Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-05-31
Megjelenik minden v a ^^J^P^^ Közérdekű sürgős közlésekre konmkiut rendkívüli szám öl? is adatnak ki. Bérmentefclen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. lapnak szánt közlemények a lap j^2*ffzeuk. hivatalába küldendők.^ * Blöíizetési díjak. # Egy-'évre 6 frt — Fél évre* 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — • Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj "el Sr e'"fizetendő. Bójyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések, a lap kiadó hivaialábd'.jGatöbefg Gjula <"r\ ^.papirkereskedése, főtér) küldendők, — ' Pápa város h a lóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Vizkérdésünk megoldásához. ni. Most szóljunk a vízvezetékről. A Tapolcza forrása már egyszer lett Budapesten, a chemiai intézetben vegyelemezve. Az eredmény majdnem minden tekintetben kielégítő. Ha tehát kaphatunk: vízvezetéket a Tapolcza forrásaiból, ugy lesz jó vizünk. Nem ismerjük tüzetesen e források magassági fekvését, de mindig ugy hallottuk, hogy e források annyival magasabb helyen fakadnak, hogy a város legmagasabb épületébe is vezethetők és a viz ki fog folyni. Ez tisztán technikai kérdés, de igen jelentékeny a költségekre nézve. Mert ha ugy áll mint általánosan el van terjedve, akkor semminemű gépezet nem szükséges, a mi a vízvezetéket sokkal olcsóbbá teszi. Más kérdés az: kaphatunk-e a Tapolczaforrásokból elegendő mennyiségű vizet? Mielőtt erre megfelelnénk, lássuk mennyi vizre van szükségünk. Közegészségi szempontból azt kell mondanunk: minél több a viz, annál jobb. Legyen bőséges vizünk ivásra, főzésre, mosdásra, mosásra, sikálásra, utczáink öntözésére és a czinczába is kerüljön annyi, hogy abban a viz szakadatlanul folyjon. Legyen annyi vizünk, hogy sem a Tapolezára, sem a városban levő kutakra soha sem legyen szükségünk. A közegészségtan megköveteli, hogy a használati viz ép oly jó legyen mint az ivóviz; ezért nagyon helytelen és káros azon vélemény, hogy a házi szükségletek és utczaöntözésre használt viz lehet alsóbbrendű, r^szabb, mint az ivóviz. Ha tehát azt akarjuk, hogy a jó viz tetemesen leszállítsa városunk túlságos nagy halálozási arányát, akkor annyi jó vizet kell házainkba vezetnünk, hogy pazar módon el legyünk vele látva. Ez pedig akkor valósulna meg ha fejenként 200 liter viz kerülne minden napra, egy-egy személyre. Városunknak ez esetben naponként körülbelül 30000 hektoliter vizre volna szüksége. Nem ismerjük a Tapolcza források vízmennyiségét, de azt tudjuk, hogy azokból annyi vizet nem kaphatunk, mert itt vannak a malmok tulajdonosai, kiknekíjjbagáu érdekei nem férnek össze a közá?S3*:el. Hogy lehetnee mind a két érdelce^Kielégiteni a források megfúrása és%fövitése által, azt még a gyakorolt i^^es technikus sem képes előre biztosan megmondani. Azután tekintetbe veendő, hogy a források vizbősége nagyon ingadozó. Tartós szárazság és hideg a - vízmennyiséget nagyon leapasztja. Ezért, ha vízvezetéket akarunk létesíteni következő előmunkálatok szükségesek. A forrásvizet újabban Budapesten chemiailag meg kell vizsgáltatnunk qualitative; meg kell vizsgálni a vizet mikroskopice. Többször meg kell mérni aunak hőfokát; meg van a'forrásnak az a hátránya, hogy igen meleg, alighanem 11 fok R. Meg kell mérni hosszabb időn keresztül a viz mennyiségét, hogy tájékozhassuk magunkat arról, mennyi vizet vonhatunk el a malmoktól. — Meg kell egyezni, ha lehet a malomtulajdonosokkal azoknak