Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-06-26

a jogi térre kidobni. 'Ugy van.)'Kívánom, bogy nyerjen az ügy megoldást, oly mó­don a mely mindnyájunk kielégítésére szolgáljon." iElénk helyeslés.). Horváth Lajos. Kijelenti, hogy nem tartja ezélszerünek ez ügyben a felebbe­zés útját követni. Kimutatja, hogy csak október :5-án lesz megyei gyűlés, s igy magunk körében cz ügyben előbb hozha­tunk érdemleges határozatot. (Ugy van.) Fischer Adolf. ,.Mélyen tisztelt köz­gyűlés! Csodálkozásomnak kell kifejezést adni azon nézet felett, hogy itt csakugyan törzsvagyon elidegenítéséről lehet szó. En mint laikus ember azt hiszem, ha e város közgyűlésének múltkori határozata foga­jiatosittatik, akkor senki sem ad, de senki som vesz. tehát elidegenítésről szó sem lehet. Átadatik e város közönsége által, tag­osztály alkalmával temetőnek kihasított területből az izraelitáknak lélek-szá- \ arányban, egy reájuk eső terület rendelte­fése >"zéljániiic: temetőnek, hogy lehet te­hát itt elidegenítésről szó ? Hiszen nem a noszlopi izraelita hitközségnek adunk Temetkezési helyet! De, mert a vármegye e közgyűlés határozatába még akkor is bele szeret kötni, ha ez. — mint a jelen­legi esetben is — helyesen ós méltányosan határoz, azért melegen pártolom dr. Ko­ritsohoner nr indítványát.-' (Helyeslés.; Szózat a magyar iionizothez. Több. mint uegyveu éve mult már dicső szabadságharezuukiiak. A harcz már a történeté, keserűsége, haragja nem tölti már el azok szivét, a kiket a végzet ak­kor nehéz mérkőzésre késztetett. Az elfo­gulatlan ítélet előtt világos immár, hogy hosszú, majd három százados félreértések és lappangó tusák nagy, viharos válsága volt a harcz. Karmi véget ért is. lezaj­lása után majdnem két évtizeddel meghozta a teljes békét, a teljes bizalmat s a teljes magyar nemzeti öntudatot, mely a szent korona felséges viselője iránt érzett ren­díthetetlen hűséggel és hódolattal pá­rosul. Sok és nagy oka vau tehát a ma­gyarnak kegyelettel emlékezni viszsza 1848 -49-iki szabadságharczára. Minél job­ban meg tudja becsülni a nemzeti fejlő­désre annyira áldásos jelent. - annál mé­lyebb hálával kell visszagondolnia azokra a hősökre, a kik életüket, vérüket és min­den földi javukat bátran koczkára tették, csakhogy kivívják -• nem is önmaguk, ha­nem az utánuk következő nemzedékek ré­szére a ..jobb kort. mely után buzgó imádság epedt százezrek ajakán". A kegyeletes visszaemlékezés tolkel­T A.sére « a hálaérzet ápolására mi sem alkalmasabb, mint. ha összegyűjtjük s a •omlástól megóva nyilvános múzeumban örökös közszemlére teszszük ki mindazon ereklyetárgyakat, melyek a szabadságharcá­ból fennmaradtak. Az aradi ..Ivülcsey-Egyesület" föl­vette hazafias czéljai közé egy ilyen or­szágos jellegű szabadságharczi ereklye­..luzeuni létesítését s ezen czélja elérésére "'-Cy külön bizottságot alakított, AZ ereklye­múzeum helyéül a tervezők Aradot válasz­tották, mely várost a sors a szabadság­haiTz annyi hőse vértanúhalálának szin­terévé tett. Biztat a remény, hogy itt idővel a szabadságharczi ereklye-múzeum részére külön épület is fog emelkedni. A szabadságharczi ereklye-muzeum bizottsága saját tagjai s az ezek össze­köttetéseivel uieguverhető hazafiak és hon­leányok kisebb körében már is megkezdte az ereklyék gyűjtését; hogy azonban a múzeum méltóvá lehessen az