Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-05-24
5^ Megjelenik minden vasár n a j>. Közérdekű sürgős közlésekre koiimkiüt reudkivüli sz;i 111 ok is adatnak ki. ^érmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. lapnak szánt közlemények a lap \ ií szerk. hivatalába küldendők. xr Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt — Fél évre 3 írt. Negyed évre i frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. , Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalaim (Goldberg Gyula cj^ 2% papirkereskedésé, főtér) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápáig s pápa-vidéki egyesületiek 111 egvá? asztot t k özl ony e. Vizkérdésünk megoldásához, íí. Tarosunk nagy zöme a Tapolcza patak vizét iszsza. A Tapolczálta — vagy mint Pápán a lakosság, emlékeztetőül a a múltra mondja — a tóba folyik majdnem az egész város piszka; minden esőzés alkalmával a tó vize, pocsótává lesz; ezenkívül a sok malom hulladékait veszi fel; a tókertek hulladékai legnagyobb részben a Tapolczába öntetnek és mig a város alatt elfolyik, ipari czólokra is forditatik, melyektől vize szinte nem lesz tisztább. Ezen kivül nyáron emberek fürdenek benne; egész éven át a különféle háziállatok. Is r em szabad még kifelejtenünk, hogy a város összes lakosságának piszkos ruházata és edényei a tóban lesznek megmosva. Ha ezekhez még hozzáadjuk azon esedékes tisztátlanságoknt, melyeknek minden folyóvíz kitéve van, akkor a tóviznek legrajongóbb imádói is befogják vallani, hogy a tőviz sehogy sem felel meg, egy jó viz kellékeinek és hogy ha arról van szó, mi módon kellene Pápa városát egészséges jó ivóvízzé] ellátni, a tóvizre reílectálni nem lehet. Kétség kívüli, hogy városunk nagy halálozásának egyik oka a tó viz; és hogy ezen arány sokkal kedvezőbbé válnék, ha a várost egészséges jó vizzel bőségesen sikerülne ellátni. A rosz viz igen számos betegséget okoz és sok betgségnél mint közvetítő szolgál. A rosz viz okozza a gyomor és bélhurutot, különösen gyermekeknél, kik gyakran ezen betegség folytán elhalnak; a rosz viz okoz sokszor emésztési zavart. Bálférgek, ós giliszták, vagy azeknek pe: „ téi a /vizzel jutnak az ember belsejébe és itt sokszor kifejlődnek. Tan még több más betegség, melynek rosz viz az oko[ zója, de legveszedelmesebb szerepe van mint a cholera és typhus terjesztőjének. A legújabb kor buvárlataí kimutatták, hogy a nevezett 2 járvány főterjesztője a viz. Most már érthető, hogy miért pusztított ezen két betegség Pápa lakossága között. Ha sikerül jó és elegendő vizet kapnunk, akkor nem csak a nevezett betegségek fognak ritkábban előfordulni, hanem a nagy halálozás az által is alább fogna szálni hogy a viz segélyével városunk leveg'je is megjavulna. Mert ha bőségben volna jó vizünk, akkor a poros időszakokban könnyű módon öntözhetnénk utczáínkat és járdáinkat, ugy hogy megszűnnék azon szomorú állapot, mely hetekig, s5thónapokig tart, hogy városunk fölött nem egy lég- hanem valóságos portenger látható. Kálönösen feltűnő ezen látvány, ha vidékről jövünk és a városhoz közeledünk. A Ozincza veszélyes kigőzölgése egyszerre megszűnnék, ha bőségben kaphatnánk jó vizet. Honnan szerezzünk jó vizet? Pápa oly helyzetben van, hogy csakugyan sze-. rezhet ha talán nem is kitűnő, de elég jó vizet, a már ismert két módon. Yagy furatunk artézi kutat, vagy csináltatuuk vízvezetéket. Most mint tudjuk, van vállalkozó vizvezetésre. Nem ismerjük a firmát, hogy komolyan vehető-e szándéka vagy sem? hogy csakugyan képes-e a vízvezeték tetemes költségeit fedezni vagy sem? De részünkről már most kijelentjük, hogy ha bármi okból a vízvezeték