kártalauitásáról — egyszer mindenkorra, ha csakugyan kárt szenvednének a vízvezeték létesítése által. Le nem volna czélszerü, ha az utóbbi kérdés meg nem oldhatása miatt arra á gondolatra jönnénk, hogy a vízvezetéket a Tapolczából — a város területén mert vízzel — akarnánk ellátni; mert bár mennyire iparkodnánk is a vizet megszűrni és tisztítani, az soha sein lenne oly jó mint a forrásvíz. Az újabb időben végzett mikroskopikus vizsgálatok kimutatták, hogy ;a legjobb víztisztító készülékek — a 'T^íeuMele is — épen a legveszedelmesebb mikrokokkusokat uem képesek visszatartani. A vízvezeték készítésénél legfőbb gond fordítandó arra, hogy a forrás teljesen elzárassék, ugy hogy abba semminemű csapadék, semmiféle piszok bele ne kerüljön. A csöveket oly mélységben kell elhelyezni, hogy sem a külső lég melege, se hidege oda ne hathasson. Ha vízgyűjtő medencze építése válnék szükségessé, azt a leggondosabban el kell zárni, betonirozás által, a környező talaj behatásától. Ha nem sikerül legalább 15,000 hektoliter vizet naponkint a városba bevezetni, ugy az egész jgl van hibázva és nem fog a lakosság ^egészségére nézve azon haszon, nyereség és javulás bekövetkezni, mit egy jó $fizvezetéktől méltán várhatnak. A vizet csaknem minden házba, minden lakásba be kellene vezetni; minél több "helyiségbe, annál jobb. Természetes, hogy a városnak minéi több kifolyó kutat kellene csináltatni; rövid utezákban egyet, hosszabb utczában többet. Ez nem csak tisztasági és közegészségi, de tüzrendészeti szempontból is kívánatos. Vannak a város környékén más források is, melyeket talán be lehetne vezetni, ha a tapolczaföi források bevezetése bármi okból nem sikerül. Van forrás Tapolczafőn túl. Jákó felé; vaunak jó források a Somló északi és keleti részén. De ezeknél" is "tetemes nehézségek merülnének fel a források megvételénél, eltekintve attól, hogy ha messzebbről kell a vizet vezetni az költségesebb is. Mintsem ezt tennénk, sokkal olcsóbb volna 2 artézi kutat fúratni. Olt' tó — A Veszprém megyei 1848— 49-iki honvéd segélyző egylet, folyó évi május 9-én tartott választmányi ülése határozatából kifolyólag, f. évi június 7-én Veszprémben a városház nagytermében dél előtt 10 órára — nagy gyűlést hirdet; ezt megelőzőleg június 6-án délután 6 órakor ugyanott, előleges értekezlet lészen, .melyre az' 1848—49. megyei igazolt honvéd bajtársak oly figyelmeztetéssel hivatnak meg, miszerint honvéd igazolványaikat, magukkal hozni el ne mulasszák, miután a gyülésbeni részvétel, és szavazati jog, egyedül az igazolt honvédeket illetheti. Veszprém, 1891. május 18. Farkas Lajos Haíasij Vilmos honv. egyl. jegyző. honv. egyl. elnök. Pápa város a számok világánál. (H. Z.) A folyó év elején teljesített népszámlálás szomorú képét tárta, fel városunknak. Nem mondom, hogy a népszámlálás eredménye meglepetést okozott, mert mindazok, a kik csak kéjutazást tettek is a statiszka mezején, elvoltak a kedvezőtlen eredményre készülve. x\.z építési kedv teljes hiánya, az üres lakások állandó nagy száma, az épületek elértéktelenedése, mindezek kengyelfütói voltak annak a hívatlan vendégnek, ki ez év elején valóban beköszöntött. Mint tudva van, Pápának az 1881. évi népszámlálás adatai szerint 14654 lakosa volt, az 1891. évi népszámlálás pedig 14252 lakost talált, az apadás tehát 402, vagy is majdnem 2,8%. Ha összehasonlítjuk Pápa éj Magyarországnak a legközelebbi 10 óv alatt észlelt népesedési mozgalmát, azfc találjuk, hogy a mig Magyarország tiz évi szaporodása