Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-10-04
XVIII. évfolyam. 40.-szám. Megjelenik. minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroiikint rendkívüli számok is adatnak ki. Bérrnentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnák el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt kö zle menyek a lap a-zork. hivatalába küldendők. ^ Pápa, 1891. október 4. Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. - • Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 30 kr. Á dij előre fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap Kiadó hivatalába (GoloVríi Gyiikt papirkéreskedése, főtér) küldendőké ^ Pápa város hatóságának és iöhh pápai, s pápa-vid éki egy esületiiek megválasztott közlönye. Házi kezelés. ' Nem akartunk e dologhoz hozzászólni mindaddig, mig a város a fogyasztási adókra nézve a kincstárral egyezségre nem lépett, mert korainak tartottunk minden lépést addig, mig nem tudjuk, hogy egyáltalán megkapja-e a város a fogyasztási adók kezelését ujabb három évre s a kincstár nem kér-e oly magas árt, melyet a városnak megadnia nem lehet? Szóval nem akartunk a medve bőrével rendelkezni addig, mig ez a medve meglőve nincsen; a fogyasztási adók miként kezelésére nézve nyilatkozni addig, mig a'város a kincstárral megegyezésre nem jutott. Ha most szólunk, most sem magáról a kezelés mikéntjéről szólunk, hanem arról a helyzetről, melyben a város a szerződés megkötése után ténylegesen lesz, de a mely csak természetes következménye a két év előtti határozatnak, midőn t. i. az italmérósi adók kezelése két évre adatott bérbe. Teszszük ezt pedig azért, mert a >Pápai Eözlöny« legutóbbi száma a kérdést nagyon egyoldalúan világította meg s mert ott nyilt utalás történt lapunkra, mint a mely a házi kezelés mellett »kardoskodott« már ezelőtt két évvel. Álljanak itt nevezett lapnak erre vonatkozó szavai: »A pápaiak közül sokan hangoztatták annak idején (t. i. 1889. év végén), hogy a város a maga felelőségére ós a maga embereivel kezeltesse az italmérési és fogyasztási adót, és hogy Veszprém város példája után induljanak, mely a házi kezeléssel oly »dicséretesen « megoldotta ezt a kérdést. Ezen vélemény és törekvés mellett kardoskodott a »Papai Lapok« is és az aranyos tálezán kínálkozó haszon elvetőjének és a városi érdekek ellenségének deklarálta azokat, kik a házi kezelés ellen voltak bátrak föllépni.* Hát ebből ar passzusból egy betű sem igaz. A »Papai Lapok« ez ügyben az illetékek bérbeadásakor egy hanggal sem nyilatkozott, a minthogy > valakit a város ellenségének deklarálnk nem a >Pápai Lapok« stílusában van tartva. De 'nem utalt s nem is utalhatott a képviselőtestület egyetlen egy tagja.sem Vesz-* prém város példájára és pedig azon egyszerű okból, mert a fogyasztási és italmérési adók városunkban 1889. év deczember hó 22-én adattak bérbe, Veszprém városa pedig a házi kezelést 1890• óv deczember 3-án mondotta ki s igy majdnem egy évvel a mi képviselőtestületünk határozata után. Ennyit illusztrálásául azon igazságszeretetnek, melylyel a kérdéses czikk irója rendelkezik. Kommentárt nem füzünk hozzá. • * De ha úgy volna is, ha a »Pápai Lapok« a házi kezelés mellett foglalt volna is állást, kinek érdekében tette volná ezt? — Az adózó közönség érdekében. Nincs- szükségünk hangoztatni, hogy Pápa hanyatló város, hogy iparunk, kereskedelmünk pang, mert beszól helyettünk az ez évi népszámlálás, beszól