Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-07-19

Pápa város tanácsa és polgármestere nem. hagyhatták fölebbezés nélkül. E fölebbezés tényleg megtörtént s igy hangzik: • Meglepetéssel olvastuk a t. törvényhatósági' bízottságnak 365 jk. 2412/880. 477.4789. 10566. 18263, 18265/890. 7473/891. számú azon határozatát, melyben kijelenti, hogy az 1888. és 1889. években Devecser illetve Kisbér környékén tartott hadgyakorlatok alkal-* mából katonatartási kártalanítást nem fog fizetni. -Nagyságos Alispán úr! a már részünkről beterjesztve lévő ebbeli kimutatásokból is kitűnik, hogy csak az 1889-ik évi hadgyakorlat alkalmából városunkban a mosonyi féldandárhonvédsóg 15, — a fehérvári féldandár 8 napon át gyakorolt és volt rendesen beszállásolva, — ezen kivül a helybeli honvéd huszárezred 3 százada 20—21 napon át volt a lakosságnál házakhoz, majorokba kiszállásolva, — történtek e közben más leginkább loyas csapatok keresztülvonulása is — mindezek elszállásolása tehát sok nehézséggel rendkívüli megterheléssel járt, ugy hogy voltak helyek, hol egész század 200, 80, 50, 30 ember szállásolt, a kik számára a helyiségek kiürítése, berendezése, felszerelése a helyiség tulajdonosa által, maga és marhája számára más helyiség berendezése, az illetőknek tetemes költségébe került, ugy hogy városunk ebbeli szabályszerű kártalanítási igénye bizonyosan pár ezer forintra feb rug; melytől tehát városunkat — az ezen tehertől menten maradt megyebeli többi községek által nem is kívánható kedvezményképen — egyszerűen elüttetni akarni a legnagyobb méltánytalanság lenne, a lakosságnál a legnagyobb elégedetlenséget, méltatlankodást, a hatóság irányában bizalmatlanságot, s a beszállásolásoknál jövőre a közszolgálati érdekek hátrányára szolgálandó legyőzhetlen nehézségeket, fennakadásokat, elháríthatlan zavargásokat idézne elő, melyekért azután a felelősséget is kire hárítani bajos dolog lenne. Az iránt vagyok tehát bátor Nagyságodhoz hivatalos tisztelettel jelen felterjesztésemet intézni, miszerint oda hatni szíveskedjék, hogy a hivatkozott törvényhatósági határozat megváltoztatásával városunk részére a jelelt alkalomból felmerült katonaszállásolási kártalanítás, melynek alapjához városunk különben is a legnagyobb öszszeggel járul, — a már felterjesztve lévő kimutatások alapján megadassék, ennek megtagadásával a fentebb már emiitett nehézségek, kellemetlenségek elő ne idéztessenek. Felterjesztésem nem várt sikertelensége esetére pedig szintén hivatalos tisztelettel kérem ezt fölebbezésképen tekintetni, s mint ilyent illetékes fölsőbb helyre terjesztetni.' Örömmel csatlakozunk az itt felhozott indokokhoz, melyek tisztán a tényállásra támaszkodva, követelik a sérelmes határozat megváltoztatását s a beszállásolási illetéknek azok részére, kik maguk néhány napig vagy hétig szoronkodni voltak kénytelenek, kifizetését. És szeretjük hinni, hogy e fölebbezésnek meglesz a kívánt sikere s a méltánytalanság, melyet Pápa, Zirez és Devecser és vidékeik e határozat folytán szenvednének, meg lesz szüntetve. Különösen kitetszik a fölebbezésbőJ, hogy teljesen légből kapott a határozat« azon állítása, mintha városunkban és vidékén a katonaság csak egy napig, vagy addig sem tartózkodott volna, mert a hivatott 15, illetve 21- nap sehogysem engedik magukat ezen rubrika alá soroztatni, de meg ott is, hol ez tényleg igy volt, hol a beszállás olás csak egy két napig tartott, a napok számának kicsiségét busásan kipótolja az élhelyezett