Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-03-20

A veszprémmegyei kör ünnepélye. A veszprémmegyeiek köre márczius 15-dike alkalmából az István föherezeg szálloda dísztermében oly fényesen sikerült ünnepélyt rendezett, melyhez hasonlót eddigelé egy hasonrangu s czélú kör sem rendezett. Mintegy 70 veszprémmegyei körtag jelent meg. Ott voltak: Véghely Dezső kir. tanácsos alispán Eötvös Károly, Dr. Fenyvessy Ferenc s Ováry Ferencz orsz. képviselők; továbbá Szilágyi József .a pápai főgymnasium igazgatója, Antal (Tábor ácsi lelkész stb. zsinati tagok. Ott voltak továbbá ugy a budapesti, mint a kolozsvári tudomány egyetemi körök elnökei u. m. Kényi József s Obersehal Pál s még számos gyakorló orvos, ügyvéd. Az ünnepi szónoklatot Eötvös Bálint a kör elnöke tartotta meg a következő nagy hatású beszéddel: Tisztélt Uraim! „Legyen béke, szabadság és egyenlőség." A legsötétebb éjszaka sem örök. A természetnek csak egyetlen törvénye változatlan s ez az, hogy minden változandó e földön. Látjuk a történelem könyvtárából, hogy emberi intézmények ezredekig látszottak daczolni a változás törvényével s ime az ezeregyedik esztendő változást hozott. Századokig szellemi sötétségben létezhetik nép, nemzeti jogigény, de az elmúlt idő nem biztosíték, hogy az mindig úgy lenni fog. Es ugyancsak lehangoló volna annak tudata, hogy nincsen változás, hiszen az ember szellemerkölcsi életének egyetlen alapja, egyetlen igazolója, a jobbra változás lehetőságének erős reménye. Ha a haladás — mely változás a jobbra — nem szemünkkel észlelhető, eszünkkel megérthető volna, úgy hiába minden erő, tehetség, akarat, hiába hit, Mába szeretet. Ha tudnám, hogy hasztalan küzdök lelkem minden tehetségével, ha tudnám, hogy hasztalan pazarlom erőim a küzdelem fegyvereinek megszerzésére, lia azt tudnám, hogy ész, erő, akarat daczára változtatni mit sem tudok, úgy nyugodt lélekkel szakithatnám végét anyagi létezésemnek, hiszen mi célom sem lehet! De tudom, él bennem a hit, meg vagyok győződve arról, hogy a lankadatlan törekvés előbb vagy utóbb, de meghozza a jobbra változást. íme az átvirrasztott éjszaka, öröknek tűnik fel, lomha lassúsággal múlnak a perczek, mindegyik egy-egy óra hosszúságú. De lassanlassan mintha .az előbb egyforma feketeségi, éjben homályos foltok támadnának. A fák, falak árnyai rejtelmesen bontakoznak ki az egyformaságból. Majd finom hangocskák zenéje hallatszik s meg nem látható madárkák kezdik az éneket. Feltekintünk az égre. Szürke az még s homályos, egy-egy felhőtől, takarva, Ám egy oldalán úgy rémlik halaványabb leszen s mindinkább nagyobbodó, mind inkább. pirosabb világosság látszik. Már tiszták a közeli tárgyak, már élénkebb a madárdal és egyszerre feltűnik vakitó fehéren az első napsugár. Igy tünt fel Uraim ezelőtt 44 esztendővel a pesti 12 pont és a nemzeti dal. Ujjongó öröm, éltető napsugár töltötte be az emberek sziveit s a napfénytől világított tereken pompázva tünt szemeink elé a nemzeti nagyság fényes épülete. „Legyen béke, szabadság és egyetértés." Ezzel kezdődött a pesti tízenkét pont; a magyar nemzet kívánsága." Majd Hercz Dezső lépett az emelvényre s szavalta el nagy hatással Petőfi Sándor „A ledőlt szobor" cz. költeményét. A kör vendégeit Eötvös Bálint köszöntötte fel. Ezután Cseh Gyula, Szilágyi Józsefet, a szeretve tisztelt igazgatót, a kiváló jeliemfórfiut illeti, mint a szabadságharcz egyik vitéz bajnokát, Szilágyi erre zajos tetszéssel fogadott beszédben megemlékezve a múltról is, a kör felvirágoztatására emeli poharát. Dr. Perl Soma tapssal koszorúzott beszéddel az alispánra emeli poharát. Bíró István Ováry Ferencz orsz. képviselőre, ki viszont a kör elnökét éltette kitűnő beszédóbeu. Bülitz