nem létesülne, azonnal hozzá kell látni egy új artézikat /aratásához. Tudjuk, mélyen fájlaljuk valamennyien azon majdnem 14 ezer forintot, melyet egy nem sikerült artézi kut furatása okozott; azt is tudjuk, hogy sok városi képviselő van, ki hallani sem akar többé újabb kut furatásáról; de tudjuk azt, hogy városunknak égető szüksége van jó vizre, tudjuk azt, hogy mily mélységben találunk vizet; tudjuk azt, hogy a múltban történt hibákat miként kell elkerülni; tudjuk azt, hogy a meghiúsult experimentumért sem a városi közgyűlést, sem a tanácsot nem lehet felelőssé tenni; hanem csak a már elhalt Zsigmondyt, ki tévedett akkor, mikor bizonyosnak hirdette, hogy a városunk alatt levő nagy vizmedencze körülbelül 200 méter mélységben terül el. Zsigiuondy szerint bizonyos, hogy ebben a vizmedeuezében ugyanazon viz van, mely Tapolczat'őn bugyog fel, mint Tapolczánk forrása. Ugy hiszszük, hogy Zsigmondy ebben nem csalódott; de akkor meg is mondhatjuk, hogy az a viz, mely városunk alatt 360 méter mélységben terül el, jó vizet fog szolgáltatni és nagy mennyiségben. Tekintve azt, hogy most már tudjuk hol van a víz, tekintve azt, hogy tudjuk mily átmérőjű fúróval kell megkezdeni a fúrást, tekintve azt, hogy nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy jó ós elegendő vizet tudunk felszínre hozni; tekintve azt, hogy a furatás most olcsóbb mint ezelőtt 3 éwel: újból artézi kut?* v kell fúratnunk. Minden józanul gondolkodó ' városi képviselőtől megköveteli városunk szomorú közegószségi állapota, hogy »igennel« szavazzon, ha egy új artézi kut furatásának indítványa fog tárgyaltatni. Mint azonban már emiitettük, ezen terv csak az esetre fog felmerülni, ha a vízvezeték — bármi okból — meghiúsul. (Vége köv.) Országos tornaverseny. Megtörtént ez is, a mit oly sok száz magyar tanuló várt remény és aggodalom közt hánykódó lélekkel, Némelyeknekreménye teljesült s ezeket a nyert kitüntetést csak annál inkább ösztönzi, hogy testi erejüket és ügyességüket minél magasabbra fokozzák. Akik pedig most jutalomban és kitüntetésben nem részesülhettek, még fokozottabb buzgalommal és kedvvel fogják magukat tovább képezni, mert saját szemeikkel látták, mily szép kitüntetés vár a győztesekre; látták és meggyőződtek arról, hogy győzelmet aratni ha nem könnyű dolog is, de olyanra nézve, aki rendszeresen gyakorolja magát, nem nehéz feladat. A tornaversenyben résztvetteknek buzgalma pedig hatást gyakorol és átragad a többi ifjakra., ugy hogy ezután minden valamire- való testű, és erejű tanulónak egyik fötörekvése leend, hogy részt vehessen 'a fcomaversenyeken; s egyik legfőbb dics vágya, hogy onnét kitüntetéssel térhessen vissza társai közé. Ezért bátran elmondhatjuk, hogy iskolai életünk körében az utóbbi évtizedekben kevés hasznosab eszme merült fel, olyan pedig egyse, melynek hatása a tanulóknak ugy szellemi mint testi életére ós fejlődésére közvetlenebb hatással volna, íme, az elsö hatályos lépés a testi nevelés érdekében! Az elsö határozott lépés azon az uton, melyen haladva megvalósítható a test és lélek öszhangzatos nevelése. Számos évek óta ez az első intézkedés, a mely oda irányul, hogy a tanulókkal az iskolai életet megkedveltesse, a mely nem csak terhet és kötelességeket ró a fiatal lélekre, hanem kitüntetést, örömet ós szórakozást kínál a törekvőknek. Nagyon megérdemli tehát gr. Csáky Mí. niszter ur, e Jiasznos eszmének megvalósítója, mindnyáj imk részéről a legteljewbb elismerést és tiszteletet. Az időjárás kellemetlensége miatt pünkösd másodimnepére halasztott tornaverseny a maga egészében felemelő hatást gyakorolt a néző közönségre, mint