Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-12-13

lát. Előbbi mint szolgabíró, utóbbi mint sok ideig közgazdasági előadó szolgálták hűen a vármegyét, mely emléküket jegyzőkönyvben és rószvétirattal örökitimeg. Végül kegyeletesen emlékezett meg az alispán Dr. Wenzel G-usztáv főrendiházi tagról, a tudományos élet nagy halottjáról. A napirend érdekes tárgyairól lapunk különböző czikkeiben vesz tudomást a szives olvasó. Igy külön czikkben emlékezünk meg Dr. Kemény Pál interpellatioiáról a zirczi járás utainak fedanyagára nézve, ugyszinte Fenyvessy Ferenc interpellációjáról, s ugyancsak neki az ügyrendet módositó és erős vitát provokált inditványáról. Reé Jenő közgazdasági előadó indítványára a marhasó tárgyában felirat fog intéztetni a kormányhoz. A megyei gazdasági egylet indítványára pedig el lett határozva, hogy a devecseri, enyingi és zirczi járásra körállatorvosi állás rendszeresittessék. Elnöklő alispán meg is bízatott jelentéstétellel az iránt, hogy miként ós miből lehetne ezeknek fizetését biztosítani ? A vármegye alispánja jelenti, hogy Ő cs. és ap. kir. Felsége Vaszary Kolos pannonhalmi főapátot Magyarország herczegprimásává kinevezte , indítványozza, hogy a vármegye közönsége Vaszary Kolos herczegprimást felirat utján üdvözölje. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Dr. Planer József csöglei kö^orvost azon kérelmével, hogy Paál Lajos ottani lakos és okleveles gyógykovács vágatási biztosi állásától mozditassók el, a törvényhatósági közgyűlés elutasította. Veszprém városában az az 1887. 1889. és 1890. évekről fentlevő 462 frt 90 kr közmunka váltsági hátralékot, behajthatatlanság czimen a közgyűlés leíratni rendeli. Kolontár község képviselő testülete által bemutatott adásvevési szerződést, miután az a törvényben előirt kellékeknek megfelel, a törvényhatóság jóváhagyja. A veszprémi ÜL kerületben megválasztott Androvics Imre, a szentgáli H. kerületben megválasztott Csonka Ferencz, a rédeí vál. kerületben megválasztott Szvathy Ágoston m. biz. tagok elhaltak, továbbá a mencshelyi vál. kerületben Kelemen G-yula, a peremartoni vál. kerületben Pongrácz Jenő ós várpalotai kerületben megválasztott Vikár István m. biz. tagok lemondottak. A törvényhatósági közgyűlés a megüresedett helyek betöltése czéljából a választást folyó évi decz. hó 28-ik napjára kitűzi ós választási elnökökül a mencshelyi vál. kerületben Kopácsy Árpád, a peremartoni vál. kerületben Bezerédy Iván, a ródei vál. kerületHunkár Sándor, a várpalotai vál. kerületben Barcza Kálmán, a veszprémi HX kerületben Nagy Károly és a szentgáli TJ. vál. kerületben Tóth József m. biz. tagokat kéri fel. Nagy Antal pápai lakos állatorvosi oklevele kihirdettetett. Enying község képviselőtestülete által bemutatott azon alapító levelet, melylyel a Pápán felállítandó földmives iskolába mint alapító tag belép, a törvényhatósági közgyűlés jóváhagyta. Az igazoló választmány tagjaivá Csolnoky László, Fischer Manó, dr. Kenessey Pongrácz, dr. Ovájry Ferencz, dr. Pillitz Benő, a megyei magánpénztárakra felügyelő választmány kiegészítéséül pedig Csapó Kálmán ós Ruttner Sándor Sándor megválasztattak. Egy szerencsétlen indítvány. Szabó Imrét okos, világos főnek ismeri mindenki a megyében. Kitűnő szónok ós fáradhatlan munkása a megyegyülóseknek. De a minapi közigazg. biz. havi rendes ülésen váratlanul beadott indítványát talán ma már ö maga is „szerencsétlenének fogja jelezni. Az államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése volt napirenden és benne a Szalatkay István vállalkozó által eszközölt kavicsszállitások és