Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-10-16

S< Megjelenik ni i II (1 e II v a sá r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre konmkiui rendkivüli s z á m o k adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a 2£ szerk. hivatalába küldendők Pápa város IDÁDAT T ADAV rAiül JjüiUlit h a t 5i Előfizetési díjak. K' Egy évre 6 fi-t - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el ő r e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a kiadó hivatalába (Kohn Mór liai * Wrlapközvetitő iroda) küldendők, <• ^nak és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Főiskolánk.*) Révkomáromban a legutóbbi napokban élénk mozgalom indult meg arra, hogy nevezett városnak felsőbb tanintézete legyen. A kezdeményezés igen kecsegtető a helyi érdekre nézve és az elismerés is megilleti azon férfiakat, a kik a tudomány oltárára áldozatot hozni sietnek. De nem hallgathatjuk el meglepetésünket a felett, hogy ezen jó urak saját érdekeik miatt másokat czéloznak szerzett jogaiktól megfosztani és uj intézmény felállítása helyett oly régi hírnevű és virágzó iskolát, mint a pápai kollégium, akarnak lerombolni. A napilapok keretében megjelent szűkszavú közlemények nem engedték tisztán látni a törekvéseket, melyek a Révkomáromban egybegyűlt tanácskozókat vezérlik; de a dunántúli egyházkerület hivatalos lapjának legutóbbi számában megjelent bővebb tudósítás kissé fellebbentette a fátyolt és belepillantani enged azon későbbre szánt meglepetésekbe, melyek akkor nyomulnának előtérbe teljes meztelenségükben, ha az egyházkerület esetleges többsége könnyelműen bele menne oly határozatba, melylyel a pápai ev. ref. egyház által alapított és az egyházkerületnek csak gondozás és felügyelet végett 1809-ben átadott főiskolának megszűnését lehetővé tenné. Hogy a pápai főiskola a dunántúli egyházkerületnek nem szabad rendelkezése alatt álló tulajdona, megmutatja a telekjegyzőkönyvek egyszerű megtekintése és azon körülmény, hogy a pápai főiskola pénztára az egyházkerület pénztárától mindenkor elkülönítetten kezeltetett és igy kezeltetik a jelenben is. Hisz tudjuk, hogy a felekezeti legkisebb iskola is az egyházkerület főfelügyelete alatt áll, de annak tulajdonjogát az egyházkerület nem vindikálhatja, igy állunk a pápai főiskola kérdésével is: meg van az*) E czikket a »Magyar Ujság<-ból vesszük át, mely városunk és vidéke érdekeit melegen szokta képviselni. zal szemben a kerületnek felügyeleti jogosultsága és fentartás iránt való erkölcsi kötelessége, de azt áruba nem bocsáthatja ós egyes vidéknek el nem ajándékozhatja. Szóba jött a komáromi vegyes értekezleten a pápai főiskolára tett alapítványok kérdése is, melyekről nagy bölcsen kimondatott az, hogy azokról az egyházkerület szabadon rendelkezhetik; de hála törvényhozásunk bölcsességének, mely az alapítványok leglTbb ellenőrzését az alkotmány védbástyájába felvette és a korona jogai közé sorolta az ellenőrködést a felett, hogy a tett alapítványok az alapítók intenciója szerint kezeltetnek-e? S valamint már egy izben alkalmazta a korona »veto« jogát a komáromiak hason irányú törekvéseivel szemben a múltban, ugy bizonyára alkalmazni fogja a jelenben is. Tiltakozunk az ellen is, hogy a komáromi értekezlet határozata a dunántúli egyházkerület tényének tekintessék, mert azon a kerület alkotó tagjainak többsége nem csakhogy meg nem jelent, de arra meghíva sem lett; annyival inkább csodálkozunk azon, hogy ezen értekezleten a kerület egyik elnöke: Pap Grábor püspök, mégis