Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-04-17

melléklet a „Pátoai I^fio H" Aprtll , <y . thi sgsálliahft3! állandó viz, annál jobban kell óvni a csa­tornákat oly szilárd anyagoktól, melyek kis víz mellett a csatornákban könnyen visszamaradnak. Ep ezért ezen csatornarendszernek fö elöfoltétele, hogy a város^vizvezetók­kel el legyen látva, mi által a házi szenny­vizek a bővebb vízfogyasztás mellett na­gyobb mennyiségben jutnak a csator­nákba, de ép-mivel az úsztató csatorna­rendszer oly városokban is nyert alkalma­zást, a hol a lakosság nem volt elég stirü sók házi szennyvizet előállítani, mester­séges öblitésekről kellett gondoskodni, hogy a kézi tisztogatás lehetőleg elkerül­tessek. Miután azonban hazánkban a fővá­roson kivül igen kevés van, a hol egy hektárra legalább 2—-300 lakos esnek, min­denütt kell öblítésről gondoskodni, a mi vízvezeték nélkül czélszerüen nem eszkö­zölhető. Annál kevésbbé hagyható ezen körülmény figyelmen kivül, mert ha a házakban vízvezeték van, úgy a házi csa­tornáknál sok költséget lehet megkímélni az által, hogy azok aránylag kis mérettel építhetők «ki és a dugulások könnyen el­távolíthatók. Igy a vízvezeték és csatornázás egy­más Segélyére van, mindegyik feltételezi a másikat, ha kellő berendezésről van szó. Az usztfttó csatornarendszer gyüjtő­és niellékesatornák elrendezéséből áll, me­lyek elhelyezése következtében több elne­vezés jött szokásba, igy a felfogó és su­gárrendszer a városok fekvéséhez képest alkalmazható. Továbbá czélszerü, ha a város terepviszonyai megkívánják, az egyes csatorna-rendszereket zónák sze­rint helyezni el, annál is inkább, mert ha a város netán oly folyó mellett fekszik, . melynek magas állásánál az alsó zónacsa­torna vizét emelni kell, ugy a felső zóna vize még mindig természetes eséssel jut­hat a recipiensbe. Egyébként is czélszerü, különösen a főgyűjtőknél lehetőleg egy­forma esést adni, hogy a rögtöni esósyál­tozásokból előálló lerakodások elkerül­tessenek. Miután az úsztató csatornáknak az esővizet is fel kell venni, a csatornák nagyságára nézve a rövid tartalmú heves esők vízmennyisége irányadó. A zápor­vizek mennyisége .vidékenkint változik, és körülbelül a tengerszin feletti fekvés­sel egyenes arányban van, azzal pl. a ma­gyar Alföldön tetemesen kisebbek, mint fent a Tátra mentén." De pozitív adatok nem állnak elég számban rendelkezésre, mert ha a csapadék sok helyen merve lesz is, az időtartam ritkán jegyeztetik; Budapest csatornázásánál 25 milliméter maximális órai csapadék lett a balpartva megállapítva, de ezen mennyiség kisebb Városokra nagyobbra vehető fej. (Folyt, köv.) Városi közgyűlésből. (Knrcz.) Sok beszéd kevés tartalommal. Ez volna minden a mit a mult közgyűlésről jó lélekkel elmondhatnánk. A városi atyák rendszerint azon gondolkoznak és tanács­koznak, bogy tulajdonképen mit tévők le­gyenek, — de a sok gondolkozás- és ta­nácskozástól ritkán jutnak hozzá, hogy valóban tegyenek is valamit. Hallgatni arany. Ezt a közmondást azonban nem igen tartják szemeik előtt a város atyái és ezért haragszik reájuk Dani bácsi leginkább, mondván: gyerekek ne beszéljetek annyit, mert látjátok, hogy kívülem az ördög sem hallgat meg benneteket, s