azoknak fölülvizsgálatai. Fenyvessy felolvastatni kérte a pápai felülvizsgálati jegyzökönyvet és különösen Horváth Lajos főbírónak a jegyzőkönyvben felvett megjegyzéseit ós röviden érintette, hogy a pápai járásban szavahihető barátaitól úgy értésült, hogy ott az egész kavics-szállitási ügy körül nagy az elégedetlenség. Erre Szabó Imre, jobb ügyhöz méltó hévvel egyszerre elő áll egy inditványnyal, hogy szemben azon támadásokkal, melyekkel a vállalkozó Szalatkayt illetik, ki pedig az által, hogy a házi kezelés eszméjét felvetette és szólónak ennek folytán az általa tett indítványhoz az alkalmat megadta, ós a kavics szállítás körül érdemeket szerzett, mind ez „önfeláldozásáért" Szalatkaynak hálás köszönet nyilváníttassák a közigazgatási bizottság részéről. A bizottság néma csendben hallgatta végig Szabó Imrének váratlan indítványát ós főleg indokolását. Fenyvessy Ferenc állott fel Szabó után és legelőbb is szokatlannakjelezte, hogy egy oly tekintélyes bizottság, mint a közigazgatási bizottság, egy „vállalkozódnak egyszerre elismerést szavazzon! Hiszen ez, mióta a köz. biz. intézménye fenn áll, sohasem történt. Hát, a kiknek a megyeház épülete tetszik, miért nem szavaztattak Kéler Napóleonnak a „vállalkozónak" hálás elismerést e köz. biz. által ? De különben is ez nem tartozhatik a köz. biz. elé, ez a megyegyűlés dolga. S másrészt megfoghatlannak, söt sértőnek tartja, hogy mikor egy járás legtekintélyesebb férfiaipanaszt emelnek, kifogásokat tesznek a kavics-szállitás eredménye ellen, hogy akkor majd „zum Trutz" egy indítvány adassék be az elismerésre és köszönetre. Szóló utal arra, hogy ez ülésen csak maga van jelen, mert másik pápai társa Sült József ós Ihász Lajos is távol vannak. Megvan győződve róla szóló, hogy azok is, tehát akkor már hárman ez indítványt nem találnák tapintatosnak. Kéri Szabót, álljon el indítványával, mely ha nem megy egyhangúlag ós lelkesedéssel keresztül, ezt épen az, kit kitüntetni akart, fogja legkevésbbé neki megköszönni. Pár perezre ismét kínos csönd állott be. A tagok közül Kenessey Pongrác is kénytelen volt felszólalni, hogy az talán még sem járja, hogy a köz. bizottság egy vállalkozónak „áldozatkészségéről" beszéljen és a vállalkozónak, mint ilyennek fejezze ki elismerését és köszönetét. Szabó Imre hosszabb vita után oda módosította indítványát hogy: „Miután Szalatkay volt az, a ki az 1890-ik évi kavics szükséglet szállítása iránt beérkezett vállalati ajánlatok beadása után akkor, a midőn az ajánlattevők által követelt magas egységárakra való tekintettel a vármegyei köz. biz. a beérkezett ajánlatokat el nem fogadta, személyesen járt közbe' és maga tett ajánlatot oly árak mellett, melyek már elfogadhatók voltak s az általa kívánt árak mellett a megye közönsége az útalap javára tekintélyes összeget takarított meg: a közigazgatási bizottság Szalatkay Istvánnal szemben ezen közbenjárásáért elismerésének ad kifejezést." Fenyvessy újra felszólalt. Sajnálja, hogy Szabó nem volt kapaczitálható, ós hogy még ezen jóval enyhébb formájú indítványa is olyan tapintatlan úgy a kitüntetendő iránt mint a bizottsággal szemben. Ha az eszme adója nem volna egyúttal maga a vállalkozó, ki saját veszteségére csak nem dolgozik, talán értené az indítványt. De igy, „szerencsétlen" az! Óva inti a bizottságot, né tegye magát esetleg nevetségessé, hogy beálljon „hódolati