katonák nagy száma, mert nem jár nagyobb teherrel 2 katonát tartani 20 napig, mint 20-at 2 napig. Sem. állhat, s megvagyunk győződve nem is áll az intéző körök érdekében a megye egyes vidékeit a többiek rovására bizonyos- kötelezettségektől fölmenteni s a jogos igénylőket joguktól bár mi szin alatt elütni, s épen ezért bizunk az ügy mielőbbi, a jogos igényeket respektáló elintézésében. Felsőbb tanintézeteink az 1890—91-ik tanévben. Minden város életében igen nevezetes szerepet játszanak az iskolák és különösen ama jelentőség megítélésére, melylyel az egyes vidéki városok bírnak, felsőbb iskoláik állapota nyújtja az egyik legfontosabb kritériumot. — Ép azért fogjuk a következőkben az „Értesítők" nyomán ismertetni felsőbb iskoláink — u. m. az ev. ref. collegium, a benczések algymnásiuma és a polgári leányiskola állapotát az 1890—91-ik tanévben. A collegium értesítője ugy béltartalmára, mint kiállítására nézve igazi minta értesítő. A programm értekezés helyén Antal Géza tanár értekezését találjuk : ^Fishte Ós az et&iröjnus »4 ujabb vallás* bölcsészetben." Ama közeli viszony, melyben szerző a lappal áll, nem engedi, hogy értekezésével bővebben foglalkozzunk; tartalmának ismertetéséül csak annyit, hogy szerző Fichte álláspontjának ismertetése után az ujabb ethícismust tünteti föl, ós itt nem csekély érdemei, hogy nem csak a német, franczia és angol irodalmat használta fel, de a holland bölcsészetet is belevonta fejtegetései körébe. A programm értekezés helyén találunk még egy igen érdekes kísérletet, t. i. Aeschylos Persák czimű traegoediájának bevezető karónekét Borsos István tanár fordításában szorosan ragaszkodva az eredeti versmértókóhez. A fordítás xígy tartalmi hűsége, mint szép külalakja által kitűnő. A főiskola jelen tanévben már csak két részből áll, a theologiai academiából és a gymnasiumból. Az első állapotát nem mondhatjuk virágzónak, mert a 4 évfolyamban összevéve csak 27 hallgató volt, még pedig 31., 5 Il-od, 9 IH-ad, 7 IV-ed éves. A.z academiáná.1 5. tanár működött ós a főiskolai orvos adta elő a közegószségtant. A gymnasiumban a rendkívüli tárgyak (ének, rajz) előadóival együtt 13 tanár működött. A tanulók létszáma az év végére 266 volt, beiratkozott 290. Érdekes adat, hogy a tanulók anyanyelve mindnyájuké a magyar, ós csak magyarul 227 beszélt. Az egészségi állapot ez évben elég kedvezőnek mondható. A tanulók között 279 betegedós és 3 haláleset fordult elő. A tanulásban tett előmenetel illustrálására szolgáljanak a következő adatok: Minden tárgyból jeles 27 tanuló, jó eredménynyel 57, elégséges eredménynyel 139, egy tárgyból elégtelen 27, két tárgyból 6, kettőnél több tárgyból 10. Buzdításul közöljük a tiszta jelesek neveit. I. osztály: Hirsch Viktor, Patkó Károly IL Faragó Ákos, Kosztolányi Zoltán, Könczöl Bálint, Németh Lajos, Steiner Pál, Szántó Gyula, Ziffer G-yula III. Borsos, Endre, Heimler József, Pálffy Károly, Varga Kálmán, IV. Jókay Elemér, Stern Lajos, Vallenstein Adolf, V. Halász Zoltán, Lampérlh Géza, Véltner Sándor. VI. Balogh Dénes, Berger Izidor, Csajághy Károly, Bácz Elemér, VII. Kovács Kálmán, VIII. Gyalókay Sándor, Molnár Imre, Steiner Kornél. E helyen említjük meg, hogy a görög nyelvet pótló tantárgyak már ez évben előadattak ós hogy 34 tanuló közül 15 választotta ezeket. A IV—Vm. tanulói hallgathatták mint rendkívüli tárgyat, a franczia nyelvet, s e tanfolyamra 22 tanuló iratkozott be. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 20 tanuló. Ebből jeles érett lett Molnár Imre, jól érett 8, egyszerűen 7, két hónapra visszavetett 4. Ismétlő érettségire jelentkezett 4 tanuló, kik közül sikerrel vizsgázott 2, 2 pedig végleg elutasittatott. Ennyit a statisztikai adatokból. Az intézeti gyűjtemények elég szépen gyarapodtak, különösen a könyvtár. Az egyleti élet élénk a főiskolában. Volt az elmúlt tanévben theologiai önképzőkör, szorosan szakszerű jelleggel, ifjúsági kópzötársulat 115 taggal, gyorsírókor 26 taggal, zene és énekkar, mely utóbbiak működésének eredményéről, a közönség nyilvános fellépésekkor szerezhetett meggyőződóst. Az ifjúság segélyzését következő adatok tüntetik fel: Ösztöndijakban kiosztatott 2254 frt 78 kr. tandíj elengedés összege 415 frt, Pápa városi takarékpénztár ajándéka 40 frt. Ezenkívül a jelen tanévben megalakult főgymn. segélyegylet is 112 frt segélyt osztott ki. Az itt közlötteken kivül még sok érdekes adat van az értesítőben, ez évben először a tanulók osztályzata is. Másik gymnásiumunk értesítőjében a programm értekezés helyén Mórocz Emilián tanár: „A latin ós magyarnyelv párhuzamos tanítása a gymnasium első osztályában" czimü tanulmányának első részét találjuk. A kiváló paedagogiai érzékről tanúskodó s e téren régen érzett szükséglet pótolására hivatott értekezés befejezését tanügyi körökben bizonyára nagy érdekkel várják. A tanári kar 6 tagból áll. A tanulók száma az év elején 151 volt, de évközben 4 elmaradt. — A tanulók anyanyelvre nézve egy kivételével magyarok ós 120 kizárólag anyanyelvét beszéli. A tanulmányi előmenetelnél oly áttekintést, mint az ev. ref. fKgymnasiumnál, nem nyújthatunk, mert a különben kiváló gonddal szerkesztett értesítő a statisztika ezen rpvatát nem oly alakban közli, mint amaz. Csak a következőkre szorítkozunk: felsőbb osztályba léphet 102, javítóra 21, osztályismétlésre 20 tanuló utasíttatott, osztályt nem ismételhet 2 tanuló. A tiszta jelesek névsora: I. oszt Grünbaum Lázár, Steiner Samu, H. Báss Miksa, Gerber Miksa, Gut Árpád, Rupert Mihály, Yéber László, HL Löioy Aladár. A gyűjtemények ópugy, mint a könyvtár, szépen gyarapodtak. Az intézetnél fennállott a szegény tanulókat segélyező Szulpicz egyesület, mely 470 drb tankönyvet ós kót ösztöndijat (27 frt értékben) osztott ki. ' A polgári iskola ÉrteaitöJQ oaunán a legfontosabb adatok közlésére szorítkozik. A tanári kar 6 tagból áll, ezenkívül fancziára és zongorára egy-egy rendkívüli tanár volt alkalmazva., A 4 osztályba beiratkozott óv elején 133 tanuló, ebből évközben elmaradt 5. Anyanyelvre nézve 1 van német. A mi a tanulmányi előmenetelt illeti, általános jeles volt 21, jó 65, elég 22, alig elég 13, elégtelen 12. Befejeztük ezzel szemlénket felsőbb tanintézeteink mult évi állapotáról, és e szemle városunk mult évi életének egyik legkiválóbb terén történt. Iskoláink általában magas színvonalon állnak; fejlődjenek tovább is, hogy városunkat a környék igazi szellemi emporiumává tegyék, mert ez a további fejlődós legbiztosabb alapja. Városi közgyűlés 1891. július 11-én. Polgármester: üdvözli az egybegyűlt képviselőket, s felkérve, hogy a tárgy fontosságához mért higgadtsággal tanácskozzanak, a jegyzőkönyv hitelesítésére Barthalos István, Teuffel Mihály, Antal Géza, Dr. Lőwy László, Kiss Ernő urakat kéri fel. Tárgysorozat előtt: Antal Géza: Engedelmet kérek t. képviselő testület, hogy mielőtt a mai tárgysorozat tárgyalásához fognánk, egy tárgyra vonatkozólag a polgármester úrtól felvilágosítást kérjek (Halljuk!) Két