Antal, Antal Gábort köszönti föl. Antal a kör tagjait élteti. Salczer Aladár Dr. Fenyvessy^ Ferenczre a szinészügy fáradhatlan bajnokára, a politikusra emeli poharát; viszont Fenyvessy Ferencz szellemtől, szikrázó meleg, de egyúttal vervvel előadott kitűnő beszédében Eötvös Károlyra, az ország legkitűnőbb szónokára üríti pohará.t. Most felállott Eötvös Károly s hatásteljes szónoklatában az ország egyik legtevékenyebb alispánjára, Véghely Dezsőre emeli poharát. Majd Szilágyi József legjobb barátját s egy- , kori tanárját köszönti fői zajos tetszést ' keltve ama kijelentésével, hogy áruit tud ; a történelemből, azt neki köszönheti. Fel- ' köszöntöt mondtak még líényi József Kossuth Lajosra s zajos tetszés között j Oberschall a kolozsvári küldött a vesz- ] prómi hölgyekre s Braun Pál Eötvös Ká- j rolyra. A kedélyes lakomának csak a • hajnali szürkület vetett véget. j cB. ÖL. í A városi közgyűlésből. j (Karcz.) i No lám. ki hitte volna, hogy az öb- i lös szájú városi képviselők a legutóbbi j közgyűlésben hallgatni fognak V — Pedig ; ez a csoda valósággal megtörtént, — inert ; azt a néhány akarnám — nem akarnám 1 beszédecskét — csak nem lehet oraczió ' számba veuui. í Hanem azért karczolni való dolog' akadt elegendő. j A gyűlést Dani bácsi higgadtsággal i párosult mérséklettel nyitotta meg s min- j tán a közgyűlés jkönyvének hitelesítésére ; ináfok mellett ismét - most már hav- ; madszor egymásután — Antal Gézát kérte j fel, (ugy látszik haragszik arra a saj- : nálatra méltó ,.G é z a gyere k r e' a Dani bácsi) elővetette a tárgysorozat első pontját. . Legfontosabb tárgy volt' a köve- ; zetváin és helypénzszedésnek házi keze- ; lésbe váló vétele. Három közgyűlés kellett hozzá, mig ezen óhaj teljesedésbe me- ; hetett, — mert. a törvény csak akkor tartja ; a két első gyűlésen a képviselőtestületet ' határozatképesnek, — ha a városi atyáknak fele és azon felül ráadásnak még egy ', van jelen. A szőnyegen lévő tárgy már : két közgyűlésben ott ékeskedett a tárgy- •, sorozaton, de nem jött össze, elegendő vá- . rosatya, — igy maradt ez a harmadik gyii- lésre lefontosabb tárgynak. Ilyen kiskorúaknak nézi a törvény a rendezett tanácsú városokat. — A törvényhozók bizonyára azt hitték, hogy ha több ' városi képviselő van együtt, akkor oko- • sabb határozatok kerülnek felsziure. pedig ezt egyszerüeu kikérjük magunknak. Xmts semmi titkolni való abban, hogy míuél többen jövünk össze gyűlésre, annál bolondabb határozatokat hozunk. Már egészen olyanok vagyunk, mint az országgyűlés. Otr. is ilyen betegségek vannak napirenden. ' !' Dani bácsi haragszik a törvénynek ezen ferdeségére legjobban. Egy gyűlés helyett hái mat, kell neki tartani. Összeszidta a megjelent képviselőket most is, hogy máskor az első gyűlésre jelenjenek meg. Pedig a kik most jelen voltak, ott voltak azok az első két gyűlésen is. de hát Dani bácsi azért csak összeszidta az ártatlanokat is, — mert hát valakit összeszidni csak muszáj. Kezdetét vette a szavazás. Lampérth Lajos jegyző olvasta fel a neveket* balatonmelléki hangi'". Barthalosnak nem tetszett, hogy a jelen voltaknak nevei nem betűrendben olvastattak fel. Nyomban indítványt is tesz, miszerint jövőben a gyűlésen megjelenő képviselők nevei betüre.udbeu olvastassanak fel. Bódi bácsi főjegyző nagyokat gondolkozik ezen a furcsa indítványon,- Lampévthtal összedugják fejüket és rövid idő alatt kisütik, hogy hát tnlajdonképen és voltaképen ezen indítványból hiányzik a kivibe tőség, mivelhogy a képviselőknek akkor betűrendben kellene megjelenniük, a mit pedig tőlük kivan ni kissé mégis bajos. Egy szavazat volt csak az átvétel elleu, — de higyjék el nekem tisztelt olvasóim, — hogy ezen egy „nem" szavazatot