11 bizottságnak bárkivel szemben is! Hiszen ha ez szokássá válik, akkor a temérdek fontos teendők elvégzése helyett minden ülésen lehet ilyen üres tisztelgéseket felvetni. Hála Istennek, van elég tagja e vármegyének, ki önzetlenül eleget tett e megye érdekeinek és ezek céljából elég üdvös eszmét vetett fel! Kezdjük akkor sorba az összes köz. bizottsági tagokon! S kérdi, mivé fajul akkor a bizottság, ha ez szokássá válik? Senki sem vonja meg tiszteletét derék biz. társa Szalatkaytól, de ő nem szorul ilyen „kicsikart

11 elismerésre. Ne vigyük ad absurdum az elismeréseket. Ha Szabó a „házi kezelés" eszméjéért akar eüsmeróst szavaztatni, akkor szólló ezennel formális indítványt tesz, hogy — mivel Szabónak saját szavai szerint, ő tette e czélból az indítványt —: a bizottság Szabónak fejezze ki elismerését ! (derültség) Mindenesetre azonban kéri, hogy ez személyes ügy lóvén, titkos szavazással történjók az elhatározás. Erre megint komikus helyzet következett. Perczekig tartott mig a törvényt keresték, hogy van-e helye titkos szavazásnak ? Végre is e felett is szavazni kellett! Kemenes apátkanonok kezdte meg a szavazást. Szabó a „nyilvános" szavazás mellett tört lándzsát. A bizottság nem ment bele a titkos szavazásba ós igy a nyilvános szavazással a bizottság Fenyvessy Ferencznek kivételévél elfogadta Szabó indítványát. (Erre szavaztak Ányos L. Bibó, Kenessey, Kemenes választott köz. biz. tagok. A többiek „hivatalból", tagjai a bizottságnak) — Fenyvessynek Szabó Imre elismerésére vonatkozó indítványára szavaztak Bibó ós Vargyas. A többi ellene. Ez a tényállás. Az elfogulatlan olvasó most már megítélheti, hogy valóban: vezetve, chronicus, rheumatikus bajoknál hathatós javulást biztosítanak, és méltán versenyezhet Gasteinnal Mehádia. A legújabb s legnagyobbszerü a Szapáry fürdő, középen kupolával, jobbra balra tornyos épületeivel, melyek összeköttetésben vannak. Előtte a Cserna viz a szikla mederbe csörgedez, mely felett csinos hid visz a főbejárathoz, háttérben erdős hegy, sétányokkal. A fürdő felülmúl elegancziával minden várakozást, pompás majolika szökőkút.a kupolás közép váró teremben, nagy tükrök, majolika fali diszek, bársony kerevetek, virágok, jobbra balra terjedő folyosókon a fehér márvány kád fürdők, minden kényelemmel berendezve., Tükör fürdők (18 kr) forrás vizzel, melyből alig tud kijönni az ember, olyan átlátszó, kellemes, csinos . öltözők, zuhanyok, figyelmes előzékeny személyzet. Szemközt a nagyszerű gyógyterem pazar fónynyel berendezve, az oszlop sorok, galleria, aranyozás, tükrök, nehéz függönyzet, keleti disz- pompa mindenhol. A főlep szinte kápráztat oly remek, gyönyörű csillárok, zenekar diszes emelvénye, mesés mind e fény, ós az izlés netovábbja. A zongoránál genialis játékkal szórakoztatja, egy egy vendég az igen elegáns közönséget, vagy nagy hangversenyeket, bálokat rendeznek itt. A jobbrabalra futó terassok, fényes bazárok, Parisból az ezer apró ós nagy cseesebecsék és egyóbb tárgyak, női öltözékek, stb. Nápoly, a remek mozaik ós filigran munkáival, s még sok érdekes dolgot láttam, mit még sehol, rózsaszín nagy kagyló, külső részére dombormű, ovál arczkópet gravírozva, fénykép után jól találva^ mi meglepő szép, 's igen nehéz kivitel. Ke' It^^lf^k ;,iety«wkt »tafwkwnj» * "fi*- ,. ványok, stb. és nem is drága, aránylag, pedig a legkényesebb ízlés, és igényeknek megfelelhet az árucsarnok. Szép parkírozás mindenhol, az utak szélesek, tiszták, mintha soha sem lennének használva. Rudolfshof, s többi mind nagy szép erkélyes pár emeletes épületek. Igen sok katona tiszt, francziák, bojárok, németek, magyarok, s talán minden nemzetségből felkeresik e nemcsak gyógyhatásii, de páratlan szép fürdőt. Ez idén eddig még kevés a vendég, sokan mondják, hogy Hercules fürdő igen drága, ki nagy kényelemben, fényben