Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-07-03

XIX. évfolyam! 27. szám. • v Megjelenik mi n <l e ii v a r. n •» p. Közérdekű sürgős közlésekre. ktiittnkint rend ki viili számuk is adatnak ki. Bérmentetlen levelek. c^ak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 e m é ii y e k a lap ^.fl'áerk. hivatalába küldendők.^ V, á p a város Ii PÁPAI LAPOK.• Pápa, 1892. július 3. TV.' " Klőíizetési díjak. )€{ Xi Egy évre 6 frt - Fél évre 3 fjt ííegyed évre 1 Irt 50 krajezár. — Egy szám ára lő kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor tériVgata után 5 kr, íyilttérben 3u kr. A díj e 1 ő r e fizetendő. Bélyégdíj mindig külön számítatik. Az előfizetési díjak s hirdetések kiadó hivaialába ((ÍOI<IIHT» (Jynln , papirkereskedése. főtér) küldendők. ^ , j alósá^ánaJKés ( ö b 1, pápai, s p á p a - v i <1 é k i egyosiii élnek n, e ^választól l közlőn y e. A zálogházakról. TTL Mult számunkban említettük, hogy a .i-lpuleg fennálló zálogintézet tulajdo­-a ifj. Schlesinger Mór a városi ta­hii-.h-v, mint iparhatósághoz egy bead­ványt intézett, melyben a >P4pai La­pok--ra való hivatkozással kijelenti, hogy f. ev augusztus hó 1-től az eddigi 36% njkeics.nt 24 illetve lö°( 0-ra szállítja le. Megígértük azt is, hogy a beadvány­inai bővebben foglalkozunk, most tehát beváltjuk igéretünket, A beadván y maga következőleg hangzik: Tekintete-.* iparhatóság! -v ..Pápai Lapok-' hasábjain azon pa­íi.wkudnak. hogy zálogiizletemben ma­gaí- kamatláb mellett dolgozom és hogy a magav- kamatlábbal épen a szegényebb hatály lesz sújtva, a helyett, hogy azzal íjiiuteíry jótékonyságot gyakorolna. Ha a füszerkereskedö. mészáros, vagy csizmadia nem ismeri a szegényt vevojiknek egyforma árban adják áru­ikat, akkor én sem tehetek különbséget, mert én is üzletember vagyok. ,s a ke­vé>bé gazdag és szegény ember egyfor­mán csinálja velem az üzletet, és lia üzle­temen kivül éti is segíteni sietek mások nyomorán, igen különösnek találom annak a hangsúlyozását, hogy én még az üzle­tem körében is gyakoroljam a jótékony­ságot. Mindazonáltal — tekintettel arra. hogy zálogiízletem fenfartása 1S00 frtba kerül erenként. — tisztelettel bejelentem a tettes iparhatóságnak, hogy l<s.9^. éri augusztus hó 1-föl fogva 1 frt ig terjedő zálogkölcsönök­nél rauh 24 százalékot fogok venni, minden 1 frton aljúi összeg egg egész forintnak lé­*zf/i tekintendő'; 1 frton fölüli kölcsönöktől -azonban, a zálogba adott értékpapír, vagg •niing és ezüst, vagg egyéb ékszerek fedezete rnr/lttf 18 százalékot, minden egyéb tárgy trdszetr mellett 24 százalékot szedendek a sze­génytől ép ugy mint a kevésbé szegény­től, és Kzrn százalékban benne lesz már a >,„MI- őrzés-, biztosítás- és kölcsöndij .is, melyekhez, ha az üzletkezelés és fentartás költségeit is hozzá veszszük, akkor a köl­••sümizhtünknél valódi kamatul alig ma­iad meg a törvényes 6° 0 kamatláb, — •iiiuyival inkább sem, mert a zálogkölcsönök v >:áz-ih'ka egy évben sem haladja mey a 2 ;r'o> - s igy temérdek munka és fáradság árán lehet csak ez üzlettel existálni. Mindezen előadottaknál fogva tiszte­lettel kérem a tettes iparhatóságot, mél­tóztassék ezen kérvényemmel tudomásul venni, hogy