is egyedül a közgyűlés tapintatlan eljárásának lehet tulajdonítani. Képzeljék csak el, —- Bognár Gábor a szavazás előtt beszélui kívánt. — mint előszavaiban rövidlegesen kifejté, — megmagyarázni akarta a közgyűlésnek, hogy mi az a vám és helypénzszedés és tulaj donkép miről van szó. Azt hiszik szóhoz hagyták jutni Bognárt '{ — Szó sincs róla. Lekiabálták. — azt mondták neki. nincs szükségük magyarázatra. Látott máivalaki ilyen jogtalanságot? Hiszen ha Bognár szóhoz juthatott volna, ha megmagyarázhatja a közgyűlésnek az állapotok mivoltját. — bizony mondom egyhangúlag keresztülmégyen a szavazás, mert meggyőzte volna a hitetlen Tamást is, Kende képviselő személyében, a ki állítólag máig is szánja-bánja, hogy Bognár Gábor magyarázatai elmaradtak. Hát bizony öröm volt hallani azt a sok „igent", — melyek a teremben elhangzottak. Ezekből az igenekből is sokat tanulhat az ember. Egyikben melancliolia, — másikban tűz. — harmadikban epés áramlat, — negyedikben veszekedési hajlam. — ötödikben viszketegség, — hatodikban tudományok iránti előszeretet stb. volt észlelhető. De annyi önérzet. — férfias büszkeség és határozott jó indulat városunk ügyei iráut egy „igen-'-ben sem volt tapasztalható mint abban, — melyet Obermayer József képviselő hangoztatott el a teremben. Ez az ..igen" fölért kettővel, a mi egyébként szükséges is volt, mert a második ..igen" szavazást Obermayer már nem várta meg. Kakas Józsefnek és társainak egy kérvénye is tárgyalás alá került, melyben azt hangsúlyozzák, hogy a városnak nincs rendjén a szénája, (közbeszóllás: azt régeu tudjuk!) mert a vásártéri szénát a gazdasági tanácsos nem. takaríttatja el rendes időben. Kérik ennélfogva, hogy az nekik bérbe adassék. (Karczoló úr. ön nem adja vissza hiven a kérvény tartalmát! — Szerk.) Szvoboda Venczel gazdasági tanácsosban forrott a méreg. Kijelentette, hogy tudja őí honnan fúj a szél, — de a vásárteret mégsem engedi oda fújni, a hová azt kérvényezők fúvatni szeretnék. Elintézték ezt is simán és miután a közgyűlésnek több tárgya nem volt, egy része feloszlott, másik része pedig ott maradt lutrizni. Egy képet sorsoltak ki, mely mostoha testvérek között is megér 10 frtot. . Száz keresztnevet betettek egy zacskóba és a czédulákat Lampérth Lajos nagy szakértelemmel felkavarta és felkérte a jelenlévők legártatlanabb tagját, Jády bácsit, hogy legyen egyszer ő is olyan szerencseféle istenasszony és húzza ki a boldog nyerő nevét. Jády bácsi természetesen egy szépen hangzó női nevet húzott ki a zacskóból, ha jól emlékszem „Eulalia" volt a dicső név és ezen névnek bizalmi férfia Vajdits Károly képviselő. Most nevezett képviselő tett ugyanis ezen névre 10 krt és miután véletlenül ezt húzták ki, tehát megnyerte a képet. Steinberger Pál képviselő rettenetes irigy szemmel nézte Vajdits szerencséjét. Oda ment hozzá, adja el azt neki 2 pengő forintért. No hát Vajdits nem azért 'kompakter, hogy nyomban oda ne adta volna a venni szándékozónak a képet, a mit ez még szépen meg is köszönt neki ráadásul. Szenté v. ügyész egy sarokból, nézte a jelenetet. Nagyon boszantotta, hogy Steinberger olyan olcsón jurott a képliez. Oda megy tehát, hogy adja el azt neki,— áll érte. három pengő forintot. Steinberger Pál pedig nem azért ügyvéd s pénzügyi bizottsági előadó, hogy egy forint tiszta hasznot eldobjon magától. — Oda nyomta rögtön Szenté ügyész markábá a képet, a ki túlboldogságában azonnal ki is fizette az árát. Minthogy azonban nincs teljes boldogság a világon, az övét is elrontották. Megmagyarázták neki, hogy a kép értéke 10 frt, annak vételára 3 frt, tehát 13 frt értékű képnek van birtokában. Szenté nem szólt semmit, az izzadtság kezdett folyni homlokáról, bevett