ügyhöz, melynek emléket emelni kíván, — a bi­zottság ezennel a haza minden fiát és leá­nyát fölkéri, bogy a szabadságharczi erek­lyék megmentésének s nemzeti közkincscsé tételének ügyét fölkarolni s a múzeum ré­szére való ereklyegyűjtésben résztvenni szíveskedjék. Gyűjtsünk egybe minden emléktár­gyat: zászlókat. lobogó-maradványokat, fegyvereket, ruhaneműt, a katonai fölsze­relés egyes tárgyait, arczképeket. csata­képeket, kéziratokat, nyomtatványokat, — szóval minden még teljesen szét nem om­lott csekély darabját annak a harczias és politikai világuak, melyet 18-18—19-ben ért meg nemzetünk. Az ereklyék Aradra az alább irt bi­zottsághoz küldhetők be, mely azokat levé­lileg és hirlapilag is nyugtázza, hivatalos katalógusába fölveszi s az adományozó neve alatt örök időkre az ereklye-mú­zeumba helyezi el. Kezdje meg munkáját a hazafias ke­gyelet! Őrizzük meg dicső szabadságharczunk emlékét! Kelt Aradon, a „Kölesey-Egyesület" múzeum-bizottságának 1892-ik évi május hó 18-án tartott üléséből. Kisteleki Léray Henrik s. k., védnök. Várjam), írpád s. k. Dömötör László s. b Aradmegyei kir. tanfeliigy. ffíreáliskolai tanár, biz. elnök. l)iz. jegyző. Lendvaif Sándor s, h. biz. pénztárnok. Nemzeti adakozási felhívás Klapka György koszorújára. Ki érdemelte meg jobban a magyar honfiaktól és honleányoktól a koszorút, mint Klapka (1 yörgy? Milyen legyen a koszorú? olyan, mely nem hervad el. nem hullatja el levelát; — addig él. mig a hős neve magyar szivekben élni fog. olyan ko­szorú, mely még a nomos erczlml ké­szültnél is maradandói)]) legyen. Felhívjuk hazánk hü fiait és höl­gyeit, hogy veszendő zöld ágak helyett fonjanak olyan koszorút a h ő s ö k hősének emléke körül, melyet el nem enyésztet az idő. Gyűjtsünk össze egy alapítványt > K1 a p k a koszorú j á n a k« cziine alatt, olyan gyorsan, a mint a hazafi fajdalom szétterjed minden szivekben, mely alapítványnak czélja legyen magyar ifjak kiképeztetése a Lud ovik a Aka­démiában arra a pályára, melyen az elhunyt hűs nevét halhatatlanná tette. Fóuynyel, ne gyá-szszal kisérjük hősünket sírjába. Igy örökítsük meg omlákezetét. A ki felhívásunkat megérti, átérzi, cselekedjék velünk együtt szive szeriut: gyorsan és habozás nélkül. A legkisebb összeg is, mint a nem­zet hálájának kifejezése fogja szaporí­tani Klapka koszorújának leveleit. Vajha az egész nemzet lenne bele­foglalva ez örökzöld koszorúba! Budapesten, 1.S92. június hóban. A gyűjtő-bizottság nevében: át. íJiázo-tifri oiylván. elnök. cot, cöóiij'|tj. <$oti]océ-na^ elnök. •x?r. 2)lcűHH-ÍDÍI. diliéi-, jegyző és pénztárnok. Adományok M ü n n i c h Aurél, a 3Klapka koszorúja^ pénztárnokához (Bu­dapest, IV. Vámház-körűt 12. sz. czim j alatt) küldendők. ' Adományokat a ..Pápai La­pok" szerkesztősége is elfogad és rendeltetésük helyére juttatja. Vidéki levelezés. 'J'el; intet es Szer koszi ö nr! A „szergényi önk. tűzoltó-egylet" május 29-én az uro dal mi Lovász erdőben ez évben is jó] sikerült majálist rende­zett. — A felhőtlen ragyogó égboltozat.