés helyéül az állandó szinházat kellett kijelelni. Ezen sajátságos véletlen a végzetnek gondviselésszerű intézését juttatja eszünkbe, ha meggondoljuk azt, nogy ezelőtt 12 évvel, mikor állandó színházunk ünnepélyesen megnyittatott, Feleki Miklós ajakáról az első szó Jókai Mór nevével hangzott el, a midőn a nagyköltőnek hatalmas prológját a mi dicsőítésünkre elszavalta; most pedig hálatelt szivünk érzelme nyilvánításául Jókai nagynevének dicsőítésére nyilvános ünneplésünk első élő szava ugyanazon csarnokokban fog feilt an gzani. A magyar nemzet geniusa szentelje meg munkánkat, szállja meg hazafias ihlettel az ügy apostolait, őrködjék törekvésünk sikere s egyesületünk jövője felett! Üdvözöljük vezériérfiainkat, és j a minden szép és jó iránt lelkesülő I közönségünket, de melegen üdvözöljük a távolból jött jeleseinket is, kik részt akarnak venni hazafias ünnepünkben és buzdításukkal, tanácsukkal támogatni kívánják alapvető munkánkat. Isten hozta szeretett vendégeinket ! = A pápai állandó színház részvénytársaság ez évi rendes közgyűlését f. 1893. évi június hó 1-sö napján délelőtt 10 órakor tartja meg Pápán a városháza nagytermében, melyre a t. részvényesek ezennel meghívatnak. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság s felügyelő bizottság évi jelentésének s az 1892. évi zárszámadások és mérlegnek előterjesztése s azok fölött határozat hozatal. 2. Indítványok tárgyalása. 3. A részvénytársaság feloszlása iránt határozat hozatal s az ezzel kapcsolatos intézkedések megtétele. Egyszersmind órtesitt"tnek az érdekeltek, hogy az 1892. évi mérleget és igazgatósági jelentést a közgyűlést megelőző 8 napon át Bermüller Alajos társulati pénztáros urnái megtekinthetik. Pápán 1893. május 11. Az iyazyatósáy. A hősök szobra. (V.) Ős Buda várában áll a szobor, nemzeti harczi dicsőségünk hirdetője. Piros pünkösd vasárnapján ott volt az egész magyar nemzet a szobor talapzatánál s elborította azt az ősi dicsőséghez való ragaszkodás, a hazafiúi kegyelet koszorúinak özönével. Akiknek emlékét érezszobor hirdeti Buda várában, nem haltak hiába. Példájuk örökös kincse marad a nemzetnek s e példából fogja megtanulni örök időkig a magyar ifjú, hogy miként kell a hazáért élni és meghalni. Lángoló tűzoszlop az a szobor, a I melylyel legnemesebb hazafiúi tartozását rótta le a nemzet, mely csak szent kötelességet teljesített, mikor a hála és kegyelet parancsszavára maradandó emléket emelt azoknak, akiknél senkinek sem lehet több joga a magyar nép hálájára és kegyeletére. A szobor áll s a leleplezés magasztos nemzeti ünnepe egy óriási kiáltás, melylyel e nép a szabadsághoz való örök jogát hirdeti s odakiáltja az egész világnak, bogy amint e porladozó hősök széttörték a nemzet bilincseit s amint hősi halálukkal megpecsételték a hazához, a haza szabadságához való törhetetlen hűségüket: éppen ugy ezentúl is megvédi — ha kell fegyverrel — megtámadott jogait a magyar. Az a fényes ünnep, melyet a nemzet rendezett Budavárában hősei emlékének, élő, kiáltó tanúbizonysága annak, hogy azok a névtelen hősök ,,... az igét, melyért éltet áldozának, Szivébe irták az egész hazának." A szobor áll. A h"sök emlékezete megvan dicsőítve külső jel által is s a művész lelket lehelt a monumentumba, bogy még idegen ember is rajta felejti szemét s részvét kél szivében az elvérzett hősük és az ügy iránt, amelyért azok életüket áldozták. Magyar embernek pedig azoknak az emlékét hirdeti e szobor, akiknek porai megszentelik e földet, példájuk jövendő nemzedékeket tanit lelkesülni s — ha szükség — meghalni a hazáért. Boruljunk hát oda a szobor elébe s foglaljuk imáinkba dicsi emlékét azoknak, akik érettünk küzdöttek, érettünk haltak. Agglegény-adó. — Második