Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-08-14

víznél, tisztaság tekintetében, a forralt viz még megbízhatóbb, csak bogy a főtt viz kevésbé kellemes ital és az éjjeli órákban i.. m szerezhető be elég kényelmesen, mig a vízszűrők folytonos működésben vannak 3 éjjel is szolgáltatják az ivásra használható vizet. A bizottság e közhasznú intézkedések keresztülvitelét egyhangúlag a városi tanács figyelmébe ajánlotta s nem kételkedünk benne, hogy a tanács mindent el fog követni, mi a lakosság megnyugtatására s a veszély elhárítására szolgálhat. r

A nép egészsége" — Beaconsfild szerint — „a legfontosabb társadalmi probléma" s a tanács, mint erkölcsi testület dicséretes munkát végez, midőn a társadalmi probléma sikeres megoldásán fáradizik. Egy tiz év előtti czikk. Semmi sem illusztrálja jobban azt a tespedést, melybe városunk merülve volt s melyből — ha a jelek nem csalnak — az utóbbi években kezd ébredezni, mint az a körülmény, hogy elsőrendű kérdésekkel szemben évek múlva is ott állunk, ahol évekkel ezelőtt t. i. a kezdetnek kezdetén. Igy vagyunk a viz kérdésével is, melyben az artézi kútnak furatásáu kivül ujabb lépés nem történt, ugy hogy városunk közönsége ma is csak ugy iszsza a Tapolcza vizét, mint itta száz évvel ezelőtt, telve bomladozó szerves anyagokkal s a csatornák stb. ma is csak úgy bűz-lenek, mint csiuáltatásnk első korszakában. Jó iható ivóvíz előteremtése az első kötelesség, de ez párosultan jár a csatornázással, mely egy vizmíí létesítése után sokáig nem is maradhat. Hogy ennek egészségügyileg mily kihatása lesz, azt a kissé gondolkozni tudók elképzelhetik. Es most hadd jöjjön az a tiz évvel ezelőtt (LS 8 2. november 12-ikén) megjelent czikk, illetve annak a vízre és csatornázásra vonatkozó része: „Ba városunk pénzzel rendelkezik, fordítsa azt mindenek elötfc az utczáknak csatornázására; mert bizony városunk jístheticus szempontból nagyon szomorú képet mutat. Az úgynevezett utczacsatoruák, a mik vannak is, hiányos kikövezésüknél fogva hosszusorban összerakott csorba fazekakhoz hasonlítanak, az utczák és csatornák tisztántartására semmi figyelem nem fordittatik, az utczákon permanentiában levő trágya és szemét rétegek hevernek, a házakból az épen sertés etetésre nem alkalmas moslék, mosogató viz, trágya folyadék, vóresviz disznónlésnél stb. az utczákon végig folyik, télen nyáron ott áll és rothad, megfertőztetve a levegőt. Itt egészségi ügyek némi rendezéséről most még szó sem lehet, látjuk is, hogy városunkat egy járvány sem kerüli el, különösen ez övben is, a gyermekek közt a torokgyik szórványos fellépésétől eltekintve, két gyermekkori betegségnek járványos fellépését constatálhattuk. Valahányszor országunkban cholera dühöng, nálunk leghosszabb időkig tizedeli a népet, és ez nagyon természetes, mert az utczai és csatornái tisztátalanság az ezen betegségeknek létét képező csirák fejlődéséhez igen termékeny föld, a mely innét, a különben is megfertőztetett levegőben elterül. A második, városunk közegészségét előmozdító tényező volna, a vízvezeték. _Nem tudja az ember'