én is csak azért, mert muszáj. A pénzügyi bizottság jelentését ör­vendetes tudomásul vették, — hízott is belé a képviselőtestület mikor meghallotta, hogy a mult évről csaknem 8000 frt plusz áll rendelkezésre. Lazányi Béla képviselő nyomban indítványozta, hogy ezen fényes eredmény a lapokban is tétessék közzé, de az óvatos városi atyák leszavazták, ugy gondolkozván, hogy nem jó lesz azzal di­csekedni, mert hátha senki sem fizetne, ezekntán községi pótadót. Uj hivatal is lesz nemsokára a vá­rosházán, még pedig az úgynevezett nyil­vántartási hivatal. Ennek a hivatalnak az lesz a tulajdonsága, hogy minden pápai embernek fogja tudni a nevét és lakását, — do a komoly tudakozódóknak azért még­sem fogja tudni megmondani, bogy ki — hol lakik. Igy van ez minden városban, hát miért ne lenne nálunk is igy. De hát tegyük fel, bogy pontos lesz ez a hivatal, hanem azt már mégis sze­retném látni, hogy a Bóczi rh'tczinák a la­kását miként fogja tudni megmondani, mi­kor arra még nem volt eset, hogy a Náczi bógés két éjszaka egy helyen hált volna. Például tegnapelőtt, a Náczi az alsó-városi temető déli árkában keresett és talált éjjeli nyugalmat. • A gyalogjárdákra nézve kijelentette a képviselőtestület, hogy a szobi „macs­kákkal" nincs megelégedve, miért is uta­sította a városi tanácsot, hogy czement­téglaburkolattal tegyen kísérletet, jövőre pedig szakítson a „macskákkal" teljesen. Szegény macskafejü járda, tésred is merészelnek bántani, mikor te vagy a pá­pai változó kövezeteknek a királya! — Szilágyi József képviselő kelt ki különösen a jámbor macskák ellen, — anathemát mondott valamennyire, — de a Gráf kávé­háztól — a Lázár közle sarkáig tartaná leginkább elhibázott lépésuek a macska­fejek lerakását (Szvoboda közbeszól •. „Aha, baza beszél.") Barthalos István képviselő is czement­barát. A czementtéglagyáros zsenge üzle­tét veszi pártfogásába, ajánlja, hogy ezen­túl minden czemehtiroztassék. Beléptünk a történelmi társulatba is alapító tagnak. Nem adunk ugyan 100 frtot készpénzben, hanem megfizetjük annak 5%-os kamatját évenként rendesen. Törté­nelmi nevezetességű várossá lettünk ugyan, de annak a kontónak kiegyenlítését, a mennyiért ehhez hozzájuthattunk, — az utókorra hagytuk. — Kern rosz. Tehát a vámszedést is házilag gya­koroljuk ezentúl. Torkig elvagyunk telve a legszebb reményekkel, a legszebb jövő iránt. Num csoda tehát, ha néhány városi képviselő a közgyűlés alatt, azon is tana­kodott a folyosókon, hogy az aranynyal telt zacskók számára nem volna-e jó Bog­nár Gábor képviselőnek házában üresen maradt lakrészeket reserv-pénztárakká át­alakítani. Nem lettek ugyan ez irányban inditványt, hanem areznkról leolvasható volt, hogy amint az első zsákot tele Uimik a vámjövedelemmel, •— röglöu nyilvánosság elé lépnek. Mayer köuyvkötő boltbérletét sem hosszabbították meg, hanem leakarják a helyiséget foglalni a fogyasztási hivatal számára. Nem hiszem, hogy nem czélzatosau történt ez a dolog. A városházánál nem szeretik a könyveket, irtóznak mindentől a mit ugy neveznek, hogy ,.betü", lélekölő munkával nem akarnak 5 foglalkozni és ez lehet az oka, hogy még könyvkötőt sem tűrnek meg a városházán, mert hátha az euyv-szag a város atyákat