Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-03-27

/?& Megjeleiiik in í üii e ii v a s á r JI a p. Közérdekű, sürgős közlésekre. koronkíut midkiviUi sz á tu u U is adatnak ki. íiérmentetleri levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el* — Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a lap , ^azevk. hivatalába küldendőképp LAPOK. Előfizetési díjak. Egy évre G frt - Eél évre .3 fr. Negyed évre 1 frt 50. krajezár. -­Egy szám ára 15. kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után i> l<r, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön Hzámifatik. Az előfizet é.si díjak s hirdetés k a h|> kiadó hivatalába ((/»Idbcru Gyula c \) 2í P^P^kfcreskcdese, főtér) kiiklendffk. ^ < % _ Pápa V úr w ; fa a I ó s á g tf n a k é s í 6 b b p á p a i, s p á p a - vidéki c* g v e süléinek m e g v á 1 a s % t a t i kö z I ön yeT Városunk és a házbéradó. (Ajánlva a c. városi tanács figyelmébe.) Az adózás olyan közteher, melyet nem szívesen visel bár ki is; de hon­polgári kötelességünk tudatában zúgoló­dás nélkül űzetjük, ha látjuk, hogy az, az egyenlő teherviselés elvén alapul. Ezt azonban nem mondhatjuk, fájdalom, a házbér adóra s különösen ennek azon részére, melyet a háztulajdonos, nem a bérbe adott, hanem a maga és családja által igénybe vett s használt lakrészek után is fizetni tartozik, holott azok tény­leg bérbe adva nincsenek, s igy azok után a házbér jővödelem sein folyik be. iá'«t talán ha ez minden városban és községben igy -wdua, nem panasz­kodnánk mi pápaiak sem, ámde tudjuk, hogy vannak nálunknál nagyobb, népe­sebb és gazdagabb városok, melyekben a házbér-jövödelmiadó csak- a tényleg .bérbe adott lakrészek s igy a tisztán élvezett bérjövödelem után rovatik ki, mig nálunk a legegyszerűbb lakás után .is, mit a háztulajdonos használ, nem a házosztalyádó szedetik be, hauem a vá­rosbeli többi hazak jövedelmeivel össze •hasonlítva állapittatik meg azon ideális bér jővödelem, mit a tulajdonos kapna, ha lakása tényleg bérbe adva volna. Ez első tekintetre az osztó igazság látsza­tát magán is viseli; de ha meggondoljuk, hogy mig ugyanezen viszonyok között más községekben és városokban egy-egy •lakrész után ,80 kr—1 fr 20 krig és 4—5 szobás lakások után 8—12 frtig mint legmagasabb házosztályadó szedetik, ad­dig nálunk, az ideális házbér alapján, ötszörös ősszegre megy a házbér jövö­velmiadó a házosztályadó fölött, pedig a háztulajdonosok a pótadóval, utcza-köve­zési költség, kutpónz %és egyéb mellék járulékokkal is jobban vannak terhelve a város más "lakosainál. S miért van ez igy? Egyszerűen azért, mert valamikor mikor még törvény­székkel bírtunk és nagyobb számú vagyo­nos lakosaink voltak, városunkra nézve a pénzügyi hatóság által kimondatott az, hogy miután a városban levő lak­részek fele bérbe adva van: az adótör­vény megfeleli) §-a értelmében a tényleg bérbe nem adott lakrészek is ugy tekin­tendők, mintha bérbe adva volnának sa háztulajdonosok a csekély házosztály adó helyett a magasabb házbér jövödelmiadót tartoznak fizetni, oly jővödelem után is, mit a valóságban nem élveznek. De azóta a viszonyok változtak, a háztulajdonosok alig kapnak bérlőt há­zaikba, egyre növekedik száma a meg­ürült lakrészekről szóló bejelentéseknek, nem is számítva azon lakrészeket, melye­ket a tulajdonos üresekként be.nem je­lentett, hanem miután abba lakót nem kapott, saját lakásához csatolta. Kívánatos volna tehát, hogy a- vá­rosi hatóság hitelesen iratná össze a most bérben levő és bérbe nem adott lakrészeket, melyből taláu — daczára a nagyszámú boltoknak —- kitűnnék az, hogy városunk többé nem tartozik azon városok közé, melyekbén az általános házbéradó jogosari