Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-10-25

»-•» :-V TIElőfizetési díjak. # Egy évre 6 fi-t - 3?él 'évre 3 frt. Hegyed évre 1 frt 50 krajezár. — Égy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések { ft !ít[i kiadó hivatalába (Goldbers Gyula ~ papirkereskedése, főtér) küldendők. « Pápa város hatóságának és Ifibb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek ínegvá)aszto11 köz 1 önye. 550. Eövíd másfél hónap múlva,, decz. 7-ikén lesz tíz éve annak, hogy Pápa város műpártoló közönsége fényes előadással megnyitotta a részvényesek áldozatkészségéből állandó színházát. A lelkejültség,. melylyel e megnyitás történt, a meleg pártolás, melyben az első igazgató Beödy Grábor részesült, majd a lelkesültség lehűlésével a pártolás megszűnése:—. inindez sokkal élénkebb emlékezetben van, hogysem hoszszan vázolni szükséges volna. Most, hogy a szinház fennállásának első tiz évét betöltötte s a részvénytársulat kezeiből a város kezeibe jön át, talán időszerű volna visszapillantást vetni a tiz éves működésre s az előadott darabokból alkotni egy képet arról, menynyiben felelt meg a szinház azon kulturális feladatnak, melyet pártolói hangoztatnak, s mennyiben járult a jó izlés fejlesztéséhez az előadott színművekkel. Ezúttal azonban ezt a kérdést nem világitjük meg; nem a darabok minőségét, hanem az előadások számát irtuk czikkünk homlokára azon czélból, hogy miután a szinház tényleges átvétele már csak hónapok kérdése, tiz évi eredményre, támaszkodva egy kis pénzügyi tájékoztatót nyújtsunk a szinház föntartására vonatko ;ólag. Tiz évi eredményt veszünk fel s nem az utolsó esztendőnek fényes eredményét, mely mint azt lapunk-mult számában is jeleztük, körülbelül ezer forintnyi bevételben nyilvánult. Tiz évi eredményt veszünk fel, mert tiz évi átlag eléggé megbízható arra, hogy reális számítás alapját képezze. Egy, kezünkben levő kimutatás szerint, melyből csak az 5 évvel ezelőtt városunkban időzött német színészek előadásai maradtak ki, szini és más előadás s jótékonyczélu hangverseny tartatott a lefolyt 10 év alatt állandó színházunkban 550, s ennek évi átlaga e szerint 55. Minden előadásért a színháznak 10 frt volt fizetendő,, s igy a szinház bevétele — eltekintve V jótékonyczélu s felerészben vagy égiszben a szinház javára tartott előadások jövedelmétől <j— — évenkint 550 Tri Ötszázötven forint tehát az az összeg, melyre évenkint mint bevételre számítani lehet, s bár e bevételt ugy mint ez évben is — igen helyesen -—• rendkívüli uton szaporítani lehet, mi számadásunk alapjául csak ezt fogadjuk el. Nézzük tehát, mik e bevétel ellenesen a kiadások. A szinház alapadóssága 6000 frt, mely kamathátralékaival együtt ez év elején kitett 6921 frt 84 krt; ebből törlesztetett ez évben 531 frt 30 kr, ugy hogy az adósság ez idő szerint kitesz 6390 frt 54 krt ós az ez évi kamatot tehát összesen mintegy 6750—6800 frtot. Tan még ugyan a részvénytársulatnak mintegy ötödfélszáz torint készpénze, de ez