Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-02-28

lenkezőleg, elrejt a hívatlan szemek elöl. A nemes egyszerűség elvesztette varázsát, csak a kibivó modor képes elernyedt idegeire hatni. A mutatós kell, a tartalom mellékes. Fiatalságunk szökik a szolid nöi társaságok elől, melyek üres szivét és megromlott kedélyét nem elégitik ki; kerüli azt a nőt, ki tolakodó bizalmaskodását, idétlenkedéseit ostorozza ós azoknak méltósággal ellenáll. No és?! A nő levonja e tényekből a consecmentiát. E tények szabják meg a levonás irányát, amiért aztán öt, a nőt teszszük felelőssé. Öltözködik feltűnően, a legújabb divat szerint, felveszi a turnürt, hozatja a bécsi ruhát, párisi kalapon és brüsszeli csipkén alul nem is beszél, tömi vállait, czipöire himes máslikat, mert hisz életczélja a férfiura utalja, ahhoz kell sorsát kötnie, valamivel csak kell egyet meghóclitani, akivel átküzdje a földi nyomorúságot s aki védje, ha megtámadják nyelvelő irigyek vagy járdát koptató nyeglék. Szüksége vau az életben férfiura s ha ez elég gyenge arra, hogy néhány könnycsepptől elolvad s egy kis duzzogástól megx'iad; kiben nincs elég bátorság arra, hogy az érte, meghódításért és megtartásért tett őrületes költekezésekre rákiáltson „eddig és nem tovább"; legyen legalább annyi igazságszeretet bennünk, hogy elmondjuk: ez nem a nők, hanem a férfiak bűne, hibája. Szemrehányólag emiitik a nők czimkórságát. Ezt is a férfi gyengesége nevelte nagygyá. Hajlongás, kézcsókolás ós nagyságolás a férfi fegyverei, ha „hódifcó

(i hadjáratokra indul. Értéktelen czimzésekkel, bókokkal akarja a finom kedélyű müveit lelkű nő tekintetét egyéb kongóságoktól elvonni, s nagyon könnyen meglehet, hogy eléri czélját; mert, fájdalom, sokan vannak ('majdnem systematice oda neveljük őket, tehát nem lehetnek kevesen), kik egy alapos képzettségű férfiú szögletességét kigúnyolják, mig 'egy hajlangó dandy „kózcsókjá-nak, és „nagyságának meghódolnak. S midőn a nők látják, hogy nem belső becsünket akarjuk mérlegeltetni és boldognak tepasztalják a férfmt, ha egy nálánál magasabb állású férfi kabátja szélét érintheti; nem lenne szabad csodálkoznunk, ha őket is el sodorja a kornak e zavaros áramlata, mert nem védi meg őket ellene a férfi erősebb keze. A józan ész fáklyáját kellene meggyújtanunk, hogy annak világánál észrevétessük velük az elnyeléssel fenyegető örvényt s ennek nyomán egészséges gondolkodásuakká alakulhatnának át. De ez kemény munkát kíván s erkölcsi éietrendszerünknek szintén teljes átalakulását igényelné. De mindkettőtől irtózik a férfi a, nők szerint. Szerintük lázas izgatottsággal sietünk egy tivornyára szóló hivásnak eleget tenni, mig ha arról van szó, hogy fölemeljük, adjuk még egyszer viszsza a morális életnek azt, kit a férfi. — az erő — vonz, vonzott odáig, ahol letántorodott a nyilvános tisztesség útjáról: oh, akkor egyetlen egy lovag sem nyújtja felé kezét, vagy legfölebb azért, hogy még egyet taszítson rajta. Szerintük amikor a családi tűzhely körül a meghasonlás fojtó füstje borong a félreértés támaszt keserű pillanatokat, ha a drága barátok és barátnők szította gyanúsítás ördöge settenkedik: akkor a férfi menekül és csak nagy ritkán teszi meg a lépéseket a régi összhang, a régi édes béke helyreállítására. Persze ide emelkedett gondolkozás kellene, s ezzel mi nem* birunk. Mi legyen tehát a conclusió? Más irányú nevelés, oly nevelés, melyben a férfiak is