Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-12-11

XIX. évfolyam. 50. szám. Ä Megjelenik mi n (I e n v a sá r 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkmt rc aü ki vüli s'/.á m« k is adatuak ki. l'érmentetlen levelek, csak ismert kf-/.ektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap * v-Büerk. hivatalába küldendők... Pápa, 1892. deczember II Klőfizctési díjak. Egy évre ö frt - Fél évre 3 frt Negj'ed évre 1 irt 5<) krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegclí.i raindbí külön számitatik. Pápa város halóságának és Ló b b pápa Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kuhn Mór iiai in^, hirlapközvetitő iroda) küldendők. M — . i, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megyegyülés után. Yeszprémvármegye legutóbbi közgyűlése nemcsak erkölcsi súlyával, de anyagi támogatásával-is,, hozzájárult azon törekvésünkhöz, hogy a 360 év óta városunkban fennálló ref: főiskolát a város és megye kulturális és közgazdasági érdekében megtarthassuk. A szép határozatért fogadja őszinte köszönetünket. Jól esett e határozat különösen most, midőn Komáromban a gyűjtést újból megindítják, hogy a magánosok negyvenezer frtnyi adományát szaporítsák 8 a Komárommegye által megajánlott 30,000 írthoz, a yáros által megajánlott 10,000 frt építési segélyhez s évi 1400 frt járulókhoz mint szintén a pénzintézetek 10,000 frtnyi segélyéhez magánosoktól hasonló értékű összeget mutassanak ki. Jól esett e határozat, mert ezzel dokumentálta a vármegye, hogy mindazon alaptalan híresztelések, melyeket Komáromból a megye magatartására nézve világgá bocsátottak, csak az erőlködésnek szüleményei. Sajátszerű, hogy a Komáromiak valószínűleg egy és ugyanazon a napon értesültek a megye segélyéről, a melyen az egyik komáromi lap a következő hirt hozta: Főiskolánk (?!) ügye. Azon harczczal szemben, melyet Pápa folytat a főiskola áthelyezése ellen, Komárom már eddig is nagy fölényben van a hozott anyagi támogatás terén, amint azt Pápának azon nem épen kedvező helyzetéből is megítélhetni, hogy az általa a nevelési alapból Veszprém-vármegyétől kért 20,000 frt segély-ügye nagyon rosszul áll. Komáromban azonban már eddig is igen szép anyagi támogatásban részesül az eszme, s hisszük, hogy a mozgalom vezetésére alakult 200-as bizottság által óp a napokban kibocsájtott felhívást a megye közönsége a cultura és nemzeti eszme megvalósulása érdekében méltatni fogja, s átérzi azon nagy horderőt, mit a főiskola a megyére, annak minden községére gyakorolni fog. A mily melegséggel öleli fel vármegyénk közönsége az eszmét, s a mily támogatásban részelteti, akként fog ennek színvonala is emelkedni. Vegyék tehát figyelembe, hogy itt nemcsak közénlek, de egyesek érdekei is azt követelik, hogy az eszme diadalra jusson. Ez az ismételt kibocsátása a felhívásnak kettőről tanúskodik. Egyrészt, hogy a mozgalom megindítói az eddigi 125,000 frtnyi összeget még nem tartják elégségesnek a tanítóképző intézet tervezett felállítására s a tanári fizetéseknek a szükség által parancsolt megjavítására, másrészt, hogy nem szűnnek meg gyűjteni a társadalom minden rétegében, hogy igy minél kecsegtetőbbé tegyék az átvitelt a döntő tényezők előtt. Mi pápaiak nyugodtan vártuk ez ügy fejleményét, megtéve azon lépéseket, melyeket az iskolának városunkban megtartása végett első sorban megtenni szükségeseknek tartottunk. Talán ez a nyugodtság adta az egyik igen tisztelt veszprómmegyei bizottsági tag ur szájába azon szavakat, hogy ő még nem lattá, hogy valamely város első sorban a megyéhez forduljon, mielőtt maga valamit tett volna oly ügyben, mely legelső sorban s leginkább őt érdekli. A vád meg nem érdemlett és korai. Meg