akar élni, azt megtalálja, ki pedig egyszerüebben, az tetszés szerint beoszthatja magának. Mert ugyan azon forrás vizben fürödhet közfürdőben (hova pedig elegáns vendégek járnak, ós folyton friss, mert egyfelől kiszalad mi másfelöl beomlik) mintha külön akarja használni. Étkezéssel is igy van, igen jó a konyha, elég nagy adag (ugy Bpesti árak), persze ha az „ezüst teremben" étkezik drágább, mintha az alatta levőben ugyan olyan menüt kap, nem ezüsttel terítve. Mások felnek a roppant hőségtől Hercules fürdőn, de ezen curánoz, hol többnyire rheumás, csúzos betegeket meleggel orvosolnak, nem is kívánatos a hideg, söt ettől félnek. A közeli erdőkben pompás sétányok vannak, mindenhol gondozott utak, kávéház előtt is nagy közönség a szabadban. Felkerestük régebbi j ó barátunkat d. Licseh Ákost, ki finom, figyelmes modoráért, kedvelt főorvosa a fürdőnek, herczig családjával együtt, télen, nyáron, valódi kis idyllben lakik. Szabad idejét velünk tölte, s tapasztalhattuk, hogy barátaival szemben sem fukarkodik azzal, mivel jó hírnevét megállapitá. Elbúcsúztunk [ töte* «I üty Heikuto t^lj kol *|L vesén töltöttünk volna több időt' is, ha czólunktól még olyan messze nem lettünk volna. Kocsiink kivittek az állomásra, s csakhamar, a vonaton voltunk. Újra végtelenül szenvedtünk, a hőség talán ma érte tetőpontját, nem is igen volt kedvünk a vidéket szemlélni, söt örültünk, midőn alkony tájt Karánsebesre értünk. A Sebes ós Temes össze folyásánál, vas íves hídon megyünk át, (hasonló a Hercules fürdőnél levőhöz) Karánsebes maga nem valami szép, vannak emeletes házak is, de többnyire csak földszintesek. Nemcsak a téren, de a poros rosszul kövezett girbe görbe utczákon is egész vásár, oláhok árusítanak különfélét. Nagy kaszárnya előtt, csinos árnyas kis sétány, néhány szép régi nagy fával, kivül nagy vas feszület. Hanem mi igazán meglepett az, hogy villanynyal van e kis város világítva, mely még csak 5000 lakost sem számit! Lichtneckerl (Fehérvári születésű) szállodájában a „Zöldfához" igen jó szobákat kaptunk, konyhája Valóban olcsó ós jó, nagy kerti helyisége igen látogatott, a iák alatt végig villany lámpák, Sok katonatiszt érkezett valami nagy temetésről; jó czigány húzta, még a legújabb népdalokat is, kellemes hűvös est, s olyan jól éreztük magunkat, hogy ha korán útra nem kelle gondolnunk, még tovább is mulatozunk. Reggeli 4-kor ismét útra készen voltunk, kertben a hajnali világítás, elhalványitá a még mindég égő villanylámpák fényét, a tiszt urak még folyton kártyáztak, czigányok, pinczérek, asztaloknál aludtak. Mosolyogtunk e reggeli majdnem színpadi tableau felett a szabadban, hol . számunkra már az előre megrendelt kávé „volt-e egyáltalán szükség egy ily indítványra?" Sokkal jobban ismerjük Szabó Imrét, hogy né volnánk meggyőződve arról, hogy az itt felemlített indítványát, melynek sorsát itt hűen leírtuk, — ma már maga is feleslegesnek tartja. De legyen meggyőződve, hogy megyénk tisztelt ós derék tagja Szalatkaynak minden barátja ekként vélekedik. I Ismételjük, hogy Szalatkay nem szorult eszméjéért senki dicséretére, s annál kevésbbó olyanra, mely órákig tartó vitát provokál és mely még a titkos szavazásnak kétségtelenül értékesebb jellegével sem bir. Megvagyunk győződve, hogy Szalatkay épen ugy mint Szabó Imre nem azért szoktak eszmékkel és indítványokkal előállani, hogy a — közigazgatási bizottság vitával vagy a nélkül, titkos szavazattal vagy annak mellőzésével, — különben bármi megtisztelő, de felesleges és épen magától a kitüntetni kívánttól nem sóvárgott — elismeréseket szavazgasson