közlemény. — Megérdemlik az agglegények, bogy adót vessenek reájuk. Ez a felfogás, ez a nézet uralkodik általában. En védelmére kelek az agglegényeknek, de nem leszek irántuk azért oly udvarias, hogy szemükbe ne mondjam mind azt a ferdeséget, mely talán nem önhibájuk, hanem inkább a kor, azon óra hibája, melyben élünk, a mai kor téves áramlata, ínefy önkény telén ragadja magával a liatalság két harmad részét. Nézzük azokit a kiváltságosakat, a liatalság azon kis részét, kik nem kénytelenek úszni a divatos áramlattal, Sokat kell keresnünk mig egy ily ifjút találuuk. akinek oly szerencsés keze volt szülői megválasztásában, kik öt olyan jó anyagi helyzetbe hagyták, hogy már 23—24 éves korában megházasodhatik. JGu azon kor, midőn a sziv uralja az emberi lényt, midőn hévvel, néha vakon rohan az ifjú, a rózsa bilincsekbe. Legtübbnyire sikerül a házasság, olykor meg talán hosszan tartó boldogság is jut neki osztályrészül. Nem akarok maliciozus lenni, hogy azt mondjam, mert a vak tyúk is talál buza szemet, hanem abban lelem meg a dolog magyarázatát, mert fiatal koruk nem adott nekik elég alkalmat, hogy bele tekinthessenek a világ rosszaságába, megismerve korunk léhaságát, szülőiktől örökölt zavartalan kedólylyel lépnek át az uj életbe, összes boldogságukat a szerető feleségben, a csaiadi tűzhely kicsi fészkében keresik és legtöbbnyire mégis találják. A kor divatos fiatalságának azun részét, kik maguk vannak hivatva kenyerüket ni"gkeivsui, két csoportra osztom. Az első csoport, kik a tudomány vagy művészetet választják kenyérkereső eszközül. A második csoport, akik reális pályára készülnek, az iparosok és kereskedők. Nézzük egyenként őket: Nagy előny, ha a szülő gyermekeit 2 vagy 3 fiát (mert a divatos világ gólyája mai nap nem hoz egy családnak több gyermeket), ugyan azon pályára neveli, melyben ü anyagi jólétet sz-Tzett magának, mert igy az atya öntheti jjviTui'-k'-im közvetlenül az élet azon tapasztalatait, melyet ö saját kárán évek hosszú során át tamilt meg; mig azt idegen ember, miufc félve őrzött kincsét ritkán adja tovább idegen szülök gyermekeinek. Természetes dolog, csakis az atya korai elhatározása, eszélyessége érhet czélt gyermekeinél, ki már kis korába bele csepegteti gyermekeibe, hogy nincs szebb, nincs hasznosabb pálya mint az övé, és már kis korától fogva arra neveli azokat. A 8—10 éves liu már büszkén veri akkor mellét, hogy orvos, kereskedő, vagy ügyvéd lesz, és egyedül azon pálya elérésének törekvése foglalja el elméjét, annak a pályának ól már mint kis gyer mek, lassankint gyűjtve a tapasztalatokat. De legtöbb szülő nem igy cselekszik, a természet adta szülői szeretet mindig lángészt keres gyermekeiben. Egy 3 éves fiu elmés ötlete elég arra, hogy a szülő ezen téves hitét ápulja. Az elemi osztálj-ok után az atya jónak látja iiát a gymnasiumba adni, mert még nincs tisztába üa hajlamaival és nem tudja milyen pályát fog majd választani. Titokban ugyan orvosnak szánja, (|

Ojä nem akarja .i jó tanuló íia hajlamt^*"k«rl'.t(jlui, várja mig nyilatkozni fog $nkfnt. |s A középszggii tfiSetségii liuk átlag tanulmányaik éveiben néha betegség, néha hanyagság következtében 1—2 évet veszítenek, a (i éves korában iskolába adott iiu l<»gtöbbuyire 11 éves korában kerül a gymnasiumba, és átlag 2u éves korában kapja kezébe, a bizonyítványt, mely a íiut „érettnek'' nyilvánítja. Vegyünk ki egyet ezen érett ifjak közül azokból, a milyen legtöbb van ós vizsgáljuk közelebbről. Egy karcsú magas halvány képű csinos liu, czvikkert visel, egy kézzel kitűnően sodorja a czigarettát. jól zongorázik, verseket ir a helyi lapokba, kitűnő társalgó, süt atyja drága pénzén megszerezte a jártasságot a versenytéren is. Isim-ri a totalizatőr minden