hamarjában 8 drb antiscrofolosót, — fogta a kabátját és eltávozott a teremből. A folyosón találkozott nem kis örömére egy rendőrrel, oda ajándékozta neki a képet azzal a kikötéssel, hogy erről ne szóljon senkinek. Igy tette csúffá Szenté a 13-as számot. Jády bácsira és Lampérthra pedig még csak azt sem lehet reáfogni, — hogy Farkas Menyhért művészetének utánzói akartak volna leuni. már csak azért sem, mert a végleszámolásuál Lamperthnak 20 mond húsz krajezár deficitje volt. • cB&tcl/ua. vetkező miniszteri lajstromot terjeszti elő: Batthyány Lajos gróf ministerelnök, Szemere Bertalan belügyi, herceg Eszterházy Pál külügyi, Kossuth Lajos pénzügyi, Széchenyi István köz, lekedésügyi, Eötvös József báró oktatásügyi Deák Ferencz igazságügyi, Mészáros Lázár hadügyi, Klauzál Gábor kereskedelemügyi miniszter. Marcim 24. — 1844. Thorwaldsen Albert, nagyhírű *dán szobrász, rögtöni halála Kopenhágában a „Grissldis" darab előadásakor a színházban. Március 25. — 1095. Sz--László királyunk Bodrogban Angol- Spanyol- és Franciaország követeit fogadja, kik öt a clermonti gyűlésen elhatározott kereszteshad fővezérletével megkínálják, Marcim 26. — 1810. Peruban a Spanyoluralom ellen a forradalom kitör, mely 1821-ben Peru független köztársasággá nyilvánításával végződött, • Március 27. — 1613. Báthory Zsigmond, , leköszönt ingatagjellemű erdélyi fejedelem, meghal Prágában. f 31. sz. TÖRTÉNELMI NAPTÁR., — A Pápai'Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Március 21. — Kr. sz. e. 987. Salamon, zsidó király, a hires jeruzsálemi templom építését megkezdi a Moriah-hegyen. Marcim 22. — 1682. A bélyegpapír a Szász választófejedelemségbe behozatik. Marcim 23. — 1848. Batthyány Lajos gróf a pozsonyi magyar országgyűlésnek a köHirdetmény. 1892. kgy. Pápa város képviselő testülete folyó évi márczius 14-én tartott közgyűlésében a Itövezetvám és helypénz-szedésnek is házilag leendő kezelését elhatározta, mi azzal tetetik közliirré, hogy ezen határozat ellen netáni felebbezését — de csak birtokon kivül — mai naptól számítandó 15 nap alatt mindenki beadhatja. Pápán, 1892. márczius 16-án. Osváld Dániel, polgármester. 1170. ~ 1892. Katonai lóvásár. A csász. és kir. közös hadügyministerium hozzájárulásával ezennel közhirré tétetik, miszerint a hadsereg lószükségletének fedezése végett a vármegye területén Pápán, folyó évi márczius hó 31-én katonai lóvásár fog tartatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött katonai bizottság fhre megjelenni, mely az elővezetett lovak közül meg fogja vásárolni mindazokat, melyek katonai czélokra alkalmasaknak és árra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Miután a főczél az, hogy a hadsereg részére minden közvetítés nélkül egyenesen a tenyésztőktől vétessenek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetnek a tenyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai czélokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék, miután mindenesetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az esetben, ha lovaikat közvetítők útján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást ígérő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4 egész 7 éves és legalább 158 centiméter magas ló. A 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centiméteren (vagy 15 markon) aluli lovak közül csupán kivótelképen vétetnek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatúak és kitűnő vérrel bírnak. Figyelmeztetnek a tenyésztők, miszerint ez alkalommal főleg hátas szolgálatra alkalmas lovak fognak vásároltatni. A megvett lovak r.zonnal a helyszinén átvétetnek és készpénzben kifizettetnek. Az elővezetés helye, avárös-major udvara. Kelt Pápán, 1892. márczius hóban. hattak; a kapitány kardjával kelet-északkeletre mutatva, harsány hangon elkiáltá: .,Directió! — Magyarország!" Mire a huszárok, egy- elfojtott „éljen a magyar!"ral feleltek, s hüvelybe taszítva a kardokat, domb oldalak, szőlők megett ugy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. A gyakorló téren ez alatt vége lett a hadgyakorlatnak."Lovas ós gyalog-csapatok egymás után marsoltak helyeikre. Mind együtt volt már, csak a Kadetzkyiiuszároktól hiányzott egyik osztály! —A tisztek gyanakodni kezdtek'.