Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-04-12

nök neki tetsző összeget, adományozzon és al- J kalmazottjai mindegyikét szinte rábirja, tehet- 1 ségeihez mérten tetsző összeggel a gyűjtéshez hozzájárulni. Ha az ország minden főnöke és alkalmazottja csak csekély áldozattal járul is egyszer s mindenkorra e nemes czélhoz, oly tekintetes összeg fog egybegyűlni, mely méltó lesz karunkhoz és sok bajunk orvoslására fog erőt nyújtani örök i lökre. Bátran hisszük, hogy kérelmünk nem fog ügy el embe vétlenül elhang­zani kartárs urnái és azért ama reménnyel küldjük e gyűjtő ivet, hogy kartárs ur szives lesz azt fentjelzett gyűjtésre alkalmazottjai és ismerős kereskedő kartársai közt köröztetni. A begyülő pénzeket és a kitöltött vagy üresen maradt gyűjtő-iveket kérjük a Kereskedő If­jak Társulata Igazgatóságának, Budapesten Gizella-tér 2. beküldeni. Fogadja Kartárs ur hálás köszönetünket a nemes ügy érdekében, melylyel vagyunk igaz tisztelői a Kereskedő Ifjak Társulatának Igazgatósága. Szávoszt Al­phons elnök, Edeskuty Lajos, JTreyberger Pál, Fürst Jakab, Hüttl Tivadar, Jálics Géza, ha­raszti Jelűnek Henrik, Kertész Tódor, Kolla­rits Jenő, Kreische Antal, Kunz Ferencz, Mar­ton Alajos társ. alelnök, Nádossy György, Rausch Ferencz, Saxlehner Árpád, Schneller Alajos, Seefeklner J. L., Strasser Sándor, Szar­vas Sándor, Tömöry Károly, Waldhauser Adolf, 'Wollák Soma társ. alelnök. Siófok jövője és a veszprémi káptalan. . Bold. Tref ort minister lelkesen ka­rolta fel a magyarországi fürdők sorsát. Milliók mennek ki a külföldre, pedig Ma­gyarország a leggazdagabb ország fürdők­ben. Hatalmas fellendülés, nagy változás kell. hogy már létezőkből a mai modern fogalmaknak megfelelő fürdők létesül jenek. Ilyen kínálkozik most egy nagy rész­vénytársaság litján, mely e napokban ala­kul meg id. Batthiányi Géza gr. és Burghardt Konrád főrendiházi tag elnöklete alatt Siófok számára. A részvénytársaságot ala­pitók nemrég Siófok urához, a veszprémi káptalanhoz kérvénynyel fordultak, me­lyet mult számunkban ismertettünk. Siófok érdeke megyei érdek levén, kötelességünk­nek tartjuk az alábbiakat is közl.'iii. „Az alakulásban levő „Siófok" Ba­latonfürdő - rószvénytársulat tisztelettel alulírott végrehajtó bizottsága nagy saj­nálattal vette a Főtisztelendő Káptalan részéről Nagyprépost Ő Móltósága által, f. hó 1-én 68/1891. sz. a. hozzá megkül­dött amaz értesitést, hogy a siófoki für­dőjog bérletét a már megállapított 20 éven túl hosszabb időre kiterjeszteni nem haj­landó. Habár ez alkalommal nem méltózta­tott is a Főtiszt. Káptalan bennünket azon indokokról értesíteni, melyek ezen elutasító végzés meghozatalára mérvadók lehettek, mindazonáltal a Főtiszt. Kápta­lan nagyon tisztelt tagjaival való szóbeli érintkezésre részünkről kiküldött albizott­ságnak a fenforgott tárgyalásokról elénk terjesztett jelentésből azon örvendetes be­nyomást nyertük, hogy ez alkalommal bátorkodunk azon forrón táplált remé­nyünkkel kifejezést adhatni: hogy a kér­déses végzés azon. esetben, ha indokain­kat, illetve ajánlatunkat még egy izben előterjesztjük, talán még sem lesz a Fő­tisztelendő Káptalannak utolsó szava. Hogy a leendő részvénytársulat, mely az utolsó programúiban kifejezetten már riein kevesebb, mint 1.00 évre fog remél­hetőleg megalakulhatni, a