Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891
1891-01-25
Megjelenik \v ra i n d en v a s á r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre kohmkiul rend ki villi számok is adatnak ki. Bérmentetíen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap t>N szerk. hivatalába küldendők. G —KÍ/K *SL:—~ ~—"—\sw Előfizetési díjak, Egy évre 6 frt - Eéi évre 3 frt. Neg3 r ed évre 1 frt 50 krajczár. —• Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig' külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula >\ papirkereskedése, főtér) küldendők. V á p a v á r o s h a í ó s á g á n a! ÄS. és több pápai, s p ápa-vídé bi eg yesületnek m eg váí asztott k Özlöny e. Lapmik más helyén közöljük a népszámlálás részletes eredményét városunkban, itt csak azon szomorú tényt konstatáljuk, hogy városunk lakossága a lefolyt tiz év alatt körülbelül 400 lélekkel fogyott. Igaz, hogy a kimutatott 400 lélek fogyás kevesbül vagyis az eredmény nem lesz annyira elszomorító, ha meggondoljuk, hogy a 80-ki népszámlálás alkalmával tanulóink legnagyobb része itt lett felvéve, hogy katonaságunk akkori s mostani létszáma között, mintegy 20 a különbség, hogy számos család van, melynek egy vagy több tagja ideiglenesen más helyütt van foglalkozásban vagy szolgálatban: de mindez csak kevesbítheti a fogyást, azt elenyésztetni nem képes és a legjobb esetben is körülbelül 200 lélekkel apadt városunk lakossága. E fogyás különösen iparosaink és kereskedőink körében észlelhető, a mi gazdasági életünk pangásának jele, s kétségkívül oly l.örülmény, mely komoly gondolkozásra szólít fel bennünket. Csodálkozni azonban épen nem csodálkozhatunk, mert városmik. s bízvást elmondhatjuk városaink — elég utalnunk Gyűr példájára, hol a lakosság 1.2%-al, s Komárom példájára, hol a lakosság 10 év alatt tiz lélekkel szaporodott — egy ideig az ország hatalmas központja Budapest miatt háttérbe lesznek szorítva, s csak ha ez saturálva lesz, s fejlődése -nem viseli magán a rohamos ugrások, hanem a rendes fokozatos fejlődés bélyegét, lehetünk rá elkészülve, hogy vidéki városaink is egészségesebb fejlődésnek fogunk indulni, s nem hanyatlás, hanem örvendetes előmenetel mutatkozik az ismétlődő népszámlálásoknál. Fájdalom, egy ideig erre nincs kilátásunk, Törvényhozásunk maga is oly kivételes jogokat biztosit a fővárosnak, s Budapest' fejlődésót a befolyásos tényezők annyira elősegítik — elég utalnunk a személy és a teherárirk díjszabására, — hogy a vidéki várnék egy ideig tétlenségre, sülyedésre lesznek kárhoztatva s karöltve tétlenül kell nézniök, miként ragad a főváros ügyszólva mindent magához, eszünkbe jut Tóth Kála, melyet stagnáló városunk is raannak néhán vidéki városaink elmondhatnak Boldogs Mások égő ház, _ nem mentik, Éa meg nézem messziről, S nem tehetek semmit. Egészséges dolog ez? Hasznos országunk egyetlen egy városát a többi rovására annyira dédelgetni, annyi előnyben részesíteni? A fejet a többi tagok rovására annyira megnöveszteni? Mi kik a nemzeti életűek legbiztosabb föntartóit nem egy városban, hanem az egész országban szerte fekvő vagyonilag s szellemileg kifejlet v á r o s o k b a n találjuk: ezt egészséges fejlődésnek nem tarthatjuk. De az árammal még egy ideig nem úszhatunk szembe. Most még büszkeségünket s hiúságunkat legyezi az, ha a külföldi ember, ki egy-két napra meglátogatja Magyarországot — értsd: Budapestet — elragadtatással bőszéi a főváros szépségeiről. Most még hivalkodni akarunk, — aminthogy a hivalkodás mindig termeszetünkben feküdt — hogy ime van egy városunk, a mely épületeinek szépségére Európa bármely más városaival kiállja a versenyt, fekvésére nézvo pedig a külföldi városok legtöbbjét hasonlithatlannl fölülmúlja. Most még az a czélunk, hogy a svábhegyi vakító panoráma közelebbről nézvo még vakítóbb legyen, mit sem