Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-06-07

örökítik buzdító például Izrael gyermekeinek. A legcsekélyebb adományt is köszönettel vesszük. Cseppekből alakul a segély forrása, mely tenger nyomort enyhíteni lesz hivatva. Hitrokoni szeretettel, hazafiúi tisztelettel fordulunk hazánk zsidó hitközségeihez, földi javakkal-megáldott egyesekhez, vallás-erkölcsi intézményeink ápolói és fentartóihoz, midőn arra kérjük: Adakozzanak a magyar zsidó tanitók árva-alapja javára! Őszinte hálánkat fejezzük ki azoknak, kik már eddig is támogatták országos egyesületünket. Huszonöt évi egyesületi működésünk öröm-napján újra kérjük: ne vonják meg jóindulatukat azoktól, kik egész életüket hazánk ós felekezetünk legszentebb érdekének szolgálatában emésztik fel. Budapest, 1891. márczius 7-én. Az „ Orsz. magy. izr. tanítóegyesület" elnöksége és választmánya. Azt hisszük nem kell kommentár e felhíváshoz, csak figyelmeztetni akarjuk t. olvasóinkat, hogy sorakozzanak e nemes ügy pártfogóinak sorába; hisz a tanitók ügye a szülőké igy az országé is egyszersmind. Mi a magunk részéről épen ezért, melegen ajánljuk e pártfogásra valóban méltó ügyet, olvasóinknak a leghathatósabb támogatásra. Vidéki levelezés. F. Gyimóth, 1891 május 28. A pápai esperesi ker. r. kath. tanítóegylet folyó hó |21. tartotta P .-Kovácsiban tavaszi közgyűlését. Szentmise hallgatása után a díszes iskolaterembe gyülekeztünk, hol szeretett elnökünk Hannig Antal ur, mindenek előtt a jelenlevő helybeli igen tisztelt plebánus urat üdvözölte; azután hatásos szép beszédében, egyletünknek a mult őszi közgyűlés óta történt nevezetesebb eseményeit tolmácsolta, mig végre lelkesítő és a kitartásra buzdító, s igazán kar társi szeretettel párosult szavai után, melegen üdvözölve a jelen voltakat, a gyűlést megnyitottalak nyilvánitá. Először is a mult közgyűlés jegyzőkönyvét olvasta fel alulírott, mely egészben jóváhagyatott és hitelesíttetett. Az első előadást a napirend szerint Kremer Gyula nyögéri tanítónak kellett volna megtartania, de miután a községi elöljáróság könnyelmű halogatása végett fuvart nem kaphatott, a legnagyobb sajnálatunkra, a gyűlésre nem jöhetett meg. Második előadónak Domonkos István salamoni tanitó volt felhíva, ki a számtanból a tizes rendszerről és a tizedes törtek fogalmáról tartott dicséretre méltó helyes előadást. A jól sikerült, és meglehetős hosszú előadás után, egymást érték a jobbnál jobb megjegyzések, nézetek és bírálatok, melyek közül különösen szívesen fogadtatott Hannig G-yula egyl. tagnak, a tizedes törtek tanítási módszerének rögtönzött bemutatása. Elfogadtatott azon indítvány, hogy őszi közgyűléseink, melyek eddigelé Pápán szoktak megtartatni, ezután vándorgyűlések leendjenek, ós pedig olykópen, hogy az egyik közgyűlés. mindenkor németajkú községben leend. Az ily közgyűlések alkalmával, a ELLA. (Elbeszélés : Irta Bohnné — Birly Emma.) Marie Ebner-Escbenbach egy izben azt mondta: „minden okos asszonynak ezer elellensége van, ugyanannyi ostoba férfiú!" És nézetem szerint okadatolt is ez a — bár szigorú — vélemény, különösen azok ellen, kik vak elfogultságukban mindjárt készek lesújtó bírálatukkal, ha irónő munkájával állanak szemben. És hogy ez az elfogult nézet néha milyen minden alapot nélkülöz, élénken illustrálja e kis elbeszélés, mely ime előttem fekszik s