több mint 10% tesz ki, addig Pápa városé 2,8% apadást mutat, kedvezőtlenebb tehát Pápa város népesedési mozgalma kerekszám 13 %-al. Kutatva e rendkívüli jelenség kézzelfogható okait, arra az eredményre kell jutni, hogy az apadást a kedvezőtlen egészségügyi viszonyok, s a kiköltözködés idézik elő. Azt hiszem, nem kell sokat bizonyítgatni, hogy az egészségügyi viszonyok meglehetős rosz lábon állnak nálunk; egész évben a rosz ivó viz, a nyári hónapokban a porral telitett levegő, a közkórház majdnem teljes hiánya, a csatornázás ismeretlen volta, az utcák és sikátorok bűze mind hozzá járulnak egészségügyünk kedvezőtlen állásához. De mind ezek ellenére, a születések ós halálozások közötti különbözet, városunk népességében nem mutat apadást, hanem szaporodást, e szaporodás azonban oly csekély, hogy csak egy hajszállal több a stagnálásnál. Beszéljenek azonban a számok. Alegközelebb lefolyt tiz évben a népesedési mozgalom következő adatokat mutat: Szül. Meghalt. A szülét. A halálozás száma töbß. 1881. évben 520 528 8 1882. n 590 541 49 — 1883. 71 550 488 62 — 1884. n 575 545 30 — 1885. n 554 542 12 — 1886. n 559 559 — — 1887. T) 590 556 34 — 1888. 503 572 — 69 1889. 570 475 95 — 1890. 499 524 — 25 Összesen 5510 5330 282 . 102 levonva a halálozások számát a születések számából, a halálozási többletet a születések többletéből, marad 180 a születések javára; városunk lakosai szaporodásának kellett volna tehát a felsorolt tiz év alatt 180-nak tenni, ha a kétséges értékű szaporodást az elköltözködés tömeges volta, tekintélyes apadássá nem változtatta volna. Ha a születések és halálozások számaínak összehasonlításából megállapított 180 lélek szaporodást összehasonlítjuk az 1880. évi lakosság" számával, azt találjuk, hogy Pápa város lakossága 1881—1890. években 1.09%-al szaporodott, holott- Magyarország népessége, ugyanazon időben több mint 10%-al emelkedett; az évi (átlagos) szaporodás volt Pápán kerekszám: 0,1%, Magyarországban kerekszám: 1% ; Pápa szaporodása tehát évenként 0.9%-al kedvezőtlenebb mint az egész országé. A születési arányban nem lehet keresni e gyenge szaporodás okait, merb az évi •születések átlaga a lakosság összes számához mérve 3.8%-ot tzsz ki, de a halálozások átlaga 3.7%-ra megy a lakosságszámának ; a gyenge szaporodás tehát az erős halálozási arányban leli magyarázatát, a magyarázat pedig a kedvezőtlen egészségi viszonyokra utal. — Ha a halálozási átlagot összehasonlítjuk a lakosság számával, eredményként az tűnik ki, ki, hogy Pápán évenként minden 27 emember veszi fel a néhai nevet. E szomorú adatban csak a babonások lelhetnek vigasztalást; ezek bátran ülhetnek tizenhármad magukkal az asztalnál Pápán, nem kell tartani ok, hogy valaki egy óv leforgása alatt meghal kö.zülök, mert a fentebbi számok azt mutatják, hogy csak 27 közül hal el egy. (Folyt, köv.) Elnöki jelentés. (Folyt, és vége.) A vármegye szarvasmarha tenyésztésének kellő felismerésére, annak fejlődése érdekében a mult évben május hó 30—31-ik napjain Veszprémben egy az egész megyére kiterjedő tenyészállat kiállítást rendeztünk. Ezen kiállításunk tekintettel a bejelentések elegendő számára felette tartalmasnak s sikeresnek ígérkezett, azonban közvetlen a kiáilitás megnyitását megelőző napokban a vármegye területén szórványosan fellépett ragadós száj ós körömfájás betegség igen sok bejelentöt ugy a részvételtől mint a kiállítás látogatásától visszatartott. Kiállítva volt ezen kiállításon 37 kiállító által 54 különféle fajú