zálogüzletemben a fenti 18% és 24% kamatlábakat 1892. évi augusztus hó l-töl fogva léptetem életbe. Tisztelettel ifj. Schlesinger Mór s. k. Azt hiszszük olvasóink egyike sem hiszi el, hogy azt állítottuk s illetve azt követeltük volna, a mit a beadvány első felében nekünk imputál. Saját elmebeli tehetségünkről állítottunk volna ki sze­génységi bizonyítványt, ha ilyen óhajt nyilvánítottunk volna, hogy a zálogos tegyen különbséget a hozzá menő sze­gény é.s gazdag között, s a szegénynek olcsóbb kölcsönt adjon, mint a gazdag­nak. Ez képtelenség, hanem igenis állí­tottuk s állítjuk ma is, hogy a zálog­házat a legszegényebb néposztály keresi föl, az a néposztály, melynek nincs sem személyes hitele, sem oly ingatlana, melyre takarékpénztárak s egyéb pénz­intézetek olcsó kamatláb mellett kölcsönt adnának. S azt követeltük s követeljük ma is, hogy a rendes kamatláb ós a zá­logházi kölcsöndij között ne legyen oly óriási a különbség, mint a milyen az varosunkban volt s a milyen fájdalom mig ma is. És nüt látunk ez állítás ellenében a beadványból'? Azt, hogy a kölcsönök sz^léka egy évhn sm haladja­w p g n 2 frtot. Háfe^m annak a jele ez, hogy a legszegejfryVbb néposztály ke­resi föl a zálogháza^ Az a néposztály, mely elzálogosítja oü krért, 1 frtért azt a csekélységet, a mije van, hogy legyen betevő falatja. Bizony, nagyou utánna nézhetnénk annak, hogy hány jobb mó­dúnak az értéktárgyaival találkozunk a zálogházban! Xem azt akarjuk mi. hogy a zálog­házban a szegény olcsóbban kapjon pénzt, miut a gizdag; hanem akarjuk azt, hogy a kölcsöndij ne legyen olyan ma­gas, hogy azt a. szegény ne tudja meg­fizetni. És hogy a 36°j„ csakugyan ma­gas, azt íme belátta a zálogüzlettulaj­donos maga is, mert nyomban leszállí­totta a dijat, az ezüst és arany tárgyak­nál az eddigi kamat felére, más tár­gyaknál pedig kél-hannadára. Mitiek hát akkor a panasz a »Pápai Lapok« ellen, hogy mi helytelen dolgot követelünk. Es még ez a kölcsöndij is magas. A.királyi zálogházaknál az engedélye­zett kamat az értékpapírokra adott köl­csönöknél 8°| 0 , arany vagy ezüst tár­gyakra adott kölcsönöknél 10°/,, egyéb ingóságokra adott kölcsönöknél .15°[ () . Törvényhatóságok, községek és magáno­sok által fentartott kézi zálog kölcsön­üzleteknél az arany vagy ezüst tárgyak­ból álló készletekre adott kölcsönnél 12°'',,. egyéb ingóságokra adott kölcsön­nél 18"|„. Tehát a beadvány szerint Pá­pán a kölcsöndij ugy az ékszereknél, mint egyéb ingóságoknál körülbelül .egy­harmaddal Yolna- magasabb a szoká­sosnál. Ezek megjegyzéseink azokra, a mik a beadványban benn foglaltatuak; sú­lyosabb a kifogásunk az ellen, a mi a beadványban nincs megemlítve. Arról t. i., hogy a jelzett százalékokban az il­leték is benfoglaltatik-e a be­advány egy hangot sem szól. Pedig az 1881. XIV. tvezikk II. §-a világosan megparancsolja, hogy ,// zálogüzletnél szedhető dijak gondozási, őrzési, biztosí­tási, kezelési és egyéb dijak és illetékek a kamattal együtt egy összegbe foglal­tassanak. 