rendkívül nagy­szerű építkezésekre, a legnagyobb igé­nyeknek megfelelő berendezésekre, par­kokra, korzókra, gőzerejü vízvezeték — és villamos világításra sat. szükséges, fél­milliót megközelítő pénztőkét megszerez­hesse, okvetlenül oly biztosítékot kelleiid a tőkéjüket rendelkezésére bocsátó kö­zönségnek nyújtania, mely kizárja azt, hogy a csak fokozatosan felvirágoztat­ható vállalat aránylag rövid 20 évi idő­höz legyen kötve, mert ha ez nem lenne megvalósítható, miután ennyi időtartam alatt a törvényes 2%-nyi értékleirás (tör­lesztést.) is lehetetlen volna eszközölni — minden kétely ki volna zárva arra nézve, hogy sem a kellő tökéket meg nem kap­hatnók, sem pedig a vállalatot a kívánt, és nemcsak Siófoknak, hanem az egész Balatonvidéknek forgalmi föllendülésére képessé tenni nem tudnók, és igy nagy­szabásúnak tervezett vállalatunk már eleve meghiúsulna. Méltóztassék a Főtiszt. Káptalan ma­gát a vállalatot megkezdett tagtársunk, Glatz Henrik ur helyzetébe gondolni, — vájjon képzelhető volt-e akkor, mikor ö a tárgyalásokat csupa hazafias buzga­lomból megindította, hogy ezen vállalat a honfiak legkülönbözőbb körében oly visszhangra fog találni, miszerint az ö gondolata szerint szervezett kisszerű, für döintézetböl oly nagyszabású, nemcsak az érdekelt megyék elszegényedett népének lávát előmozdító, hanem az egész orszá­got érdeklő, sőt idővel kétségtelenül a külföldön is hírnevet szerzendö roppant forgalmú fürdöintézet fog keletkezni, mely­nek felvirágoztatására, biztos gyümöl­csöztetésóre és minden károsodástól való megóvására az általa kikötött 20 évi idő elegendő leend. A Főtiszt. Káptalan tagjainak or­szágszerte ismert hazafiságára appellálva, nem lehet tehát kétségünk az iránt, hogy ha nemcsak a jelent méltóztatnak nagy­becsű figyelmükre méltatni, a mikor az eddigi fürdőtartásí jog bérlete 20 óv tar­tamára már is megkétszerezve van bizto­sítva, — hanem azt a kézzelfoghatólag előre látható jövőt is, a mikor majdan a Főtiszt. Káptalan akkori tagjainak eb­ből folyó jövedelme is mindinkább foko­zódni fog, — a bérleti idő tartamának 20 évről 50 évre leendő fölemalésére irány­zott tiszteletteljes kérésünket kedvezőb­ben fogják megítélni és annak teljesíté­séhez annyival inkább hozzájárulni mél­tóztatnak, a mennyiben ez irányban is készek vagyunk és pedig aBból az aján­latunkból álló garantiát nyújtani: hogy azon esetben, ha például: a 20 évig tartó bérlet 3 utolsó óvóben, tehát az 1910— 1911 ós 1912. években a részvénytársulat fürdőintézetének,— (éltekintve a szállodák és egyebek bevételeitől) magából a für­dési díjakból: 6000 frt átlagos tiszta évi jövedelme lenne, készek vagyunk azon kötelezettséget szerződésileg magunkra válLdni: a) hogy a bérlet további tartamára, t«hát" 1913-tól kezdve az 1942-ik évig a 6000 frt tiszta jövedelmet meghaladó bár­mely összeg 10 százalékát a Főtiszt. Káp­talannak kiszolgáltatjuk ugy, hogy ha ezen jövedelmi többlet egy évben 2000 írttal emelkednék, éhez képest az évi 1200 frt változatlan haszonbér mellett még 200 frfc vagy aránylag többet a káptalani pénztárba befizetni köteleztetnénk: — b) azon esetre pedig, ha erre a Fő­tiszt. Káptalan inkább hajlandó lenne, készek vagyunk,másodsorban arra is le­kölni magunkat (a mikor természetesen az a) alatti ajánlatunk tárgytalanná