e.sinját-binját, sőt a hírneves jokékkal már pezsgőzött is egy asztalnál, kitűnő bálrendező, általánosan ismert alakja Don Juon álnéven a kishirdetések rovatának, melynek révén nem egy kedves ismerettségre tett szert és nem egy érdekes kalandnak volt részese. Az atya tárt karokkal fogadja liát, nagy daridót csap annak örömére, hogy fia emberré lett, mert ott áll a bizonyítvány élén nagy betűvel „maturus" ! A vakáezió valódi gyöngyélet, a leányos mamák uzsunáin ö vezeti a társalgást, a házi asszony szerelmes bele, azért neki jut a legfölösebb kávé, az atya jutalmul hátas lovat vesz neki, úgyis huszárönkéntes lesz. hadd gyakorolja magát a lovaglásban. Eljön az augusztus vége, az atya minden nap várja, hogy íia nyilatkozni fog, mig végre megunva a várást, megkoczkáztatja azon kérdést, hogy „reménylem liam választottál j)ályát" ? A liu egyet mosolyog: „Nem apám erre még nein is gondoltam." Az atya ürül és előhozakodik régi tervével, hogy orvosnak szánta. A fiu tiltakozik, hivatkozik gyenge idegzetére, mely képtelenné tenné az operatiókra, mert rosszul lesz, ha vért lát. Es szívesen bele nyugszik az atyai sziv Íia azon óhajába, hogy jogász legyen, annál inkább, mert orvosból nem igen lehet miniszter, de jogásznak nyitva áll az ut a miniszteri bársony székig. A fiu Budapestre megy, 1 évig csendesen költögeti atyja által megszerzett és neki elsején pontosan beküldött havi pénzt, i év után le is teszi az alapvizsgaTÁRCZA. Prolog. "9,, 1? 5j> — A pápai >Jókai kör< alakulási ünnepélyéhez — irta: Soós Lajos. A költő lelke éltető nap, Sugárinal tavasz terem; Túl ragyogván fénylő világa A messze zajgó tengeren. A béreztetőn a jég felolvad ; Legyőzve a fagyos halált Virágot nyit, virágot ápol, Merre csak egy rögöt talál. Oly szép a nap: a régi ember Isten képének hitte már; Imádva titkos ösztönével, Ha éj után hajnalra vár. És ez a hit nem volt vak ösztön, öröklött, kétes sejtelem i Mert, ha van Isten, ugy csak ebben Nyilatkozik, és van jelen. Ó a tűzoszlop, mely az éjből A vágyott rév felé mutat; Vezérelvén — a tömkelegben — Ki. nyomdokán hiven kutat. A bimbóból gyümölcsöt- érlel, 0

L

H

r hol a tudas'fája nő . . A régi ^H^

er nem csalódott; Valóban Isten kéje ?{ A szellem-világ nagy zenithjén A költő lelke eme nap: Nem érzed-e gyújtó varázsát Széttröppenö sugárinak ?! Minden sugár egy nemes eszme, Mely a pusztán oázt nevel: Amig e földön egy agy eszmél, Mig érzeni tud egy kebel! Hazám — sokszor borult — egének Eagyogó napja aki vagy : Hintsd e sugárt .. légy üdvözölve, Légy áldva, te dicső, te nagy! B-agyogj reánk 1 kinek nevével Felszentelve íme e „kör" : Vezess a nagy szellem-csatába, Hová lelkünk hevülve tör. A pálya — • melyet megfutottál — Innét indult ki, szent e hely: Szűz hajnalodnak sugarában Itt feslett az első kehely: Innét tört lelked a magasba, Ez a csodás Főnix madár, Melynek röptéhez egy világrósz Olyan kicsiny, oly szük ma már! Ragyogd be a kibontott zászlót, Mely őa Bakony tövén lobog; Hogy forrjon itt minden sziv össze, Amely honért, jogért dobog. Légy vezérünk a küzdelemben, Zászlónk előtt lehull a gát; És egyik nemzedék a másnak Babér övezve adja át 1 A daka-i románcz. — A >Pápai Lapok* számára — irta: Babay Kálmán. Fehér a táj köröskörül, egy-egy fekete kánya röppen a tiszta, hideg légben, le-lecsap az ország útjára felszedegetni a száuokról lehullott potyadókot. A kelő nap fényétől szikrát vet a megfagyott hópihó ; annak a vigan szaladó szánkónak csengetyűje, mely Litert elhagyva, most kapaszkodik fel a Uisznódombra, messze elhallatszik a rónán. Négy tüzes paripa röpiti a fatalpu paraszt szánkót, melyen két déczi bundás alak húzta nyakig fejébe a bárán bóllóses süveget. Amint a Disznódombot elhagyta a szán és