Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-04-03

* Megjelenik mi ii (I e n v a sa i' Ii a p. Közérdekű sürgős közlésekre. lunimkiiu rendis i\ tili számok is adatnak ki. Bér mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el, Kéziratok nem adatnak VÍKSSKI. A lapnak szánt kö z 1 e m é n v e k a lap i « iierk. hivatalába küldendők.., 'fr DÁDA1 lATAl ^ Előfizetési díjak Egy évre 6 frt - Fél évre 3 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — * Egy szám ára 15 kr. • Hirdetéask Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr,' nyilttérbeu 30 kr. Ä díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig, külön szároitatik. Az előfizetési dijak s Iiirdetéle ii lap kiadó hivatalába (íjoldhcfa il)nh\ papirkere.skedése, főtér) küldendők. Q Pápa város ha l ó s á á n a k é s I o l> h p á p a i. s p a p a - v i <i ó k i <» £ y v s ii {<> í n e k tn c »*/á i a s % I. o i¥ k o % I ö n y e. A második lépés. Az a nagy arányokban alkotott hazafias programúi, melyet kereskedelmi ministeriink az ország ipari viszonyainak fejlesztésére maga elé tűzött, részletei­ben kezd kidomborodni s örömmel és bizalommal tölti el az iparüsosztáty min­den igaz barátját. Alig került le a kamarák tárgyaié asztaláról az iparszakiskolák, illetve tan­műhelyek ügye s ezzel alig történt meg az eis"» lépés egy képzett és modern szak-iparososztály megteremtése iránt, máris nyomon következik a nagyar mi­nister által kijelölt egyenes ösvényen a második lépés. Amint tudjuk, a miuister miuden kamara területén egyelőre legalább két szakiskolát vagy tanműhelyt szándékozik szervezni, egyszerre tehát körülbelül 40-et. Felmerül most a szükség, hogy kik lesznek e szakiskolákban a tanárok? E kérdésre adja meg a feleletet a követ­kező leirat, mely a kamarához érkezett: >Valamennyi kereskedelmi és ipar­kamarának. A mint a kamara előtt már isme­retes, az ipari szakoktatás reformjával kapcsolatban, a különböző iparágak ha­tályosabb fejlesztését azzal is előmozdí­tani szándékozom, hogy az ország kü­lönböző ipari központjain, figyelemmel az ottani viszonyokra, ujabb ipari tan­műhelyeket kívánok a kamarák, az érde­kelt törvényhatóságok, községek közre­működésével létesiteni. : Tudva azt, hogy ez iránybaui kez­deményezésem sikerének biztosítására szükséges, miszerint az ipari oktatásra alkalmas szakerők is rendelkezésre áll­janak, ilyenek képzését előmozdítandó, szándékozom e tekintetben is a rendel­kezésemre álló anyagi eszközök mérvé­hez képest minden telhetőt megtenni, hogy egyrészt a már fennálló, másrészt a jövőben létesítendő ipari tanműhelyek kellő képzettséggel biró szaktanerőket nyerjenek. E végből elhatároztam, hogy oly ipari, szakiskolai (tanműhelyi) szakta­nítók, illetve tanárok részére, kik vagy mar működnek valamely agyag-, fa-, vagy fémipari szakiskolánál (ide értve a házi ipari tanműhelyeket is) vagy jövőben létesítendő ily intézetnél alkalmaztatni óhajtanak, s kik alkalmasak arra, hogy akár az ipari szakrajz, akár szaktárgyak gyakorlati tanulmányozására, külföld re kiküldessenek, néhány háromszáz és eset­leg hatszáz frtos ösztöndijat, illetve, uta­zási segélyt adományozok. Felhívom ennélfogva a kamarát, miszerint hirdessen kerületében erre vo­natkozó nyilt pályázatot és egyidejűleg értesítse, arról a területén levő ipari szakiskolákat és tinműhelyeket, megje­gyezve, hogy amennyiben az szükséges leend, a kiküldendő egyének részere a budapesti állami középiskolán rövid tar­tamú el'tkószitő tanfolyamot is fogok rendeztetni. A pályázati kérvények a kamará­hoz nyújtandók be, ugy azonban, hogy a kamara azokat legkésőbb f. évi május hó 15-ig elém beterjeszthesse, a mit mul­hatlanul