érvényben maradhatna, s ezen adatok alapjáu meglehetne teuní a törvényes lépéseket arra nézve, hogy városuuk s általa a háztulajdonosok ezen méltánytalan és elviselhetlen nagy adó­zástól fbimentessenek. — A kövezetvám és hely­pénz-szedés bázikezelésbe vétele alkal­mából több oldalról ballatszöttt az a vé­lemény, bogy most ínég egy másik függő kérdés is megoldandó lesz: az t. i. hogy vájjon meghagyassék-e az u. n. uradalmi vám, az annak vételárát előlegezett vám­bérlőknél, vagy pedig azoknak a még bér­összegben le nem hajolt árhátralék le­gyen-e kifizetve? Nézetünk szerint cz a kérdés nem vár megoldásra és nem is tar­tozik tulajdonkópen a közgyűlés elé, bár az ápril 9-i tárgysorozatba, mint látjuk, az ezen vámra vonatkozó kérvény föl van véve; mert az 1887-ik évben kötött szer­ződós e tekintetben oly világos, s a bér­lőknek a külön bódé ós vám sorompó fel­állítására a jogot oly precízen megadja, hogy e tekintetben ujabb intézkedésről szó sem lehet s a mit mégis tenni kell, az elintézendő és elintézhető lett volna a tanács kebelében is. Ha már azonban a köz­gyűlés tárgysorozatába az említett pont is fölvétetett, kötelességünknek tartjuk ismertetni röviden ezen ügy állását. — 1887-ben a város az uradalomtól megvette TARCZA LEGYEN TITOK Velencze lagúnáin gondolázva, •— Elfele'dni nem tudnám e helyet — Emlékszel-e rá? midőn átölelve Vállamra'hajtád fürtös kis fejed. Csillaghullás volt a felhőtlen égen, Csak'úgy ragyogtak tőle a habok . . Tán — édes ajkad szálló sóhajából Születtek mind e hulló csillagok.. Az ébren álmodóknak vándor útján, Babér lombok közt suttogott a szél; És mi — hallgatva titkos suttogásit — Megérténk, hogy szerelemről beszél.. Megérté a bereknek csalogánya — Mely ott pihent a ringató galyott: S azóta — róla csattog minden este, És minden istenadta hajnalon. A felkorbácsolt tenger viharában, "Ha néptelen lön a hajó.födél, Figyelni a zajgó hullámú örvényt, Karomra fűzve te is feljövél, Szétömlő fürteidnek sátorával Egy égből lehullott angyal valál: Szépséged látva — sebes röpte'közben — Lábadhoz szédült a viharmadár . . A bérezés partok szóttoszló ködéből Pihenni- inte végre Miramár' — Mely,—mig a Karsztok ormán tél bo­[ronga — Tavasz pompájában virula már ., Rózsás labirintjában tévelyegve ? Eelnyiltik-I^meiiyei kárpitok: A szív- a szivén . . ajk-ajakra forrva . . — Maradjon ez köztünk édes titok. — Legyen titok . . óh! mert a rágalomnak Prédát leső ölyve gyorsan le csap. Legyen titok . . e kéj övezte édent Álmodó lelkünk látogassa csak; Vigyük magunkkal a sir éjjelébe, Hol az irigy világ tán nem kutat: Ne tudja Soha, ne ismerje senki, . Ez istenektől lopott nászutat. — (Miramáré.) §OÖ3 £ciJ03. Hubay Jenő Oroszországban. — Az »Orszag Világ* 1891. évi 3-ik számából — Világhírnevet szerzett művészeink sorában Hubay Jenő azok közül való, kik a szó szoros értelmében magyar művé­szeknek mondhatók. O is egyike azoknak, kiket lángoló hazaszeretet vezérel, kik külföldön is mindenütt büszkén vallják magyar voltukat. Hubay Jenő 1890-ben volt Oroszor­szágban, 'hol varázshegedüj ével a nagy birodalom főbb városaiban megfordult; játszott Szent-pótervárott, Moszkvában, Riga, Helsingfórs, Mitau, Pskoff, Reval, Dorpat, Rjesan, Tambów, Saratov, Kijev stb. városokban, mindenütt óriási lelkese­dést keltve művészetével. Az orosz kri­tikák töredékes gyűjteménye rendelkezé­sünkre jutván, azokból az alábbi rövid áttekintést bocsátjuk közzé. Mindenesetre érdekelni fogja olvasóinkat az orosz kri­tika véleménye egy magyar művészről: v Graz$danin u (Szentpétervár). A csá­szári filharmonikus társulat második hang­5000frtéi-t az úgynevezett uradalmi váni­szedési jogot, megvette pedig a