vegyék ki részüket póldaadással, mely a családi nevelés sikerének legcsalhatatlanabb biztositéka. A fiúknak apáik tetteiből kell az igaz-, a nemesés a jónak szeretetét meriteniök. Látniok kell az atyáik példáiból, hogy a boldogságot ott keressék, a hol van és nem ott, ahol még árnyéka sem lézeng, s ahol legfölebb csalódás, erkölcsi és anyagi romlás vár rájuk. Meg kell értetni ifjainkkal, — hogy legyenek büszkék, legyen jellemük, lelkesüljenek a szépért, de mindenütt első sorban az igazat keressék, s aesthetikai érzékük soha se alacsonyítsa le a szolgai csúszás-mászás poráig s ne hulljanak térdre, csak az erkölcsi szép előtt. Az eszmény fensége lelkesítse ifjainkat, kiket a nöi lélek nemes fénye vonz, és nem a piczi lábak. Szoktassák az apák fiaikat munkára, edzzék testeiket, sziveikbe öntsenek erőt, bátorságot, lelkeiknek adjanak oly fényt, mely nem fakul meg minden lehelettől, és a nők észrevétlenül fognak megjavulni. De ha továbbra is oly ifjak kerülnek ki kezeinkből, akik csupán a női testnek szemben, eper ajakban, stb.-ben rejlő varázsáról tudnak beszélni; akkor nem lesz szabad a nőkre követ dobnunk, ha az emberiség regenerálása nagy és nehéz munkájában nem az eszmény, nem a férfi küzdő társának helyét foglalják el. Mert a nőknek — és végső elemzésben a társadalomnak — oly ifjakra van szükségük, kik megvédik őket nemcsak a külső behatások ingere, hanem a szivükben fellázadó szenvedélyek, balga vágyak, léha ábrándok ellen is, és kik nem gyengék soha és bölcsek mindenkor. Szölöszeíiink jövője. A filloxera pusztítása oly rémes és rohamos, hogy az nemcsak mindnyájunkat megrettentett, de fogalmunkat felülmulta. Az eddig kitalált s nagy hangon hirdetett lillokszera pusztító irtószerek mind hatálytalanoknak, semmit érőknek bizonyultak. Egyedül arra veltak alkalmasak, hogy a kétségbeesett szőlész zsebét megtámadják s néhány furfangos emberét megtömjék. A sok kísérlet, a sok csalódás meggyőzött bennünket, sazt hiszem minden értelmes szőlészt, hogy filloxera elleni alkalmas pusztitószer nem létezik. S igy annak beszerzésétől — ajánltassék bárki által — okos ember tartózkodik. A mint tudjuk ezt, tudjuk azt is, hogy a filloxera pusztítása elleu határt szabni — kivéve a szénkónegezésre alkalmas területeket — nem lehet. Eljut mindenhová, a hol szőlőtőt talál, s nem csak egy ország, de az egés^ földgömb régi szölőszetót kipusztítja, kivéve azon szemcsés futó homok területeket, a hol megélni képtelen. Miután azt tudjuk, hogy a- filloxera számos levél a főherczegi czimerrel, melyben „Kalotaszeg védangyalának" a '„példás honleánynak," a szellemes írónőnek, „kezeit csókolva" zárja sorait! És ilyen fárasztó munka között, ő a legpéldásabb nő, háziassszony, anya, é.s gyöngéd nagy mama. Hogy hol veszi e kis asszony az időt mindenre, az valóban csodás. Egyik regénye, beszélye, a másik után jelenik meg, hírlapokban itt is, ott is czikkek, a varrottas szét küldése, a házi gondok, ő mindenre rá ér, ő pihenni talán nem is tud! Szívélyes volt a találkozás, az egész család- a tornácz alatt várt, hat éve nem láttuk egymást, akkor is csak rövid időn (a budapesti orsz. kiállítás alkalmával) és most olyan jó volt az ő otthonában a „havasok alján" nála lehetni! Kedves érdekes kis fészek ez, nem csak a lak barátságos berendezésével, a pohárszék, nagy tálos, ritka régi edénynyel, melyek legszebbje a budapesti agyag ipar kiállításra került. "Varrottasok, falon, ablakon, bútoron egy 6

