Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-08-16
XVIII. évfolyam. Megjelenik m i n d e ii v a s á r 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre kuruiikűit rendki\ üli számolc is adatnak ki. B érmen tétlen levelek. csak ismert kezektől fogadtatnak el. —. Kéziratok nem adatnak vissza. Afapnak szánt közlemények a lap 'V # ' 3ze? k:- hivatalába küldendők. ^ ; \^ i Előfizetési díjafe. ^ Egy évre 6 írt - évre 3 fi-t, Kegyed évre 1 frt 50 kra^jjár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. nyilttérben 30 kr. A díj e 1 ő r e fizetendő, Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiad« hivatalába (Goldberg Gyula rr^ ^ papirkereskedése, főtér) küldendők. >^ i*apa város hatóságának és í öhh pápai, s p á p a - vi d ék i egyesül e In ek m eg vál asztott k flz-1 ön ve. Földmives iskolánk. A pápai földmives iskoláról azt hozta e lapok legközelebbi száma, hogy felállítása ténynyé vált. Ez igaz is, mert a földmivelési minisztérium szaktauácsosa városunk országos képviselőjének kíséretében a helyszíni szemlét és az építkezésekre a, megbízást a közel mult napokban teljesítette is. Váljon hogyan is állunk az ügyben? Mi a tervezett iskola ügy története? Mi annak a múltja, jelene, mi lehet a jövő ezélja és eredménye? Mondjuk meg, mivel sokan talán már el is feledték, meg is unták, sokan pedig nem is tudták, nem is akarták tudni, közönynyel' vették. Bármely ügyet és tervet buzgóság és hivatással akarhat valaki, mindig akad ugyancsak kitartással ellenzője is. Áz igaz, hogy a hol élet és küzdelem van, ott nem is lehet ez máskép, ellentéteknek kell lenni, de annak túlságba még sem szabad meuni annyira, hogy utóbb határozatlan ingatag élete ós törekvései legyenek egy városnak. Ha vasutat akarunk, az nem kell az egyik elemnek; ha artézi kutat, a iná i'aiak; ha kövezetet, a harmadiknak ós igy tovább. Ha pedig mindnyájan akarunk is valamit pápaiak, fölöttünk ott vau a vármegyei hatalom ós az államkormány, ezer nehézség, akadály és követeléssel. És igy könnyű volt megtörténni annak, hogy a földmives iskola bár 10 évvel ezelőtt Pápa közelébe Siraaíiázára terveztetett, bár a földmivelési miniszter ur elődje annak Pápán felállítását határozottan biztosította is, a mostani miniszter ur majdnem hogy viszavonta és megtagadta a pápai földmives iskola felállítását. Tudni való dolog, hogy a midőn városunk képviselő testülete határozataival és felterjesztéseivel a földmives iskolának Pápán felállítását kérelmezte, Veszprém és vidéke egyátalán nem akarta azt és éppen azért, hogy a földmives iskola Pápán legyen közönynyel vette a megyei földmives iskola felállítását azon időpont óta, hogy azt Pápa akarja. A megyei közönyhöz azután hozzájárultak városunk egyes polgárainak, olyan hívatlan magán nyilatkozatai, megyénél, kormánynál, hogy mit ér nekünk a földmives iskoláig.,, csekély. ért.ik^ifoitakép ez nem is kell nekünk, hanem inkább kapjunk helyette más valamit, a mi sokkal többet ér, nagyobbat. Ez a szellem, ez a fontoskodó és akadékoskodó politika az, a mely képes volt eddig is már kitudja mennyi jó ügyet elhalasztatni vagy végkép megsemmisíttetni. Városunk képviselő testülete a midőn a íöldmives iskolára az anyagi áldozatot adó határozatot meghozta, s a midőn a földmives iskolát képviselő testületi határozattal ünnepélyesen kérte, az ellen nem lett volna szabad soha senkinek kéz alatt, utou-utfólen közönyt vagy ellenszenvet és kicsiny lést nyilvánítani, mert akkor soha nem győzhetünk még oly fontos ügyben sem, melyek nem >csekélyek« hanem »nagyok« és a városnak sziv dobbanásait képezik, ha bár az életérdekek és hivatások városunk polgárai, közül egyeseket talán más irányban lekötnek is. Városunk képviselője és a kiküldött miniszteri tanácsos ur szóbeli nyilatkozataiból el. kell hinnünk tehát, hogy a földmives iskola végre valahára föl fog állíttatni. De óhajtjuk, hogy az.mielőbbi ténynyé is váljék, miniszteri határozattal, a miként kell, biztosíttassák. Ne legyen az, Örökös függő kérdés és ígéret. És azoknak, a kik közelben és távolban, fönt ós alant, azt