Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-04-24

XIX. évfolyam, 17. szám. Megjelenik mi rxieii vasáru a p. v ' • Közérdekű sürgős közlésekre koron kiirt c e 11 <1 ki\ml\ S-A. á ni » \< j

tS adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza; A lapnak szánt közlemény e k a lap , « gsfOT.k. hivatalába-: küldendők. .,' <p PÁPAI LAPOK. Pápa, 1892. április 24. r Előfizetési díjak. «! Egy évre 6 frt — Tél évre Snjfit Negyed évre 1 frt 50 krajezár,—. Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pefcitsor térfogata ntán 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj elő'-o ügetendő. Bélyegdíj mindig külön számiratik. -Az' e I ő fizetési díjak s hirdetések a lap kiíiilú hivaialáha (lüoltlbtT» Gyula 2^ papirkereskedése, főtér) küldendők.^ K Pápa város hatóságának és ióbb pápai, s p,ípa-vidéki egyesületnek megválam tott közlönye. Az uj pénz. A tárgyalások a magyar és osztrák pénzügyminiszterek közt befejeztettek s az uj pénzre vonatkozó törvényjavaslatok legközelebb az országgyűlés elé kerülnek. A nagy közönséget ebben a kérdésben leginkább az uj pénz,alakja érdekli, nvsrt á külföldi pénzekkel való értékviszony legfölebb a külfölddel összeköttetésben álló kereskedőkre bir érdekkel. A többi, a rendezéshez szükséges technikai s bankpolitikai dolgok pedig csak a bankügygyei behatóbban foglalkozókra nézve foghatók föl könnyen. • A koronaértékről szóló javaslatban ki fog mondatni, hogy az eddigi osztrák érték helyébe a koronaérték lép. A pénzegység tehát a.korona lesz s pedig oly formán, hogy értéke megfeleljen az eddigi osztrák értékű forint felének; vagyis kát korona = egy osztrák értékű forint. A korona, aranyérték s 1Ö0 fillérre osztatik fel. Mint aranyérmék veretnének a 20- és a 10-koronás. Az aranyérmeken tnl yeretnének a. koronaértékre ezüstérmék, is s pedig magas és íilacsony finomsági tartalmúak. A franczia, vagy helyesebben a latin unió finomsági tar