gy darab jól alkalmazva, író asztalán milyen rend, mintha soha nem használná, pedig a szellemi termékek raja repül innen szét az országba. Tulipános ülők, ládák az üveges oszlopos tornáczön, kis kert ben illatos virág csoportok, a zúgó Kőrös elzsilipelve üditő fürdőnek, kis kerti lak, távolban a hatalmas Vlegyásza (1844) mtr. komor ormával, regényes képet ád a vidéknek. Érdekes kilátás nyílik a „Tekintőről" a városon keresztül, kellemes jó uton kocsizunk a hegytetőre, mely mintegy válaszfalat képez, túloldalon Bikal helység látszik üde hegyek alján, kedves a völgy, csendes a táj. Innen egész Bánffy-Hunyad szép utcza- s ház soraival, a fénylő Kőrös, és távoli hegyekkel a hó foltos Vlegyásza.. Meglepő szép kép az itt, kü•lön58.en Hunyad felől, (mint régen nevezték). BUfotll M éjt i helyre, felkiáltott, „íme Bánffyl Hunyad milyen szép", s állítólag, innen ered a mostani BánffyHunyad, miután a fejedelem később Bánffynak adományozta Hunyadot. Visszatértünkben bevezetett Gyarmatkynó a néphez, „tudom hogy érdekel" monda: milyen szép magyar faj ez, asszonyaik, féríiaik magas szép alakok. Házaik csinosak, lakásuk tiszták, mindenhol dúsan megrakva szép edénynyel a barna fából faragott tálas, magas ágyak varrottas párnákkal, virágos székek, ládák. Cserép kályháik különösen feltűntek, sötétzöld apó koczkák dombor mintával, elöl lábakon, — valami eredeti. — „Melyik lakó szobájuk?" kordém a gazdától, — mert olyan rend és tisztaság volt itt, hogy azt hittem csak az ünnepiben vagyunk. „Hát itt ez kérem" feleié majdnem sértődve, és igy volt ez a többinél is. B-Hunyadot* átlag mind jómódúak lakják, de a többi helység, miután Kalotaszeg 14-ből áll, nagyobb részt igen szegények, és ezek munkái szorulnak leginkább pártolásra. Milyen szorgalmas magyar nép ez, kis leányok darab vászon kezükben, ülnek házuk előtt, minta nélkül öltögetnek gyorsan. Csodáljuk ez ügyességet, ízlésüket, melynek fejlesztését elősegítik, régi mintákkal, selyem hímzéssel, mit művészien használnak. Be kérette magához Gyarmathyné a legszebb aszszonytés leányt diszöltözetben (hétköznap lé vén, nagy szívesség volt). Igazán festői szépek voltak, a fehér gyöngyös, dúsan szalagozott párta kivarrt vállfűző, fehér sürü ránczozott, nyak és ujja végén kivárt „fersing" (ing) szabályos keskeny fodrozássai a „muszuly'' (szoknya), vissza hajtott széles színes posztó szegélyei, — piros csizma —- nem nézheti eléggé őket az ember. A menyecske fején fehér csipke kendő, olyan Madonna szerűen állott (minek le is festették már őt.) > az összes eddigi szőlöszettel leszámol, — persze, hogy idő kérdése, hová mikor ós miként jut el, az okos ember egy perczig sem foglalkozik azzal, a min nem segíthet. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a szakfórfiak sem foglalkozzanak a filloxera irtó szerek kérdésével. Oh igen, ök tegyék! de a szőlészek ezen időt használják fel okosabbra. A filloxera kipusztítja a hegyi, az emelkedett és a lapályon levő szőlőt, legyen az kövér, legyen az sovány talajban. Kipusztítja az uj ültetéseket, legyenek azok fordított, legyenek szüzföldben. Mindenikkel egyenlően elbánik. Ismétlem, hogy kivételt képez a szénkónegezésre alkalmas talaj, a melyre őszintén mondva, súlyt kevés szőlész fektet. A szölőszet ujjátelepitésóvel erősebben foglalkozóktól bocsánatot kérünk ezen kezdetlegességet felölelő, általuk már szintén ösmert dolgok