melyről véleményemet akarom e sorokban elmondani. Azt hiszem elfogulatlanul s tárgyilagosan fogom megbírálhatni, mert figyelemmel kisértem minden egyes sorát s beleélve magamat az irónő godolkozásmódjába, ugy tanulmányoztam benne a jellemeket. Ezen az alapon tehát mindjárt habozás nélkül ki is jelenthetem: szépen sőt többet mondok érdekesen van irva; főérdeme, hogy a valót ábrázolja, azt ecseteli, mit korunkban minden nap látunk és hallunk. Okadatolom kissé véleményemet s röviden megkísérlem bonczolgatni az elbeszélés fő alakjainak karakterét, tartalma kivonatos közlése után. Béla gazdag nemesi család utolsó figyermeke. Ifjú lelke lobbanékony szerelemre gyulád egy szegény leányka Ilona iránt, a leány viszontszereti őt s kölcsönösen örök hűséget esküsznek egymásnak. Béla édes anyja bele is egyezik a házasságba, de apja minden áron azt óhajtja, hogy fia, mielőtt megházasodnék, utazza be a külföldet, szerezzen tapasztalatokat, élvezze a nemesi vagyont. A üaíal nemes utazásai közben Bécsben szenvedélyesen belészeret egy vagyonilag tönkre ment tanácsos gjöoyörü leányába Elliba^ kinek ssive awnszentmisék alatt a legszebb énekeink közül négyes hangra, magyarul fogunk énekelni. Az egyik előadás pedig, a helybeli németajkú gyermekek egy részével lesz tartva a történelemből, a honfoglalás nehéz küzdelmeiről és a hazaszeretetről. Ezzel midőn majd a magyarnyelv terjesztésében, a nekünk tanítóknak osztályrészül jutott hazafias legszentebb kötelességeinknek bár parányi részét teljesíthetjük is, de máskép irányul szolgálhatunk arra, hogy ezentúl csakis azon tanitók ós iskolák részesüljenek arany és egyéb jutalmakban, kik a magyarnyelv tanításában ós elsajátításában, ezen polgári szép kitüntetésre valóban érdemesek is. Az egyh. megyei tanítótestület közp. bizottságának, folyó évi márczius 9-én Veszprémben tartott értekezletén felvett jegyzőkönyv felolvastatott, melyre vonatkozólag határoztatott, hogy a gyűlésünk jegyzökönyvében kéressék meg Ja közp. bizottság, miszerint a rendesen három négy ívre terjedő jegyzőkönyveit, ha lehetséges leend, - sokszorosítva küldje meg egyletünkhöz annyi példányban, ahány tagja van egyletünknek; melyet elnökségünk utján minden egyl. tag még kellő időben megkaphat, és igy előre ismerve annak tartalmát, a reá vonatkozó indítványát, már legközelebbi közgyűléseinken, mindenki jól megfontolva megteheti. Bella József egyl. pénztáros számadását a kiküldött három tagu bizottság megvizsgálta, és azt minden tekintetben helyesnek és helybenhagyhatónak találta. Az országos kath. segélyalap helyi gyüjtőbizottságának tagjai, három évi megbízatásuk letelvén, lemondottak; de újra egyhangúlag megválasztattak. Örömmel jelzem még, hogy a ftdő plébános uron kivül, a helybeli igen tisztelt Orvos ur is szerencséltette közgyűlésünket becses jelenlétével. Gyűlésünk végeztével a köztiszteletben álló Erei" család vendéglőjébe mentünk közösebédre; a harmadik fogásnál megkezdődtek a felköszöntők. Először is Hannig Antal elnök ur éltette a jelenlevő főtisztelendő plébános urat, ki nem tekintve aggkorát, hogy irántunk való szeretetét minél jobban bebizonyítsa, még közös ebédünkön is résztvett. Utánna Varga József kitűnő szónoki erejével köszöntötte fel az elnök urat, majd később Kom Ignácz helybeli kasznár urat. Pelköszöntöttók továbbá Jáger Vincze urat