Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-05-15

XIX. évfolyam. 20. szám. Pápa, 1892. május 15. -<£ Megjelenik # ua i ii tl e II a sá r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre 'koruiikwl re.n«1 kivttti számok is adatnak ki. « \- Bór mén tétlen levelek, .csak ismert'kezektől fogadtatnak el. — .Kéziratok nem .adatnak vissza. pipili I ABflU Pápa város hatóságának ds több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. I B aross Gábor f | A lapnak szánt közlemények a lap gzerk. hivatalába küldendők, * Előfizetési díjak. 5*' Egy évre 6 frs - Eél évre 3 f.vb Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külöt számitatik. Az előfizetési díjak s bírdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula ^.napú-kereskedése, főtér) küldendők, Temérdek gyász egy rövidke mondatban. A hová eljut, fajdalom kél idomában. Eb-ájgftéta a hítfftl a Betn««fc egyik legjobb .fiát, a ki eszének, szivének és testériek egéxz munkáját a hazának áldozta. S a haza nem adhat érte egyebet csak könyűt, csak egy kicsinyke helyet*a maga földjéből, hogy nyugovót találjon benne az, a ki világéle­tében 'csak a munkát ismerte. Még néhány hete ugy állott előttünk, mint a munkabírás megtestesitése. Csupa erő, csupa egészség, csupa tettvágy volt. S most hogy ledöntötte az alattomos kór, meg­döbbenve érezzük, hogy erőnk és hatalmunk, vágyaink és akaratunk semmik a végzet hatalmával .szemben. Az a nagy rejtélyesség, mely a tudás birodalmán tul kezdődik, ránk sújtott "hatalmas csapással, belemarkolt érzésvilágunkba s megérteti velünk megint, hogy törpe gyarló lázadók vagyunk ellene s hogv egész vértezetünk nem ér tel cgj'etlen leheletével. . Baross Gábor meghalt. Ravatala, körül egy lesújtott ország állt, bog} 7 elsirassa derék munkását s a habilhir megdöbbenté az egész müveit világot, a hol a Baross név a magyar nem­zetnek nem sak munkához való akaratát, de a munkára való tehetségét is jelentette-. ^ ; Munkája hasznot gyümölcsözött a hazának ós dicsőcé^et szerzett szerte a világon. t A magyar nép előijárt a modern harezban. a közgazdasági háborúban, s dia­dalra vezetője Baross Gábor volt; a magyar nemzet elvesztette az „exotikus" jelzőt, a nyugat testvérének, véréből valónak vallotta, s azok 5 egyike, egyik legjelesebbje, a kik e változást okozták, a vas miniszter volt, a ki most kiejtette kezéből a fegyvert, mert le­teritette a halál. Vezényszavát nem halljuk többé, de vezénylő szelleme közöttünk marad. Ez a szellem: a munka, a kötelességteljesítés. Nem hagyott örökül egyetlen frázist, egyetlen nagy mondást sem. Nem volt érkezése a pose-hoz, a deklamáczióhoz, s nem volt hozzá tehetség© sem. Minden tudása, minden igyekvése, minden akarása a munkának volt szánva. Most az örök nyugodalomból jut része, korán, váratlanul. Kegyeletes hálában ól majd emlékezete, a mig olyan magyar él e földön, a ki a hazaszeretet megnyilvánulását nem a szavakban, hanem a tettekben látja. A Ir.