1 — mondja egy régi közmondás — ))h°gY mitől hizik," de azt sem tudja mitől betegszik. Igaz ugyan, hogy még csak nem rég volt városunkban egy bizottság működésben, melynek feladata volt az ivóvizet megvizsgálni. Igy állott ez legalább a papíron, de a mint emlékezem tett is ezen bizottság jelentést, mely e tekintetben minden aggodalmat eloszlathatott, de csupán ott, a hol már a priori nem akartak aggódni; mert váljon mit iszunk? Isszuk azon vizet, mely magába fogadja Tapolczafőtöl városunk határáig az összes peczegödrök tartalmát, ürülékeket, emberi és állati tisztátalan, sőt igen gyakran veszélyes tartalmú elválásokat (geny, epe stb.) Hogy ilyen, az egészségre épen nem kedvezően hatható folyadékokat a Tapolcza medre gyakran kénytelen magába venni, arról czikkiró tanuskodhatik, de isszuk ezen kívül a fentemiitett csatornák tisztátalan tartalmát, mely nagy eső alkalmával utczahosszat hömpölyög a Tapolcza medrébe és szaporítja ott kártékony tartalmával ivóvizünket. Igaz ugyan, hogy létezik egy gondosan kidolgozott szabályrendelet, mely a vizliordást reggel 7—8 óráig ajánlja a közönségnek, szigorúan megtiltván bármmeniü állatnak u táo alatt viibefeajtá* sát, de kérdem egyrészt lehetséges-e minden malomnál ezen rendeletnek szigorú megtartását ellenőrizni, ki biztosit engem arról, hogy egyik vagy másik malomnál reggeli 4 órakor egy disznóólnak, vagy egy bizonyos emberi szükségletekre szánt edénynek tartalma nem bocsáttatik-e a Tapolcza medrébe és szállíttatik vize által éppen vízmérő edényünkbe, a melyből, habár nagyon hígított állapotban, kénytelenittetünk szomjunkat kielégíteni, de másrészt utcza csatornáink nem törődnek ezen szabályrendelettel, s ha nyáron reggeli öt órakor egy jótékony eső csatornáink bűzös tartalmát továbbítja, biztosak lehetünk, hogy ennek egy csekély részét gyomrunkba fogadjuk. Nem polgártársak! Ez nem normális állapot, ós ha „eddig is igy volt és mégis jól volt" mint sokan mondják, arra csak azt mondjuk, hogy elég szomorú, hogy igy volt. Fel tehát polgártársak, városi képviselők! Ébredjünk fél hosszas álmunkból ós ne maradjunk vissza! Az egész világ halad, iparkodjunk mi is elöi'e jutni! Ha ajánlatom valósul, örök emlékkövet állítunk magunknak utódaink előtt és habár adósságot is csinálunk, nem tesszük ki magunkat azon gyanús kétkedésnek, vájjon mire használtuk ezt fel, mert müveink beszélnek helyettünk és elnémítanak bármi rágalmazó nyelvet. ®*. ál. Közművelődési egyesületek. Budapest aug. 10. A magyar társadalom erejének és szellemének hőmérői a közművelődési egyesületek. Ezeken láthatjuk meg legjobban a vagyoni emelkedés fokát s a nemzeti szellem lüktetését. Fiatal valamennyi egyesület, a mily fiatal maga a magyar állam is. Mert fájdalom, multunk ezredévéből sok századot ki kell törülnünk, amelyekben a magyar állam vagy rabságban nyögött, vagy szunyaclott. A közművelődési egyesületeket csak az utóbbi évtizedekben ujolag feléledt nemzeti szellem teremtette meg s igy nem lehet csodálnunk ha még népességben, vagyonban ós eredményekben szegényebbek ez egyesületek, mint kellene lenniök. Az intelligens ós vagyonos társadalomban tízezrével vannak emberek, kik küzönbösek a nemzeti kultúra szolgálatába álló ez egyesületekkel szemben. Még igen sokan nem tudják, hogy ez egyesületekkel szemben kötelez nemcsak a nemesség, hanem kötelez a vagyon, kötelez a műveltség. Minden magyar embernek, ki csak egy parányi műveltségre és hazafiságra is igényt tart, kötelessége volna önként leróni a jótékonyság ós a nemzeti kultúra adóját. S amint behordják az emberek az az adópónztárakba a törvény által rájuk kivetett adót, ugy kellene kivetés nélkül behordani filléreiket a legközelebbi közművelődési egyleti pénztárba. Ez erkölcsi kötelezettség alól nem lehet mentség, mert nem emberi, hanem csak állati életet folytat az, aki csak önmagának s hozzátartozóinak érdekeivel gondol s a kinek keble szűk, a látóköre