mint egyletünk pártolótagját, nemkülönben a tisztelt Erei családot, ki minden önző mellék érdek nélkül, a legnagyobb szívességgel és igazi magyaros előzékenységével viseltetett hányunkban. A jól végzett közgyűlésünk után, testvéries meleg kézszorítással váltunk el egymástól azon édes reményben, hogy a tapasztaltakat hivatásunk terén alkalmazva, vele sok örömet szerzünk magunknak és hasznot kedves tanítványainknak. Ugy engedje az Isten! egyl. jegyző. Utazás hazulról haza. Karcolat. És lön, hogy a köztársaság elhatározta, miképen követ kövön nem hagy, hanem egynémely utcákon az macskafejü kövek helyébe hélyheztet kutyafejű köveket. Megemlékezvén ban már le van kötve — Alberthez, egy szinten elszegényedett fiatal báróhoz. Ella számító ós szívtelen atyja rábírja leányát, hogy Bélához menjen nőül, kinek fényes anyagi helyzete "megmenti őt a biztos bukástól. Ella apja kedveért megteszi ez áldozatot s Béla neje lesz. Ilonkával Béla édes anyja tudatja a házasság létrejöttét s a nemes jellemű leány összeszedve lelki erejét, lemond Béláról, s a művészi pályán, mint kiváló festő, szerez magának hírnevet, megnyugvást és vigasztalást. Ella boldogtalan, bár férje szenvedélyes" szerelme számos jelével halmozza el. Gyermekük születik, kit kimondhatatlanul szeret. De szüntelen betegeskedik s egészsége helyre állítása végett tengeri fürdőre kell utaznia. Itt véletlenül összehozza őt a sors régi imádójával, Alberttel, ki még mindig szereti s férje távollétében ostromolja szerelmeért. De ő hitvesi hűségét nem akarja megszegni, megőrzi lelke tisztaságát, s nemes beszéde annyira hat Albert szivére, hogy a báró kérésére elválik tőle, hogy soha ez életben ne találkozzanak. A sors ekkor ujabb csapást mér a szerencsétlen Ellára. Egyetlen gyermekét elrabolja a könyörtelen hálál s fájdalma testileg, lelkileg megtöri a gyönge nőt. Férjével a fővárosban akar szórakozást és enyhülést keresni; meglátogatja — többek közt — a műcsarnokot is, hol egy kiváló festőnővel, kinek képei nagyon megnyerték tetszését, elkészítteti korán elhányt gyermeke arczkópét. A festőnő — Hona volt, ki viszont Ellában felismeri egykori kedvesének Bélának nejét. Vigasztalja a boldogtalan anyát s szerető lelke egész melegével inti őt, hogy szeresse férjét s éljen vele boldog egyetértésben, mert ő azt megérdemli. De Ella agyában egy sajátságos eszme villan meg.Látja, hogy Hona még mindig auroti Bilit i h« o tWti&ft Cér* pedig a macskafejről az macskára nézvést, mivelhogy ezt zsákban nem szokás megvenni bárhogy árulják is légyen, elhatározta a hétfejű (nem sárkány, hanem tulajdonképen) senatus, hogy a köztársaság uradalmainak, fekvő nemkülönben fölkelhető vagyonainak f'óintendánsa — mostanság.gazdasági tanácsosnak nevezik,— szálljon kiMtran, a szellő szárnyák következtetni a kövek jóságáról stb. közvetlen tapasztalat utján. Hogy pedig a köztársaság érdemes kiküldöttjében hiba ne essék, melléje adatott a városi és mezei hadak főcommendánsa, — mai napság rendőrkapitány. A directió vala: az avar Gyűrűn, Carnutumon, ée már a régi görögök idejében híres • Oumarium várán keresztül, Zobonia, a hói a kövek akkép teremnék, mint a gannai erdőben az gelyva. Elindulának és él is jutának. De óh senki ne higyje, hogy nem nélküle nevezetes megpróbáltatásoknak. Mert addig, hogy a már akkor is divatozott vasbólváló