­a kifogástalan kedvező idő. igen szép tár­saságot vonzolt egybe. - A tikkasztó hő­ségben, az erdő árnyas fái alatt kellemes üdülőhely kínálkozott: a fiatalság a jó zenére csakhamar tánezra kerekedett, és szilaj kedvvel járta kivilágos kivirradtig a ropogó csárdást. J)e különösen megörvendeztetett ben­nünket sziv-s megjelenésével méltóságos gróf Erdődy Sándor kir. kamarás ur, hely­beli nagy birtokos és tiszteletbeli főpa­rancsnokunk, a ki leereszkedő nyáj»ssága ós szeretetreméltósága által az egész vendégkoszoru rokonszenvét és tiszteletét megnyerte magának. Gróf ur ö méltósága rendeletére a tánezhelyiség közelében este í) órakor 4 méter tűzifa máglyába rakatván, meg­gyújtatott. - Xagyszerü hitvány volt, mi­diin a széleseidben az égi'elé emelkedő lángok oly kísérteties fényt árasztottak a venrlégkoszorura. Magasztos és lélek­emelő jelenet volt. midőn a mulatság kö­zepette ezen nagyszerű kivilágításon s a zene hívogató szavára megjelent körünk­ben a falombok között az erdők csalogá­nya, a fülemile s a czigány muzsikájá­val versenyt dalolt és csattogott, örülve a természet szépségének, a szokatlan ki­világításnak és a jó zenének. Ez alkalommal az egyletet anyagi­lag felülíizeléseikkel a következők támo­gatták : mélt. gróf Erdődy Sándor ur 20 frttal, ifjú Sipkovics József 5 forinttal. Gömbös Eb k nrodalmi ispán s tűzoltó főparancsnok 3 frt öokr, Bárdossy József 2 frt 80 kr.. X. X. 2 frt 50 kr, Giay Károly titkár. Lövy Ignácz 2—2 frt, Kleissl Károly nrodalmi erdész, Király János 1 frt HO 1 frt 80 kr. Remete Dé­nes urodalmi felügyelő X. X., X. X. X. X. 1 frt Ő0--1 frt 50 kr. Tóth István 1 frt 20 kr, GriinlVId Jenő, Fejér Lajos, tiszt. Szily Lénárd. Boda József, Kiss Mihál Nunkovics Dénes 1—1 frt. Döbröutei Imre, Hannos Zoltán 80—80 kr, X. X.. X. X.. X. X., Berzsenyi Gábor, Tompa László, Horváth István urodalmi ellenőr, Tompa Sándor 50—50 kr. tiszt. Dubovay Béla 30 krral, Szabó István 25 krral, Vörös Já­nos 15 kr, és Xagy Lajos 10 krral. Fogadják nagybecsű ajándékaikért a „szergényi önk. tűzoltó-egylet" hálás köszönetét. egyl. jegyző. — A pápai nonvédszoborra ujabban adakoztak: Borsodi Latinovits Béláné ő nagy­sága gyűjtése folytán, . . 9,'ä irt 16 kr Lovász-Patonai martius 15. ün­nepély alkalmából .... 4 frt 8 2 kr Összesen 07 frt 98 kr Ehhez a mult számban kimutatott 2(532 írt 43 kr Főösszeg 2730 frt 41 kr 1 dollár és 3 piaszter. Fant elősorolt nemes szivü adományokat a bizottság nevében köszönettel nyugtatja Pápa-,Teszér 1892. jnnius 19-én. Gerstner Ignác, pénztáros. TÖRTÉNELMI NAPTÁR., — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Jnnhis 2H. — Kr. sz. e. 403. A 30 zsar­nok Athénből elűzetik s Euclides az arclion­ságot elfoglalja s a Solon-féle alkotmányt visz­szaállitja. Június 2/. — 1192. I. László királyunk a szentek sorába igtattatik (700-ados évfordu­lója az idén.) Június 2ü- — 1801. Kazinczy Perencz magyar költő fogságából kiszabadul, melyet Brünnben, Kufsteinban és Munkácson töltött. Június 2!). --- 833. Jámbor Lajos frank császár seregei által elhagyatván, lázadó fiai­val Lothar-, Kopasz Káról — és Bajor Lajos­sal kibékül. Június HO. — 7ij3. Constantinus Oop­ronyinus keletrómai császár megveri és meg­szalasztja Telesis bolgár királyt, ki a kelet­római birodalomba elbizakodottan betört. A bolgárok roppant veszteségük fölötti elkesere­désekben királyukat megölik. Julius 1. — 1310. Aptv László erdélyi vajda a magyar szent koronát Tamás érsek kezébe átadja, mint magyar nemzeti ereklyét. Julius 2. -- 1800. Xagy Britannia és Irhon ni a ak?