hónap múlva két éve lesz, hogy nagyobb számú katonaság akisbéri hadgyakorlatokra városunkon keresztülvonultában itt Pápán néhány napig szállásozott megszerezve városunk lakossága nagy részének a szállásolással járó ismert kellemetlenségeket ; mind ez ideig azonban nincsen tudomásom arról, vájjon a szállásadásért járó dijak az illetőknek, kik arra jogos igényt formálhatnak, kifizettettek-e? (Eddig egy krajczár sem.) Midőn az állam polgáraitól az adó pontos fizetését annyira megkívánja, hogy az évnegyedenkint előre történő fizetéseknél — ha valaki az első másfél hónap alatt adóját meg nem fizette, az egész negyedtől késedelmi kamatot fizetni köteles, akkor elvárhatják az egyes polgárok is, hogy az állam érdekében tett külön szolgálatukért járó tartozás lehető rövid idő alatt s ne kót é v lefolyta után rovassék le. (Ugy van. Igaz.) Épen azért azon kérdést intézem az igen tisztelt polgármester úrhoz, van-e tudomása az ügy miben létéről s megtette-e a kellő lépéseket ai'ra nézve, hogj' a katonai szálláspénzek a jogos igénylőknek mielőbb kifizettessenek? (Helyeslés) Polgármester: A t. képviselő ur kérdésére röviden annyit válaszolhatok, hogy a vármegye legutóbbi közgyűlésén a beszállásolásért járó dijakat, mivel a katonaság vármegyénk területén csak átmenetileg volt — nem tartja kifizetendőnek — ezt a határozatát azonban a városi tanács megfelehbezte, (Helyeslés) s az ügy jelenleg eldöntés alatt áll. Barthalos István: Mikor küldetett meg a városnak a vármegye ezen határozata ? Polgármester: 1—2 hét előtt. Barthalos: Én őszinte sajnálattal veszem tudomásul. : A napirend első pontját a szinház átvétele képezte. Bognár Gábor: T. képviselőtestület!Mielőtt e tárgyba magába belebocsátkoznánk, engedje meg a képviselőtestület, hogy azon kérdést intézzem, nem jár-e a színház átvétele a városnak ujabb olyatén megterheltetésóvel, hogy nekünk talán külön személyzetet kellene felállítani, ki a színházra felügyeljen. (Közbekiáltás: Hyenről szó sincs.) Dr. Steiner József: Ha én szólalok fel ez ügyben az elsők között, azt hiszem magyarázatát találja ez abban, hogy én már régen, hetekkel ezelőtt, midőn a kórházi ügyről volt szó, megjegyzéseket tettem a szinház átvételére vonatkozólag, s hogy az óta is, valahányszor ez ügy napirendre volt kitűzve, e város képviselői közül az augurok mindannyiszor én rám tekintettek, mint aki el van tökélve ebben az ügyben a szinház ellen beszédet tartani. Azt nem is említem meg, hogy ez az el nem mondott beszéd már is kritika tárgyát képezte. Csak röviden hoztam fel ezeket mint oly okokat, melyek feljogosítanak engem arra, hogy én szólaljak fel ez ügyben a legelsők között. De mielőtt a tárgyra magára áttérnék, szeretném, ha egy kérdéses pont tisztába lenne hozva. Jól emlékszem, hogy a regálé per tárgyalásakor egyik igen t. képviselő ur, hanem csalódom Baráth Ferencz ur, azon indítványnyal lépett fel, hogy mindazok, kik ez ügyben érdekelve vannak, az ügyhöz magához ne szóljanak, a tárgyalásban részt ne vehessenek. Ugyanezt az esetet alkalmazhatjuk a szóban forgó ügyre vonatkozólag is: a kik itt érdekelve vannak, kívánatos, hogy azok az ügyhöz hozzá ne szólhassanak, a tárgyalásban részt ne vehessenek. A kérdés az: cui prodest kinek használ? a városnak-e vagy a részvényeseknek? Szerintem az utóbbiaknak a kik megunták a vesződséget, s nem akarják viselni a 6000 frtnyi"terhet és annak másféléves kamatait, (Közbekiáltás : 7000 frt) mely ez idő szerint a színházon nyugszik. Általánosan hangoztatott mondás az, hogy „minden szentnek maga felé hajlik a keié".