Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-03-20
'% Megjelenik min den v a s ú r n a n. Közérdekű sürgős közlésekre Itoronkitit i'cuiHii\üli számok is adatnak ki. ! lérm entetl en ] évelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. , A lapnak szánt kö z 1 e m é n y e k a lap • \j £ szerk. hivatalába küldendők. ^ r T-> <fi — : " y:j wt i 1 , : PAPAI LAPOL Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt — 3?él évre 3 fi.-. Negyed* évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések á lap kiadó hivatalába '(Gohlberjt Gyula 2^ papirkereskedése, főtér) küldendők, Q Pápa város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Szőlőink jövője. — Adamovics Lázár jelentése. — Az amerikai szőlöfajok meghonosítása, illetve ily telepek létesítése szintén csak a, kezdet stádiumában van. Alig néhány nagyobb uradalom próbálta meg amerikai szőlővesszők ültetését, —- s az egész kerületben eddig csupán 72 hold 1209 rj-öl amerikai szőlő ültetvény található. A fajokat illetőleg legnagyobb részben „Riparia sauvage," Vitis solonis", „Vitalla", „Jacquez", „Herbemont", „York Madeira", „Othello" telepíttetett, — találhatók azonban más fajok is. Az amerikai szőlő ültetvények az egyes vármegyékben a "következőleg oszlanak meg: Yármeg3*ében hold •-öl telepitv található. Veszprém 40 — „ „ „ - 800 „ 10 - „ Vas Győr Mosón Sopron 20 409 „ Ugyanez adatok százalékokban kifejezve az összterületnek következő %-át teszik ki: Veszprém Vármegyében: 5 /, 0 %-át Xfot T l>, _/f Győr - „ 17 / 10( ,"/ 0-át Mosón „ íioo'Vo-á* Sopron • „ 2 / l0 °/ 0-át Az amerikai szőlő telepek tulajdonosai jobbára nagyobb uradalmak s előkelő szőlőbirtokosok. Különösen említést érdemelnek a következő telepitvényesek: Veszprém vármegyében: Somlyó-Vásárhelyen Alapitv. uradalom, Ruprecht Tasziló, gróf Esterházy Ferencz, Stern Manónak s a devecseri plébániának összesén mintegy 5 holdnyi telepitvónye; — Ősiben a veszprémi püspökségnek 4 holdnyi telepe; — Rátóton Nyikos Kálmánnak,— Vörös-Berónyben Vollein Pálnak Almádiban 6 nagyobb szőlőbirtokosnak, KI. Vilonyán Horváth Józsefnek, Papkesziben a községnek, Enyingen Vida Pálnak, Suurban Fülöp Antalnak, kisebbnagyobb telepitvénye, — de mindenek felett a veszprémi gazdák egyletének 6 hold, s a devecseri gazdakörnek 7 holdnyi ültetvénye, mely két utóbbi anyatelep már azért is kiváló figyelmet érdemel, mert hivatva van a Somlói híres borvidék kiváló fajait fenntartani. E. két egylet minta telepei valóságos oszlopai a somlóvidéki szőlöszetnek, jelentőségük és hasznuk kiszámithatlan fontossággal bir már is, de főleg néhány év múlva megbecsülhetlen leend. Vas vármegyében csupán egy amerikai szölötelepitvény található: Nedved Károlynak R.-Szt.-Györgyi s mintegy '/ 2 holdnyi telepitvénye. Győr vármegyében a pannonhalmi főapátság gy.-sz.-mártoni telepe érdemel kiváló említést, — a telepitvény 10 kat. hold területet foglal el. Mosón vármegyében Nyúláson a m.óvári főherczegi uradalom s a község bírnak 1—1 holdnyi amerikai telepitvénynyel, — végül: Sopron vármegyében 'egyesek kisebb jelentőségű telepei mellett Sopron sz. kir. város 16 holdnyi s egyletileg létesített amerikai vessző telepitvénye érdemel különös említést. Még e gy kiváló figyelmet érdemlő nagy csapás látogatja kerületem szölÖtelepeit, a peronospora, mely különösen az elmúlt év folyamán: oly vehementiával lépett fel, hogy sok község, sőt egész járások termését megfelezte, harmadolta, sőt több helyen az egész évi termést megsemmisítette. A szőlőműveléssel foglalkozó 562 község közül 250 község határában észleltetett peronospora, és pedig 186 községben erősen, 64 községben pedig csekélyebb mértékben jelentkezett. Az egyes megyék szőlőterületein a következő arányban lépett fel a peronospora : Várm.