Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-03-08
lálozási számaránynyal szemben, mely 37 7° /00-et tesz, még I"3°/ 00e l kedvezöbbb *). De ia ez áll, hogy ha továbbá áll, hogy az utolsó 10 évben, t. i. 1881-től 1890-ig bezárólag a Pápán elhaltak arányszáma csak 36"4%o prom illet mutat— a statiszti kai számok logikája kérlelhetetlen —, akkor azon tényt, hogy Pápa lakossága 402-vel fogyott, nem lehet másként magyarázni, mint hogy vagy a szülötteknek száma apadt, vagy hogy többen elköltöztek innen, mint a mennyien itt megtelepedtek, vagy hogy mind a két tényező játszott össze. De bármelyikét tekintjük okának a lakosság kevesbedésének, mind a kettő arra hágy következtetni, hogy e városnak ipara, kereskedése pang és ennélfogva a megélhetési mód nehezebbé vált. Van hazánkban akárhány város, hol a halálozás nagyobb mint Pápán és mégis szaporodott lakossága, szaporodott pedig azért, mert a születések száma nagyobb, a küzdelem a létért pedig könnyebb. Születésétől 1 éves koráig meghalt 118 gyermek, csak 2-vel több, mint az előző évben és az összes halottak 23%-át teszi. Az orvosoltak és nem orvosoltak közti arány, a mennyiben azt az orvosolt és nem orvosolt halottak számából levonni szabad, a következő: Orvosoltatott ?82, nem orvosoltatott: 135. Az elsők tehát az összes halottak 74%-át teszik; mig a nem orvosoltak 26%-át. Ezen elég kedvezőtlen arány még szomorúbbá válik, ha figyelembe veszszük azon biztos adatokon alapuló tényt, hogy sokan csak akkor hivnak orvost, mikor látják, hogy a beteg halni készül, és csak azért, hogy a halál bekövetkeztével meg ne büntettessenek, a mi, — ha már eleve ki nem mondtuk volna, — ujabb bizonyítéka a lakosság nem csak anyagi, de erkölcsi sülyedésének is, a mi tudvalevőleg azonbankaröltve jár egymással. Hogy ez áll, már abból is kitűnik, hogy mig 1889-ben a I nem orvosoltak az összes halottak 23'8%-át tették, addig 1890-ben 26 n/ 0-it adnak, pedig nem tudom, hogy a pápai orvosok buzgalma, szorgalma fogyott volna, vagy hogy kevésbé szívesen gyógykezelték volna .a szegényeket, mint az előző években. Szegény beteget én magam gyógyk zeltem 565-öt, 10-el többet, mint az 1889-iki évben. Az ügyirat száma 201 volt. Öngyilkos volt 4. Hirtelen halál 1 esetben következett' be és ez bonczoltatott. Pápán} 1891 február hó 25-én. 1 Sle-meí- olóí&oe-l városi főorvos. *) A városi főorvos ur szép jelentéséből szomorú örömmel látjuk, hogy a halálozás arányszáma nálunk valamivel kedvezőbb mint az ország egyéb részeiben. Szomorú örömmel, mert ez azt mutatja, hogy nemzetünk a közegészségügyet még mindig nem tekinti olyan fontosságúnak, a milyen az valóban, s a milyennek a külföldi államok már rég elismerték. Ha meggondoljuk, hogy 64 fölvett város közül Budapest a halálozási arányra nézve 59-ik helyen áll — hasonló arányszámmal mint a melyet városunk is felmutat — s hogy külföldi városoknál az arányszám 20—25 per mille: ebből ösztönt meríthetünk arra nézve, hogy városunk közegészségügyét minden lehető módon igyekezzünk előmozdítani. Egyébiránt addig is, mig egyik t. munkatársunk tollából erre vonatkozólag részletes adatokat közlünk, megemlítjük, hogy halálozás által 10 év alatt a katholikusok létszáma 28-al, a reformátusoké 12-vel fogyott, az evangélikusoké ellenben 2-vel, az izraelitáké pedig 219-el szaporodott. Ennyit tartottunk szükségesnek megjegyezni, nehogy valaki, a városi főorvos ur intentiójával