11 liehet, hogy az illeték nem emlí­tése csak a leirónak tévedése, de köte­lességünknek tartjuk e körülményre kü­lönösen is felhívni a városi hatóság figyelmét nehogy olyas valamit vegyen tudomásul, a mi a törvény világos sza­vaival ellenkezik s a minek tudomásul vételével esetleg saját maga keveredhet­nék bajba. Betegsegélyzö pénztárak. — Iparosok figyelmébe. — (y.) Minél tovább él az ember, annál több igazságot talál a szentírásban. „Bocsássatok meg nekik, mert nem ( tudják, mit cselekesznek", mondotta haj­j dan a világ Megváltója. — Ugyan ezt mondhatjuk mi is, amikor olvassuk la­poknak s köztük tekintélyes fővárosi la­j póknak is elmélkedéseit és megjegyzéseit ; a munkások betegség esetén való segé­lyezéséről intézkedő törvényes mozgal­mak felett. Meg lehet nekik bocsájtani, mert bi­zonyosan nem tudják mit cselekesznek. — Akkora felületesség, mint soraikból kilátszik, csak azzal menthető, hogy az idevágó törvényt (1891. XIV.) és a rávo­natkozó rendeleteket nem ismerik. Hi igy nem volna, akkor olyan lap is, mint például a „Magyar Hirlap" nem űzne olyan oktalan propagandát hiába való garasos frázisok cégére alatt az ipar­testületi s minden törvényen alapuló munkás betegsególyezés ellen, mint teszi, felbujtván ellene a könnyen buzduló s hírlapi czafrangok láttára eszmeileg leré­szegedő mesterlegények légióját, mintha a törvényben előirt és engedélyezett be­I tegsególyző pénztárak merő kényszerzub­i bonyok volnának és csupán az az egy j üdvözítő pénztár lenne a világ megváltá­j sára rendelve, a mit a nagyon ismeretes ; és híres országos munkás betegsegélyzö ! pénztár akar a törvény rendelkezésein ' való önző tágítással — alakítani, j A dob-utezai munkás nagyhatalom • országszerte verte és v,<Vi a nagy dobot ; a maga érdekében, sehol azonban nem ' annyira, mint a fővárosban a gyáripar i melegágyában. Érthető ez a dobverés, mert ennek • zörgésével akarja elvenni tisztán szóló hangját annak a magyar törvénynek, , mely világosan szól s azt mondja, hogy - ugyanaz, sőt mélyebb és biztosabb segé­; lyezés nyuj tátik az ország minden niun­j kásának törvényerejű kötelezéssel, miut a • milyennel eddig a munkáspénztár olyan I uagy glóriát igyekezett a feje körül vonni I bogy annak görögtüzes fénye mellett va­I lóságos második világmegváltónak (és j strájk-förendezönek; tüntethette fel magát, j Megfigyelhetné a magát nagyratartó fővárosi sajtó az ország ipari szaklapjait, } melyek az iparosztály legtisztességesebb, I legkonzervativebb rétegeinek hü érdek­I szónokai, mily tárgyilagosan, s mily J őszinte hévvel küzdeaek a törvény inten­J tióinak épentartása mellett s a socialista j szagú munkáspénztár tervei ellen. I Megfigyelhetné s legalább azoktól i tanulhatna. I Ha csak az a ezélja nincs egy-egy 1 világlapnak, hogy „igen olcsó és igen ké­; tes dicsőség- mellett, az egyes számok I kelendőségét, a munkás osztály sorai közt ! emelje s kárpótolja magát a boldogítandó : munkásosztállyal a már megboldogitott : vasutas osztály helyett, a mely utóbbi té­! ren egy világóriás eleső teteme vont ha­j tárt a további „hazafias es önzetlen" mü­; ködésnek. A fővárosi mozgalmakról egyik ipa­j ros lap ezeket irja. A fövírosi iparosok I régóta látták már, bogy az általános j munkás betegsegélyező egylet körében j olyan propoganda folyik, mely határo­! zottan ellenséges táborba tereli a