áj' i" kiadatik, mply szerint a protestáns irek egyenlő jogokat nyernek a pro­testáns angolokkal és skótokkal, azonban a katholikus íreknek a parlamentbe való választ­hatósága megtagadtatik. rovat 2605. ikt. 7o. kgy. 892" Hirdetmény. A városi nyugdíjintézet alapszabá­lyainak felsőbb helyen kívánt akkénti mó­dosítását, hogy a varos részéről való hoz­zájárulásra a költségvetésbe évenként egy határozott összeg (500 forint) vétessék fel: — a nyugdíj részesek által való éven­kénti hozzájárulás pedig a fizetések 4%­val történjék, a városi,kép viselőtestület f. é. június 18-án tartott ^közgyűlésében el­fogadta, az alapszabályoknak 1891-ik év kezdetétől fogva életbeléptetését kimon­dotta, s az ez időtől számítandó hozzájam­akkor, ha komolyan gondolkoznak. Ren­desen komoly, nevetni csak akkor szo­kott, ha ..muszáj." A kassza .,támasztó­i.at- kik csak időtöltésből foglalkoznak vele. hallgatag komolysággal „dreiselrritt'­­* élteti el, ajánlva nekik jobb szórakozást: egy parthie carambolt. Boldog a ki be­éri vele. A pezsgőig csak a komoly udvarló megy fel. ele a kisasszony a világért sem kóstolná meg. Fogadása tiltja . . . Annál jobban kedveli a zenét. Ha zenét hall, mosolyog, a hangászok már ösmerik a nótát: „Boldogtalan csak ón vagyok egyedül." Még valamit. A hírlapírók részére is van fentartva egy kis szórakozó hely. Hivatalos asztaluk a kassza mellett van. Ilyen alkalommal a principális is a tár­saságba vegyül. Életrevaló egy ember, utálja a vizet, annál jobban szereti a pezsgőt. Hangos a beszéd, folytonos a kacagás, fővárosi élményeiről és egy­egy régi ..hecz"-röl folyik a társalgás, diseretiót kér, mert mint szokása mondani „szereti a journalistákat, de fél tőlök." Már oszladó félben van a társaság, midőn a rouék, jobban mondva a kávé­házi habítouék érkeznek meg a rendes tarokkparthiera. Lassan járnak, de bizto­san. Xappal a casinóban. Este itt játszanak, mert ilyenkor nem zavarják őket a piaci legyek „gibicek." 2 óra felé már „mester"-eket mon­danak, ilyenkor kezdődik a „rámolás", de a három mesterből kifogyva .,tour"-okat állapit-tauak meg, A szőke „Louizácska" ösmerve a tou­rok határát, nem várja be a „feuera­bend"-ot, hanem ott hagyja őket mint „szent Pál az oláhokat." A pincérek bóbiskolva ugyan, de azért helyt állnak, míg le nem fújnak. ,,A gárda meghal, de meg nem adja magát." A drága kalap. — Egy férj panasza. — Békés polgárember vagyok, tisztes­ségesen jövedelmező üzletnek ura és há­rom neveletlen gyermeknek gondos és szerető atyja. Kifogástalanul szolid va­gyok, amit azzal is igazolok, hogy a most panaszkép előadandó esetemig összesen három ízben voltam kávéházban. Első ízben szalmaözvegységem vitt oda, má­sodszor a látogatásunkra jött apósom kedveért tévedtem be, harmadszor pedig, egy külföldről hazavetödött barátom csalt el. Ez az utolsó látogatás nagyon szeren­csétlenül ütött ki rám nézve. Féltve őr­zött, drága pénzen, 7 írtért vett vadonat­új Habig kalapomat valamelyik gézengúz tévedésből elvitte, helyette egy ócska zsibvásáron szerzett s monogrammal el­látott kalap maradt rám. Igaz, hogy dü­hömben olyan lármát csaptam a kávéház­ban, mint egy törzsvendég, hanem » ka­lapnak nem tudtunk nyomára jönni, sőt a nagy keresgélésben egyik pinczér is konstatálta az ö kalapjának eltűnését. Egy csa.ta.yesztett hadvezér keserű­ségével bandukoltam haza s a lehangolt­ság lassankint nudancholiává 'íövokodott, mire lakásomra, érti m. Mit fog