rátért a veszprémi kanyarulatra, puska dörrent el az ezüstös erdőaljban, melyre felágaskodott a két első paripa; de az a vasmarok, mely a gyeplöszárt tartotta, egy rántásra megállítja a prüszkölő állatokat. Két veszprémi szűrös atyafi lép ki a galagonya csalitból, az egyiknél még füstölög az imént eldörrent fegyver. — Te vagy Gáspár? — hangzik a szó a szánkóról. Meglepetve áll meg az ut partjánál a fegyveres ember, vékony fekete szemöldökét összerántva, fürkésző pillantással tekint a déczi bundás alakra. — No csak lépj közelebb, czédulát hoztam számodra. És mialatt felczihelödik az ülésben, hogy azt a szóban forgó levelet előkeresse) mosolyogva motyogja: tudtam, ha az ezüst csengőket felrakom s a négyest neki szalajtom, elŐGsallak a sűrűből, Gáspár átvette az előkerült levelet; a kalendárium egy kitépett lapjára megtágított esete-lével néhány rend ákombiíkom volt odavetve. — Nyúlánk magas, alig 25 éves vékony képű barna legény ez a Gáspár: amint vörösre fázott kezeivel letörli a hóharmatot piczi porge fekete bajuszáról, ott állott a szánkó mellett a czédulát olvasva Veszprém megyének leggyönyörűbb, — de legveszettebb hii'ü — betyárja: Paj) Gáspár. Egy néma intésre a másik szűrös atyafi megfordítja a gőzölgő állatokat s a toporzékoló paripák vihogva röpítik a pille jármüvet vissza, Mezőföld felé, honnét érkeztek. Egész sessiója volt Pap Jánosnak Lepsényben s egyetlen gyermeke, ki, hogy katonának el ne vihessék Olaszországba, 18 éves korában beállott az urodalomba kocsisnak. Mert olyau egy fura törvénye volt a magyarnak, hogy nemesi portáról tilos volt katonát fogni. A_z enyingi pandúrok 3 évig lestek Gáspárt, ki 3 óv után megunva a zaklatást ós bujkálást, eltűnt a faluból s vele együtt eltűnt az urodalomnak két leggyorsabb röptű lova. Ezen kezdte; s bár a lovakat később felismerték egy karczagi vásáron, de a legénynek nyoma veszett egy időre. A mint az| idő mult, itt is, ott is felhangzott a Bakony aljában garázdálkodó uj betyárnak rémes kalandja. Egyszer Világosból terelt el 12 tinót, másszor meg a berhidaij öreg Ábrahám boltját verte fel. Fényes [nappal megállította a Miklós-napi vásárról hazatérő palotai mesterembereket s elszedte pénzüket; igaz-e, nem-e, egyik intéző ö volt a hires kaj ári rablógyilkosságnál. Bakony alján lassanként rettegett lett Pap Gáspár neve, s kézrekeritlietése végett egész pandurraj mozgosittatott Mezőföld két nagy községébe : Enyingre s a főbírói szállásra: Szilasra. Mondani is fölösleges, hogy Pap Gáspár ö tőlük friss, jó egészségnek örvendett: mert a régi idők e nevezetes specialitásai nagy hatalmak voltak a falusi lakodalmakban, de ha a rengetegnek kellett neki menniök, szépen haza került valamennyi. Nem is csoda, feleség, gyermek várta otthon jöttüket. Bakony alján, a Mezöföldröl Veszprémbe vivő országút mentén nevezetes két csárda volt ez időkben a felső- és alsó-daka-i. Igazi betyárfészek mind a kettő, a jámbor mezöföldi nép még fényes nappal is sebes vágtatással hajtott el előttük. Felsö-Daka hírben is felette állott az alsónak, mert itezése: Sátor Márton, eltekintve attól, hogy orgazdája volt minden betyárnak s e miatt összeköttetésben állott a túl a Dunaiakkal, maga is tekintélyes betyár-hirnévnek örvendett. Voltakép maga Nilfaji tette ki itezésnek bandájából, hogy legyen egy biztos tanyája itt a Bakonyalján, kivel a Balaton sarkához, honnét üldözés, vagy statárium idején könnyű szerrel át lehessen váltani Somogyba. Sátor uram csárdája azért mégsem a gazda veszett voltának köszönte hirét, olyan betyár-marasztó virított mestergerendás szobájában, a minő nem nyílott 7 vármegyében. Kecskemét tájékáról hozta azt a dundi, ropogós derekú, barna piros leányt, ki reggelig képes volt inni a 22