válna) hogy 1893-tól kezdve bezárólag 1943-ig, az évi 1200 írt bér mellett még éveiikint 200 frtot jutalék gyanánt fizetnénk be a káptalani pénztárba. Kincs tehát részünkről egyéb hátra, minthogy folyamodványunkat, melyhez esetleg a magas kormány támogatását is kinyerhetni reméljük, — és azt hisszük, csakis méltánjdást érdemlő határozott ajánlatunkat a Főtisztelendő Ká.pfcalan iijabb kegyes megfontolásába ajánljuk és annak kedvező mielőbbi eldöntését tisz­telettel kikérjük, nehogy a részvénytár­sulat alakuló közgyűlésének egybehivá­sában hátráltatva legyünk." Nagy érdeklődéssel várjuk a Főtiszt. Káptalan határozatát. Mint értesülünk, maga gróf Csáky Albin cultusminister úr a legnagyobb érdeklődéssel kiséri az ügyet, s támogatását már előre is megígérte a nemrég e czélból nála járt Batthiányi Géza grófnak és Fcnyocssg Ferencz orsz. képvi­selőnek. Irodalom és művészet. — A „Magyar Kők Lapja." cz. szépirodalmi, társadalmi és háztartási hetilap, melyet néhány hónappal ezelőtt még „Magyar Háziasszony" czimmel ösmeit a közönség, foly­vást sok jelét adja annak,! hogy ezúttal iga­zán oly kezekben van, melyek rohamosan eme­lik e kedvelt lap értékét. Mióta Bársony Ist­ván az ösmert fővárosi iró, : meg Szirmai Mór szerkesztik, nagy átalakításon ment át az a hetilap. Minden száma változatosan és érdeke­sen vai összeállítva s nem hiányzanak belőle a háziasszonyokra nézve különösen fontos tudni valók sem. Álakra és tartalomra egyaránt olyan most a „Magyar Nők Lapja," hogy minden müveit nő élvezettel veheti" kezébe. Minden számban találkozunk oly jeles irói nevekkel, melyek díszére válnának bármelyik magas.igó­nyü irodalmi vállalatnak, s ezenkívül a gyön­gédérzésü és finomtollu irónők egész gárdája dolgozik a lapnak állandóan, kellemes változa­tosságot vegyítve el egész keretében, sőt a háztartási rész jobbára oly hölgyeknek a ke­zében van, akik szakérteleménél adják az olva­sóknak a legidőszerűbb tanácsokat és utasítá­sokat minden irányban. A láp rendes tartalma a nőket illető érdekfeszítő aktuális czikkekből, elbeszélésekből, költeményekből, tárczákból, re­gényekből sokféle változatos apróságból s a háztartás minden ágára kiterjedő hasznos köz­lemények csoportjából áll; mindezt kiegésziti a kérdések és feleletek, kéziratisraertetós, a ta­lány és a nyílt társalgó rovata, még amit elől kellett volna említenünk, egy-egy gyönyörű szép, sokszor valamelyik jelesünk arczképe.— Ad ez a derék lap a folsoroltokon kivül foly­vást egy regény mellékletet s havonta egy fólivre terjedő illustrált divatmellékletot is. Á lap állandó munkatársainak a száma megha­ladja az ötvenet. Köztük van : Bokor József egyetemi tanár, Váradi Antal, Lévai Mihály, Rudnyáuszky Gyula, Mezei Ernő, Rákosi Vik t^r, Ambrozovics Dezső, Dura Máté, Gabányi Árpád, Palotay Ákos, Palágyi Lajos, Póterfi. Jenő, Fái Béla, Csik János, B. Balassa Antal, Bródy Sándor, Gerő Károly, Szatmári Mór, Márkus József, Sebők Zsigmond; továbbá a nők közül: Ambrozovics Meszlényi Ilona, Fái Béláné, Szarvas Mariska, Nagyné Szűcs Re­beka,, M.Erzsike, M. Szaák Luiza, Kövér Ilma, Zilahi Ágnes Btb. stb. Mindez elég arra, hogy melegen ajánljuk a „Magyar Nők Lapja" ezt a kizárólag női lapot minden művelt magyar családnak annálinkább, mert ez a lep olcsóbb szépirodalmi hetilap is