ínyi'írytwü^l- iinnopólyc. Megható ünnepélynek volt tannja azon nagysv.nmn s. valóban díszes közönség, mely f. hó 8-án d. e. 11 órára a Griff fogadó nagytermében egybegyűlt, hosry az „Or­szágos erkölesnemesirő egyesület", által Bobenthal Francziska úrnőnek küldött ok­levél átuyuj fásánál jelen lehessen. Az ünnepélyt, mint, olvasóink tudják, a Leányt'gyesiíli-'t sJíillönösen annak buzgó védiiöknője özv. SJnnay Józsefné rendex­^ ték. Ily ünnepély rendezése azonban — a mi talán kevésbé ismeretes — magának a kultuszminiszternek gróf Osáky Albin­nak volt szándék;íban. ki mint az „Orszá­gos erkölcshemesitő egyesület" elnöke le­vélben szólította föl vármegyénk kir. tan­felügyelőjét az elismerő oklevél átnyujtá­sának ünnepélyessé tételére, hogy ez által az. ifjúsági egyesületek eszméje ujabb tá­pot nyerjen s Városunk példájára más vá­rosok" is igyekezzenek mindkét nembeli ifjúság számára sziv és értelem fejlesztő egyesületeket alakítani. Var»yas Endre kir. tanfelügyelő, ki­nek az oklevél átnynjtásának lehetőleg "líuüepélyessé tételét az erkölcsnemesitő egyesület titkára is magánlevélben külö­nösen figyelmébe ajánlotta, a miniszter szándékának megválősitlmtás.i végett le­velet intézett özv. S/irmay Józsefné úrnn­"höz", ki e levél következtében a leány­-égyesület választmányát.ülésre hivta össze, melyen a/, ünnepély rendezésére megvá­lasztottak egy -szűkebb körű bzftt.rságot. pnnek feladatává téve az'-ünnepély ren- i rTe'zé.M'tv - "Ez a hizottság feladatának dereka­san meg is felelt, mert valóban ritkán lát­hatunk oly sikerült ünnepélyt mint a minő j a Leányegyesület ünnepélye volt. ­Tizenegy óra körül érkezett meg az ünnepelt, vezetve a védnöknő s fogadva taps és éljenzés által. A terein jobb olda­lán középen-volt a kis asztal virágokkal övezve s, e mögött foglalt helyet ÁRosen­thalué. mig a, Leányegyesület választ- , Hiánya az első sorokban foglalt helyet. A ; jelenlevők közt láttuk Fenyvessy és Bo­btila orsz. képviselőket, Osváld Dániel polgármestert s városunk társaséletének számos előkelő tagját. ., : Nem sokkal később megérkezett Var­-gyas Endre kir. tanfelügyelő is, kit szin­'tén éljenzés fogadott, majd fölemelkedett Martónfalvay Élek v. tanácsos, mint a fölkért rendező bizottságnak tagja s a következő beszédet mondotta; Tisztelt ünneplő közönség! Engedje meg a m. t. közönség, hogy első sorban a kir. Tanfelügyelő Urat üd­vözöljem s megköszönjem neki, hogy ez ünnepélyt részvételével oly jelentöségtel* jessé tette. Mert valóban ez által, az által - t. i., hogy az erkölcsnemesitő egyesület- el­- ismerő okmánya átadásának mintegy hiva­talos, de egyben ünnepies külső forma ada­tik, nyer a kitüntetés ténye néni súlyban, mert azzal magában bir, — de küÍrt-ható jelentőségben kétségen kívül. Mert . le­. Jcüidhetittt yplm.^ ws .^lisme^s^flét P*?* ^ tán, "iá, érdekes lett .volna az &k : kor is $a f tulajrlonképi ezélját is elérte volna, — ele éppen e választott formából látszik, hogy ott fent, megakarták és megtudták beesülni az- érdemet, habár a lehető leg­szerényebb munkakörben nyilvánul is és ezért készítették nekünk ime, ezt, az ün­nepséget,. Kétség-n kívül áll ugyanis,, hogy egy leány-egylet munkája, kivált, ma, nem lehet valami széles körb m mozgó, valami korszakot alkotni akaró, de egyik részle­gre miih-lye lehet., idővel az ily egy K-t, annak a szellemi átalakulásnak, a melyre a multakhoz képest olyannyira megválto­zott viszonyok, mindenkit, tehát, a- nő vi­lágot is rákényszerítik. Képezheti a szi­vet és a fejet egyiránt, s igy eszközölheti ä hasznosság, önállóság ós függetlenség érzetének kifejlődését a nőkben, a mikre pedig, biztosra vehető, hogy e fogyó szá­zad végén, s az újnak folyamán, a nők­nek ia épugy szükségük ^leend, mint a iérfiaknak. Nein korszakot alkotni, de a kor irányát jó eleve felfogva, annak és a társadalomnak szolgálni lesz hivatva, • ­kivált később, széles.