törődve azzal, hogy a figyelmes szemlélő előtt e fény mögött a vidéki városok sötét képe emelkedik föl árnyként. Most még ugy vagyunk mint a bálba készülő szegény család, mely minden kevés pénzét az egyetlen leányra költi, mig a többi gyermekek éhesen és rongyosan czivakodnak odahaza. Most még ... de meddig tarthat ez? A család többi tagjai is követelik jogaikat. A vidéki kereskedő ós iparos is élni akar, s nincs kedve elnyomatni magát a fővárosi dédelgetett kereskedők s nagy iparosok által. A vidék is hallatja szavát s követeli, hogy az. ő rovására ne dédelgessen az ország egyes helyeket, hanem az egyenlőség elve legyen csakugyan keresztül vive. És ha ez a panasz az intéző körök füleihez jut, megvagyunk győződve, hogy a királyi táblák deczentralizáczióját követni fogja a kereskedelemnek ós iparnak deczentralizácziója s a vidéki városoknak vissza lesz adva a t lük most elvett szerep, visszalesz adva a lehetőség, hogy egyes vidékeknek erőteljes ipari, kereskedelmi s szellemi központjaivá legyenek. És akkor nem kell félelemmel néznünk az új népszámlálás elé. — ,,A győri keresk. és iparkamara megalakulván és szervezeti szabályzatait elkészítvén, közelebb ejti meg választásait a titkári, másodtitkári és irodatiszti állásra. A kamara ügyeit ideiglenes titkári minőségben Szávay Gyula győrvárosi t. főjegyző és lapszerkesztő vezeti január 1-től kezdve, ugyanő vitte az egész alakulás folyama alatt a jegyzői teendőket. Minthogy pedig benue az ez«>n álláshoz szükséges tulajdonok — mint jogi képzettség, kitűnő toll, ifjú agilitás, — szerenesésen egyesülnek s a hivatalt jelenleg is teljes megelégedést keltő szakértelemmel vezeti, végleges megválasztása biztosnak s a kamarára nézve üdvösnek mutatkozik.'- Igy ir az Egyetértés folyó hó lí)-iki számában, s mi, leik Szávay Gyulának működését a közvetlen közelből szemlélhetjük, a magunk részéről is kétségkívüli előnynek tartanok a győri kereskedelmi és iparkamarára, ha választása — amint egyébként minden jel erre is mutat — Szávay Gyulára esnék. — Akik tudják, mily fontos a kereskedelmi cs iparkamarában a titkári állás, s a kamara egész tényleges működése mint nehezedik tulajdönképen ennek vállaira: azok örömmel fognák látni, ha ez állás terhe oly erőteljes vállakon nyugodnék, amilyenek Szávny Gyula vállai. Különben is Szávay Gyula vezeti már ezidöszerint is az alakulóban levő kamara ügyeit s mi meg vagyunk győződve, hogy ez ideiglenes állását a legközelebbi választás állandósítani fogja.— A másodtitkári állomásra, mint halljuk, több pályázó jelentkezik s igy itt aligha lesz küzdelem nélkül megejthető a választás. = A győr-zircz-veszprémi vasút ügyében a következő sorokat vettük: A nagymélt. kereskedelem és közlekedésügyi minister ifj. gr. Bathyány Géza és Réé Jenőnek megadta az előmunkálati ergedólyt Győrből kiindulva Zirczen át Yeszprémig terjedő vicinális • vasútvonalra. Ezen vonal kiépülés esetén közvetlen csatlakozást fog nyerni a dr. Matkovich Tivadar engedélye által tervezett Veszprém Lepsény Enyhig • Dombóvár vasútvonallal, melyek Bécs Győr góczpontokat Fiumóvel a „magyar tengerrel" és viszont a legrövidebb hosszban kötik össze. E vonalak lesznek azok, melyek legrövidebb, legegyenesebb irányukkal legolcsóbban lesznek képesek Győr és vidékének szt. mártoni, téthi j árasok nagyobb részének gabonáját, lisztjét, búzáját, szeszterményeit, iparczikkeit, a Bakony eddigelé kihasználatlan rengetegének fáját, kövét, nyers terményeit, különleges faiparezikke.it, a mezőföld gazdagságát, Tolnamegye mezei terményeit legrövidebb uton, tehát legolcsóbban is a végpontoki'a, a világkereskedelemre közvetítve, a kereskedelmet megkönnyíteni. Engedményesek, mint értesülünk, rövid idő alatt beutazzák a győr-A'eszprémi vonalat, hogy az érdekeltség és a községek kívánalmait a vasút irányára és