kívánták tudni, vagy nem akarják belátni, hogy miféle nagy czólt és eredményt érhetünk el a földmives iskola felállításánál, megnyugtatásul azt felelhetjük: hogy valamely szakiskola áldó hatással.van általában egy város és vidéke szellemi életére ismeretek megszerezhetése tekintetében, ezen felül pedig vegyük figyejembe, hogy városunk és vidéke ez idő szerint úgyszólván miudeu gazdasági egyesületi és testületi élet nélkül van, a vármegyei összpontosító gazdasági egyesület hatása alatt teljesen megszűnt ^yj életre sem igen juthatott *a pápa-vidéki gazdakör működése, önálló alapszabálya nem engedtetett meg, azt sem tudhatjuk hol feneklett meg felterjesztett alapszabályunk, az egyenkénti és egyénenkénti kitűnő és sok jó gazda Pápa és vidékén tétlenségre van kárhoztatva, soha, nincs és nem lehet Pápán egy gazdasági szakgyülés, verseny vagy kiállítás, holott az önálló gazdakörrel biró Devecser és a megyei hatalmat biró Veszprémben számtalanszor van, a gazdasági élet fejlődésére és haladására pedig az egyesületi életnek, verseny és kiállításoknak, nagyhatása van, — hogy tehát egy Pápán létező földmives iskola a gazdasági egyesületi élet terén élénkséget, egyleti életet, versenyeket és kiállításokat teremthetne: azt hiszem mindenki által belátható! A földmives iskola továbbá nemcsak a gazdasági élet működésére fog iránytadóUg hatni és nemcsak azokat részeltetni az újabb fejlődés vívmányaiban, kik tényleges növendékei lesznek ez iskolának, hanem mint mintagazdaság szemléltető oktatója lesz a felnőtteknek is, és új termelési módok és termékek meghonosítása által új ipar és kereskedelmi foglalkozást, forgalmat és új keresetforrást teremthet, melynek áldásai nemcsak nemzetgazdakati szempontból mérlegelendők, de városunk és vidéke lakossága érdekében eléggé nem is méltáuyoihatók! 1*. = Pápa város konverziója a megyén. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága Véghely Dezső m. alispán elnöklete alatt 1891. évi aug. hó 14-én rendkívüli köz| gyűlést tartott, melynek egyedüli tárgyát Pápa város adósságának konvertálása képezte. Pápa város képviselőtestülete az 1121—90. sz. a. kelt vármegyei közgyűlési határozatra való hivatkozás mellett megerősítés végett bemutatta. 84—91. sz. a. hozott azon határozatát, a melylyel kimondotta hogy a városnak a város kezelése alatt álló alapítványokkal szemben fönálló 79765 frtnyi 6°[ 0 tartozását visszafizeti s e czélból a pápai takarékpénztárnál 5'8") 0-al 50 év alatt való törlesztésre 80.000 frt kölcsönt v ( esz fel s egyszersmind bemutatta a pápai kir. közjegyző előtt 80-000 frt kölcsönről kiállított adóslevelet is. E fölterjesztésre hozott határozat következőleg hangzik: Miután Pápa város adósságainak konverzióját a vármegye közönsége 1121 (90. sz. a. kelt határozatával nemcsak helyeselte, hanem azon várakozásának is kifejezést adott, hogy olcsóbb törlésztéses kölcsönné való átalakítás egy év leforgása alatt megtörténjék, — miután a tervezett átalakítás a városra nézve határozottan előnyös, mert mig eddig 79765 frtnyi adóssága után 6"| 0-al évenként 4785 frt 90 kr kamatot fizetett, addig fölveendő 80.000 frtos kölcsöne után évi terhe csak 4640 frt lesz és 50 év múlva az adósság egészen törlesztve leend; s miután a város képviselőtestületének 84[91. sz. a. kelt határozata a törvényes alaki kellékek megtartása mellett jött létre s az ellen fölebbezés nem adatott be: a vármegye közönsége r. t. Pápa város képviselőtestületének 84|9J.sz. a kelt határozatát és a pápai t.