korlátolt arra, hogy a közérdek fogalmát magába fogadja. Az önzés, az ón-nek ós a hozzátartozóknak védelmezése és gondozása, a szerzés vágya, sőt még a takarókosság erénye is megtalálhatók az állatokban is; de a jótékonyság erénye s a közszellem csak az emberek tulajdona. Fájdalommal kell bevallanunk, hogy rangos és módos köreinkben egész rétegek vannak, melyek még nem tudtak a magasabb és nemesebb emberi élet színvonalára emelkedni, melyek az önérdek, vagy családi érdek korlátain tul nem látnak, s melyeknek lelkében nem kelt visszhangot a közszellem megnyilatkozása. Ezért van az, hogy sem az erdélyi, sem a felvidéki, sem a dunántúli közművelődési egyesület, sem a többi hasonló czélu társulatok nincsenek abban a helyzetben, amiben a külföldi hasonló .egyletek vannak, s működésük is aránylag szük keretben mozoghat. A műveltség hiányán és a közönyön kivül hozzájárul a közművelődési egyesületek gyengítéséhez az a magyar szokás, bogy alárendelt, formális kérdések felett elkeseredett vitákat folytat a magyar, pártokra szakad, kicsinyes dolgok miatt neheztel, s ezt mindjárt felhasználja alkalmul a féke vonulásra, hogy közönyét, vagy áldozatkészségének hiányát leplezze általa. A. közművelődési egyesületeknek is mindenki eszméket akar adni s irányt szabni, a helyett hogy pénzt adna. Igy aztán eszme, irány, terv, indítvány, javaslat, kritika, gáncs, ellenvetés van minden közművelődési egyesületünkben bőven, csak azok az emberek vannak legkevesebben, akik pfast adnak és hallgatnak, vagy akik dolgoznak és hallgatnak. Magyarországon mindenki lelkesít, de e közben elfelejtnek az emberek maguk lelkesedni. A mit pedig legjobban elfelejtenek, az a pénz- és a munkaáldozat. Pedig eszme és terv van már elég, csak tessék pénzt adni és dolgozni, a közművelődési egyesületek érdekéért, mindenkinek a maga körében. Az az eszme is, mely a közművelődési egyesületeket csakis áz országos szövetkezés révén véli igazán fölvirágoztat-. hatni, csak olyan mentő eszme, mint a többi. S még abban a formában is, a melyben most, a „Felvidéki közművelődési egyesület" lőcsei közgyűlésén fölvetették azt, alig lesz keresztülvihető. Grátja ennek az a rendkívül komplikált kezelés, a melynél fogva az egy forintos adománynak is az összes fiók választmányi, megyei, központi s egyéb forumokon keresztül az országos szövetkezeti pénztárba s onnan ugyanez uton, segélyezés czéljából való kiküldése legalább is két forintnyi kezelési költséggel járna. Legfőbb gátja azonban a szövetkezésnek a partikulárizmus, a kicsinyes helyi féltékenykedés, a magyar embernek az a rossz szokása, hogy a közügyek műhelyéből is szeretné elmarni azokat, akik munkájukkal ott kitűnnek, mintha a közügyek műhelye a húsos fazekak konyhája volna. Ha az emberek a közművelődési egyesületekben s a nemzeti művelődésért csak áldozni és dolgozni akarnának, akkor nagyon könnyű volna a közművelődési egyesületnek országos szövetkezetét létrehozni; még pedig akkor létre lehetne hozni oly ideális formában, hogy egy nagy nemzeti ligába olvadnának bele az öszszes közművelődési egj'esületek s az olcsó és gyors központi adminisztráczió kétszeresen növelné a liga erejét. De az emberek szerepelni is akarnak s nincs könnyebb dolog, mint a magyar ember hiúságát megsérteni. Mikor a Dunántúli közművelődési egyesületet alakították, hetven országgyűlési képviselő két hétig törte a fejét azon, miként adjanak oly szervezetet az egyesületnek, hogy a dunántúli tizenegy vármegye egyetlen lakosa se érezze magát