tithoz kifuvarozá őket a köztársaság saját külön vehiculuma, s hogy az avartelepen megérkezve, ott magukat egy uj taggál kiegészítve megerősítek, sőt, hogy a már emiitett nevezetes erősségbe is megérkezémkj jól mene minden, sőt, még azután is egypár 'óráig, de azután! Am ne vágjunk élébe a történelem múzsájának. A többször emiitett erődben legelőször is megpillantanak egy nagy határ követ. Épen olyant, a milyent keresni indultak. Elővevék egyik a zollstoékot, másik pediglen az méterpántlikát, úgy találták, hogy a köztársaság tanácstermében a kályha mellett -levő ^eredetivel mindenekben egyez." Már-márhajlandók valának—különösen a fünnender ur, — hogy ezzel a jegyzökönyvet lezárják és aláírják, és 4 avagy 5 zónáknak viszafelé való megtevése után estére visszakerüljenek oda, a honnét kiindulának. De a furfangos commendáns igyen érvele: — Hát hiszen igaza volna fürmender tórámnak, ha minket ide és nem oda küldöttek volna. Ott vár tehát teendőnk ugy-e ott? Azután meg nem is hiszem, hogy ördög praktikája ne légyen az, hogy mink már itt rábukkanunk a kőre, holott annak nem itt hanen Zoboniában kell lenni, ha van rönd, a minek lönni pedig muszáj —, czéloztatván az ördög által, hogy tovább ne menjünk. Azért csak bátran élőre, füstölög immár az bécsi gőzbárka spórherdje. És tovább ménének, vajha ne menték volna. Vagyhu mégis mentek, úgy ne járták volna. Mert a mint a Sión hegy lábánál kiköténék — megszóllala az égbeli orchestrum, s előbb andante azután fortissimo, confuoco kezde működni, és zuhogának allegretto és ritardando és ritenuto az égnek megnyilatkozott csatornái. Az a tökéletlen alkotmány, a melyet csavar gőzösnek csúfolnak, tudj' a manó hol csavargott, s a szegény argonauták kénytelenek valának magukat a maga egészében egy olyatén portékára bizni, a melyet rosszul neveznek lélekvesztönék, mert nem az, hanem a test vagyon azon mindenképpen veszendőségnek exponálva. És most takurd el Múzsa szemeidet és füleidet, hogy ne lásd híveinket- (lm nem is a hullámzó Balaton tetején, de) a háborgó Danubius közéjéén, keblet viharra- vészre tárva, esőnek Magarája, és menykövek két millió Yólta-erejü potyogásának is közepette. Vagy, — mert ez nem vala még elég —

; ha irgalmat ismersz, fogd meg azt a németet és csapjad gőzházát a falhoz, a ki nem tekintve sem emberre sem istenre, — nagy fene alkotmányával, épen és egyenesen vándoraink hajója felé tart. Fürmender uram —; ki a vizek hajétól, e szép és kedves leány még boldog házas életet élhetne vele. Ő meg elfogadná Albert házassági ajánlatát s végre ő is eljuthatna a boldogság csendes kikötőjébe. De a végzetes sors máskép akarta. Albert ez idő alatt beleszeretett egy tábornok leányába s midőn ennek kézét tőle megtagadták, megtört szívvel s beteg testtel jő Ella és férje kastélyába. Elmondja Ellának szomorú életrajzát, s a boldogtalan asszony végre belátja, hogy az utolsó reménysugár is kialudt, melytől boldogulást várt. Meg akar válni e kinos éllettől. Albert és férje* lelőtt lovaglási mutatványokat végez, s midőn ezek feltűnő szépségének 8 ügyességének bámulatába merülnek, rácsap lovára, ez megbotlik s gyönyörű lovasát maga alá temeti. A haldokló nő utolsó óhaja, hogy férje Ilonát vegye nőül s azt boldogítsa. Béla teljesiti neje végóhaját s Ilonával házasságra lép, kinek halála után Albert egyedül, nőtlenül