Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-07-26

XVIII .évfolyam. ­K Megjelenik minden v a & si r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre líoiuiikiut rend ki viili számok is adatnak ki. 30. szám. Pápa, 1891. július 26. * Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 Icrajczár. Egy szám ára 15 kr. Bérmentetlcri levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap v azerk. hivatalába küldendők. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kn uyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő, B.élyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula Pápa város hatóságának és több pápai, s p apa-vidéki egy esü letnekfi) elválasztott közlönye. Dr. Sárkány Miklós 1S03—1891. A jótékonyságáról megyeszerte is­mert Sárkány Miklós bahonybóli apát folyó évi július hó 20-án életének 90-ik évében jobb létre szenderült. Eseményekben gazdag tevékeny élet zárult be halálával. Az apáti székbe még fiatal korában jutott. Tagja lévén Vesz­préíiunegye törvényhatósági bizottságá­nak, a megye gyűlésein, hatalmas, mond­hatni imponáló tevékenységet fejtett ki. Ennek lehet tulaj donitarii, hogy a nagy tudományú, s hatalmas ékesszólással ren­delkező kiváló férfiú, mint a zirczi ke­TÍIM követe, helyet foglalt már az 1848-ki pozsonyi országgyűlésen, a hol már első nagyszabású beszédével, melyet Kossuth Lajos felhívására rögtönzött oly feltű­nést és hatást keltett, hogy maga Kos­suth Lajos.nagy hazánkfia mély tiszte­lettel viseltetett iránta. A Bach korszakban csendes vissza­vouultságban élt ott, a hol. a vadregé­nyes Gerencze völgy kanyarog, mely ma­gába zárja Bakonybélt a benedekrendi íiókapátságok egyik székhelyét. Kitűnő gazda is volt. Az apátsági birtokot gazdasági tekintetben magas színvonalra emelte, melynek jövedelmei­ből kulturális célokra szépen áldozott. Bakonybélben és Kajáron, a nép­nevelés előmozdítására szép iskolaháza-, kat emeltetett s az utóbbi helyen még kísdcdóyót is létesített, ellátva azt föld­ben alapvagyonnal elannyira, hogy az intézet fennállása biztosítva van a késő utókor számára is. A szent Bsnedekrendnek ő volt a legidősebb tagja. Az öregség csak tavaly törte meg, öt végképen, — mely halálá­val végződött. Gyászt öltött a Bakony egy hő fiá­ért. Siratják is őt a- szegények, a kiket segélyezni utolsó perczéig nem szűnt meg. Legyen áldott emlékezete. A benczésrend következő gyászje­lentést adta ki: A pannonhalmi Szt.-Benedek-rend bakonybéli társházának tagjai szomoro­dott szívvel jelentik szeretett apátjuk- és reudtársuknak nagyságos ós főtisztelendő dr. Sárkány Miklós urnák aranymisós áldozár-, Sz. Móricz és vértanú társairól nevezett bakonybéli 'apát-, a Ferencz­József-rend lovagjának, bekebelezett hit­tudornak, a veszprémi püspökség és a pannonhalmi főapátság szentszéki taná­fisosának, apátságának 46-ik, életének 90-ik évében, a végszentségek ájtatos felvétele után f. hó 20-án éji 1 órakor, agyvérömleny következtében történt gyá­szos kimúltát. Hűlt tetemei f. hó 22-én délelőtt 9 órakor engesztelő szentmise megtartásával a bakonybéli köztemető­ben fognak eltakarittatni. Kelt Bakony­bélben, 1891. július 20. Az örök vilá­gosság fényeskedjék néki! * * * A boldogult régi kedvencz alakja volt a vármegyei életnek. Mig egészsé­gesebb volt, nem volt megyegyülés, mely­ben részt ne vett volna, sőt