Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-11-01
XVIII. évfolyam. Megjelenik mindé n va s ä r uap Közérdekű sürgős közlésekre koron kint r e n <l k i vji Ii s /, á in " u is adatnak ki. "Bérmen tétlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a lap «2erk. hivatalába küldendők. 4r * Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben30kr. A díj előre fizetendő, Bélyegdíj mindig külön szamitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldherjr Gyula } 2£ papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város halóságának és Ifibb {Tá^i, 8 pápa-vidéki egyesületnek m eg vál asztott k óz 1 ö nye. A fogyasztási adóbérlet. A fogyasztási adóknak a város által leendő biztosítása iránt a f. hó 26-án megtartott tárgyalás egyrészt meglepetést szerzett, másrészt — vagy inkább ebből Myólag —, positiv eredmény nélkül maradt. A meglepetés abból állott, hogy mig a közönség azt remélte, mikép az idei javaslat a háromév előttinél alacsonyabb lesz, annál jóval magasabb lőn, a minek szükségkép oda kelle vezetnie, hogy a tárgyalással megbízott városi tanács, — mely ez ügygyei hónapok óta foglalkozva, tudta, hogy a mostani bérösszeget sem lehet beígérni, — egyességet nem létesíthetett, s a tárgyalási anyag további elhatározás végett a péuzügyministerium elé kerül. Megvagyunk győződve, hogy mindenki óhajtotta volna, hogy ezen — élénk érdeklődéssel kisért— dolog már ez alkalommal rendbe jöjjön; de azt is hiszszük, hogy az eljárt hatóságot azért mert ezt, — daczára a rá korlátozás nélkül átruházott pouvoirnak — keresztülvinni képes nem volt, gáncsolni senki '" sem fogja. A tanács elment, s ezt egyszóval kimondta, azon határig, a meddig a jelen viszonyainak tudatában, s a jövő viszonyainak előérzetében elmehetett, akkor, midőn 26 ezer ftot igért a fogyasztási adókért, s midőn kifejtette, hogy töboefc miért nem ígérhet. Ám a differencia (azon elvi külömbség mellett, hogy emelés jelentkezik ott, a hol csök-cés volt remélhető) pénzbelileg oly jelentékeny, hogy itt lenn egyesség nem születhetett. Beméljük azonban azt fbA számok egyébként igyen beszélnek: A lejárandó cyklusban volt a fogyasztásiadó: bor 12,560 it 80 kr; hus 8298ft 94 kr; ezukor stb. 8574 frt; sör 4311 összesen 33749 írt 74 kr. Most kértek borért 13.325 irtot, húsért 8764 ft 36'| 2 krt, ezukorórt 10.283 frt 61 krt, sörért 2596 frt; összesen: 34,968 frt 97'|, krt. Tehát többet 1224 frt 23 \ krral. TóMenkint többet a bornál: 764 frt 20 krral húsnál 465 frt 42 V 2 krral, czukornál 1709 forint 61 krral, sörnél kevesebbet 1715 frttal. • , Bizonyos, hogy egyetlen tételnél sincs indokolva az emelés, mert hogy a bor drágasága, a most lefolyt szüret silány eredménye a borfogyasztás nevezetes csökkenését fogja okozni, ez nem csak a jövőre bizonyos, de már is tapasztalható; hisz mikor az ujbor seprőstül 25—30 kr, az adókkal 32—38 kr, hogy mérje azt a korcsmáros, hogy vendégei se maradjanak el, s ő is megtalálja az árban kereseti adóját, egyéb közterheit, regiejét és hasznát? *) A czukornál bázisul csak a vasút kimutatásai szolgálhatnak, a húsnál és sörnél hasonlókép a hiteles számadási adatok. De a jövő évre vagy cyklusra még ily arányú fogyasztás sem várható, mert a lefolyt három évben volt egyes körülmények újból" 1 megtörténte (mint tömeges katonai átvonulások, sőt hetekig tartó nagy gyakorlatok) biztosra nem vehető. Helyesén cselekedett tehát a tanács, midőn figyelembe véve a már most fenyegető jelenségeket, és számot vetve minden körülménynyel, nem igért többet, mint 26 ezer frtot; jelesül tételenkint: borért 9.500 frtot, húsért 7900 frtot, ezukorért 6000 frtot, sörért 2600 frtot. Mert bár az