Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-01-24

Megjelenik ^ uuntleii vasárnap. t Közérdekű sürgős közlésekre koronkinf rendkiviili száriítek tót \ adatnak ki. íjémientetlcn levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap ; l>v B-Aőrk. hivatalába küldendők.., PAPAI LAFOL )"K Előfizetési dijak. «' Egy évre 6 frt •— . Fél évre 3 fr. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 kr, A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap. kiadó hivatalába (Goldberg Gyula -j, pa^kkereskedése"^.főtér) küldendők. ^ Pápa város lial^ságának ^ iőbh pápai, s pápa-vidéki eg yesiilelnek megválasztó t-t|%ö üö n y e. Országos vásáraink Ugye. Xéhány héttel ezelőtt irtuk lapunk­ban, hogy a két új országos vásár el­nyerhetésére alig van remény,, miután a győri keresk. és iparkamara ezeknek en­gedélyezését nem javasolta, de említet­tük azt is, hogy ha az eddigi vásárok ideje az iparosok érdekeinek sérelme nél­kül ugy módosíttatnék, hogy a gazda­közönség igényei is kielégíttessenek: nincs is okunk e vásárok esetleges nem enge­délyezése fölött sopánkodni. A győri keresk. és iparkamarának e napokban hozzánk mgküldött jegyző­könyvéből azt látjuk, hogy ez az expe­diens már a kamarai közgyűlésnek a ke­reskedelmi ministeriumhoz tett fölterjesz­tésében is javaslatba hozatott s igy va­lószínű, hogy a vásárok idejének megvál­toztatására a keresk. minisztérium is fel­fogja hivni a város közönségét. Teljes tájékozás végett közöljük ez­úttal a jegyzőkönyvnek a két vásárra vonatkozó pontját, mintegy kiegészítéséül múltkori közleményünknek, mely csak a városi közgyűlésen történteket idézte visz­sza emlékezetbe. »Papa r. t. város — olvassuk -a jegy­zőkönyvben — ápril 24. s november 1-ső napjait követő keddi és szerdai napo­kon megtartandó két új orsz. vásár en­gedélyezése iránt folyamodott a keres­kedelemügyi ni. kir. minister úrhoz oly indokolással, hogy épen a közforgalmi és közgazdasági tekintetben legfontosabb tavaszi ós őszi vásárt kénytelen nélkü­lözni. Folyamodványához csatolja a vá­ros a 80 kilométer körzetben fekvő vá­sártartó városok rós községek nyilatko­zatait, melyek'kölni 13 községnek a két új orsz. vásár engedélyezése ellen nincs kifogása,, ellenben 7 község azokat saját érdekeikbe ütközőknek s igy az enge­délyt megtagadandónak találja. A keres­kedelemügyi in. kir. minister ur Pápa r. t. város ezen kérelmét, Veszprém várme­gyének erre vonatkozó lelterjesztése és az összes-iratok kapcsán oly felhívással küldte le-a kamarának, hogy a kérelme­zett két országos vásár engedélyezése 5*t iránt közgazdasági és *kl^forgalmi szem­pontból véleményes jeíelítóst tegyen. A kamara m. évi október hó 22-én tartott közgyűlésén tárgyalta már ez ügyet s az ipari szakosztály javaslatá­hoz képest megbízta az elnökséget, hogy az érdekelt iparos és kereskedő közön­ségnek az írj vásárokkal szemben elfog­lalt álláspontját puhatolja ki, a szüksé­ges adatokat szerezze be, s jelentését terjessze ezen közgyűlés elé. Elnök jelenti, hogy az imént ismer­tetett közgyűlési határozatban foglalt megbízatáshoz képest az elnökség véle­ményes jelentés végett megkereste a győri Lloyd s a veszprémi kereskedelmi társu­latokat, továbbá a győri és pápai ipar­testületeket, végül a veszprémi kamarai kültagokat. A beérkezett és felolvasott véleményekből kiderül, hogy a kért vá­sárokat egyedül a pápai ipartestület kéri támogatni, mig a győri ipartestület, ugy a győri Lloyd és a veszprémi kereske­delmi testület, valamint Bothauser Mór, Brenner Lőrincz és Balogh Károly vesz­prémi kültagok határozottan ellenzik azok engedélyezését. A kamara mindkét osztálya tár­gyalta ez ügyet s tekintettel arra, hogy Pápa városának jelenleg ís már 7 enge­délyezett orsz. vásárja van, melyek tel­jesen