Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-07-24

Legyen-e kiállítás? — Értekezlet a győri kamaránál. — Az 1895-re tervezett nemzeti kiállítás ügye a legelevenebb megbeszélés tárgyát képezi most országszerte az iparosok körében. Az ország kamarái mind működésben vannak, hogy liiven megtapintsák a közvélemény üterét és őszinte nyilatkozatban referáljanak a kereskedelmi miniszternek. Az ő megbízásából a győri iparkamara is megkereste levélben területének ipari tényezőit, azonkívül vasárnap délelőtt ÍO órára értekezletre is összehívta az érdeklődőket. Az értekezlet czélját annak megállapítása, képezte, vájjon iparosainkban és gyárosainkban, különösen és általában az érdekelt körökben megvan-e a kellő érdeklődés és készség egy, lSMő-ben Budapesten rendezendő kiállítás létrehozására ? az érdekeltek melegen óhajtják-e a kiállítás megtartását i — hajlandók-e az azzal összekötött, kétségtelenül jelentékeny terhek viseléséhez a kiállításban való részvételökkel hozzájárulni s vájjon, tekintettel a rendelkezésre álló idő rövidségére és az egyeseket éptigy. mint az államot nagy mérvben terhelő kiadásokra, nem volna-e czélszerübb a kiállítást egyelőre elhalasztani s időközben a közgazdasági viszonyok továbbfejlesztését más alkalmas módon támogatni. Egy nappal később Budapesten is volt ily tárgyú értekezlet a kereskedelmi minisztériumban Lukács Béla elnöklete alatt. Érdekes, hogy e két értekezletnek egész lefolyása s maga a határozat is mennyire egy és ugyanaz. Ha nem lett volna a győri gyűlés egy nappal előbb, azt lehetne hinni, hogy utánozta a budapestit. A kamara tanácstermébe összegyűlt iparosok! it Schlichter Lajos, a kamara iparosztályának elnöke üdvözölte, ki az ütést megnyitván, átadta a szót a titkárnak. Szávay titkár ismertette ezután az üg\et. Közölte a minister leiratát s a kiállítási ügy egész történetét, a mult évi fellángolást egy világkiállítás eszméje mellett, a bölcs Barossnak meggondolt, mérséklő ténykedését, melylyel a nemzeti felbuzdulást áíhajlitotta a szerényebe igényű nemzeti kiállítás eszmekőrébe, a mérséklő meggondolás ujabbi lényeként emiitette fel azután a nagy minister helyettesének, Wekerlének eljárását, mely épen a mai értekezlteuek is tárgyat szolgáltat. Előadja, hogy a karolni. Es íutott, a hogy csak tudott, a legény után. Pedig a Bogár tehén jámboran kérődzött a füzesben a kis borjúval. Krajcáros fényűzés. Krajcáros fényűzésV Mi az? Hát létezhetik olyan fényűzés, melyet krajcárokkal lehet megfizetni! Természetesen. Hanem van olyan krajcáros fényűzés is, melynek nemcsak a gazdagok, hanem a szegények is hódolnak. A krajcáros fényűzés egy neme a pazarlásnak, mely nem száma által imponál, hanem a mely igen életbevágó jelentőséggel bir egyesek ökonomikus viszonyaira. E fényűzés nem nyilatkozik szükségszerű módon. Maga az illető, a ki ennek hódol, illetőleg, a ki ebben a hibában van, igen ritka esetben bir róla tudomással s csak midőn előáll a tény, hogy többet adott ki, mint a mennyit kellett, akkor kezdi homályosan sejteni, hogy kell olyan kiadási tételeinek lenni, melyek nem igazolhatók. Hogy melyek a tételek, azt nem tudja. Látszólag ő sem ád ki többet, mint mások, de hasonló bevételek mellett határozottan kevesebb vagyona van s kevesebbet élvez. Hanem Ő csak a forintokat számolja, a kajcárokkal — mi az egy krajcár! — éppen ezekkel a számításba nem vett krajcárokkal üzi a luxust, kidobálja erre arra s ezek a krajcárok forintokká nőnek, melyek a kiadási költségvetést nagyon megterhelik. Ezek azok a krajcárok, melyeket ittott a lóvasut, vagy az omnibus-kalauzának oda-ajándékozunk mint egy nagyobb pénzdarab csekély maradékát, krajcárok, melyeket odadobunk a gyermekeknek, vi« íágárusiiökiieki a kik; ^ud.valeo?Qleg soh.