sértve, s mikor kieszelték éppen e czélra, hogy minden vármegye külön központtal, külön egyletet csináljon, külön autonómiával s a valamenynyit egyesítő közj)onti egylet is a tizenegy vármegyében fölváltva tartsa közgyűléseit, még ezzel a mintaszervezettel sem érhették el azt, hogy senki hiúságában sértve ne érezze magát s már is akadtak emberek, a kik be sem lépve az egyletbe, gáncsolták annak szervezetét, amelyhez pedig ennélfogva semmi közük sem volt. A felvidéki közművelődési egyesületben pedig éles hangok keletkeztek Szalavszky Gyula elnök ama terve ellen, hogy az egyesület központi székhelye Budapestre tétessék át s a lőcsei közgyűlésen az eszme meg is bukott. A partikuláris érdekek ilyen előretolakodása mellett s a provincziális érzékenység ilyen nagy foka mellett ki merné remélni az ország fővárosában székelendő országos közművelődési szövetkezet, vagy épen a nagy nemzeti liga keletkezését. Nem marad, tehát egyéb hátra, minthogy minden egyesület a maga hatáskörében, saját eszközeivel próbáljon megfelelni hivatásának. 'Sot&ioíl cHát-mán* a Dunántúli Közművelődési Egyesület titkára. TÖRTÉNELMI NAPTÁR., — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Augusztus 14. — 1808. Saragossa első ostroma véget ér. Palafox a várost ugyanezen évi június 15 óta hősileg védte. Augusztus 15. — 1038. Szent István kitűnő királyunk halála. Augusztus 16. — 1794. Gróf Zsigrai és Martinovics apát a francia szabadsági elvek pártolása és terjesztése miatt mint a kormány elleni összeesküvők elfogatnak. Augusztus 17. — 1560. A skót páriámén- Calvin tanait elfogadja. Augusztus 18. — Kr. sz. e. 754. A sabini nőket a rómaiak Romulus királyuk által adott jelre elrabolják. Augusztus 19. — 1493. ül. Frigyes német császár halála. 0 volt ezen anagramm föltalálója. „A. E. I. 0. U," az az „Austria est inperator orbi universo" („Austria az egész világnak parancsnoka". Mások az A. E. I. 0. TJ. betűket igy magyarázták: „Austria erit in orbe ultima" vagyis; „Austria lesz a világon utolsó"; de mert ultimus által az idő is ki I szokott gyakran fejeztetni, igy is értelmezhető: Austria less a világon a legtovább fönnmaradandó." Augusztus 20. — 1153. szent Bemard clairveauxi apát a legnagyobb egyházi atyák egyikének halála. Hivatalos rovat. Hirdetmény. Pápa r. t. város 1893. évre elkészült s a városi tanács által letárgyalt költségvetési előirányzata, folyó hó 15-ikétől kezdve 30-ig, tizenöt napon át a városi számvevői hivatalban közszemlére kitéve leend; melyre nézve a községi adófizetők által netán teendő észrevételek ugyancsak folyó hó 30-áig írásban beadhatók. Pápa, 1892. augusztus 12. Martonfalvay h. polgármester. K ÍT L Ö EF ELÉ K. — A „Pápai Lapok" kiadóhivatala augusztus hó 1-től Kohn Mór fiai birlapközvetitő irodájába helyeztetett át; ide czimzendők az 1892-dik évi előfizetési s egyéb dijak és hátralékok. — Ő Felsége a király, születésnapján e hó 16-án a főtemplomban ünnepélyes mise lesz, melyben Néger Ágoston apátplébános fog pontifikálni s melyre a honvéd tisztikar s a hatóságok is megjelennek. — A regálepör. Nagy izgalomban volt városunk lakossága e hó 9-én kedden, mert ezen a napou dőltei a város és az egyesek közt évek óta folyó regálepör a ni. kir. cttrián. A város érdekelve volt az egész összeg 117,000 frt s annak kamatjai erejéig, s a kik ez összegtől várták Pápa város föllendülését, önként értketőleg izgatottan gondoltak a pör eldöltóre. Nem kisebb izgatottság uralkodott a magánosoknál, kik közül egyesek több ezer