elegendők ipari, gazdasági és köz­forgalmi szükségleteinek kielégítésére, te­kintettel arra, hogy az új vásárok sza­porítása nem is ily általános érdekű szempontokból, mint inkább a vásártartó városok jövedelmi forrásainak emelése ér­dekébén czéloztatik, tekintettel végül arra, hogy a sok vásár az azokban résztvevő iparosnak csak a munkára szánt idejét fecsérli el s oly sok költséggel jár, hogy ez a vásárból esetleg reá háramlandó haszonnal arányban nincs; egyhangúlag hozott határozataikkal egyértelmüleg azt javasolják a közgyűlésnek, hogy a ka­mara a kereskedelemügyi m. kir. minis­ter úrhoz intézendő felterjesztésében a Pápa r. t. város által kért két új orsz. vásár engedélyezése ellen nyilatkozzék. A közgyűlés hozzájárulván az osz­tályok eme kellőleg indokolt javaslatá­hoz, egyhangúlag a következő határoza­tot hozza: A kamara a Pápa r. t. város által kért új országos vásárok engedélyezését közgazdasági, ipari és közforgalmi szem­pontból ellenzi s e véleményét a keres­kedelemügyi m. kir. minister úrhoz inté­zendő felterjesztésben sly megjegyzéssel határozza el tolmácsolni, hogy amennyi­ben Pápa városának a tervezett időkben vásárra tényleges szüksége vau, jogában áll a jelenleg engedélyezett hét vásárja közül kettőt a tervezett időre, áthelyez­tetni.« Választási mozgalmak. Még négy nap • - s a szavazás megkezdődik országszerte, hogy a poli­tikai szenvedélyektől fölkorbácsolt ke­délyek aztán ismét a régi mederbe tér­jeuek, s a politika, mely néhány hét óta minden mást háttérbe szorított, helyet adjon a városi s megyei ügyek nyugodt s pártatlan tárgyalásának. Lapunk mint társadalmi lap, igen­természetesen tartózkodott minden párt­állástól s megelégedett azzal, hogy az eseményeknek hű ós pártatlan krónikása lehetetett. Ez lesz most is, mid 'n váro­sunk és megyénk politikai mozgalmáról — a mennyiben azt a sokszor egy­másnak ellenmondós hírekből kivenni lehet, a következőkben akar tájékoztatót nyújtani; Pápára Lány Lajos államtitkár e hó 20-ikán érkezett meg s 21-ikén tar­totta a Griff nagytermében beszámoló és egyúttal programmbeszédét. Azon nagy terveknek közeli megvalósítását jelző beszéd után, melyet a pónzügyminister Wekerle Nagy-Bányán tartott s mely a külföldet is élénken foglalkoztatja, ért­hető volt a kíváncsiság valami részlete­sebbet hallani a péazügyministeri állam­titkár szájából az ott.-érintett tervek felől. Ezen érdeklődés látszott a nagy­számú közönségen, mely a Griff fogadó nagytermében pártküiönbség nélkül meg­jelent s a világos előadás több pontjánál élénk helyesléssel adta jelét érdeklődé­sének. A valuta szabályozás részleleteire nézve nem nyilatkozott Láng Lajos sem, hanem, ép ugy mint Wekerle, csak annak küszöbön állását .jelezte,-- de bővebben kitérjeszkejd-irf^fá II. • és III. osztályú ke­reseti adók kulcsának megváltoztatására, a-mintfazt különben a lapunkban egész terjedelmében közlött beszédből láthatják olvasóink. A függetlenségi párt megalakult ugyan s elnökségét is megválasztotta, de még eddig bizonyos jelöltről nincs tudo­másunk. Eötvös Károlyról, kinek eljöve­telét mára többen várták, az »Egyeter­tés«-ben azt olvastuk, hogy beteg s orvosa kijelentése szerint — s az orvos ezt szerdán jelenté ki — nyolez napon belül nem hagyhatja el szobáját; nem való­színű tehát, hogy Pápán megjelenjék. Beszélnek többekről s igy különösen hely­beli egyének nevét is emlegetik, de ko­moly jelöltről — kinek nevét hiteles értesülés folytán jelenthetnénk még'uincs tudomásunk. Sokan mára várják a meg­lepetést, melyről mi fájdalom csak akkor referálhatunk, ha a jelölés és választás megtörtónt. Az ugodi választó kerületben Feny­vessy Ferenez, bár mindekkorig nincs ellenjelöltje, kerületének minden községét meglátogatja. Mult vasárnap Budapestről megjőve Jálcóra .ment, hol már a ha­tárnál bandériummal, zenével fogadták. A választók nevében Bohnenstiegl Mátyás üdvözölte a képviselő jelöltet. Az egész Jákó Fenyvessy híve. Másnap Tapolcza­főt, Adáz-Tevelt látogatta meg, hol az olvasókörben Ballá ev. ref. lelkész üd­vözölte Fenyvessyt, az olvasókör tiszte­letbeli tagját. Délben Német-Tevelen volt. Délután H.