%« marához eddig érkezett levelek és vélemények túlnyomó része, 75%-a részint határozottan ellenzi a kiállítást anuak költségessége miatt, részint elhalasztását kéri az idő rövidsége miatt. Schlichter Lajos elnök, kasonirányu felszólalása után, felkéri a jelenlevőket, hogy nyilatkozzanak e tárgyban. Szokoly Ignácz a pápai ipartestület ügyésze Pápa város iparosai nevében az 1895-ben tartandó millenáris kiállítás mellett tör lándzsát, őt támogatják Koczka László és Szeleczky Ferencz, a kamara pápai kültagjai. Szerintök az ezredéves ünnepély kiállítás nélkül nem képzelhető el s ha magát az ünnepet el nem halasztják, a kiállítást sem lehet elhalasztani, mert ez esetleg később, 1897-ben, millenáris ünnep nélkül még kevésbé sikerülne, mint' 1895-ben. Schlichter elnök és Szávay titkár hangsúlyozzák, hogy ez alkalommal a kamara czélja csak az, hogy kipuhatolja az iparosközöuség hangulatát a kiállítás kérdésében. Az a hangulat melyet az iparososztály e tekintetben kifejez, csupán egy momentumot képez, melyet a döntő körök szintén számba vesznek s nincs kizárva, hogy e hangulat a kiállítás ügyét, a kiállítás pedig magát a milleniumi ünnep terminusát hátrább tolja. Zechmeister Kálmán a magyar iparnak, különösen a kézműiparnak mai helyzetében nem találja előnyösnek a kiállítást, annak költségein inkább az ipar közvetlen támogatását tartaná üdvösnek. Az idő rövidsége miatt is, de az ipar erősödése czéljából is a kiállítás elhalasztása mellett foglal állást. Horváth József, Burányi János, Jankó vits Ferencz, Angster Elek, Deutsch Lajos hasonló értelmű felszólalásai után az értekezlet egyértelmüleg azt a nézetét nyilvánítja, hogy: az 1895-iki kiállítással szemben az iparosok ugy a költségek, mint az idő rövidsége miatt idegenkedéssel viseltetvén, e kiállítás elhalasztása mellett nyilatkoznak. Minthogy azonban az ezredéves ünnepet kiállítás nélkül nem gondolják méltón megülhetőnek, az esetre, ha annak két évvel való elhalasztása nem lehetséges a magyar ipar, még megerőltetésével is, részt óhajt venni az ünnepen s ez okból az a véleménye az értekezletnek, hogy a millenáris ünnepet, bármikor lesz is, össze kell kapcsolni kiállítással. %. Jf. sem tudnak váltani; itt egy virágért fizettünk többet a kelleténél, ott koldusoknak, pincéreknek, szolgáknak, hordároknak, szobacicusoknak stb. stb., mint borravalót dobáljuk oda a krajcárokat, csak igen kevesen vannak tisztában vele, hogy ez a krajcáros fényűzés mennyit emészt meg egy év alatt. Az, a ki valódi krajcáros luxust űz, tulajdonképen nem érzi szükségét annak, hogy pénzéért valóban elélvezett dolgokat fizessen meg, csak kidobja a pénzt az ablakon, mert nem törődik vele s mert az a luxus szokásává vált. Vásárol szükségtelen és célnélküli dolgokat, rendszerint házalóktól, a