arra találuá emlékeztetni, hogy tanulni is kéne. olykor­olykor és hébe-koiba jó volna elővenni azokat a §§-os könyveket is. Legutóbbi karczolatomra megneheztelt néhány városi képviselő, - • pedig Isten látja lelkemet sine ira írom karczolalaimat mindenkor. Azért, hogy néha el jártatom a tollamat, — azokért az ártatlan tréfákért nem szabad megharagudni, mert karczola­taimba sem azelőtt sem most epét önteni nem volt szándékom. Csakis oly feltétel alatt mondhatom ki e szót: viszontlátá­sig,— ha sikerülni fog az aggályokat jelen közleményemmel eloszlatni, máskép pedig átadom a tollat Beretva kollegámnak. íromíjo^tó. Irodalom és művészet. — A Kézi Lexikon tizenhar­madik füzete. Az Athenaeum Kézi Lexi­kona. Szerkeszti Dr. Acsády Ignácz, Tizenhar­madik füzet. A népszerű s igazán nagy aránya elterjedésnek örvendő vállalat ez új füzete az F. betiit foglalja magában s a Faragó-Folyto­nosság hiány közti dús anyagot közli. Két igen szép melléklet is van hozzá csatolva az egyik az Építészeti st.ylek harmadik és negyedik tábláját adja 44 rajzzal, a másik, tisztán ma­gyar érdekű, pedig a hazáukba legutóbb visz­szakeriilt Corvin-Godexnek -egy lapját mutatja be. Melegen ajánljuk a közhasznú vállalatot a magyar közönség támogatásába. Valóban nél­külözhetetlen irodalmi segédeszközt nyer benne, mely útbaigazítást ad á közélet és tudomány miuden ágában. Megjelenik negyven kétheti, három íves füzetben s ára 30 kr. A legczól­szerübb 10 — 10 füzetre 3 írtjával előfizetni, s a pénz az Athenaeum kiadóhivatalához Buda­pestre küldendő. De megrendelhető minden könyvkereskedésben is. — A legtartalmasabb legel­terjedtebb imakönyv. „Üdvözlégy Má­ria!" imakönyv különösen a szt. Szűz tisztele­tére. Irta: Dr. Walter Gyula. Ötödik, újból átnézett és bővített kiadás. Az esztergomi ftdö főegyházmegyei hatóság jóváhagyásával. Esz- j tergom, -^jM^rét, 53G lap. — A szerző tulaj­dona. A köny^tartalma három részre oszlilr. Az első rész nyoícsi^rtekezésszerü, nagy gond­dal készült olvasmányWoglal magában. A má­sodik rész hat fejezetben a különféle imákat artalmazza. A harmadik rész az énekeket fog­lalja magában. Külső kiállításra nézve a leg­fokozottabb igényeknek is megfelel. Árai a leg­jutányosabbak. Finom angol-vászon kötésben, egyszerűbb díszítéssel yt) kr: gazdag táblaara­nyozással és aranymetszéssel 1 frt 20 kr; fran­czia minták után készült egyszerűbb bőrkötés­ben vörös metszéssel '2 frt; rendkívül gazdag díszítéssel és aranymetszettel 2 frt 50 kr; a legelőkelőbb, eredeti franczia kötésben 3 frt. Valódi bagaria borben tokkal 8 frt. Ezek után a könyv különösen mint karácsonyi, iijóvi, első áldozás!, névnapi, bérmáláai, vizsgálati stb. aján­dék és íőleg mint májushavi imakönyv a leg­melegebben ajánlható. — Megjelent a valódi „Magyar Sza­kácskönyv"-hek második bővített kiadása. Irta: Zilahy Ágnes Ára 1 frt. 20 kr. Megrendelhető a „Magyar Nők Lapjának" kiadóhivatalában (Budapest, kishid-utoza 9.) Azon előfizetők, kik a „Magyar Nők Lapjára" félévre avagy egész évre egyszerre előfizetnek, s az előfize­tési összeget 10 kr csomagolási és postaszál­lítási díjjal együtt, beküldik, a valódi „Magyar Szakácskönyvet" ingyért kapjak. A „Magyar Nők Lapjának" előfizetési