megjelent, holott előre tudta azt, hogy ezen értekezleten a kerület egyik vidéke üzen hatlat a kerület másik vidékének és a helyett, hogy tárgyilagosságának megőrzése czéljából néma szemlélője lett volna a történteknek, felszólalásával és a Beőthyféle iuditvány támogatásávaL nyíltan belement a küzdelembe, hogy főpapi állásának tekintélyét latba vesse a saját ambicziójának, illetve saját egyházközségének érdekében. Ha már jelen volt, főpásztori állásához méltóbban cselekedett volua, ha őszintén feltárja a helyzetet az értekezlet tagjai előtt, hogy ne ámítsák magukat és az egyházkerületet azzal, mint ha a kerületi főiskola részére a Rév-Komáromban felajánlott hely, a kerület ezen féltett kincse száraára egyáltalán alkalmas volna, mert hiszen legközvetlenebb tudomással kell bírnia arról, hogy a szóban levő telken éppen a komáromi egyház által a 70-es években épített uj bérház a talajviszonyok miatt és ár viz következtében leomlott; tudnia kell azt is, hogy a komáromi vár nem csupán parádéra építtetett és ""Komárom városa nem azért van sáticzokkal körülvéve, hogy a szőlőskertek a íi loxera ellen megvédessenek, hanem azért, hogy a monarchiának ezen egyik legjelentékenyebb erőssége valamikor az ellenség támadásaival szemben álljon; már pedig az ellenség bombái és gyújtó üszkei aligha fognák kímélni a kerület főiskoláját s mindenek felett annak kipótolhatlan gazdagságú könyvtárát, mire nézve nincs oly biztosító-társulat, mely kárpótlást nyújtana. De még azt is belátnia kellene, hogy a szülők tekintetéből és a nevelés szempontjából sem helyes az, ha a felnőtt ifjúság oly városba vonatik össze, hol a katonai elem dominál és igy a naponkénti összekoezczanásra alkalom adatik, sőt a legártatlanabb tüntetés esetén szuronyokkal találkozhatik. A legőszintébb örömmel üdvözölnénk azt a lelkesedést és áldozatkészséget, mely a komáromi értekezleten a tanügy, egyház és haza iránti szónoklatok kíséretében nyilvánult, ha nem tudnánk azt, hogy azon urak, kik a pápai kollégiumnak Komáromba való áthelyezése mellett most lándzsát törnek, mennyire elzárták füleiket és zsebeiket akkor, mikor anyagi erő hiányában a pápai főiskola »szabadon tenyésző fájának« egy-egy zsenge hajtását: a jogakadémiát és tanitó képezdét lenyesték. Mi nem féltjük a pápai főiskola sorsát, mert valamint a századok viharait egyre edzettebben kiáltotta, ugy most is elviseli a kjmáromi támadást s az egyházkerület kilencz egyházmegyéjében lesz elegendő elfogulatlan tanügy barát, kik a történelmi multat és az oktatás ügy igaz érdekét fölé helyezik a helyi érdek szűk látkörének s be fogják látni azt, hogy a mai viszonyok között sem a hazára, sem az egyházra nézve nem lehet üdvös az, ha a belső viszály magva hintetik el. _

h> TARCZA. MIÉRT SZERETTELEK?! Óh nem kárhoztatlak, engem illet a vád. Én sebzém meg magam, te csak a tört adád. Önön magam ütém szivemen a sebet Tudtam, hogy. nem szeretsz, miért szerettelek?! Láttam a megvető, a szánalmas mosolyt. A mely oly gyakorta ajakadon honolt, Jól tudtam mint gyűlölsz, mint kerülsz engemet; Miért imádtalak, miért szerettelek ?! Oly fájón epedve, vágyódtam utánnad, Óh pedig csak kin volt, midőn Iáthatálak, Csupán egy új döfés a régi seb felett; Miért imádtalak, miért szerettelek!! Érzem átkom súlyát, mely reám nehezül Látom mint sülyedek. megmenthetetlenül, Tudtam, hogy miattad ily nyomorult leszek, Miért imádtalak, miért szerettelek ? I És még most is kinnal szakadok el tőled, Midőn még álmodni sem szabad felőled, Tagadj meg örökre, tagadj meg