-ében, község közül, erősen, gyéren. Veszprém 87 42 11 Vas ' 249 87 27 Győr 59 34 — Mosón 42 3 9 Sopron 125 20 17 A talaj viszonyokat illetőleg a kerületembe eső szőlők az egyes vidékek szerint annyira változó talajjal birnak, hogy általánosságban talaj viszonyokról szólni nem lehet. Található köves-, kavicsos-, meszes talaj ; kövecses-, fekete-, sárga-, és vörnyeges agyag; homok és termő humus. Az egyes megyék szerint azonban már lehet némileg osztályozni s egy fogalom alá vonni a szőlők talaját, bár kivételek az általános szabály alól mindenik megyében bőven fordulnak elő. Veszprém megye szőlőinek túlnyomó része kövecses, termékeny vörnyeges agyagVas megye köves talaja már kisebbnagyobb mértékben gránit s csillám pala kőtörmelékekkel vegyült, mely anyagok folytonos elmálásában leli magyarázatát e szőlő vidék kiapadhatlan termékenysége. Győr megye, legnagyobb részben könnyű, homokos szőlőtalajjal bir, —mely azonban itt-ott homokkő törmelékkel vegyült s márgában és agyagosabb rétegekben is bővelkedik. Végül Sopron és Mosón vármegyék talaja nagyobbára kövecses agyag, — ittott elmállott mészkővel vegyülve. Ujabban a futó homokkal fedett területek szőlővel való betelepítése gyakorlatba vétetvén, — e részben is igyekeztem kerületemben adatokat gyüj-teni. Ily területek a pápai szőlőszeti kerületnek nem sok vidékén találhatók, — s ez ideig mindössze 7652 hold szőlötenyésztésre alkalmas futó homokról van tudomásom. E terület az egyes vármegyék között a következőleg oszlik meg: Veszpr.megyében van 1794 h, futó homok. Vas „ „ 525 „ „ „ Győr n » 4320 „ „ „ Mosón „ ., 13 „ „ „ Sopron „ ,. 1000 „ „ „ Végül az egyes megyékben szokásos szőlőművelési módokról bátorkodom még néhány szóval megemlékezni. Miként már évi jelentésem elején is bátorkodtam megjegyezni, a szőlőmüvelésnél kerületem egyes vidékein sok oly hagyományos, de már elavult ;s czélszerütlennek bizonyult szokást találtam, a mely a termelöknek hasznára épen nem válik. Minden vidék szőlős gazdáinak megvannak a maguk sajátos szokásaik, jók vagy rosszak, de mindkét esetben olyanok, melyek a hosszú megszokás által úgy szólván alapelveit képezik azon vidéken a szőlőművelés khatekizmusának. Igyekeztem az ily szokásokat megfigyelni, hogy azokról, amennyiben károsak lennének a szőlőmivelósre,— idővel leszoktassam a szőlős gazdákat. Most csak általánosságban fogom néhány szóval elmondani az egyes vidékeken illetve megyékben divó eljárási módozatokat. Veszprém megyében 2—4 szemű „csapra metszik meg a szőlőt, erős tőkékben 15—20 vessző is található. Kapálnak 3—4-szer. Télire nem födik be a szőlőket, pedig e mulasztás káros következményeket von maga után. Vas megyében általában a hosszú metszést követik, mely nagyobb téri? kívánván, az egyes tökéket 3 sőt 4 lábnyira ültetik egymástól. — Me'. k a tökét 2—3 szemre, a szálvesszót is meghagyván rajta a soproniak módjára. — A szorgalmasabb szőlészek rigoloznak az uj ültetések alá 2 \ lábnyira is. Kétszer kapálnak. ... Győr megyében a tőkét csonkra metszik, 4—6 szemű könyököket hagyván rajta. A szaporítás döntés utján eszközöltetik. Rendesen 3-szor kapálnak. A Sopron és Mosón vármegyékben divó szokások majdnem tökéletesen azonosak. Ennek fő oka, hogy szőlőik a Fertő mentén