az apróbb bizottságokban is élénk szerepet játszott. Lassan járó szép négyesét már jól is­merték a — veszprémiek. Halála előtt egy napon — mint győri levelezőnk irja — négyszer is megütötte a szél. Szegény az utolsó napokban nem érezte egyik kezét, s a mint szolgájának megparancsolta, hogy kezét, mely elaléltan lecsüngött ágyáról, tenné fel, s mikor ezt szolgája meg is tette, a haldokló boszúsan kapott másik kezével az alélt kézhez és dühö­sen rivalt rá szolgájára, hogy ez nem az ő keze. Vigye el onnét! Halála előtt a 90 éves agg folyton édes apjáról és any­járól fantasiált. Szép időt ért meg, szép emléket hágy maga után. A Pápa-csornai vasút. Julius 22-én vette kezdetét váro­sunkban a Pápa-csornai vasút közigaz­gatási bejárása. Ilyen commissiót még nem láttak városunk ódon falai. Gyön­gyösy ministeri tanácsos elnöklete alatt képviselve voltak: a közlekedési-és föld ­mivelési— valamint a közös hadügymi­nisterium. Itt voltak a magyar királyi állmvasutak és a Győr-Sopron-Ebenftirti vasút képviselői. Itt láttuk Veszprém-, Vas- és Somogytnegyék küldötteit. Jelen TÁBCZA. ÄZ Ő KÖHYYÉBK •.. Kis kertedben ültél, virágos fák árnyán. Illattétel' ült a lenge szellők szárnyán, Madárdal csattogott. Felhőtlen volt az ég s alkonypirban égve, Rózsát hintett a nap arczod szépségére Aztán lenyugodott. Virágos fa lombja beszédes ajakkal Föléd hajol szépen s szép szókkal vigasztal, V Föléd hajol szépen kis madár az ágon Neked dalol s édes dalával azt zengi: flTenálad boldogabb nem lesz soha senki, Ezen a világon!" Es a lenge szellő lágyan átölelve, Mintha csak egyedül tégedet szeretne, Arczod körüllengi, 0 is azt susogja, legesleghőbb vágyad jvEzen a világon boldogabb tenálad Nem lesz soha senki." Szavukat megérti az egész természet, Fü. fa, virág, madár imát küld teérted 4 magas* Egekhez, Es te íme hallasz mennybeli hangokat: gEzen a vilápon tenálad boldogabb Soha senki sem lesz." • •. Ezt álmodtam, szép leány. És most azt [kívánom Teljesüljön ez a gyönyörű szép álom. Legesleghőbb vágyad. Lehet az én sorsom bánnilyen mostoha, riOsak senki se légyen e világon solia Boldogabb tenálad." A titok. (Családi kép.) Három éve annak, hogy Dereskey László nőül vette a világszép Karagyay Ilonát s az a hároméves menyecske ma is olyan ártatlan kedélyű, olyan folyto­nos jó kedvű, mintha csak az a pajkos 17 éves leányzó volna, a kinek élete ab­ból állott: hogy udvaroltatott magának. Olyan igazi, megenni való menyecske! Sudár, miut egy fenyő! Pajzán mint a mókus! Egészségtől duzzadó arczát kék szempár és vörös ajkpár díszíti; arczéle olyan, a milyenre azt szokták mondani pikáns, ós magas homloka felett minden czakkerlije haptákba áll. Szerette is a férjei Nagy elegáns lakást laktak! Persze kettöjöknek nagy, üres, csön­des volt, hiányzott oda valami, a mi sí­rásával megtöltöfce volna, lakályossá tette volna a termeket. Madár czicza, oleb bez­zeg élénkítette a lakást, de mennyivel kedvesebben cseng csöndes éjszakában az a rikácsoló sírás, mint a kanári madár­nak fütyölése? S a fiatal asszony élte világát. Pá­holyt tartott, a hová egy felvonásra né­zett be, hogy utána az „Angol királynő"­ben hallgassa elandalogva a zenét; foga­tot tartott, a melyből hosszú nyelvű lörg­nettel nézte végig a világot. Nem hagyott ki a világért egy versenyt, egy bált, egy hangversenyt. Mit is