építésének mikéntjére nézve megismerhessék. Városi közgyűlés. - 18!)J. jun. 17. — Napirend előtt Bognár Gábor intézett kérdést a polgármesterhez a konverzió ügyóbeu, hosszasan fejtegetve annak szükséges voltát. A polgármester utal arra, hogy a kérdésben egy bizottság van kiküldve és pedig azon meghagyással, hogy a konverzió műveletét még ezen évben meg kell valósítani. Igy a közgyűlés az interpellaczio lelett napirendre tér. Az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után, a főjegyző felolvasta a megyei bizottságnak a szervezeti \ssabdhjokra vonatkozó határozatát, mire Bognár Gábor képviselő hivatkozással a 3. §-ra azt kívánja, hogy mintán a városnak régebben is volt mérnöke, legyen most is. Itt van Török ur, ki teljesített is már a városnak szolgalatokat. Ajánlja, hogy ha máskép nem tbeli mérnöknek neveztessék lei. Polgármester erre megjegyzi, hogy rend. tanácsú városban tbeli tisztviselők tulajdonkép nem lehetnek, mire a képv. ' testület napirendre tér. A szerv, szabályzatban a törvényhatóság által kivánt módosításoknak keresztül vezetését Martonfalvay tanácsos előterjesztvén ezek, — melyek közt leglényegesebb az, hogy a pénztári tisztek az elöljáróság tagjai lesznek, — vita nélkül elfogadtatnak. Váratlan élénkség kisérte azonban a napirend II. tárgyát, a jegyzői díjakról szóló szabályrendeletet, mely hasonlókép a megyei határozat alapján terjesztetett be a tanács által. Első szónok Tarczy volt, ki mindenek előtt az állandó választmány véleményét kéri e tárgyban (felkiáltások: az állandó választmány elfogadásra ajánlja). 0 a választmány véleményével ellenkező álláspontot foglal el, amennyiben igen méltányos dolognak.tartja, hogy a városi jegyzők a hiv. időn kívül teljesített munkálatokért, pl. leltározás stb. 'dijaztassanak, — de nem a magáuíeleknek teljesített munkákért, mert a mag&nfeleknek teljesített s előbb felolvasott munkákért járó díjakat a, városi pénztárba tartja bövótelezondőnek. Mint a város dignításával Ös sze nem egyeztethetők határozottan ellenzi, (nagy zaj, felkiáltások: de igenis öszszeegyeztethető) a szab. rend. elfogadását. — Ezután Barthalos szólt a tárgyhoz, azt adva elő, hogy toljeseu osztja az olötto szóllott képv. urnák véleményét, s a díjszedést annál inkább sem tartja megengedhetőnek, mert a városi jegyzők fizetése mellett, (felkiáltások: ugyan mennyi a fizetősök?) midőn egyik 800 frt. a másik pedig 1000 frt évi jíizetést huz, s a mellett a városi telket is ők birják közösen 1GO frt árenda mellett, éppen nincs ok arra, hogy a jegyzők még külön díjazásban is részesüljenek. 3?aál István hangsúlyozza hogy ő a szőnyegen forgó kérdést a személyi oldalától ogészen elválasztja, s kéri, nehogy az illetők mindezeket személyes okokból felhozottnak gondolják. 0 mint a jegyzői kar méltóságával sem összeférhetöt, határozottan ellenzi a szabályrendeletet s miutáu az iSgy teljesen tisztázva ugy sincs, kéri ennek a napi rendről levételét. Ezután a polgármester felszólítja a képviselőtestületi tagokat, hogy ez ügyben érdemlegesen határozzanak, főkép pedig a felett, hogy a magánfeleknek teljesített munkálatokért járó díjak a város pénztárába folyjanak-e be vagy nem? (nagj r . zaj s közbekiáltások: a pénztárba!) Barthalos azon kérdésre, hogy mi történjék, legrationálisabb feleletnek tartja, hogy miután a képv. testületnek jogában áll bármely szinbályrondeletet is, kiegészíteni, megváltoztatni, avagy elvetni, ennélfogva, minthogy a jelen szabályrendeletet a képv. testüket úgy sem hajlandó elfogadni egy minden tekintetben czólszerü rendelet megalkotása pedig csak ugy ex abrupto nem történhetik, leghelyesebb lesz, ha a tanács tanulmánytárgyává téve, vájjon a felektől szedendő díjak mely czólra.lennének rendelhetők, annak idején ujabb tervezetet terjeszt olő. A képv. testület a szabályrendeletet