engemet, Miért imádtalak, miért szerettelek?! Cilicsák Bei». A 2TŐ ÉLETKORA. A közönséges illedelem azt tartja: „Kern illik nőtől kérdezni, hány éves." Bölcs törvény ez, noha a kérdés magában oly ártatlan, a milyen természetesDe a legtöbb esetben kínos feszültséget okoz, hi fölvetik. Sok nő rossz néven Veszi e kérdést; jobban megneheztel, mintha valamely kérő egyenesen azt kórdexné tőle, mi a hozománya, a mi sziutén tévedése az Ízlésnek j és tapintatnak. Nagy misztérium is lehet a nők életkora, mert még Mózes is kíméletes volt Évával szemben, mikor a bibliát irta, mert életkoráról az egész öt könyvben egy kukkot sem szól, noha a többi szereplök életkorát nagy pontossággal jegyezte föl. Csak annyit tudunk róla, hogy fiatalabb volt Ádámnál, mert hisz az ö bordájából származott. Igaz, hogy Sárával szemben már nem volt oly udvarias, mert kíméletlenül oda teszi egy helyen: „Vala pedig akkor Sára kilenczven esztendős" — a mi nagy indiskréczió Mózestől. Meg is kapja a büntetését az, a ki ily kérdéssel zavarja a nők derült homlokát. A büntetés pedig abból áll, hogy a kérdező ritkán tudja meg a valót: még jó, ha egyáltalán feleletet kap. Egy hires pszikhologus azt állítja, hogy nem is jóizlésü az a nő, a ki életkorát, ha az bizonyos határokon túlhalad, elárulja a férfiaknak, azonban azt ajánlja, hogy szkeptikusan fogadjanak minden nőtől származó kijelentést, mely akár saját, akár más nőre vonatkozik. Mert' még a tizenöttízenhat évesek is meghamisítják életkoruk adatait ós — idősebbnek mondják magukat. Ez természetes is, mert ez a kor az, melyben a lányokat „süldők"-nek nevezik. Gyermekeknek már idősek, hölgyeknek nagyon is fiatalok. A legtöbb leány hát alig várja, mig tizennyolez éves lesz; de ha azután ezt a kort elérte, szeretne is ott megállapodni. A fiatalítás művészete csak a huszonharmadik életévben szokott kezdődni és sok nő, ha e koron túlhaladt, még csak sejtetni sem engedi az embert valódi életkoráról. Egy nagyhírű franczia színésznő, Dejazet Paula mindig mélyen hallgatott, ha életkoráról volt szó. Soha sem mondta meg senkinek, de mindig haragra lobbant ha tudni akarták. Egy alkalommal tanuképen állt a törvény előtt. A jegyző magánúton kérdezte egy intimus j elenlétében. — Uram — feleié a művésznő — igazán nem tudom hány éves vagyok. De különben is, minek olvasnám életéveimet? Pénzemet, zsebkendőimet, gyémántjaimat megolvastam, mert azokat ellophatják. De minek olvasnám éveimet, hisz azokból ugy sem lopnak el egyetlen egyet sem. A jegyző nevetett. — írjam tehát, hogy negyven éves? — Micsoda? — kiáltá a színésznő és odafordult intimusához. Mit szól e barbárhoz? Lehetséges, hogy negyven évesnek tartanak? — Rossz emlékező tehetségem van — feleié ez kitéröleg — nem emlékszem bizonyosan, hogy már harminczöt év óta működik a deszkákon, tehát nem lehet még negyven éves. — Jól van — monda udvariasan a jegyző — mondjuk hát: harminczöt éves. Mert hisz első föllépése alkalmával született a színművészet. Ez czólzás volt arra, hogy a művésznő öt éves volt, mikor először színpadra lépett. De hogy mikor volt öt éves, azt sohasem tudta meg halandó ember. Volt Dejazet Paulának egy kortársa, a hires balleteuse: Marignan Jozefa. Ez sem mondta meg soha senkinek, hogy hány éves, sőt születési helyét is gondosan eltitkolta, nehogy valamely kíváncsi vonatra üljön és megtudja a titkot. A párisi közönség égett a kíváncsiságtól, megtudni: tul van-e már a harminozadik éven. Nagy volt hát az Öröm, mikor egy szép napon közhírré vált, hogy 'a színésznő = Veszprém, vármegye törvényhatósági bizottsága f. évi október hóban tartott rendes ülésében az 1893. és 1894. évi közúti költségvetés tárgyalása alkalmával a következőképpen határozott: 1. Az 1893. évre a minimumokat a) az egyenes államadót nem fizetők minimumát három kézi napszám árának megfelelőleg 1 frt 20 krban, b) azoknak minimumát, a kik legalább két igás állattal bírnak, egy igás napszám árának megfelelő 2 frt 41) krban állapította meg. 2. Az 1893. és 1894. években útadó czimen az egyenes állami adók arányában kivetendő ós beszedendő összeget 8%-ban állapította meg a törv.-hatósági bizottság. Városunk ébredése. (—u) Nélkülözhetlen szűkségünk van — s ezzel gazdasági életünk egy nem kevésbbó fontos terére lépünk, egy a fejlettebb s több oldalúvá lett gazdasági élet szükségleteinek is megfelelhető jól fundált bankszerű pénzintézetre. Ez alkalommal nem terjeszkedünk ki részleteire a létesítendő intézetnek, a mely hivatva lenne mezőgazdaságunk, ipar és kereskedelmünk igényeit mindegyik természetének megfelelő módon kultiválni, s főképpen külön társaságok által gazdasági, ipar és kereskedelmi vállalatoknak létesítését előmozdítani. Annyit mégis szükségesnek tartunk már most megjegyezni, miszerint a megalkotandó intézetbe kell hogy bele vonassák a környékbeli gazdaközönség is, még pedig aktiv és passzív részvételével már azon okból is, hogy érdeklődését városunk iránt felkelthessük és megnyerhessük. Uj pénzintézet, bank! — fognak felkiáltani azok, a kik borzongással emlékeznek vissza a hetvenes évek elején itt csak ugy, mint az egész országban akkor járványszerüleg pusztított tőzsdejátókra, illetve súlyos vagyoni veszteségekre, a melyek következtében magának a feleknek a tözsdeoperációk terén tág tért engedett pápai kereskedelmi és iparbanknak is likvidálni kellett s nem csodálkoznánk, ha azok kórusába mindazok vegyülnének, a kik az anyagi érdekek szálai által vannak a helybeli takarókpénztárakhoz csatolva, s egy uj, habár más természetű pénzintézettől is érdekeik károMttatását féltenék. Azonban sem ez, s a mint az sem, hogy egy pénzintézet likvidált, elegendő ok arra, hogy egy olyan többé ne legyen. S annál inkább nem, miután tény - * ezt nem tagadhatja igen senki, — hogy a virágzásnak indult bank mindaddig, mig a tőzsdeügyletekbe bele nem merült, áldásosán és sikeresen működött. — Ezen utóbbi körülmény pedig, illetve az, hogy itt több mint husz óv előtt virágzott egy bankszerű intézmény, már egymaga a leghatalmasabb bizonyítéka egy hasonnvmü intézet szükségességének. De eltekintve mindettől, ne felejtsük, hogy a küszöböt átlépte valuta szabályozás közgazdasági viszonyainkat gyökeresen meg fogja változtatni, az üzleti élet igényeit pedig átalakítani és többszöriteni. Az uj idő uj követelményekkel Jag előállani, a melyeknek a régi alakszerűségek, illetve takarékpénztáraink nem fognak megfelelhetni, s a mint már most sem feledhetnek meg, a mire nézve köztudomású tény, hogy az egyik takarékpénztárunk az üzletköréhez tartozó ügyletek hiáuyában, már évek óta kénytelen nagy részét a meggylüemlett takarékbetéteknek értékpapírok vásárlására fordítani. Hogy tehát a változott viszonyok készületlenül ne érhessenek bennünket, feltótlenül szükségünk van egy olj-an banktermészetü intézményre, a melynek segítségével a valuta rendezése szülte előnyöket hasznunkra fordíthatjuk. Mert kétségtelen, hogjr a valuta helyreállítása magas kamatlábunkat uagyban fogja csökkenteni, a mennyiben kitágulván a pénzpiac is, a nyugoti államokban olcsóbb kamathoz szokott tőkék versenye (jelenleg a magándiszkont Berlinben l