meg! Alispáni jelentés az utakról. A legutóbbi megyei közgyűlésen dr. Kemény Pál zirczi kerületi képviselő interpellált a zirczi járás utaira nézve, mire az alispán a már kiosztott jelentésében foglalt adatokra hivatkozott mit dr. Kemény Pál megnyugodva vett tudomásul. A jelentésnek e részét a következőkben adjuk: „Az 1891. évi útadó kivetése befejeztetett s beszedése is megkezdődött eddig kielégítő eredmónynyel; az útadó egyéni kivetése ellen beérkezett nagyszámú felszólamlások a közigazgatási bizottságnak arra rendelt küldöttsége által jelentékeny részben letárgyaltattak. Az 1891. évre szükséges fedanyag szállítása a vármegye területén a zirczi járás kivételével befejeztetett, azonban a szállítás ós leszámolás eredményének bejelentését 1892. évi május hóban tartandó rendes közgyűlésünk alkalmából teendő jelentésemre kell fenntartanom azért, mert az átvétel csak folyó hó 4-ón fejeztetvén be, a- jegyzőkönyveknek elkészítése és a leszámolás most van folyamatban. A zirczi járás területén ez idén rendszeres kavicsszállitás nem történt, mert az ajánlatot tett vállalkozók oly magas egységárakat követelnek, hogy a vármegye közigazgatási bizottsága nem volt azon helyzetben mikóp ily magas egységárak mellett az ajánlatokat elfogadhassa — s nem vezettek eredményre azon törekvések sem, a melyeket a közigazgatási bizottság megbízása folytán ón a zirczi járási főszolgabíró és utbiztos utján kifejtettem, részben pedig egyes közig, biz. tagok kifejtettek abból a czélból, hogy közvetlenül egyes községi lakosokkal érintkezve a szükséges kavicsszállitást biztosítsuk. Ily körülmények között a közigazgatási bizottság kimondotta, hogy a zirczi járás területén ez idén rendszeresen nem szállíttat kavicsot, — hanem engem bizott meg — hogy ezen járás útjaira házi kezelés mellett oda és anynyi kavicsot .szállitassak, a hová ós a menynyi feltótlenül szükséges a czélból, hogy az utak inegrongálástól megóva legyenek. • En ezen megbízás folytán azon kavicsmenynyiséget a mely a zirczi járás közutjaira az 1891. évre feltótlenül szükséges a kir. építészeti hivatal meghallgatása mellett 477 két köbméteres halomban állapítottam meg, de még ezen menynyiségnek meghordását sem sikerült biztositanom, mert azon maximális egységárak mellett a melyet csakis ily kevés kavicsnak szállítására való tekintettel lehet megadni, és csakis kényszerítő körülmények között, egyedül Enczmann Lipót vállalkozott 60 halom szállítására 5 frt egységár mellett, az általán megállapított maximalis egységárak mellett pedig az egész járás területén senki sem vállalkozott. Nehogy azonban bárki habár indokolatlanul és azzal vádolhasson, hogy ezen járás erdekében nem mentem el a lehető legszélsőbb határig, habár az általam megállapítottnál magasabb egységárakat követeltek, mégis elfogadtam a csernyeieknek ajánlatát 152 halomra szállítási 6 frt egységár mellett és a ródeiek ajánlatát 70 halomra 8 frt egységár mellett; és igy ezen járás területén 282 halomnak szállítását biztosítottam a közigazgatási bizottság utólagos jóváhagyásának reményében, azonban a csesznekieknek és varsányiaknak követelését halmonként 12 Írtért, ugy a szent-királyiaknak követelését halmonként 11 írtért a legjobb akarat mellett sem fogadhattam el. Ezen eljárásról a közigazgatási bizottsághoz jelentést teendek. Még megjegyzem, hogy a zirczi járást érdekiöleg az 1892. évre való szállítás iránt a pályázatot még ez év folyamán kiírom," A megyegyülésből. — Karczolat. — Komoly hangulat uralkodott a megyegyűlés kezdetén, mert a pápaiak nem titkolhatták elégületlenségüket az októberi gyűlésen az