segéde­! ket a mesterektől. - • Nyilt titok, hogy a '• munkáskérdés olyatén megoldásának, mely ' a háromszor nyolez órás időfelosztása és május elsöjei munkás ünnepet irja zász­lajára, ebből az egyletből adják a legna­gyobb tápot. — A testületek tehát öröm­mel ragadták meg az alkalmat, hogy a velük munkaviszonyban álló segédeket j közelebb bozzák magukhoz. Elhatározták, , hogy megalakítják a testületi betegse­gélyzö pénztárakat, a mi egészen termé­szetes is. Az általános munkásegylet azon­ban lételében érzi magát megtámadva a segély-pénztárak által és mindent elkövet, hogy azok létesülését megakadályozza. — A békéltető bizottság segédtagjai kiket a pénztárak alapszabályainak tárgyalása vé­gett összehívtak, sorra tiltakoztak a se­gélypénztárak ellen és kijelentették, hogy nekik nem kell az intézmény. Mivel azon­ban a törvény értelmében azt a kérdést: alakuljon-e testületi segélypénztár, nem a békéltető bizottság van hivatva eldön­teni, de ba a testület a pénztár alakítá­sát elhatározta, a bék. biz. csak az alap­szabályokat és a munkabórátlagnt tár­gy Íja, az iparhatósági biztosok mindenütt keresztül vitték a munkát a tiltakozások daczára. — A felizgatott segédek ekkor sztrájkolással fenyegettek, igy akarva megrémíteni. De a fenyegetés nem hasz­nált. A főváros összes ipartestületei köré­ben szolidáris megállapodás jött létre a segélypénztárak szervezése körüli eljárásra nézve. A testületek minden fenyegetések ellenére készek a segély-pénztárakat léte­síteni s azokat a munkásokat és segéde­ket, a kik ellene szegülnek a törvény ren­delkezéseinek, haladéktalanul elfogják bo­csátani. Egyik ipartestületben az iparo­sok kimondták, hogy el vannak készülve két-három havi szünetelésre is, semhogy illetéktelen pressiónak engedve, ismét és ismét kitegyék magukat az u. n. „szo­czialista" urak fenyegetőzéseinek. A tes­tületek közül több jelent meg a minap evy bizalmas konferencián, melynek ha­tározatait egy közelebb tartandó nagyobb ülés elé terjesztik; a munkaadók teljesen békés, de a legférfiasabb és leghatározot­tabb lépésekre készülnek. Igy állanak a dolgok ma a fővárosban, hol e kérdések megoldásával kapcsolatosan élénk érdek­lődéssel várjuk annak a kérdésnek az el­döntését: mi lesz a muukás-betegsegély'ző egylettel. Ez már felterjesztette alapsza­bályait, melyeket úgy módosított, hogy magánegyesülés utján létesült segély-pénz­tári jelleggel bírjon. De az alapszabályo­kat eddig nem hagyták jóvá. Ugy érte­sülünk, hogy ily alakban való jóváhagyás nem is fog bekövetkezni. Az általános munkás-betegsegélyzö egylet maradhat magán-egyesület, miután a képesített ipar­ban dolgozó segédek a testületi pénztá­rakba, a többiek mpg a már megalakult kerületi pénztárba lesznek kötelesek tar­tozni, az eddigi nagyhatalomnak a dob­utczában megvannak számlálva a napjai. Es csak a viszonyokat, törvényes rendelkezéseket nem ismerő minden kő­nyomatot és „beküldött nyomtatást vakon kiadó, kéziratsorvadásos lapok fognak felülni annak a reklamiratnak is. melyet ez az egylet most minden szerkesztőség­nek szétküld, elmondván benne, bogy ki­hallgatáson voltak Vekerlénél s a minis­ter megígérte, bogy jóváhagyja módosí­tott