is ellenkezőleg, a föntebbi adatokból azt olvassa ki, hogy nekünk e szerint semmi szükségünk a közegészségügy ápolására. Szerk. A nőnevelésről. Irta: BOIíN GYULÁNÉ. (Vége.) A mai leányok oly ferde nevelésben részesülnek, hogy semmi biztosítékot nem nyújt a nők műveltsége manapság, egy boldog jövőre a házasulni óhajtó fiatal embernek. Hiába vezeti a mama leányát „elitebálba" évek során át, nem akad ott „partié" s utóbb elkeseredve szégyenkedve a lány maga kivan elmaradni ily báloktól, hogy nevetség, gunytárgyává ne legyen a mai korszak ifjú hősei előtt. Nem egy mama fogja kérdezni: vájjon mint cselekednék e sorok írója az ő helyzetében s erre bátorkodom következő véleményemet nyilvánítani: Mindenek előtt kötelességemnek tekinteném, anyagi viszonyaim fölött komoly szemlét tartani s e szemlének eredménye szerint állítanám össze a nevelési tervnek pontözatait. Először, s ez a legfontosabb elv a nőnevelésnél, tanulmányoznám a leánykámnak természetében rejlő rossz és jó hajlamokat, tehetségeit, kedélyhangulatát, érzéseit kipuhatolnám s e tanulmányozás eredménye szerint kezdeném a gyermek oktatását, idomitását, tanítását. -Ha látnám, hogy a gyermekben nincsen meg a kellő talentum pl. a zenére, nincs elég érzéke e nemes művészet iránt, eszembe sem jutna a leánykát a zene tanulására kényszeríteni, bármennyire rajongok is érte. Igy volna az a rajzzal szemben is, csak ha kiváló tehetséget fedeznék fel a gyermekben, képeztetném ki a rajz, a festő művészetben. Ellenben azon esetre, ha e két művészet egyike iránt hajlamot fedeznék fel benne, elkövetnék minden lehetőt, hogy a leányka a tökéletességnek oly fokát érje el az egyik vagy másik művészetben, mely határozottan a művészi színvonalra emelné át. Ekkóp cselekednék az idegen nyelvekkel szemben is. Első sorban természetesen az anyanyelvre tanítanám a gyermeket s mig ezt jól nem tudja, nem kezdenék mást. Az anya nyelv tökéletes elsajátítása után következnék azután afranczia nyelv s ha látnám, hogy ebben is szépen halad a serdülő leányka lassanként hozzá fognék a német s angol nyelv tanításához, s megfigyelve a gyermekben kitartást törekvést mindenesetre nagy súlyt fektetnék a nyelvek tanulmányozására. Ami pedig a többi tantárgyat illeti, az ón leányom nem tanulna egyebet köztük, mint nyelvtant, földrajzot, történelmet, természettant, aestetikát, s a számtanból csak annyit, a mennyire szüksége volna, hogy kiszámíthassa, mily összegből tarthat fenn egy rendezett jól beosztott háztartást. A többi complikáltabb számadásokat sokkal czólszerübb a féfiakra bizni, vesződjenek ezek a magasabb mathematikával, jobban értenek ők ehez, s az Ur Isten is azért áldotta-meg az erős nemet több erővel észszel, hogy erős vállaikra vegyék a férfiak a komoly gondokat, a nő pedig otthonjában, a gyermeknevelésnél, a ház reprezentálásánál nem szorul mathematikaí tudományra, e szerint tel-j jesen feleslegesnek tartom e tantárgy ma-j gasabb tudását. Végeztem azzal, a mit a gyermek-; nek szellemi fejlődésére vonatkozólag fel akartam említeni; most áttérek a nevelesnek egy másik, dó ép oly szükséges ágára, s az a következő: Ha gazdag vagy szerényebb anyagi viszonyok között volnék, egyben mindig határozott irányt követnék s ez: Kitűnő gazdaasszonynak nevelném leányomat, tizennyolcz eves korában okvetetlenül teljesen az ö kormánya alatt állna már a háztartás Ezenkívül megkövetelném tőle, hogy a