-Bödögén tartotta meg programmbeszédjét, s az estét Ugodon töltötte. A jzsufolásig megtelt nagy ven­déglőben a párt elnöke Lulcacsek János üdvözlő beszéde után Fenyvessy Ferenc beszélt leirhatlan lelkesedés között. Tisz­teletére a pártelnöknél vacsora volt. — Kedden Fenyvessy az ugodiakkal Pápa­Kovácsiba, majd Kúpra, rándult, hol Sebestyén ev. -ref. lelkész gyönyörű be­széddel fogadta Fenyvessyt. Csütörtökön Varsáiiyban volt Kíílin Yinözénél, kinek vendégszerető házához az egész környék összejött. Felköszöntőt mondtak Feny­vessy az épen névnapot ülő házigazdára, Bierbauer Lipót jószágkormányzó, Litka­cseh János, Boss j\Iór lázi plébános stb. Este B. M. Szt. Lászlón mondta el Fenyvessy programmját. Itt Fillinger Antal űröd. gazdatiszt adott a jelölt tiszteletére fényes vacsorát. Pénteken Fenyőfőre, Koppányra majd Szűcsre ment a Fenyvessy párt. Szűcsön Hor­váth János plébános üdvözölte Fenyvessyt. Délben Kolera Károlynál gyűlt egybe- a társaság. Kora délután valóságos dísz­menet volt Fenyvessy bevonulása Pápa­Teszérre, hol ugy a teszériek, . mint a szt.-ivániak ós b.-ságiak kettős zenével, számtalan szánkón, temérdek zászlóval várták Fenyvessyt. — A község házánál Gerstner Ignácz plébános lendületes be­széddel üdvözölte Fenyvessyt, ki rögtön elmondta programmbeszédjét. Utána új­ból a párt elnöke Lukacsek beszélt. — A lelkesedés általános. Devecserlen Beöthy Ákos nemzeti párti jelölt mult hét elején tett kőrút­jában tartotta beszámoló és programm­beszédét. A kerület egy része neheztel, mert Beöthy öt évig feléjük sem nézett, A 48-as párt ellene Komjáthy Béla volt képviselőt léptette föl. Veszprémien Szabó Imreecfdig az egyedüli jelölt; a függetlenségi párt is szervezkedett s felhívásait is kibocsátotta, de jelöltje még eddig nincs. Az enyingi járásban három párt iá mérkőzik egymással. A függetlenségi és 48-as párt jelöltje Babay Kálmán, a 48-as párt jelöltje Matkovich Tivadar volt képviselő s a szabadelvű párté Yancsó Gyula. Mivel pedig mind a 3 jelölt ^megválasztása bizonyos,« a sze­rint a mint az ember egyik vagy másik párti lapot olvassa, mi nem tudunk semmi bizonyosat. Zirczen dr. Kemény Pál ellenében mint azt múltkor is jeleztük gróf Hu­gonnay Béla lépett föl szabadelvű párti programmal. A hozzánk érkezett tudó­TÁRMA. Irodalom birodalom. — SZÁVAY GYULÁTÓL. — b'okáig a legszebb egyetértés honolt az irók között._ Egészen két napig. Annakelőtte ily hosszú ideig tartó béke nem volt ismere­tes ! Két nap múlva azonban kitört a viszály, mert '"'irályt kellett választani. Kimondották egyhangú határozattal, hogy a királyt titkos szavazásáig választja a nagy nemzetegyetem s hogy a legjobb költőre adja szavazatát min­denki. Az egész nemzet 42 millió főből állott, leszavazott egytől egyig mind a 42 millió; a szavazatszedő bizottság négy álló esztendeig jegyezte, irta a titkos szavazás eredményét, s végül kijelenté a nemzetgyűlésnek, hogy 42 millió szavazatlap adatott be, s mind a 42 mil­lió honpolgár kapott egy szavazatot. Kettőt senki. Hogy ez mikép, történhetett, fejtse meg a n. é. közönség maga. ­Nem maradt más hátra, mint sorsot húzni. Igy lett aziv.sj király egyikök, aki dicsősége­sen uralkodott ^ot napig, ekkor egy rossz rim miatt elcsapták, s midőn elkeseredésében egy pétitsoronkint 15 krajezáros nyilt téri nyilat­kozatban ezért alattvalóit bundás fűzfapoéták­nak', éhenkórász skriblereknek