ára: a „Lugas" czimü gyermeklappal, „Tükör előtt" czimü divatlap­pal s a „líegényinelléklettel" együtt egész évre ü frt, félévre 3 fit, negyedévre 1 frt 50kr. Mutatványszámot ingyen és bérmentve küld a kiadóhivatal. — Olcsó könyvek a gyerme­keknek. Berger Miksa máramarosszigeti könyvkereskedő egy olcsó gyermekkönyvtár kiadására vállalkozott s ennek a szerkesztésére Benedek Eleket nyerte meg. A vállalat czime „Kis Könyvtár" lesz, április közepén indul meg, egyszerre négy füzettel. Minden hónap­ban négy-négy füzet jelen meg s egy füzet ára 12 kr lesz. A fűzetek terjedelme 4—5 ívre, tehát 60—80 oldalra van tervezve s föl­váltva jönnek egész füzetet betöltő nagyobb elbeszélések, mesék és kisebb elbeszélések, történeti korrajzok stb. Az első négy füzetet Jókai Mór, Benedek Elek, Gaál Mózes, Bár­sony István és Abonyi Ái-pád irták s már több jeles iró adott kéziratot; a szerkesztő rendel­kezésére. Egy évben összesen 48 füzet jelen meg a tiz füzet előfizetési ára 1 frt. Négy­négy füzethez a kiadó 20 krért díszes bekö­tési táblát is fog adni, ugy hogy a szegényebb sorsn gyermekek is egy könyvtárt gyűjthet­nek össze. TÖRTÉNELMI NAPTÁR., - A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Ápril 7«. — 1506. A római Szent Pé­ter templomának, a legnagyobbszerü és leg­szebb épületnek alapköve letétetik. Ápril 19. — 1521. Luther Márton a wormsi gyűlés által törvónyeukivülinek nyil­vánittatik. Ápril 20. — 1782. Az inquisitio a si­ciliaí királyságban eltöröltetik. April 21. — 1849. Az osztrák seregek Budapestről való kivonulásukat megkezdik. Ápril 22. — 1698. I. Lipót német csá­szár pénzszüksógből a szeretni herczegséget zálogba adja Odescalchi Livius római nemesnek. Ápril 23. — 1829. 0' Connel Dániel az angol parlament első katholikus tagja lesz. Ápril 24. — 1848. A robot és dézma az állam részéről leendő kármentesítés föltétele mellett eltörültetik a magyar nemzeti leormány által. Hivatalos rorat. ad 826. 1892. ik. Meghívó. Az iparhatóság támogatására, az iskolák műhelyek vizsgálására hivatott iparhatósági megbizottak újból választása végett az összes iparosok és kereskedők folyó hó 24-én délután 2 órái'a a városházához meghivatnak. Választandó lesz a városi tauác;* mellé 20, ugy a járási szolgabiróság mellé, 1 20 meg­biaott. Választható olj' iparos vagy kereskedő, ki legalább 10 frt 50 kr III. osztályú kereseti adót fizet. Pápán, 1892. ápril 16-án. A városi, tanács, mint iparhatóság. KÜLÖN FELEI — Ä húsvét a béke, szere­tet és megnyugvás ünnepe; emlék­napja a feltámadásnak, az újra éb­redésnek. Kinek gyásza, bánata van, annak adjon ez ünnep reményt és vigasztalást, hiszen a sir éjjele sem örökkévaló. Boldog ünnepeket kívá­nunk ! — Megyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi május hó 2-án és következő napjain tartja tavaszi rendes közgyűlését, — ezt megelőzőleg május -hó 1-én fogja az ál­landó választmány ülését megtartani. A közgyűlési tárgymutató szerint, 100 tárgy­nál több lesz elintézendő. A tárgysorozat tot — tekintve annak nagyságát — jövő számunk fogja hozni. — A győri püspök jubileuma. Dr. Zalka János megyés püspök győri püspökségének 25-ik évfordulója alkalmá­ból rendezendő jubileumi ünnepségek