forintig voltak érdekelve. Végre két órakor d. u. megjött Szenté János ügyész sürgönye Martonfalvay Elek h. polgármesterhez, mely jelentette, hogy az egész kártalanítási összeg a városnak Ítéltetett. A sürgöny szövegét azonnal külön kiadásban közöltük, úgy, hogy d. ti. 4 órakor már mindenki értesülve volt az eredmény felől. Természetes, hogy a sürgönyt nagyon vegyes érzelmekkel olvasták, de legalább vége volt vetve a bizonytalanságnak, melyet fokozott az, hogy az egyesek semminemű tudósítást sem kaptak a délután folyamán. Az ítéletnél az 1732-ben gróf Esterházy Ferenczczel megkötött szerződés volt a döntő. Az eredményt a hely. polgármester az nap uiegsürgönyözte vármegyénk főispánjának Bécsbe, s az alispánnak Almádiba. Gróf Esterházy Móricz főispán tuásuap reggel a következő sürgönyt küldötte: »Őszinte örömmel vettem hirét szeretett városunk megnyert pőrének. Isten virágoztassa Pápa városát! Hazafiúi üdvözlettel — gróf Esterházy Móricz.« — A földmives iskola a megvalósítás stádiumába lépett. Tegnap 13-án irta ugyanis alá Veszprémben az államj építészeti hivatalban az építkezési szerződést Besenbach Károly építész s az építést tényleg meg is kezdte, a mennyiben a régi épületet már bontják. Eeméljük, hogy ezen rég óhajtott szakiskola városunk gazdasági életében egy uj modern korszakot fog megalkotni, s fellendülésére szolgáland oly gazdasági ágaknak is, melyek az egyébként szép gazdálkodási módok mellett eddig még figyelembe nem vétettek. Ertjük ez alatt az okszerű gyümölcs ós asztali szőllö termelést, méhészetet stb. a mely ágak más városoknak és vidékeknek (Kecskemét, Nagy-Maros, Buda) valóságos áldásaivá, gazdagságuknak forrásaivá lőnek. , — Koronaérték születésnapja. A „Budapesti Közlöny" f. augusztus hó 11-iki száma meghozta a „Koronaérték" ós evvel kapcsolatos három más törvónyczikk szentesítését. Egyúttal napvilágot látott a pénzügyminiszter 2325. számú rendelete, mélylyel a „koronaértók megállapításáról" szóló 1892. évi 17. törvényezikk fol^ó augusztus hó 11-én lépett életbe. A most említett törvény életbelépte mindaddig, mig az uj pénzek kiverve nem lesznek, gyakorlati fontossággal csak azon részben bir, mely fizetéseket ausztriai érték helyett koronaértókben is megenged. Ide iktatjuk tehát a hivatkozott törvény 23. §. erre vonatkozó részét: „Már a jelen törvény hatálybalóptótŐl kezdve minden fizetés, a mely ausztriai értékben — még pedig akár érezpénzben, akár nem abban — teljesítendő, a fizetésre kötelezett fél tetszése szerint koronaórtékbeli arany érmekben is teljesíthető olykép, hogy a huszkoronás arany érme tiz osztrák értékű forinttal, a tízkoronás arany érme pedig öt ausztriai értékű forinttal számítandó. Ugyanez a rendelkezés kiterjed az egykoronásokras a koronaéjtékre szóló nikel és bronz érmekre is, figyelemmel azoknak a jelen törvény 19. §-ában megállapított fizetési erejére, még pedig olyképen, hogy az egy-koronás ötven, a huszfilléres tiz, a kétfilléres egy, az egyfillóres fél ausztriai értékű krajczárral számítandó." j). K. E. Vettük a Duuántúli . Közművelődési Egyesület első Évkönyvét, melyet Porzsolt Kálmán az egyesület titkára szerkesztett. Az Évkönyv az 1890 májustól 1892 májusig terjedő időszak mozzanatairól emlékezik meg vonzón és érdekesen. Megemlítjük, hogy az egyesületnek van örökös tagja: 21; alapító tagja 193; pártoló tagja: 57; rendes tagja: 593. Összes tagjainak száma: 864. — Dunántúl nagy területéről kevés. — Ä tűzoltó táncestély és a délutáni közgyűlés. Sajátságos