egyes tóteleknél nagyobb volt a fogyasztás például az 1890/1. évben, de mégis a nagy differenciákat nem ez adja ki, hanem más körülmények. Igy péld. a város csak azon czukorról, czükorkáról stb. tud, mint adókötelesről, a mely ide a vasúton beérkezik mig a kincstár olyan menyiségekórt is kér adót, a melyek ide tengelyen érkeznek, s olyanokért, a melyek mint már megadózottak, egyik zárlatról a másikra raktári maradványkép átmennék, a mi számokban-kifejezve 3—4000 frt differenczia a város illetve bórbevevő terhére. A város — mint mondva volt — arról, hogy ide tengelyen ezukor érkeznék, nem tud, ha mégis jön, csak csempészetkép lehető, a miért tehát a város adót nem kap, s agy nem is fizethet. Ha tehát nem tévedés a kincstár képviselete részéről *) Ezenkívül nem hagyandó figyelmen kivül az a körülmény sem, hogy a mi a 3 év előtti bérbevételnél nem volt, a 30000 frt italmérési adó is meg van, a mely körülmény pedig ugyan csak nem közönyös a fogyasztásra nézve. TÁR_CZA. EGYHAHGU . . . Egyhangú, méla, bús napok, Nyirkos köd"<s világ: FelhC.'. ,„ m . ir s fén napot, Hervad, lefoiinyad a virág. Kincsen varázsa semminek, Hűvös, hideg a lég; Levél pTít£. J .'?raszt zizeg, Dalos madár elszálla rég'. Hiában áltatom magam', Szivemben irva áll: Dalnak, virágnak átka van, Mert vége mindig a halál . . . Epizódok 1848149-ből. v. Népítélet. Egy a gróf Lambergéhez hasonló sajnos esemény vázolását kísérlem meg, melynek 1849-ben Pápa színhelye volt, s mely mint a zavargó elemek féktelen tlfl* törésének szüleménye, akkor minden józangondolkodásu s rendszerető emberre mély és aggasztó benyomást tett. Ez Reguly János helybeli lakos esete, ki a nép dühének esett áldozatul. A nevezett egy magas, erős termetű ötven év körüli szabó mester volt, ki' egyik lábára sántított, deciért elég möz#gékonyaaggal" bírt, #$keté*^f»' nem titkolta, sőt ezzel tüntetőleg dicsekedett nyilvános helyeken, hol a szabadságharcz tényezőit és a magyar hadsereget torka tátva becsmérelte, s majd nem tettlegességgé fajult erős szóváltásokba keveredett azokkal, kik őt ezen magatartásáért lehurrogatták.' Legbensőbb barátja volt neki Lang várkastólybeli portás, egy telivér swarczgelb kiszolgált katona, ki buzgón szekundált neki. Orestes ós Pyladesként összeforrva együtt tölték üres idejeket, ós sűrűen látogatták a csapszékeket. Hogy jelzett viselkedésük által a városi nép előtt gyűlöltekké váltak, különösen pedig azzá vált Beguly, azt valóban nem lehet csodálni. ŰZ ingerültséget ellene még inkább fokozá a téli ostrom állapot alatti kihívó magaviselete, mi annál kínosabban érinté a városi lakosokat mivel halmozott boszontásait az akkori viszonyok között vissza nem torolhatták, hanem magukba fojtott dühvel elnyelni kényszerültek. Pápának az osztrák sereg által lett megszállása után rövid idő múlva az iparosoknál jelentékeny mennyiségű lábbeli s más fölszerelési czikk foglaltatot le, mely czikkek a magyar hadsereg számára lettek megrendelve, azonban annak sebtében történt elvonulása következtében egészen, vagy félig készen itt rekedtek. Általános volt a hiedelem, hogy itt Beguly keze működött, s hogy ő árulta el iparos társait, a kik ekép mind az anyagot, mind pedig munkájuk bérét (elveszitek. E gyanúnak tápot adott azon" körülmény is, hogy a nevezett igen sokszor volt; látható osztrák altisztek tárpaaágában ft cs»pszék«kben. s az az a hit, hogy ide kocsin is hoznak ezukrot, szívességet tesz vele bérlőjének, a városnak, ha adatait rendelkezésre adja, hogy a csempészek lakoljanak *). A húsra nézve is egy számitásbeli tévedés látszik emelni az adójavaslatot az nevezetesen, hogy vágási díjban a mészárosok — kivéve a szopós