egyszersmind. Ára egy évre hat forint, félévre három forint s negyed­évre egy forint 50 krajezár Az előfizetési pén­zek a lap kiadóhivatalához (Budapest, Erzsébet­körut 7. szám) küldendők. — Felhívás előfizetésre. V. Hul­lám József „Az én világom" költeményköle­tére. Ujabb verseimet adtam sajtó alá „Az én világom" czim alatt, hogy szives figyelmébe ajánljam annak a rokonszenvos körnek, mely a magam fajta „vidékit" több alkalommal szívé­lyesen pártfogolta: Azokhoz fordulok, akik meg­értették eddig is' az én szívverésemet s akik érdeme szerint tudják méltányolni a fiatal lélek törekvéseit. „Az én világom" 8—10 ivn}'i tar­talommal, csinos kiállítással, tetszetős köntösben jelen meg, s előfizetési ára 1 forint, mely ösz­szeg ápril 30-ig nevemre (Veszprém, halpiacz. 32. sz.) küldendő. „Az én világom" kiadására nem unszoltak a „jó barátok." Magam leszek a felelős. A csinos megjelenésért pedig a jóhirü „Petőfi"-könyvnyomda és irodalmi intézet sza­vatol. Veszprém, 1891. márczius hó 11-én. V. Hullám József. Hivatalos rovat. 6820.^ XTl89Í7 Yeszpreui vármegye alispánjától. Meghívó. A vármegyei állandó választmány ügy­rendjének 1. §-a alapján hivatalos tisztelettel felkérem a vármegyei állandó választmánynak t. tagjait, hogy az 1890. évi házi számadás­nak valamint a vármegyei pénztárban kezelt alapokról vezetett 1890. évi számadásoknak a folyó évi május hóban tartandó törvényható­sági rendes közgyűlésre való törvényszerű elő­készítése czéljából folyó évi április hó 16-ik napján délelőtt 10 órakor tartandó választ­mányi ülésen megjelenni szíveskedjenek. Veszprém, 1891 évi ápril hó 6-án. Véghely Dezső. kir. tanácsos alispán. 1801. r ~"Í89i7~ Hirdetmény. A m. kir. honvédségi Ludovika akadé­miában az 1891/2. tanév kezdetévél betöltendő magyar állami illetőleg magyar alapítványi és fizetéses helyekre nyitott pályázati hirdetmény a jegyzői hivatalnál mindenki által betekint­hető. Pápán, 1891. április 6-án. OsvcVd Dániel. polgármester. 1747. ~ ~T8"9i7~ Hirdetmény. A pődtyéni gyógyfürdő használatában állami Ó3 törvényhatósági tisztviselőknek és néptanítóknak nyújtandó kedvezmények s ezek igénybevehetése iránt a jegyzői hivatalnál az illetők tüzetes értesitést nyerhetnek. Pápán, 1891. április 6-án. Osváld Dániel, polgármester. 1882 1891."" Hirdetmény. Pápa város polgármesteri hivatala által közhírré tétetik, hogy a helyben állomásozó honvéd huszárezred parancsnoksága által a folyó április hó 18, 19, 20 és 21. napjain a honvédlaktanya udvarán pótlovazás fog tar­tatni, s hogy a vásárlás naponként délelőtt 9 órakor kezdődik. Pápán, 1891. április 6 án. Osváld Dániel, polgármester. azért nehezteljenek. Láttad már valame­lyik plakáton, hogy nem úrhölgyek és urak is szerepelnek? Még nem láttam az igaz, de hát a mi dukál, az dukál, és nem volt szép, hogy elhagyták. Tévedsz; szép is volt, meg helyes is volt. Melyik vizítkártyán láttad már: Takácsy Kunigunda úrhölgy, vagy Járó­házy Barnabás ur ? Ma, mikor azt mond­juk: hordár ur, a boltban azt halljuk: mit parancsol nagysám, pedig csak egy dézsa tündért látunk, épen az által akar­ták megkülönböztetni a műkedvelőket, hogy elhagyták nevök mellől, mi őket jogosan megilleti, de a mi felesleges, mert mindenki tudja, hogy a ki e hangverseny­ben szerepel, az mind úrhölgy és ur. No majd