: talmának megfelelően 835 ezredrész finomsággal veretnének az egy-koronásak, az 50- és 20-fillóresek. A 10-filléresek — az eddigi súlyos és kényelmetlen 4-krajczárosok helyét pótlandó — 500' ezredrész finomsággal szintén ezüstből veretnének. Kézből, .vagy helyesebben bronzból — 05 rész réz-, 4 rész horgany- és 1 rósz ónvegyülékkel — csupán 2- és 1filléresek,-a mai krajezár és félkrájczárnak megfelelve veretnének. Az egy koronánál magasabb értékre Szóló ezüstérmék vereteséről a javaslat nem fog rendelkezni, minthogy az osztrák értékű 2-, 1- és \-forintosok további intézkedésig törvényes fizetési eszközök jellegével forgalomban hagyatnak. Az érték tehát a • belföldi forgalomban egyáltalán nem változik, mert minden krajezár = két fillérrel s minden forint két koronával. Hogy valaki egy mm. búzáért 10 frtot vagy 20 koronát ka.p, az tökéletesen egyre megy. Ijfov mégis azon körülmény, hogy a pón^^ség, t. i. a melylyel számítunk nem X forint, hanem a korona vagyis a forint értékének fele, takarékossági s gazdasági szempontból mint azt már mult számunkban megjegyeztük, igen előnyös leend. Ezen megjegyzésünkre egyik olvasónk kétkedését fejezte ki s tagadta, hogy a. kisebb péuzegység takarékossági szempontból előnyös volna. Feleletül álljanak itt azok a szavak, melyeket lapunk tulajdonos szerkesztője, Dr. Fenyvessy Ferenez 1885-ben az országgyűlésen mondott. »Nein is hinné az ember, hogy egy kisebb pénzegység behozatala mily óriási előnynyel jár. Hisz például kiskereskedésekben, hol az-árak ki'szoktak, kerekíttetni, az áremelkedés mindig nagyobb ott, a hol nagyobb a pénzegység. A kisebb pénzegység egész más fogalmat ád az embereknek az áruk és szolgáltatásuk értékének megbecsülésére. A ki külföldön járt, hamar észrevehette, hogy ott a frank, a márka a legtöbb költekezésnél, ugyanazon szerepet viszi, mint nálunk a forint. Ellehet tehát mondani, hogy mi sok esetben ugyanegy dologért kétszer annyit fizetünk, mint más embor máshol. A lehe.tő legrosszabb a mi forintos pénzrendszerünk. Már akkor- kelletett volna ennek reformjáról gondoskodni mikor béhoztnk kötelezőleg az uj mértékés sulyrendszert. Kívánatos volna az is, — tettejiozzá beszédében Fenyvessy — hogy a huszkrajezáros kimenjen a forgalomból, mert ez felesleges és csak pazarlásra vezet. Szükséges volna behozni egy középegységet az ötven krajezárost, mire már utilt a szakirodalom egy-két jeles munkása. Nevezhetnék ezt, nem fél forintnak, mert ez elnevezés nem felelne meg a czélnak, hanem márkának vagy frankforintnak, vagy megfelelőleg az » arany«nak: ezüstnek. Ezen ötven krajezáros pénzegységet TARCZA. HA FELTÁROM. Ha feltárom a mult redőit, E setét ójü kárpitot; Amelyet egykor a reménynek Csillaga átvilágított: Elém ragyog — melynek virányán A csalódás még nem tipor — A gyermek évek édes álma, A tettre vágyó- ifjúkor. Elém ragyog szerelmem üdve, . E"daltól csattogó tavasz: Dús pompájával —- amidőn még — N/em lön széttépve; dúlva az . , Elám ragyog: 8 elringat ismét, Habar — egy pillanatra csak: Oh! mert a szenvedések ölyve Ábrándozó szivemre csáp. Ugy fáj á vérző, felszakadt seb; Be — kínjában is kéjt lelek: Kedves nékem — e vihartépett, E- lombja vesztett szent berek . . "Végig bolyongom álmáimban; Meg-megpihenve tört gályán: Szegény szivem . . e kínzó képtől, Egyszer esak — megszakad talán ?! Tavaszi ..... Mikor a legelső szép napok beköszöntének, niikpr*4a éöld fölébred és kizöldül, mikor az illatösi-levegö lágyan simogatja w&m!fl^^Mű$g*^tiétk keblünket, valami megnevezhetlen boldogság vonul a szivünkre, veszett kedvünk támad futai, kószálni, kalandozni s üdvözölni a tavaszt. A kemény tél után, március havába-ií, engen* ís elfogott a tavasz mámora. Mikor reggel fölébredtem, a szomszéd házak fölött láttám' elterülni az égnek verőfényes kékjét. Az ablakon csapkodtak a madarak; a szobaleányok minden emeleten daloltak: vidám zaj tort föl az utcáról. Elsiettem hazulról, emelkedett hangulatbán, azt sem tudom hová. A kikkel találkoztam, mind mosolyogtak; a visszatért tavasz meleg világosságában a boldogság ragyogott s a város, fölött a szerelem lehelete lebegett. A fiatal asszonyok sugaras tekintete zavarba hozott. A Szajna partjára jutottam. Gőzhajók törtettek Surenes felé shirt'elen kedvem támadt az erdőbe menni. A kis propellerre szálltam, melynek födélzete tele volt néppel, mert az első napsugár mindenkit kikerget lakásából s mindenki jön —megy} cseveg nevet. Egy kis munkásleány állt mellettem, egy kecses párisi leány, homlokába kunkorodó szőke hajjal; ez a sugárzó szőkehaj lefutott a füle mögött s göndörödött a nyakán. Erős tekintetem hatása alatt félém fordult, aztán hirtelen-lesütötte a szemét; s egy kis ránc jelónt még ajka két; szegletében: egy születő mosoly. A nyugodtan hömpölygő folyó kiszélesedett. Béke bonolt a levegőben s az élet zaja töltötte be az űrt. Szomszédnó'ra fölemelté tekintetét s ezúttal' határoaottan. .mosolygott. Elragadó .»ölt igy« fufó%alarrtásából költészet, bájy boldog* ság villant felém. GrüJt vágySm-i támadt fel lehetne osztani századrészre s igy a szerencsétlen s igazán otromba úgynevezett suszter-tallérok helyett czélszerü lenne öt krajezáros darabokat behozni. Németországban például 12 millió márka öt Pfenninges pénzdarab van forgalomban, mely ugyanazon szerepet játsza, mint nálunk a tiz krajezáros.« A mi a kikerekitést illeti, arra nézve vegyük föl konkrét például a ezukrot. Tegyük föl, hogy a ezukor métermázsája a budapesti börzén 36 frt s hogy mi itthon egy kilogrammért fizetünk 42 krt. Ha a ezukor niétermázsája Budapesten egy félforinttal emelkedik, akkor a mi kereskedőink egy kilogramm ezukrot nem 42 és fél krajezárért adnak, hanem ezt kikerekítik 43 krra. Fél kilogramm ezukor ára lesz 22 kr, negyed kilogrammé 11 kr, '/