kik fel tudják szánalmát kelteni. Aztán elajándékozza a vásároltat épp azért, mert nincs reá szüksége s aztán — nem is gondol többé reá. A krajcár-pocsékolással együtt jár a szivar és szivarka-pazarlás, mely szintén csak krajcár-pazarlás. Itt-ott megkínálni valakit egy-egy szivarral - mely csak egy pár krajcárba kerül — oly nagy öszszegre rug, hogy nem is gondolja az ember. A szivar- és szivarka-pazarlás udvariassággá vált s nem is tűnik fel, hogy teljesen idegeneket, vasúti kocsiban, vendéglőkben és kávéházakban stb. stb. szivarral kínálunk meg. Mert az ily udvariassági tény szokásunkká vált, vagy mert arra számítunk, hogy hasonló esetben mi is részesülni fogunk mások udvariassága révén a szivar-pocsékolás élvezetében. A krajcáros fényűzés igazi magyar s főleg városi tulajdonság. Kísérője az, ha nem következménye a borravaló osztogatás! bűnnek, mely különösen nálunk annyira divatos. A krajcáros fényűzés kiterjed a kapupénzre, melynél a hatosból kéthatogos lesz, kiterjed a kucséberre, a, tottir*^ mely innyi »pro jfiMk nyel el, Az irodalmi vegetatio. Előkelő kritikusi körökben általánosan hangoztatott panasz, hogy a mi irodalmuuk jelenleg csak vegetál, hogy az ujabb irói nemzedékből egyetlen óriás sem vál ki s a kik még egyik-másik ágban ragyognak, azok majdnem mind a régibb generációból maradtak meg. A panasz — ha talán túlzottan pessimistikus szempontból itéli is meg irodalmi állapotainkat —• mindenesetre olyan, mit egyszerűen megmosolyogni, semmibe sem venni nem lehet. Tény az, hogy a mi irodalmunk jelenlegi állapota nem felel meg haladásában annak a színvonalnak, mit pár évtizeddel ezelőtt már elértünk. Az akkor elért színvonal a nemzet lelkesedésének, irodalompártolásának eredménye. Abban az időben kevés volt a magyar iró, ki teljes odaadással, igazi hivatással áldozott a nemzeti múzsának; ezt a kis tábort a magyar nemzet pártolta, lelkesedésével, nagyrabecsülésével ambicionálta. Ha egy-egy könyv magyar nyelven napvilágot látott valamelyik kedvelt, hivatott ivótól, a magyar intelligens családok siettek azt megszerezni s úgy becsülték, úgy őrizték, mint az imádságos könyvet. Elővették téli estéken, vasárnaponkiut s olvasgatták ismételten annyiszor, hogy utoljára éppen olyan jól tudták kívülről, mint a megszokott mindennapi imádságot. Az iró gondolatai, iráuyeszinéi, a könyv szelleme ily módon átszállott a közönség, az olvasók lelkébe; egy szivet, egy gondolatot teremtett ezerekbeu. Ebből lehet megérteni akkori kimagasló íróink roppant nagy hatását a nemzeti közszellemre. Hogy ez ma már nincsen így, azt mindenki igen jól tudja. Igen sokan hajlandók a magasabb irodalom pangását a hírlapirodalomnak tulajdonítani, mint a mely -az irói erőket lefoglalja. Azt mondják, hogy a hírlapirodalom az irodalmi téren ugyanazt a szerepet játszsza, mint az üzleti életben a tőke: saját hasznára, saját jólétének emelésére, fölvirágoztatására kiaknázza az iró-munkásokat. Igy azután itt is beáll az az állapot, hogy a munkások ereje, tehetsége, minden ambíciója elkallódik, nyomorúságban vész el; a tőke pedig egyre nő ós hatalmasodik. Hát ez bizony nem igy van. Mert a ki figyelemmel kiséri és elfogulatlanul bírálja, hogy a hirlap irodalom a maga eszközeivel mit és mennyit tesz az általános irodalom