meglátjuk. Pá! Tűnődni kezdtem, — hát Euterpe gyermekei csa' .ugyan neheztelnének azért, mit a rendezőség értök tett r — mikor egy másik kéz érinti vállamat. No, ugyan bolondot tettetek, X. Y., nem kapott meghívót. Tudom, mert senki sem kapott. Jobb az, ha senki sem kap, mint sok kapjon s véletlenül néhány kimaradjon. Abból lenne ám csak a harag! Ez igaz; no de lásd, a többi egyle­tek is zúgolódnak; a vöröskereszt egylet, fehér kérészt egylet, krajezár egylet, nő­egylet, leány egylet, "Wahrman egylet, az irgalmas szamaritánus egylet, deáksegé­lyező egylet, leány egylet, közművelődési egyesület, ismeretterjesztő egyesület, szín­ház egylet stb. stb., hogy mire való volt a hangversenyt erőltetni, talán, hogy az övékét megbuktassa? Távolról sem, Nemes szivekben fo­gtiazotít meg e« * nemes egime, Rendes­zének ők is, utjokban gát mi soha sem leszünk. Igy teltek a napok remény ós ag­godalom kergették egymást a rendezők agyában. Még jó tanácsosunk is töpren­kedett, ha már hangverseny lesz a zárdá­ban, miért nem választották a holdtöltét, legalább látna a publikum haza menüi. Meg is tette védekezését, midőn a hang­verseny után többen panaszkodtak, hogy haza menőre, a pápai kövezetnek neve­zett tyúkszem gyáron karanbolázva, hol itt, hol amott ütődtek a szemközt jövőbe. *Ja, édes barátom! annyi villamos lámpa fényénél, már t. i. a szép szemek villamlámpáinál, nem csoda, ha elveszti az ember szeme világát s nem lát a mi petróleum lámpáinknál. Azután meg, mi­lyen nagy a tenger; ott csak kikerülhet­nék egymást a hajók, mégis összeütöd­nek; hát csoda az, ha három láb széles járdánkon össze karamboláz valaki. Igaza van; elhallgattunk, abban a reményben, hogy ha öreg barátunktól függ, még a devecseri uton is aszfalté-' rozva lesz, s minden husz lépésre lega­lább egy villamos lámpát állit. Végre fölvirrad ápril 5-iké a várva várt nap. Komor, borongós idő még nyo­inottabbá tette a hangulatot. Attól tar­tottunk, hogy a fellegek megnyitva csa­tornáikat a szép nemet otthon maradásra kényszerítik. A portól, mit a mulfc hetek­ben Saharából hozott a vihar, s most ut­czáinkon tánczoltatta a kissé fagyos za­fír, nem- féltettük a konczerfcet, hiszen a kánikulában, mikor a győri ufc porát nyeljük, eléggé megszoktuk. Különben is egészséges az, azt tartják a gazdák. De háfc a fellegek megkönyörültek. A közönség pont 6 órára elfoglalta lielyöt, a kivinoaiw virt», mikor gördül fel, akarom mondani, mikor húzzák szét a függönyt. Addig az itt-ott előtűnő mű­kedvelőkben gyönyörködtek, kik mind­annyian rózsaszínű kameliát tűztek fel jelvény gyanánt, Ott láttuk a honvéd tisztikart, papságot, előkelő polgárokat, s a kiket először kellett volna említenem, a szép nem tekintélyes csoportját. Nem csodálom, hogy eljöttek, hisz a hangver­seny, ha sikerül, ismét csak a női nem diadala lesz. Hogy sikerült-e, arról gondolom be­számol lapunk más helyen. Mi nem kri­tizálunk. Igaz, hogy annyi taps után is kritizálni annyi volna, mint a kákán cso­mót keresni, s megtörténhetnék, hogy irigységről vádolnának bennünket. Azt azonban nem állhatjuk meg, hogy utóla­gosan legalább egy éljent ne kiáltsunk a művészeknek. A függöny szétnyílt. Ob. de gyönyörű volt itt minden. Azok a villamos lámpák, hogy csillogtak! Mily öröm sugárzott belölök, mikor egy­egy számmal végezve a