borjut, — egyformán 70 krt fizetne? egy marháért, mig a fogyasztási adónál az egyéves marháért csak a borjú tétele (63 kr) fizetendő, s minthogy a vágóhídi számvitel képezte alapját a javaslatnak, a fogyasztási adónál minden levágott marha 3 frt 50 krral lett számítva, holott mint láttuk, azok egy része csak 63 kros adó tétel alá esik. Most feljut az ügy döntés végett a ministeriumhoz. Mit végeznek ott, nem tudhatjuk, de reméljük, hogy belátandják mikép Pápa városa részéről be van igérve a mi megadható. Serami olyan intézményünk, a melytől uagyobb consumot lehetne remélni, tudtunkkal 3 év óta nem létesült, általános viszonyaink jobbak nem, csak rosszabbak lettek. Hanyatló viszonyok és fokozott adóigények pedig két olyan contrast a melyeket összebarátkoztatui aligha sikerült még valakinek. = Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. évi október hó 5-ón s folytatólag tartott ülésén az úthálózatra vonatkozólag következőleg intézkedett: A vármegye alispánja a vármegye közönsége előtt tett hivatalos Ígéretéhez képest bemutatja a törvényhatósági úthálózat némi módositása és némely utaknak a vicinális utak sorába való fölvétele iránt előterjesztését azon megjegyzéssel, hogy ezúttal — mert a törvényhatósági utak hálózatának végleges megállapítása csak *) Mi azt hisszük, hogy tényleg tévedés forog fenn. Több előkelő czégünk ugyanis Surányból kapja a ezukrot, melynek vasútállomása UjSzőny. Surányból tehát tényleg tengelyen történik a szállítás, do nem Pápáig, hanem csak UjSzönyig, a honnan azután az illető czégek vasúton szállítva kapják meg a ezukrot. A surányi pénzügyőr közli a kimutalást, hogy ennyi és ennyi métermázsa szállíttatott tengelyen pápai czégeknek; de hogy ebből mennyi lett föladva Üj-Szőnyben azt aligha kapja meg a veszprémi pénzügyigazgatóság s ha nem csalódunk innen ered az a téves számítás, mely ugyanazon árut, csakhogy két különböző alkalmatossággal szállítva, különböző árúnak tekint s kétszer számit. Szerk. a vármegye területén tervezett helyi érdekű vasutak kérdésének a közel jövőben bekövetkezendő megoldása után lesz lehető, a törvényhatósági úthálózatnak csak ott és oly mértékben való megváltoztatását hozza javaslatba, a hol ós a mennyiben ez közérdekből keresztül vihető anélkül, hogy a változtatások a helyi érdekű vasutak kiépítése által egyáltalán érintethetnének. " A vármegye közönsége. -az alispánnak véleményét helyesli, előterjesztését egész kiterjedésben elfogadja s ehhez képest a törvényhatósági utak közé felveszi: 1. Lepsénynél a Fehérvári országúttól az ottaui vasúti állomáshoz vezető utat 0.85 kilométer hosszúságban; 2. Vár-Palotánál az államuttól az ottani vasúti állomáshoz vezető utat 1, 3 kilométer hosszúságban; 3. Herendnól a pápai törvényhatósági úttól az ottani vasúti állomáshoz vezető utat 1 kilométer hosszúságban; 4. Városlödnél a pápai országúttól az ottani vasúti állomáshoz vezető utat 2, 5, kilométer hosszúságban; 5. L.-Patonánál L.-Patonától a gyomoréi vasúti állomáshoz vezető utat a Győrvármegyóvel létre jött ós 770|l891. szám alatti határozattal elfogadott meg' állapodáshoz képest 4, 9 kilométer hoszszuságban ós pedig mindezen — vasúti állomáshoz vezető utakat az 1890: I. t. cz. Hl. r. 29. §-ában megnevezetteknek a föntartási költségekbe való bevonása mellett; — 6. Dabronytól Kis- és Itfagy-Szőllősön át a Somlyó hegynek nyugatról való megkerülésével a Devecser-jánosházi országútnak, Somlyó-Vásárhely-tüskevári szakaszáig vezető utat 14 kilométer hosszuságban ; ós 7. Veszprémtől Szt.-Kir.