nem érdemlett azért, mert Pápa város eddig is segélyezte a főiskolát évi 600 frttal, s igy nem lehet szemére vetni azt, hogy e kulturális intézményért semmit sem tett volna. Korai azért, mert a város a segélyezés módját mint azt az október 29-iki inditványban az indítványozók jelezték is, a megye határozatától tette függővé. Most, hogy vármegyénk főispánjának nagylelkűségéből, s a megye közönségének áldozatkészségéből egy szép telek áll az uj iutézet fölemelhetósére, most hogy előttünk áll a komáromiak által elért eredmény képe, 'igen is itt van az ideje, hogy a város mint ilyen a maga részéről is meghozza az áldozatot a helyzet ós saját erejének megfelelöleg. Majd a legközelebbi megyegyűlésen tessék Pápa város eljárását birálat alá venni, megnyugtatásul azonban előre is kijelenthetjük, hogy vádra nem lesz ok. — A veszprémi lapok — s ezt hálával ismerjük el — különbség nélkül támogatták városunknak a megyéhez benyújtott kérvényét. „Minden föltétel nélkül" — a Veszprémi Független Hirlap; „föltételesen", ba t. i. a veszprémi gimnázium is részesül ugyanakkora segélyben, a Veszprém ós az egyházi jellegű Veszprémi Közlöny. Mi már mult számunkban kijelentettük, hogy a veszprémi gimnázium segélyezéséhez kész szivv.-l csatlakozunk, mert culturalis intézményeknek vármegyénkben megtartása, vagy fejlesztése csak a közügynek használhat. Ezt hangsúlyozza a Veszprémi Közlöny is következő szavaiban: — „Ha megadják az intéző körök a kiktől a folyósítás függ mindkét intézetnek az azonos nagyságú segélyt, ugy minden félreértés kizárása mellett mindkét intézettel jót fognak tenni, s egyaránt hálára köteleznek le a megyében mindenkit. Elődeink egyformán osztozkodtak az alap megteremtésénél a teherviselésben, legyen tehát az osztozkodásban az utódok osztályrésze is egyforma. Egyébként ha az intéző körök a veszprémi főgimnáziumnak megszavazzák a 20 ezerét, ugy nem csupán a katholikusoknak, ha pedig a pápai főiskolának szavazzák meg a 20 ezerét, ugy nem csupán a reformátusoknak szavazzák meg a vármegye urai. Amabba is járnak reformátusok, meg emebbe is járnak katholikusok. Megszavazás esetén a nyertes mindkét esetben csak a jóügy lehet, melyet ép ezért az intéző körök szives figyelmébe ajánlunk. Nyissa meg tehát a vármegye azt az erszényt, melyet tudvalevőleg megnyithat s adja meg mindkét in'bézetnek a kért segélyt tekintet nélkül ama jellegre, melyet mindkét intézet homlokzatán visel." Adja meg a kért támogatást s ekóp koronázza meg a hála érzetével a haldokló önkormányzatot, megyei autonómiát." Főiskolánk kérdése a megyegyűlésen. A „M. TJ." nyomán irjuk a következőket : Veszprémmegye maradandó emléket szerzett nevének ós követésre méltó példát nyújtott a többinek legutóbbi megyegyülése alkalmából. Szemben azon mozgalommal, mely Komáromban erőszakosan megindittatott Pápa ellen, hogy innét a százados ev. ref. főiskolát elvigyék Komáromba, — Veszprémmegye is megmozdult. A megyegyüléshez a pápaiak kérvényt intéztek, hogy a vármegye nyújtson segélyt a pápai főiskolának Pápán való megmaradása mellett. A veszprémiek értesülvén a pápaiak kérvényéről, ők is segélyért folyamodtak a megyéhez, mert a veszprémi róm. kath. hitközség sem képes a piaristáknak újonnan felállított főgimnáziumi osztályait kellő felszereléssel ellátni. Mindkét kór vény egyszerre került a megyegyülés elé, melyen a bizottsági tagok szokatlan nagy számmal jelentek meg. A még mindig betegeskedő Esterházy Móricz gróf helyett Véghely Dezső kir. tan. alispán elnökölt, ki bejelentette a megyegyülósnek, hogy a főispán gróf táviratilag köszönte meg a múltkori megyegyülósnek szives részvétét. Elnöklő alispán bejelenti, hogy a főispán gróf egészségének végleges helyreállítása czéljából szabadságidőt nyervén, a kormány a főispáni teendőkkel öt bizta meg. Most következett az egész délelőttöt betöltő ügy, a pápai és veszprémi főiskolák segélyezésének kérdése. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő indítványozta, hogy minden más ügy előtt legelsőben is az egész vármegyét érdeklő főiskola ügy vétessék elő, mit a megyegyülés egyhangúlag elfogadott. Kolozsváry főjegyző ismertette az állandó választmány javaslatát, mely a két főiskola részére kért 20,000 frt segélyt pótadó kivetése által indítványozza megszavaztatni. Ezzel szemben Szabó Imre, Barthalos István, Fenyvessy Ferencz, üainprecht Antal, Kenessey Pongrácz, Andre ü-yula, ós társai külön inditványnyal lépnek föl, mely szerint a 20—20,000 frt segély nem pótadó alapján, hanem akként adassanak meg, hogy részben a már más nevelési czélokra megszavazott évi segélyek ne a nevelési (nemesi) alapból, hanem az árva és iparczólra való alapból fedeztessenek ós az igy felszabadult segélyek és a tisztviselői nyugdijalapra már megszavazott pótadó egy perczentjének fele négy éven át a pápai és veszprémi főiskolák segélyezésére fordittassók. Szabó Imre behatóan ós szakszerűen indokolta indítványát. Ellene Csaj>ó Kálmán szólalt fel, meglepetésnek tartja a kérdést, nem akarná a nyugdijalap egy részét más czélra konfiskálni, bár elismeri, hogy a pápai és veszprémi főiskolákért kell tenni valamit. Zichy István gróf azt tartja, tessék Pápának magának gondoskodni a főiskoláról, a mpgyónek semmi köze hozzá. Komáromban is csak egyesek irták alá a segélyt és nem a megye, iZajos ellen mondás). Szóló ezt az újságból tudja. (Közbekiáltások: Rosszul tudja.) Kemény Pál orsz. képv. elhalasztani indítványozza a kérdést, mert nem látja veszély ezettnek sem a pápai, sem a veszprémi gimnáziumot. Szóló beszélt komáromiakkal, ezek sem tartják komolynak a komáromi ev. reformátusok szándékát, ők maguk mondták, hogy nem lesz abból semmi sem. G-yurátz Ferencz ev. lelkész nagy tetszés mellett szól a segélyezés mellett, metyet a felekezeti béke és áldozatkészség szép példájának tart. Krisztinkovics Aladár lelkes szavakban emlékezik meg a pápai főiskoláról. Bár volna a megyének három főgimnáziuma. Mind a hármat kellene segélyezni. Nem akarja elhalasztani a kórdóst, mert nem tudja, megéli-e ö a holnapot. Már pedig élete legszebb napjának tartja ezen ülést, hol segélyt szavazhat meg a pápai főiskolának. Rainpreckt Antal püspöki kormányzó fontosnak tartja a kérdést kulturális szempontból, nem helyeselné, ba a pápai főiskola ügye felekezeti szempontból tárgyaltatnék. Altalános helyeslés mellett szól az ügy érdeméhez. —- Barthalos István előadja a dunántúli ev. ref. egyházkerületben a pápai főiskola ügyében történteket. Nem érti Zichy grófot, ki azt hiszi, hogy a megye Pápa városának és nem a megyének és iskolának szavazza meg a segélyt. Melegen apellál a megye áldozatkészségére. Horváth Lajos, Andre Gyula elállanak a szótól. Bendekovics oszlopi plébános, mig a megyében nincs mindenütt kisdedóvoda, addig ö sem a pápai, sem a veszprémi kath. gimnáziumnak egy krt sem szavaz meg. Luxus az egész. (Nagy tlerültség.j Usete ügyvéd általános figyelmetlenség között beszél a megye korifeusairól, mire Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő emelt szót. Üdvözli Krisztinkovicsot lelkes felszólalásáért, majd sorba veszi a Szabó Imre-féle indítvány ellen felszólalókat. Megjegyzi Csapónak, hogy meglepetésről nem lehet szó, hiszen maguk a megyei lapok hetek óta tárgyalják, és pedig sok jóakarattal, az ügyet. A kórdós azért merül fel, mert igenis veszély fenyegeti ugy a pápai, mint a veszprémi főiskolát. Bezzeg Komárom egyhangúlag lépett