közönség tapsai közt hagyták oda azokat a kitünö zon­gorákat, melyeknek bűvölő hangjai még most is ott gomolyognak sok hallgató agyában, s melyek részesei az elért sikernek. Háfc arról mit szóljunk, midőn az intézet csinos arczu növendékei, a jövő műkedvelői bátran, a siker biztos tudatá­ban, kótás könyvvel kezökben ellepték a színpadot, alig várva, hogy kedves hang­jukkal bebizonyítsák az aggodalomtól do­bogó keblű mamáknak, hogy mily szor­galmas tanítványai voltak ök az ének tanárnak. Hagyjuk őket nyugodni, hadd pihenjenek babéraikon, hadd örvendjenek diadaluknak, mely álmaikban is ott lebeg szemeik előtt, s ujabb sikerek után heviti kis wiveiket, Hát az élőképek, azok a kis angyal­kák meg a nagy tündérek, mily igézően hatottak. Még Károly bátyánk is a meny­országba óhajtozott, pia ott is ily szépek az angyal arezok. S azt hiszem tanácso­sunknak is eszébe jutott a polgári kör kertje, kész lett volna fogadását nem egy hét, de egy évre emelni örömében a gyönyörű képek elbűvölő hatása alatt. Még Csáky grófot is szerettem volna ide boszorkányozni, hadd látta volna mily harmóniában húzza pápista, kálomista, lutheránus és zsidó a Jupiter symphóniát a katholikus zárda óvodájában, pedig el sem lettek keresztelve. Ja! hol konkolyt nem hintenek a szerető szivek tiszta bú­zája közé, ott a sziv megtermi a szeretet gyümölcseit ... No barátom, hát sike: ült-e? Ugy-e nem tévedt a rendezőség midőn a nök nemes ízlésére appellált ? . . Nem hittem volna, hogy igy sike­rüljön .... Lásd, csak az akadékoskodó aggály táplált aggodalmakat. Művészeink meg­elégesznek a sikerrel, sértve sem érzi ma­gát senki, mert senki sem lóvén meghíva külön, mindenki meghivatott. A jótékony egyletek sem haragusznak, mert e siker nékik is biztos dolog hogy szent czéljaik ily műpártoló közönség körében, mint a pápai, mindig sikerülnek, csak egyet ne feledjenek soha. S mit, ha szabad kérdeznem. Az akadályt nem tűrő lelkesedést, mit Berzsenyi igy fejez ki: Merj ! a merészség a féne fatumok Mozdíthatatlan zárait átüti, S a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit. iräär Hirdetmény. Pápa város képviselő testülete f. évi áp­ril hó 11-én tartott gyűlésében, az általa al­kotott és az illetékes minisztériumok által meg­erősített lakbérleti szabályrendeletet 1891. évi május hó 4-ik napján életbe léptetni elhatározta Ezen határozat értelmében értesítem a közönséget, hogy a f. hó 20-ik napjára kitű­zött lakbérleti határidőt ezennel hatályon ki­vül helyezem, minek folytán hivatkozott sza­bályrendelet értelmében a költözködési idő f évi május hó 4-ík napján lesz foganatosítandó. Pápán, 1891. ápril 11-én. Mészáros K. r. kapitány. Hirdetmény. 1800. 1891. A hadsereg katonai nevelő s képzőinté­zeteiben, valamint a katonatiszti leányok ne­velő intézeteibe való felvételre vonatkozó pá­lyázati hirdetmény a jegyzői hivatalnál min­denki által betekinthető: — oly figyelmezte­téssel, mikép a báró Mandell Rudolf által ala­pított helyekre elhalt, előbb a közös hadsereg­ben szolgált m. kir. honvédtiszteknek Magyar­országban született fiai bírnak igénynyel, s hogy ezen helyek még betöltetlenek. Pápán, 1891. április 6-án. Osváld Dániel, polgármester. ~~lM íii l t K. — Báró Hornig Károly vesz­prémi püspöknél e héten Steiner Fülöp Sz.