összeg a szinház kitatarozására fog fordíttatni, mely tatarozás a fedélzet újra festésével már meg is kezdődött. Mint állandó kiadások szerepelnek az évi kamatfizetés mellett a tűzkár elleni biztosítás 117 frt 7 krral, a szinház kitisztogattatása cca 10 írttal s a kéményseprőnek járó 1 frtnyi díj. Ha már most a város átveszi a sziuházat, mindenesetre első dolga legyen a fönálló 6800 frtnyi kölcsönt törlesztéses kölcsönné tenni, mely évi 5*8 százalék mellett 394 frt 40 krt igényelne. Hozzá számítva ehhez a 128 frt 7 kr állandó kiadást, kitenne az egész 522 frt 47 krt, ugy hogy a városnak — a tiz évi átlagot véve föl — évenként 27 frt 53 krja maradna. Természetes, hogy ez csak addig és ugy lehető, ha az állandó kiadást rendkivüli nem fogná megzavarni. Évek hoszszu sorára erre nézve ugyan biztosítva vagyunk, de óhajtandó, hogy - a város elcre látó legyen, s a rendkivüli kiadások ellenében gondoskodjék rendkivüli bevételekről, hogy adóztatáshoz ne kelljen fordulnia. Erre pedig legjobb módnak látszik T ARCZ A. AZ ÉU ISTENEM. Nem ott keresem én — mint Sokan — az istent, Fenn a csillagok közt, a ragyogó napban; Hanem lenn a szívnek érző rejtekén, és Az eszméket termo —gondolkodó agyban. — Az én istenemnek nincs „választott népe", Helotát igázó „született királya" ; Előtte egyenlő az'.ember; a tettek Után billen csak a serpenyő ki rája . . Az .én istenem — nem gőgös, boszuálló, Ki felkorbácsolja a tengerek vészét . . Az én istenem: az — sebeket gyógyít, és Könyeket töröl le, angyala •— a részvét. Ez az én istenem! ki a szivet lakja, S jósága — a lélek tükrén át világol: Akit nem fertőz meg az Önzés salakja, Szerető családot, alkot a világból. EMMÁHOZ. Ki vagy te lány?! ki a magasba fent Királyi hölgyként trónolsz hidegen, Egész valómat el ki büvöléd . Habár szokásod, nyelved idegen, — Kinek méghódolt a, szív és az agy, Te tündér fészek .gyöngy lakója vagy! Éj fürtökkel árnyékolt angyal arc Égő szempárral ékesi#ye fel; Juaoi termet, melynek bájain Varázs zománca.fénylőn ömlik el" Te magasban, s nem földporában élsz Te mint a sas repülhetsz szabadon Én rab vagyok, egy helyhez kötve le Prométheuszként, a te láncidon. A különbség közöttünk vajh mi nagy! Te tündérfószek, gyöngy lakója vágy! A vágy utánnad, elhervaszt — epeszt Igy életem csak kin ós gyötrelem, Keblem világa mélységes pokol Melyben a tüz: kesergő szerelem, S te boldog vagy — másé a mosolyod Hisz tündér fészek a te otthonod! Epizódok 1848|49-ból. ív. Huszár ingerkedés és jó Bognár uram emberkedése. üz 1848-dík évi december" havában midőn ,a "Windischgrätz vezérlete >alatt állott osztrák fő hadsereg már mozogni kezdett, s annak szélső jobb szárnya élőre nyomulva, Sopront, az ott lévő csekelyszámn magyar sereg elűzése után megszállotta, hadügyi kormány,unk;Jlapa vidékén Külsö-Vathnál és MarcziÉ^néf-mé* delmi munkálatokat szándéközj^&f^li^sltéfiá, gg? fiumei származású; ^e^i^^i mérnökkari kapitány vezelé^sje^^^^M^l •^áíhrpl.a-régi — francz»lSb«™^!

!

