Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-02-07
Megjelenik ^ jf .;' ' - /^— . J PAPAI LAPOK, i Megjelenik m^ijtle ii vasár n a ji. Közérdekű sürgős közlésekre konmUnt rend ki vilii számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap ' v azérk. hivatalába küldendők. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Tél évre 3 fr Négyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula papirkereskedése, főtér) küldendők, Papa város (hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A városi nyugdíjszabálytervezet és a vármegye. Mult év július 19-én megjelent 294k számunkban e sorokat irtuk: >k nyugdijszabáiyzat tervének ügye már hosszú idő óta húzódik s egyes fázisaiban eléggé ismert a közönség előtt. Tarosunk kérvényezett, hogy a megyei nyugdíjalap javára fizetendő 3 /* százalékból '| 4 saját létesítendő nyugdijunk javára visszaadassék s a vármegye ezt megengedte; elkészítettük a nyugdijtervezetet, melyben ezeu \ mellé még '{. kértünk kivettetni, s ezt a vármegye azon alapon, hogy ezt nem tartja elégnek s bizonytalan megadóztatásnak a város polgárait kitenni nem akarja, — elutasította. Ezt az elutasító határozatot a város polgármestere megfölebbezte s az ügy most folyamatban van. ,JJ Nem szándékozunk a -ní^ttzat financiális oldalát ^bírálat alámenni, bár e szempontból sem állhatná ki a bírálatot. Csak azt konstatáljuk, hogy a végzés alkotói a helyett, hogy mint határozatukban kifejezik, a város adózó polgárainak terhét könnyítették volna, ezen határozattal épen az ellenkezőt, a terhek esetleges súlyosbítását érték el. Pápa városa mindaddig, mig nyugdíja nincs, nem adhat nyugdijat, de adhat s mint erkölcsi testület köteles is adni kegydijat A legutóbbi tisztújítás alkalmával maga vármegyénk alispánja hangoztatta emez, a városra háramló kötelezettséget azon néhány elaggott városi tisztviselővel szemben, kik nyugalomba vonuihatásért kérelmeztek. A város teljesítette is becsülettel e becsületbeli kötelességet, s megadta kegydijképen azt, amit az állami tisztviselők nyugdíjképen hason minőségű szolgálat után kapnak, megadta pedig a közpénztár rovására. Már most ugy áll a dolog, hogy a megalapítani szándékolt nyugdíjba minden egyes hivatalnok egyszer s mindenkorra lQ^^t, azután pedig évenként 2 "| 0-ot számokban kifejezve egyszer s íund^'korra eca 1500 frtot, azután pedig éveüként 300 frtot. Ezért a hozzájárulásért azután kapnának annyi nyugdíjat, amennyit a város most, a hivatalnokok minden hozzájárulása nélkül, kegydíjképen fizet. Hogy ez a különbözet néhány év alatt igen jelentékeny, s hogy e különbözetet mindaddig, mig nyugdíjszabályzatunk elfogadva nem .lesz, a várospolgárainak kell megfizetniük és pedig nagyobb hozzájárulási százalékkal, mint amekkora akkor szükségeltetik, ha a hivatalnokok is teljesítenek törzs és évi befizetéseket; — azt bővebben magyarázni teljesen fölösleges volna.« A fölebbezés most már a minisztériumtól vissza is került oly határozattal, mely fényesen igazolja álláspontunkat, s melyet annál szívesebben iktatunk egész terjedelmében ide, mert egy oly pontra is fölhívja a közönség figyelmét mely a mi figyelmünket is kikerülte. »Teszprem vármegye törvényhatósági bizottságának f. é. május hó 4-én s folytatva tartott közgyűlésében 360. sz. a. hozott határozatával Pápa rendezett tanácsú város képviselőtestülete által 1890. deczember hó 13-án tartott közgyűlésen 124. sz. a. hozott határozattal alkotott nyugdijszabályrendelet helyben hagyását azon oknál fogva tagadta meg, mert a nyugdijalap létesítésére a szabályrendeletben kijelölt jövödelmeket egy életképes nyugdíjalap képzésére kielégítőknek nem tartotta. Ugyan•ezért ezen határozattal a város közönségét felhívta, hogy azon kérdést vájjon néni volna-e a város hajlandó