-Fehérvári püspök, mint vendég né­hány napot töltött. — A közigazgatási bejárás. Végre az első fecske! A Pápa-Csornai va­sút ügyében Méthey Ferencz és társai már beadták a keresked. minísteriumhoz a ter­veket, melynek alapján most már legkö­zelebb a — Közigazgatási bejárás is meg fog történni a Ministerium kiküldöttei, a megye és a vállalkozók megbízottai ré­széről. A több tagból álló bizottság a déli vonattal érkezik Pápára, hol meg­ebédel, s az estét már Ruston nagybirto­kosnál tölti, a ki igazi 3 uri vendégszere­tettel már. meg is hivta az egész küldött­ségét szállásra Marczalfcöi kastélyába. — A megyei cultur-bál A má­jus 2-iki megyei cultur bálnak, hamar belekezdünk, minden szempontból fényes­nek kell lenni. Jövedelmezőnek anyagilag, sikeresnek a látogatottságot illetőleg. Egy ilyen alkalmat kellene megragadni a vár­megye különböző részein lakó családoknak, hogy találkát adjanak egymásnak Vesz­prémben. Hiszen úgyis egyetlen egy vár­megyében sincsenek annyira elszigetelve az egyes társadalmi körök, mint Vesz­prém megyében. Az „urak", a „férjek" sem igen járnak már be a megyegyülé­sekre, s annyival kevésbé hozzák be a megyeszékhelyére vejeiket, lányaikat. E közönyösség nem válik előnyére megyei társasáléfcünknek. Igaz, hogy lakás szük­ség van állítólag Veszprémben, de a csor­bát könnyan helyreüti'— a veszprémiek vendégszeretete. Csak közelebbi ismeret­séget kellene egymással kötnünk. Ne ta­lálja magát idegennek Veszprémben a de­vecseri, a bakonyi vidék stb. Elvégre is Veszprém város a hivatalos központ. Ide kell összesereglenünk, ha — találkozni akarunk egymással. Jó alkalom lesz erre a májusi cultur-bál. Mutassnk meg, hogy mi sem maradtunk el a világtól, s hogy Veszprém megye sem engedi magát más megyéktől túlszárnyaltatni. — Tolna vármegye törvényha­tósági bizottsága f. é. márczius hó 17-én tartott közgyűlésében a Veszpróm-Enj ing­dombóváii vasút építésére kilométeren­kint 300Ö forintot szavazott meg. — Közigazgatási bizottsági ülés tartatott e hó 6-án gróf Ester­házy Móricz főispán ur O Msga elnöklete alatt. Ezen ülés egyike a legélénkebbek közül volt, a mennyiben két igen fontos ügy került tárgyalás alá. Egyik volt a fédanyag szállítása, érdemében beérkezett ajánlatok fölötti vita, másik pedig a fo­gyasztási adók tárgyalása. A szokásos havi jelentések felolvasása titán, tárgya­lás alá vétetett a fedanyag szállítása. A kir. építészeti hivatal javaslatának felol­vasása után felszólalt Szabó Imre or­szággy. képviselő és közigazgatási bizott­sági tag ós adatokkal támogatva, bebizo­nyította hogy mily tetemes 'megtakarítá­sokat lehetne eszközölni, ha a fedanyag szállítását a vármegye közönsége házilag kezelné. Ezen általános tetszésben része­sült felszólalás folytán a közigazgatási bizottság elhatározta, hogy a veszprémi, pápai és zirczi járásban a fedanyag szál­lítását házilag fogja kezeltetni, a deve­cseri járás területén a fedanyag szállítá­sát Szalatkay István', az enyingi járásban pedig Hennel Károly vállalkozóknak ítélte oda. Ezek után tárgyalás alá vétettek a. fogyasztási adók ellen a községek áltál beadott felszólamlások. Ezen ügy tárgya­lásánál valóban dicséretre méltó buzgal­mat fejtett ki majdnem minden egyes közig. biz. tag, a mennyiben a kincstár iltíd j«wasl«tbft hozott összege.t majduem.

Next

/
Thumbnails
Contents