Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-10-11

Pápa város ihAlóságának és lö^fa, pápai, s pápa-vidéki egyesül élnek megválasztott közlönye. „Pápa vármegye/* Tehát végre »Veszprém vármegye*nek is megkellett tudni, hogy igenis az egész Pápa és egész vidéke tőle külön akar «lni és magának existentiát keresni. Nem kutatjuk e cikkben, hogy volt-e és mennyiben okozója e szeparatisztikus törekvéseknek maga »Veszprém* -me-gye? Annyi azonban bizonyos, hogy senki onnét, a hol jól érzi magát, nem igen fog minden áron szabadulni akarni. A leczke, ha a vizsgán elbukunk is, megtaníthatta egyre az ' u. n. központot. Arra, hogy azzal a politikával és taktikával, melyét eddig a * közp önt« velünk szemben elkövetett, fel kell hágyniok, mert 2 Pápa vármegye« mint a rosz lelkiismeret büntetője, kísérteni fog még elégszer Veszprém vármegyében. Lesz talán, idő, mikor e kérdéssel le keli számolnunk. Leszavazhatnak, de az igazságot le nem győzhetik. Le nem győzhetik főkép, ha mindenáron elnyomni akarják Pápa és vidéke érdekeinek jogos érvényesülésót! Városunk megyebizottsági tagjai egy előleges értekezleten, melyet Osváld Dániel polgármester hívott össze, elhatározták, hogy semmi esetre sem engedik meg tárgyalni Pápa városának az országházhoz irt kérvényét a megyegyűlésen. E nézetnek adtak kifejezést mindjárt az első napon az állandó választmányban Fenyvessy és Barthalos. Mindketten tiltakoztak az ellen, hogy Pápa város ismert felirata a megyei gyűlés napi rendjére -k&asBsfcék. *TTÜiry^^*"M^^ zottan kijelentette, hogy nagyon szerencsétlennek tartotta az időt és módot, melyben e felirat hozatott, de épen olyan határozottan kijelentette, hogy magával a felirat szövegével magát mindenben azonosítja. Erős vita támadt már magában az állandó választmányban A veszprémiek minden áron azt akarták, hogy Pápa városának az országházhoz irt és elküldött kórvénye a megyegyülés napirendjére tűzessék ki. Fenyvessy' és Barthalos István azonban czáfolhatatlanul kimutatták, hogy Pápa város képviselő testülete csak :t határozta el, hogy az orszáffyülés• Uez czimezi ós küldi fel kérvényét és nem rendelte el és nem határozta, hogy az a megyéhez is tárgyalás végett elküldessék; ki lett mutatva általok, hogy a pápai polgármester csak »illendőségből* küldte el »közles végette a kérvényt az alispánhoz ós uem tárgyalás végett. Végre is győztünk. A kérvény tárgyalásától elállott az állandó választmány, hanem a helyett Szabó Imrének külön, önálló indítványát fogadta el, mely a törvényes határidőben belővén adva, a napirend tárgyát képezte. Ez indítvány szelleme ós hangja ellen nincs érdemleges kifogásunk. Ez indítvány egyszerűen óvást és tiltakozást emel az ellen, hogy a régi megyéből Pápa és vidéke kihasitassék. Nos ez a legkisebb, mit Veszprém megyének szólania illik akkor, mikor egy tekintélyes rész kiakar belőle és elakar tőle szakadni. Ez óvás és tiltakozás voltaképen a megbecsülés és szeretet jele. Nem akarnak bennünket — elereszteni. Hiszen csak azok az ölelő karok ne olyan nagyon — szorítanának bennünket! A megyegyűlésen a pápaiak kijelentették, hogy nem vesznek részt a szavazásban. Tessék határozni rólunk, nélkülünk. A megye ugy sem utolsó fórum ekérdésben. Az óvással meglehettünk volna elégedve. De mi történik?! Ugyanaz az Eötvös Károly, a kit Pápa csak tiz egynéhány kisebbséggel majdnem orsz. képviselik^ jr41^^ jgjyafa* äfc JEötvöá azzal hálálta meg Pápa városa bizalmát, hogy bár elismerte, hogy a vármegyék területi szervezése nem örök időkre való,— mégis azt indítványozta, hogy egyenesen helytelenütessék Pápa városának e fellépése ! Ez volt a köszönet! — Megjegyezzük magunimak e szomorú tényt. JDe még sem csüggedünk. Most már csak azért is — vállvetve előre! Ne bízzunk senkibén; lám, hova lukadt bizalmunk abban, a kit e város egy nagy része, egy jobb jövő fejében bizalmával megajándékozni akart, s a ki ezt a fent irt 1 szerepléssel hálálta meg, — de bízzunk j önmagunkban. i A pápaiaknak talpukra kell állniok. Még pedig pártkülönbség nélkül. Ez nem politika, diplomatia, taktika, a miért mi küzdünk! JEz létérdekünk. A ki nincs velünk e kérdésben, az ellenünk van. A hfi,|ßzqt toegkezdtük. Ellenségeinket megismertük. Ez is már félnyereség. kemény támadása s a megyei tisztviselőket érintő nyilatkozata. Ez "ügyet vette fel az alispán jelentésébe s annyival inkább feszült várakozással nézett mindenki elébe, mert Eötvös Károly is megjelent a megyegyűlésen; Véghely Dezső kir.tanácsos, alispán általános figyelem és -? érdeklődés mellett tette meg jelentését "áz odiózus ügyről. A jelentés'^ .