— Ha a ssiahái Uadtoartavtovtwknelt IMI nál, ugy igen értem, hogy nekik ís maguk felé hajlik a kezük; valamint, ha a szinház át nem vétele a városnak használ, akkor értem, ha nekünk is magunk felé hajlik a kezünk. Azonban nem szeretném, hogy ezen teremben ezen elv lábra kapna, mert akkor a közügyek fátyolt vehetnének és gyászolhatnák a| közerkölcsísóg sülyedését; mert ha valahol állnak, i\gy állnak itt e teremre Dantenek a híres olasz költőnek következő szavai:. „Lasciate ogni speranza" — tegyetek le minden reményről, kik itt beléptek, vagy más szóval a ki magasabb ezólok szolgálatába lép: az az önzésről tegyen le. De menjünk tovább, s nézzük azon jelszavakat, melyek zászlója alatt toborzottak annak idején a részvényeseket. Kultur'czélok. — Miért nem nevezik mivelődési czéloknak? Jellemzi a frázisokat, hogy rendesen idegen nyelvből vetetnek, mert minél homályosabbak annál jobban vonzzák azokat, a kik a gondolkozásra restek. Én a kultúra alatt a türelmességet, felebaráti szeretetet, mások érdemeinek elismerését értem, akár uri ruhában akár ködmenben jelenjék meg, s ha nézzük a 19. század nagy vívmányait és azokra tekintünk, kik a vívmányokat elérték; a gőzhajónak, vasútnak, távirónak, távbeszélőnek feltalálóira, azt fogjuk tapasztalni, hogy azok nem a színházban, hanem csendes magányban, dolgozó szobájukban vitték előbbre az emberiség ügyét. — Nem a világ zaja az, miben töltve napjainkat, az emberiségnek használhatunk, hanem csendes magányunk, dolgozó szobánk az, hol tanulmányainkba merülve egy-egy felfedezés lehetőségén gondolkozva sikerrel megvalósítjuk azt, a miről a letűnt századok még csak nem is álmadoztak. Ha ellenben modern kultúra alatt azt értjük, hogy mindenkinek szépet, jót mondjunk, mindenkivel parolázzunk, karöltve járjunk, fölfelé hason feküdjünk, lefelé basáskodjunk: az ilyen kultúrát igen is meg lehet a színházban tanulni. Hazafiság a második jelszó! Ha valakinek a valódi hazafiságról fogalma van, az a hazafiságot valószínűleg nem keresi a szinészek pártolásában. Mert mik ezek a mi színészeink ? Legynagyobbrészt *) bukott diákok, szülőiktől elszaladt leányok. (Zaj.) Baráth Ferencz: Én tiltakozom t. képviselőtestület a magyar színművészek jó hírneve nevében, hogy egy Egressy, egy Laborfalvy Róza, Prielle Kornélia, bukott diákok és szülőiktől elszaladt leányoknak neveztessenek! (Közbekiáltások: Ez hallatlan! Ilyet nem lehet a tanácsteremben megtűrni. Botrány.) Dr Steiner: Hangoztattam, hogy legtöbb esetben, és a vándorszínészek, mert csak ezekről lehet a jelen ügygyei kapcsolatosan szó, s valósággal ugy is van. Ha valakinek nincsen tehetsége, nincsen munkakedve, kitartó szorgalma, akkor a színészi pályára lép, hogy itt városról-városra csatangolva biztosítson magának olyan a milyen existentiát. (Megújuló zaj. Felkiáltások: Ez mégis csak .sok. Ilyet állítani merészelni! Orvosi megfigyelés alá kellene adni! Folytonos zaj.) Magyar nyelv! Mikor én Pápára jöttem, akkor a Pápa körül fekvő községekben: Nórápon s másutt magyar szót alig lehetett hallani, ott németül beszéltek. Most azonban mégfordítva áll a dolog, most német szót nem lehet hallani. Hajdan, ha bejöttek hozzám s én nem tudva, hogy németek, magyarul szólítottam meg őket, azzal feleltek „Nix ungarisch" most pedig, ha öltözetük után itólve németül szóllitom meg őket, magyarul felelnek vissza, s igy a viszony majdnem megfordult. Most az a