elvárok. Budapesten, 1892. márczius 19-én. Baross s. k. Rövid pár év leforgása után eleve­nen fog tehát pezsegni e szervezetek­ben az élet, óvenkint száz meg száz fia­tal képzett szakiparost bocsájtaualc ki falaik közül ezek az iskolák és tanmű­helyek és pedig olyan szakokra képzet­teket, amilyenekre az országban, különö­sen a gyáriparnál, nagy szükség van s a milyen szakokon most külföldi szak­munkások nyernek igen jó alkalmazta­tást, mig a magyar iparos fi.uk a kéz­műves mesterségek sorvadó ágain kupo­rognak. Az öntudatos is nemzeti irányban működő iparpolitikának szerencsés alko­tásai lesznek tehát ezek az iskolák, csak azon igyekezzünk, hogy városunk­nak is jusson belőlük egy. %. :\t. felállításával reájuk háruló kiadásukra, hajlandók ezmi wzerzödésileg biztosított jogukról lemondani: akkor természetesen a városi közgyűlésnek lesz köt eh'Ssége ez irányban intézkedni, illetve az intézkedé­sek; megtételére az ezen ügyekkel foglal­kozó vegyi-s bizottságot fölhatalmazni. Nézetünk szerint helyt* *nül tenne ÍV vá­ros, ha ragaszkodnék a szerződés szósze­rinti szövegéhez s a bérlöket kényszerítené a sorompó felállítására, mert igaz ugyan, hogy a városnak a maga részéről t-djes joga van megtagadni bármi csekély ösz­szeg kifizetését, azt hisszük azonban, hogy sokkal helyesebben tesz a város, ha azt a 3500 frtot, mely a bérlöket az uradalmi vámszedés jogának nem engedélyezése esetére illetné, kiűzeti az esetben is, ha a bérlök a szerződés másik pontjában biztosított jogukkal élni nem akarnak. Ez ügyben a jogi szempont nem lehet domináló, ha­nem a méltányossági szempontnak is ér­vényesülni kell. Pápa város 1891-dik évi számadása. vegso = Több oldalról hallottuk emlí­teni, hogy az uradalmi vám szedésére szük­séges bódé és sorompó felállításától a bérlök hajlandók elállani. Ha ez igaz, s ha a bérlök tekintettel az uj vámsorompó Előttünk fekszik Pápa város 1891. évről készült végső vagy záró számadása, a mely okin íny a legközelebbi időben a közgyűlésnek is beterjesztetni fog. Addig is, a mig a záró számadás adatai más uton, a nagy közönségnek hozzá férhe­tő vó tétetnek, hasznos munkát vélünk cse­lekedni akkor, a midőn azt, legalább ki­emelkedő részeiben, lapunkban ismer­tetjük. Tudva van, hogy a költségvetés he­lyességének próbája, a pénztári kezelés alapján készített végső számadás ; a pénz­tári kezelés eredménye az a tisztító tűz, a melyen a költségvetésnek elolvadni nem szabad, s a mit ha a költségvetés kiállt, a legszebb névre, a reálisra tarthat számot. A költség" elővetés lehet csillogó, lehet tetszetős, de ha a pénztári kezelés való világánál szemlélve ideálisnak tűnik ki, ugy az nem egyébb egy darab rongy­nál, mit a képzelődés az életben nem lá­tott alakokkal rajzolt tele. AZ életnek talán minden, vagy legalább igen sok jelenségénél az idealizmus bizonyos ínéi­­tékben, elfogadható, csupán a rideg szá­mok világa az, hol az idealizmusnak semmi helye, hol az idealizmus által okozott csa­lódás romboló hatást gyakorol. A költségvetés pedig a számok vi­lágába tartozik, ettől tehát megkivánjnk, hogy a valóságnak minden tekintetben megfeleljen; nagyon természetes, hogy TARCZA. Langy íuvalom . . . Langy fuvalom száll halmon, s ikon által, Kiséri a nap szelid mosolya Rügyező ágon zendül víg madárdal, Ébred álmából a kis ibolya. S kelyhét nyitja, tárja : Édes illatárja Szerteszélylyel árad ... — A csüggedt, a fáradt Uj erőre éled S felhagy a panaszszal! .