kövezet­vám ós helypénzszedés jelenlegi bérlőjé­től kölcsönzött pénzzel. Ezt a jogot azu­tán bérbe adta ugyanazon bérlőnek 10 évre a iont kitett 5000 friert és pedig a következő kettős kikötéssel: Kiköttetett nevezetesen először az, hogy ha ez az uradalmi vámszedisi jog bár*mely évtől kezdve nem engedélyeztetnék: ez esetben a város köteles minden évre 1897-ig 500 frtot fizetni a bérlöknek visszatérítésül vagyis ma — ha ez az eset beállana kö­teles volna fizetni a város 2500 frtot; ki­köttetett másodszor az, hogy ha a köve­zetvám és helypénzszedés bérlete az ak­kori bérlökkel meg nem újíttatnék: az esetben a bérlők külön bódét és sorompót állithassanak föl. Mivel pedig a kövezet­vám és helypénzszedés házi kezelés alá vétetik április 24-ikétöl fogva, a második eset állott be s igy a bérlök a szerződés értelmében teljes joggal követelhetik a bódét ós külön vámsorompó felállításának megengedését-. Nekünk nincs is ez ellen kifogásunk, legföljebb azt óhajtjuk, hogy az az ujabb vámsorompó a jelenlegin belül állíttassák föl. Nem hallgathatjuk el azon­ban, megnyugtatásul a félénkeknek, kik félnek a házi kezeléstől, hogy t a bérlök-• nek a szerződés- ezen pontjához való ra­gaszkodása a legékesebb beszéd a házi kezelés mellett. Egyszerű a számítás: Az egyszerre kifizetett 2500 frt 4"l 0 kamatja kittnne 100 frtot, a személyi és dologi kiadások s az építkezési töke kamatai az uj vámsoroinpónál kitesznek legalább 400 frtot s ha a bérlők még e mellett is ra­gaszkodnak a saját kezeléshez, ugy ez azt bizonyítj a, hogy ez az egy vámsorompó is többit hoz ezen 500 frtnál, s igy a vá­rosnak vesztesége nem, hanem pusztán csak nyeresége lehet. Hirdetési oszlopok. Általános a panasz a háztulajdono­sok részéről, hogy házaik a hirdetésekkel úgyszólván elcsufittatnak, s ezek bizonyéra örömmel veszik azt az ajánlatot, melyet Károlyi János terjesztett be a városi ta­nácshoz, s mely a legközelebbi városi közgyűlés tárgysorozatának egyik pont­ját képezi. Az ajánlat a következő: „Tekintve, hogy a mai korban már a városokban a nyomtatott lrrdetések mind szükségesebbekké sőt nélkűlözbet­lenné válnak, s ezeknek falakra, keríté­sekre ragasztása dísztelen és a háztulaj­donosokra alkalmatlan, bátorkodom a te­kintetes városi tanácsnak egész tisztelet­tel a következő ajánlatot tenni. Én hajlandó vagyok a városi szük­ségletnek megfelelő mennyiségű, a buda­pesti vasból öntött hirdető-oszlopok min­tájára a tekintetes városi tanács által ki­jelölendő nagyobb forgalmú utezákon és tereken ilyen hirdető-oszlopokat és táb­lákat a saját költségemen állítani, s min­den ilyen oszloptól, és olyan táblától, a mely esetleg a város tulajdonát képező középületre tétetik, a városnak évenként 5 frt dijat fizetni, a felállított vasoszlo-. pok pedig 30 év múlva a város tulajdo­nába mennek át, addig is kötelezem ma­gamat a város bivatalos hirdetéseinek díjtalan kitételére, s a mennyiben a táb­lák esetleg magánházak falaira is tétetné­nek, kötelezem magamat a háztulajdono­sok dij melletti beleegyezését-kieszközölni. Ezen ajánlatommal szemben kérek a tekintetes városi hatóságtól az egész vá­ros területére 30 évi kizárólagos hirdetési jogot, ezt azért kérem mert nem akarom magamat annak kitenni, hogy a tetemes befektetéssel járó vállalatomuak nebány év múlva konkurense akadjon, s viszont biztosítom a várost a mérsékelt hirdetési dijakról nemkülönben aivól, bogy csinos­ság és czélszerüsóg tekintetében mindig oda fog irányulni minden törekvésem, miszerint az idővel emelkedő igényeknek is tökéletesen megfeleljek. Mivel a hirdetések időtartamra, nagy­ságra, alakra, díszítésre,, mennyiségre és tartalomra stb. annyira különböznek egy­mástól, hogy előre