jelszó ; „Nix deutsch." És mi okozta ez átváltozást, e magyarosodást? A színház? A pápai szinház, mely 10 óv óta áll fenn, s melyet e községek lakói sohasem látogatnak? Nem! t. képviselőtestület! hanem az iskola. — Az iskola az, melylyel a magyar nyelv terjesztését előmozdíthatjuk. Az általános tankötelezettség, a magyar közigazgatás és törvénykezés, de sohasem a szinház. (Közbekiáltás: Az ís.) A színügy. Azt mondják azért kell pártolni a színházat, mert ezzel pártoljuk a színügyet; s mégis mit látunk? Azt, hogy a.publikum csak akkor jár színházba, ha ott léha darabokat adnak, ellenben, ha klasszikus darab előadása van kilátásban, s ilyen kerül a színpadra, akkor alig van ott 10—15 ember. Ezért kell pártolni a színházat, hogy ott a frivolitásókat halljuk, melyeket minden szemérem nélkül mondanak el azok, kiket mi a jó ízlés terjesztőinek szeretünk feltüntetni." (Felkiáltások: Hallatlan.) A szinház nem tekinthető ily körülmények között a jó ízlés, a műveltség, s a lelki nemesedés terjesztőjének, épen azért, t. Képviselőtestület üresek azon jelszavak, melyek alatt az állandó szinház harczösai annak idejében, nem kérdem kinek érdekében harczoltak, s melyek most újból, midőn a színház átvételéről van szó, mindenfelől hangoztatnak. *) E szót „legnagyobb részben" némelyek szerint Dr. Steiner beszédjében ezen a helyen nem, s csak a közbeszólások után mondotta, a mely körülmény az úgyis erős állítást természetesen erösebbé tenné; mások azonban a „legnagyobb részben"-t itt is hallották s igy mi a szövegben benn hagytuk, mély körülményt, hogy sem pro sem contra részrehajlással ne vádoltassunk, szükségestttk tartottuk Ut megemlUenü Sterkv De hogy mégis ne láttassék ugy, mintha én minden erőmből vonakodnék a színház tartásával járó költségektől, — ellene vagyok ugyan annak, hogy a város átvegye az épületet ós az ennek gondozásával járó terheket, annyival is inkább, mert a tanács minden egyes tagjainak ugy ís elég, sőt sok is a teendője, de részemről nem vagyok ellene annak hogy más városok példájára a város a színházat évi 3—400 frt segélyben részesítse. Dr. Koritschoner Lipót: A színház kérdése annyira meglett vitatva, .hogy én tartózkodni fogok minden hosszabb beszédtől, melyben az átvételre és átvétel ellen szolgáló argumentumokat vehetnem vizsgálat alá. A városi igen tisztelt főorvos ur beszédjében* melyben kétségtelenül igen sok helyes megjegyzés foglaltatik, a részvénynek téves fogalmából indul ki. 0 ugyanis felállítja azt a kérdést: cui prodest kinek használ,, a városnak-e vagy a részvényeseknek? Hát kérem a részvényeseknek sem nem árt, sem nem használ. Minden résEvényes csak a részvény névleges értékéig felelős s-a ki a maga 50—100 vagy.200 frtös részvényét befizette, az többnek fizetésére egyáltalában nem kötelezhető. Igy tehát arról, hogy a részvényesek egy esetleg reájuk háromolható tehertől akarnának megszabadulni, — szó sem lehet. Ha mégis a kérdést felvetjük^ hogy kinek használ, ugy akkor itt a hasznot pusztán erkölcsi értelemben vehetjük, s akkor is nem a részvényesek azok a kiknek, az átvétel vagy át nem vétel haaználhat, vagy árthat, hanem bizonyára a város, melynek mint erkölcsi testületnek az átvétel erkölcsileg használ, az átnemvétel pedig erkölcsileg árt. A részvényesek megtették kötelességüket ezen nemzeti czélu intézet érdekében akkor, a mikor minden haszonra való kilátás nélköl részvényeket jegyeztek, mely részvények után hasznot tényleg nem is húztak soha, s mely