bizonyos évek sorára megállapítandó nagyobb anyagi hozzájárulással oly alapot létesíteni, mely az előre látható nyugdíj igények kielégítésére elégséges lenne, vegye tárgyalás alá. A törvényhatósági bizottság ezen határozatát a város képviselőtestületének f. évi július hó 11-én 98. sz. a. hozott határozata következtében a város polgármestere, valamint Vajdíts Károly és társai képviselő testületi tagok felebbezése folytán megváltoztatom és a vármegye közönségét felhívom, hogy a szóban levő szabályrendeletet érdemleges és részletes elbírálás alá vegye s az iránt határozatot hozzon. TÁRCZA. 'z Uti napló. Irta: GIZELLA. n. Erdély. (Folytatás.) Az egyszerű kis vendéglőben itt a magányban, bizony igen szerény ebédhez jutottuk volna, ha olyan gondos uti Harchálunk nincs, mint ami kedves tábornok sógorunk,-ki csomagoltatott, pompás falatokat, kitűnő borokat, — rendelt friss pisztrángot (mit az Öltből hoztak), mely piros pettyezett hátával talán a legköltöiebb hal, — és mi lucullusi étkezéshez jutottnak ! Kedv sem hiányzott, még élezés tósztokra is került aki nem akart is beszélt, éltetve kedves Meczetíás kalauzunkat, kinek e sikerült szép kirándulást köszönhettük! Ez alatt kiderült, még egy csomó virágot szedtünk a határszéli flórából és újra visszaindultunk. A nap beragyogta az eső áztatott völgyet, — az Olt még erősebb áradással zúgott* a vidék még szebbnek tetszett. — Helyiségekbei), melyek reggel néptelennek látszottak, — szinte élet uralkodott, nyitott kapuk alatt, egész csoport asszony, leány dolgozott, még pedig hónaaljhoz szorított hosszú pálezára erősített vásznon varrogattak, vagy orsót pörgettek, — nyitott ablakaikon át láttuk a sok szép tarka azövéazéttel felhalmozott ágyakat, függönyöket és térítőket. Mintha mind félgyászt viselnének, ugy vannak öltözve, fehér vászon szoknya és ing, fekete katrincza elöl, hátul — fejük könnyű szövettel ügyesen beburkolva, — mint valódi Elektrák ez öltözetben ugy néznek ki e fekete szemű többnyíre csinos varokn Mwonyok. — Hasnk telve csinos német feliratokkal, — némelyek kapuján tarka disz és sok faragvány. Sógorunk kitűnő térképe, (melynek kezelésére ő tanított) pontosan megmutatta a legkisebb változatost— hidat, erdőt stb. - idegen nélküle talán nem is tudná felfedezni mindazt: Elhagytuk lassankint a vad vidéket és újra Szebenbe értünk, egy szép kirándulás és feledhetlen nap kedves emlékével gazdagabban! A reggeli vonattal újra tovább utaztunk, illatos rózsákkal kezünkben búcsúztunk tőle, kinek a szebeni napokat köszönheténk ! Vízaknánál többen szállottak ki, e rég ismert sósfürdőket igen sokan használják. Szomorú emlékű helynél, háromszáznál több honvéd esett el 1849-ben, kiket egyik akna mélységébe sülyesztettek, azonban ez év tavaszán, annyi idők után, a sósviz forrás más utat törve magának, felszínre hozta néhány bajnok tetemét. Ismét megjelentek ők, kiket 42 év előtt megsirattak és most újra őket megillető kegyelettel viszszaadtak a földnek. — Magaslaton vas rácscsal köritett obeliszk áll, melyet az elesettek emlékére helyeztek oda 1880-ban. • A Kis-Küküllő széles medre, mint pocsolya, — egész kavics és homok szigetek képződtek e gyér viz folyásánál. — Kis-Kapastól a Brassó felé induló Vonattal folytatjuk utunkat, figyelmünket leköti a vidék, régi nagy templomok körül épített kőfallal, kastélyok, csinos városok. — A völgy Fehéregyház felé kitágul, pompás kép tárul elénk, háttérben a Hargita kékelő csúcsai, erdős hegyek, a Küküllő fényes fodraival kigyódzik, pompás kukoricza, komló földek, kastélyok. Egy kis torony nevezetes emléket őriz, mert innen lőtte le a város egyik polgára szerencsés czélzással Ali Pasa hadvezért, ki elefánton ülve vezette nagy seregét, és már-már a várost hatalmába kerít*, h* a golyó halálosan nwn frj, A