érdekében, hogy miként ad tért, munkát azoknak a fölismert az apró pipasorsolásokra, a dij fékezésekre, a midőn libát vagy malacot játszanak ki. Ezek „csak" krajcárok, de épp azért, mert krajcáros luxus, annál veszélyesebb. Azt meggondoljuk, ha nagy összeget kell kiadnunk, de azKal nem törődünk, hogy a nagy összegek is csak krajcárokból állanak. A reggelinél a kávéházban, néhány krajcárral több borravaló, borravaló az ebédnél, az ozsonnánál egy kis ajándék a piccolónak, a ki oly hűségesen elhozta az újságokat, azután ismét borravaló a pincérnek a vacsoránál,egy-két eljátszott krajcár a billiardon, vagy tarokkban, elajándékozott szivarok és cigaretták mindez oly összeget eredményez, melynek összeszámolásához igen kevésnek van kedve, soknak nincs ideje, de a legtöbbjének még csak eszeágában sincs az öszszeszámolás. Pedig ha e krajcáros kiadásokat öszszeadnók havonta s egy évben, oly hatalmas összeget nyernénk, mely legalább is óvatosságra intene a krajcáros luxus üzésében. A krajcáros fényűzés ugy átmegy a vérbe és húsba, hogy azt, kinek erre hajlama van, felfalja. Az ily emberek rendszerint közönséges igen jószívű, kegyes ós áldozatkész teremtések, a kik soha sem tudnak és soha sem akarnak számolni. Ezekhez nem számítjuk az urkatuámság figuráit, a kik kidobott borravalóikért hangzatos címzést és alázatos köszönést követelnek. Azok vagyont fognak szerezni, a kik képesek lesznek krajcáros luxus nélkül megélni. tehetségeknek, kik egyébként talán teljesen elvesznének az irodalomra nézve: annak be kell ismernie, hogy a hírlapirodalom nem hátráltatója, hanem határozottan támogatója az általános irodalmi haladásnak. A hírlapirodalom nem tehet arról, hogy a magyar közönségnek jelenlegi irodalmi pártolása nem olyan mértékű hogy a valóban hivatott erőknek teret, utat nyitna a teljes erővel való kibontakozásra. Nem tehet arról, hogy a mi magyar olvasóközönségünk a szépirodalmi művek olvasására rendkívül csekély. A férfiak alig rázzák le magukról az iskola porát, már elfásulnak arra, hogy egy-egy regényt, költeményt, vagy valamely szépirodalmi művet végigélvezzenek. Az ifjúság Ocezébe még nem lehet adni minden művét, esak olyat, a mit képes felfogni, megérteni. Megmaradnának tehát olvasókul a nők. Ámde a nőknek irni nagyon nehéz dolog; ahhoz nem mindenki ért. S ha a nő ízlését nem találja el az iró, akkor nem olvassa el munkáit. Valamely munkának piaczot szerezni csak a nők utján lehet. De nagyon téved az, a ki azt hiszi, hogy a nők nem kritizálnak. A nők nagyobb kritikusok a férfiaknál. És mivel a magyar olvasóközönség legnagyobb részét nők képezik, a kik egyúttal kritikusok is, éppen nem lehet csodálni, hogy a mai irodalom pang, hogy szunnyadó erőinknek az irodalompártolás nem nyit teret a kibontakozásra. A kiadók megszereznek garmadaszámra benyújtott munkákból egyet-kettőt poltron-áron. Azt nem igen birálgattatják: milyen? csak olcsó legyen s ne álljon teljesen irodalmi színvonalon alul. Ezt azután feltálalják a nagyérdemű olvasó-közönségnek; megfizetik, kibérlik a kritikát; maguk irják meg a nagyhangú reklámot. Az olvasóközönség, a kritikus nők felülnek egyszer, kétszer; harmadszor már ritkán. A művet elolvassák; nem tetszik; félredobják s inkább nem olvasnak, mint rossz munkát