részvényeket ma minden viszontkövetelés nélkül a városra átruháznak, s így ugyanannyi forintot, a mennyibe nekik egy-egy részvényük került, a városnak ajándékoznak. Ha tehát ők a szinház átadását elhatározták, abból reájuk, akár átveszi a színházat a város, akár nem, erkölcsileg kár nem háramolhatik, ellenben a város, ha ezt az ajánlatot, melynek értelmében egy 30—35 ezer forintos épületet, 6000 írttal átvehetne, elveti, s engedi, hogy a szinház esetleg eredeti rendeltetésétől elvonatva, más czélokra fordítassák, kétségtelenül súlyos erkölcsi elbírálásnak teszi ki magát. Mi, ugy én mint többi részvényes társaim meghoztuk a magunk részéről annak idejében az áldozatot s igy mi — bármikónt határozzon is a szinház sorsa felett a közgyűlés, nyugodtak vagyunk az iránt, hogy ez áld.ozathozatal nekünk erkölcsi hátrányunkra semmi körülmények között sem válhatik. Mert nem áll az t. képviselő testület, hogy az áldozat hiába való czélokra • lett volna meghozva, mint ezt a városi főorvos ur mondta — mert ha felállítjuk ezt a tételt, akkor vonjuk le belőle a következtetést is, akkor hiába valók voltak azok a munkák is, a melyeket nagyjaink Kisfaludy, Vörösmarty, Katona, Tóth Ede, Csiky, stb. abból a czélbil írtak meg, hogy azok az illetékes helyről hangoztatva neveljék és tanítsák a népet. Ha ezt nem akarjuk mondani, el kell fogadni hogy a szinház, mely épen ezen munkák megismertetésére szolgál, épen ugy a kultúra szolgálatában áll, mint az iskola, .habár talán hatásköre nem is oly nagy, mint az iskoláé. Én ajánlom az állandó választmány javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés.) Barthalos István. Nagyon sajnálom t. képviselő testület, hogy a városháza falai között oly nyilatkozatokat hallottunk, mint a milyenek előbb a város t. főorvosa részéről elhangoztak. Ezek egyébiránt csak azt mutatják, hogy lehet valaki saját szakmájában igen kitűnő, kiváló tudós férfiú, de a mint arról van szó, hogy valamely kulturális intézménynek méltatásához fogjon, azonnal kimutatja, hogy ilyenek iránt érzéke egyáltalában nincsen. Én nem csodálnám, hogyha Dr. Steiner József ur annak idejében, mikor a színházi részvények jegyzés alá voltak kitéve, maga ís részt vett volna, s maga is jegyzett volna, — nem csodálnám mondom, ha akkor minden ujabb tehertől idegenkednék, de mikor az nem történt, mikor a főorvos ur sem a színház alapításában, sem azóta pártolásában áldozatot nem hozott, sajnálattal bár — de kénytelen vagyok konstatálni, hogy azon gyanú merülhetne fel, miszerint a főorvos ur minden reá hárulható legcsekélyebb tehertől is idegenkedik. Egyébiránt a kérdés eléggé meg volt vitatva, legjobb lesz egyszerűen szavazni és a szavazás döntsön a felett, hogy városunk t. Képviselőtestülete — a mit én nem hiszek — a Dr. Steiner ur által pártolt állásponthoz csatlakozik-e vagy pedig lelkesülósével megmutatja, hogy tud érezni nemcsak reális, hanem ideális czélok iránt is. Baráth Ferencz: Én köszönetet szavazok Dr. Koritschoner Lipót urnák azon szép és higgadt szavaiért, melyekkel a részvény jogi fogalmát fejtegetve, a városi főorvos urnák hibás értelmezését helyreigazította, köszönetet szavazok azért, mert megvallom, ha ily dolgokat hallok, a minőket előbb a főorvos ur előhozott, engem annyira elfut a méreg, hogy nem tudok uralkodni magamon, s ilyenkor szivesebben hallgatok, mintsem esetleg szavaimmal valakit sértsek. — Részemről is melegen pártolom az állandó választmány javaslatát. '* (Folytatás a mellékleten.)