megállapított dij táb­lázatot fel nem állithatok, de hogy az említett kizárólagos jog kérésemnek az a látszata ne legyen, hogy aránytalanul ma­gas dijakat akarnék elfogadni, kötelezem magamat a bélyeg és nyomdai költségek kivételével 50 cm'-nél nem nagyobb hir­detést egy napra 10 kr, egy hóra 90 kr., egy évre 3 írtért, lm 2-nél nem nagyobb hirdetóst e egy napra 14 kr., egy bóra 1 frt 20 kr., egy évre 4 írtért, egy oszlopra, ha azonban az illető a város területén felál­lítandó összes oszlopok és táblákon óhajt hirdetni, ezen díjnak oszloponkint csak félét fizeti." Az ajánlatnak kétségkívül több elő­nyös oldala van s szépészeti szempontból ] feltétlenül elfogadandó. Van azonban a j dolognak financiális oldala, mely keres­I kedöinket s a hirdető közönséget általá­I ban érdekli. Szini előadások hirdetései pl. a színészeknek jelentékeny több ki­adást okoznak s épen ugy jótékonyczélu előadások, hangversenyek stb. tiszta jöve­delműkből szintén veszítenének. Ha tehát a város szépítése érdekében kisebb anyagi áldozattól nem szabad is visszariadnunk, utánna kell járni annak, bogy a díjtéte­lek nem magasak-e s az ajánlat elfoga­dása esetén nem volnának-e szállíthatók. Nem hallgathatjuk el, hogy ezeknek a hirdetési oszlopoknak különösen a ke­reskedőkre nézve egy rendkívül előnyös oldaluk van, nevezetesen az éves vagy hónapos hirdetés. Az eddigi .hirdetések sokszor azért nem értek semmit, mert már a következő napon egy ujabb hirdetéssel lettek beragasztva, míg itt bizonyos ösz­szeg lefizetése mellett biztosítva vannak a felől, hogy hirdetéseik elérik czéhikat s óhajtás szerint kinállbatnak egy hónapig sőt tovább is a beragasztás veszélye nélkül. Mindenesetre az ajánlat — különö­sen szépészeti szempontból — megfonto­landó s a városi tanács jólteszi, ha némi előtanulmányt tesz a megjelent hirdeté­sek s a felragasztott példányok szániára nézve. Szőlőink jövője. — Adamovics Lázár jelenti-e. — II. Rész. Tnlajdonkepeni tevékenységem s megindított mozgalmaim. Állásom elfoglalása után összes fi­gyelmemet mindenek előtt kerületem ta­nulmányozására fordítottam, — mert meg­győződésem szerint a viszonyoknak ala­pos megismerése nélkül azoknak rende­zéséhez biztos kezekkel nem nyiilbatok. E végből kerületemet beutazván, időt s fáradtságot nem kiméivé igyekeztem mi­nél előbb s minél biztosabb áttekintést szerezni, hogy igy működésemet is mie­lőbb és helyes irányban megkezdhessem. Miután részint kerületemben tett körútaim alkalmával szerzett saját észleleteim, szint pedig az egyesekkel nyert- informatiók alapján azon meggyőződésre jutottam, hogy a pbilloxera infectiok elterjedésé­nek jelen stádiuma, valamint a talaj phisikai tulajdonságai a szénkéneggel való védekezést teljes mértékben indokolják: a fősúlyt e védekezési módra fektetni il­letve mindenekfelett e védekezési módot venni gyakorlatba, határoztam el maga­mat, — mert csak igy és ezáltal remélhető a meglevő állapotok fenntartása, illetve a pbilloxera tovaterjedésének megakadályo­zása. versenyében közönségünk egy magyar müvészszel ismerkedett mr-g, — ez Hubay Ji-Tiö fan.'ir Budapestről. Hubay elsőrangú hegedűművész, ki széles, nagy bang mel­lett kápráztató technikával rendelkezik. A hang, meiylyel dar-abjait játsza, édes, bájos, Sarasa te spanyol hegedűművészen kivül alig ismerünk hegedüst, ki e mű­vészhez hasonlítható volua. A le.lkesedés, melyet Hubay keltett, oly nagy volt, hogy több ráadással kellett szolgálnia. „Xocosdi" (Szentpétervár). Hubay ta­nár, ki a tegnapi filharmonikus^hangver­senyben először lépett közönségünk elé, roppant sikert aratott; az érdekes ven­dég, kit nagy hirnév előzött meg, ezt teljes mértékben igazolta. Hegedűjének