szólni a feleségem? C<i\.k legalább ez is fekete volna, ez a cs'-urpészett jószág, Jiogj no tűnnék fel az én figyelmes öregem vizsga szemeinek. Vájjon fog-e rám haragudni? Bizonyosan, mert ugy sem szívesen eresz­tett a kávéhízba, most még éppen neki lesz igazsága. Hányszor fogom hallani ezfc a szemrehányást: „ugy-e megmondtam," Isten a megmondhatója. Az első attakon szerencsésen túles­tem, elég zajos volt ugyan, de egyóbb koirolyabb következménye nem lett, mint­hogy kimondatott az ige: „gyáva, mam­lasz leszessz mindaddig, mig azt a drága kalapot vissza nem szerzed!" Szegény feleségem, ha tudta volna, hogy ezen ön­érzetemen ejtett sebbel milyen bonyodal­makba taszít bele, bizonyosan és ünnepé­lyesen visszavouta volna. Másnaptól kezdve mindennapos ven­dége lettem annak a végzetes jelentőségű kávéháznak, finoman kieszelt tervvel akartam a kópét kezeim közé keríteni. Rendeltem egy picolot, markomba szorí­tottam az M. S-es kalapot s végig szima­toltam minden fogast, minden kalapot és minden gyanús arezot szemügyre vettem. A gyanuszálak már kezeim közt is vol­j tak, egy impertinens arczu ember zavart hirtelenséggel csapta fejébe a kalapot, midőn kimenet megakartam a bélését te­kinteni. Ez lesz bizonyosan — gondolám s azóta hűségesen leskelődöm a megjele­aésére. Kögbe, mintán a hosszas várako* zás véghetlenül unalmasnak tetszett, egyik barátom szívességi' folytán megtanultam billiárdozui. azután dominózni, később már makkaózni is tudtam kissé, de csak kibiczkedtem. Xem mondom, hogy kellemetlenül teltek el az esték, de hát voltak a dolog­nak aggasztó tünetei is- Az asszony most már kezdett becsületbe vágó titulusokkal illetni, mint „bitang 1- stb. s amellett kény­telen voltam vele együtt konstatálni, hogy az ón Habig kalapom nem akar megke­rülni. — Magános óráimban, mint rend­szerető ember, szorgalmasan jegyezget­tem a kávéházi kiadásokat is. Két hónap óta hajhászom a kalajjot s már 27 ft 80 krt költöttem el érdekében. Hm, ezért tán vehettem 'volna néhány uj kalapot is. Tán mégis igazsága lesz az asszonynak némileg, hogy ez könynyelmüség. De hát hol marad a megsértett becsület ? Xem, azért sem hagyom magam, még ha az egész vagyonomat ráköltöni is. Meg kell kerülnie a gyávának, aki ilyen aljas mó­don jutott jó kalaphoz. Egy napi tépelődés után folytattam a hadjáratot ós végre-valahára — a har­madik hónap közepe felé — megcsíphet­tem azt a különös urat, aki a múltkor ideges viseletével felköltötte gyanúmat. Éppen csaj ázott, amikor egy elszánt em­j bor bátorságával hozzá leptem és az orra í elé tartv. az M. S.-os kalapot, erélyes hangon kérdeztem tőle: „ismeri az ivr ezt . a kalapot?" Szemtelen vigyorgással ka­I pott utánna s még neki állt feljebb, még ö ' kezdett valauii szemrehányás félébe, hogy lási hátralék kiegyenlítése iránt is intéz­kedett. Mi azzal tétetik közhírré, hogy ez ellen netáni fölebbezését a mai naptól számítandó 30 nap alatt minden adózó be­adhatja. Pápán 1892. június 20-án. Osváld Dániel polgármester. 2354. 