Ébredő tavaszszal Olyan szép az élet! ... Tavaszi langy fuvalom Vedd szárnyadra kis dalom, S szállj- vele a kis falnba, — Ott áll anyám a kapuba', Kutató szemével A távolba kémlel: Érkezésem lesi," várja ... — Jövök, jövök nemsokára! Tavaszi langy fuvalom Vidd előre kis dalom! ... Mosolygó nap hö sugara Hintsd a csókod sirhalmára Kit a lelkem visszasírna! . . . Vonj viráglepelt a sirra; S te kis: madár zengj éneket Édes-bi'tsat sirja felett! Legyen, annyi küzdés vége : Édes béke! : . . S te i§ttÄfcis ibolyája Ha éfáitfÉlfcm » lányka: Az utolsó, bús sóhajban Sugd meg neki lágyan, balkan : Van egy sziv — s bár tőle távol — Csak értté ég, értté lángol! . . . £ainpéztlV §íz>a. Jelasich egyénisége, és utolsó veresége 1849-ben. . Nem rég történt, hogy Jelasich sír­ját az e nevet viselő két gyalog ezered­nek egyike, a Horvátországi, mely a fiu­mei szereplése által hírhedtté lett TJzse­láczot tisztjei közé számítja, megkoszo­ruzá. A másik hason nevet viselő ezered a székes-fehérvári, ennek legénysége ma­gyar fiukból áll, kiknek apái 1848-ban, Jelasich beözönlő seregével Pákozdnál csatáztak, s azt vissza nyomni segítették, de tízezernyi utóhadának kevéssel utóbb Tácznál történt lefegyverzésében is té­nyezők valának. Hogy eeen tiszta magyar ezered mivel érdemelte meg a Jelasich névvel való feldíszítését, azt tudni nem lehet. Á fentemlitett megkoszoruzási ese­mény ötletéből időszerűnek vélem függet­lenségi harezunk törtónetkönyvéből egy lapot kiszakítani, s ennék Tiyomán meg­újítani az emlékét Jelasich egyéniségé­nek és azon csatának, mely neki mint önálló seregvezérnek utolsó vereségével végződött. Jelasichot igen sokan vad lelkületű, s vérszomjas magyarfalónak tartották és tartják, pedig több szavahihető katonai és polgári egyénektől az időben nyert értesüléseim szerint, ö nem ilyen, hanem ellenkezőleg: kiváló társadalmi művelt­ségű, bőkezű, vendégszerető s magán érintkezéseiben szeretetre méltó egyéni­ség volt, s ép ez által lett oly népszerűvé a katonatiszti körökben, melyek öt bál­ványozák. A magyarságnak sem volt es­küdt ellensége, s talán, nem is tör be az országba, ha a kainarilla öt erre fel nem bujtja. Szép férfiú levén Jelasich, közhír szerint a főrangú hölgyek sok kegyében részesült, de fiatalkorában költészettel is foglalkozott. Pegazusa azonban nem szár­nyalt magasan, s elmeszüleményei —> me­lyeket ha jól tudom nemét nyelven irt s adott ki — nem emelkedének a közép­szerűség színvonalán fölül, azok tehát csak hamar feledékenységbe is merültek. Mint seregvezér nem tartozott Jela­sich a szerencsések közé. Már a negy­venes évek elején egy alkalommal, mi­•dön egy, a határőr vidékre a szomszédos törökföldröl betört nagyobb számú rabló csapat megfenyitése és kiűzése képezé feladatát, a vezérlete alatti sereggel, hi­bás intézkedései által oly kelepczébe ke­rült, a melyből nagy nehezen tudott te­temes veszteséggel kimenekülni; katonai feladatát tehát rosszul oldotta meg, mi­nek hire azután akkor országszerte elter­jedt. De tudvalevőleg ö utóbb az 184%-ki hadjárat folyamán sem igen aratott har­ozi borostyánt. Mindazáltal a hatalomra vergődött Kamarilla, czóljaira benne igen alkalmas eszközt nyert, midőn Öt kévéssel az 184%-ki pozsonyi országgyűlési törvények szentesítése előtt, a báni móltóságba a magyar ininisfcerium háta mögött alatto­mosan becsusztatá, s ekóp azt azon térre állitá, a melyen az, katonai s polgári raú> a valóságot itt csak a lehefrértelemben. . mondjuk, s nem jut eszmilqiesía költség­vetéstől .sem lehetietiséget kiTO&emi. : A költségvetés, mint tudva van, i p £y évvel megelőzi a pénztári kezelést i s a mult évek pénztári kezelései és a jövö­; ben valószínűleg előforduló jelenségek • alapjára van. fekte i.v-tv- Abból tehát, ba egyik másik tétele a költségvetésnek, a pénztúri kezelés által igazolást nem n3*er, | még nem következik, bogy a költségve­tés helytelen, hogy az nem reális; alig