úgy szólván egymásnak folytatását képezik, amennyiben Mosón megye szőlőinek zöme a Sopron megyei Széleskútnál kezdődve, egy csoportban nyúlik Nyulas s Nezsidernek. A tőkét 2—3 szemre metszik, hagyván rajta szálvesszőt is, mely porbujtásra használtatik fel, — kitermett állapotjában mint gyökeres vesző jön alkalmazásba. Legjobb hírű boraik a Fertő mentén s különösen Ruszt vidékén teremnek, bár ép e tájék erősen meg van lepve a philloxerától. Az egyes megyékben tenyésző nevezetesebb szőlő fajok körülbelül a következők: Veszprém megyében: a Furmint, rakszőlő, apró fehér, zöldes piros bákor, kéknyelű, roma, nyúlszölő, valódi juhfark, járdovány, vörös ágas, badacsonyi fekete ; czigány szőlő s már gyérebben a budai kadarka és valódi sár-iehér. Vas megyében a szőlő fajok közül leginkább el van terjedve a mezőföldi vagy cser-bajor, juh-fark, fehér szőlő, szeg szőlő vagy szigeti (furmint), sár-fehér, rak szőlő vagy járdány, valódi juhfark, petrezselem szőlő, chasselas, bajor, vörösvári vagy vörösvállas, valódi kadarka, burgundi fekete vagy Bourdelais. Győr vármegye a legkülönbözőbb természetű szőlő fajokkal van elárasztva, minthogy 40—50-re rug csak a nagyobb eltérjedettségnek örvendő válfajok száma. Ezek közül mégis legnagyobb mennyiségben a következőfajok találhatók: á furmint, "Winter vagy gyöngy szőlő vagy fürmony, a zamatos muskatály s a zöldlampor. Sopron ós Mosón vármegyékben különös eltérj edettségnek örvend a furmint (itt czapfner), Rak szőlő, apró-fehér, fehér-kadarka, veltelini zöld (itt grüner Muskateller), kadarka kék s a bourdolais. (Vége köv*.) — A Veszprém-enying-dombóvári helyi érdekű vasút közigazgatási bejárása e hó 14-töl kezdődőleg 21-ig tartatik meg, a helyszínen kij eleit községekben u. m. Hajmáskér, Berhida, Lepsény, Enyíng, Felső-nyék, Tamási, Kóny és Dombóvárott. A tárgyalásokon a közlekedésügyi m. kir. ministerium Gyöngyösy János ministeri tanácsossal képviselteti magát, kihez csatlakoztak a nrüszaki tanácsból, a culturmérnöki hivatalból, a m. kir. államvasuti felügyelőségtől, a cs. és kir. közös hadügyministeriumtól, Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságától s az érdekelt községektől és jogi testületektől kiküldött meghatalmazottak. Az érintett vasútvonal sorsa sőt iránya felől is ma még a határozott megállapodás hiányzik s a pénzügyi kérdés fog dönteni az-ra nézve, vájjon érinti-e a tervbe vett vonal Veszprém városát is, vagy Hajmáskér községnél fogja-e csak szelni a veszprémi járás keleti oldalát. A Veszprém városiak óhajtását fontos gazdasági ipari ós kereskedelmi érdekek és sok tekintetbén stratégiai nézetek is támogatják, inig másrészt a vonalnak Veszprém városával való összehozatala, tekintettel a talajviszonyokra s a vidék eonfiguratiój ára óriási technikai munkát s ezzel kapcsolatosan roppant anyagi áldozatot fog követelni. Mások felfogása szerint Veszprém város ép ugy fog a közlekedési vonal által nyújtandó előnyökben részesülni akkor is ha a tervbe vett vonal Hajmáskéreii át haladna Enying-Dombóvár felé, hajmáskéri állomástól Veszprémig pedig egy a körülményeknek megfelelő; s Kádártáig az állam vasút vonala mellett, Kádártától pedig Veszprém városáig egyenes irányban haladó szárnyvonal épitetnék ki, mert míg ezen combinatióval a Veszprém város javára eső forgalmi tényező ís fenállhatna, addig a Zírcz felől érkező áru és személy forgalom sem volna minden indok nélkül arra kötelezve, hogy Veszprémig s onnan Enyíng felé egy nagyobb és hosszabb időt igénybe vevő utat