nevezte, ezek ,-simplieiter kidobták őt. Igy járt a többi is, végre már ugy kellett idegen népek napszá­mosaiból felfogadni egyet, kinek rendes napi civillistát Ígértek, egy-egy napi uralkodás fe­jében. Többet előlegezni nem volt tanácsos. Hanem azért boldogan éltek. A legszebb tavasz örökös mosolya ült a dicső természet ragyogó szemében, ezer meg ezer változó szép­sége kínálkozott naponta megéneklésre való tárgy gyanánt. A sötét mosolyú ibolyák mel­lett boldogságban megrészegedett lelkű poé­ták hevertek szanaszét az illatos gyepen, édes könnyeket permetező szemökhiü tette fűre, levélre a gyémánt-harmatot, lantjuk pedig osz­totta a dalt rügyre, virágra, a földre a zöldre, s az égre a kékre. Kipödrött bajuszszal cso­dálta őket a hősezinczér a fűben, eléjük futott az ötsávos futoncz s hosszú szarvaival két szemét törölte az érzékeny kedélyű szarvas­bogár ! S az erdők titkos mélyén, hol harkály kopog és szelíd gomba nő; ültek szintén a poéták! Versenyt énekeltek a fájó szívű füle­mülével, rigóval, pintytyel, kakukkal és tyúk­kal, s minden madarakkal. És az öreg fák ugy könnyeztek ottan, mint a vén komondorok. És künn a pusztán rémes sziklaszakadé­kokon éjféli hold világítás mellett vad viharos éjszakákon költöttek a drámairók,^próbaszava­lást rendezve az erdő vadjainak. Tiz mérföld­ről eljött a sörényes oroszlán, hogy fellépésre szert tegyen és ordítani megtanuljon. Gesztu­sókat itt figyelt és tanult a költőktől be az elmés és jószivü mastodon s kegyetlenségre itt izgatta magát a félelmetes tigris. És benn az emberlakta virányok között, hol halk sóhaj mozgatta a lugas rózsaleveleit, epedő lantolok térdeltek uton-utfélen, -szivök szerelmétől a bájalaktól sistergő csókokat esdve. A boldogok! Ki állhatott volna ellen lantjuk bűverejének! ? Egy-egy poéta nyomán kris­tálypatakokban ömlött az édes fájdalom keserű könnye, könnye azoknak, kik érte epedtek, reménytelenül. Folytak a kristálypatakok, a forró könyekből alakultak.s bánatossá tevén útközben ibolyát és nefelejfcset, elbúttak a földbe. Késő évszázezredek multán akad ereikre még ma is mint melegforrásohm a kalmár vtókor, mely üvegekre tölti s Hunyadi-keserüviz czi­men hozza forgalomba. Oh, drága csöppek ezek, nem hiába, hogy az' isteni költők után isteni szép hölgyek szemei hullatták cseppjeiket. — Egyébiráut minek bizonyoznám én önöknek ezek drágaságát, hiszen legjobban tudják önök maguk, ha jól emlékszem 20,000 forintot ad­tak azért az egy pohár vizért magáért, me­lyett itt a mai estély által emelgetendő hon­védszobor helyén nem tudtak találni. (Igen, mert itt lefelé fúrtak. Fölfelé kel­lett volna, hiszen a mindennapi eső tanítja, hogy odafönn honol a viz a fellegekben !) Igy folyt az élet Irodalom birodalomban eleinte. Később egy kissé változott azonban. A sokszor megénekelt füvek, virágok kezdték unni már az émelyítő dicsőítéseket, a tavaszi nap sokszor borús arczczal, komoran kelt, mi­kor látta, hogy újra gyöpön heverészve fogad­ják a dalnokok, a hősezinczérnek, ötsávos fu­toneznak, szarvasbogárnak sem imponáltak már annyira s kiki nézett a dolga után, a fájó szivü fülemüle elódalgott, ha látta jönni ke­belverklivel a versenytársat, a kakukk inkább más fészekre szállt s az oroszlán hajlandó volt megenni "korábbi széptani és hangtani profesz­szorát, mihez az elmés és jószivü mastodon beleegyezőleg bólogatott. A' leányok bezárták az utczai ablakok tábláit s inkább udvari szo­bákba ültek hímezni, kötni, csakhogy ne hall­ják az unalmas népség nyögdécselésót. Ekkor született meg az a csúnya modor, hogy mindenért az Istent tette felelőssé a poéta­sereg. Ekkor kezdték átkozni a sorsot, - végze­tet és egyébb tárgyakat, mintha ezek lettek volna okai a helyzetnek, nem pedig ők maguk. Ahelyett, hogy a