8 kilogrammé G kr. Ugy hogy a ki '/

8 kilogrammonként veszi a ezukrot egy kilogrammért 43 kr helyett 48 fizet. Ha most már kisebb a péuzegység, a kikerekités akkor is megtörténik ugyan, de oz a kikerekités már nem. lesz oly jelentékeny. Az előbbi példát, véve föl, a ezukor méte.rmázsája a börzén lesz 72 Í korona,« egy kilogramm ezukor lesz nálunk 84 fillér; ha a ezukor ára egy'koronával emelkedik, egy kgramm ára lesz 85 fillér, fél kgrammé 43 fillér, '|

4 kgrammé 22 fillér,'-'

8 kgrammé 11 fillér. A >ki a ezukrot '/

g kgrammkéiit veszi, az fizet összesen 88 fillért, tehát három fillérrel többet, mint aki egész kilogrammot vesz egyszerre. Vagyis míg előbb a különbség a kikerokitések folytán 5 kr volt, most a különbség csak három fillér, másfél krajezár lesz. • De nemcsak itt, hanem a takarékosság .torén is jelentékeny hatása van a kisebb pónzegységnek, mely épen ennélfogva azthisszik jótékonyan fog hatni minden tekintetben. S ez lesz a valutarendezésnek igazi haszna!*^ Göz- és melegíiirdö városunkban. Nem ismeretleu és uj az az eszme, melyet néhány héttel ezelőtt számosan újból megpendítettek, hogy t. i. városunkban egy magasabb igényeknek is megfelelő ' gőz- és melegfürdö intézet létesíttessék. E hét folyamán Szilágyi József, Hanauer Béla, tfalamb József, Bennül Jer. Alajos Gyurátz Ferenez, Mikoviuyi Ödön, Sült József és Barthalos István többek nevében, hogy az eszme, megvalósíttassak, egy tegnap tartott értekezletre a következő felhívást bocsátották ki: „Régi óhajtás tárgyát képezi városunkban egy — a Tapolcza folyó mellett, a város központjához közellevő alkalmas helyen, a mi véltebb közönség igényeinek megfelelő meleg fürdő-intézet létesítése; sőt egy ily fürdő-ház építésére városunkban néhány évvel ezelőtt positiv lépések is tétettek; melyek azonban ekkorig, köztudomás szerint, eredményre, nem vezettek. Alulírottak egy ilyen fürdő-intézet felállításának czélszerü, sőt szükséges voltáról nemcsak az egyesek egészségi s kényelmi viszonyainak szempontjából, de. városunk köz-egészségügyi érdekeinek tekiutetéből is annyira, meg vannak győződve, hogy az ez irányban korábban támadt, de zátonyra jutott mozgalomnak újból megindítását érdemesnek tartották. Minthogy továbbá alulírottak arról is megvagyunk győződve, hogy ezen nézetünkkel nem állunk egyedül; sőt ez eszmének újból felvetésével számos városi lakostársaink óhajtásának és a köz- szükségérzetének adunk kifejezést, ennél fogva egy uj fürdő-intézet ügyének megbeszélésére, és ha az eszme — a min alig kételkedünk —- helyesléssel találkozand, a megvalósításhoz szükséges előzetes lépések megtételére, nagyobb értekezlet tartását határoztuk el; mely értekezlet határidejéül a városháza nagytermében f. hó 23-ik napjának délutáni 4 óráját tűzzük ki: Midőn ez értekezletre, alább nevezett ige.u tisztelt lakostársainkat ezennel tisztelettel meghívjuk: egyszersmind bizalommal kérjük, hogy az értekezleten megjelenni, és az uj fürdő-ház eszméjének megvalósításához — már most az előkészítés első stádiumában — becses nézeteik előadásával hozzájárulni szíveskedjenek." Az értekezlet tegnap délután élénk érdeklődés mellett tartatott meg, lefolyásáról „különfélék" rovatunk hoz rövid s jövő számunk hosszabb értesítést. A hold befolyása. Közhit szerint a hold, a földre és lakóira nagy befolyást gyakorol. Ha e hitből igaz is valami, az végre is igen