nagy arányokat öltenek. A rendezést a győri kath. iskolai autonómia vállalta magára.' A jubileumon részt vesznek mint halljuk az egyházmegyéhez tartozó összes várme­gyék és városok törvényhatóságai is. A jubileum napja május hó 5-éu lesz, az ezt megelőző este azonban a jubiláns főpapot katona-zenekar kísérete mellett lampionos menettel tisztelik meg, a mikor Kiss Fe­renez városi főjegyző tartja az üdvözlő beszédet. — Megnivó. A „Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület" szeretett Elnöké­nek Gróf Esterházy Móricz cs. ós kir. kamarás főispán irr ö * méltóságának 10 éves elnöksége, valamint a gazdasági egye­sület 10 éves újjáalakulása alkalmából, folyó 1892. évi május bó 1-ső napján dél­után 3 órakor Veszprémben, a gazdasági egyesület helyiségeiben díszközgyűlést tart, mely díszközgyűlésre a gazdasági egyesület összes t. tagjait tisztelettel meg­hívjuk, s a megjelenésre felkérjük. A dísz­közgyűlés tárgyai: 1. Gróf Elnök úr ö móltóságának üdvözlése. 2. Altalános je­lentés a gatsdasági egyesület 10 évi mű­ködéséről. Veszprém, 1892. ápril hóban. támadásai ellen. Északról és keletről a tóvá szélesített Tapolcza és a vár szol­gáltak védelmére, délről és nyugot felől pedig egy elegendő mély árok húzódott el a mai Árok-utca táján a czincza árkát követve mindenütt a bástya mellett egé­szen a borsosgyöri kapuig a melyen át vitt ki az egyetlen ut a városból a kül­világgal való közlekedésre a törökök há­borúskodásai idején, mint ezt Istvánfy­nak „Kegní Hungarici História" czimü müvében olvashatjuk az 1597-dik évről. Midőn 1597-ben Semender pasa birtoká­ban állott a vár, ö még növelte Pápa el­lenállási képességét az által, hogy a vár és város közé a pápaikkal még egy tiz láb mély s csaknem mégegyszer oly szé­les árkot vonatott, hogy e szerint a vá­ros esetleges elvesztésével, még a vár eléggé biztos menedéket nyújthasson a védőknek. Az előadottakból is észrevehetjük, hogy » város, daczára a köritő víároknak s az ennek partján emelt bástyafalnak, sokkal inkább volt bevehető a sík mezőre néző nyugoti és déli oldalról, mint a tó által védett, s hozzá még lejtősen emel­kedő ész. és keleti oldalakról. Azért azt látjuk Pápa történelmében, hogy vala­hányszor a város ostrom alatt állott, mint az 1543, 1555, 1594,1597, 1000,1683, 1707, éá 1809-ik .években, az ostromlók mindig a déli és nyugoti oldalakon hatoltak be a városba. Meg kell még itt emlékeznünk vá­rosunk azon részéről, mélyek sokáig egé­szen a legujabbb időkig also városi és j felsővárosi majorok nevet viseltek. Ezek eleinte a város védelmi gyűrűjén kivül k^e^kezett falut képeztek, s első birtoko­saikul pápai György és Pápai Balázs íestyérekertn.djttk félemlíteni I. Mátyás király idejéből. Ő ugyanis a nevezett testvéreket esendhá'boritásák és hűtlensé­gük miatt e birtokaiktól megfosztotta n javaikat főljpyájzmestewnék &WJm$ j László nak adományozta. Mátyás király j ezen 14G4. évben kelt oklevelében Pápa falut emliti, s ugyancsak előfordul Pápa j falu 1390. ós 1401. évi oklevelekben is, S holott tudjuk, bogy ugyanez évben Zsig­• mond fentirt közbocsánatot hirdető ok­levelében Pápa várost émlit. Lehetetlen tehát, hogy ne külön terület képezte volna azt, a mit akkor