- bb alapokra fekte­tett működésével, — minden olyan női egyesülés,. a mely a nőket szellemileg mindinkább kiművelni akarja. Épen ezért én részemről valószínű­nek tartom, hogy Rosenthalné asszonyt nem csupán azért tüntették ki, mert meg­alkotott egy egyesületet, (nnrt hisz egy­let alakul napjainkban tömérdek) hanem, hogy ilyen egyesül.-tet alakított meg, a mely idővel a társadalom munkájának i&tn nagy -«egitsegere válhat. Az nttörést akar ták jutalmazni, az uttörést egy fontos irányban. E város társadalma, — a miut ez ax ezen ünnepség iránt érdeklődök, s az anuak rendezésében resztvettek számából és osztályaiból látható, — felfogja a ki­tüntetés értékét, és vele örül a megtisz­telttel <? napon.' Rég ismeri ez érdemes nőt, a ki daczára annak, hogy napjainak minden óráját igénybe veszi az az eléggé nem méltányolható alapvető munka, a melyben hivatásosan ós áldásosán műkö­dik, — a kinek az ólét küzdelmeiből oly­annyira kijutott, sehonnét.sem hiányzik, ahol használhat. Ifjan özvegyre maradva, két zsenge korú gyermekkel, nem lehetett csupán gyermekeié, hanem auyjává kehe .lenni sok-sok más gyermeknek. S bal­osak a mások gyermekeitől fenmaradt idő­ben lehetett a saját gyermekeinek anyja, Szépen, sikeresen nevelte fel azokat, ós az általános elismerés szerint ugyancsak ki­iünö nevelője volt több mint két évtize­den át egy légió apró gyermeknek. E mel­lett ís ráért lelkét fejleszteni, gondolkodni, írni, buzdítani és tenni a közhasznú tevé­kenység terén, hevülni mindenért a mi szép és nemes, — megszerezve magának szerény, és csak kis körök által látott mű­ködéséért is az általános bucsülést. Mi adta neki mind erre az időt, a tehetséget, az erőt? Azt hiszem, nem té­vedek: az idealizmus, anemts rajongás, a mely eltölti minden iránt, a mi érdekli, és a mihez, hozzáfog. Az a törekvés, hogy hasson, alkosson, ^yarapjtéon., esak (ízért. mayáért, és nein jutalomért. Hogy hasz­náljon azokban a mik rábízattak. Mert úgy hiszem, ha más jutalomért, méltány­lásért, külső sikerekért küzdött volna, úgy már sokszor lett volna alkalma el­csüggedni, — látván azoknak elmaradását. Be épen mert nem lo-reste. a méltánylást, az elismerés külső jeleit, hanem a mun­kái magát tekintette, czéljának volt lehető, hogy nem ernyedt buzgalma, nem csap­pant meg kitartása, hanem ment előre, szemeit le nem véve arról a csak keve­sek által látható alaktalan, de fénylő, vi­lágító, felemelő lángoszlopról amit«/eá"­tiak neveznek. .- * Tartsa meg benne a gondviselés ezt az idealizmust magának vigasztalásul, megnyugvásul, a társadalomnak hasznára élete végperceig. Nem ö, mi köszönjük meg Nagysá­godnak, — s kérjük, hogy azt az Orsz. Erk. nemesítő Egyesületnél is tolmácsolni kegyeskedjék, a munka e méltánylását, — neki azt kívánva, hogy az Úristen a saját és mások gyermekeinek szeretetétől kör­nyezett munkás életét igen sokára nyújtsa. Éljen! A hosszas éljenzés és taps által ki­sért beszéd elhangzása után Vargyas Endre Veszprém vármegyei kir tanfelügyelő emelt szót, a következőket mondván: Tisztelt ünneplő közönség! Arany­elméin k - - mondja a közmondás — gyöngy a gondolat)'a. Aranyos elmének gyöngy gondolata volt a „Pápai leány­ei»y.-sülel" megalakításának gondolata is, a ni.