1892" Hirdetmény. A fogadó, vendéglő, kávéház és ká­vémérésekre alkotott szabályrendelet föl­sőbb helyen kívánt némi módosítások vé­gett viszszaküldetvén. a városi képviselő testület f évi június 18-án tartott közgyű­lésében a kívánt módosításokat elfogadta ; a mi azzal tétetik közhírré, hogy az ek­kép eszközlendő módosítások iráni az ér­dekeltek a jegyzői hivatalnál felvilágosí­tást nyerhetnek, s ezek ellen netáni feleb­bezéseiket mai naptól számítandó 30 nap alatt beadhatják. Pápán 1892 jnnius 20-án. Osráld Dániel polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — Stefánia Főherczegasszony Bi'üredeu igen jól érzi magát. A magas vendég tiszteletére rendezett tűzijáték gyönyörűen sikerült. Veszprémből és vi­dékéről is igen sokan látogatják most Füredet. Mint hírlik Ó Fensége hosszabb ideig szándékozik itt tartózkodni é;; álli­tólag a Dőry villában fog lakni. — Személyi hirek. Pap Gábor, a dunántúli ref. egyházkerület püspöke, a főiskolai vizsgálatokra városunkba érke­zett. — Dr. Ilosvay Lajos, műegyetemi tanár, mint a közoktatási kormány meg­bízottja, ma érkezik városunkba, hogy je­len legyen az érettségi vizsgálaton. — Usenkey Géza, kir. törvszéki elnök teg­napelőtt városunkba érkezett. A bírói és ügyvédi kar tegnap tisztelgett az uj el­nöknél. Kinek tiszteletére tegnap este szűkebb körű bankett, volt. — A főiskolai ifj. képzőtár­sulat vasárnap ünnepelte meg fennállá­sának 5o éves évfordulóját, mely ünne­pélyre a társulat alapitó és későbbi tagjai közül számosan megjelelitek, köztük Tuba dános országgyűlési képviselő. Többen, igy dókái Mór és Domanoviszy Endre egészségi állapotukra való hivatkozással levélileg vettek részt az ünneplök sorá­ban. — Vasárnap délután 4 órakor a zsú­folásig megtelt színházban folyt le az ün­nepély első része: a hangverseny, mely­nek pontjai közül kettő Jókai ünneplésére volt szánva, ki ez előtt 50 évvel a képző­társulatnál nyerte az első pályadijat, .ló­kai irodalmi működésének ismertetése volt az egyik pont s a felolvasás közben a függöny a színpad hátsó részéhen fel hú­zatott s Jókainak koszorúkkal övezefr arczképe tűnt elő. mire a közönség a ko­szorús irót lelkesen megéljenezte. Esie bankett volt. a melyeu a felköszöntők so­rát Szilágyi József főgimnáziumi igazgató nyitotta meg. éltetve a társulat alapi tóit s különösen Jókait. Baranyay Zsigmond a hölgyekre. Gyurátz Ferenez Tóth Dániel és Szilágyi Józsefre, Antal Gábor a reá­liát hogy s miként jutottam én az ö ka­lapjához. Xem oda Buda, jó uraeskám. mu­tassa csak micsoda kalapot hord magár Mogmutatta, de az nem volt az enyém. Képzelhető felindulásomban olyan hu mát csaptain, hogy az egész személyzet ösz­szeszaladt. Es uram bocsánat, az előmu­tatott kalapban az a bizou3'Os pinczér felismerte a magáét. De hát akkor mi lesz én velem? hát most már nekem semmi­féle kalapom se lesz ? Hát látott már va­laki ilyen bolond esetet? Kérdeztem még sok ilj^en érthetet­len dolgot a felháborodás legmagasabb hangján, de feleletet nem kaptam, ahelyett láttam gúnyos mosolyokat, a melyek gyilkossá tudtak volna tenni. És most itt állok gondolat, tanács és kalap nélkül, 33 frt 75 kr, kávéházi költ­ség, 7 frt egy uj kalapra, összesen 40 frt 75 kr, és — az asszony haragja. Kölcsön­kért kalapban botorkáltam haza. szerencse, hogy a Tapolcza nem esett közbe, külön­ben valószínűleg öngyilkosságot követtem volna el rómitö elkeseredésemben. Azóta begyógyult a seb, az asszonj" is csak néha emlegeti az esetet, csak az én lelkemben képződött egy eddig fele­lethez nem jutott kérdőjel: „Milyen ürügygyel tudnék megint kávéházba járni ?" Erre szeretnék én tanácsot kapni. í \

Next

/
Thumbnails
Contents