3

/t

, Parisban 1 ós Londonban 7

/

g

%) a kamatlábat nivellálni fogja, vagyis az eddigi magas kamatlábunk állandóan fog hozzá simulni a külföldi olcsó kamatlábhoz. Kétségtelen továbbá, hogy a változott helyzet mielőbb éreztetni fogja hatását közgazdasági viszonyainkon, a menynyiben a javulással karonfogva haladó pénzbőség következtében az elhelyezést kereső töke, nem elégedvén meg az alacsony szintén törvény előtt fog állani, hol a kérdésire felelnie kell. A nagy pillanat csakugyan elérkezett; a jegyző föltette a kérdést ós halotti csend támadt. Ekkor a ravasz nő a jegyző füléhez hajolt és súgva mondta meg neki a — hamis adatot és igy sem a jegyző, sem a közönség nem tudott meg semmit. Ravaszabb módon játszotta ki a közönség kíváncsiságát egy hires tragika. Minden kérdésre híven megfelelt a törvény előtt, de mikor éveire került a sor, a jelenlevő, általa berendelt klaqueurök ugy elkezdtek horkolni és mozogni, hogy feleletét még a birák sem értették, de nem ismételték a kérdést. Rachel, a nagy tragika, ily alkalommal a kérdésre: hány éves azt felelte: „Elnéző és udvarias törvényszéki elnököknek harminczkét éves vagyok, egyebet nem mondok". Nem franczia lett volna az elnök, ha ismételte volna a kérdést. Sziuósznők különben nem puszta hiúságból titkolják korukat, hanem mert a világ zsarnok módon követel tőlük örök ifjúságot ós mert a nagy közönség előtt menthetlenül elbuknak, ha bizonyos kort elérnek. A többi nők már csak hiúságból teszik, de megbocsátható, sőt bizonyos fokban kedves hiúságból. Oly általános ez, hogy még tót cselédlányok is fiatalitják magukat, ha kedveseik életkorukat akarják megtudni. Nem rég tragikus véget ért ily fiatalítási kísérlet. Egy becsületes kereskedő házasodni kivánt; de kijelentette, hogy huszonöt éven felül nem vesz el nőt. Egy különben jóravaló leány szerette őt és fiatalabbnak mondva magát, kivakarta keresztleveléből a születési dátumot és kevesebbet irt helyébe. A férfi elvette és két évig boldogan éltek, a mikor is véletlenül kiderült a nö valódi életkora. Erre a férj bepörölte nejét okmányhamisitás miatt és válópört indított ellene. Szerencsére ritkán végződik ily tragikusan a dolog. Sőt a férjek maguk sem bánják, ha feleségök fiatalítják magukat. Az előkelő körökhöz tartozó hölgy minden erejével küzdött az ellen, hogy férje ezüst-lakadalmát meg akarta ünnepelni. — De ugyan miért? — kérdé a férj. — Neked megmondhatom — monda mosolyogva a nő, — a társaságban azt hiszik, hogy legfölebb harminezhat éves vagyok. Most hát egyszerre ki akarod sütni, hogy huszonöt év óta vagyok férjnél? — Ha igy áll a dolog — feleié a férj — akkor elállók. Miért nem mondtad mindjárt? Majd tiz-tizenöt ev múlva mindenesetre újra szóba hozom, vagy a mikor parancsolod. Ily módon azon sem csodálkozhatunk már, ha egy angolnö, ki ama „bizonyos" korban halt meg, végrendeletileg meghagyta, hogy fejfájára és koporsójára senki se merje életkorát felírni, hanem maradjon az továbbra is titok. És valóban kedves naivság mutatkozik e törekvésekben. Egy nő akkor érdekes igazán, ha nem tudja sem ő, sem más, hogy hány éves. Ha egyszer kitudódik, a profán világ mindenféle megjegyzést tesz rá, mi a lélek harmóniáját zavarja. Hnszonnégyóves leány — azt mondják — bir egy „bizonyos" öreges vonással; huszonöt éves korában már nagykorú, huszonhat éves korában már „selejtes" és lomtárba való, huszonhét éves korában j ól teszi ha férjhez megy; huszonnyolez éves korában 42