töltötte el napjait, mindvégig csak ama nő emlékének élve, kiről csak ő egyedül tudta, hogy érette ment önkényt a halálba. íme a tartalom rövid vázlatban. Ismertessük kissé ennek alapján az elbeszélés fő alakjainak jellemrajzát. Albert báró jelleme, a megfésült képmása a mai kör gyjermekének. Tetteinek rugója az, a mi a mai nap férfiainak, de különösen az aristokratia tagjainak legtöbbnyire: az érdek. Szeretetet mutatni, s gyűlöletet vagy legjobb esetben közönyt érezni; eget, földet -ígérni, és semmit sem tartani meg; hűséget esküdni és az első, talán igazán forró, lángoló szerelmet egy másikért egy éjen át elfeledni, az ma már „csak régi nóta, mely mindig uj marad!" Vagy újság talán ma már, hogy egy nő hozzá megy egy férfiúhoz, annélkül hogy weretné, oaak Mért, mert Muak, témdalmi éímisságát még eddig csak abból ismeré, hogy minden tavasszal megjön a köztársasághoz a felsőbb rendelet, mély szerint „a gyors hóolvadás következtében fenyegető árvizek veszedel« mének elhárítása czéljából a hajók pontonok és pallók készen tartassanak

11

, -á\\ mi a senatust mindig nagy zavarba hozza, \mert nemcsakhogg ezen fogalmak ismeretlenek előttük de viz sem létezik körülbelül a, mély megrendszabályozandó volna, —fürmender uram tehát egyrészt a jogos drukkólás, más részt a néma resignatió közt hányattatok és végre is megnyugvást léte abban, hogy aszongya: Ugy kell a köztársaságnak, minek küld ilyen helyre De egy zökkenés és elérték a partot, a mélyre azonban kár vala az csónakot is ki nem vinniök, mert olyan sár vala ott, mint a teremtés első egypár napján —, legalább abban utazhattak volna tovább. Am ott vala előttük az igéret köve. Oly óriási tömegekben álla ott a kő, hogy majd kővé válták maguk is. De első a kötelesség azután a mulatság, tehát a kővá válás mellőztetett. Zollstock és Centiméter élőkerülénék, s constatáltatván. hogy a kő kő, hogy nem olyan szép mint [a másik, a kétszerié drágább, — hogy vagy elég kemény vagy mm, hogy a 40°

/o kötő kő sok, de még sem oly sok mintha 80°

fO volna, és megígértetvén, hogy ha megérkezik a köztársaság térületére, vagy kilesz fizetve vagy nem, — illendő tisztéletadássál elköveikezének a kövektől is (a viszontlátás reményében) azok gazdáitól is, és indulának nyomban hazafelé, estefélé. De mert minden ut Barnába vezet, ők Sem hábozának és nem hozzádnák, hanem tülednek ménének. Róma félé tartván, kölcsönösen megvaltak egymásnak, hogy nagy vágyakozást éreznék estére elmenni az anabaptisták gyülekező helyére — egy kis szellemi cóllációra, egy kis elmélkedésre. S bár ime ebben megegyezének, alig hogy saruikról a sarat lefaragtatok, — kölcsönösen, — bár nem megegyezés folytán — megszökénék egymástól alaposan. Nem csekély kölcsönös méltatlankodás után illő komolysággál elindulának egyesleg, holott eddig járának vala kettesben, illetve hármasban, gyanúsítván egymást kétszínűséggel s több effélével. Kiírhatná le azonban kölcsönös meglepetésüket, sőt ne titkoljuk — örömüket —

; midőn az élőre kitett'helyre, — a icegyes gyülekező helyre — eljutván, ott (Nagymező-utca Somossy-féle ház) csakugyan találkozának, jeléül annak, hogy egy percig sem vala egyiknek sem más a szándéka, mint az anabaptisták. Ebben megnyugodva, mintán még örülénék az örülőkkel, másnapra kelve, polgári körülményék közt hazakerülénék és további rendelkezésig — megpihenének. Hivatalos rovat. 11467 V