van év, a melyben oly bevételek vag}' kiadások ne fordulnának elő, a miket fél avagy egy évvel előbb, még csak sejteni sem lehetett; a mit tehát a reális költ­ségvetéstől megkívánunk, az nem egyéb, minthogy az, nagyobb vonásokban, a pénz­tári kezelés eredményének megfeleljen, s hogy ugy a szükséglet, mint a fedezet csoportjánál előforduló eltérések, az óv folyamán felmerült s előre nem látót ese­mények által, igazoltassanak. A mit eddig elmondottunk, legfő­képen a költségvetés szükségleti részére vonatkozik, ez a része a költségvetés­nek, nézetüuk szerint sokkal fontosabb, elkészítése sokkal nagyobb gondot, az es­hetőségek tüzetesebb mórlegelését kívánja, mintsem a fedezeti rész. Minden közház­tartás súlypontja a szükségleti részre esik, mert a fedezeti rész a szüksógletihez al­kalmazkodik, és ez igen természetes. — Minden közháztartásnak megvannak a maga elodázbatlan kiadásai, a bevételeket tehát ezekhez kell mérni. Mindezekből j önkényt folyik, hogy a szükségleti rész­től sokkal' inkább megkívánjuk, hogy csak a valódi szükségletet tartalmazza, mig ellenben a fedezeti résznél szívesen el­nézzük azt, ha a tényleg várható- jöve­delemnél valamivel kevesebbet tartalmaz, mert éppen az ekként összeállított költ­ségvetés teszi lehetővé, hogy a kiadások­nál felmerülhető előre nem látott kiadá­sok bekövetkezése esetén, s bizonyos jö­vedelmeknek szintén előre nem látott el­maradásakor, a háztartásnál beállható za­varok elkerülhetők legyenek. A most előre bocsátott elveket al­kalmazva vettük bírálat alá Pápa város végső számadását s nem habozunk kije­lenteni, hogy a pénztári kezelés eredmé­nye a költségvetés tételeit kellőképen igazolják, az eltérések pedig a felmerült körülmények által megokolva vannak. A végső számadás ismertetése és bírálatunk helyességének igazolására a következő tóteleket közöljük az 1891. évi végső számadásból: Előirányzott bevétel: 66499 ft 69 kr; kezelési eredmény 81829 frt 50 kr*), utóbbi több: 15329 frt 8\\ krral; előirányzott kiadás, o6499 frt 69 kr, kezelési, eredmény " 73229 ? iU vagy ís az utóbbi több 6730 frt 5 krral; levonva a kiadási többletet a bevétel többletéből marad: 8490 frt-76 felesleg, vagy .i<* az nz .ös^eg, melyei a-mult- év. ben a végső számadás záratott. Az egyes rovatoknál a bevételek kö­vetkező számokat mutatnak: Előirányzat. Kezel, eredmény I. Állandó:' 19427.12, 23673.46+4246.34 II. Változó: 14219.28, 22522.28+8303.— III. Rendidv.: 2051.75, 4902.70+2850.95 IV. Közs. adó: 30801,54, 30731.6— 70.48 Az előirányzat ós kezelési eredmény közötti lényegesebb különbözetek követ­kező alrovatoknál fordulnak elő: I. Pénztári maradvány (+-4111.33;, alapítványoknál (134 ft 76 kr.) II. Iparengedélyek (+ 207.50), vég­rehajtási költség (409.01), faiskolai ter­mények (56 frt 70 kr), vasúti vám (1584.84J, marhalevelek (491.38), hátralékok (4450.81), III. 2850.90 mit a járdakövezetért az egyes háztulajdonosoktól beszedett 1951 frt okozott nagyrészben. IV. E rovatnál 70 frt 48 kr apadás mutatkozik, mi tekintettel az előirány­zott összeg nagyságára (30R01 frt 34 kr) éppen nem szembe ötlő. Az eddig közölt számokból, három érdekes következtetést vonhatunk le u. m: a vasúti vám emelkedése az áruforgalom gyarapodása eredménye; a marhalevelek­ből befolyt tetemes többlet marhavásáraink élénkségét bizonyitj a, végül az a körül­mény, hog3 T ' a hátralékos követelésekből 4450 frt 81 krral több folyt be, mintsem előirányozva volt, a gazdasági helyzetünk javulására, s a városi hatóság erélyesebb eljárására vall. A kiadási rovatok következőleg ala­kultak : Előirányzat Kezel, eredmény I. Közigazg. 23999.