-iyx gyesülct az önképzés jelszavát irca zászlajára. ! Aki műveli a nőt, az a társadalmat finomítja. Ennek a feladatnak derekasan megfelelt, az az egyesület, jmelynek üdvös, működéséről tudomást veit az „Országos erkölcsnemesitő egyesület" is. Enn>-k az egyesületnek becses meg­bízásából jelentem én ma meg e diszes körben, hogy a nevezett országos egye­sület nevében és megbízásából átnyújtsam az elismerő oklevelet s az egyesület ju­talmát annak a lelkes nőnek, aki ezt az egyesüh tet megalakította s aki a leány­egyesületnek ez idő szerint is buzgó ve­zetője. Ez a tisztelt honleány — Rosenthal .Francsiska urnő, a pápai izr. leányiskola tanítónője.- Övé. a kezdeményezés dicső­sége s övé az érdem! Igaza van a megnyitó beszéd tisz­telt előadójának, hogy az a szerény taní­tónő nem azért nyert elismerő díszokle­velet, mért egyesületet alakított, hanem igenis azért, mert ezen a téren — úttörő volt. A társadalmi élet sok kiváló egyesületet mutathat fel, de a fiatal leá­nyoknak, az önképzés terén, ily szerve­zettel való egyesítése uj eszme volt. Tudom én azt, hogy a gyakorlati kivitelnél sok gáncs is érte az eszmét; küzdeni kellett közönynye], ellenszenvvel is. De hiszen oly dolog az, hogy aki üj utat tör, — lábát kő sérti, tüske vérzi. Ámde a derék uj er/ú^ gyúl ott, hol csüg­ged a kishitű. . .Jóidon tehát.; &z ,„Országos .erkölcs­nemesitő egyesület" nevében, gróf Osáky Albin ur Önagyméltósága által ahíiri ezen díszoklevelet s az egyesület jutalmát, ezen­nel szerencsém van átnyújtani e mai nap ünnepeltjének, teszem ezt azzal a forró óhajjal, hogy az isteni gondviselés áldja s tartsa meg Önt még sokáig, hogy minél tovább gyönyörködhessék nemesen telje­sített munkájának áldásaiban. Az ünnepelt elnöknő dicsőségének fénye átsugárzik azonban az egyesület vezérlő alakjaira s az egyesület minden egyes tagjára is, mint akik vállvetett erő­vel az egyesület virágzásának voltak lel­kes tényezői! Azért szavaimat - azzal végzem: Éljen az egyesület elnöknője, mint a mai nap ünnepeltje s éljen a „Pápai leányegyesület!" A beszédet, midőn a kir. tanfelügyelő a díszoklevelet átnyújtotta, hosszantartó taps és éljenzés követte. A rdíszoklevél szövege igy hangzik: D isz o k l e, v él. Az Országos Erkölcsnemesitő Egyesület I Budapest. örök Emlékül {özv. Rosenthál Mórné tanítónőnek Pápán. Az Országos Erkölcsnemesitő Egyesület óz ltí91. éoben jutalmat tűzvén ki ifjúsági egyesületek leglmzgóbb alapitói számára': hi­teles okirafokból arról győződött meg, hogy özv. Bobenthal Mórné szül. Reiner Fran­csiska tanítónő Pápán 1888-ban Önképző Leányegyesületet alakitolt az iskolából kike­rült hajadonok számára, s igy egyik első volt azok közt, k i k a nők erköl­csi és szelte m i tovább képzésé t, ez áldásos és gyümölcsöző esz­ín é t m e g v al ó sí t o 11 a; továbbá ez idő alatt állandóan buzgó vezetője maradt az egyesületnek, mely könyvtárt is alapított és előadások által igyekszik hatni a közművelt­ség fejlesztésére és a jó erkölcsök terjesz­tésére. Az erkölcsök nemesítése terén kifejtett eme dicséretes buzgalomért az Országos Er­kölcsnemesitő Egyesület igazgató választmánya özv. Rosenthal Mórné pápai tanítónőnek elis­merését nyilvánítja és öt 50 forinttal is ju­talmazza. Legyen ez serkentő rá nézve a to­vábbi működésre, a tagok és pártolókban éleszsee a lelkesedés tüzét s