csekély. Különösen érdekes az, a mit a kertészek a vörös holdnak tulajdonítanak. A vörös hold az, mely áprilisban ujul és rendszerint májusban telik meg. Szerintök az, főképp a növények fiatal hajtására gyakorol káros befolyást. Azt állítják-u. i., hogy tiszta, derült éjszakákon, a.'növény gyönge levelei és a bimbók, a hold sugaraitól megvörösödnek, vagyis elfagynak, noha a melegmérő a fagyponton felyül mutat, ellenben ha az ég be, van borulva, s a hold sugarait a felhők felfogják, az említett megvörösödes nem tapasztalható, ámbár a meleg-mérő akkor sém mutatott nagyobb meleget. Ebből tehát szerintük az következik, bogy a hold féuye kidegitő hatást gyakorol. Azonban a természet tudósoknak ide vonatkozó legpontosabb kísérleteik nem igazolták azt, hogy a hold sugarai hideget okoznának, miért is a'vörös hold nem egyébb, mint a nép bal véleménye. Honnan van tehát, hogy némely növény elfagy akkor is, midőn a melegmérő még nem mutat fagyra? A természet vizsgálókra jöttek, hogy némely tárgyak, tehát némt.ly növények is. é.jjel az őket körülvevő levegőnél jobban lehűlnek, s igy azt a hideget, melyet némely igy lehűlt növény szenvedett, a szabad levegőre kifüggesztett melegmérő szerint megítélni nem lehet, a növény ugyanis megfagyott, holott a melegmérő a fagyponton felyül mutatott. És mivel ezen tünemény csak tiszta, derült időben adja elő magát, a növény elfagyását a holdnak tulajdonítják, pedig borult időben fölfogták ugyan a fölhők a hold sugarait, de ugyan akkor visszatartották a föld ésnövények melegét is attól, hogy az éj folyama alatt a levegő magos rétegeibe fölszálfjon, s ezzel gátolták meg a fagyot. A hold tehát telyesen ártatlan abban, hogy a növények elfagytak, mert ez megtörténik a hold nélkül is, mikor az"*ég derült. A mi pedig a holdnak az időjárásra való befolyását illeti, ennek mind világítása, mind melege oly csekély, hogy .ezek semmikép sem idézhetik élő azon időváltozásokat, melyeket a hold újulása, telese, vagy fogyásához kötni szoktak annyival is inkább, mert ezen időszakok észrevétlenül, lassanként mennek át egymásba, tehát, hirtelen változást nem idézhetnek elő. A tudomány mai álláspontján a koM változásokra még semmit sem lehet alapi, tani. Sokan azért helyeznek oly nagy súlyt a négy holdváltozásra, inert egy-két napi különbségre nem vigyáznak. Megesik, hogy a jövendölés egyszer véletlenül bekövetkezik, de nem vigyáznak tízre melyek nem telyesühiék. A hosszú időre szóló idöjóslás tehát karjaimba zárni öt s fülébe suttogni a szerelem szavainak édes muzsikáját. Ép n meg akartam szólítani, mikor egy kéz érintését éreztem a vállamon. Hátrafordulok s egy közönséges külsejű, se nem ifjú, se nem vén embert pillantok meg, a ki szomorú tekintettel nézett rám. — Beszélni szeretnék önnel — monda. Valószínűleg elfintorítottam az orromat, mert hozzá tette. — Fontos ügyben. Követtem a hajó másik végére. — Uram kezdé az ismeretlen, mikor a tél beköszönt hidegen, erősen ós havasán, az orvos mindennap megint bennünket: „Tartsa melegen a lábát, óvakodjék a meghűléstől." Erre aztán flanel-inget veszünk, vastag kabátot,, bélelt cipőt húzunk. De mikor beköszönt a tavasz, rügyeivel virágaival, forró szeleivel, a mezők illatával, mely elkábít, senki se szól hozzánk ekként: „Óvakodjál a szerelemtől. Mindenütt leselkedik reád; mindenütt kelepcéket állit s csellel vagy erővel hatalmába