szóban levő törvényhatósági határozat indokai ugyanis alaposaknak nem tekinthetők, mert a szabályrendelet 3. §rának 1-ső pontja szerint a város 18 éven át évenkint az állami adó '^"| 0-ával járulna az alapfke gyarapítására, ezenfelül a 31. §-a szerint, ha az alap félhasználható jövedelmei kezdetben vagy egyáltalán esetleges nagyobbmérvű nyugdíjazások avagy ellátások miatt a szükségletet nem fedeznék, a mutatkozó hiányt a város közönsége fogja pótolni. A város közönségének ezen hozzájárulása, mely egyébként saját jól felfogott érdekének is megfelel, miután .eddig kegydijakat szokott tisztviselői részére megszavazni, a nyugdíjintézet fenállását biztosítja és épen a lakosságra volna nagy teher az, ha a törvényhatóság határozata értelmében néhány óv alatt létesíttetnék oly alap, melynek jövőd elme a szükségletet fedezné. A szabályrendelet részletes elbírálása tekintetében figyelmeztetem a vármegye közönségét, hogy a nyugdíjintézet tagjai által fizetendő évi 2"| 0 megfelelőleg felemelendő lenne. A 3. §-a 1. pontját illetőleg pedig, hogy ezen városi segélynek külön pótadó utján leendő fedezete helyett czélszerííbb a költségvetésbe évenként a megfelelő állandó összeg felvétele. A gyámtartalékalapnak városi, jelesül nyugdíjazási czélokra szándékolt igénybe vétele és a vármegyei tiszti nyugdíjalapba a város által fizetett járulék egy részének a létesítendő városi nyugdíjalap részére leendő átengedése tekintetében végre megjegyzem, hogy mindkét ügyre vonatkozó határozatok csak külön felterjesztés utján kérelmezendő helybenhagyásom után lesznek végrehajthatók. Szalavszky Gyula államtitkár.« Az a pont, mely mint említők, ami figyelmünket is kikerülte, s mely a minisztérium részéről igen helyesen jegyeztetett meg: annak tekintetbe vétele, hogy városunk a nyugdíjalapnak rohamos megteremtésével sokkal nagyobb áldozatot róna a közönségre, mintha ez alapot a szükségletek helyes tekintetba vételével lassanként teremti meg. Mert vegyük föl, hogy évi 4°| 0 pótadóval sikerül öt év alatt 20,000 frtot előteremtenünk, de a nyugdíj egyáltalán nem lesz igénybe véve, nem sokkal czélszerübb lett volna-e a közönséget meg nem terhelni s a nyugdíjalapot lassanként teremteni meg? Igen, de hát ha igénybe lesz véve? ! Ha igénybe lesz véve, akkor még j mindig lehet ahhoz az eszközhöz fordulnunk, amelyhez most is kell fordulnunk, mikor a város kegydijat osztogat s nagyon elhibázott dolog olyat állandósítani kezdetben, a mire cSak a végső esetben van szükség. A májusi közgyűlésen lesz a nyugdíj szabályzat érdemlegesen elbírálva. Mi kérjük a megyét, ne gördítsen akadályokat oly ügy elé, melynek mielőbbi megvalósítását ugy általános emberi, mint közigazgatási szempontok követelik. Ipariskolák. Volfc már szó e lapok hasábjain a kereskedelmi ministernek azon nagyfontosságú rendeletéről, melyet az ország iparának emelése és fejlesztése céljából, az ipari szakiskolák vagy tanműhelyek létesítése tárgyában, az egyes ipar és kereskedelmi kamarákhoz intézett. A ministert ezen elhatározásra, — mint rendeletében maga is megemlíti — azon körülmény vezette, hogy szakképzett munkásokat és szakképzettséggel biró hazai munkavezetőket teremtsen, még pedig szem előtt tartásával, az ország egyes vidékeinek ipari-igényei szerint. Kivánatosnak jelzi a minister rendeletében, hogy valamennyi számbavehető s hazánkban fejlődésképességgel biró iparágra nézve oly ipariskola, vagy tanműhely szerveztessék, mely az [illető iparág legújabb haladásának színvonalán álljon ós egyúttal lehetővé tegye azt, hogy az illető iparágat iparosaink ide haza megtanulhassák s ne kénytelenittessenek e miatt külföldre menni. Kivánatosnak tartja továbbá, hogy a felállitandó szakiskolák oly iparágakat karoljanak fel, melyeknek fejlesztését országos és