a benne részt vett tanulókra s ezért mindenesetre sike rültnek kell mondanunk. De o siker még sokkal feltűnőbb lett volna, ha előzetesen a próba el nem marad a rossz idő miatt. Mert' igy elkerülhető lett volna minden zavar és rendetlenség, a mi a versenyek lefolyásának végét kellemetlenné ós sokakra, különösen pedig a vidékiekre nézve elked vetlenitővé tehette. Nem is einlitenök e dolgokat, haépen a tornaversenyek érdekében szükségesnek nem tartanánk, hogy szellőztetésük által esetleg a versenyek intézői tudomást szerezhessenek róluk és jövőre minden ilyes visszaéléseknek elejét vehessék. Mert ismétlődésük esetén alkalmasak lennének arra, hogy a vidéki tanuló ifjúságnak teljesen elvegyék a kedvét a versenyekben való minden részvételtől. Nagyon elkedvetlenitöleg hatott már az is, hogy a programra több pontja elhagyatott és igy sokan kiestek a versenyekből, a kik nagyon is tevékeny szerepre számítottak azokban. De ez még nem oly lényeges hiba és könnyen kimenthető azzal, hogy a verseny az előre kitűzött időben megtartható nem volt s a rendezők mo.st elsö ízben minden akadályozó körülménynyel nem számolhattak. Hanem igen is a legnagyobb megrovást érdemli némely a versenyeknél szereplő fővárosi tornatanárnak azon nagyon is észrevehető törekvése, hogy a vidéki tanulóknak igazságtalan háttérbe szorításával a lehető legtöbb jutalmat a maguk, illetve növendékeik számára biztosítsák. Legjobban kitűnt ez a futás versenyeknél, a hol megtörténtek olyanféle dolgok, hogy az egy csoportban elindított tanulók (10—15) nagyobb része jobbára egy ugyanazon fővárosi iskola növendékeiből állott s igy a legnagyobb valószínűség szerint azok közül kellett a nyertesnek kikerülni. Ajrnyival inkább, mivel a futás czólpontjául kifeszített kötélnél is jóakaró lelkek vártak a versenyző budapestiekre s több izben megtörtént, hogy a kötelet betaszították a közeledő elé s ilyenformán hamarabb elkaphatta, mini a vele egyirányban, vagy valamivel előtte haladó vidéki tanuló. S ilyen segítséggel azután el is vitte a jutalmat a vidéki elöl. Némely vidéki tanulókat pedig semmi mólon nem engedtek futni, s a mi leggyanusabbá teszi a dolgot, épen a legizmosabbak .kőjéül. .Igy pl. .Pápáról, a legjobb futót r miíídig durván visszautasította a' T sóiból az; indító tanár, .VálaEánys^Qfi• a-sorKa* beállotrljlícfgy mint" előre bejelentett ^íséríyző szinte részt^-vegyen a futában. Nem is vehetett rés"zt^semmiben, pVaig^bé 'volt jelentve futásra' ós távolugrásra. Á 200 méteres versenyben a döntő futásnál nem az volt a 2-ik, s annál kevésbé a 3-ik, a ki jutalmat nyert, illetve hivatalosan felemlittetett, hanem-egy más valaki. Végül érdemes még a megemlítésre, hogy a versenyekre felutazott kisérő tanárok ha a versenyeknél szereplő budapesti tornatanár urakkal ismeretségben nem voltak, hát azok közül némelyek részéről xidvarias és előzékeny bánásmódra épen nem számíthattak, hanem ajánlatos volt nekik a legszerényebb megjegyzéstől is tartózkodniuk, hacsak diu'vaságnak nem akarták kitenni magukat. De biztosan reméljük, hogy a jövő versenyeknél mind e fogyatkozások hiányozni fognak. r Elnöki jelentése Gróf Esterházy Móricz cs. és kir. kamarás főispán a „Vármegyei gazdasági egyesület" elnökének az egyesület 1890. évi működéséről, az egyesület f. évi május 3. án tartott rendes közgyűlése alkalmával. Tisztelt közgyűlés! Gazdasági egyesületünk mult 1890-ik e szerint annak újjáalakulása s elnökletem alatti 9-ik működési évéről szóló jelentésemet a jelen alkalommal megtenni midőn elnöki és hazafias kötelességemnek tartom, engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy azt megelőzőleg reánk gazdákra nézve egy igen fontos körülményre hívjam fel igen becses figyelmüket, a mely nem más, mint az uj ..Közigazgatási reformjavaslat!" Mint gazdasági egyesület, távol legyen tőlünk, hogy ezen reformjavaslat szellemével s általános tervezeteivel részletesen foglalkozzunk, egyet azonban abban, — a mezögazgasági érdekek szempontjából — figyelmen kivül nem hagyhatunk, s az pedig: hogy a mezőgazdasági érdekek az uj vármegyei közigazgatással közvetlenebb s természetszerű kapcsolatba hozatni terveztetnek. Magyarországon, mint legföképen földmivelö-agricultur-államban, a mezőgazdasági érdekek ez ideig nem részesültek azon figyelemben, mint rninőt azok a legjogosultabban megvárhattak volna. Most azonban, midőn a vármegyék ujjaTÁ1CJ1 Divina comoedia Begónyes „isteni közjáték," azaz műkedvelői hangverseny. (3 képben, prózában és versben, epiloggal egyetemben) I. ' Színhely: pápai olympus^izléssel és finom elegantiával bútorozott sálon a főtér 257 sz. ^házának emeletén. Közvetlen szomszédságban a pokol, azaz, hogy az — adóhivatal. Idő jelenkor. Személyek : Az összes tündérek — akarom mondani műkedvelők, és a. Tündérek királynője, illetve a rendező, mint házigazda, az egész személyzet kényelmes faoteuilökben elhelyezkedve; maga a királynő harmoniuma, előtt ül. (Tündérek királynője; feláll ós szónokol:) „Legyetek üdvöz- hű alattvalóim, Tündéreim, ti szép s jó szellemek! Kik itt földi, olympusi tanyánkon Hívó szavamra összegyűltetek. Mindegyitekre fényes küldetés vár, Ezt vágyom ím közölni véletek; A terv — e czélra régen készen áll már, Haligássatok tehát s figyeljetek:" (Az „Oberon tt opera primadonnái, a „Magyar népdalok" hőse és tündére, „Belizár" tündérei, asymphonisták, a „Säckingeni trombitás", a- „Magyar táncz"-osok, a (baba) tündérek és „bálozó virágok" — xomantieus csoportozatban félkörbe elhelyezkedve hallgatják szavait. A „Sziv Yisszhangja" köjtópenj aíerepeket oastv* közbe-közbe magyarázva és lelkesítve. Végre mindent elintézve, elbúcsúzik tündéreitől.) „Isten veletek! Ha eljátszottatok sikerrel, — Mit visztek — a szerepet, Megüljük itt igaz örömmel — A legszebb örömünnepet!" (A tündérek kettesével karonfogva távoznak, mi közben harmónium kísérettel a következő kardalt éneklik:) „Nincs boldogabb érzés, Mint jót mivelní csak; Ekkor nemesbül a szív S lélek magasztosabb. — Mily jó a szenvedőnek , Könnyét szárítani, Milyen jó a nemesnek Jutalmat osztani! Nincs boldogabb érzés, Mint jót mivelní csak, Ekkor nemesbül a szív S lélek magasztosabb í'. . . n. (Színhely a pápai állandó színház. Személyek: egy szigorú kritikus, nép, diákok, katonaság és az I. képben szerepelt tündérek mindnyájan.) Kritikusi Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy "Weber, „Oberon" czimü operájának szépségeit jobban ki sem lehetett volna tüntetni, mint azt a műkedvelők tették. Két zongorán, 4 előadó s a fenséges harmónia a legcsekélyebb dissonantiával sem lett megzavarva. Mint egy kéz, úgy játszott a 4 pár gyengéd női kacsó! Egy poéta a népből: Hohó kritikus uram! az erzeigest ós a, bókokat hagyja nekünk. Csak maradjon Ön a— bár szára* — de tárgyilagos szigorú kritikánál Kritikus: No jó! hát folytatom. Azok a magyar népdalok a mily gyönyörűen lettek elénekelve, oly distingvált volt a kiséret is. A kisasszony sem aknázta ki helyzetét s nem akart az énekes rovására brülirozni, hanem finom szerénységgel előtérben hagyta az éneket és egy perezre sem felejtette el, hogy ö csak kiséret. Egy diák: De azért milyen talp alá való magyar nóták voltak- Alig tudtam magamat visszatartani a táncztól, csak úgy verték a lábaim