-- egymás után vágtattak lóhalálában az irányba, merre az elretirált. Biz azt elnyelte a föld! A mezőn .dolgozó taliánok sem tudtak róla. Lett nagy zavar, ijedtség, sacramentirozás a fő- és törzstisztek közt, Csakhamar az összes csapatok be lettek vezényelve a várba, nehogy a többi magyar katonaságot is elnyelje a — föld! . A „fesfcuugs-conimendant" hírét vevén a dolognak, azonnal értesíti a Veronától északra levő községekben fekvő vértes-ezredet, utána küldvén azt a huszároknak. A vértesek fourasiorokt ••- horvátok, nehéz lovakon — utánok indultak a szökevényeknek, másnap elérték, sőt ol is kerülték azokat. Szemközt, erős, tömött félhold alakban jöttek reájok. A huszárosztály a lőhető leghosszabb menetben haladt; nemcsak a lovak, de gazdáik is mintha lóggatták volna fejövet. A huszárok füleit a szemben jövőktől gúnyos nevetések csapták meg. Mikor már közel jjj§jíí.fc-«. ké^'féXt^^. egymáshoz, a lmszárP^

m

Mnv kuxCM^tar^jat, mire vagy 450 •Mafia'.»* ^^SStíkJue^^^^ > hu. szarok rövidre kapva kantárszáraikat, paripáik oldalába nyomva sarkantyúikat, villámként értek a meghökkent ellenfél közepére, s azt pillanat alatt legázolva, mint sebes forgószél rohantak a széles és jó országúton tovább. A vértes-ezred utánok ! — De biz a távolság a kettő között mind nagyobb lett! Végre a huszár-osztály meglassította menetét, vezére szemügyre vévén azt. Csupán egy huszár hiányzott, kivel az utakban fpJbukot lova; de ő sem került élve az ellenfél kezébe, pisztolyával megmenté magát az elfogatástól s a bizonyos haláltól. Néhány huszár kisebb-nagyobb sebet kapót: különben a divizio a legjobb hangulatban, dalra és pipára gyújtva, folytatta útját. - A horvát lovas-ezred felhagyott az üldözéssel, nem lehetvén kilátásuk arra, hogy a huszárokat elfogják. A divíziót aztán a magyar határig ki sem háborgatta, hol öröm ós lelkesedéssel kiáltották; ..Éljen a magyar! Éljen a haza!" s nem egy szemben csillogott az igaz öröm köny, s nem egy ajak susogott: „Hála isten!"-t. Haza jöttek, s harczoltak és küzdöttek mind végig híven, bátran, magyar huszárhoz illően. Vajha, ne hiában küzdöttek volna!! — Hallottam egy izben magát az inhábert Badetzkyt is, kicsinyben mult, hogy el nem fogták Komáromnál, ki az ifjú császárral menekült az üldöző magyar lovasság elől] s mig ez, ólén a Radetzky-huszárokkal egy fényes hintót üldözött, azt vélvén, hogy a esászár menekül abban, addig azok, kiket az üldözök biztos foglyaiknak váltéit, lenni már, egy ócska hinhuszárok egyik osztályáról és hazajÖveteléről. Mi, a kik oLszföldon szorultunk Magyarországról szép keveset, vagy mit sem hallottunk; uem érkezvén onnét hozzánk semmi hir, egyetlen levél. Utóbb azt hallottuk, hogy