elmondásáért, melyet a kezdők iránti tekintetből mondottunk el, azért, hogy tudják, miszerint szőlőjük el fog pusztíttatni, — hogy minden filloxera irtó szer csalás, — hogy minden elmélkedés, okoskodás, tervezgetés a régi szőlők jövedelmet adó fentaxtására, — kivéve a futó szemcsés homokon ültetett szőlőket — meddő időtöltés. Azok, kiknek szőlőjükben a filloxera pusztítását most kezdi, vagy még nem is jelentkezett, nemcsak azért szerencsések, hogy 3—4 éven át szőlőjük még jövedelmet adott, de azért is, mert a tanulási pénzt mások, az előbb károsodottak fizették meg, kik a vész fölléptével füközfához kapkodván; a sok oldalról jött ferde tanács lolytán kiadásokat tettek, s végre a mi legfőbb: a visszapótolhatatlant. az időt vesztették el. Manapság már meg van jelölve az ut, melyen a szőlésznek haladni kell; nevezetesen : tudjuk azt, hogy vannak amerikai szölŐfajok. melyek a filloxera pusztításainak ellenállnak, s hogy ezek a mi nemes szölővesszöinkkel sikeresen beojthatók és fentarthatók. Tudjuk, hogy vannak amerikai szőlöfajok, melyek közül némelyek teljesen, némelyek föltételesen a filloxerának ellenállnak s boruk élvezhető, és hogy érette jó pénzt adnak. Tudjuk hogy alkalmas talajban szénkóneggel a filloxerát kiölni lehet, s ott az európai azaz nemes vesszők gondos ápolás mellett egy ideig élnek és teremnek, és végre: Tudjuk, hogy vannak homoktalajok, a hol a filloxera még nem ól; tehát ott a nemes szőlővessző ültethető. Ezeket tudva elmondhatjuk, hogy kitartó szorgalom, munkásság s a szerzett tapasztalatok fejlesztése mellett habár más alakban, de ismét lesz szőlöszefcünk. Ne ijesszen vissza senkit az, hogy az uj szőlők telepítése nagy költséggel s nagy fáradsággal jár. Ne! mert a mily mértékben emelkedik a kiadás és szorgalom, oly mórtékben fog emelkedni az uj onnan telepitett szőlők értéke. A hol egy hold szőlő értéke helyi viszony okhoz mérten 2—600 frt volt, ezután 2—3000 frt lesz. Az lesz a szerencsés és boldog, a ki • ideje korán a tett terére lép, a ki az elsők között foglal helyet. Ezután egyelőre ne beszéljünk 40—50 hold, de 5—10 hold szőlőről, mely hitünk szerint az arányos jövedelmet többszörözve megadja. Igaz, hogy a filloxera kiszámithatlan károkat tett, de vigasztaljon bennünket az, hogy önhibánkon kivül történt, s a szenvedett kárt nem volt hatalmunkban megakadályozni. Barátkozzunk meg a helyzettel, lépjünk teljes erővel a védekezés, az újítás térére; vezesse munkánkat az Őntudatosság. szorgalom és az Istenbe yetett bizalom; akkor elpusztult szőlőink romjain uj szőlöszetünk jövedelmet adólag életre kel. Adja Isten, hogy mielőbb bekövetkezzék ! K özegészségügy. A közegészség január hóban az általánosan uralgó influenza járvány és a több községben uralgó roncsoló toroklob miatt nagyon kedvezőtlen volt és a halálozás is emelkedett. Az időjárás kemény téli alakot öltött, a több izben volt nagy havazások a légmérsékletet igen lehűtötték és a hőmérsék e hó 20-a körüli napokban egész 15 <J. fokig a fagypont alá húzódott. Daczára a nagy óvatosságnak, a melylyel mindenki lehetőleg a meghűlések ellen védte magát, a légző szervek kisebb nagyobb mérvű betegedéseit kevés ember kerülte ki és erős hörghurutok, sőt tüdőlobok is számos esetben fordultak elő. Az influenza járvány, a mely már deczember hóban kezdett minden felé terjedni, január hóban általánossá vált, gyermekek, felnőttek, sőt magas életkoruak között is igen sok