még falunak neveztek, s színtigy külön területet ne képezett volna •Pápa városa. Azonban később a város lakosainak szaporulta és ide a külső ré­szekbe, a faluba, kitelepülte után, falu és város összeolvadtak, vagyis e város pri­vilégiumai a védfalon és árkon kivül eső részekre is kiterjesztettek, bár tudjuk, hogy pl. a bormérés joga egészen a leg­újabb időkig csakis a belvárosi háztulaj­donosok kiváltságát képezte. Igy alakult az idők folyamán városunk 3 egymástól megkülönböztetendő részből; u. m. a vár­ból, a- tulajdonképeni vároöból és a 2 kül­városból, vagyis az alsó városból és felső­yárosból. Ezen külvárosi területeket már sem bástya sem árok nem védte az ellen­ség támadásai ellen, hanem roham idején ezek lakói is a belvárosba menekülve se­gédkeztek a város védelmében. Befejezésül, mint már Pápa régibb történelmében ismeretes utczaneveket em­líthetem* Sz.-László-utczát, Corvin-ntczát, Bástyát, Viz-ütczáít és a'Gerencsér-utezát. Legrégibb házunk a Corvinhaz. 5C-b &cnő. Az utolsó terminus. Csendes volt az udvar, csak a fél­emelet egyik nyitott ablakán hangzott ki a varrógép egyhangú zörgése, s a földszinten számlálta egy boltossegéd álmos hangon a nyersbőr csomókat, melyeket az izzadó mun­kások gyorsan dobáltak a piaczeraiktárakba. A déli nap rátüzelt a piszkos udvar köve­zetére; oly meleg volt a levegő, mint va­"Jauirdcemencze meleg .párái. Az első emeleti kifőzés nyitott ajtaján süni gomolyban tódult ki a gőz. Az ebédlőben néhány fiatal ember ült az asztal körül, a kifőzés törzsvendé­gei. Nagyobbára medikusok voltak. A kopott díványon nesztorként egy öreg szigorló ült.' Meggörnyedt háttal ha­jolt tányérja fölé.; homloka két oldalt mélyen benyúlt gyérülő haja közé, sovány arczát a süni fekete szakái majdnem egészen benőtte, csak a szemeiből kisu­gárzó eleven tüz volt ellentétje szánalmás voltának. Vele szemben egy ragyásképű szem­üveges medikus olyan óvatosan vagdalta szét a tányérján fekvő húsdarabot, mintha valami izmot preparálna ki. Nem pillantott fel tányérjáról,-mikor a díványon ülő szom­szédjához szólt: — Kapott e már terqiinust Barna kollega ? — Csak holnap kérek, felelt kiegye­nesedve lassú, önérzetes hangon a vén szigorló. Utolsó szigorlat terminusa volt. El­fogta a lelkét az öröm, ha reá gondolt. Régóta vágyódott e napra, tanult, magolt reá, el is volt készülve még a mult nyá­ron, de hiányzott a szigorlati dija. Azóta a sovány kondicziókból krajezárt krajezárra tett s nagy nehezen elérte, hogy együtt láthatta a kín-keservesen összekapargatott hetven forintot. Az ebéd véget ért. Az asztaltársaság lassanként széjjel oszlott, csak iBaraa La­jos maradt az asztalnál Zsebéből gyűrődött jsgyzetet vett ki s aztán rágyújtott egy olcsó szivarra. Meg­látszott az arczán, hogy régóta áem volt része ebből az élvezetből. Hosszn, szinte kéjes szippantásokkal szívta a lustán égő szivar füstjét.. Bele nézegetett az előtte fekvő füzetbe, nekí-neki szánta magát az olvasásnak, hanem a tanulás most sehogy sem sikerült. Hátra dőlve a pamlag 'keret­jére ás .révedezve fújta -» tfffstk'áijifcakát, Gondolatai nagy, kusza, járóntakon kalan­dozlak. Végigjártak az utolsó nyolez óv küzdelmein, szenvedésein. S hogy a sok sötét kép