-lényegében a következőleg hangzott: Felsorolván az okokat, a vármegyei S bár sök idő választ még el ben- j határozatokat és miniszteri intézkedéseTÄECZA. NEM RINGOTT. Nem ringott a bölcsőm magas palotában, Kicsike hajlék volt az én szülőházam; Nem fogadott fényes termek ragyogása; Fogadott szülőim vidám mosolygása. Biborba, bársonyba sohase takartak, Lanyha fuvalomtól meg se oltalmaztak; Bölcsőm se volt öntve ragyogó aranyból, Csak úgy volt faragva öreg diófából.' A bölcsőbe még csak el sem is jegyeztek, Nagy urak lányának soha se neveltek; A szivem a párját mégis feltalálta, A mi kis falunkban egy barna leányba. Szeme az éjszaka, cseresznye a szája; Hasadó hajnal az ajka mosolygása.; A szíve, a szive, a szive szerelme; Nincsen annak mássaseföldön, se mennybe! Osváld Malmán* Epizódok 1848|49-bok Mikor fiáp^az^Ujenséges^iy^i császári hadcsapatok Veszprémbe a vármegye szókvárosába bevonultak, s ennek következtében a vármegye az erőnek engedve, meghódolt, Pápa horvát helyőrséget kapott. Állott pedig ez egy sárga hajtókás — Ogulini — határőr - századból Doschen nevü kapitány s még egy vagy két tiszt vezénylete alatt, mely helyőrség jól megfért a polgárokkal, s ellene panasz nem igen merült fel. Doschen kapitány magas termetű, piros telt arczu, igen nyájas, közlékeny, mint mondani szokták: „mézes mázos" ember volt, mit nem is lehetett csodálni, miután ő, — mint akkor hallottuk* — hazájában bábsütő volt, az egyik tisztje pedig szappanos mesterséget folytatott: Dosehen a tél folyamán eljárogatott a'GasinóbaHJ noha tagdíjat nem fizetett, olvasgatta a lapokat, s többször belevegyültV társalgásba, .mely akkor a fennforgó viszonyoknál fqgva kivált nyilvános Helyen, szüfckeretben mozgott. Ugy látszott.,,; áo,gy ő itt, távol a tűztől, jól érezte m^gä^, .fiem is kivanß volna innét elmozdulni'! sm^r^zíris elején azonban még is nyt^^b^í^J kezdett- s -liérdezgetté^tölünkrjfh^gyrmíiti nünket a végétől, de — pihenni most már nem nem szabad. S ha talán nem is volt helyes ma még megkezdeni az actiót, de mégis inkább — előbb mint soha! _____ , sh = Segélyt kérünk. Vármegyénk egy derék szegény községét Akát mult napokban majdnem egészén elhamvasztotta a tűzvész. A nép mindenét elvesztette, a nyomor szélén van. Csakis gyors segély enyhítheti némileg a nagy veszteséget. Bizalommal fordulunk olvasóink könyörületéhez. Bis dat, uui cito dat. A könyöradományokat kérjük megyénk alispánjához küldetni. Lapunk szerkesztősége 1Q frttal kezdi meg az adakozást. Hegyei közgyűlés. Veszprém vármegye október hó 5-ón tartotta még rendes őszi .közgyűlését, melyen Esterházy Móricz gróf hazafias örömmel üdvözölte a nagy számmal megjelent biz. tagokat, kik között egy pár új tagot is láttunk, igy a benczésrend varsányi jószágkormányzóját, a lázi plébánost stb. Majd mielőtt rátért volna a napirendre szépen emlékezett meg azon ^könnyen szerencsétlenséggé válhatott körülményről, m&lyből a Magyarok Istene felséges királyunkat megmentette." Majd bold. Sárkány Miklós bakonybóli apát ós sok éveken át megye biz. tag elhunytát hozta a megyegyülés tudomására, mely a főispán gróf indítványára el is határozta, hogy a Benczós-rendnek külön részvótiratot ir. Következett a napirend. Első sorban a „Pápa vármegye" kérdése, melyről külön vezércikkünk szól. Ezután következett a tárgysorozatnak oly pontja, írja a B. Hírlap,.— melynek tárgyalása elé megyeszerte érdeklődéssel néztek. Mindenki előtt ismeretes Eötvös Károlynak a képviselőházban a veszprémmegyei vicinális vasutakat illető londság, megrökönyödtek, és csapatonkínt fegyveresen szökdözni kezdettek,