helyettünk a 400 főnyi fogyás. Egy.ily hanyatló városnak, ha hanyatlásának útját akarja állni, megkell ragadnia minden alkalmat, hogy meglevő jövedeliilét helyesen kihasználhassa s ujakat teremteni igyekezzék. És büszkék vagyunk rá, hogy ebben a küzdelemben mi mindig az öszszeségsnem egyesek érdekét képviseltük. Ilyen kérdés a fogyasztási és italmérési adók kezelésének kérdése is. Nincs az az együgyű fej, melynek eszébe ne jutna hogy ha e kezelés jövedelmező egyeseknek, miért ne lehetne jövedelmező a városnak is? Ha egyesek kitudnak jönni a bérösszeggel s gyarapodnak mellette, miért ne jöhetne ki a város is? ha van haszon — miért kell a városnak ezt a hasznot kiadnia kezéből? vagy talán anyagilag oly jól állunk, hogy a haszon, melytől elesünk, föl sem tünő csekélység? Felel helyettünk a 42%-OS pőtadő. r És hát eddig csak kaptunk némi bérösszeget, eddig legalább nem volt terjesen eredménytelen a kincstárral megkötött szerződés. De most? A kezelők legutóbbi nyilatkozata után a város elesnék az eddig élvezett jövedelemtől is, miután a kezelők nem hajlandók az italmérési illetéket tovább fizetni. S mivel a czikk irója már azt is tudja (jól van értesülve), hogy más bérlő nem akadna, kérdeznünk kell, mit jelent e nyilatkozat a' városra nézve ? Mit jelent? Jelenti azt, hogy a 42%kal előirányzott pótadót már a jövő évre ujabb 2—87 0-kal emelni keMene; jelenti azt, hogy 44—45%-ot fizetne Pápa város lakossága — rosz ivóviz, poros utczák, rosz világítás és rosz kövezetért; jelenti azt, hogy az adóval ugy is túlterhelt nép menni fog olyan városba, a hol ha adót fizet, keresetforrásra is akad; s jelenti azt, hogy 10 év múlva az ujabb népszámlálás ujabb 400 főnyi fogyást mutat és a hírlapok jeremiadokat fognak zengeni az érthetetlen tünemény fölött. Pedig igen világos ennek a tüneménynek a magyarázata; mig akad ember, aki anélkül, hogy adatai volnának, odameri kiáltani a városnak; »nein való az minekünk; ellenkeznek azok a mi (kik ezek a mi?) érdekeinkkel« s mig a képviselőtestület látatlanban kimondja, hogy nem kell a házi kezelés: addig ne keressük az okot sehol máshol; itt van az bennünk, a mi élhetetlenségünkben. S ha a »Papai Lapok« a közérdeket tartva szem előtt, odakiált hogy: »Nem addig urak! Vizsgáljátok meg előbb, nem lehetne-e a meglevőt értékesíteni, mielőtt a meg nem levő után kapkodnátok:« akkor tisztázva látjuk magunkat, mert megtettük, a mi kötelességünk volt, megtettük a mivel a városnak ós a közönségnek tartoztunk. * f Azonban érhetné vád és pedig jogos vád, a »Papai Lapok«-at is, ha ép oly látatlanban, miut a hogyan a hivatolt czikk irója a házi kezelés ellen nyilatkozott, mi meg a házi kezelés mellett nyilatkoznánk. De hát ezt nem tesszük; nem engedi tennünk a közönség érdeke s nem engedi tennünk saját felelősségünk tudata. Mi nem experimentálni akarunk a közönség rovására, mi azt akarjuk, hogy a város — és első sorban annak tanácsa — nézzen utánna a dolognak; s csak ha a város számára biztosítani lehet a jövedelmezőséget, akkor pártoljuk a házi kezelést, de akkor aztán föltétlenül, minden személyes érdekre való tekintet nélkül. Tehát nem vagyuuk föltétlen hivei a házi kezelésnek, -melynek megvalósithatásáért készek volnánk a várost tiiskén-bokron áthajszolni; beleegyezünk szívesen a bérbeadásba, ha ez a házi kezelésnél elonyösebbnek mutatkozik, de akarjuk az adatokat látni, mert látatlanban sem egyik sem másik mellé nem állhatunk, akarjuk a tervezetet látni, melylyel a házi kezelés a város javára volua megvalósítható, mert hiányos felügyelet mellett nem koczkáztathatuók meg a házi kezelést s akarjuk mindenek előtt, hogy a város képviselőtestületének alkalma legyen az ügyet minden oldalról megvilágítva látni, hogy határozatát melylyel ezrek — lufxjananmji százalék pótadó — fölött dönt, ne elhamarkodva, hanem érett megfontolással hozhassa. A kivándorlók. „Multa licent stultis, pictoribus atque poetis." Piktor nem vagyok, még műkedvelő pbotograpbus sem. Poétának ' nem születtem, azért, — — Isten látja lelkemet! — soba versfaragásra nem vetemedtem. A stultusok közé sorakozni pedig nincs passióm, habár ismerem a közmondást, hogy „parva sapientia regitur mundus," ami magyarul anynyit tesz, hogy sok magas hivatalhoz ,nem szükséges qualificatio. Mi jogon követelhetek hát részt a „multa licet"-bői? Mint tárczairó. ' i Ha abban az időben, mikor a fönn citált latin vers iratódott, lettek volna tárczairók, talán mi^ is benne volnánk a szabadalmazottak között. Különben volna egy kis atyafiságunk a stultusoknak avval a fajtájával, a kiket régente udvari j bolondoknak neveztek, s kiknek hivatásuk volt urakat s környezetét szellemeskedóssel mulattatni — okos bolondok voltak — de a mulattatás czimón azután mindenkinek szemébe mondhatták az igazságot. Kár, hogy azok az igazán nagy urak most is\nem tartanak „udvari bolondokat" is. Sokszor több hasznukat. vennék mint „udvari tanácsosaiknak". o Csakhogy azokat, akik meggyőződésüket, j érzelmeiket őszintén elmondják, „igazi bolondoknak" tartja a mai világ. Elég szomorú képet festettek már- a lapokban a kom'öiy'-czikkezők a kivándorlókról, ha'dd csináljak hozzá néhány' gunyoros-. Jphást^. ' N^i''árt-ám, ;ha az a kép sir is névet is ••v . Még májusban" történt. — Hosszan füttyentett a bécs-budapesti gyorsvonat, a Rába hidján átrobogott, azután tüszszögve kanyarodott be a győri állomás, elé. A hordárok sietve kapkodták az elegánsabb kiszállók podgyászait s a pinczérek sietve előzékenyen hordták be a villás reggelit a kéjutazók részére a kényelmes kupékba. A vonat végére akasztott harmadosztályú kocsiból egy szomorú csoportot rendőri felügyelet alatt kisérték át am. ny. vasút készülődő vonatának egyik kocsijába. — Elcsípték ezeket a szökevényeket ? kérdi a vonatvezető. — El ám! Majd szépen visszakísérjük őket oda, a honnan elindultak. Tanulják meg a hazát szeretni. Odamentem a szomorú karavánhoz,' mely felében magyar, felében sváb volt s egy értelmesebb arczu magyart megszólítottam. — Miért akarnak magok, édes barátim! idegen országba, melynek nyelvét nem értik, oly messze földre, hol olyanbizonytalan jövő vár reájuk. Kivándorolni? A magyar mindig ragaszkodott a magyar földhöz, hol becsületes munkával nemcsak megélni, hanem szerezni is tudott. — Hej Uram! nem úgy van ám, mint volt régen. Nem olyan ám a szegény ember" élete stra, mint a hogy azt a nagy urak képzelik. Földet szerezni nem tudunk, még ha pénzünk volna is, mert az uraságok nem adnak el, a lakás is fogyatékos, munkát sem igen kapunk, most már a kapás földeket is nem felébe, hanem harmadába adják az árendások a megszorult embernek. Amit nyáron keresünk, ősszel elokkupálja tőlünk a végrehajtó, télen azután koplalhatunk s csaknem az Isten hidegje vesz meg bennünket. Könnyű annak, Uram! beszólni a hazaszeretetről, a ki mindennap jól lakhatik s meleg szobában .húzhatja ki a telet. Mi csak mostoha gyerekei vagyunk a hazának. Elgondolkodtam, hogy menyi igazság van ez egyszerű szavakban. Eónyes, milliókba kerülő parlamenti palotát építünk a nép képviselőinek, de hogy a nép egy nagy része hogyan ól meg, arra nem is gondolnak. Ha egy kis, keservesen összegyűlt pénjit érezünk az ország kasszájában, az egész hivatalnok TARCZA. HOZZÁD! Ringass ringass édes álom, Egyedül vigasztalásom, - . • Mig az álom ringat renget Szerelmesen elmerengek Messze tőlem, te szép angyal Barna szemmel, piros ajkkal, — Szállj sóhajom, szellő szárnyán, . Ne hagyd ötet busán, Árván. Szállj szivére édes szókkal, Szállj ajkára édes csókkal, Szállj hozzá, mint röpke álom, Panaszold el árvaságom. 3& Epizódok 1848149-bSI. Az e czim alatti czikksorozatban holmi, a történelem keretébe szorosan véve nem tartozó, de még is a kor jellemzésére szolgáló megtörtént események foglaltatnak, melyek forrásait részint nekem, mint az időben köztisztviselőnek: saját észleleteim s meglevő hivatalos^adjar taim,* részint pedig hitelt ér.demlö événektől akkor nyert értestiléseim képezik. Miután a jelz,ett események majdnem: kivétel nélkül Pápán e> vidékén fordultak ©lő", s igy JB lapok olvasóira — ^élhé^ip? leg — némi érdekkel bprnak,. 4ndi4tat^aérezem '.ma^f^y^pk^flisér,^ s^ek|p emiékuk mej^i^^^BÍtfió%^^|E^ zendőnek vélem, hogy kénytelen valók mindegyik esemény előadásánál az előzmények s némely mellék körülmények vázolására talán a kelletinól bővebben kiterjeszkedni, azon czélból, hogy ez által a leirt események tüzetesebben ismertetve s mintegy kidomborítva, és az akkori rendkivüli viszonyok felfoghatóan szem elé tárva legyenek. Die grosse Schlacht bei Bakonybél. Legutoljára akkor látott Pápa 1848ban magyar katonát, mikor a hadügyi kormány által a Mura mellől felrendelt Perczel-féle hatodfól ezer harczosból állott sereg december 26-án este felé ide bevonult, azon czélból, hogy a fő hadsereggel Győrnél egyesüljön; e ezek azonban nem érhette el, mert egy az éj folyamán érkezett futár által értesülvén Perczel Győr feladásáról, menetirányát megváltoztatá, s a gyimóti országútra tért, melyen tovább haladva Mórhoz ért seregével, hol azután pár nap múlva a túlnyomó erejű osztrák haddal megvívta azon szerencsétlen ütközetet, mely csekély seregének szétfoszlásával yógzödö|tt. Perczel seregének Pápára hitt bevonulásakor feltűnt az, hogy a tüzérek égő kanóczczal haladtak ágyúik mellett, .ennek oka pedig — mint utóbb ^egtpdr tufc — az volt, hogy a sereg .felvonulást útjában oldaltámadástól tarthatű.t¥^wMéiér is annak folyton harezra készen*JMilét.t Bjjfcriphevieh —" Horyáth. rá^aLmggklsett, és> psak:se^i^^lan^ai 1 ? magukat állítólag megfészkelt (huszárok és Gerillákról szárnyaló hamis hirek által aggodalomba ejtve, nagyon óvatosan ós körültekintőleg 4—5 napi menetben Veszprémbe levonult. Ezután nem sokára beállottak ugy Pápára, mint az egész vármegyére nézve az osztrák csapatok általi megszállás következményei; úgymint: az ostromállapotba helyezés, ""lefegyverzés, föltétlen hódolati nyilatkozatok követelése, s több más ezekkel kapcsolatos rendszabályok, melyek foganatosítása körül a működő császári biztosnak a megyei s más köztisztviselők is segédkezni kényszerültek, s ezen nagy önmegtagadást igényelt functiók alul magukat, lemondás által meg nem szabadíthatták; mert ez nyilt fölségsértési és pártütés! büntetés alatt megtiltatott. Pápa február havában egy ideig helyőrség nélkül volt; m6rt az itt tanyázott osztrák lovasok executióképen kivonultak Marczaltőre, melynek lakosai a tőlük követelt hódolati nyilatkozatot, nehogy mint kijelenték — hazaárnlási bMnbe essenek, aláírni sokáig vonakodtak, és csak akkor tevék meg ezt, midőn a lovasokát utóbb felváltott horvát katonák, ellenállásukat az által, hogy a községet bizonyos apró .állatocskák miriadjaivalelárasz- ' ták, megtöEtók volt. Az osztrák lovasoktól Maasczaltőröl naponkint fkot altiszt jött be ,Pápára-a" postása, rleveleket hozni és vinröL -'Mégr* belopództak, egy alkalommal elcsípték a két altisztet, s magukkal kocsin kivitték Bakonybólbe. : Ezen merénylet hiróre néhány nap múlva egy lovasság ós gyalogságból állott jelentékény hadcsapat jött Pápára, innét azonban rövid pihenés után, mely alatt a lakosok irányában fenyegető magatartást tanúsított, Bakonybél felé eltávozott. A gerilla csapat, mely ellen indult, mintegy 200 főnyi nagyobbára hamarjában összeszedett népből állott, minden fegyelem ós begyakorlás nélkül, s igen hiányos fegyverzettel, minek azután az lett a következménye, hogy igen előnyös védelmi állásuk daczára is a császári hadcsapatok meglepték előőrseiket, azok közül egyet meglőttek, s az egész gerilla hadat — négy embert elfogván abból — szétugrasztották. Az egész aífair alig tartott félóráig s azután az expeditionális hadcsapat fáradalmait kipihenvén, s magát étel- itallal megerősítvén, a megszabadított altisztekkel és a foglyokkal visszatért ide, hol beszállásolva lett. Másnap hadi törvényszéket tartottak a gerilla foglyok felett, kik közül két gyerköczét megvágatás után elbocsátottak, kettőt pedig, kik már családapák valának, az alsó városi közlegeí-Mfe állott akasztófa alatt agyon lőttek, s ng^an'btt•» el is temettek. Ezeknek sírj ait lufróbb, *á; 'koczka fordultával, a magyar .^Eparancsnok> -— az akasztófát helyéből afki'aöntéívófí-''--- ielhantoltatta, keresztekIJkj^eMáliffatt&S'S* ünnepélyesen beszeítelj^f|'^^^ei>^i^k'^4zonban a legelő felosz-j ^^^^^ ^lájvétele következtében Ekkor Pápát nagy veszedelem fenyegette; mert azon ráfogást használva ürügyül, hogy a városi elöljáróság ós a nép is a lovas altisztek elfogása és elszállítása körül a gerilláknak segítséget nyújtott, büntetésül a város kirablását czélozták, s e veszélyt csak néhai Bezerédy Mihály urad. főtiszt háritá el közbevetése által a városról, sikerülvén neki gróf Althán parancsnokot, kivel már előbb is ismerős volt, meggyőznie a fent emiitett ráfogás alaptalanságáról. Néhány nap múlva izraelita polgártársaink közül többen üzleti dolgaik ellátása 'czéljából Bécsben megfordulván, ott az utcza sarkokon plakátokat láttak kiragasztva, melyeken légfölül nagybetűkkel' ez volt nyomtatva: die grosse Schlacht bei Bakonybél, s le volt írva részletesen azon, a félelmes Bakonyban, a topográfia cus helyzet igényelte nagy szakértelemmel s körültekintő ügyességgel vezónylett, és oroszláni bátorsággal vivott nagy csata, melyben az ellenség holtak, sebesültek ós foglyokban 600-nál több embert vesztett. Igy felfújták tehát akkor Bécsben ezen kis csatapatót, mely voltakép csak néhány puskalövésből állott! - 33. 9lta«tou|aíva^ Elhibázott élet. — Elbeszélés. — Int a: DINGMA BÉLA. Eveline. idegesen vetette magát híntasz"ékebTéy ; 'Á-rca' lialavány volt. Szemei beestek »s*' pirosaik a sírástól.. Meglátszott •ra^yÍMdgy : éjjelt virrasztva töltötte, - 40