nem fogadja el, s a terv. szabályzat illető §-át is ily értelemben módosítja. A harmadik tárgynál a polgármester a tanács előterjesztésére a közmunka 'tárgyában megjegyzi, hogy az erre vonatkozó szabályzat alkotására illetékes factor a vármegye, de mert a súlyos tpl következményei előre láthatók, azért véli a tanács a megyét felkérendőnek arra, hogy átmenetileg a képv. testületet az íntézkeTÁRCZA. OSTOB.T KEZEMBE! Ostort kezembe, hogy kitisztítsam A kufároktói a szent templomot! Hisz' ez volt mindig, a miért vítam Hosszti tűréssel, — mely már elhagyott. Ki bemocskolja az TJrnak templomát, Ki áruházzá,, börzévé teszi, Ki nem néz Istent, nem embert, hazát —, Önnön főnököd a -törvényt szegi. Nagyobb lesz a rang, a bűn is nagyobb, A földön árnyék az igaz szava, A munkás szemben csak könyü ragyog, S a ki facsarta — főnököd maga . . . Ostort kezembe, hogy kitisztítsam E drága honnak szentelt berkeit! Hatalmat.kérek, hogy dalaimban Villám czikázzon, mely sujt, öl, vakitH : Dörgő szózattal hadd remegtessem meg A földnek átkát, a föld mételyét! A sok álareztól a föld is reszket, A hit kihalva, a lélek setét! Uli emlékek a Királyhágó vidékéről. Áz emíjefi lélek teremtő tulajdonának egyik nagyszerű, az életet mostoha volta mellett is kedvessé tevő nyilvánulása, hogy munkájában, alkotásában nincs hely? hez és időhöz kö]tve; tehát élhet emlékeinek, reményeinek, csapongva a képzelet ! szárnyain. Mennyi öröm, mennyi vigasz van ebben számunkra! A száműzött, ki csak gondolatban ól honának—, a rab, ki csak a parányi nyíláson beszűrődött világosságot élvezi a dicső és szabad természetből: csak a lélek eme jóltevö tulajdona mellett képes elviselni léte terhét, mert ha a.múltba viszi emléke szárnya, feledi sorsát, feledi jelenét, mely csak gyötrelmet terem számára. Nem' vagyok sem száműzött, sem rab, de azért mindig örömmel foglalkozom azon emlékekkel, melyek engem a Királyhágó vidékéhez kötnek. Szép emlékek! boldog álmok!.... Van azonban ez emlékek közt olyan is, mely ama vidék román ajkú lakosainak szokásaival van összefüggésben: s mint ilyen azt hiszem nem lesz érdektelen a Dunántúl lakójára nézve sem. A román népóletnek sajátságos szokásai közül ez alkalommal csak egyről: a halottak ünnepének megtartásáról kívánok megemlékezni kapcsolatban azon benyomással, melyet e kirándulás alkalmával a vidék reám gyakorolt. A rónák szülötte, ha először utazik az ős Nagy-Váradtól délkelet felé terülő tájon, különösen érzí magát. Ennek oka a hirtelen, minden átmenet nélkül való változás. Még visszacsengnek füleinkbe az édes búcsú szavak; még ott merengünk a csendes kis falunak kópén, hol bölcsőnk ringott: még 1 átni véljük a fehérre meszeit csinos házak felett méltóságosan kiemelkedő karcsú, bádogos tornyot; még ugy tetszik, mintha hallanók & futtató csikós karikásának hangos pattogását, vagy a delelő gulya rekedt szavú kolompját; midőn egjsserrs osak. arraébredünk, hogy mindez csak álomkép, a kedvencz tárgyán merengő lélek csábos játéka, mert hiszen más tájon, más emberek közt vagyunk itt már. Mindenfelől sötét hegyekbe ütközik a szabad kilátáshoz szokott szem. Itt-ott mellettünk sűrű Ös erdőkkel köritett, regényes hegyüstök tátonganak felónk, melyek tarkálló szántóföldjeikkel, szótszórt házikóikkal, s a hegytetőre száműzött, magánosan búslakodó kis fatemplomaikkal néni mindennapi látványt tárnak elénk. Odább meredek, sziklás tetőre kanyarodik fel utunk, melynek szélein kapaszkodó kecskék csipdesik a cserjés friss hajtásait az andalgó pokurár — pásztor — tilinkójának mélabús zenéje mellett. Majd tomboló hegyi patak egyhangú moraja 's a falu közeledtét sejtető vizi malom zakatolása szakítja meg a félelmes csendet. Nemsokára csakugyan elérjük a falut; néhány kémény nélküli, szétszórt, füstös házikóból áll az egész; melyek közöl oly hivogatólag