kerit. Óvakodjatok a szerelemtől, mert veszedelmesebb, mint a csúz, megbülés ós köhögés. A szerelem könyörtelen ós minden ostobaságra rábírja az embert." Ahogy a városokban kiakasztják a táblákat, hogy: Óvakodjék a zsebtolvajoktól, ugy kellene kiírni tavaszszal minden felé: Óvakodjunk a szerelemtől. S minthogy ezt a hatóság nem teszi, hát teszem én. Elképedve néztem a különös emberre s így feleltem: — Nekem ugy tetszik, hogy maga olyan dolgokba avatkozik, amihez semmi köze, —r Ah, uram! — felelt ö, — ha vizbefuló embert látok, vájjon veszni hagyjam-e őt? Hallgassa meg történetemet s megfogja éretni, ]\Qgj miért merészkedtem ra égsz óli tani. Tavaly volt, ugyanebben az évszakban. Először tudja meg, hogy én hivatal-? nok vagyok a tengerészeti minisztériumban. Egy napon megláttam az égnek "egy kis kék foltját, melyen fecskék repültek. Majdnem táncra kerekedtem poros aktáim között. Beteget jelentettem s ott hagytam a hivatalt. Ilyen naji volt, mint a mai. A Szajna partján, baj óra ültem, bogy SaintCloudba menjek. A napfény hatása alatt teljesen kiengesztelődtem. Szerettem az egész világot: ekkor már a szerelem készítette a kelepcét. A Trocaderonál egy ifjú leány szállt bej hóna alatt kis csomaggal. Csinos volt, az igaz, de csodálatos, a nők mennyivel szebbnek tetszenek szép időben tavaszszal: valami sajátságos báj Ömlik el rajtuk. Eleinte csak néztük egymást, lopva, titkon, azután nyíltan, végre megszólítottam. O felelt. Természetesen kedves volt. Biztosítom, hogy megrészegített. Saint-Cloudban leszállt, követtem. Elvégezte küldetését, a mire visszatért, a hajó már elment. Mellette gyalogoltam s a levegő édessége mély sóhajokat csalt ki mindkettőnknek kebléből. — Jó„hüs lehet az erdő — mondám. — Lehet — feleié. — Ha tán sétálnánk ott egyet, kisasszony. Gyors pillantással végig mért, s aztán elfogadta ajánlatomat* Egymás mellett haladtunk a susogó fák alatt. A be-belopóclzó napsugár játszadozott a földön s apró bogarak zümmögtek. Mindenfele csattogtak a madarak. A leányban a tavasz hullámzásba hozta a vért s megittasodva S7aladgálni kezdett. Én mindenütt utána. Uram! néha olyan nagy bolond az ember. Azután énekelt: operaáriákat és Musette dalát! Musette dalát! Ab, mennyire tetszett akkor nekem ez a dal . . . Majdnem sirtam: az ilyen kicsiségek teszik bolonddá az embert. Uram, ne higyjen soha az olyan asszonynak, aki szabadban énekel főkép, há Musette, dalát énekli! Csakhamar elfáradt és leültünk a fűbe. Megragadtam a kezeit, ezeket a kis kezeket, melyek a tüszurások nyomait viselték. Láttukra meghatottság fogott el s magamban mondám: „íme a munka megszentelt nyomai!" 0, uram tudja mit jelentenek a munka megszentelt nyomai? Jelentik a műhely mostoha' pletykáüt, erkölcstelen vugdosásáit, az elvesztett ártatlanságot, a szabadszáj u történetek által' beszenyezett lelket, a mindennapi élet nyomorúságait, :i

a népnek eszmeszegéiiysógét: ilyen környezetben nö föl az, aki a munka megszentelt nyomait viseli a kézen. Hosszan tekintettünk egymás szemeibe. Oh, az asszonyi szem, minő hatalom ez! Menynyire megzavar, meghódít, uralkodik i Tele van mélységgel* igérrtokkel, végtelenséggel. ' J Megakartam ölelni, ráütött a kezemre. Ekkor élép, térdepeltem s kitartani eléje a szivemet', gyöngéd .vallomások alakja- . bab. Magavíseb-tem e hirtelen változása meglepni látszott őt. Féloldalt nézett rám. 17