eszprém vármegye alispánjától. TU. 1891. Veszprém vármegye alispánja részéről az 1890: I. t. cz. 57. § ában foglaltakhoz képest ezennel közhírré tétetik, hogy Siófokon a Somogy és Veszprém vármegyék tulajdonát meghatározott arányban képező Sióhidnak újból megépítésére vonatkozó műszaki tervek folyó évi június hó 7— június hó 21-ik napjáig Veszprémben az alispáni hivatalban közszemlére kitéve lesznek és itt bármely érdekelt fél által a hivatalos órákban megtekinthetők. Ugyanezen alkalomból közhírré tétetik, hogy ugyan a siófoki Sióhid ügyében a helyszíni bejárás folyó évi június hó 22-én Siófolása olyan, hogy ott szerepet játszhatik, mert vagyona kilátásba helyezi teljesítését egy hiu leány minden vágyának, szeszélyének ? Igy felfogva, igazán hűen van rajzolva a szép Ella jelleme — bár itt még egy megjegyezni valóm van. Mert Ella nemesebb indokból megy férjhez. Mert bár ő sem szereti azon embert, kinek örök hűséget esküdött és bár annak minden gyöngédsége, iránta tanúsított szerelme sem képes őt férje iránt szerelemre birni — ő megnyugszik sorsában, s vigaszt nyújt neki az a tudat, hogy segíteni akart családján —ezen anyagi szempontból, kitűnő házasság által mert feláldozta magát atyjáért. Egyet nem tudok csak megérteni Ella jellemében. Hogyan szeretheti az a nő reá nézve idegen férjétől származó gyermekét oly fanaticus szeretettel mint azt Ella teszi, miért rajong, miért csüng azon *a gyermeken oly imádattal, ki érdekházasság gyümölcse? Bár az anyai szeretet, az anyával veleszületett ösztön saját magzata iránt sokat megmagyaráz — e pontot határozottan természetellenesnek tartom az elbeszélésben. Kevesebb mondani valóm van Bélajelleméről. O otthagyja kedvesét, felejti első szerelmét, egy másikért; azt hiszem elég gyakori eset társadalmunkban. De eljárását mégsem lehet tökéletesen kárhoztatni, mert rugója legalább nem az érdek. Uj ideáljának tárgya szegény leány. Mentsége: a virágnak megtiltani nem lehet. Szivében uj tavasz virított ki s hűtlenségének oka e tavasz első virága — az uj szerelem. Jól esik nekünk, hogy e kis elbeszélésben e sok nagyon is élethű alak rajza .után egy ritka nemes jellemű nő festését látjuk, nőét, kit nem mocskolt még be az érdek sara. Honka M — a, nő ideálja; aki megismervén ásnak * kon fog megtartatni. Ezen helyszíni bejárás a jelzett napon d. e. 10 órakor fogja kezdetét venni, a hova ós mikorra az érdekeltséget ezennel tisztelettel meghívom. Veszprém, 1891. évi június hó 2-án. Véghely Dezső kir. tanácsos, alispán. 11883 Veszprém vármegye alispánjától'. X-1891 Az összes községi és körjegyzőknek. Vármegyénk közönsége a községi és körjegyzők nyugdíjazása tárgyában alkoíott szabályrendeletét a mai igényekhez és a községi és körjegyzők óhajtásaihoz képest módosítván, ezen szabályrendelet a m. kir. belügyminister által jóváhagyatott, — kihirdettetett s az érdekelteknek is kózbesittetvén, végrehajtandóvá. vált. Mivel azonban mindennek daczára a községi és körjegyzők — alig egypár kivétellel — nyugdíjjárulékaikat sem a. múltból nem törlesztik, sem a folyót nem fizetik, fölhívom jegyző urat, hogy fizetési kötelezettségének a múltra nézve lehetőleg a jelenre pedig okvetlenül és annál inkább tegyen eleget, mert különben a jegyzői kar érdekében kényszer eszközöket leszek kénytelen alkalmazásba venni. Veszprém, 1891. évi május hó 27-én. Véghely Dezső királyi tanácsos alispán. 