| 8áflqzpka'fc, kellett volna '^^i^^Ms^^t^ kél > '^mStSm megújitani --'^flj^^^pÉ föntartani az ez évben megindított s fényes eredményt fölmutató eljárást, mindaddig, mig a színházon a teher fönn lesz, s egyúttal gondoskodni arról, hogy a szinház javára, különösen a színházi díszletek beszerzésére időnként előadások tartassanak. Ilyen eljárás mellett a tőketeher hamarabb létörleszthető lesz, s akkor azután a szinház. rendes jövedelmeiből fen fogja tartani magát, sőt képes lesz fölösleget is szolgáltatni egy >szinhazalap« megteremtésére.' Addig is pedig óhajtandó volna, ha 1891. deczember 7-ikét, színházunk tiz éves fennállásának ünnepét, egy színházi díszletek beszerzésére szolgáló előadással ünnepelhetné meg városunk közönsége. = Felhívás Veszprém vármegye közönségéhez! A sors keze ismét súlyosan nehezedett reánk. Ismét egy virágzó községünk „Aka" község lett ebben a hónapban lángok martalékává s nagy részben elpusztult, és a fékezhetetlen bősz elem által a melylyel szemben eltörpülve állott az emberi képesség ós megtörve az igyekezet minden reménye, — ismét sok tisztességes család lett fáradságos munkájának keservesen, ós becsülettel megszolgált jutalmától, eredményétől megfosztva, kenyér és hajlók nélkül küzdve a nyomorral ós megpróbáltatással, a melynek elviselésére úgyszólván képtelen. Ezeknek a kenyér és hajlók nélkül maradottaknak, becsületes munkájuk eredményétől megfosztottáknak nevében fordulok hozzátok ós kérlek benneteket, hogy bárminő csekély adománytokkal is könnyeiket letörölni; fájdalmukat könynyiteni ós nyomorukat enyhíteni kegyeskedjetek. A könyöradományokat — melyeknek hozzám leendő küldését kérem — hirlapilag fogom nyugtázni. Veszprém, 1891. évi október hó 14-én. Véghely Dezső kir. tanácsos alispán. A hazai gyümölcstermelés emelése A gazdasági ismeretek terjesztésének rovata alatt a földmivelósi miniszter budgetjóben az 1891. évi költségvetéssel szemben 27.400 frt többkiadás irányoztatik elő, a mi onnan ered, mert a miniszter a hazai gyümölcs-termelésnek emelését, tekintettel a phylloxerának hazánk szőlőiben tett óriási pusztításaira, feladatából kifolyólag, a legnagyobb mérvben előmozdítani, kötelességének tartja. Ugyanis a gyümölcstermelés és kertészet ügyét előmozdítandó, a hazai gyümölcstermelés állapotának tanulmányozására, egy külön szakközeget alkalmazott és az ország beutazására kiküldött. E szakközeg jelentése szerint a gyümölcstermelés az ország több vidékén igen fontos termelési ágat képez és főleg a szegényebb lakosságú erdélyrészi és kárpáti zónában fontosságra nézve, mindjárt az állattenyésztés után következik. A gyümölcstermő vidékek az országban nem egyenlők, vannak olyanok, a melyekben az alma, szilva, körte, a délibb fekvésüekben pedig a baraczk, cseresznye és meggy, a csemegeszőlő és dió is kitűnően díszlik és átlag minden második évben jó termést ád. Vannak azután középszerű, vagyis klimatikus viszonyaik folytán csak részben biztos gyümölcstermelő vármegyék, melyekre azonban bizonyos irányban szintén gond fordítandó. Mindezeken a vidékeken a gyümölcsészeti szakközeg jelentései szerint a faiskolák legnagyobb részt el vannak hanyagolva és minthogy az állami tanintézetek faiskolái a szükségletet távolról sem képesek fedezni; minthogy továbbá 1879—80, 1882—83, és 1889—90. évek téli hónapjaiban, a rendkivüli hideg időjárás folytán az ország gyümölcsfa állományának majdnem fele tönkre ment és végre, minÖogy a nlloxera-vész folytán sok oly terület maradt kultúra nélkül, mely sem szénkénegezés mellett, sem pedig az amerikai szölöfajok igénybe vételével nem honosítható, a miniszter elhatározta mindenekelőtt a faiskolák ügyének erélyes és gyors szervezését ós egy, ez ügy előmozdítására alkalmas, olcsó szakközlöny kibocsátását. Minthogy pedig a városok, községek elhanyagolt faiskoláinak rendbehozatala nem mehet elég gyorsan, már pedig a tömeges gyümölcstermelés előmozdításához mielőbb nagymennyiségű olcsó és a viszonyoknak megfelelő fajú gyümölcsfa szükséges; e bajoii ugy vél segíteni, hogy az ország főbb gyümölcstermő ós elpusztult szőlőtermő vidékein egyelőre állami faiskolákat állit fel. Ily faiskolák terveztetnek a központban a budapesti vinczellériskolánál, — továbbá Tarczalon, Kolozsvárott, NyugotSzentimrón (Somogyban), Zilahon, Tordán és esetleg Lúgoson; a melyekben csakis azon vidékre alkalmas gyümölcsfaj ok fognak nagyban szaporittatni és jutányos áron a közönség rendelkezésére bocsáttatni. Mindezeknek költségei a jelen költségvetési előirányzatba felvétettek. A községi, iskolai és egyleti faiskolák, lelkészek, tanitók részére csiraképes magvak, oltás alá való magcsemeték és oltó-vesszők a termelendő készlethez képest, ingyenesen fognak kiosztatní. Az ügynek minél hathatósabb előmozdítása végett az egyes népiskolákat népszerű és ábrákkal ellátott oktató táblázatokkal fogják ellátni és a jelesebb faiskola-kezelő tanítókat jutalmazás által még inkább serkenteni. Minthogy továbbá bőtermö években, a gyümölcs értékesítése nehéz, gondoskodott a miniszter arról ís, hogy nagyobb • gyümölcstermő vidékeken, az aszalás helyes módja és a legjobb aszaló kémén-, czék megismertessenek. E végből Trencsén-, Szatmár- és Aradvármegye szilva-vidékén három darab, legjobb Szerkezetű Oazenille-félekemenczét állított fel és azokon gyakorlati aszalási útmutatásokat tartott. . Tekintettel továbbá arra a körülményre, hogy nálunk az elsőrendű gyümölcs-vidéken igen sok oly magból kelet-' kezett alma- ós körtefaj található, a melyasztalra nem való, ellenben bornak alkal-. mas; tekintettel továbbá arra, hogy az országban a fillóxera pusztítása folytán a bortermés apadása érezhető, meg akarja " honosítani a külföldön oly nagyon elterjedt gyümölcsbor készítését is, mi végből a hazában létező savanyu ós édes magonczök felhasználása mellett, a tordai bikanevelő telep faiskolájában a gyümölcsbor készítésére legalkalmasabb fajok szapori- . tását határozta el. Végül az évenként rendezendő gyümölcsvásár által, továbbá a csomagolás helyes módjainak gyakorlati bemutatása: által oda kíván hatni, hogy finomabb gyümölcsünk, helyes csomagolás mellett, a külföldön piaezot és jobb értékesítést nyerjen, g. m,. Veszprémi levél. Veszprém, 1891. okt. 24. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Látom már, hogy ha azt akarom, mikép a „Pápai Lapok" igen tisztelt olvasói a mi ős régi Veszprémünkről valamit halljanak, hozzá kell fognom az iráselárasztani, s végre a marczaltöi rábahidat elégetni. j A munkások kirendelése a járási szolgabirák teendőjét képezte, kik is a felügyelet ós ellenörség gyakorolhatása czéljából mind a két helyen egymást felváltva jelen lenni tartoztak, s így én is, mint az időben szolgabíró, előbb Vathon utóbb pedig Marczaltó'n néhány napot tölték. A czólba vett védelmi munkálatoknak — melyekre különben az ellenséges csapatok közeledése miatt aránylag kevés idő volt fordítható — kívánt eredménye nem lett, részint a földnek a munkát szerfelett megnehezítő fagyos volta, részint a félig befagyva volt Rábának alacsony vízállása miatt, s igy csak a hid lett elégetve jelenlétemben. A marczaltöi hídnak elégetését teljesen haszon nélkülinek tartá akkor majd nem mindenki, ez azonban utóbb a tavasszal és a nyár elején még is hasznosnak bizonyult; mert ha a hid áll, akkor a Szanyban "tanyázott osztrák katonaság tetszése szerint bármikor szerencséltethette volna látogatásával Pápát, hol május és jnniusban javában folyt az újonezozás, készültek nagy serénységgel .áz egyenruhák -s más felszerelési ..czikkek, mi a helybeli iparosoknak szép,/ jjövédek met hozott, ebkor tehát az éllens'égjes h'adcsapátök általi- váratlan mégl^pjó't|is szamiífiáflan .koVetkezmónyii letJB volna?'jpiind általában? ^a hon védelemre,, mind^az ''tegyes'ísker^plő* egyénekre nézve'iss-- " * Budavárának bevétele után az ostromló hadból (melyben Görgey maga tudja mi okból, a várvívásnál nem használható fegyvernemből a lovasságból több ezerét tartott vissza, a helyett, hogy azt Komárom fölmentése után előre küldötte, volna) a Nádor és Vilmos huszár ezeredek egy-egy osztálya május végén Pápára feljött, a Kme'ty vezérlete alatt állott gyalogság és tüzérség azonban csak junius közepe felé érkezett ide. Marczaltőnel a Rábán innen huszár előőrsök állottak azon túl pedig Szanynál osztrák ulánusok voltak, az elégetett rábahidat komp helyettesítő, melynek rendes állomási helye az innenső parton volt. A huszár gyerekek megpillantván néha távolról az ellenséges őrszemeket, felbuzdult bennük az ősi virtus, áttetették magukat a Rábán, farkas szemet néztek a dzsidásokkal s azokat meg-meg kergették. Ezt többször ismételték, s össze is csaptak velük, egyszer azonban pajzánkodásuknak majd nem megadták az árát; ugyanis: egy napon délután tizenheten ismét átkeltek a túlsó oldalra, s a töltésen Szany felé lovagoltak; a dzsidások viszszahuzódtak előlük, mi által vérszemet kaptak és sebesen utánuk nyargaltak, azonban a töltésen tul váratlanul elöbuk-' kánt *egy nálunk jóval nagyobb számú .állítólag. 40 dzsidásból állott— csapat. Huszáraink felismervén a veszedelmet, ndÉly"^^őjk^jr^e^egeté, kereket oldottak ós "g^^'V^ta%yá''l7ÍsslEa'felé nyargaltak, ül.dözöik pédigwíyomu'kban voltak. .* A^ k'átas®fa"ímajdnem bekövetke'Set^Mrf^z^n^^a^ném remélt segítség,' i^^^^^e|í?m^iimá" megérkezett jó íSg^^^^Sl^^^puft'ót 'becsületes^kadaícsatazaj hallatfcára puskáját vállára kapva „propria diligentia" kiszaladt a Rába melletti füzes bokrok közé, s ott elrejtődzvén, elkezdett puskázni a huszárokat kergető dzsídásokra, még pedig oly ügyes taeti^ kával, hogy helyét minden lövés után megváltoztatta, íjaiból azt lehetett következtetni, hogy a lövöldözök többen vannak, a harmadik lövése azután egy tisztet nyakszirten talált, ki a lóról lebukott. Ezen incidens némi zavart idézett elő, s néhány perezre feltartóztatá a nem nagyon szóles töltésen, az üldöző csapatot, mi által a huszárok időt nyertek arra, hogy a rábapartot elérjék, s a kompba bele ugrathassanak, melyet a révészek gyorsan az innenső partra áttettek. Alig hogy ez megtörtént, a dzsidások ott termettek, de „Halt

ü-ob mondott nekik .a Rába, s látván, hogy porba esett a pecsenyéjük, bőszülten és káromkodva visszafordultak, előbb azonban belövöldöztek a községbe, de sem emberben sem lóban kárt nem tettek. A hid elégetése e szerint ezúttal is hasznosnak bizonyult; mert különben Marczaltö véres, ós ingerkedő huszárjainkra nézve végzetes összeütközés színhelyévé válik; igy azonban a huszár gyerekek fittyet hánytak az ellenségnek, és szerencsés megszabadulásuk örömére a közeli vendéglőben megitták az áldomást, melyből hogy jó Bognár uram is rósz^esült-e, azt nem tudom, de valószínűnek tartóm. *V - *íSSf. j-t- V