szarvasmarha, 8 kiállító által 71 drb. juh, 9 kiállító által 64 drb. sertés és 5 kiállító által 36 drb különféle TARCZA. Ä TEREMTÉSBŐL. Elzúga ím az űrben a „legyen 11 S az angyalok kara hallgatva áll Ámulva várván a dicső helyen : Hogy' áll elő A semmiből Anyag, erö, — S mily rendbe' tör Utat minden a lót határinál. Feszítve lön az égi kárpit, Elérve a világ határit; S az angyali kar rája zeng: Urunk háromszor szent, szent, szent! De dörg a légyen szózata S a vak sötéten áthata, A mely borongott rémesen, A mig még nem volt semmi sem. Halvány világosság derengett Zúgásától most a legyennek, Olyan miként a hajnal pírja, Vagy mint a^royári alkonyat, Midőn az ég szemét kisírja — S nyugodni száll immár a nap. Egy fénysugár is villana Most — s mint a szó, oly röpke lehetett; Az'Ur szemének sug?-"* s éj. Volt éz — a örömmé válva- dlöm született. Igen, te voltál szent öröm A minden alkotó teremtett, Hogy légy a földön balzsamul S fényed derítse föl a keblet, Derítse föl, midőn a bánat S kétség immár rátámadának Szegény szívet majdnem megölvén, Már-már tátongva szörnyű örvény; Deritáe föl, s áldó melegje Öntsön reményi fajd szivekbe. Majd zúguak iijra „legye"-nek,— S virulnak völgyek és hegyek Nap áll elő a semmiből S a fény éltetve tündököl Ragyognak fényes csillagok, Pótolva a letűnt napot, Majd eltakarja fellegárnya S a fákat vad vihar zilálja Eezg minden dörgő harsonától Setétben villám tüze lángol. A zord harag ekkor szülemlett S majd lett lakója a kebelnek, Alig mult el vihar zenéje, S jött fény a vak sötét helyére: Az alkotó „legyen" szavára Megnépesül a föld határa A lég, viz, föld minden helye Élő sereggel van tele Virág-illat száll föl az égig, A mely bókét hirdetve kéklik. De széttekint az alkotó S mindent, mi lett, szépnek talált Hanem a létezők felett Nem látta még a koronát. Jó kedvéből embert teremt hát Belé élő lelket lehel, És felruházta gazdagon A szép, jó ókességive!. Igy élt az ember egy magán csak De oly sivár volt léte igy, Miként virágé, melynek álnok Féreg emészti gyökerit. Színes virág, madár dala Kedvét sehogy nem hozta meg, Sőt még búsabb lett általa, S a kin. emésztő a szivet. Igy lett ikerszülőtt a kettő: Boldogtalanság ós a bánat, S bizony-bizony csupán ezekből Ered keserve föld fiának* De könyörüle most az Ur S az elhagyottnak nőt adott, Nem lett már többé szomorúi, Nem lett már többé elhagyott; Szebb lön előtte a vidék, Mosolygóbbá a tiszta ég. Lebűvölöbb madár dala, S a csillag tündöklőbb vala; Mert megteremte a kebelnek Az isteni, a szép szerelmet A nőnek égő szemsugára, A mint vágyón nézett reája. Oh áldlak édes Istenem A porba hullva le, Hogy nagy világod annyi szép Kincscsel vagyon tele! S habár üröm bőven van is, De több a szép, a jó ma is. Oh szent erőd csodás hatalma, A mely teremtett s gondvisel: A jót segítse diadalra S legyen a por szülöttivei, A s Igy nevezik azokat a szövegbeli hibákat, melyek a nyomtatványban találhatók, melyek olykor megnevettetik az olvasót, de mindig vérig "bosszantják a szerzőt, mert az írottak értelmét kiforgatják, olykor igen érzékenyen sújtják a nyomdászt — legfőkép pedig a korrektort. Az olvasó előtt mindig a sajtó az oka ezeknek a hibáknak; holott ép a sajté küszöbölte ki a könyvekből a legtöbb hibát s tette lehetővé, hogy hiba nélküli, vagy legalább hibákban szűkölködő könyvek juthattak közre. Már maga az a körülmény, hogy egy Biedéaröl sok ezer példányt, lehet nyomtatni* kétségtelenné teszi, hogy a nyomtatványban csak azok a