kelljen megtenni — s az utkülönbözettel járó magasabb viteldijat fizesse. Kíváncsian nézünk e régóta emlegetett vasút jövője elé, de addig is míg lesz belőle valami, sok akadályt fog gördíteni az egész vállalat elé Napoleon három -conditio sine qua non-ja: a pénz. továbbá a pénz és végül is a pénz. TÁBCZA. yiGrÄSZTÄLODÄS. Temetőben járok holdvilágos éjjel, Körülöttem néma, szomorú sirdombok; Elhallgatom, a mint lengeti a szellő • Az ákáczfa lombot. Oly jól esik itt a sírhalmok közt járnom, A hói nem háborgat semmi zaj, se lárma, Mintha minden sirból integetne egy-egy Ismerősöm árnya. Leborulok drága szülőim sírjára, S imádkozom ott a fej fát átkarolva; Oh .ez az imádság vigasztaló balzsam Nehéz' bánatomra. Az a kicsi sírbolt elrabolta tőlem Minden boldogságom s üdvöm e világon, Csak a hit vigasztal, hogy feljut az égbe Buzgó imádságom. A szellő is halkan azt susogja nékem Hogy véget ér egykor ez a siri álom, S : szeretteim ott fenn majd egy azebbhazáUjra föltalálom. [ban. Egy tánczért egy élet. (Elbeszélés, egy régi Radetzky-huszárőrmesterután.) I. Pár hét előtt egy viselte* külsejű: görbedt ÖBB íerft homlokán pápaszemmel* kezé&en bot és- esernyővel lépett be hoz* zi%^sík«síö»^9 Után t^moMé iimtot tett elém azon' kéréssel, hogy nézzem azokat át, s legyek iránta némi figyelemmel. Egy pillantást vetve az előttem levő írásokra, láttam, hogy azok, miként gazdájok, megviselvék az időtől, s a nélkül, hogy érintettem volna azokat, szónélkül nyújtottam az öregnek néhány pénzdarabot, mit ö megköszönve, engedelmet kért, hogy leülhessen, s magát kissé kipihenhesse, mert, mint monda: „öreg a gyerek, s gyereksége óta öregségéig folyton marson van." E megjegyzése némi érdeket keltett bennem iránta, s arczára tekintve, ugy tetszett, mintha redős homlokán sebforradás ülne. Megjegyzése s a sebhely azt gyanittatták velem, hogy, miként már többször, ez úttal is, egy öreg honvéddel van dolgom, ki annak idején késs volt, mint oly sok dicsők, honfi szerelmét vérével pecsételni ineg. — Talán katona volt, hogy ifjúsága óta marflol ? kérdtem tőle. — Az voltam, bár ne lettem volna! válaszolta sóhajtva. — És miért bánja, hogy az volt? kérdeztem. *=- Bánom, mert, ha az nem lettem volna, nem lettem volna s nem volnék most is, isten és embertől elhagyva, — és bánom, mert midőn minden fegyverfogható magyar a szabadságért küzdött: én az ellen harczoltam, válaszolta. — Hogyan? Hát hazája ellen h'arczolt volna.?! kérdeztem megütődve. — Az olasz ellen, — veté röviden vissza? — 48>ban, vagy 5$M»n ? kérdeztem, — 48-ban válaszolta. — Hogyan? Hát nem tudott volna lenni oly jó magyar, • \int azon derék, örök emlékezetre és hálára méltó huszárok, kik Olaszországban levén, szintén harczolhattak volna sz olasz ellen; de jobbnak, szebbnek ítélték haza jönni, s az ujoncz honvéd-csapatokkal az olasz és a magyar szabadsága közös elnyomói ellen küzdeni? kérdeztem. — Jó magyar voltam én, uram. Azok, kik haza jöttek — hisz ezredünktől jöttek el, ismertem mint jó barátokat, testvéreket egytöl-egyig őket — nem voltak cséppel sem jobb magyarok nálamnál; de velők nem jöhettem, mert eljövésekkor maródi lóvén, ispotályban feküdtem, — de meg, nem is azon divízióban szolgáltam, mely haza jött. — Később pedig szökni, hejh, uram, határos volt a lehetetlenséggel ! — válaszolta a levertség ós ingerültség vegyülékével. Nem akarván a hadastyánból mintegy kihúzni a szót, felhagytam kérdéseimmel, reá hagyván, hogy tetszése szerint beszéljen, vagy hallgasson, avagy —• ha jónak látja — menjen. Percznyi hallgatás és hm-getés után — mely alatt színét vesztett zsebkendőjével okulárját törölgető — megszólalt: — Hm, hallotta-e uram, e dalt: •Madárka, madárka, csicsergő madárka, Vidd el levelemet szép Magyarországra Ha kérdiki hogy vagyok? Mondd meghogy rab [vagyok: A Radetzky táborába közkatona vagyak! 