integet felónk a csinos urilak, mely e vidéken majd minden faluban feltalálható forró és őszinte vendégszeretetével eredeti tősgyökeres magyar typusaival. Ez uri családok az ^ idegen ajkú nópfaj eme rengeteg puszj gában mind meg annyi kis magyar zok, hol lángoló honszeretet dobogtáfj a a kebleket sok egyéb erényeken kivül. ilyen kis oázon létemkor volt alkalmam megtekinthetni a halottak ünnepét a J)rostyell-t, mely Húsvét utánui vasárnapon szokott tartatni. Gyönyörű tavaszi reggel volt. Arany felhők öléről szállott fel a nap a viola színben uszó ormok fölé, A völgyet, jnelynek sebesen iramlő patakja mellől ajz ébredő terméséét .pompáját szemléltem, * tasaoámadársereg hangos, reggeli éneke töltötte be, amidőn e felséges zenébe egyszerre bele csendül a dombtetői kis fatemplom harangszava is, jelezve mintegy hogy az emberek is imára készülnek; szomorú imára, .... a meghalt kedvesekórt. E gondolatra olyan megható lesz az a völgyön átrezgő harangszó, mely hívogatja a bánatos özvegyet a szeretett férjnek—, a gyámoltalan árvát a kedves szülőknek—, a megtört aggastyánt a reményteljes ifjúnak—, a testvért a testvérnek—, a barátot a barátnak sirj ához imádkozni, aztán kisírni a könnyeket, melyektől oly nehéz a kebel. — Kevés idő múlva kis társaságunk már a temetőben volt, hogy végig nézzük a kegyelet nyilvánulását e félvad népnél. Lassanként népesült a temető. Jöttek előbb sáppadt arczú, kiéhezett árvák és elaggott koljdusoktépett rongyokban, kiknek a sors még annyit sem adott, hogy a malájAiöí (kukoricza lisztből készült kényéi') eleget^ ehetnének. Hiszen e nap az ö számokra I valóságos örömnap, melyen legalább egyszer óvenkint jól lakhatnak Mert tudnunk kell, hogy nem koszorúkkal közelednek az öyeik sírjához a jámbor zarándokok, hanem nagy tarisznyákkal, melyek kalácsforma sütemóíiynyel — preszkura —, kisebb-nagyobb cserépedényekkel, tányérokkal vannak megtöltye. Egyik másik öreg asszony csak ugy görnyedt terhe alatt. Megérkezte után mindegyik kirakja hozományát halottja sírjára. Itt is van fényűzés, nemcsak a inij temetőinkben; volt ugyanis olyan sirj melyen 24 drb. cserépedényt láttam kirakva. Később érkeztek apró lovakon, a nyereghez kötqíötfc tele tarisínyákkal »tavplabbi er* dök lakosai, vad tekintetű edzett férfiak kik többet vannak künn a szabadban mint fedél alatt. Lehetett a hullámzó tömegben látni igazi oláh szépségeket, hófehér arczú, villogó fekete' szemű nőkét, ' kiknek ruházata is elárulta hogy tartanak magukra. Katrinczájulc (kötónyféle) sokkal elevenebb színekkel és gazdagabban volt kivarrva, mint másoké; hozsitlc-jok (bőrmellény) selyem virágokkal volt hímezve; nyakék gyanánt apró; ezüsipónzböl készült 3—I soros csillogó füzért viseltek ; a szegedieseu hátra kötött fekete selyem kendő és a piros szattyán csizma csak emelték a viselet érdekességét. Szinte rosszul .esett hallani, hogy é : szépségek 2—3 óv alatt elhervadnak; de ez igy van e népfajnál. Kevés idő alatt minden sir fel volt diszitve különféle apró konyhaeclényekkel, minden edény tetején egy-egy preszkura, azon pedig ógo viaszgyertya. Majd megérkezett a pópa is teljes -egyházi ornatusbau, kezében füstülővel, hogy minden egyes sírnál végezze a szokásos szertartást. Áll; pedig ez abból, hogy fennhangon megnevezi a sírban nyugovókat, azután rövid imát mond, majd a segédkező kántorral együtt egy alkalmi éneket mond el; mindezt á gyászfelek térdelve hallgatják végig. Az egyháziak távozta után azonban a nép még ott marad a sírnál, és a sir végére állított "pálinkás üveg is előkerül; mindegyik sir körül kis társaságok alakulnák ésjesznek preszkurát, isznak reá pálinkát. A sírra helyezett tárgyak pedig szótosztatnak a szegények közt vagy másokóival cseréltetnek fél; a magáét senki haza nem viszi. Kis társasá-i guak- Jíjen, uagy kitüntetésbén! részesült