1891 Hirdetmény. Erdősítési jutaimákra vonatkozó pályázati hirdetmény a városházánál kifüggesztve mindenki által megolvasható. Pápán, 1891. évi júniusban. • A városi hatóság. " különfélék7 — Hegyi Aranka. a népszínház bájos primadonnája, Láng Ödön színtársulatával néhány napon át városunkat is szerencsélteti vendégszerepléseivel. — Nem hisszük, hogy Hegyi Arankának a mi ajánlatunkra volna szüksége, mert hiszen az ő neve elég garanciát nyújt arra nézve, hogy közönségünk valóban páratlan műélvezetnek néz elébe. És ez legnagyobbrészt annak a következménye, hogy Hegyi Aranka azok közé a színésznők közé tartozik, kiket a hivatás benső' sugallata vitt a színpadra. Csakhogy itt örökösen vetóly társnőj ével kellett megküzdeni, akire nagyon féltékeny volt. Ez a vetóly társnő ő maga volt. Hegyi Aranka féltékeny volt Hegyi Arankára. A szép asszonyra a — művésznő! Mert Hegyi Aranka egyike a főváros legbájosabb asszonyainak. Ezért volt féltékeny Hegyi a művésznő, a szép asszonyra, mert félt, hogy sikereit annak köszönheti. Ő maga mondta egy hírlapírónak egyszer: „küzdeni fogok, hogy a carriéremet ne a szépségemnek, hanem a tehetségemnek köszönhessem!" Es valóban el is érte czél-° ját. Ha bejutott a közönség kegyébe, ezt egyedül tehetségének köszönheti, s azokat a tapsokat, melyekkel a népszínház közönsége őt a színpadon üdvözölni szokta, nem a színpadról szétröpitett mosolyoknak és kaczérpillantásoknak,hanem egyesegyedül játékának köszönheti.- A művésznő, ki a tegnap déli vonattal érkezett városunkba, négyszer lép föl színpadunkon oly szerepekben, melyeket művészetével halhatatlanokká tett. A „Lili" s a „Kornevilli harangok" Henrietteje, feliérj továbbá a „Náni"-ban s „Czigánybáró"férfiunak nejét, aki miatt őt az elhagyta, nem gondol arra, hogy az neki vetélytársa, hanem benne csak a szenvedő nőt látja. A gyermekéért bánkódó ós kétségbeesett anyát vigasztalni igyekszik, jó tanácscsal látja el s fájdalmára balzsamot csepegtet. Nő, aki vetélytársát biztatja: legyen hü és szerető neje férjének, ki megérdemli, hogy boldog legyen: — két önmegtagadás egyszerre. Boldogítani akarja a nőt, ld kedvesét elrabolta, s boldogítani a férfit, ki őt hűtlenül elhagyta. Aki arra inti vetélytársát, gondoljon arra, hogy nagy bánatában férje épugy osztozik, mint ő, közelebb akarja hozni egymáshoz két oly lénynek szivét, kik közül mindegyik az ő boldogságának megrablója volt felhasználva a kedvező alkalmat: a közös fájdalmat,, figyelmeztetvén a nőt arra, hogy a bánatot könnyebb egyetértésben, közösen viselni, mint egyedül. Ez próbaköve a nemes jellemnek, az igazi jó szívnek. Fájdalom manapság vajmi ritkán találhat az ember ily nemes lelkekre. Sokan vehetnének példát e nemes gondolkozású leányról, kit Írónőnk oly élethűen ecsetelt s valóban magas szempontból fogta fel Bohnné az irónő hivatását, midőn Hónát mintaképül állította fel minden leánynak.. Ha ezen példát követnék leányaink, nézetem szerint sokkal több lenne a boldog házas élet, ha elhatározásuknál a szívnek, ez egyedüli igaz bírónak szavára hallgatnánk, ha mint asszonyok jobban megtanulnák az önmegtagadást s férjüknek, nem a világnak élnének. Ez az én véleményem, meglehet, hogy sokan ferde nézetnek fogják tartani.