tehetne jobbat?' Férje gazdag, ö szép! Nincs otthon dolga,, nincs a mi haza kösse, a-mig férje a, kaszáiéban vagy birtokon van. Unat* kozott, unalmas volt az élet, beleunt' » voltak a Rába szabályozó társulat mér­nökei és az érdekelt községek birái ós tanácsosai, valamint a közeli nagybirto­kosok vagy személyesen, vagy azok hi­vatalnokai. Természetes, hogy az enged­ményesek is eljöttek a tárgyalásra, ott láttuk dr. Fenyvessy Ferencz képviselő urat, ki városunk ügyeit igazán szivén hordja és ki ezt nem csak szóval, ha­nem mint itt is tapasztaljuk —- tettel is bizonyítja; itt volt dr. Piufcsics ur, ki a vasútépítés terén hazánkban az első sor­ban áll; itt volt. dr. Réthei Ferencz ur, ki a Pápa-Csornai vasútra kérte az elő­munkálati engedélyt ós a városi képvi­selők közül is sokan voltak a városháza termében. Örömmel üdvözöljük az első lépést, mely a Pápa-Csornai vasút megvalósítá­sára vezet, valamint mind azon férfiakat, kik ezen tervezet létesítésén fáradoznak és e ezélra időt és tetemes pénzt áldoznak. Már több izbeu fejtettük ki e lapok ha­sábjain, hogy főkép a vasúti téren el­követett hibáink és mulasztásaink okoz­ták e város sülyedését, néptelenségót és elszegényedését. Tótlenül néztük,. miut épül vidékünkön egyik vasat a másik után, mely miud elkerüli városunkat és melyek mindegyike egy-egy vidéket vont el piaczunkról. Intéző hatóságunknál a »Nem báuomság« oly nagy, hogy szinte kiirthatatlan. Legfontosabb városi ügyüuk ily állása mellett a Pápa-Csornai vasat közigazgatási bejárását mint egy jobb jövő hajnalát köszöntjük. • De nem szabad nekünk Pápaiaknak most már • illúziókban ringatóznunk. Az első lépés már megtörtént ugyan, de ez korántsem biztosítja még a vasutat. A közigazgatási bejárástól még jó hosz­szu ilt vezet a vasút tényleges megnyi­tásáig. Ezen az uton még sok akadály merülhet fel, melyek közül mindegyik képes az általunk annyira óhajtott vasút kiépítését meghiúsítani. A" legfontosabb ós lekényesebb stádium a vasút financziro­zása. Minél nagyobb áldozatkészség mu­tatkozott az érdekelt lakosság részéről, minél nagyobb összeget irt alá a lakos­ság törzsrészvényekben, annál könnyeb­ben lehet találni egy bankot, egy igen gazdag épitési vállalkozót, vagy ,pénz­consortiumot, mely kész pénzét prioritási kötvényekbe fektetni a vasht kiépítése czeljából és annál jobb,vfmagasabb cur­sust lehet elérni. £ Az engedményesekjnár ; tetenie's pénzt költöttek a Pápa-Csorjpi vasútra! Tették azt azou reményben? 4 'azon hitben, sőt meggyőződósben, hogy jó . sikert igérő vállalatba fektették pénzüket. Ha egy a vasútépítés terén oly sokat tapasztalt szakember mint Dr. Piufcsics, a mi vas­utunkba fekteti pénzét, ha egy oly nagy tekintélynek örvendő és oly kitűnő ál­lásban leyő nemzetgazdász mint az első magyar általános biztosító társaság ve­zérigazgatója Ormódy fedezi az előmun­kálatokra szükséges költségeket, akkor ránk pápai lakosokra nézve ez elegendő ösztön lehet és kell is, hogy az legyen, hogy mint magán emberek is tömegesen vegyünk részt a törzsrészvények jegyzé­sében. Hisszük, hogy senki sem fogja megbánni, ki pénzét ezen részvényekbe fogja fektetni, mert áldott és gazdag­vidék az, melyet a Pápa-Csornai vasút fog átszelni, és biztosan lehet számítani nagy átmeneti forgalomra, különösen Pozsonyból ós azon túl, valamint visz­szafelé. Igy bizton állíthatjuk, hogy az aláírandó törzsrészvények megfogják hozni a kellő kamatot. Csak emlékezzünk azon időre, mi­dőn a Pápa-Sűinegh-Kesztkely-Sz.