olvassanak s ha mégis olvasni akarnak, akkor előszedik Jókai, Józsika, Eötvös, régebben irt és elolvasott regényeit Azok ismételten olvasgatva is többet érnek, mint valami uj, férczeit 'munka. Nem kell a pangás okát sem a hírlapirodalom, sem a közönség rovására irni teljesen, hanem azoknak rovására, kik az irodalmi vállalatoknál is érvényesítik a tőke és munka közt fenálló socialis aránytalanságot. A hírlapirodalom a maga körében csak annyit tehetne — ha ugyan tehetne, — hogy jobban megőrizné kritikusi függetlenségét. Csakhogy ez is nagyon bajos dolog volna, mert maga a hírlapirodalom is tulajdonképen az irodalmi tőke kezében van, mely ennólfogra ott is dominál. Ilyen körülmények között éppen nem lehet csodálni, hogy egyes vidéki városokban minduntalan találkozunk törekvéssel: tömörülni ez irodalmi tőke hatalmának, absolutismusáuak megtörésére. Csakhogy nálunk nagyon kicsiny a tér, kicsiny a publikum arra, hogy a fővárosba concentrálódott indalmi vállalatokkal szemben állást foglalhatna. De a magyar nép intelligens eleme józanitéletü, éber s be szokott látni a kuliszszák mögé. Ezekben a tulajdonaiban bizhatunk és remélhetünk. Egyszer végre mégis esak megkondul azok fölött a reklámos vállalatok fölött a halálharang. Uj találmányok és műszaki leírások. — Közli: Bergl Sándor első budapesti szabadalmi irodája VI. Andrássy-út 30. — Miként forrasszunk fémet üvegre, vagy •porczellánra. Ezen, különbé* igen érdekes müvelet végrehajtásánál, kenjük he az üveg azon helyét, melyet fémmel akarunk összeforrasztani, kamilla-olajba kevert clorplatinnal. Hogy az olajat, — mely e műveletnél semleges szerepet játszik — eltávolítsuk, hevítsük az üveget gyenge piros szinig. A platin réteggel bevont üveget most tegyük kénsavas réz-fürdőbe és kössük össze az elektromos telep negativ sarkával, Az áram megindítása u,tá» meglehetős vékony réz-réteg fog a platinra rakodni, mely arra nagyon erősen tapadt. Az ily módon kezelt üveg horgannyal vasra, rézre, bronzra, platinra, szóval hor. gannyal forrasztható bármely fémmel öszszeforrasztható. A platin-réteg helyett ezüstöt is használhatunk, azonban az előbbi tartósabb. Időjárást jelző óra. Tudva van, hogy a higrometer — tudományos . ós műszaki kísérleteknél való alkalmaztatásán kivül — mint időjárást jelző műszer is gyakran alkalmaztatik, mely célra az ma már különféle alakban és kivitelben kapható a kereskedelemben. Egy nagyon célszerű és az avatlanok használatára alkalmas legújabb higrometer-szerkezetet talált íel nem régiben Reutsch németországi kereskedelmi kertész. Ezen higrometer egy közönséges sulyokkal ellátott fali óra alakjában készül, melynek számlapja a szokásos óra beosztáson kivül még két skálát visel és pedig egyet, mely a nyári idényre szól, az órabeosztáson belül a következő megjelölésekkel: „szél", ,.kellemes", „változékony", „szép", „eső", és „nedves

1