volt, a kiket a járvány beteg ágyba döntött, számukat meghatározni nem lehetett, mert igen sokan vannak, a kik orvosi kezelést nem vettek igénybe, de ugy vélem, hogy a lakosságnak legalább is egyharmad része influenzában beteg _volt. — A járvány legveszélyesebb volt az öregekre és azokra, a kik már előzőleg is a légző szervek valamely betegségében szenvedtek, kik közül néhányat a rohamosan fellépett tüdőlob a halálba vitt, a betegek legtöbbje azonban különösen gyermekek, ifjak és közép életkoruak legfeljebb 7 napi betegeskedés után felépültek, de lábbadás hoszszadalmas volt, s a betegek nagyon nehezen tudták előbbi erejöket visszanyerni. —• A kórtünetek közül heves fejfájások, hátgerincz és a végtagok fájásai ugy szólván minden megbetegedésnél szerepeltek, de voltak typhusos jellegű tünetek is és ezeknél különösen hoszszas lefolyású volt a betegség, s ha tekintetbe vesszük azon körülményt, hogy egynek a megbetegedése pár nap alatt maga után vonta a család két három sőt egyes helyeken majd minden tagjának megbetegedését, nem lehet tagadni azt, hogy az influenzának kell valamely miasmaticus fertőző tulajdonsággal birni, a mely ellenében óvintézkedéseket tenni nincs módunkban, csak legfeljebb nagyobb meghűlésektől való ovakodást lehet ajánlani minden^ kinek, hogy a betegség súlyosabb kortünetek nélkül, főkép a légzőszervek lobos megbetegedése nélkül folyjon leg. Legerősebben uralgott a járvány január hó 20-ig, attól kezdve alábbhagyása tapasztaltatott és a hónap vége felé mindinkább csökkent. A mostani járvány saját észlelésem szerint ugy az időre mint alakjára nézve mindenben hasonlitott az 1889 és 90-ik év deczember és január havában uralgott influenza járványhoz, de intenzitását tekintve, több súlyos, sőt veszélyes megbetegedést és több halálozást okozott mint az 1889és 1890-iki járvány, s a halál a betegség folyamában többnyire hevenyen fellépett tüdőgyuladás következtében állt be. A roncsoló toroklob járványosán uralgott, Zirczen, Suurön, Hantán, Borzaváron, Olaszfaluban, Veszprémben, B.-Szoinbathelyeii, szünőfélben volt JZirczen, Hantán és Olaszfaluban, lassú szaporodásban volt Veszprémben, alábbhagyólag uralgott Suuron, fellépett Borzaváron; az óvintézkedések mindenütt foganatba vétettek, a betegek orvosi kezelésben részesültek és annak daczára, hogy életmentés tekintetében a betegek közül az orvosok részéről minden lehető mégtörtént, mégis a veszélyes betegségnek sok gyermek áldozatul esett. Hirtelen haláleset volt 1, mely alkalommal a foganatba vett orvosrendőri hullavizsgálat természetes halált derített ki. Öngyilkosság volt 1, lőfegyver által. A főorvosi hivatal ügyforgalma a következő volt: beérkezett az alispáni hivataltól 34 ügydarab, vegyes ügydarab volt 26, elintézetlen maradt a mult hóról 2, összesen elintézendő volt 62, elintéztetett 58, elintézetlen maradt 4. megyei főorvos. TÖRTÉNELMI NAPTÁR, — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. " .' Február 29. — 1848. Neufcliatel Poroszországtól elpártol és területével együtt a schweizi szövetséghez csatlakozik. Március 1. — 1808. I. Napoleon íraircia császár áj nemességet alapit a mennyiben Cambacérest pármai, Lebrant piaeenzai, Monceyt conegli^iiói, Augeraut castiglionei, Masse nát rivolii, íSoult-t dalmátiai, Lannest montebellói, Neyt elchingeni Davoust-t auérstadti, Be'ssierest isztriai, Victort bellanói, Kellermant valmyi, Maimont-t ragúzai, űuroc-t friauli, Oaulincourt-t vicenzai, Saváryt rovigói, Arrighit páduai herceggé, • — számosakat gróffá vagy bárókká nevezett ki. Március 2. 