helyi érdekek kivánjá.k ós ezek vidékenként akként volnának elbelyezendők, hogy fej lesszók ós tökéletesitsók azon iparágakat, melyek az illető vidéken leginkább bírnak fejlödéskópességgel. A kereskedelmi ministernek ezen rendeletét örömmel üdvözölték iparosaink az ország minden részében. Az iparososztály felismerte, e rendelet nagy horderejét és legszebb reményekkel van eltelve a jövő iránt, mert meg van győződve, hogy a miniscernek ezen kezdeményező intézkedése által, a magyar ipar rohamosan fog virágzásnak indulni. A győri ipar és kereskedelmi kamarában is, nagy lelkesedéssel és örömmel vették tudomásul a kereskedelmi ministernek ezen rendeletét. A kamara nyomban kilencz tagból álló bizottságot küldött ki kebeléből azon utasítással, hogy a kamara kültagjaival érintkezésbe lépve, beható tanulmány és alapos megfontolás után, kellőleg indokolt véleményes jelentést terjesszen a kamara elé. A bizottság mint értesülünk már beadta jelentésót a kamarához, a hol a tárgyalást folyó hó 15-ik napjára tűzték ki. A tárgyalás természetesen azon jelentések alapján fog megtörténni, melyeket az egyes ipartestületek a kiküldőt) bizottsághoz beadtak. A pápai ipartestületnek véleményes jelentését a mult számunkban már ismertettük. Az ipartestület elöljárósága első sorban a szabó, csizmadia és cipész; másodsorban a fa és agyagipar tanműhelyeknek városunkban leendő felállitását hozta javaslatba. A testületnek ezen javaslata állitólag abban leli indokát, hogy Q-yör város a fa és agyagipar-tanműhelyek felállítását magának vindikálja. Kimondjuk nyiltan, hogy az. ipartestületnek véleménye helytelen. Az ipartestületnek minden feltétel nélkül a. fa vagy agyagipar köréhez tartozó szakiskolának felállitását kellett volna' javaslatba hoznia, mert egyedül ezeknek fejlesztése áll városunknak leginkább érdekében és ezen szakiskolák egyikétől vagy másikától lehet haszna a városnak. Tudjuk mindnyájan, hogy a fa és agyagipar az, mely nálunk fejlődóskópes stádiumban van, de a mi fő, megtalálhatók nálunk a kellékek is. Itt van közvetlen szomszédságunkban Tapolcafőn ós Yároslődön a kitűnő agyag és itt van közvetlen közelünkben a nagy Bakony erdő. Az első az agyag, a másik afaiparjnűhelyeknek városunkban leendő létesítése mellett harcol, mert könnyen hozzáférhető és olcsó anyag beszerzése az iparműhelyek számára feltétlenül biztosítható lenne, másreszt az agyagipar városunkban évtizedek óta számos iparosnak nyixjt foglalkozást, és kenyérkeresetet. . Ott vannak virágzó pipagyáraink, Segesvár meglep festői szjép fekvésével, a hegytetőn szászok által épített vár emelkedik, körfalakkal, tornyokkal, körül jövezi a város szép épületekkel nagy templomok, kastélyok. E régi szép város annyi nevezetességgel bir, megérdemelné, hogy mind azt felkutassuk^ — de mi csak a vonatról gyönyörködhetünk, szemünk alig bir elválni a szép látványtól. Képzetünkben egy „hőst" látunk, kinek nevét ismeri palota és kunyhó lakója egyaránt, nem csak költészetének, de hősies halálának is, fényes lapot szánt a történelem. Petőfi Sándor az, kí Segesvárnál — az oroszokkal ütközetben esett el 1849-ben — nem jelölheti márványobeliszk helyét, — ki tudja hol porlanak csontjai, — mintha csak érezte volna sorsát, midőn e költeményét irta „Egy gondolat bánt engemet," Ágyban párnák közt halni meg, Ott essem el én, A harcz mezején! Mig az ő halálára még ma is a titok fátyola borul, miután tetemét meg nem találhatták,— ugy a Bem tábornok által halálra talált Scariatine orosz tábornoknak 1852-ben emléket állítottak — (magaslaton nyugvó oroszlánt) — a hareztéren. A közelmúlt események színhelyén elmerengünk, szinte halljuk az ütközet zaját, — egyegy jaj kiáltást — de ez csak a gyorsvonat egyforma zúgása, — és egy szerencsétlen utas tompa felkiáltásai, kivel