', a másik skálát pedig, mely a téli évadra szól az óra-beosztáson kivül: „vihar", „tiszta" ós „változékony", „nagyon hideg", „hó" és „lanyha" megjelölésekkel. Az óra első beállításánál, valamint mindenkor, ha az tisztogatás esetén, vagy más alkalommal véletlenül helytelen állásba hozatnék, a mutató a tiszta időben az l-es számra, esőzés vagy havazás alkalmával pedig a 7-es számra igazítandó. Ekképpen szabályozva, a szóban forgó időjárást jelző óra a megelőző napon, tehát már 24 órával előbb pontosan fogja jelezni a bekövetkezendő időváltozást. Maradandó időjárás esetén az óra mutatója sem változtatja .állását. Közelebbi adatokkal szívesen szolgál e lap előfizetőinek a fennt jelzett iroda, kik az időjárást jelző órát beszerezni kívánnák. Az aranycsinálás titkai. Berthelot francia vegyész kitalálta, hogy miként lehet aranyat csinálni ezüstből. A párizsi akadémiában kollégáinak egy uj ezüstöt mutatott be, melyet bátran aranynak tarthatna az ember. Ezt az aranysárga ezüstöt barré ezüstsókkal és vascitráttal való kezelés folytán állította elő. Ettől az uj aranyozó módszertől sokat várunk, mert nem kopik és nemcsak a •felülete, hanem a belseje is olyan, mint a színarany. De egyszersmind kiszámithatlan csalásoknak is tág tért nyit. Valószínűleg ez a találmány volt ismeretes a középkorban s ez adhatott okot az alchimisták állítására, hogy ^ezüstből aranyat lehet csinálni. A fal nedvessége ellen használható máz* Tudjuk, mily egészségtelen a nedves szoba, azért minden háziúrnak ós gazdaasszonynak szolgálatot vélünk tenni, ha e kitűnő máz készítésével megismertetjük A kőszén-kátrány a jelzett célra igen alkalmas, egyszerű és e mellett olcsó szer, melyet egy tágas kazánban megolvasztunk és némi kihűlés után kétszeres súlyának megfelelő német terpentinolajat (úgynevezett kienöl), és a gyors száradás előmozdítására egy súlyrész ligroint öntünk belé. Az olaj hozzáöntóse tüz veszéllyel jár, azért ajánlatos e műveletet a szabadban eszközölni vagy a tüzet teljesen eltávolítani. Azonban az igy nyert anyag nagyon híg, miért is fürészport keverünk hozzá, mi által az tartósabbá válik. Igen természetes, hogy a mázat melegen kenjük a falra. Azon esetben, ha a máz híg, a felkenést többször ismételjük. Legcélszerűbb 1 kg. aszfaltot, 2 kgr. német terpentinolajat és 1 kgr. ligroint használni; azonban e két utóbbi nagyobb mennyiségben is vehető. A Niagara-ziűiatag energiája, üyrton tanár a Niagara-zuhatag energiáját oly nagyra becsüli, — mint azon erőkifejtést, — melyet 150,000,000 tonna kőszén 1 évi elhasználásából vagyunk képesek előállítani. Ablak üveg tisztító szer. Kitünö ablaküveg tisztító szert készíthetünk, ha calcionált magnóziát tiszta bensinbe mártva pépet készítünk. Ezen tisztítószert akként használjuk, hogy belőle egy keveset pamutra öntünk és azzal az ablaküvegre dörzsöljük. Az ablaküveg megtisztítás után szép fényes lesz. Ezen tisztító szert üvegpalackba tehetjük el, melyet azonban leköszörült dugóval kell ellátnunk, nehogy a bensin elpárologjon. Zsebóra vakok számára. Svájci órások találtak fel ilyen órát, melyet világtalan embertársaink biztosan örömmel fognak üdvözölni. Minden szám közepén egy kis pecek van alkalmazva, mi azonban azon óraszámnál eltűnik, amelyre a mutató érkezik. Ha ezen óra viselője az időt tudni óhajtja, tapogatva kikeresi azon számot, melynél a kis pecek • eltűnt, visszaolvas 12-ig és megtudja a kívánt időt. Mesterséges étvágy. Pentzold erlangeni tanár a sósavas „phenitdihidro-chinazolin"ban állítólag egy oly szert fedezett fel, amely étvágyat gerjeszt.' Ezen. szernek hordereje tehát, tekintettel azon körülményre, miszerint töbh betegségééi <?s»k