1835. I. Ferenc osztrák császár és magyar király halála. O a patriarchális kormányrendszer nevezete alatt nem tekintve a magyar nemzet alkotmányára, abszolút uralkodó volt. Március 3. — 1407. Zsigmond királyunk a kunoknak vámmentességi jogot enged, s egyszersmind jos;ifc, hogy fölöttük csak saját kapitányaik bíráskodhassanak. Március 4. — 1791. II. Lipót királyunk Erdély régi alkotmányát visszaállítja. Március 5. — 1827. Volta- Sándor gróf, hires természettudós s az u. n. „Volta-oszlop" föl talál ójának halála Comóban, (Olaszországban.) Március 6. — 1452. VI. Henrik (Lancáster, vörös rózsa) angol király York herceggel, (fehér rózsa) ki az angol trón elnyerésére fegyvert ragadott, London előtt összeütközik. Ez kezdete az u. n. „vörös ós fehér í-ózsa" közt több mint 30 éven át vivotfc véres háborúnak*, melynek több mint 1 millió ember, több mint 80 királyi herceg és rokon esett áldozatul. Irodalom és Érái —Jankó János. A Kalotaszeg magyar népe. Néprajzi tanulmány 11 tábla rajzzal és 1 térképpel. Budapest. Az Athenaeum kiadása: 230 lap. — Ára 2 írt. Magyarország magyar népének jelen élete, ethnographiája eddigelé sem az egész országra, sem annak egyes vidékeire részletes kutatás tárgyát nem képezte. Szerző- e kötetben hazánk egy kis részének, a Kalotaszeg hárminczhárom falujának néprajzi leírását nyújtja; belefoglalva abba a népélet minden nyilvánulását, jelenségét, a topographiai elnevezéseket, azok népies és tudományos magyarázatát, a falvak leírását, a templomok magyar díszítését, a ház felépítését, a ruházatot, a táplálkozást, a születési, lakodalmi és temetési szokásokat, a keresztény ünnepek megünnepelését, egyéb népszokási sajátságokat és babonákat. Külön tárgyalja a hires kalotaőket, tortával, csemegével, hisz került e sok vendéget látó asztaltól, melynél újra élveztük a pisztrángot, izes kolozsvári káposztát, kürtös kalácsot, e jó erdélyi különlegességeket. Mennyi ékes szót hallottunk midőn újra meg xijra teltek a poharak? szavak nem is fejezhetnék ki eléggé azon kedvességet, melyben mi részesültünk! Búcsúzni kellett innen is, Gyarmathy Zsiga, az ő kedves beszédes modorával, Gyarmathyné az ő okos szemeivel, melyekkel ha meg néz, lelkedbe lát, szende leánya, aranyos kis gyermekeivel,, az ifjabb Gyarmathy nemzedék, — mind ott állottak ismét a tornáczön;— Isten veletek, a viszontlátásra, s a fogatok, melyek értünk rég meg érkeztek Sebesről, kiindultak. Igen szép a Sebes völgye, melyen keresztül visz utunk, kellemes hegyláncz, erdők, sziklák, hasadékok, honnan a Sebes patak a Körösbe fut. Hegyen Sebes vár romja, még ép pirostetős tornyával, festői itt a völgyben. TJjra zúg a Kőrös, jobb oldalon erdős hegyek, túlról kopárak, és már látni a gránit kőbányák munkálatait. — Utunk végpontjához — Kis Sebesre értünk, csinos ház sorok a helységben, majd gránit koczkából épült verendás uri lak előtt állunk meg. Még Borszéken ért bennünket 'a kedves meghívás, a mely igy szól „büszkén ne robogjatok el házunk előtt, hanem térjetek be" stb. és mi szívesen engedtünk á hívogató szavaknak. Itt is mennyi szíves vendégszeretettei találkozunk, az egész család mind kísér, magyaráz, hisz olyan érdekesek e gránit bányák, melyekben 5- -600 időnkint több munkás is dolgozik. Nehéz munka, mint fúrják a sziklát e