alispán javaslatára az uj országutak kérdésében hozott határozat fölött, s mindenki várta az erős interpellációkat, csak az alispán maradt nyugodtan s kenetteljes hangon foglalta el az elnöki széket az akkor beteg főispán helyett, mig az alispán helyére Kolossváry főjegyző telepedett le. Szólt is az öreg ágyú, csillogtak ís az elme-éltől villogó kardok, de a csatatéren csak egy sebesült maradt. — Ez eszünkbe juttat egy czigány adomát, mikor a czigány suhancz maga jelentkezett a bírónál, hogy nagy baj van, mert földhöz vágta az apjának ködmenj ét, mire a biró igy felelt: „hisz ez nem olyan nagy baj" ,azsám de azs apám is benn volt' — Most is porolták az alispán köpenyét, csakhogy Paál Dénes volt benne. Az alispánnak egyébként is kedélyes napja volt és könnyű szerrel vert vissza két támadást. Mikor Dr. Kemény Pál interpellált a zirczi utakra nézve, odaszólt: „Tetszett volna a jelentésemet olvasni, abban megvan a felelet." • Kemény Pál olvasott és megnyugodott. Bartbalos István beszélt azután arról, hogy a devecseriekkel is mostohán bánt a megye. Az alispán megint csak annyit szólt: Tetszett volna a jegyzőkönyvet elolvasni, akkor meggyőződhetett volna, hogy a devecseriek két uj közlekedési utat kaptak. Barthalos nem olvasott — és megnyugodott. Pedig ha olvasott volna, megláthatta volna, hogy a megye a két utat az országutak sorából degradálta közlekedési uttá. A megye másik része kezd bizalmatlankodni irántunk. Mikor Fenyvessy megtette az indítványt, hogy a tárgysorozat ezentúl csak nyolcz nappal előbb küldessék el, de akkor azután föl legyen véve minden fontos tárgy, helyeselték, helyeselték, — de Andre Gyula egyre találgatta, mi lehet a fa-lóban, melyet a pápaiak Veszprémbe akarnak becsempészni. — Nem volt abban semmi más csakhogy máskép nem mondogathattuk volna meg a megyének az igazat, feleltek önérzetesen a pápaiak. Pedig ez az igaz keserű volt, hanem azért ezúttal nem törték be érte a fejünket. Az igaz, hogy az argumentumok ólmos botja a mi kezünkben volt.) Paal Dénes azt sem tudja, kinek tartozik nagyobb hálával, — annak-e, ki azt mondta a gyűlésen, hogy őt nem szereti, vagy annak, a ki biztosította szeretetéről. Fenyvessy ugyanis azt mondta, hogy őszinte hive az államosításnak, és az államépitészeti hivatal intézménye ellen nincs is kifogása, de a főnökkel, Paál Dénessel, a megyei ügyekre nézve nincs megelégedve, azért kivan ideiglenes expedienst a megyei mérnök személyében. Krisztinkovich Aladár pedig azt mondta, hogy ő meg nem kivan államosítást, hanem önálló megyei mérnököt, ő szereti Paál Dénest, és kívánja is, hogy az Isten éltesse őt sokáig az államépitészeti hivatal élén, de már a megyei utak ügyébe ugyan bele ne szóljon. Nem. ugyan a megyei ^ közgyűlésből, hanem a közigazgatási bízottság üléséből jegyezzük fel a következő apróságot: A veszprémiek Szalatkay%' ki ellen a pápaiak a kavics szállítás miatt erősen panaszkodtak, nagyon támogatták, s neki köszönetet is szavaztak. — Ugy látom, — mond valaki — azért szavaztatok ti kösz'ó-. uetet Szalatkaynak, hogy nem nektek szál- • litott kavicsot. KÜLÖNFÉLÉK. — Vaszary Kolos levele, vármegyénk alispánjához. Vaszary Kolos értesittetvén azon kegyeletes megemlékezésről, melylyel a vármegye októberi .közgyűlésén bold. Sárkány Miklós emlékének adózott, Véghely Dezső kir. tanáososhoz a következő levelet intézte: „Nagyságos kir. Tanácsos .Alispán Ur! Vészprómmegye közönségének 1891. évi" októ*ber hó 5-én és folytatva tartott közgyűléséből Nagyságod által velem közlött kegyeletes megemlékezése néhai Sárkány Miklós Ukooybóü »pit elhunytáról & mm