fel s ezzel szemben Veszprém megyének is át kell éreznie, mivel tartozik a magyar nemzeti kultúrának és saját megyéjének. Zichy gróf nem jól olvasta az újságokat, mert hisz minden lap irt a komáromi tervezTÁHC11 Egy boldogtalan asszony. Irta; Gold lajos. Borongós őszi nap volt. Halottak napja. Fagyos északi szól süvített végig a csendes sírokon. A temető évszázados fáit meg-megrázta az erős szélroham, tördelte az elszáradt ágakat, letépte az elsárgult falevelet és megzörögtette a száraz avart, mely az utakat egészen ellepte. A nyugalmas néma csendet szokatlan zaj váltotta fel. Csendes mély álmukból felzavartattak a halottak, a gyászolók kiragadták őket egy pillanatra a feledés birtokából ós a kegyelet megkoszorúzta az elhalt kedvesek sírját. Az esti homályt ezer és ezer apró móos világa űzte el, halvány fényt vetve c nyüzsgő emberáradatra, mely az egész sírkertet megtölté. Elhunyt szeretteit kereste fel sze-góny és gazdag egyaránt. A gyönyörű babérkoszorúkban, melyek a pompás emlékkövet majd egészen elborítják csak ugy nyilvánul a kegyelet mint a néhány szál virágban, mely a behorpadt sir korhadt fejfáját ékesíti. A fájdalmas vissza* emlékezés könnyeket csal minden ember szemébe, egyaránt szakit fel rég behegedtnek hitt sebeket ós az ima, mely ajkainkon kél, egyformán talál meghallgatásra az Égben. A temető látogatottabb helyein azonban .a fény, pompa és ragyogás közepette nem merülheti el a gyászoló bánatában, nem lehet oly mély a fájdalma, mig távol a zsibongó tömegtől az alacsony sírkeresztek között megkapóbb a gyász, súlyosabb a bánat, kínosabb a megemlékezés. A sírkert egyik távoli elhagyatott részében magas nyúlánk termetű nő időz már hosszu-hosszu idő óta egy frissen hantolt kis sir mellett. Szemei merev tekintettel nyugodtak a sírhalmon, arczát egészen kipirositá a metsző hideg szél, majd felborzolta haját és könnyedén játszott annak szálaival. Ugy állt ott mint egy kőszobor. Fekete gyászruhája remekül simult fenséges alkatához. Csupán keblének hullámzása árulá el a benső küzdelmet, mely lelkét dúlta, azt a szenvedélyt, mely szivét marczangolá. Szegény asszony! Egy megrázó tragédia az élettörténete. Tizenhét éves korában kezét nyujtá egy fiatal kereskedőnek, mert szülei igy határozták. Szokva volt az engedelmességhez, tudta azt is, hogy távozása által könnyít szülei sorsán, a súlyos gondok egyikétől megmenti őket. Fiatal lelkét nem mótelyezé még meg a képzelődés, üres ábrándok sem foglalkoztatták, szivében még nem kelt a szerelem napja. Nem ismeré az aranyos napsugár éltető melegét, az öröm mámorát, midőn az delelő pontját, legmagasabb hőfokát éri el, de a leáldozó nap halványuló sugara is érzéketlenül hagyta- szivét,- nem érzett boldogtalanságot midőn az éjszaka reá borult a láthatárra és átvette uralmát a sötétség. Férjéhez nem köté ugyan a vonzai lom egy szála sem, de ellenszenvvel sem :; volt iránta házaséletük kezdetén. Férje szeretettei vette körül, figyelmes volt iránta, elhalmozta mindazzal, a mi után vágyakod ott és ez hálára kötelezte öt irányában. Később azonban kedvezőtlen üzleti viszonyok gondja elterelte a férj figyelmét a gyöngédségektől. Szerencsétlen vállalkozások az anyagi bukás szélére vitték, ugy hogy a gyenge nőnek kellett keserves küzdelmet vivnia a megélhetésért, mert beáJlván a nyomor, a komoly munka szükségessége, férje tehetetlenül, fegyvertelenül állt az élet heves barczának közepette. Hiányzott nála a munkavágy, a tetterő, a szorgalom, a férfias erények mindegyike. A szánandó asszony tisztán látta a kanyargó örvényt, melyben elébb-utóbb elbukniok kell, de nem volt elég ereje szembe szállni a veszólylyel, félre állott tehát kis gyermekével az útból, nehogy ő