-Szabadján ós Vörösberónyen át az almádii hajókikötőhöz vezető utat 13 kilométer hoszszuságban; végre 8. Kenésétől az ottani törvényhatósági úttól való kiágazásul a kenései hajókikötőig vezető utat 1 kilométer hoszszusággal, ós két utóbbi utat a Balaton tavi gőzhajózási részvénytársasággal kötött egyezmény értelmében. Ellenben a törvényhatósági utak közül kihagyja a vármegye közönsége a Gyepes-Dabranyi és Dabroka-vidi eddigi törvényhatósági utakat, jelentősége megszűnt. Egyszersmind habár a községi közlekedési (vicinális) utak hálózatának megállapítása iránt a tervezet még nem készült is el, mert vannak a vármegye területén egyes utvonalak, a melyek kétségen kivül a vicinális utak közé sorozandók és a melyeknek közlekedési fontosságára való tekintettel nagyon indokolt azok rendszeres föntartása iránt már most gondoskodni; a Zircz-Bakonybél-gyimóthi, G-yepes dabronyi, Vid-dobrókai-, ós Szalók- Adorjánháza- Iszkáz- s.-vásárhelyi utakat a vármegye közönsége már most községi közlekedési utaknak nyilvánítja s a vármegye alispánját utasítja, hogy az 1890. I. t. cz. által előirt tárgyalást mindezen utakra nézve folytassa le. Vére kijelenti a vármegye közönségé, hogy ezen határozatát 1892. évi január hó 1-tŐl kezdve kívánja végrehajtani.. Miről a vármegye kösszes községei azón megjegyzéssel értesíttetnek, hogy ezen határozat ellen a kihirdetéstől számítandó 30 nap alatt bárki fölebbezéssel élhet. Tanitó-egyesületi gyüiés P.-Gyimóth, 1891. okL 26. Egy régi közmondás azt tartja: a jó pap holtig tanul; melyhez hozzá teszem én: hogy a jó tanítónak is holtig kell tanulnia. E szép tudat vezérelhette már ezelőtt évtizedekkel hazánk összes néptanítóit, midőn az önképzés czéljából, a tánitóegyletek alakítását megkezdették. Az igy megalakult egyletek időnként gyűléseket tartottak, melyeknek egyedüli czéljuk volt a tagok önképzése, és a népnevelés előmozdítása. Már vagy húsz éve van szerencsém láthatni, hogy mily óriási küzdelmet fejtettek ki ezek megalakításán; és fájdalommal tapasztaltam, hogy a legbuzgóbb törekvésünk daczára is csak nagy hamar megszűntek, vagy pedig- * len erős kitartás mellett, csakhogy épen fen-tarthatták a megalakult egyletüket, de a czélj megközelíteni lehetetlenség volt. Lehetetlenség azért, mert az egyleteknek élete a közgyűlések, a tagok hiányában ugy nem volt megtartható, mint a kitűzött czéi érdekében kellett volna. De bármennyire óhajtottak volna is kartársaim a gyűléseken megjelennj, azt a legjobb akaratuk mellett sem tehették, mert a 300 forintot sem haladó csekély jövödelmükből, az utazási költségeket nem áldozhatták. Ennek oka, — a semmivel nem igazolható, — rideg, meggondolatlan közönyösség volt, mely a tanítóknak ebbeli fáradhatlan tö„ rekvéseit korunkat szégyenitő árnyként kiséró. Azonban Örömmel látom, hogy a közönyösség "homálya kezd oszlani, és a felvilágosultabb községek értelmes elöljárói, szívesen i s nyújtják anyagi segélyüket, hogy tanítóik, az egyleti gyűléseiken rendesen megjelenhessene. k is, a lovaskatonákóhoz hasonló veres gallérú fehér köpönyegben, mintha ezzel is tüntetni akart volna. Midőn a tavaszi diadalmas hadjárattal a koczka megfordulván, Pápa magyar helyőrséget kapott, tanácsos lett volna Regulynak egy időre, mig a kedélyek forrongása lecsillapodik, innét eltávoznia; javasolták is ezt neki jóakarói, de ö, habár azontúl óvatosabb volt s féken tartá nyelvét, nem követte a jó tanácsot, ós ez okozá vesztét. Ezek szükséges előre bocsátása után áttérek a történtek előadására, megemlitendönek vélem azonban még hogy a csornai ütközet után egy század huszár jött Pápára, hol mintegy 300 honvéd volt, és azon Cseh országból haza szökött Nádor huszár csapat, melyről e lapokban közlött tárcza czikkeimben a mult évben megemlékeztem, Városunkban volt akkor B. Üchtritz Emil ezeredes ós dandár parancsnok is, az áldott emlékű Ámade Dominika grófnő, egy igen lelkes honleány férje, s innét ki-ki rándult Marczaltőre, hol magyar előőrsök állottak, a Rábán tul pedig Szanynál osztrák lovasok voltak. Junius 13-án este felé lóhalálában benyargal Marczaltöröl B. Üchtritz Emil ezeredes és riadót fúvat. Harsognak a trombiták s peregnek a dobok a város utezáin, majd megkondulnak a harangok is, lótás, futás, zaj és kiabálás minden felé, — kevés idő múlva lóra kap \i huszárság, sorakozik a gyalogság, a ivárósí nép pedig jól-rosszul felfegyverkezve nagy tömegben követi az őt e készségéért megéljenzö katonaságot a győri utón/ kifelé, s eljut a kálváriáig, hol megállapodott, várván az előre nyargalt huszár őrjáratot, mely nem sokára meg is jött azon jelentéssel, hogy az ellenségnek se hire se hamva, ós csak az osztrák lovasoknak Malomsoknál a Rába túlsó partján mutatkozása okozá a riadalmat, s ez , kelté az akkor Marczaltöi L- időzött B. Üchtritz ezeredesben azon gondolatot, hogy az ellenség a Rábán áttörni s Pápa felé nyomulni készül, minek következménye lett azután a város allarmirozása. Ezen értesülés után visszafordult a katonaság s a néptömeg is a város felé. Én ki szintén a fölkelt nép közt valék, majd nem utoljára maradtam, s lassan ballagtam befelé, alig értem azonban a volt urasági vámházhoz, a városfelül éktelen zaj, dörömbölés, ordítozás és puffogatás hangja hatott füleimbe, a mi azután hogy ennek okát megtudhassam, gyor; sabb menetre késztetett. A mint a tizes — helyesebben, „tüzes".— malomnál befordulok, igen nagy naptömeget látok Reguly Jánosnak a győri útban az úgynevezett Grittling közle mellett volt emeletes háza előtt, melyet a tömeg ostrom alá vett. Szidalmak és fenyegetések özöne között" döngetek a bezárt kaput, kövekkel dobálták az ablakokat, s azokon be is lövöldöztek; megtudtam azután, hogy azért dühöng a nép, - mivel a városban elterjedt hir szerint Reguly az osztrákoknak kémszolgálatot tett, a csornai ütközet ugyan is — mint a nép állitá — azért volt a mieinki'e nézve oly véres, mivel az azt megelőző napon Reguly. szénásszekérbe bújva kivitette magát í YÍ£ó;gból, g hírt -adott az osztrákoknak.: Ezen ráfogás az akkori mozgalmas időben hitelre talált, pedig ha az osztrákok előre értesülnek, akkor nem lepheti meg acekat Kmety serege, s talán nem esik el Csorna piaczán a szelid lelkületű, humánus Wies osztrák tábornok, kiről a magyar lapok is akkor elismerőleg és sajnálattal emlékeztek meg. Miután némi népszerűséggel birtam, de köztisztviselői állásom által is ösztönözve valók, kísérletet tevék a IJömeg lecsillapítására, de a pokoli zajban szavam elhangzott, s különben is a nép böszültsége mellett sikerre alig lehete számitanom. A néptömeg egy része be akart nyomulni a grófi várkastélyba is, hol katonáikórház volt, hogy számotvessen Lang portással, a ki — állítólag — Reguly ba* rátja védelmére, a várkert falán át a népre' több lövést tön, azonban egy a kapubanállott honvédtiszt kivont karddal elriasztá onnan a merénylőket. Látván, hogy mit sem tehetek, a helyszínéről eltávoztam, azonban a piaezon találkozván á honvéd-térparancsnokkal, azt figyelmeztetöleg felhívtam a zavargó tömeg eloszlatására, mi egy pár szakasz honvéd kirendelése által könnyen eszközölhető lett volna, ő azonban nem , hajtott szavamra, s hihetőleg azt gondola, hogy a mi történik, nem más mint erősebb fajta tüntetés, azért „hadd mutassa magát a nép u nevetve kiejtett szavakkal vált él tőlem. Reggel tudtam meg, hogy mivé fajult az általam is tüntetésnek vélt mozgalom az éj folyamány ugyan is: a ház kapuja hosszas erőlködés után végre beu