1 .Utjokat Pápa felé vették, de a várost elkerülvén csak a falukba tértek be, hogy kenyeret kunyoráljanak s megtudakozzák: merre van Kanizsa? — Néha mint utóbb megtudtuk, furfanggal is éltek, hogy a feltartóztatást elkerüljék; ugyan is: ha egy csapatban 6—8 szökevény volt, kint a mezőn egyet-kettőt maguk közül megkötöztek, és mint delinquenseket kisérték fegyver között a falun keresztül, s igy a nép előtt feltűnést nem kelthettek. Ezen szökésekről — hogyan hogyan nem — értesültek a mi horvátjaink is, s mivel „Exempla trahunt" ők is kedvet kaptak honfitársaik példájának követésére. ^Eleinte csak egyenkint szökdöztek, utóbb azonban 3—5 emberből álló csapatokban. Meggyült ekkor a baja a, jámbor Dosehen kapitánynak parancsára Őrjáratok czirkáltak a városban s azon kívül éjjel nappal. Azonban mind-ezen, mind egyéb Intézkedései, meghiúsultak, sőt nem- egyfzek* megtörtént, hogy a czirkalá

v föjáratf. is örökre oda .maradt, mint av.-Jfáfi, n^llójá. { Méltán attól tarthatott Dospíen kapitánya; hb^gy ;SzázaU' nólkjir 0^&á

f

^miléií^Vö^i,€-í 1 •ket, melyek közbejöttével a vármegyében építendő vasutakra a megyei dotáció megadatott, felemliti, hogy Eötvös Károly orsz. képviselő az országgyűlésen ez év nyarán elmondott beszédében olyképp nyilatkozott, hogy bizonyos egyének Veszprémvármegyét is bele akarják vinni nagy és szükségtelen költekezésbe; nem azért, hogy vasút épüljön, hanem azért, hogy egyes befolyásos egyének illetéktélen hasznot húzzanak. Ámbár Eötvös Károly orsz. képviselőnek a képviselőházban tett második nyilatkozatából az tűnik ki, hogy nem gyanúsított senkit, mégis kötelességének ismerte az alispán ezt jelenteni. Felállott ezután Eötvös Karoly, bevezetésképpen kijelentette, hogy neki a Veszprétnvármegijében készülő vasutak körül visszaélésekről tudomása nincsen s megvan róla győződve, hogy ilyenek itt nem is fordultak elő. E nagy megelégedéssel fogadott nyilatkozat után általánosságban kezdett beszólni a vicinális vasutakról, ezeknek építési rendszeréről. Nézete szerint, ha az országnak, vagy a megyének, vagy. egy vidéknek, "vagy városnak szüksége van vasútra: ugy építse meg azt az ország, vagy az illető megye, a vidék, vagy a város. Azért kívánná ő ily módon eszközöltetni a vasútépítéseket, hogy ne vállalkozók és ezeknek ügynökei vágják zsebre a nagy hasznot, hanem a mibe a vasút kerül, azt fizesse ki az érdekeltség és élvezze a vasút lótesülósóvel járó hasznot. Beszéd közben számos mulatságos példát hozott fel, beszólt arról, hogy egy ízben elment hozzá Budapesten egy kis ügyvédnek még kisebb írnoka, a kinek husz krajcár sem volt a zsebében s ajánlatot tett neki, hogy adja oda a nevét egy vasútépítési vállalathoz s tenger pénzt fognak szerezni. 0 nem fogadta el az ajánlatot, azt azonban tudja, hogy annak a tó ügyvédnek még kisebb írnoka ma már háztulajdonos Budapesten s a házait ilyen vasútépítési vállalatokból szerezte. Matkovich Tivadar dr. orszgy. képvi»«II, m _Mk

^

MCa^lga]toi ^o^a^^g^g^t

itónm MngjffiB^mgpM'gffii ilf______sr J_^3_3 anfJÉgKaj^ EesmogQ'JfetBaWs

Zos terelése Jczéljából. Mit volt mit tenni, a parancsot foganatosítani kellett, tehát azon 24 darab szuronyos puskával, mely lefegyverzéskor a városnál közbiztonsági szempontból meghagyatott, ki lettek állítva^ város végeire a polgárok, az ellenséges helyőrség szemmel tartása végett. Ezen intézkedésnek lett is némi foganatja; mert a szökések valamennyire meggyérültek, noha egészen azután sem szűntek megi Föltehető, hogy a polgár őrök, kikre nézve előnyös volt a helyőrség látszámának ily módoni kevesbedése s ezzel a katonatartási teher csökkenése, igen gyakran szemet hunytak. Megtörtónt az is, hogy 3—4 katona egész készülettel a városból kifelé menet a városi őrök tanyájára 'beszólott, s ott szökevényeket kereső 'örjáratkint presentálta magát, a ^polgárőrök "fejbólintása után pedig elhagytam yá^^ többé vissza nem térV

;:

~ / '-^j^p^.^baitott; ez körül-belül april hó közegéig a midpn Dosehen századjával ^esz^f^h%%yr^:aéltetett. Megnyúlt erre i;eM^^^A<%%ál mészárszékre yi "g^^^^^n^^^ban-ápril vége felé,, a; jj^H^^^^gá^apatok romjjsávái ^^o^innót máftí^)|tö^ i selő m. biz. tag, a veszprém-enying-dombóvári vasút engedményese — Eötvösnek a vasútépítő vállalkozókra és az engedményesekre általánosságban mondott kijelentéseit rektifikálta. 'Matkovich — mint engedményes — kötelességének tartotta ezekre válaszolni.a közgyűlés tagjai által zajosan helyeselt válaszában kifejtette, hogy Eötvös Károly tévesen van iúformaivá hasonló vállalatok céljáról s iiidi- ; tóiról, mert nem igazságos dolog azért mindenkit kivétel nélkül elítélni, a miért' egy megyének vagy egy vidéknek a leg? jobb tehetsége szerint használni akart; vEötvös e felszólalásra válaszolva, erősszavakkal kel ki azok ellen az országos* képviselők, köztisztviselők ellen, a kik tekintélyük felhasználásával vicinális vasutakkal üzérkednek, mint például Várády Gábor és Tisza László, a kiknek még egy szeget beverni sincs elég anyagi vagyonuk. Ha képviselő vasúti engedélyt bir, ha nem is szerződési, de függő viszonyban van a szakminiszterrel, tehát meg van ingatva törvényhozói függetlensége, mert kegyét kell keresni annak, a kinek ellenőrzésére hivatva van. „Én" •— úgymond — „nem szoktam a miniszterek előszobájában ácsorogni, nem szoktam a miniszterek barátságát keresni," Krisztinkoviéli Aladár: Hát Szilágyi Dezső! ? Eötvös: Szilágyi Dezsővel nem szoktam jó barát lenni, hanem jó barát vagyok Vele! (Általános, derültség.) Matkovich visszautasította Eötvös Károlynak a képviselö-koncesszionáriusokra tett kijelentését; becsületszavával biztosítván a vármegye közönségét, hogy ö eddig a kormánynyal szemben való függő helyzet súlyát egyáltalán nem érzi; de ha azt kellene tapasztalnia, hogy az ösz; szeköttefeéa politikai jnjiködéaóben vagy képviselői kötelességének teljesítésében csak a legcsekélyebb részben is feszélyezné; lesz annyi erkölcsi ereje és kötelességérzete, hogy a vasutat eldobja magától. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Végül Krisztinkoviéi Aladár m. bizottsági tag polemizált Eötvös Károlylyal. Az odiózus ügy különben azzal" végződött, hogy a közgyűlés Véghely alispán jelentését egyhangúlag tudomásul vette. A vármegye Bodónéja. Egy reges régen nem látott megye biz. tag jelent meg a minapi megyei közgyűlésen, Eötvös Károly orsz. kép vir viselő, kinek eljövetele — mint ez ugy a. »Veszprém« mint a »Papai Lapok« jelenték kétségtelenül becsületbeli kötelességevolt -Eötvös ugyanis az országházban egy alkalommal nyíltan azt mondta, hogy.. Veszprém vármegyében egyes hatalmasok, megyei tisztviselők teszik el a pénzt, a mi a vasútra kellene. Eötvös Baross.miniszter felszólítására mit sem tudott válaszolni, — s ugyanilyen választ adott magában a megyegyűlésen, a hol, a mikor az alispáni jelentésben előkerült az ügy, Eötvös elismerte, hogy semmit sem tud semmiféle visszaélésekről és aztán nehogy a bor árát kérjék tőle, ugy beszélt mint — Bodóné. Mindenről, csak arról nem, hogy na csakugyan nem tudott ő semmi visszaélésről sem, hát akkor hogy merészélte Veszprém megyei biz. tag létére is, az országgyűlésen saját vármegyéjét pelengérre állítani. , Valóban Eötvös örök hálával tartozkatik,

;

a.megye iránt, hogy az a béke kedveért egyszerűen megelégedett Mt\b8UéJt^mii}denfe

\isszwvoii6 egyszerű ki: j"eie.nt|Ät s'Aéinénl, oly -thémák és ^jMumUßheth felfogások tárgyalávolt hogy Eötvös '^^^^^^^^^ö|íz}^;k'épv

i

iselők vasúti !nf|i^^ érw^E6M^

^^^m^^^E^^d*d

r

al t iÉfaí^o*. _M________^^^_M ' •fi,