is elsodortassók. Visszaszállott a szülői házba kimerülve, szárnyszegetten, beteg lélekkel. Rövid idő alatt a tönk árja összecsapott férje felett és ő hálát adott Istenének, ki ideje korán megmentette a bukástól és csupán teljes szabadságának elnyerése képezte még szive vágyát. A végleges elválás kieszközlósét kisérló meg, férje azonban nem volt hajlandó abba beleegyezését adni. Ezen körülmény gyakran nyugtalanitá, de az önfentartási ösztön annyira igénybe vevó minden idejét, hogy nem foglalkozhatott oly gondolatokkal, melyek beteg kedélyét felizgathatták volna. Egyedül az anya magasztos feladatának élt. Küzdelmeiért kárpótlást nyújtott drága magzatának édes csókja, annak T vidám nevetése felviditá, elfeledtető minden bánatát. Az; Ég azonban megirigyelte e bájos kis angyalt a földtől és egy téli napon magához szólította. Hiába akarta az anya saját testével megváltani gyermeke életét, az átvirrasztott éjek áhítatos könyörgése nem birta megváltoztatni a halálos ítéletet, az alig virágzó kis bimbót korai dér ölte meg: a kanyaró veszélyes betegsége. E csapás teljesen megtörte a gyenge nőt. Kis leányának elvesztése után jött csak tudtára elhagyatottságának. Csak most látta igazán életének ürességét, sivárságát ós gyűlölettel gondolt arra, ki boldogtalanságának, okozója volt. Esténkint midőn az erejét majd meghaladó munka után pihennie kellett és elmerengve ült kis szobájában, gondolatban újra átélte a szomorú szenvedésteljes napokat, vágyódás fogta el világosság, napfény és boldogság után és ilyenkor mólyen érzó, mitől van megiosztva. Szinte örült ba magányát, mely lelkének lehangoltságát csak fokozta, egy ismerős fiatal hivatalnok, ki szüleinél volt lakáson, megzavarta. Közönyös dolgokról beszélgettek csupán, együtt csevegtek séta közben csendes nyári estéken és hazatérve mégis kimondhatlan érzés, csodálatos varázs töltötte el egész lényét. Igazi gyönyörerzet fogta el szivét ós foltárva annak titkos rejtekhelyét, be kellett vallania, hogy szereti e fiatal embert első szerelmének egész tisztaságával, ifjúságának teljes hevével. Az ifjú igazi férfi szépség • volt, az erő teljességével ós hatalmával megáldva. Előkelő' magatartása, kedves modora mindenkit elbájolt, ki vele beszólt. Üsszpon tosult benne ama tulajdonok mindegyike, melyek a női szivet rabságba ejtik. A szegény asszony szivében támadt érzelem pusztító lángja megkezdi működését, noha a nő egyetlen gondolattal^ mozdulattal sem árulta el a rakonczátlan kis hus darab erösebb dobogását és ritka erélylyel akadályozá meg a báborgó érzelmek kitörését. A platonikus szerelem ártatlan örömeiben, melyek egy pillantásban, kézszoritásban, nyájas szóban nyilvánulnak, talált kárpótlást ós a jobb jövő reményével némitá el szivét, mely szokatlan erős hangon kezdé követelni jogait. Oh mily boldog volt, midőn képzeletben látta magát a szeretett férfi oldala mellett boldogan, imádva, istenítve ! Mily diadal volt ez az eddig elnyomott szívnek, mely most Messiásának közeledtével csak ugy feszült a kielégítésért! Es a mily mértékben fokozódott a szerelem láza a szeretett ifjú iránt, ugy vált mindig elkeseredettebbé a gyűlölet férje ellen. Szabadulni vágyott tőle minden áron, minél előbb. A hosszú időre elitélt gályarab nem rázza oly türelmetlenül súlyos lánczait a börtönben, nem várja oly szivrepesve a megváltás óráját, mint e nő az elviselhetetlenné vált kötelék szétbontását, mely a gyűlölt emberhez fűzi, és nem viseli a rab oly szégyennel a homlokára sütött bélyeget, mint ez aszszony a férje nevét. Feláldozta keservesen megtakarított filléreit, hogy véget vessen gyötrelmeinek; egy ügyvéd által megindittatta férje ellen a válópört. Várta már napok óta az eredSQ.