-pénztár javára a pápai kir..közjegyző előtt 1891. július hó I l-én kiállított 80,000 frt kölcsöntőkéről szóló adóslevelet jóváhagyja annak kijelentésével, hogy előírja a- vármegye közönsége, mikép ezen jogügylet lebonyolítását a város annak idején jelentse he, és hogy a tényleges adósságát fölülmúló 235 frt különbözetet házi pénztári számadásában számolja el. Miről Pápa város polgármestere a záradékolt adóslevél kiadása mellett és a vármegyei számvevőség értesítettéinek. - Katonai lóvásár. £~foldmivelésügyi m. kir. ministerium a csász. és kir. közös hadügyministerium hozzájárulásával közhirré teszi, miszerint a hadsereg lószükségletónek fedezése végett a vármegye területén Pápán, folyó évi September hó 23-án katonai lóvásár fog tartatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött katonai bizottság fog megjelenni, mely az elővezetett lovak közül meg fogja vásárolni mindazokat melyek katonai czélokra alkalmasaknak és arra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Miután a főczélaz. hogy a hadsereg részére minden közvetítés nélkül egyenesen a tenyésztőktől vétessenek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetnek a tenyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai czélokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék, miután mindenesetre jobb árakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az esetben, ha lovaikat közvetítők utján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden .szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást ígérő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4. egész 7 éves és legalább 158 centiméter magas ló. TÁRCZA. HOLLAND KÖLTŐKBŐL. -MOSOLYGÁS, — P. A. de Génestet. — Azt hiszed, bogy a lélek kínja Leghangosabban ott beszél, Hol magát könyekben kisírja S szívszaggató dalokra kél? Oh, van kaczaj, csintalan, kedves, Van mosoly, jóságos, szelid, — Es mégis oly bubánatteljes, Hogy a sóhaj mellette — víg! G-YEEMEKJÁTÉK. — Helene Sivarth. — Vidáman játszó gyermekek; — az egyik Vigyázva épít kártyavárakat, Miket a szél nagy gyorsan összedönt; A másik addig, — lenhaju fiúcska — Papir hajót bocsátgat a patakra, S a kis leányka, szalmaszálon fnva Szappanhabot ereszt a légbe föl, S bámulva nézi tarka színeit, Mig a golyó csak szét nem pattaník. A rózsató'n haldoklón hajtja le Fejecskéjét a halvány rózsa és Hallatja egyre hervadt szirmait. Ingó platán nyújt a dalos madárnak Nyugvó helyet, egy perezre csak — s tovább Röpül megint a légnek vándora. Szárnyas Jelhők suhannak át az égen; » Párol bokorról szellő ingatása Sárgult levél-esőt zilál a földre, S feldönti a fíu'papir hajóját, Mely ,a patak yizén úszott alá. * * » Korhadt padocskán, sárguló galyak közt Ül — kéz a kézben — két ífju szerelmes. És álmodik — végetlen szerelemről S üdvről, !mit aemini nem rabolhat eh EMLÉKEZÉS. — J. J. L. ten Ka te. — Lelkünknek is van félhomálya, Ha már a sok csillag kihal, Nem hevít a remény sugara Es elnémult a' régi dal. S ím, lelkűnkön egy hang suhant át, Mely a multakra visszahív: Megrezdül minden hur, s a sziv Folytatja megszakasztott álmát. Ginlat §íz>a. Mese az óráról. Irta: SZEGLETHY GYÖRGY. Meghalt az öreg biró, s fiára szállt a hivatal. Az új birót aféle mindenhez értő ezermesternek tartották a faluban, mert hogy kovács-legény korában nagy világot látott, sok földet bejárt valaha. De tudott ís ám mesélgetni téli estéken olyan czifra históriákat a külső országokról, hogy jámbor hallgatóságának a szája is tátva maradt a buzgó hallgatásban. Nyakas, kevély, heves véralkatú ember volt Ő kelnie. A „módira" is sokat adott. Volt egy olyan zsebórája, a mit a fülénél fogva kellett felhnzni és sok ideig az egész község csodájára járt a divatos, ragyogó új ezüst szerszámnak. Erre volt legbüszkébb a bíró s alkalom adtán szívesen elmagyarázgatta a drága jószág szerkezetét a kíváncsi népeknek. Érről az óráról fordult aztán a szó egyszer a falu órájára, mely a toronyban két hatalmas mutatóval méregette az idő gyors rohanását^ Valaha ütött i s. —• Emlékszünk rá, — igy beszélték az öregek, — mikor reggelenkiut a nagy kalapács csörömpölve csapott az öregharang peremére négyszer eg3nnásután, s az öblös hang végig zúgott (völgyön hegyen, benyomult kunyhóba, kőházba a zárt ajtón át, beletalált a gazda füleibe még a takaró alatt ;is, s asszonynak, gyermeknek eszébe juttatta a hajnali imádságot. Este meg hiába igazította vissza a ravasz korcsmáros a kakukkos óráját, hogy letagadjon valamit az idő járásából: a toronyóra megszólalt, a gazdák kikörpentettók boraikat, s csöndesen hazaballagtak éjjeli nyugalomra. Hát még az iskolában, itt volt ám