r Magyarországon vége van már mindennek; pedig jóformán akkor folyt még a java! 'Vége lett az olasz, vége a magyar szabadsághareznak, — vége az én katonáskodásomnak is. 1849. őszén 12 és \ évi katonáskodásom után végre több sebhelylyel, sérvvel, s mint ilyen némi nyugdíjjal, szabadságoltattam. Haza jöttem, hogy halljam, minő titáni harezok folytak itthon, s mint győzött a magyar ellen nem az osztrák és orosz, de az árulás! Haza jöttem, hogy halljam- s keservvel énekeljem a néppel — bár az ón ajakimra nem igen illett— a dalt: „Görgel eladta, Klapka feladta . . . !" A kadastyán bevégezni vélvén beszédét, gondolatokba mélyedve elhallgatott. IV. Öreg elbeszélőm életéből ismerni kívánván még egyet-mást és azt, , hogyan lett a császv r katonájává? erre vonatkozó kérdésemre -kelőbb jót húzván az% eléje tolt sziverősitőböl —•, a következő 'élethistóriáját beszélé el. — 1818-ban születtem, 1830-ban atyám Veszprémbe vittt a díákiskolába. 3 évi tanulásom után, atyám nem birván fedezni a tanításommal járó kiadásokat, tanácsára, kimentem Fehérmegyébe Pere-Martonba segédtauitónak,; vagy mint,, akkor mond•íÉlM ^J^^í-^Sfefe- ^^B^o.m j^akkpri nótárius levén, iskolában ós irodában elég dolgom volt. Sorom különben jól ment. Ha meguntuk magunkat, kirándulásokat tettünk, egyik vagy másik collegához, vagy Vár-Palotára, hova hivatalos dologban főnökömnek gyakorta kellett mennie. Egy szép nyári reggelen is még ágyban voltam, midőn főnököm beszól hozaám: Öcsém Gáspár; van-e kedve a katonasághoz? (Rendesen ez volt szavajárása ha valahova hivott) „Van!" felelém, mint mindenkor, ez úttal is (Sajnos hogy a sors csakhamar valóra vette szavamat!) „Akkor készüljön, Palotára, megyünk!" szólt főnököm. — Bövid negyed óra múlva egy jó módú jobbágy röpített bennünket a poros uton Palota felé. Hajh! akkor és most! oda érve, beszálltunka nagy vendéglőbe, hova rendesen szállni szoktunk, s hol akkor vig zene, hangos kurjongatás, sarkantyú pengés hallszott. Huszárok voltak ott, verbuváltak ! A többit talán ugy is elgondolja, uram. — Pirin*/ cipálisom^, mielőtt a hivatalba ment, figyelmezteltett, óvott a huszároktól. Jóakaratú figyelmeztetése, rám nézve sajnos, hiában lett! Magamra maradván, nem állhattam meg, hogy meg ne nézzem a lejtő huszárokat; hisz mások is oly sokan nézték őket. Egy tekintés a nyalka, délezeg fiukra, s főnököm atyai figyelmeztetése párakint repült el fejemből. . , Hejh! most is vannak huszárok;, de azt vélem, a mostaniak kinézés ós katonai magatartás dolgában meg sem közelitik az akkoriakat, különösen a verbuváló huszárokat, hova a javát, s ugyancsak extra-ruhábany küldték. Fi»M .voltam, szerettein s tudtam ia tánczolni, s egy Önfeledt pillanatban közükbe ugrottam! Egyszerre csákót nyomtak fejembe, kardob kötöttek oldalamra, tenyerembe vertek s járták velem s én velők a verbungot. — Főnököm megkísértett kivenni a huszároktól, hanem biz meddő fáradság volt az; noha magam is, köztük magamat kitánczolván, mindenképpen menekülni, sőt szökni akartam, — de nem lehetett. — Igy lettem uram, • a császár katonájává! Néhány nap múlva levittek Károlyvárosba, onnét pár év mulvá Milánóba, majd Fiume, Lajbach, Verona következtek, egymásután. Felvittem örmesterségig. Készt vettem az olaszok elleni hadjáratban, harczoltam, mint egy huszár stázsamesterhez illett; kaptam is sebet -— nem egyet, melyek miatt a hadjárat végeztével többet kellett lennem az ispotályban, mint szolgálatban az ' ezrednél. Bajom idültté levén, de meg időm is kitelvén, 1849. őséén haza bocsájtattam, s haza jöttem. '' , _ • , . . Hm, „haza jöttem!" .. . Volt -is nekem hazám! Felkerestem szülőfalumat,. hol atyám jegyző volt, s honnét mint . gyermek szakadtam el. A községben k

;

t sem ismertem, valamint engem sere ismert senki. Szüleimet • mór rég a t'níetö hantjai fedek. Sirhalmnk be volt gyepesedve s sárgult falevelekkel borítva. Könynyel adóztam emlóköknék s p>'y fűszálat szakasztva a kedves halomróí, szomorú ; SZÍV vei távoztam a községből, jielybenneűi. ^ Volt senkim és semmim, '^Z" egy sírhalmon kivül. E l vándoroltam Fehérmegyébe," hogy felkeressem volt főnökömet. Ott JS. a. temetőbe vésettek ki^Egy avult sirh*- ,