lantot egy kis időre félre tették volna, még embertelenebbül kezdték pengetni, s egész lényükből kiveszett minden emberi, hanem tisztán írókká alakultak át, kik irtak és szavaltak, kellett, vagy nem kel­lett, télen és nyáron, éjjel ós nappal. A hatalmas birodalom benszülöttei kezd­tek nagy tömegekban kivándorolni s a szom­szédos törzseknek iszonyú rémhíreket regéltek az Irodalom birodalom belügyeiről. A figyel­messé tett törzsek rettegve gondoltak arra az eshetőségre hogy hozzájuk is átcsap a -beteg­ség. Ugyanazért a kivándorlókat szigorú meg­figyelés alá vették, nehogy egy iró is átcsusz­szék a határon. Irományait gondosan átvizs­gálták, s ha csak egy asszonancziát vagy al­literácziót találtak a leveleiben, avagy ugy nyilatkozott valamelyikük, hogy ő sasszárnya­kon vagy mi több, a végzet súlyos csapásától sújtottan jön át az új földre, — azonnal elő­kérték, hol vannak azok a sasszárnyak, ki az a végzet, milyen súlyos eszközzel sújtotta, me­lyik testrészét, s látszik-e a nyoma, hol az or­vosi bizonyítvány ? Es mintbogy ezeket nem tudta, igazolni és felmutatni, kitűnt, hogy svind­ler, hogy skribler, hogy mehet vissza oda, ahonnan jött, ahol elhiszik az efóle költött hó­bortosságokat, ahol magukat okosnak tartó em­berek képesek valakinek & szivére amit min­denki tud, hogy húsból van, azt mondani, hogy márvány, az élettani szövetekből alkotott szem­golyóra, hogy az nefelejcs, a torok hangszála againak egyszerű rezgési tüneményére, hogy az ezüst s a hallgatásra, hogy az arany! Hanem az irodalom birodalmában is gon­doskodtak represszáliákrók Utasították a szol­gabirákat, hogy a kivándorlókat fogják el a határon s tolonezozzák vissza. Utóvégre az iro­dalom is csak a közönségre támaszkodva él­het meg, s ha a közönség megszökik előle, ez megengedem, hogy a közönségre kényelmes dolog, de kettőn áll a vásár! Azután, hogy a közönséget megtörjék s irtózkodó lelkét ha kell, kényszereszközökkel is felemeljék a „szép"*nek magasztos eszméjéhez: bizony a legnag3 r qbb kegyetlenségektől sem riadtak vissza. A kö­zépkor kinzó kamrái tágabb kiadásban felele­venültek. Alakítottak társulatokat, köröket gyö­nyörüszép jelszavak alatt, azután pompásan feldíszített termeket készítettek, s ide elcsalo­gatták a közönséget, melyet ekkor kezdtek nagyérdeműnek nevezni. A mitsem sejtő kö­zönség egyszerre csak azon vette magát észre, hogy kelepczében Van, hogy verseket sőt hu­moros felolvasásokat adnak elő neki! Sajátságos, hogy mig a kaszton kivül ál­lókkal igy kegyetlenkedtek, addig maguk kö­zött az irók nagyon szép barátságban éltek, mint azt az ásatások alkalmával napfényre jött koponyák tanúsítják, melyek közül minden má­sodik *be volt verve. A nagyérdemű közönség pedig szenve­dett egyre, az öngyilkosságok mind gyakori­abbak lettek, a népesség ritkult, ugy hogy a birodalom kénytelen volt hadjáratra indulni. Az ellenség nem tudott ugy futni előlük, hogy el ne fogták volna őket az irók. Elfogták, rab­szíjra fűzték s birodalmukba hurczoltak. Ott félre téve minden emberi érzületet, besorozták őket — közönségnek. Ez által ismét jobb sors­hoz jutott a birodalom s egypár hétig vigan lantoltak az új prédán a költők. Egy régi freskóra akadtam az ásatások folyamán egy középület falán; szivfacsaróan beszéli el ez, mikép történt a közönség kínzása. Elfogták erdőn, mezőn, sziklahasadékban a sze­gény embereket, különösen a nőket, egy go-, romba pandúr a város piaczán egy, oszlophoz kötözte az áldozatot s az Uralkodó írói ..faj kö­réje gyülekezett sürü tömegben, papirossá}, áron­nal felfegyverkezve. Itt feljegyezték, karcsu-e, molett-e? szőke-e, barna-e? ha becsukta a sze* roét, a pandúr egy csipeszszel felhúzta szem* héját, megnézték azt is, kók-e vagy milyen;

Next

/
Thumbnails
Contents