1« "Megitélheti-e dalból is, szólt'tovább, minő volt a magyar katona, különösen á Radeteky-huszár sorsa az egy diviaióhuszár haza szökése után! Én is Uadetzkyhuszár voltam: én is rab voltam; őrmester voltam, de rab, akárcsak a közkatona; mert magyar voltam; mert féltek a magyartól, — mert egy század magyar gyalogos meg az olaszhoz ment át. — Olyak voltunk mint a komondor, melyet felügyelet alatt, lánczon tartanak mindig, csak akkor eresztenek el, ha veszély van, ha remeg a nyáj! Nekünk sem volt más választásunk, mint vagy az olaszra menni, vagy saját, az az, az osztrák ágyúi torkába ! — Spicli-jellemekkel voltunk körül véve mindig, a kik a legkisebb ürügy alatt feljelentették az enbert! S hogy rabként főbe lőjenek, ahhoz nem kellett más, csak az, hogy az illetőnél Kossuth-féle proklamációt találjanak! Az pedig volt elég! Az olaszok csenték-e közibénk? vagy mi uton jött hozzánk? nem tudom. — Harczolnunk kelle, akarva, — nem akarva az olaszszal! Elfásult haragomban nem egyet küldtem ón is a másvilágra. Az igaz, hogy azok is leszállitottak néhány huszárt a lóról. Itt öregem — alkalmasint a mult jeleneteitől megkapatva, elgondolkozott, majd felsóhajtva szólt': — Vajha jöhettem volna haza, most legalább meghúzhatnám öreg csontjaimat a honvéd-menházban! De igy! olyan vagyok, mint az elkárhozott; a ki sem égnek, sem földnek nem kell! Itthon hű lettem volna, ott zsoldos, bérencz voltam, kellett lennem! Csendes volna lelkiismeretem s a nemzet hálája kísérne síromba, s ha koszorút nem is, de egy virágszálat tán tennének koporsómra, s vetnének síromra, de igy..!! Betakarnak a rongyos ruhámmal s rám leeszik az órdempénzemet, mert Petőfiként, nekem csakugyan ez volt az osztráktól jutalmam.... De mindegy, ha igy is. csak szólalna már meg az engem örök nyugvóra hivó „takarodó!" . . . IH. A hadastyán elérzékenyült . . Könyezett. — S hogy könyezését^szüntessem, egy kérdést koczkáztattam: — Ha terhére nincs, mondja, kérem, honnét s minő kedvező körülmények között jött el azon divízió huszár, melyet -— mint imént emlité — j ól ismert, ezredéből valók levén? — Mindenre alkalom kell a világon, szólt ő. A közmondás szerint: „Az alkalomnak elöl van az üstöke", s a divízióparancsnok az alkalmat üstökön ragadta,' s tervének sikerülnie kellett! — Verona erős vár, melyből csak a madár szökhetik vala. Mi pedig Veronában voltunk ; abból a szökésre gondolni sem lehetett. A divíziónak is várnia kellett türelemmel. Egy este aztán parancsba jött, hogy 3-ad nap múlva a váron, illetve a városon, kívül nagy hadgyakorlat lesz, melyre „cakk und pakk" leszen a kirukkolás .... Az alkalom ime jelentkezett! A divísíonsTpommandant rendszerint őrnagy; ekkor azonban, hogy-hogyan, az őrnagyot egy kapitány helyettesitette, a ki idős s tapasztalt katona volt s — magyar. — Megkezdődött a hadgyakorlat, mely alatt, midőn a kapitány által vezényelt divízió huszár ellen támadás intéztetett — a ven kapitány (rendesen „vén"-nek nevezte, nevére már nem emlékezett) retirádát fúvatott. Az oberster látva ezt, a kapitánynak, fejével, még helyeslőleg intett. — . Mikor aztán annyira elretiráltak, hogy a többi katonaság őket, s ők azt nem lát.12