cselédséggel szelíden bánjók el, soha durván vagy mérgesen ne szóljon hozzájuk. • Továbbá arra is oktatnám leányomat, miszerint minden körülmény közt, arra fektessen súlyt, hogy jó asztalt vigyen, otthonját kellemessé, kényelmessé tegye. Ez okból a főzésnek tökéletes elsajátítását felette szükségesnek tartom, sokkal szebb s hasznosabb, ha' egy leányka jó ebédet tud nemcsak parancsolni, de maga elkészíteni is, mintha egy Chopin féle Impromtut vagy egy Beethoven sonatát hibásan rossz értelmezéssel ad elő. A jó ebéd vagy vacsora mindenkire jó hatást gyakorol, holott egy hibásan előadott zenemű csak az esetleg jelenlevő műértő fülét sérti irgalmatlanul. Tehát a nőnevelésnél egy fő kellék, egy főczéipont: Neveljük jó háziasszonyoknak leányainkat s meg fogunk győződni, hogy az ily nevelési rendszer mellett felnőtt leányokat nem szükséges „elitebálba" elvinni, hogy férjt kapjon. Elmegy a hirük anélkül is, felkeresik ezeket a jó „partiek" otthonjukban, házias körben is, holott az úgynevezett „bálkirálynők" az ünnepelt szépségek három négy áttánczolt farsang után kénytelenek visszavonulni, mert az időközben komoly férfiúvá fejlődött egykori bálhös most kicsinylő mosolylyal tekint reájuk s ha véletlenül utczán vagy színházban találkozik velők, felületesen köszön nekik, s siet ama leányokat udvarias megszólításban részesíteni, kik műveltségük, komoly törekvés, igaz nemes szivtulajdonságok által hódítanak s ezeket veszik azután el nőül, nem pedig az egykori bálkirálynőket! Íme befejeztem nevelési tervemnek előterjesztését s tán akad néhány kedves kis mamácska, ki mintának veszi e tervet kicsikéje nevelésénél s ezek valószínűleg követni fogják tanácsaimat. Azonban megengedem, hogy van elég mama, ki gúnyosan megvető mosolylyal dobja el ez iratot, s folytatja a modern nevelési rendszert, nem törődve gyermekének lelki üdvével, jövőjének boldogságával — ezekre persze e czikk nem teend semmiféle benyomást. Volna biz újság főtisztelendő uram! szólt az öregbiró. Pedig nagy! toldja meg a törvénybiró. Ne tessék érte haragudni! nem mi vagyunk az okai, hebegi a botos kisbíró. Ebből még semmit sem értek. Hát mi történt? Az történt kérem alássan, hogy tegnap este ki adtunk a mesteren, azaz hogy nem mi, nem ám, hanem a nagyságos tanfelügyelő ur. Mikor azután töviről hegyire elbe^ szelték a történteket, a plébános jóizüen nevetve mondja: no biróuraimék, kendteket jól felültette az az ármányos tanfelügyelő. Magam is szeretném látni. Idehozzuk főt. uram! szólt az öregbiró. Ha máskép nem, a fülénél fogva szól a botos kisbíró. Akarva, nem akarva fel kellett kelni a tanfelügyelőnek, ki még jóizüen nyújtózkodott a párnák között, s körbe fogva beállítani a plébániára. Ecce homo! Ime az ember. Ime a tanfelügyelő! Isten hozta nagyságodat: üdvözli a plébános. Nem vagyok én tanfelügyelő Főt. uram! csak egy szegény utas, aki üres gyomorral s még üresebb zsebekkel jöttem ide. A szomszéd községben hallottam, hogy az a .... k nincsenek megelégedve mesterükkel s azt gondoltam, hogy ezek a jó emberek még ugy sem láttak soha eleven tanfelügyelöt, hát majd leszek én egy napig az ő gusztusuk szerint s igy magamnak is csinálok egy jó napot. Tudom, kogy^ nem jól cselekedtem, dea*6zükség vezetett e tréfára. Végeztem ón is iskolákat, lehetnék ón valóságos tanfelügyelő, képviselő, kormánybiztos, jó fizetéssel, de nincs pratekcziQm, Qazdilkod,» tam, kereskedtem, lutriztam, mindhiába! Nem születtem hurokban, nincs szerencsém! Most Bolond Istók módjára járom keresztül-kasul az országot. Önkénytelen az ember Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak Ott fönn elvégezik. Fölöttem is határozott Az égi vélemény: Csavargónak születtem Csavargó vagyok én. Bizonyosan soha sem akart komolyan a munkához fogni s érdemet szerezni a protegálásra, válaszol a plébános. Érdem? főt. uram! Furcsa fogalom ez, mindeoki ugy magyarázza ahogyan neki tetszik. Lehet a főt. urnák annyi igaz érdeme, mint a polyva,"ki nézi ezt? Ha nem hízeleg, ha nem sikerül protekcziót szerezni és hozzá még nincs szerencséje, — soha sem lesz kanonok. Olyan az élet, mint a lottójáték. Aki véletlenül. ... Hagyjon föl az ilyen görbe okoskodással, melylyel csak saját hibáit akarja takargatni. Iparkodjék a mindennapi kenyeret munkával megszerezni. Most egyék egy kis reggelit, azután menjen Isten nevében! De előbb fizesse meg a tegnapi vacsorát, szólt az öregbiró. Addig, nem megy egy tapodtat sem, mondja a törvénybiró. Fizetnók ón édes barátim! ráadásul még egyebedet is szívesen, csak volna miből. \ Akkor bekísérjük a szolgabíró úrhoz, fejezi be a botos kisbíró. De kár volna a fáradságukért! Maguk okos emberek, maguk beszélnek kulturnyelven is, ismerik a közmondást: "Wo nichts ist, hat der Kaiser das Eecht verloren. Ne akarjanak nagyobb urak lenni a, császárnál, Olyan szent igaza van. aminthogy engemet is Kajzer Jánosnak hinak, szólt az öregbiró. i Akkor fizesse meg a költségeket a mester, az az oka az! egésznek javasolja a törvénybiró. Punktum! ugy lesz. Úgyis megint a nyakunkon marad, fejezi be abotos kisbíró. Igy történt ez nem is igen régen Tekintetes Veszprémvármegyében Gondolat forgácsok, Közli: Ludovicus. Akinek mindenre szüksége van, annak nem adunk semmit, és mindennel kínáljuk azt, akinek semmire sincs szüksége. Mit tud a cseléd az asszonyról? Mindent? — Mit tud az asszony a cselédről? Semmit! Senki sem tud oly sok rosszat rólunk mint magunk, ellenben senki sem gondolkodik rólunk oly kedvezően, mint mi magunk. * Az erény a no jelleme; a jellem férfi erénye. ' * A nő nem mindég boldog azzal, kit szeret, de mindig boldogtalan azzal kit nem szeret. * • Mi a kellemetlenebb, ha éhesek vagyunk és nincs ennivalónk, vagy ha van ennivalónk és nem vagyunk éhesek? . * , Első szerelemnél azt hisszük, hogy az utolsó; »z utolsónál bogy az első. Az ipartestület mult évi működése. Lapunk más helyén közöljük a folyó hó 1-ón nagy érdeklődés mellett megtartott ipartestületi közgyűlés lefolyásáról szóló tudósítást, e helyen pedig közzéteszszük a testület mult évi működéséről hű képet nyújtó, s annak jegyzőügyésze, Szokoly Ignácz által összeállított, évi jelentést, melyből az iparügyek iránt érdeklődők azon meggyőződést szerezhetik, hogy ipartestületünk a törvény szabta korlátok közt s annak értelmében a lefolyt évben is tevékenyen működött. A testület tagjainak száma jelenleg 545. A mult 1890. év folyamán iparigazolványt nyert 29 egyén, iparát beszüntette 9, a városbóli elköltözés folytán töröltetett 8, meghalt 8, s igy e szerint a tagok száma a mult óv folyamán 4-el szaporodott. Tagjaink sorából a mult év.folyamán elhunytak: Kovács György, Kende Ignácz, Friedman Manó, Németh Györgyné, Szabiik Ferencz, Freiszberger József, Cziglér Ferencz, és Oszvald. Antal. Nyugodjanak békén poraik. Az ebnult év folyamán 2 közgyűlés tartatott és pedig egy rendes és egy rendkívüli. Ez utóbbi közgyűlésen állapíttattak meg a testület kebelében alakítani szándékolt temetkezési pénztár alapszabályai, mely szabályok j óváhagyása azonban á nagyméltóságú m. kir. kereskedelemügyi ministerium által az arra vonatkozó leiratban foglalt okokból megtagadtatott. Elölj árósági ülés összesen 14 volt, úgymint 12 rendes és 2 rendkívüli, mely üléseken mindössze 202 határozat hozatott. Miután ezen ülések tárgyai a jegyzökönyvekben részletesen körülírva vannak, ez okból csakis a fontosabb mozzanatokat .tartjuk szükségesnek e helyen felemlíteni. Mindenek előtt megemlitendőnek tartjuk azon körülményt, hogy megyénknek a Győrött felállított kereskedelmi és iparkamarához történt csatolása folytán, a pápai választási alkerület területéről az iparosok közül választott kültagok választásánál testületünk tevékenyen közre működött, a mennyiben kültagokká az elöljáróság által kijelelt egyének választattak meg. Megemlitendőnek tartjuk mép azt is hogy a testület jelenlegi helyiségének tulajdonosával kötött bérleti szerződés f. évi April 24-én lejárván, az elöljáróság a testület számára idejében gondoskodott uj helyiségről, mely f. évi April 24-töl kezdve a Brader-féle házban leend. Ezeken kivül testületünk a tek. városi hatóság által egyes iparügyekben több izben megkeresve lett vélemény adás végett, s örömmel jelenthetjük hogy az elöljáróság véleménye a hatóság, által majd minden egyes esetben elfogadva lett. A mult év folyamán az elöljáróság tanonczszegődtetóst 98-at, szabadítást pedig 95-öt eszközölt. A békéltető bizottság elé 31 panasz adatott be, melyek mindegyikében határozat hozatott. Ezeken kivül azonban a mult évben is volt számtalan oly panasz, melyek részint sürgős természetük részint a felek kölcsönös belenyugvása folytán, a békéltető bizottság közbejötte nélkül, a jegyzői hivatal által békés uton egyenlítettek ki. Az ily ügyek száma az 50-et meghaladja. Az irodai ügyforgalom nagyságát igazólja az, hogy a jegyzői iktatóba 320 önálló ügydarab érkezett, melyek mindegyike ^végleg el is intéztetett, ezenkívül vidéki hatóságokhoz megkeresés és átirat 210 drb küldetett el, kézbesítés pedig 180 drb. eszközölté*tett. • Ezenkívül kiállíttatott 114 drb. munkakönyv, 8 drb ideiglenes igazolvány, 98 tanonczszerződós, 95 drb. tanonczszabaditási bejelentés ós ugyan ann,i tanonczbizonyitvány. Jogtalan iparűzés miatt, és egyéb ügyekben az iparhatósághoz mintegy 40 kérvény illetve följelentés adatott be, s e szerint az óv folyamán az összes ügyforgalom 1345 drbot tett, tehát az előző évinél 303 drbbal többet. A mult év folyamán nyilvántartatott 567 önálló iparos mester 385 tanöncz és 838 segéd. . Megemlitendőnek tartjuk, hogy jogtalan iparűzés miatt a mult év folyamán az iparhatósághoz a testület által mintegy 60 egyén jelentetett fel,, kik a tek. városi tanács mint iparhatóság által kevés kivétellel kisebb, nagyobb összegű pénzbirsággal sújtattak, sőt néhány a város területéről el is tolonczoltatott. Ami végül ipartestületünk vagyoni viszonyait illeti, arra nézve kellő felvilágosítást nyújt, a tagok közt már e gyűlést megelőzőleg szótosztott, s & testületi számvevők által átvizsgált és helyben hagyott számadás, miért is ez alkalommal 'csak is annyit tartunk szükségesnek fölemlíteni, hogy a testületi pénztár bevétele 4329 frt 18 krt, kiadása f pedig 1372 ' frt 87 krt tett, s igy a készpénzmarad. vány 1956 frt 31 kr. miből kitűnik, hogy a testület készpénzvagyona a mult évben 892 frt, 20 krral szaporodott. Ezekben előadván a testület mult évi működésót kérjük a t. közgyűlést, hogy azt tudomásul venni s a tisztviselők részére a felmentvónyt megadni méltóztassék. Kelt Pápán 1891. Márczius hó 1-én. elnök jegyző. Hivatalos rovat. 1015.. 1891. A pápai takarékpénztár f. é. február hó 16-án tartott közgyűlésében a városi szegények segélyezésére 100 frtot szavazván meg, ezért neki a könyörre szorultak nevében a kiosztással megbizott városi tanács részéről, hálás köszönet nyilvánítatik. Pápán, 1891. márczius hó 1-én. Martonfalvay, h. polgármester. Hirdetmény 1134. ikt . 1891. Tenyész lovaknak vasúton kedvezményes szállítása tárgyában fennálló 33422/1895. számú ministeri körrendelet kiegészítéséül újabban kibocsátott 1564/1891. számú pótrehdelet a városi jegyzői hivatalnál mindenki által betekinthető. Pápán, 1891. márczius hó 3-án. Martonfalvay, h. polgármester. Í89rfik Hirdetmény. A karlsbadi gyógyfürdő használata czéljából ott Dr. Herczka és Dr. Stankovánszky által hivatalnokok Számára berendezett lakszobák igénybe vebetése iránt a jegyzői hivatalban közelebbi felvilágosítás nyerhető, s egyúttal az illetők ez érdembeni jelentkezésre felhivatnak. Pápán, 1891. márczius 4-én. Martonfalvay, h. polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. — A regále-pör ji jé • r ( ggj,^, llá/állt A regále-pör, melylyel -vezérczikkűnkben bővebben foglalkozunk, ejió 5-éu és 7-én került a városházán tárgyalás alá. A kik nagy vihart vártak ez ügy tárgyalása közben, azok kellemesen csalódtak, a kik pedig azt remélték, hogy a városi képviselőtestület az ő szép szemeikért a regálé ügyben magának vindikált jogról egyszerűen le fog mondani, nos azok — kellemetlenül csalódtak. — Az állandó választmány folyó hó 5-én délután tárgyalta ez ügyet Martonfalvay Elek helyettes polgármester elnöklete alatt nagyszámú tagok jelenlétében. — Mivel a közgyűlést kérő kórvény delfii orákulumként szörnyen tágíthatólag s szükithetőleg hangzott, Martonfalvay Elek a kórvény beadóihoz első sorban is azon kérdést intézte: mi czélból kérelmezték a közgyűlés összehívását. Bognár Gábor daczára, hogy „lépre csalásról" meg még sok más mindenről, oly hangon beszélt, hogy elnöklő h. polgármester őt erélyesen rendreutasítani volt kénytelen, sehogy sem akart lépre menni s kirukkolni azzal, mi is volt a tulaj donkép eni szándék.^ Hanem megmondta ezt azután Fischer Adolf, leplezetlenül kijelentve, hogy a nála volt aláírást kérő egyén a gyűlés czóljául azt fejezte ki, hogy a képviselőtestület a felebbezós ellen hozzon határozatot. — Ugy Fischer Adolf • maga, mint utána Barthalos István erre megadták az.illő választ; Padi István, Lazányi Béla s mások pedig kijelentették, hogy náluk csak egyszerűen a szándék megnevezése nélkül voltak az , aláírást keresők s ők aláirtak, mert he- j lyesuek tartják, hogy ilyen fontos ügy- 1 ben a képviselőtestület a bírósági itéle- J.; tet közgyűlésen tudja meg. Az általános | helyesléssel fogadott szavakra támaszkodtak azután Koczlca László és Kovács István, minek ellenében Hanauer Béla ismételte Fischer Adolf szavait, mint a közgyűlés megtartását kérelmező mozgalom megindítóinak tulajdonképeni czélját, mire végre Bognár Gábor bevallotta, hogy nekik szándékukban az volt, hogy j| »a várost a további törvénykezés költse/ |