küzködnek kísérői, mert hisz a szegény őrült! Bukaresti nagy kereskedő, kit Karlsbadból hoznak, — ápolója s jó ismerőse (szánalomból) követi, — nehéz dolguk akad időnkint, midőn kiakar ugrani a coupé ablakán. — Nem valami jó hatással volt reánk e közeli Momsiédtág, — s csak hamar át is mentünk mi is az étkezőbe. — Igazán nagyszerű berendezés ez a „Nemzetközi étkező — és háló kocsi, az európai express vonat vaggonja." — Akár egy hosszú hidon, egyik vaggonból a másikba ugy megyünk át, mi alatta a gyorsvonat tovább rohan. Étkező conpéban szinte feledjük, hogy majdnem repülő étteremben ülünk, — pinezórek különféle nyelven beszélnek, — a különböző nemzetiségű utasokkal. A table d'hautnál sokan vannak, — az étkek igen jók, aránylag nem drágák, de a bor, az bizony eléggé meg van adóztatva, noha igen kellemes ital az „erdélyi pincze egyletből," különösen a „Leányka" bor. — Megnéztem a gyors utazó hotel konyhaberendezósót is, — szegény szakácsnál kifejeztem részvétemet, hogy ez égető hőséget, hogy birja ki, — szénnel fűtött, nagy tűzhely különböző részleteiből változatos menu került, — s mind ez ilyen szükhelyen, mondhatom ez is művészet.— A hálófülkék is egy-egy egyénre kényelmes berendezéssel, kis asztalka, chaise longue ágy, függöny stb. — és majd mind el is voltak foglalva, mert a Bukarestbe menő vonatnak rendesen igen sok utasa van. Földvárnál ismét festői várrom, melyet még 1222 a német lovag korszakban ópitettek, a vonatról minden oldalról láthatjuk e festői csoportot, miután körül visz apálya. Pompás málnát kínálnak az állomáson, fatörzsből ügyesen készült kis tartókban, mi eredetien veszi ki magát. (Innen többen Élőpatakra mentek.) Nagy bivaly csordák hüseltek pocsolyákban, Bot falunál nagy cznkorgyár telep, az egyetlen Erdélyben,—a távolban a határszéli hatalmas hegyláncz emelkedik, a merész Bucsecs, a büszke Királykő, a Czenk ás Várhegy mind ott kékellenek és mi vágyó szemmel nézünk a távoli hegyormok felé! Mir ast húszuk, hogy Brassóba vagyunk t de ügyes fordulással még egy hegyet kerül a • vonat, s igy érünk csak a várostól távolabbi állomáshoz. — Milyen forgalom ez itt, menynyi utas, — alig jutunk kocsihoz, bár elég van az állomáson. A vámnál 6 krt fizetünk „Pflastermauth bilieteket" kapunk a „Commune Kronstadtól" és Hotel Bukarestbe szállunk.—. Brassó nem csak érdekes, de költői szép város, az ő hegyeivel körülvéve, régi épületeivel, fellegvárával, — igen emlékeztet, de méltóan versenyez Salzburggal. A (961 mtr magas) Czenk, mintha sötétzöld bársony palástba lenne, olyan erdő dúsan büszkélkedve védi a várost. — Igen kényelmes serpentin séta ut vezet fel a Csúcson sziklából kivésett kis menház, a „Bethlen barlang," melynek létesítése az új minister bőkezű ajándékából ered. Itt pihentünk; — szemünk ejó felséges látvány terül, — alattunk a város ezer épületeivel, mint egy ház mozaik, — a városház, — templomok kiemelkednek mint régi ékszeren a kimagasló disz, — a hegyoldalokban a bevágások mint számtalan Schott-Wiének, — fehér házsoraik utczáikkal befutva a hasadé-, kokat. — Kis kertből zene hangjait véljük hallani, apró alakok mozognak, lobogók lengenek, a „Torna ünnepély" ez, — mintha színházi látcső vön megfordítva néznénk — olyan kedves e mozgó kis* kép. — Ott a mogorva hegyek, pompás völgyek, messze helységek vágy. 14-et látni — a kép nagyszerű — ezt elképzelni — - soha feledni és még kevésbe leirni nem lehet, azt a hatást mit a Czenkrőli áttekintés előidéz/ — Gondolatban ujrá-ujra viszszaszállok oda a hegy oromra, mely annyi gyönyört szerssett! Pár pereznyi úttal felérünk egészen a tetőre, ott kis erődöt képező várfal emelkedik, mely restaurálva van, s állitólag még 13 századból német lovag vár (Brassó vár) maradványait képezi. Az alkonyodó nap suga6