— 23340.90-658.10. II. Adó és kam. 7245.90 7633.27+387.37'. Hl. Tanügy: 13343.87 13212.68-^131.29. IV. Jótok, ügy: 7640.— 7414.58.—225.42. V. Különfélék (költségvetés VI— : XI. rovata) 14270.82, 21628.31+7357.49 A lényegesebb összegű tulkiadáso­kat a következőkben soroljuk fel: *) Ugy e helyen mint alább is figyelmen kivül hagytuk a város adósságának konvertálására felvett 800Ü0 irt összeget, minthogy az bevétel és kiadásban is előfordulván, átfutó tételt képez s a tulajdonképeiii háztartásra befolyással nincs. ködési körénél fogva, neki hasznos szol­gálatokat tehetett, a mint hogy tett is; mert felhagyván magát eszközül hasz­nálni, az alkotmány megsemmisítésére irányzott gálád támadásban az az abso­lut hatalom érdekében kétségkívül jelen­tékeny szerepet játszott. Miután a határőr ezeredek java része akkor Olaszországban harczolt, Jelasich betörő serege kezdetben, részint kecseg­tető ígéretekkel felbiztatott, részint pedig felállított akasztófákkal megfélemlített néptömegböl lett jobbára alakítva, mely öröklött hajlamait követve, a hol csak szerét tehette, lopott, rabolt, pusztított, Jelasich a katonai fegyelem érdekében s talán politikai okokból is —• bogy az ezen sáska járásnak útjába esett föld­népét el ne keserítse, — mind ezt ke­mény büntetés alatt tiltotta ugyan, de nem bírta megszüntetni teljesen a seregé­ben nagy mértékben lábra kapott kiosa­pongásokat, melyek hire előre -ayoniuló zagyva hadát futó-tüzként megelőzte. Erre vonatkozólag szabad legyen egy kis jellemző epizódot közbe szőnöm, melyről a hetvenes évek utolján Kapos­várott laktomban értesülék; ugyanis: mi­dőn a Dráván átkelt horvát had az 1848-ik évi szeptember havában Somogyon ke­resztül fölfelé nyomult, s Jelasich föhadi szállása Kaposvár közelében Taponáron volt, a kaposváriak élvén a gyafiuperrel, küldöttséggel járultak hozzá, s tőle a vá­rosnak a fosztogatástól való megkimélé­sét kérelmezek, mire az, a küldöttséget illedelmesen fogadva előtte úgy nyilatko­zott, hogy ö a kicsapongások korlátozása czóljából már ismételten szigorú rendele-" j tekét boosátott ki, ha azonban ezek da­czára is emberei közül némelyek rablási merényletekre vetemednének, azokat a városi lakosok büntetlenül bízvást meg is ülhetik. E feljogosítás azután tragi-komikus eredményt szült; a kaposváriak ugyan is a Toponár felőli határszélre az est beáll­tával puskás őröket állítottak ki. ezek pedig az ott levő kukoricz-ás táblában folyton közeledő gyanús zörejt hallván, de a nagy sötétség miatt mit sem láthat­ván, mintán „Állj ki vagy" kiáltásaikra feleletet nem kaptak, s a--zörej még azu­tán is folyton tartott, ennek irányában vezényszóra tüzet adtak, mit nagy zuha­nás ós hosszas hörgés követett, —másnap reggel azután megtalálták ott élettelenül a város bikáját, mely.szokása szerint el­maradt a csordától, s élve kiváltságával, a határban ide oda barangolt, mig nem balvégzete, épen inopportunus időpontban hozta azt a eritiens helyre, ahol is miu­tán az örök kiáltására ha hallotta is azt, - I; szerencsétlenségére — feleletet adni néfcn tudott, Jelasich sajátszerű engedé­lyének áldozatni esett. Most már áttérek a csata leírására, mely az 1849-ki július hó 14-én Hegyes­nél — Bács megyében - vívatott. Erre nézve adatokat meritek: ä hivatalos ,,KözlÖny"-nek Szegeden, hol akkor a magyar kormány székhelye volt, 1849-ki július 17 és 18-án megjelent 151 és 152-ki számaiból, melyek Vetter tábornok jelen­téseit és napi parancsát tartalmazzák; to­vábbá Gelich Rikhárd jelenleg nyug.fcábor­noknak „Magyarország függetlenségi harcza­1848/49-ben" czimü nagy müvéből, mely különösen katonai szempontból annál na­gyobb fontosságú és hitelességű, mivel a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents