Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-06-14

^ Megjelenik J\ minden vasárnap Közérdekű sürgős közlésekre koTimlmit. i' e n «I kívüli s z á m <» k is adatnak ki. iérmontetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. lapnak szánt közlemények a lap szerk. hivatalába küldendők. ^ ^ '$* Előfizetési díjak. £ Egy évre 6 frt — Fél évre 3 frt Negyed évrea1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, njrilttóríieű 30 kr. A díj elő re fizetendő. Bélyégdij. mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula 2i> papírkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek inegváIas%to11 kpz 1Önye. Városi ügyek. Folyó hó 20-áii ismét közgyűlése lesz a Táros képviselő testületének, melyre a véletlen, oly fontos tárgyak sorozatát hozta össze, a melyek kötelességünkké te-.' szik a 20-iki gyűléssel való foglalkozást. A csorna-pápai vasut-segély kérvénye már megfordult a képv. testület előtt, s az fényesen manifestálta a vasút mellett álláspontját. Most a szavazásnak csak bizonyos alakszerű követelmények közt kell és valószínűleg fog is —• ismétlődni. Ilyen formán van a dolog a szinházátvételének ügyével is, a mely ugyan még kellő számú képviselő hiányában szavazással el nem döntetett, de a hangulat ismeretében biztosra vehető, hogy a rész vény társulat ajánlatát a város elfogadja, — ha ugyan a képviselő urak a kivánt számban megjelennek, mert ellenkező esetben harmadszor és utoljára 15 nap múlva ismét tárgysorozaton találkozhatunk a szinház-átvétel kérdésével. Fontos tárgy az építkezési szabályrendelet megalkotása is, a mi szintén e gyűlésnek lesz feladata. Városunk intelligensebb elemei régen ós folyton foglalkoztak már e lapokban is, de a fórumon is, az e szakba vágó kérdések megbeszélésével, és szőnyegre hozzák, szőnyegen tartják azokat a város haladásának, a közegészség, köztisztaság és közrend követelményeinek érdekében. S valóban égető szükséget van hivatva pótolni e szabályrendelet, mert alig van tér melyen több panasz merülne fel a közönség körében, és alig van tér, melyben a hatóságok jobban igénybe volnának véve. — Törvényes alap hiányában azonban legtöbbnyire csak precarius hatályú intézkedésekkel palliative segitenek itt és ott, a mit a hogyan lehet. Mert alig van tér a melyen egyik ember a másik embertárs jogain vagy a közönség egyetemének jogain könyebben követhetne el sértést mint az építkezési téren. Érinti ez a legközelebbről a tulajdonnak, a testi épségnek, a közegészségnek, a vagyon biztonságnak terrénumait, ugyanazért a közönség feladata a határvonalakat olykép alkotni meg, hogy se az emiitett érdekek sérelme be ne következhessek, se pedig oly szűkek ne legyenek a korlátok, a melyekben lehetetlen áz életképes mozgás, mert akkor meg a másik rosszhoz jutnánk el. Igen helyesen tette [a tanács, hogy ezen, a város polgárait lehető legközelebbről érintő 'javaslatot a képviselők közt kiosztotta. Bemérjük, hogy a gyűlésre a kápviselők a javaslat szövegével teljesen megismerkedve jelennek meg, hogy elfogadják azt, ha jó, hozzá adjanak, ha hiányos, és töröljenek belőle, ha azt látják szükségesnek. Legfontosabb és legactualisabb, de legnépszerűbb tárgya azonban a gyűlésnek a conversió lenne, más szóval az, hogy a város adósságai hol, mikép változtassanak át törlesztéses kölcsönné — lehetőleg olcsóbbra törlesztésestül annál a kamatlábnál, a melyet manapság, a tőke érintetlen maradása mellett fizetünk. Tudva levő dolog, hogy a conversiónak tulajdonkép soha sem volt elvi ellenzéke nálunk, hanem leginkább csak az értékpapírok árfolyam-alacsonyságától és a netán itt felhalmozódható pénztől, — a mely kihelyezhető nem lévén, majd-olcsó kamaton fog heverni—, féltek az óvatosabbak. Igaz, hogy a tavaly őszi határozat már ezeken túltette magát és kimondta, hogy az adósságok átváitoztatandók, de hogy az érintett aggodalmakkal e mellett is foglalkozzunk, — meg kell mondanunk, hogy az értékpapírok alacsony árfolyama ma nem létezik — (ha t. a kötvényekben való kölcsönre gondolunk) s hogy a pénzbőségtől való félelmen radikálisan átsegített bennünket a megyés püspök 40000 ftos utalványa úgy hogy épen ennek miatta a konversiót most vagy soha — megkell csinálnunk. A képviselő-testületnek módjában leend a kiküldött bizottság által beszerzett ajánlatokat egybevetni, mérlegelni és azok egyikére magát elhatározni. A mennyire mi tudjuk a'feltételek tekintetében többé-kevésbbé egyformák, legalább nevezetes differencia nincs köztük. Ugy tudjuk, hogy legközelebb áll mégis egymáshoz egy fővárosi pénzintézetnek s a helyi egyik takarékpénztárnak ajánlata, és hogy az előbbi az utóbbinál,— daczára annak, hogy a kölcsönt kötveTARCZA. YADÁSZ DAL. Feltűnt a hajnal vérpalástja, —Elő vadász, szabadba már! A *vig madársereg az erdőn Bokrán ül és dalolva vár; lm kél a nap a bérezek ormin át . , Vadász, előre hát! Bagyog a harmat, — annyi gyémánt • Ezer virág kehelybe' kint; Hajlong a rózsa merre járok, S virágot ösvónyimre hint — Felém bocsátja csábos illatát .... Vadász, előre _hát! Zöld lombokon suhan a szellő, Csevegve fut a kis patak; Szellő sóhaj, patak csörgése, Madárdal — egybe hangzanak — S lágyan susognak együtt vig danát. Vadás'z, előre hát! Előre, fel .'• Hol égbe nyúlnak A bérezek óriásai, Körül lebegnek árnyaikkal Viharzó felleg szárnyai: Szabadság várja a vadon fiát! . . Vadász, előre hát! Vad hogyha jő, dörögve csövem A porba ejti csakhamar . . . Dörgésire viszhang riad fel, — Mely messze száll a mig kihal, Ijesztve gyáva szárnyasok hadát .. v Vadász, előre hát! Ha vész üvölt, villám czikkázik, Az óriás bérez megremeg, Minthogyha rázná vad dühében Egy fold alatti róm sereg: Jó menhelyet a szikla öble ád . . . Vadász, előre hát! S ha mult a vész, szótfut a felleg, Lemegy a nap, — pihenni száll, — A völgybe térek én is akkor, A szende hold sugárinál. Otthon szerelmem édes üdvét ád . . Vadász, előre hát! A nárczisz. Catulle Mendés. I. Nagy szomorúság volt az egész országban; a királyleányt éhhaláltól féltették. Hogyan ? egy herczegnö éhen halhat ? Hát nincsenek-e nyájak a legelőkön, vadak az erdőkben, gyümölcs a kertekben? Vagy nincsenek szakácsok a konyhában? Hogy történhetett, hogy ez a nemes, előkelő herczeg kisasszony, híjával van annak, ami ritkán hiányzik a pór kunyhójában, sőt a koldus vityillójában is, — a kenyérnek? ... Eh, erről szó sincs! Van annyi kenyere, amennyit csak kívánhat, sőt ezukros süteménye is van: csak intenie kell s előtte állanak a legízesebb sültek, drága csemegék, bársonyos őszi baraczk, vagy arany szinü narancs. nyékben adja, — esetleg valamivel (de nem jelentékeny összeggel) olcsóbb. Mi azoubau azt hisszük, hogy az ügyletet legczélszerübben mégis helybeli intézettel lehet megkötnünk. Mert a pár frtnyi (esetleges, mert a realizálás idején levő árfolyam változás által még befolyásolható) különbözet idegen hf;ly javára nem nyomhatja le a mérleget, "szemben különösen az itteni realizálással járó egyéb előnyökkel. Áz itteni pénzintézet ugyanis mint egyik nagy adófizető nem csupán active de passive is van érdekelve az ügyletnél s általában a város szükségleteinél, s e két collidáló tekintetnél fogva nem csak el mehet, de el kell mennie úgy a hypotheka tekintetében, mint az annuitások megszabásánál a méltányosság és lehetőség legszélsőbb határáig. A mit ugy hiszünk megtett és megfog tenni. A vidékiek ellenben teljes rigorozitással fogják tárgyalni a város kérvényét, —r követelve tetszésük szerinti alakszerűségeket, költséges kimutatásokat, s okozva esetleges pénzfelvételi költségeket, — de a melyek mind a dolog természetéből folynak. A pápai pénzintézet ellenben ismeri a község vagyoni és fizetésképesség! viszonyait, s eltekinthet több máskülönben elengedhetlen követelménytől most és később is, — akkor: midőn további szükségleteinkre további kölcsönökre lész?n szükségünk. Előfog fordulni még az italmérési és fogyasztási adók kezelőinek kérelme abból az incidensbő', hogy a város által birt e két indirect adók másodikának bérlete az állammal szemben, az elsőre nézve pedig a kezelőkkel kötött szerződós, a f. év végével lejár. E tárgy is beható és érett megfontolást igényel, s óvakodjunk a város javára netán pillanatnyilag mutatkozó előnyökt 1 egy vagy más irányban befolyásoltatni hagyni Ítéletünket. Vessünk számot a helyzettel, az anyagi viszonyokkal, s a szerint határozzunk a város valódi javának érdekében. Mindig érdekkel várta* a közönség a képviselőtestület határozatait, de csak ritkán nagyobbal, mint azokat, melyek 20-án fognak a városház — reméljük egészen megtelt — termében keletkezni. ! §—t. = A június 20-án d. u. 3 órakor vagyis jövő szombaton tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki jelentés honvéd ezredesi lakás felbérlése tárgyában. 2. A • pápa-csornai vasútra törzsrészvényekben 50,000 forintot megszavazó 38/891. számú közgyűlési határozatra vonatkozó törvényhatósági határozat, s ennek megfelelőleg ujabb határozathozatala. 3. A város adósságainak convertálása tárgyában a pénzügyi szakbizottság előterjesztése. 4. Színház átvétele iránt a részvény társulat előterjesztése. 5. Állami adóvégrehajtók után még 1881-ben felmerült költség térítés .végleges tisztázása. 6. Izraelita hitközség számára uj temető térület kijelelese tárgyában a városi tanács jelentése. 7. Építkezési szabályrendeletterv. 8. Fogyaztási és italmórési-adóbérlet tárgyában a kezeléssel megbízottak kérvénye. 9. Honvédség számára irodai póthelyiség bérlete iránti szerződés. A vármegyék hivatalos közlönyei.*) — Jun. 3-án. Mindenek előtt tartozunk azon kijelentéssel, hogy egyáltalában nincs szándékunk politikai czikket irni, habár a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslat egyik szakaszához füzünk is egy-két megjegyzést. Elvitázhatlan tény, hogy a vidéki hírlapirodalom mostani föllendülését és elterjedtségét nagyban elősegítette az, hogy a hivatalos hirdetósekrészben a vidéki sajtónak adattak által, s igy az ezen hirdetésekből befolyó, s helylyel-közzel jelentékenyebb jövedelem is a lap szellemi értékének emelésére fordítható. •Az ez idő szerint általánosságban tárgyalt s fentebb megnevezett törvényjavaslatnak a közigazgatási bizottságban módosítás és észrevétel nélkül hagyott 35-ik szakasza intézkedik arról, hogy minden vármegyében „Vármegyei Hivatalos Közlöny" szervezendő, melyben a járási és községi hatóságokkal közlendő rendeletek foglaltatnának. Ily hivatalos közlöny az összes vármegyékre nézve a minisztérium által megállapítandó ügyviteli szabályzat alapján volna szervezendő. A megállapítandó ügyviteli szabályzatot még elveiben sem ismerjük, s igy nem is sejthetjük, mily intézkedéseket fog az tartalmazni a vármegyei hivatalos közlönyt illetőleg, s ki által ós mily módon fog az szerkesztetni és előállíttatni. jA törvényjavaslat szövegének egy *) E közlemény szives átvételére a vidéki hírlapok felkérettek, mit mí is részünkről a közös ügy" érdekében készséggel teljesítünk. " Szerk. De nem tudott enni a szegény herczegnö ! Nem élhetett olyan tápszei'ekkel mint a többi halandó ember és asszony ... a tündérek még bölcsőjénél elhatározták, hogy a herczegnö tápszere a frissen nyílt virág s az arra szálló pillangó legyen! Mintegy két hót óta szélvihar Sepert keresztül-kasul a királyságon, elpusztitá a kerteket, összerombolá az üvegházakat s már-már lehetetlen volt bár egy vadrózsaszirmot, vagy kaktuszkelyhet találni. Nincs sehol egy jáczint, jázmin, tulipán, vagy százszorszép, sehol egy virágzó sövónyrózsa. A pillangókról nem is beszólek ! A forgószél már rég elsöpörte őket messze , . . senki sem tudja hova, hol szomorúan és elhagyatottan elvesztek, meghaltak. Ezért volt olyan szánandó állapotban a szegény herczegnö, halvány, mint a leghalványabb virág, mely megmenthető vala életét; oh kétségkívül halnia kell, ha csak pár órát tart is ez a koplalás .... Mivel a herczeg kisasszony elég indulatos volt akkor is, midőn kedvére csíllapithatá éhségét, képzelhetik önök, mit csinált most szegény udvarhölgyeivel, akik egyetlen egy vadvirágocskát sem hozhattak neki! j n. Mondtam már — s helyesen mondám — hogy az egész ország szomorú volt a herczegnö közeli halála miatt. A király fölismerhetlensógig megőszült pár nap alatt s szánalom volt nézni a miniszterek, kanczellárok ós udvarmesterek minő gyászarezokat öltöttek; mert az es'akugyaíi nem is volna illő dolog, (hogy a miniszterek, kanczellárok és udvarmesterek jókedvet mutassanak, akkor, mikor az állam feje bánatos! De legőszintébb, legigazabb volt a bánat egy kis apród szivében, aki régóta reménytelenül szerette a herczegnőt s a gondolat, hogy nemsokára halott lesz az imádott lény, annyira kótségbeejtó öt, hogy megszánta volna keservét a vad tigris, vagy az érzéketlen kőszikla. Fájdalom könnyeit azonban nem látta sem tigris, sem kőszikla. Ne higyjótek, hogy az apródhoz kegyes volt a herczegnö! Ellenkezőleg! El sem lehet számlálni, hányszor gyötörte a kis apródot, aki az ö szolgálatában állott. Ha az sóhajtott — ö kaczagott. S ha este valami szolgálatot teljesítendő — feléje közeledett, nem fordult el tőle, ami nagyon is irgalmas lett volna, hanem mélyen a szeme közé nézett, leült s igy szólt: j „Jöjj csak jöjj, itt az alvás ideje, huzd le kérlek harisnyámat!" Aztán gúnyosan kaczagva visszavonult udvarhölgyeivel, akik ép oly szivtelenül kaczagtak. Ámde azok magaviselete még menthető, mintán nem őket szerette a szjegény fiu! ! S ennyi kegyetlenség daczára a leggyengédebb szerelmes volt. Ha valaki azt mondta, hogy a 'herczegnö nem oly szelíd, mint a réten legelésző báránykák, ugyancsak meggyült á baja az apróddal, ki ilyenkor egészen kipirult a haragtól. Midőn ínégtudta, hogy a király lánya söfvaldj mert á szélvihar elpusztított másik szakasza azt mondja ugyan, hogy ezen közlönyben csak a több, vagy öszszes községeket érdeklő vagy pedig elvi íontossággel biró rendeletek közöltetnének ; egyebekben azonban a törvényjavaslatból mit sem következtethetünk. És éppen azért, mert a törvényjavaslat ilyen szűkszavú, bizonyára annál tüzetesebben fog a közlönynyel foglalkozni az ügyviteli szabályzat. Nincs kizárva tehát annak lehetősége, hogy az ügyviteli szabályzat majd ázt is ki fogja mondani, hogy az árverési s egyéb hivatalos hirdetmények, a helyi lápok mellőzésével, a Vármegyei Hivatalos Közlönybe utasitassanak, mely esetben a vidéki sajtó nem csak anyagi károsodást szenvedne, de egyszersmind föllendülésében is erősen koiiátoztatnék. A vidéki sajtónak nem lehet kifogása a szervezendő vármegyei hivatalos közlönyök ellen, sőt inkább csak előnyére szolgálhatna, mert a tisztviselösóg hivatalos működésébe ós a községek belóletébe szabadabb pillantást engedne ; de érdekeiben és föllendülésében volna megtámadva, ha az összes hivatalok oda volnának utasítva, hogy a. magán felek pénzén közzéteendő hivatalos hirdetmények azokban jelenjenek meg. Meglehet, hogy e tekintetben aggodalmáink alaptalanok, de ismételjük, hó'gy nincs kizárva annak lehetősége, hogy e közlönyök idővel ezen hirdetményeket is felölelnék. Még most segíthetünk az. ügyön azzal, ha a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmával a megfelelő szakasz akként szövegeztetik, amiként a vidéki sajtó érdekei követelik. Érdekeink első sorban is azt követelik, hogy azon szellemi nívót, melyre az utolsó évtizedek alatt vidéki hírlap-' irodalmunkat juttattuk, továbbra is ne csak fenntartsuk, de sőt amennyire módunkban és tehetségünkben van fokozzuk is. Mert nem fölösleges hangsúlyoznunk azon általánosan ismert körülményt, hogy vidéki hírlapirodalmunk manapság nemcsak éppen a vidéki tehetségek számára szolgál találkozóul, hanem egyszeersmind országos nevü irodalmi és publicistái tekintélyeink is szívesen munkálkodnak közre abban, hogy a vidéki hírlapirodalom emelkedjék. A szellemi nivó továbbra való fentartása pedig feltétlenül megköveteli azt, hogy e vidéki hírlapok anyagi jólétnek örvendjenek, s hogy eddigi jövedelmi forrásai meg ne szűnjenek, sőt ha lehetséges, inkább emeltessenek. A ki a Vidéki sajtó feladatát ezen minden virágot ós pillangót ö egy perczig sem habozott. Szertej bolyongott az országban, szegfűt, liliomot vagy rózsát vagy bármi más virágot keresve imádottja lakomájához. De nem talált! . . . tovább keresett. Valaki megmondta a herczegnönek: „Fölséged tudja, hogy a kis apród elment önnek reggelit keresni?" Akkor is megvetöleg mosolygott, mintha csak kelletlenül enné a. szegény apród által hozandó virágokat, pedig egyre azt monda: „Ah, milyen éhes vagyok!" És az apród bejárta az egész országot, egy árva virágéit; leszállt az esőmosta szakadékokba, megmászta a legmeredekebb hegyoldalt ama reményben, hogy talán két szirt közt, a havas aljában megtalálja azt a titokteljes kicsi kis alpesi virágot, mely megmenté imádóttját az éhhaláltól: De sem a legmélyebb völgyekben, sem a legmagasabb hegycsúcson, sehol egy árva virág! A szélvész teljesén /elpusztított minden virágot s ő leverten és csüggedten tért vissza útjából. „Előre tudtam én, hogy így' lesz, monda a hercegnő, igazán nevetséges, hogy ilyen gyermekre bizták egy királyi személy gondozását!" III. Mikor megtudta a kis apród a királyleány kíméletlen szavait, ugy érzé, hogy szive szétszakad, mintha egy sólyom vájta volua belé éles karmait a kiesi piros madárba. Nem akarlp, tnl élni a herczegnőt, a M '