szövegbeli hibák fordulhatnak elő, melyek a szedésben. Ellenben a sajtó feltalálása előtti idők könyveinek minden .egyes példányában más és más, újabb lemásolás után nemcsak a megvolt, de újabb több-kevesebb hiba került ki a másoló keze alól. A sajtó tehát nemhogy szülő anyja volna e sajtóhibáknak, hanem kevesbitője, a lehető legkevesebbre leszállítója volt. A sajtó feltalálása utáni időkben, midőn a tudományos müveket az ember közkincsévé tenni készültek, ép azért, hogy magát a közzé tenni szándékozott müvet hibátlanul sokszorosítsák a az időnként való másolások alkalmával becsúszott ferdítéseket, rosszul olvasott szöveget, szóval a hibák rengeteg számát .kiküszöböljék a műből — szedés előtt odaadták valaüíely hozzáértő tudósnak, hogy az javítsa ki. f/Tehát magát a kéziratul szolgáló művet, nem/a szedés levonatát javították ki elsőben isí v Napjaink korrektorai bizonyos büszkeséggel mutathatnak e tényre, mert a nyomdászat gyermekkorában működő „hivátalbeli elődeik" egytől-egyig tudományosan képzett, sőt az ilyenjek közt is kitűnő férfiak voltak. Napjainkban is fenmaradt itt-ott ez a szokás. Régibb írók müveit ma is odaadja a mű kiadója olykor valamely • szaktudósnak s ez „rendezi sajtó alá". Az nem vonhat le a mai korrektorok büszkeségéből semmit, hogy ezeket á „sajtó alá rendezőket" senki sem nevezi korrektoroknak s a nyomdászat gyermekkorában működőket is inkább „editor"-oknák nevezték. Mert az editor szó magyar fordítása, a kiadó, abban az időben nem a mai, az anyagi részben érdekelteket jelentette, hanem olyanokat, kiknek tudományos készültség melletti figyelmes munkája jótállást nyújtott a közrebocsátani czélzott mű hibátlan megjelenéseért. A mai korrektoroktól pedig ép ezt kiváuják, s ha * tudományos WsiüItsé^iíi^U követelményből enged is korunk — a többiből még csak egy jotát sem. Nem találunk följegyzést róla, mintha a legelső időben nyomdai, külön házi korrektorok lettek volna. E munkát akkor a nyomdavezetők végezték. Az kétségtelen, hogy nyomás előtt, a szedésről nyert levonatot ép úgy meg kellett korrigálni, mint ma, magában a nyomdában is kellett tehát korrektoroknak működni. ,E tény, hozzáadva ama másikhoz, hogy a megjelent hibákért a. nyomdászt tették felelőssé s nyilvánosan is gáncsolták: igen valószínűnek tünteti fel, hogy az ilyenek, ha ? nem maguk a nyomdavezetők, mindenesetre tanult n3'omdászok [voltak. Feljegyzések találhatók oly nyomdászoktól, kik igen érzékenyek voltak a gáncs vagy dicséret iránt. Igy példáid Zell Ulrikról feljegyezve találjuk, hogy. egyetlen sajtóhiba miatt újra nyomatta a művet; Etienne Róbert pedig azt hirdette, a tőle kikerült műről, hogy abban egyetlen egy sajtóhiba sincs ós a leggondosabb kutatás után is csak egyet bírtak benne találni (plures helyett pulres). Azonban nem mindegyik volt ily érzékeny. Igy például 1478-ban jelent meg Velenczében Gábriel Péternél Juvenal; a nyomdász igy mentegeti a könyvben előfordfcdó hibákat: olvasó, ne ütődj még a hibákon, melyeket a munkás gondatlansága okozott, mert mi sem ügyelhetünk mindenre. A XVI. században már nemcsak gáncsolják, hanem nyilvánosan vádolják a nyomdászokat, nevezetesen a szedőket, hogy azoknak „hiányos irodalmi ismeretei következtében" a sajtóhibák száma „igen felszaporodott". Némelyik nyomdász himezés-hámozás nélkül beismeri a vád igaz voltát. Igy például a Knoblauch János strassburgi nyomdász által 1507ben nyomatott Fic de la Mirandola czimü műben előforduló, sajtóhibák felsorolása 17 folio.