szolgáljon pél­dául másoknak is, hirdetvén, hogy az lg a­s á n m ü veit e m b e r m i n d e n k ö r­b eil nagy haszná ra leh et a kq z--• művelődés és nemes erkölcsök terjesztésének. Budapest, 1892. ápril hó 5-én. Az Országos Erkölcsnetitesitö Egyesület nevében: Dr. Gyulai Gyiday Béla, Gf. Qsáky Albin, jegyző, elnök x Most-;a Leányegyesülefí nevében Uj­váry Gizella lépett elő, hogy az egyesü­let nevében tolmácsolja azon szeretét és ragaszkodást, melylyel a tagok az elnöknő iránt viseltetnek, s melynek kifejezése volt az a pompás album, mely az asztalon fe­küdt tele irva alkalmi mondásokkal a^' Leányegyesület tagjai által. Beszéde így hangzik; Tisztelt Nagysád! Szeretett Elnök­nénk ! Méltó és benső örömmel vették a leányegyesület tagjai annak hirét, hogy azt a lelkes, önzetlen s kitartó munkát, melylyel Nagj^sád szerény egyesületün­ket megalkotta és lángbuzgalommal ve­zeti, meglátták; észrevették oly tényezők is, kiknek Ítélete magában is ' megtisz­telő; hogy az Orsz. Erkölcsnemesitő egyesület elismeréssel véve tudomást ar­ról, most e helyen az elismerés ünnepies formák közt j\\t kifejezésre. Méltó és benső örömmel, mert sze­retett vezetőnket éri e megtisztelő ün­neplés s mert móltányolását látva' ebben a magunk szerény működésének is, buz­dittatva éreztük magunkat arra, hogy a Nagysád bölcs vezetése alatt • megkezdett s ime jogosultnak felismert munkát ki­tartással, ern3?edetlenül folytássuk,. ' Eljöttünk tehát ide, hogy egyrészt kifejezést adjunk Örömünknek, másrészt hogy itt nyilvánosan is vallomást te­gyünk Nagysád iránti szeretetünkről, ra­gaszkodásunkról. ­Emléket is hoztunk ime, "'-a melyet — kérjük — fogadjon el tőlünk, nem mintha akár Nagysádnak mi velünk szem­ben, akár nekünk — kik még sok-sok időn át remélünk Nagysáddal együtt mű­ködni a szellemi élet fejlesztésen.— ked­ves Elnökuénkkel szemben ily . külső je­lekre szükségünk volna, hanem^annak a napnak emlékéül, a melyen bizonyossá lön, hogy ime sem Nagysád, sem a veze­tése alatti Leányegylet nem végez fölös­leges dolgot, de sőt oly munkakört tölt be, melynek meg van a maga. szüksége, meg van a maga jogosultsága. Kivánom a Leányegyesület összes tagjai nevében, hogy az Isten Rosenthál Fraucziskát — a mi kedves elhöknén­ket — elégedetten, boldogul "még igen sokáig éltesse! Tanítványai nevében a kis Berger Róza mondta el bátor hangon a következő szavakat, átadva egyúttal egy diszes csok­rot a kedves tanítónőnek. ' Szeretve tisztelt Tauitónönk! E szép napon mi sem akarunk visz­szamaradni üdvözletünkkel. Fogadja ked­ves Tanítónőm társnőim nevében is e cse­kélységet, azon kívánat kíséretében, hogy a Mindenható az emberi élet legvégső hátáráig éltesse, és a tanuló ifjúság--er­dekében is:*, legjobb egészségben ía^a; Most a védnöknő Szirmay Jó­zsefné nyújtott át egy pompás babérko­szorút a következő szavak kíséretében: Igen tisztelt Elnöknő! íme—fogadja e babérokat tőlem, mint érdemeinek, és tiszteletemnek csekély jelvényét; s engedje a Mindenható, miszerint még számtalan évek során keresztül működhessen lanka­datlan buzgalom és erővel ezen igeii ne­mes czélu ügyben. Isten éltesse!. Mire az ünnepelt a következő nagy hatású beszédet mondotta: • • Nagyságos Tanfelügyelő xír! Mélyen Észtéit Közönség! Tekintetes Tanácsos úr! Szeretve tisztelt Védnöknő és kedves egyesületi Tagok!

Next

/
Thumbnails
Contents