a taktust. Kritikus: És most poéták! Kölcsönözzetek nekem szép szavakat, képeket, metaphorákat, hogy leírhassam azt a hatást, mit az „Echo du coeur" előidézett. A harmónium lágy, behízelgő hangja végigfutott a szív húrjain s mily igazi visszhangot idézett elő benne! Mennyi érzelem, mennyi finomság, mennyi elegantia volt abban a játókban . . . Egy katona: Én szerelmes lettem azoknak a hangoknak behatása alatt. Poéta: Én sirtam . . . merengtem . . . ábrándoztam! Diákok tömege: Halljuk! Tessék a babatündórröl beszélni. Kritikus: Az elsö volt mindenesetre .... Diákok: Nem kell! levele! Úgy se lesz igaza! De gustibus non est disputandum!... Kritikus: No jó! Tartsunk sorrendet. A tündérek királynője az egy odalehelt Eubens angyalkép volt. Hófehér ruhájában, tollas koronával a fején igazi királynő, maga a megtestesült ártatlanság Az a díszruhás magyar leány aranynyal áttört kék ruhájában, zsinóros piros peluche mentével a vállán, kócsagtollas kucsmával a fején, határozottan legszebb volt valamennyi közt! .Egy tíosmopolita a népből: Nini a sovinista! Azért, mert magyar! Lett volna csak tót!. . Kritikus: Úgyis legszebb lett volna tán, de mert igazi magyar Angyal volt azért jestett legjobban. Kitűnő szerepet osztottak neki... t Nép: Ugy van! Éljen a szép magyar lány! Kritikus : De mert épen felhoztátok, hogy lett volna az csak tót, hát kinyilatkoztathatom, hogy az a tót leány tótnak nagyon is fess volt. Bő ujjasában, fejkötövel a fején, gyöngygyei nyakán igazi Hanka virított ott!..... Egy tót a népből: Ziljen sokáig a „dusa moja milá! Zsivio•!" Kritikus: Nézzétek most megint ellenszenvetek daczára, is elragadtatással kell beszélnem egy — német leányról. Kék és' pirosba játszó selyem ruhája, tarka- keszkenője annak a kis felsőausztriai Gretckennek „jól állott kecses termetén" mint Komócsi mondaná. Költő: Már megint az ón ressortomba vág! KritikusS az a germán harczi sisak a fején, mit mondjak arról ? Diákok kara: Elragadó volt! 0 csakis a mienk! Beállunk érte németnek. Egy politicus: Halljunk már valamit a hármas szövetség harmadik tagjáról az olaszról. Diák: Ugy van! Tres faciunt collegium! Kritikus: Nehéz feladat vár reám. Nem tudom olasz menyecskét vagy leányt akart-e * kén áhránolái, de biaony ahban a fekete" bársony derékban, rózsaszínbe átmenő sárga szoknyában, a kalotaszegi varrottashoz hasonló kötényben fején egy leírhatatlan kecsességü kendővel egy 16 éves leány mosolygott elénk. Nép'. Ugyvan! Helyes! Jól beszél! Kritikus: Igazán „nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik, nagyobb?" Költő: Óvást emelek a poetica lioentia e gyakori felhasználása ellen! Kritikus: És az a kis rózsaszín-fehér bóbé, igazi ezukorbaba — positurában.. . Egy pubi a többi közül: Kikérek magamnak minden bírálatot. 0 az enyém s még magasztalni sem engedem. Liliput országba való! Kritikus:. De azt már csak megengeditek, hogy azt a spanyol szépséget megbíráljam? Sohasem hittem volna, hogy szőke spanyol szép is van. En azokat mindig tüzes barnáknak képzeltem, Ejh! de kellemesen csalódtam! Diákok: Miért nem festi le nekünk őt is rózsaszínű ruhájában, melyhez oly gyönyörűen illik a bársony disz? Kritikus : Fiaim! ahoz az én színeim, igen halványok! A tömeg: Helyes! Hagyja abba! Né', rontsa a szépséget. Kritikus: Csak még pár perczig legyetek türelemmel! Hadd mutatok be egy exofcicus növényt. Láttatok-e már japáni leányt? czifra* tarka-barka és mégis harmonikusan összeolvadó szövetekből álló ruhája, hátul egy óriási „masni" — mint magyaruL mondjuk, hejh! de ügyes volt. El mehetne a Mikadó feleségének is! Nép, katonák; Nem eresztjük! Jó 81