-Györ­gyí vasút előmunkálataira, a pápaiak több ezer -forintot fizettek teljes haszta­lan, mert oly kezeli vezették ezen vasúti tervezetet, * melyek hozzá nem értettek és igy pénzünk elveszett és városunk mér­hetién kárt szenvedett. A Pápa-Csornai vasút engedményesei egy krajezárt sem kértek senkitől előmunkálati költségekre, ők fedezték azt saját zsebjükből. Ily ki­váló emberekről sehogy sem lehet fel­tenni, hogy ők haszontalan, kilátás nél­küli vállalatra fecsérlik el pénzüket ós ez" egy hatalmas indokkal több, hogy bátran ós szívesen vegyünk részt a törzs­részvények vásárlásában. írjunk alá any­nyi részvényt, hogy a Pápa-Csornai vasút legyen Pápai vasút. Városunk mindegyik lakosa érzi, hogy csak egy, városunkból kiágazó vas­úthálózat képes a múltban elkövetett mulasztásainkat ismét helyrepótolni, hogy csak vasúthálózat képes városunkat foly­tonos sulyedéséből, elnóptelenitósétől és az ezekkel járó elszegényedéstől meg­menteni, azért résen legyünk. Ha most sem sikerül a Csornai vasutat kiépíteni, aligha lát városunk egy ríj közigazgatási bejárási commissiót. Ha pedig ldvisszük azt, hogy városunkat vasúti csomóponttá emeljük, akkor bizhatunk abban, hogy nem sok idő múlva kiépül a városunkra nézve oly igen nagyfontosságú Pápa­Ukki és a Pápa-Kisbér-Bánhidai vasút. Azért a most teendő első lépésnél le­gyünk kitartók és áldozatkészek. Végre Mint ha égy rég várfc jobb jövő haj­nalát látnánk derengeni. A Pápa-csornai vasút ügye most már a iegteljesebbb ko­moly stádiumba lépett. Minden reclám nélkül, nagyhangú frázisokat mellőzve egyszerre arra a tényre ébredtünk, hogy egy fontos érdekű vasút ügyben Pápán kezd­ték meg a hivatalos közigazgatási bejá­rást a ministeriumok küldöttei és az ösz­szes érdekeltek képviselői jelenlétében. Nem czélunk e sorokban a Pápa­Csornai vasútnak városunkra és vidékére rendkívül fontossággal biró előnyeit fej­tegetni. Azon egyhangú szavazás mely­nek ugy a megyében, mint a városházán tanúi voltunk, felment bennünket az in­doklástól ! Mi csak örömünknek adunk itt kifejezést a felett, hogy e vasúti kezde­ményezés végre valahára talán sikerre fog vezetni. A sikert az előző lépések helyessége hozza magával. Ily helyes eljárás volt azoktól, a kik e vasút létesítését kezde­ményezték, az, hogy nem tettek ugy, mint a Pápa-Keszthelyi szerencsétlen vé­get ért vasútnak tervezői. Emlékezünk még jól, hogy a Pápa-Keszthelyi vasút­nál egyenesen elriasztották azr embereket. Mindjárt eleinte megfogtak mindenkit, hogy irjon alá az úgynevezett előmunká­lati kiadásokra. S ugy emlékszünk maga Pápa városa 8, mondd nyolez ezer frtot irt alá a soha vissza nem térülő kiadá­sokra; pár ezresébe került a keszthelyi szerencsétlen vállalkozás Esterházy Mó­ricz grófnak és meg annyi százasaiba az egyeseknek. Mind ez aztán — kidobott pénz volt. A Pápa-Csornai vasútnál a közön­ségre, a megyére,' a városra, nem appell alt A szép, a folyton mulató Dereskey Lászlónó! — Az lehetetlen! — monda egy Íz­ben férje. — Te Ilonkám, ma nem jön­nél a nemzeti színházba? — Nem megyek! — De édesem hiszen premiere van! — Még sem megyek. S a nagy szinházkedvelönö — cso­dálatos dolog — azóta nem járt színházba. — Ilonkám — monda máskor László — hová gondolsz, ma nem menni a ló­versenyre! A magyar Derbihez? — Nem megyek, Laczim! S elmúlt a versenyek hét napja a nélkül, hogy Ilona csak egyiken is kint lett volna! S jött a iarsang. — Édesem készülsz már a jogász bálba ? — Nem biz ón! — Hiszen mához egy hétre lesz! — Én nem megyek! S elmúlt a farsang, lezajlott a sok bál, Ilonka a szenvedélyes tánezosnö egyi­ken sem volt. Férje nem tudta hová legyen bámu­latában. Mi történt ezzel az asszonnyal? Vénül már? Lemond az életéről? Meg­unta ? S ehhez járult az is, hogy férje kez­dett bizalmatlankodni. Egy idő óta neje viseletében s modorában valami titokza­tost, valami rejtelmest, valami elrejtőző félelmet véltfelfedezni. Ha haza jön, a férj előtt bezárva az ajtó, s ha nyitva van, mindig idegesen gyöinöszül be valamit a szekrénybe, a melyet ugy bezár, mintha lelkét *< — Viszonya van ennek ai asszony­nak! Megcsal? Más valakit jszeret — gondola a férj — hogy igy elváltozott? Igaz, hogy oly gyengéd férjéhez, olyan odaadó, de kedélye olyan csüggedt, mint­ha valami bántaná! Ilyen kétely s tépelődés közepette ért haza egy izben, mikor az ajtót ki­nyitva találta; felesége megijedt, valamit köténye alá rejtett s a szekrényhez futva, azt oda bezárta. — Mit rejtesz el Ilonkám? — Én? semmit! Arcza nekipirult s pírjában is oly igézően szép volt az az asszony. — Te megijedtél! — Én? Egy cseppet sem! S félelmében csak ugy dobogott a szive, hogy szinte elállt a lélegzete is. — Honkám, feleségem! Régóta ve­szem észre, hogy te valamit előttem rej­tegetsz! Nem gyanusitlak, ments Isten! De a nőnek nincs titka férje előtt. Tudni akarom, mit rejtegetsz? — De édes férjem! — Semmi édesgetés. Kívánom, hogy mutasd mit rejtettél el? — Ne kívánd? — Parancsolom — Néni tehetem. S a mint a férj oda akart lépni a szekrény elé, felesége elébe sietett s út­ját állva, átkarolta. — Félre! hát, nem csalódtam, levél volt! Talán szerelmes levél? Honka megrezzent. Mereven férje szemébe nézett és odadobta neki a kul­csot. •. A féri oaohőn nyitotta ki a, szekrényt s a mikor az oda rejtett tárgyat kívevé az asszonyka elfordult ós elpirult arczát karjaiba rejtve sírni kezdett. Férje odafutott s a mint szeretettel­jesen átkarolta szép nejét, még kezében volt az a titkolt tárgy egy gyermek fo­kötőcske .... Egyről másról. — Hogyan, kedves Nagysád, Ön nem volt lenn a Baross ünnepélyen ? — Nem kedves barátom, nem me­hettem el, pedig mennyire szerettem volna! — Vájjon mi akadályozta Kegyedet tán jegyet nem kapott? . . Hm, én ott voltam, mégsem vettem észre tultömött­séget. — Ejh dehogy a jegy, hanem fod­rásznőm az oka. Nem jött el tudniillik. S xigyan most, ha Ön nem volna, igazán vigasztalhatatlan lennék. — Valóban megtisztelő reám nézve jó véleménye, de nem tudom, hogyan fe­leljek meg annak. Talán, ... ah igen, értem már. Nagysád óhaja, hogy én itt melléje az alacsony pouff-re ülepedve egy kis emberszólást cselekedjek meg. Oh hölgyem, szivem tiéd, eszem fölött Te uralkodói bárha oktalanul is, de drága nő , ... a hátam az az enyém! Igaz, hogy e nemes város határán belül, szük korlá­tok, karfák közé szorítva, régtől fogva honos a szapulás, -mely itt ép oly alapo­san történik, mint lenn a tóparton, azzal a különbséggel, hogy emitt a ruhán egy azennyfolt sem kerüli ki a tisztítást, amott W

Next

/
Thumbnails
Contents