hangja tömör és átható, e mellett lágy és elbájoló ... , * ^Mű-ója Wremja" (Szentpétervár)... a kíváncsiság egyre fokozódott, végre megjött a pillanat ós a pódiumra lepett a magyar művész, kit nagy hirnév elő­zött meg Az első hegedüvonás után meg­győződtünk, hogy elsőrangú művészszel ven dolgunk. Fokozódott is a lelkesedés számról számra, míg végre a Bach-féle „Air" és a vendég saját szerzeményű „Magyar ábránd"-ja után oly mértékben tört ki, hogy Hubay kénytelen volt még két magyar ábránddal kedveskedni a kö­zönségnek . . . Még nagyobb volt a lelkesedós álli­tólag fajrokonainknál, a finnek szép fő­városában, Helsingforsban, hol Hubay két hangversenyt adott. Itt abban a meg­lepetésben részesült, hogy többen tiszta magifar szóval szólították meg hangverseny után, köztük egyetemi tanárok, kik Bu­dapesten is megfordultak már ós elragad­tatással nyilatkoztak a magyar fővárosról. „Kufondstadbladet" (svéd lap). A teg­napi „Hubay" hangverseny után általános volt a vélemény, hogy Helsingfórs közön­sége egy Isten kegyelméből született mes­tert hallott. Sarasate és Wieniawski óta ilyen hatalmas kaliberű hegedűművész j nem állott előttünk. Hubay a nagy mű­vészek mellé sorolandó, kik a mellett hogy hangszerükön teljhatalommal uralkodnak, nemes és teljes zenei műélvezetet nyúj­tanak. Négy kiegyenlített húr, mindegyi­kén ugyanaz az erő ós lágyság. Mily él­vezet volt hallgatni a gordonkaszorü „G" és ennek ellentétekóp a pacsírtaszerü „E" húron a művész játékát! A siker óriási volt, nem is lehetett más. Mint örömmel értesülünk, a művész holnapután még egy hangversenyt rendez, melyre.a jegyek már mind elkeltek . . . ' n Nya Pressen* (svéd lap Helsingfórs). Hubay egyike az elsőknek az élő jelen­tékeny hegedűsek között. Mily öröm volt végre-valahára megint egy geniális mű­vészt, hallani. A művész "Wieniawski he­gedűjét örökölte, de ezzel együtt a hal­hatatlan mestere tehetségét is . . , * ftÜasi Soumetar" (finn lap. Helsing­fórs). Nagy sikerről tehetünk jelentést: egy isteni művészt volt alkalmunk tegnap hallani. Hubay Jenő, a kedves fajrohon ma­gyar hegedűs a szó szoros értelmében önki­viili állapotba ragadta közönségünket já­tékával. Majdnem az egész műsort ismé­telnie kellett és nem tudtunk betelni a ragyogó hegedű-hangokkal. Milyen mes­teríleg játszotta „Beethoven" „Kreutzer" szonátáját és „Bach" hatalmas darabját! „Riga u-er Zeitung. (Német lap. Riga). A magyar művész, ki tegnap fellépett, egy csapással meghóditá közönségünket; hangja tömör és nagy, technikája bámu­latos.vBach darabját még sohasem hallot­tuk igy előadva — ez már a tökély ne­továbbja ! Nagyon tetszettek a mester sa­ját szerzeményei is, Gyönyörű apróságok a „Virágrege" czimü oyklusból, főleg a „Virágfüzér" es „Zephir" czimüek. A lel­kesedés azonban a „Csárdajelenetek "czimü daraboknál valóságos orkánná növekedett. A közönség kendőit lobogtatta és nem nyugodott addig, mig Hubay két ráadás­sal ki nem elógitó .... Hasonlókép írnak e városban a „Düna Zeitung" és a „Rigaer Tagblatt'''. A balti vidéken ugyanaz a siker ko­ronázta hazánkfia fölléptét. Dorpat, Pskoff, Mitau, Reval városokban két-két hang­versenyt kellett rendeznie ós a sajtó min­denütt' a legnagyobb lelkesedésselir róla, igy a többiek között a „Dorpatchse Zei­tung": Hubay Jenő tegnapi hangversenye elsŐrangó művészi esemény volt. Wieni­aoski a hegedűsök királya feltámadott ha­lottaiból — újra él, ismét bámulhatjuk! Hubay tanár játékában a legélesebb el­lentóteket egyesíti; mesteri nyugalom és tökéletes biztosság egyrészt, másrészt min­dent .magával ragadó tűz és lelkesedés. Hát még a technika! Ilyen futamok, tril-' 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents