Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-09-27
^ Megjelenik ^ mjjijd^e^^v^s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre koroiilíiut rettukivüli SAám»k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnák el. — Kéziratok ném adatnak vissza. Alapnak szánt k Ő z 1 e tn é n vek a lap ^, szerk. hivatalába küldendők. ^ * Előfizetési díjak. x Egy évre,6 frt '- Tél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. üyilttérben 30 kr. A díj elő r e fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési, díjak s hirdetések a .lap kiadó hivatalába (GoloVr« Gyiila ) ^ papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hfclflságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek ínégváIasztotjt kWziönje. Horváth Boldizsár levele Pápa város polgármesteréhez. Horváth Boldizsár, Magyarország volt igazságügyminisztere, parlamenti életünk egyik legkiválóbb alakja, a közigazgatási törvényjavaslat tárgyalásakor felküldött kérvényünkre vonatkozólag nagybecsű levelet irt, melyet úgy irója kiváló egyéniségénél mint a levél fontosságánál fogva egész terjedelmében közlünk. »Ne méltóztassék figyelmetlenségnek venni, hogy f. é. jul 12-ről hozzám intézett nagybecsű soraira mindeddig nem válaszoltam. Orvosom rendeletéből én már július első napjaiban elhagytam a fővárost s mivel titkárom nem jöhetett velem, én pedig szembajom miatt sem olvasni, sem irni képes nem vágyók, céltalan dolog lett volna a távollétem alatt érkezett leveleket utánam küldeni. Ekként Tek. Polgármester Urnák megtisztelő leveléről is csak most, visszaérkezésem után vehettem tudomást. Örömmel látom .ebből, valamint a hozzá csatolt kérvényből, hogy Pápa városa velem egy nézeten van mind jelenlegi közigazgatási rendszerünk hiányaira, mind e hiányok okaira, mind pedig egy helyes közigazgatási rendszer alapföltételeire nézve. De fájdalom, még sok viz fog lefolyni a Dunán, mig a nemzet e téren alapos, gyökeres reform birtokába juthat. A fogalmak a valódi szabadságról s- ennek életfeltételeiről még nem mentek át a tisztulás processzusán; a merev ragaszkodás a multak hagyományaihoz még mindig tulcsapong a nemes és józan pietás korlátain; elfogultság és előítéletek uralkodnak az egész vonalon; még hiányzik az érzék a városok nagy hivatása iránt, sőt még magában a polgári elemben sem ébredt fel politikai súlyának öntudata. Mindaddig, a mig ez igy tart, illusio volna jobbat remélnünk. Alkotmányos országban a legerősebb kormány is kénytelen akarva nem akarva a közvélemény impulzusát követni. A közvéleményt kellene tehát helyes irányba terelnünk, minden alkalmat meg kellene ragadnunk az eszfifék tisztázására, a ma uralkodó fogalomzavar megszüntetésére. Mert a közvélemény nem valamely abstrakt lény, hanem az élő polgárok gondolkozásának, meggyőződésének összesége. Ha Pápa város nemes példáját az ország többi városai is követnék, ha a városi elem többször adna életjelt magáról, ha megmutatná, hogy nemcsak átérzi és felfogja nagy missióját, hanem képessége, ereje és akarata is van e missio teljesítésére, — akkor a közvélemény, a kormány és a törvényhozás kebelében csakhamar utat törne magának azon meggyőződés, hogy valamint egyrészrfl jó közigazgatás a helyi ismereték felhasználása, vagyis önkormányzat nélkül alig képzelhető, ugy • másrészről az önkormányzat, a mely ma nem egyéb, mint fikezió, csak ugy válhatik komoly valósággá, ha a közigazgatási területkörök alakításánál a súlypontot a városokra fektetjük s ez által az autonom elemeknek részvételét a közigazgatásban lehetővé, megbízhatóvá tesszük. Kérem. Tek. Polgármester urat, adja át Pápa város közönségének legmelegebb hazafiúi üdvözletemet s fogadja egyúttal őszinte tiszteletem és nagyrá-becsülósem kifejezését, mellyel továbbra is maradok Budapesten, 1891. szept 15. Tek. Polgármester Úrnak alázatos szolgája Megyei közgyűlés. Lapunk más helyén olvasható az október hó 5-én kezdődő megyéi közgyűlés tárgysorozata, melynek letárgyalásánál aligha fogják megrengetni a székház falait vehemens szónoklatok. De van annak a tárgysorozatnak két pontja, mely megérdemli, hogy egy kissé e helyen is foglalkozzunk vele. A megyei vasutakra vonatkozó 20-ik pont az egyik, városunknak a képviselőházhoz intézett feliratára vonatkozó 35-ik pont a másik. Beszélünk mind a két pontról sine ira et studio, beszélünk az egyszerűség nyelvén, tisztességesen, komolyan. A megyei vasutak kérdése a megyének becsületbeli ügye. A mai könnyen feledő világban is aligha merült még feledésbe az a vád, melyet Eötvös Károly az országházban a Veszprém megyei vicinális vasutakra czélzólag a megye vezóremberei s az engedményesek ellen intézett. Lapunk álláspontja ebben az ügyben következetesen az volt, hogy Eötvöst szólítsa föl a vármegye nyilatkozattételre s legutóbbi e tárgyban Ceusor által irt czikkünkben azon reményünknek adtunk kifejezési, hogy Eötvös érezni fogja a becsületbeli' tartozást s lejön a megyegyegy ülésre, hogy megtegye itt, amit az országházban elmulasztott, megnevezze nyíltan bizonyítékok alapján azokat, a kik sápot kaptak. Örülünk, hogy azon interpellaczió következtében, melyet az egyik megyei vasút engedményes az augusztusi közigazgatási ülésen vármegyénk alispánjához intézett, ez az ügy napirendre került. Örülünk, mert lesz alkalmunk meggyőződni arról, hogy az a folt, mely Eötvös vádaskodásai következtében az illetőkre tapadt, valóságos szennyfolt-e vagy pedig hitvány sár, melylyel Eötvös meggondolatlanul s méltatlanul hajigált be tiszta jellemű férfiakat? Tisztázva akarjuk látni ezt az ügyet; tisztázva úgy a sértő, mint a megsértett fél érdekében s nagyon sajnálnók, ha Eötvös elmulasztana az alkalmat vádja bebizonyítására vagy alaptalansága esetén nyilt és őszinte visszavonására. * Városunknak az országházhoz intézett ismeretes kérvénye nem tudjuk mi alapon lett fölvéve a tárgysorozatba, tiltakozunk azonban azon föltevés ellen, mintha mi ezzel a kérvényt szeretnők a megyeház zöld asztaláról levenni. Nem tudjuk — ismételjük — mi alapon kerül a kérvény a tárgysorozatba, az a kérvény, mely nem a megyéhez, nem a megye utján a kormányhoz, hanem az országházhoz volt intézve s melyet vármegyénk alispánjának városunk polgármestere nem hivatalosan, hanem puszta udvariasságból küldött meg. Ha az országgyűlési kérvénybizottság kérvényünket áttette a minisztériumhoz s a minisztérium a kérvényt vélemény nyerés végett leküldte volna a vármegyéhez s igy került volna a kérvény a tárgysorozatba, akkor értenők s nem volna kifogásunk ellene; de egy pusztán udvariasságból megküldött s más czimre irányzott kérvényt külön a tárgysorozatban fölvenni: erre nem mondhatunk mást, minthogy alapja nincs. Nem szeretnénk félreértetni. Az alispáni jelentés kiterjeszkedhetett volna igenis azon mozgalomra, mely városunkban a közigazgatási területek rendezése tárgyában megindult, sőt nemcsak kiterjeszkedhetett volna, hanem ki is kellett volna rá "terjeszkednie, a minthogy nem kétkedünk benne, miszerint ez "ügy ott is megemlítve leénd. E jelentéssel kapcsolatban tárgyalható lett volna az ügyépen úgy mint most a 35-ik pont alatt s nekünk lett volna ellene legkisebb ellenvetésünk. . Nincs okunk ugyanis félni a tek. megyegyülés tárgyalásától. Országos tekintélyekre jHorváth Boldizsárra, gróf_ Apponyi Albertre támaszkodva mutattuk M, hogy a közigazgatási törvényjavaslat területrendezés néikűl csonka marad, s hogy a területrendezés legczélszerübben azon pontok szerint készítendő, melyek egyes nagyobb vidékek közgazdasági s kulturális középpontjai most is. Tessék gúnyolódni a. zöld asztal mellett »Päpa vármegye* fölött, de csak akkor, ha a tek. megyebizottsági tag urak valamelyike be tudja bizonyítani, hogy ez bizarr eszme s a helyett, hogy a közigazgatásnak hasznára volna, kárára lesz. Mert, hogy lesz gúny és kaczaj, Kogy az" a 1'3'0 főnyi többség, mely a yasutügyben leszavazta a 6.0 pápait most is érvényesíteni fogja szavát s esetleg ha szükség lesz arra — a mit különben alig hiszünk — hogy valakit lezúgjanak: torkát is — abban nem kételkedünk. Csak az vigasztal, hogy amint annak idején hiába volt a 130 főnyi többség úgy hiába lesz most is minden zaj Ős lárma, mert áz az eszme, melyet városunk zászlajára irt: a területrendezés szükségességének eszméje, — bár hogy lezúgják is a veszprémi székház nagytermében, előbb-utóbb megfog valúsulni, az állam érdekében meg kell valósulnia. A gyűlés lefolyásáról tudósítani fogjuk olvasóinkat. Széchenyi emlékezete. Ünnepi beszéd: • . Elmondta grőf Széchenyi István születése százados évfordulóián a soproni irodalmi- és művészi kör által rendezett »Szechenyi Uniiep<-en Fenyvessy Ferencz. Azt a nagy egymásutánt, a mibenanemzetek élnek, felosztják az emberek évszázadokra. Numerust egyformán kap mindenik. De a história némelyiket kiválasztja és jelzőt ad neki. Hazánk történetében a XVUI-ik szé-. zadot külön név illeti meg, csakhogy szomorú név: — a tespedós századának neve. Szünetelni látszott minden fejlődés. Az anyagi gyarapodás közepette, melyben Európa többi népei osztoztak, Magyarország megmarad fejletlennek és szegénynek. A nemzet értelme is parlagon, termés nélkül, kedélye emelkedettség nélkül, tettereje ellankadva. Fajunk, az csak — embertömeg, mely nem érez együtt; a magyar állam, az csak — fantázia, az ezredév-szentelte jogot lassankint elsikkasztja a hatalomvágy. És a nemzet?! A nemzet -—nem mozdul. Még csak fel sem jajdul, anyanyelvén panaszkodni is alig tud már. De a nemzet géniusza, amely velünk volt, mikor földet hóditánk és hazát te-' remténk magunknak; — a nemzet, géniusza, mely felettünk őrködött annyi balszerencse ós oly sok viszály között; .— a nemzet géniusza most sem hagyta elveszni á magyart. S mit tett érte ?' Ma száz éve adta e hazának — Széchenyi Istvánt! „Mikor ilyent teremt áz Ég, eredj — mondja — légy Dicsőség!" MidÖn az ifjú Széchenyi az első érr deklődóst érzé keblében megmozdulni az ország közügyei iránt, midőn először adott számot magának a haza állapotáról és egybeveté azt azzal a növekvő j óléttel és dicsőséggel, amelyben Európa más nemzetei éltek: — őt is először az az irtóztató meggyőződés fogta el, hogy az a törzs, melynek ö egy levele, immár korhadt és hogy a nemzetek élete felett uralkodó törvények a magyar fajnak ném jelölnek ki más sorsot, mint hogy az kitöröltessék a nemzetek sorából. Maga is azt hiszi, hogy: „Jobb fel nem ébreszteni sz alvó magyart, hogy ne is érezze a vonaglás fájdalmait, Jhogy ne hordja az elkorcsosodás bűntudatát, hanem csendesen múljék ki, a végperczig nem gyanítva, hogy az ő osztályrésze a szemfedól és a koporsó." Igen! Léte első fázisában a lángész TiiCZA. SZÉCHENYI*}. „Értünk remélt, miattunk megrepedt szív", Dicső honodból nézz le mi reánk! Nemes lelkednek lobogó tüzétől Gyúljon szivünkben honszerelmi láng: Az épületet hadd rakjuk magasra Mélynek alapot vaskarod vete! Szived hő vágya hogy beteljesüljön; Hogy felviruljon Árpád nemzete 1 — Széchenyi! . . néma bánattal kérdjük: Ilikor lesz ember, milyen ő vala? Kinek szava a semmiből teremtett, S sziklát zúzott, mint Orfeusz dala; Óh! gyönge a lanty gyönge elbeszélni' A dicsőültnek annyi érdemét! — Tekints körül a hármas bérez honában, S az ő müvét tekinted szerteszét! A tudományok fényes templomára A magyar szellem büszkén ha mutat, Széchenyit áldja!.. Széchenyi szavára Engedt a daezoa Vaskapu utat! Corvin agg vára a fiatal Pestnek, Szavára nyujta testvéri kezet! Nézd Dana, Tisza rohanó hajóit: Qtt is Széchenyi szelleme vezet! „Lesz a magyar !" ihletett jós ajakkal Igy kiálta, szive legmélyiből; — Mégis hajh! jnidőn fakadott a bimbó B ébredt a nemzet uj életre föl; v A mikor minden virulásról zengett, Feltámadásnak Örömünnepén; *) Felolvastatott a íef r íöÍBkolaJfctt*U íiiLp hó gRn wadwrtt SWchwyi ünnepélyw. Akkor dőlt a sir sötét éjjelébe! . . — Óh, hol sebünkre gyógyító remény? Egybe olvad a borzalom s a hála Szivünk mélyén; szavunk panaszra kél! . . — De nem! . . Nem volt az Széchenyi halála! Átszellemült csak, s istenülve él; Á czenki sírbolt sejtelmes homálya Enyészetet nevére nem takar! E hon határin a mig egy magyar lesz, Élni fog ő — a legnagyobb magyar! Kirándulás a somlói várromba. — Tárczalevél. — - A pápai 7. számú honvédhuszárezred Pápán állomásozó ötödik ós Zala-Egerszegen fekvő hatodik század tisztikarának igen kellemes délutánt, estét ós éjjelt szerzett szeptember hó 19-én az ugyanezen ezrednél jelenleg Önkényt bevonult Gróf Erdődy Sándor „őrmester ur". A szombati gyakorlat után délután 2 órakor három grófi fogat hozta á nevezett tiszteket Somló-Vásárnelyxól, — ahol' már 8 nap óta voltait beszállásolva —, az „őrmester ur u szép nagy kastélyába Somlóvárra, ahonnan bőséges ebéd után a gróf kedves vendégjeivel ugyancsak az Erd'ödy grófok tulajrdonát képező somlói várromba 1 ménl?#ólt A regényes várrom fökapuj'ánWK.'áli'lépésekor három hatalmas mpMirlö^s., üdvözölte a katonai ^endége^t^^^a j szép* várnak- rövid-' 'nfeg^ekin^es^^Ean ktoyalmeaea lehevertek. Htfnárö következett a jókedvnek netovábbja, amint az égnek meredező, szürke falak közt a fekete czigánybanda az ismeretes „Grosswardein" vidám hangjaival éneklésre buzdította a vig társaság néhány tagját. Ugyanekkor kezdett fölemelkedni az ott levő cisterna mélyéből a már előre bebütött „Somlai," a friss „Ágnes" (már t. i. mohai és különféle húsos, meg nem húsos harapni való, amely ételek ós italok egészen táborosan lettek az odarendelt urasági személyzet által fölszolgálva, ami a kedélyes, fesztelen együttlétet csak fokozta. Bögtönzött sikerült hangverseny is volt, mert Csontos Ferencz tartalékos honvódhuszárhadnagy igazán művészileg játszott el néhány gyönyörű nótát, Kovács Kázmér huszárhadnagy pedig igen kedves kupiókkal nevettette meg a jókedvű társaságot. Közbe-közbe pedig egy-egy pillanatra megszakította a szép zenei harmóniát a szűnni nem akaró, dörgő mozsarazás, ami ugy tűnt föl, mint hogyha a várfalak közt táborozó katonák ellenséges támadást várhatnának. Méltó befejezést nyert eme sikerűit ós sokáig emlékezetes kirándulás az által, hogy napnyugatkor á szívélyes házigazda hatalmas fenyöíamáglyát gyújtatott avar udvarán, amely" igazán nappali fényt szórt az' omladozó várfalakra és tűrhetően kellemes melegséget az ott mulató vendégekre" VlflöBar^ fitká'n lálshktő regényes kép vált az": memlék he^ysziklán'álfő fofjiímfs vÁixomffi sz'óp* lb vág korr v a!emle'k^z^to.te^a r e!ßnes *niglyS"(Ü'e liüdíé^éif-té^íj^^ lovagkori 'hó>ökáeAífó.]^^* M ** sas ág ^41Í«tai'á Midőn azután ugy 9 óra tájban a7 már fölkelt nagyképű hold koma barátságosan és kíváncsian bekacsintott a falak közé, a vig társaság ezigánybanda kíséretében lemászott a göröngyös utakon a hold fényes vódszárnyái alatt a hegylábához, ahonnan azután kényelmes kocsik vitték az urakat ós czigányokat a fiatal Gróf somlóvári kastélyába, melynek szép „télikert"-j ében még éj fél utánig folyt a magyaros czigánymulatság. L*í-> Jüf Apróságok a régi időkből. — Közli: L. — Hogyan gondolkodtak és irtok a nőkről ez előtt 64 évvel. Az 1828-ik évi nemzeti Kalendáriomban a következőket olvashatni: Áz asszonyi szépségnek háromszor nyolcz bélyegei: Hogy egy asszony tökéletes szépséggel birj oh, megkívántatik, hogy három fehér szépsége, úgymint: bőre, foga s keze fehér, — három fekete, u. m: szeme, szemöldöke és szempillája fekete, — három piros.: ajaka, ortzája és körme piros, Három hosszú: haja, ujjái és teste szabása Éósszu;— 'Eálcbm rovldi fogai, fülei, rábai, rövidéit'';—hardm domború: homloka, sz'e1 moläö'ke köze ós" melle'domború; — háirr^in^4^nlánk*:: növése, keze ós lába nyu; lán^k,— v Hárbm' vékony, ujjai, hajszála, L«j*^g&^v&könytk legyenek. -K^rWSs:úUm.' — Az r230-ik észtenEgy 64 éves epigram — mely azonban ma is beválik itt ott: Az öreg Orzsihez. Ép fogad egy maradott, melylyel hust őrleni szoktál,! — Tegnap ez is kiesett — nincs mivel— Orzse harapj, ~ Ám nyelved noha mindig lóg, nem esik ki — örülhetsz, Nincs mivel Örzse harapj, van de mivel marakodj. Honnét származott a „Börze" elnevezés? Brügge (Helgiöm) városában hajdan virágzott a kereskedés, s a kalmárok egy Börzén nevű gazdag kalmárnak háza előtt levő piaezon szoktak össze gyülekezni. Borzén, vagy Börzén flamand nyelven „pénzes erszényt" jelent. Börzén háza igen alkalmatos helyen feküdt, s czimere is három kőbe vágott erszényt mutatott, Valahányszor a kalmárok adás vevés végett oda mentek, azt szokták mondani, a „Bőrzen vagy erszény piaezra megyünk" — később hanyatlani kezdvén a kereskedés Brüggében — Amsterdam lett a nagy kereskedés fö helye, s ott a tanács a kalmárok összegyülekezésére egy szép házat építtetett, Brügge példájaként annak Börze nevet adott. Később Amsterdam példáját más városok is követték — s mindenütt Börzének nevezték el az oly kalmár házakat, a hol a kereskedők állam papírosok ^adásvétele, pénz váltás ós egyéb ily üzletek kötése czéljából összegyülekeznek. — Hazankbwi^a 1 Pesti Kalmárok társasága" épi'fetett e ezélra 1827. évben -egy házat a M.rDoro£fcy,a utczában. m