alapszabályaikat. Igen jóváhagyja, ba a módosítás ,.a törvény értelmében" történik, de ha ők az ipartestület tagjait <& képesítéshez kö­tött mesterségek üzöit; is ölelő karjaikba akarják szorítani, ez a szándék már nem számithat a minister szavai szerint sem jóváhagyásra, mert ellenkezik a törvény G4-ik §-át illetékesen értelmező 13228/892. sz. életbeléptetési rendelet 38. £-ának 2. pontjával. Amint szétnézünk, azt látjuk, hogy minden városban és nálunk is felütötte fejét az izgatás, hogy azonban nagyobb­eredményeket nem ért el, tulaj donitanunk lehet az érdekelt osztályok kifejlett ér­telmességének s annak, hogy az iparér­dekek képviselésére hivatott testületek készségesen szolgáltak minden ponton hü és jó felvilágosításokkal. A győri kereskedelmi ós iparkamara területén a betegsegélyzö pénztárak szer­vezése nyugodtan és rendben folyik, meg is lesz ennek a jó következménye. Egyes városokban, igy kiváló] ag és 1-ső sorban Győrött sok magán egyesü­lés utján szervezkedő pénztár is alakul, ami annak a jele, bogy az ily városok­ban az iparcsoportok önkormányzó vágya és tehetsége erösebb, közéletünk élénkebb. Ha ezeket engedélyezik úgy a munkások betegsegétyezése csak annál intenzivebb lesz. A főcél pedig ez. Pápa rendezettanácsu város tüz­rendészeti szabályrendelete. I. FEJEZET. Altalános határozatok: 1. §. A tüzrendészeti szabályrendelet azon kötelességeket tartalmazza, melyek ezélja tűzvész kitörését megakadályozni s ha az mégis kitört, azt mielőbb elol­tani. Ezen szabályrendelet Pápa város és határában levő összes lakosságra kötelező. 2. §. A tűzrendészetet a városi ha­tóság kezeli, a rendőrkapitány és tűzoltó­ság utján; határozat hozatal azonban a tűzoltás vezetését kivéve, a rendőrkapi­tányt illeti. 3. §. A jelen szabályrendeletben ki­hágásnak minősített cselekmények és mu­lasztások elbírálásánál ,az 1879. XL. t. cz. rendelkezései tartandók meg. 4. íj, A büntető törvény és közigaz­gatási rendeletek azon szabváiryai, melyek tűzveszélyt okozó cselekményeket vagy mulasztásokat tiltanak, avagy könnyen gyúló anyagok kezelésére ós raktározá­sára nézve óvó intézkedéseket tartalmaz­nak ; továbbá az építkezés és kéménysep­résre vonatkozó helyi szabályrendeletek, a mennyiben e két utóbbi a jelen; szabály­rendelettel nem ellenkezik, érintetlen ma­radnak. . I 5. §. A tűzrendészet költségeit, a m,ennyiben a jelen szabályrendelet kivé­telt, nem tesz, a város viseli. II. FEJEZET. Megelőző tűzrendészet. 6. §. A hatóság köteles intézkedni minden iránt, mi tűzvész kitörését, gá­tolja.— Köteles minden oly cselekményt, vagy mulasztást, mely a helyi viszonyok szerint tűzvészt idézhetne eb", vagy a keletkezettet tovább szítaná akkor is megakadályozni, ba e cselekményeket és mulasztásokat egyébként törvény vagy szabályrendelet nem tiltaná is. 7. Tilos általában a tűzveszélyes építkezés, mély tekintetben az építkezési szabályrendelet részletesen intézkedik. 