egymás nyakára hágott, elkomo­rodott,, izgatottá lett. Szabadulni akart tő­lük, a jövőre kezdett gondolni. Neki bo­csájtotta képzeletét a nagy ismeretlenség­nek és bizgatta, hogy fesse, le neki verő­fényes képeit. Valami nyugalmas kis városkának körorvosa. Szeretik, tisztelik, nagy a te­kintélye. Az élet csupa gondatlanság, meg­elégedettség. El, él, vége a tengődésnek, a uyo­morgatásnak. Hauem a babra tépelődés nem marad sokáig a verőféuyes képeknél, elkalandozik a tapasztott padlóju szobába, hol két öreg ember már évek hosszú során várja egyet­len reményük beteljesedését. A fiuk doktor legyen, vége kerül a szegénységüknek s rájuk köszönt a pihenés. Két éve, hogy nem látta őket; levelet csak félesztendőnkét irnak, az is tele van panasszal. Jobb is, hogy ők nem írnak, ő maga _sem ír, minek is szomoritsák egymást. Lent az udvaron bánatosan sípolva, megszólalt egy kintorna. A konyhából a szakácsné harsány hangja hallatszott. — Parancsolgat a konyhaleányokra, hogy tisz­togassák az edényeket. Valami ismerős hang ütötte meg fülét: — Barna Lajos urat keresem. — Barna doktor ur, — igazította helyre a kifőzőnő, még benn van, tessék beljebb kerülni. Kopott, szegényes külsejű öreg em­ber lépett be. Barna örömmel szorongatta meg az öreg kezét, majd meg* leültette a díványra. — kii jó hozta fel Jakab bácsit. Szép, hogy felkeresett. — iMnak nem jó hozott, fiam. Nem a •magam jó szántából jöttem Budapestre. A itööfcgég jfitt mi* ííag-yon odáig vagyunk. A szenzálság'már nem fizet semmit, a föl­desurak maguk adják el a búzát, sajnálják a szegény embertől azt a pár keserves garast. Feljöttem, hogy hátha a nagyvilág­ban valami keresethez juthatok. Nem sike­rült, s mehetek megint haza. — Bizony nehéz sorban vagyunk, bácsi. Egész családunkban egyetlen olyan ember sem akad, a kiről azt mondhatnók, hogy boldog. Hát apámék hogy vaunak ? — Bosszul fiam, nagyon rosszul. A kis csengetyüs bolt is dobra kerül, ha az elmaradt negyedet meg nem fizetik. Barna Lajos az asztalra könyökölve, szomorúan hallgatta a bőbeszédű öreget. Ugy érezte, mintha valami vaskéz facsarná össze torkát. — Mikor utazik haza bátyám? — Még ma este, az olcsó vonattal. Mit is keresnék még itt ? Hiszen mindenütt visszautasítottak, fiatal erő kell nekik, nem ilyen törődött vén ember. Barna nem is hallotta már az öreg panaszkodását. Megint eléje áll a kegyet­len végzet s lelöki álmodott útjáról. Eóinha dől a képzelt világ'. S ezek a romok sza­porítják a mult düledókét. Kigombolta las­san fényessé kopott kabátját s kivette be­lőle szurtos jegyzőkönyvét. Lapjai közül reszkető kézzel, egyen­ként szedegette ki a nehezen gyüit tíze­seket. Hogy átvándoltak az öreg kezébe, 'ugy érezte, hogy egy-egy darabja válik a boldogságának. Valami kétségbeesett nyu­galom uralkodott el rajta, valami vad bu­mf>r szinte gúnyolni akarta magát, a mért álmodni mert arról, ami nincs — a jövőről. — Adja át nekik odahaza. Mondja nékik, hogy csókolom őket; többet küldtem volna, de nincs . . uiiics. Isten áldja meg bátyám. Jó utazást. Kezet szorított az öreggel, felugrott helyéről és kirohant a szobából. Odakint a szabadban több a levegő, ott nem kell félnie a meg­fúl adástól.

Next

/
Thumbnails
Contents