átok van tűzoltó egyletünkön. A csodálatos és meg nem érthető közöny átka. A közgyűlésre nem jött el senki, meg sem tartották. A választmányi gyűléseken nincs elég választmányi tag jelen. — A táncestély e pedig megint nem sikerült; legalább a mi a látogatottságot illeti, mert a megjelenteknek nem volt kifogásuk sem a konyha, sem a zene, sem az idő ellen. Az u. n. „uri publikum" megint távol maradt. Bizony kellene az egyletnek valamit gondolni, hogy e közönyt valauiikép megtudják törni. — Adja Isten, hogy jövőre sikerüljön! — Pápa és vidéke fiatalsága Pápán, 1892. évi augusztus hó 23-án, kedden az „Arany Gri'irf" szálloda nagytermében zártkörű házias tánczmulatságot tart. Kezdete 8 ós \ órakor. A meghívó belépti jegyül szolgál és másra át nem ruházható. — Az egészségügyi bizottság legutóbb f. hó 13-án tartotta meg szakülését tagjainak nagy részvétlensége mellett. Mint értesülünk a tanács legközelebb fölhívást intózend e fontos bizottság tagjaihoz, hogy elvállalt kötelessógöket pontosabban teljesíteni szíveskedjenek s támogassák buzgóbb megjelenésükkel s gyakorlati tanácsukkal az elnök, előadó és városi főorvos működését, mely hármas bizottság mindeddig úgyszólván csak maga volt kénytelen megküzdeni az évek során át tapasztalt egészségügyi miseriákkal. Heti értekezleteit ezután minden csütörtökön d. u. 3 órakor fogja megtartani e bizottság, hogy előterjesztése már a rendes szombati tanácsüléseken tárgyalható legyen s a tanács a javaslatokat haladék nélkül foganatosíthassa. — A Pápa és vidéke agarászegylet mult vasárnap Perczel József honvédhuszár-ezredes elnöklete alatt tartott közgyűlésén az alapszabályokat megvitatták ós a kormányhoz jóváhagyás végett felterjeszteni határozták. Az egyleti tagsági dij évi 10 frt. A versenynapok okt. 22-én és 23-án és nov. 12-én és 13-án lesznek. Az egyiken a kölyök agár-, a másikon öreg agár-verseny. Ez alkalommal az agarászaton résztvevők lóversenyt is rendeznek. — Albiró-jelöltek. A pápai kir. járásbíróságnál megüresedett albirói állásra huszonketten pályáztak. Ezen 22 pályázó között van Keresztes Ferencz volt pápai aljegyző is. — Örült lelkész. Mint Veszprémből irják, Csete Lajos ottani fiatal, igen tehetséges lelkész megőrült. A szerencsétlen már hosszabb ideig búskomor volt s az utóbbi napokban már dühöngeni kezdett. Csetét a lipótmezei tébolydába szállították. — Hangversenynyel egybekötött tánczmulatság. A pápai izr. ifjúság tegnap a Griff szálló nagytermében hangversenynyel egybekötött zártkörű koszorúcskát rendezett. A müsorozat következő pontokból állott: I. Felolvasás. Tartja: Salzer Aladár. II. Serenade. Hegedűn, harmónium kísérettel előadja: Strauss Flóra k. a. HL Intermezzo a „Cavalleria rusticana" cz. operából. Harmonium kísérettel előadják: hegedűn Bódai Antal, Tausz Jakab, Schlesinger Soma, fuvolán Laufer Miksa és Steiner Lajos IV. Humoros előadás. Tartja: Ferenczy Frigyes. A rövid hangverseny után tánezra perdült az ifjúság s lapunk zártakor a vigalom még javában folyik. — Városi közgyűlés lesz f. hó 22-én. Ezen gyűlésben kerül a magyar aszfalttársaságnak kérvénye is tárgyalás alá. Ezen kérvény szerint a társaság hajlandó a város iőutezájának járdáját próba képen aszfaltiroztatni s ennek költségeire egy vagy két évig el is'" várna. Azt hiszszük, hogy a képviselő testület a próbát megtéteti, hogy igy tapasztalásból győződhessünk meg arról, vájjon az aszfalt, vagy a czementkövezés jobb-e'? — A herendi porczellángyár részvénytársaság xan.lt biten tar.