8. íj. A kémények építése és kezelé­sére nézve az építkezés és kéményseprés­ről szóló szabályrendeletek tartandnk meg. 9. íj. Házak és melléképületek köze­lében, vagy udvarokon nyílt tüzet rakni, tűzveszélyes tárgyak szomszédságában kazántüzhelyeket használni: parázst egyik helyről a másikra más mint tüzláztos zártedényben bordani; tüz.Hesztö szereket és gyufát könnyen gj'uló tárgyak köze­lében s gyermekek által könnyen hozzá férhető helyen tartani nem szabad. Az iparuknál fogva nyílt tüzet hasz­nálók ezt csak tűzmentes és hatóságilag megengedett helyen tehetik. Sertés pörzsölés csak a városon ki­vül az erre hatóságilag kijelelt tűzmen­tes helyeken van megengedve. 10. Hamut vagy pörjét utczára, szemétdombra, padlásokra, ház, épület, vagy más gyúlékony anyag közelében ki­önteni tilos; megengedett helyre is csak az esetben szabad önteni, ba legalább egy napig hűlt a kihordás és kiöntés előtt, de vízzel kellőkép lelocsolva azon­nal is kiünthetö. Könnyen gyúló aiyagot padláson, vagy éjjelre a konyhában összehalmoziii: pemetet, szénvonót, s basonczéln tárgya­kat padláson tartani, kályhák és kemen­czékben fát, kellő őrizet nélkül szárí­tani, kendert, lent és ruhauemüeket pedig a mondott helyeken szárogatni egyálta­lán tilos. Melléképületekben, mint istállók, szinek, csűrük, valamint padlásokon nyílt lámpával vagy gyertyával járni, ezen he­lyeken s általában tüzet íogó tárgyak közelében dohányozni, a meg nem gyul­ladt gyújtókat eldobálni tilos. 11. §. A város területén belül avagy ezen kivül tűzveszélyes tárgyak közelé­ben lövöldözni tilos. 12. §. Vidéki ismeretlen egyénekuek padlásokon, istállóban, csűrökben szállást adni; gyermekeket és elmebetegeket fel­ügyelet nélkül, vagy bezárva hagyni, gyermekeknek tűzveszélyes belj-eken s egyáltalán tűzveszélyes gyermekjátékok­kal a játékot megengedni tilos. 13. íj. liobbanó vagy gyújtó anya­got a következő §-ban meghatározottak kivételével padlásokon elhelyezni tilos, 14. íj. Az ásványolajok és gyúlékony szesz felhalmozásának meggátlása czéljá­ból a házaknál, üzletekben, vagy bármely helyiségben ilyenekből nagyobb mennj'i­séget tartani szigorúan tilos, és pedig kőolajból 300 kg., gyúlékony szeszből 5 hectlnél többet tartani nem szabad. — Az ennél nagyobb készlet a városon kivül s a közbiztonságra nem veszélyes raktár­ban helyezendő el. Ezen lerakó helyeket az elárusítók közösen is kijelölhetik, de kötelesek al­kalmassá tenni és csak hatóságilag nyert engedély után vehetik használatba. Más gyúlékony tárgyak is biztos helyre teendők, lőpor és egyéb száraz robbanó szerekből egy klg. mennyiséget meghaladó készletek csak padlásokon el­zárt helyeken tarthatók és azokhoz égő anyaggal közeledni tilos. 15. §• Bármiféle könnyen gyúló ter­ményt vagjr anyagot épületek közelében felhalmozni tilos s különösen nincs meg­engedve, hogy bárki saját termésű vagy egyébként szerzett szalma, széna vagy" más takarmányféléből többet tartson belső telkén, mint a - tennyi vagy cserépalá, vagy zárt csűrben, vagy egyébként be­kerített helyen minden épülettől 6 m, • távolban elhelyezhető. 16. §. Csépeltetés és nyomtatás czél­jából szalmás gabonának behordása csak is előleges bejelentés után a következő módozatok mellett és helyekre van meg-'" engedve: Szalmás gabona behordása csak is a felső- és alsóvárosban történhetik, de itt is az 502-töl 526. számú „sörfözö-utezai" há|zak kivételével, Jogában áll azonban a 27

Next

/
Thumbnails
Contents