kedves az óraütés süvültö, zúgó hangja, mikor úgy délután negyedszer tódult be a nyitott ablakokon ... Egyszer aztán — a manó tudja: miért, hogyan? — csak elállt a szava az ördöngös masinájának; a kalapács megállott mereven, nem zuhant le többé a harang peremére, s azóta minden csak úgy gondolom-formán megy a faluban. A delet a gyomorkorgás, az éjszakát a göncölszekere után mérik azóta, s tanító, pásztor, korábban, a korcsmáros, meg későbben ereszti haza az őrizni valót. Az öreg órának [pedig látszólag épen semmi baja sincs. Nincs eltörve semmije, igy erősítgeti a bíró uram is, már'pedig az csak ért az ilyen jószághoz. A kerekei szabályosan mozognak, nagy" bolond sótálója komolyan száll ide-oda a magasban, a kis ós nagy mutatók csak úgy, mint azelőtt, pontosan teljesitik a körjáratot a „cifferblatton".- • Csak a nagy fekete kalapács függ mozdulatlanul, fenyegetően a harang pereme fölött, de le nem sújt soha. Pedig a vén harangozó állandóan olyan nagy kegyelettel, szeretettel, gyöngéden gondozta^ dédelgette a vón^haainát, mint egykoron. Felhúzta rendes időben, megtörülgette, gyakran, s megkenegette néha-néha egy csepp kis olajjal. Vígan is kattog, bérreg, mozog minden darabja, csakhogy nem üt, nem üt! . . . miért nem üt az az istenadta óra?! . . . — A harangozó hibája. Gazdálkodik az olajjal, nem pontos a felhúzásban, gyakrabban bolygatja, mint kellene, — igy rebesgették az elégületlen népek. Hát mit tettek erre a szóra? Elcsapták a harangozót. (Vénségére ez a szégyen! . . .) Csakhogy ezzel nemcsak hogy nem segítettek a bajon, de még növeltek, .mert az óra azéi*t nem ütött, de sőt most már egészen meg is állott. Nem volt a^ki felhúzza. Böstelte bíró uram a dolgot nagyon. A nép kezdte őt is okozni. Hát hogyne? Bűnbak csak kell? . . . Aztán kétségbe vonták a, nagy tudományát is. Segítsen hát a bajon, ha' olyan tudományos ember! ... Egyszer aztán csak fogta magát a bíró, egy szép napon felkúszott a toronyba s vitt magával sok-sok olajat, meg egy meny kő nagy kalapácsot. — Majd hát hogy most megmutatja, hogy mit tud ö! . . , Volt is ott csődület! A régi bizalom egyszerre fölébredt az emberekben, s nagy áhítattal várták, lestek alulról, hogy mikor -szólal meg a kalapácsütés kedves hangja. Dél lett, este lett, mire lekerült a magasból a biró. . '•' — Már megtaláltam, mi a hiba, — ennyit felelt csak a' sok kérdezésre, de olyan kedvetlenül mondta, mintha nem volna, igáz, 4 a mit állít. 1 Alig "htfgy pitymallott másnap,' már meg fent ült a torony gerendázatán, mint Up«nl.mal SaB émto^Uv mMlélclot van csatolva. tj'uk az ágason, s fént maradt megint késő estig. Szegény felesége, gyerekei sirtakríttak, hogy még, valami baj éri az apjukomat odafönn a szörnyű nagy magasságban. A népek meg titokban nevetgélni kezdtek, csúfondáros szót kezdtek reá, s most már egészen oda volt a nagy bölcsesség hire| tekintélye. Az pedig odafönt egyre olajozott, izzadt, s döngette, srófolta, taszigálta &z óra makacs gépezetét. Utoljára elkeseredett, kapta magát és szétszedte az egész masinát— s akkor aztán ráakadt a bibére. Egy nyomorult szalmaszál akadt faz egyik kerék fogai közé, az állította meg az egész bolond nagy gépezetet. Nagy volt a biró diadala! Ki is hirdette nyomban azt onnét felülről a toronyablakból ünnepélyesen, s keletkezett erre nagy öröm az egész faluban. Már most még csak összerakja ezt a sók szerteszét heverő srófot, lánczot, kerekeket, aztán ... De mi ez!, . . Munkája sehogy sem akar sikerülni. Csupa össze nem illő darabok akadnak a kezébe. Pedig a szótszedés roppant könnyen ment... Lázas hévvel dolgozik, összerak s újra szétszed, srófol, kalapál, — mind hiába, nem megy semmire! . Végre elkeseredik. Vad harag futja el a máját, elvadult" indulat kavargatja az agyvelejét, s úgy érzi, mintha az ördög szállt volna bele izmaiba. Azt a nehéz pörölyt két kézre kapja, egyet üt az előtte heverő masina-részekre, mélyek a csapás alatt szerte porlanak, szétmállanak. Aztán rázúdítja a pörölyt teljes erővel a harang peremére: — Bim .... bam... . bum ... Összeszalad a falu népe i 33