«y *gy dinamit szamára, le repesztett szikla lyek a hegy csúcsához vannak erősítve, kapaszkodnak a meredek szikla falon kúszva, hogy a dinamitot a kijelölt helyre juttassák. Innen sátrakban dolgoznak, ügyes szemmértékkel koczkára vágják a még alaktalan tömeget, gépek zúzzák, morzsolják a kémény szikla darabokat, vagy elkülönitik a nagyobbakat a kisebbektől. Több ilyen gép-óriás működik, zakatol, zúz, siketitő munka ez. A hegyeket ledöntik, a feldolgozott gránit tartalmat vonatok viszik a megrendelt helyekre. Nagy telepet képeznek a csinos kis munkás lakok, mind jól berendezve 1 vagy 2 család számára. Megszólal a harang, érczes kongása ki hat az egész telepre, munkások .szaladnak, ki ki helyéről, miután tudják, hogy most ropbantások következnek. Kis füst látszik a szikla falon, majd erős dördület reszketteti a levegőt, megremegtet bennünket, bár biztos helyről nézzük ez érdekes rombolást, melyet mint egy vészes jaj kiáltást, a hegyek kótszeresen.viszhangoztatnak. Aztán megmozdul az orom, a légbe röppennek szikla darabok, omlik a föld görgeteg, nagy robajjal a völgybe hullva. Második robbanás, dördület, — igy megy ez vagy harminczkótszer — hogy másnapra legyén elég anyag a feldolgozásra. Igy törpülnek lassankint a szikla hegy óriások, nem birva ellentálláni a leleményes emberi elme hasznos pusztításainak. • A hegyek felzavart nyugalmát újra csend váltja fel, a gépek nem zakatolnak, munkások nyugalomra tértek, egy vonat sípolva áll a csinos pályaház előtt, majd az'est homályba fut, az előbb még zajos völgyben csak a Körös folyása nem pihen. Ha künn e rombolás hatott reánk nagyszerűségével, úgy benn a kényelmes lakban kellemes zene szólt szivünkhöz. Milyen kedY« Qwjitéka es « nővéríkaek? a Wawiikwa zeneszerzők nehéz fantáziáját a „hegedű" húrjai, a „zongora" billentyűi egyesitik. Oly bájosan áll a lányka kezében a hangszer, oly könnyedséggel kezeli a vonót, akár Tua Teresina állana előttünk. És nővérei, művészi játékukkal meghódítják még a nem laikus hallgatókat is! Igy tölti itt Bpestről a bányák tulajdonosa az egész családjával a nyári hónapokat, nagy szülők, gyermekek, unokákkal együtt. Hisz e szép lak befogadja tágas osztályaiba nem csák a számos család tagot, de a látogatók sora közekői távolról felkeresi őket, érdekes erdélyi tusculánumokban. Nem hiányoznak itt az irodalom, a zene legújabb termékei, a szép varrottas, és egyéb erdélyi ipar, a finom házi szöveteken kivül. Már jó későre járt az idő, midőn a fényesen világított veranda hosszú asztalánál búcsúztunk a kedves családtól, megköszönve szíves meghívásukat, mely által erdélyi tartózkodásunk utolsó óráit olyan kellemessé tevék. A fogatok újra elő állottak, melyeken. Csücsára indultunk. A holdvilág csak itt-ott bukkant előmegvilágitva a szép völgyet,- szikla falakat: éjfél lett mire Csúcsára értünk. Miután a vendéglősnél itt hiába zörgettünk, kihajtattunk az állomásra, hol szinte alig akarták a váró termet kinyitni. Mély csend ós sötétség honolt, csak a távolból hallatszott eb ugatás. Két órai időzés után megérkezett a vonat, telve és telve utasokkal, csak a folyosón álldogálhattunk, vagy ültünk plédjeinken. Ez alatt a sötét felhők el vonultak, gyönyörű nyári óiben robogott a vonatj el-el hagyva a tájai;, de tekintetünk még soká ott merengett az elmaradó hegy or« mok felett, hol A- Királyhágó bérczein hold fénye rezeg. Isten véled Erdély, búcsút intünk mi neked (