Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-07-12

A vasárnapi munkaszünet. — Ministori rendelet. — A vasárnapi munkaszünetröl szóló 1891. XUI. t.-cz f. hó 15-én lép életbe ós f. hó 19-ón lesz az első vasárnap, mikor a törvény legelőször, tényleg vóg­rehajtátik, mire már a legutolsó intéz­kedést is megtették. A kereskedelmi mi­niszter most bocsájtotta ki azt a ren­deletet, melyben meghatározza azokat az eseteket, mikor a munkaszünet alól felmentés adandó. E rendelet, melyet iparosaink ós kereskedőink érdekében egész terjedelmében közlünk, következő­leg hangzik: Az ipari munkának vasárnapi szü­neteléséről szóló 1891. évi XUI. t.-cz. 4. §-a következőleg szól: 1. A kereskedelmi miniszter felha­talmaztatik, hogy saját hatáskörében ren­deleti uton határozza meg a) azon iparnemeket, melyeknél azért, mert az üzem félbeszakítása lehetetlen, vagy a folytonos üzemben tartást a fo­gyasztó közönség vagy a közforgalom igényei vagy valamely hadászati vagy egyéb közérdek, jelesen ipari indokok feltétlenül megkövetelik, az ipari munka az első szakaszban megjelölt szünnapokon is végezhető lesz; b) azon módozatokat, melyek mellett azok a kisiparosok, kik maguk, segédek és tanonczok igénybevétele nélkül, laká­sukon dolgoznak, a munkaszünet alól fel­menthetők. E rendeletek megállapításánál a ke­reskedelemügyi minister a belügyi- és a földmivelésügyi miniszterrel, Horvát-Szla­vonországokra nézve a horvát-szlavon­dalmátországi bánnal egyetértőleg jár el. A kereskedelemügy miniszter ezen rendeleteket, valamint az ezeken később eszközölt módosításokat utólagosan az oszággyülésnek bemutatni köteles. Ezen törvényhozási felhatalmazás és egyetértés alapján tehát az alábbiakban meghatározom azon iparnemeket, melyek­nél az ipari munka az alább előadott mó­dozatok mellett vasárnapokon, valamint Szent István király napján is végezhető lesz és pedig: I. mert az üzem fébeszakitása lehe­tetlen : 1. az agyag-, porczellán-, majolika­és kőedény iparnál, nem különben a mósz­fösz-, czement- ós téglaégető iparnál: ki­zárólag az égetési munkák; 2. a bőriparnál a kavarás! és bör­forgatási ipari munkák, de csak legfel­jebb délelőtt 9 óráig; 3. a czükor-iparnál a czukorgyár­tással és finomítással járó munkák; 4. az eczet-íparnál a feltöltési és az erjedési müveletek körül végzendő ipari munka; 5. a fehéritési iparnál a chlorozási és lugzási munkák, legfeljebb délelőtt 10 óráig; 6. a kenderáztatási iparnál; 7. a keményitö-iparnál; 8. a kő olaj-finomító iparnál azon ipari munkarész, a mely a végzendő mü­velet természeténél fogva félbeszakítást nem tűr; 9. a légszesziparnál kizárólag a lég­szesz előállítására, a lámpák meggyújtá­sára és eloltására szükséges ipari munka; 10. a malmoknál az őrlési müvelet; 11. a kertészeti iparnál a termelés­sel és miveléssel kapcsolatos félbeszakit­hatatlan ós sürgős munka; 12. a papir-, papirgép- és celulos­iparnál a félbeszakítást nem tűrő munka; mis bukást csinált a télen és hat hónapig 'Váczott „hüsel". A fiatalabbik pedig — jogász 10 óv óta — márczius 15-én ama szent napon midőn a magyar nemzet egykoron lerázta rabbilincsét, lerázta magáról az asztragán bélésű télikabátját, melyet egy jámbor szabótól vett részletfizetésre ós elküldte német szót tanulni (ekkép téve eleget Csáky rendeletének!). A kapott Összeggel aztán megalakította az „első általános hi­telszövetkezetet" és azonnal meg is vá­lasztatta magát igazgatónak, pénztárnok­nak egy személyben. Néhány héttel ezelőtt üresen talál­ták a szövetkezeti tag urak a pénztár­szobát és a pénztárt. Az én nagyreményű csemetém ugyan­is egy szép reggelen elindult egy kis „tengeri útra" üdülni. Eddig már való­színűleg az operencziás tengeren is túljár. En meg az alatt itthon fülig „uszom u az adósságokban. Pumpolom a kölcsönök már-már kiapadó forrását, nehogy a tönk árja Összecsapjon felettem ós mint a ful­dokló egy végső szalmaszálba kapaszko­dom: az imádságba, hátha az még segí­tene, mivel hogy más már úgysem se­gíthet. 13. a pótkávé és katang-száritó ipar­ban azon ipari munka, mely öszszel a répa vagy gyökér feldolgozására és szá­rítására elkerülhetetlenül szükséges; 14. a sajtkészitési iparnál és 15. a szalámigyártásnál a félbesza­kítást nem türö munka; 16. a selyem-iparnál: a) a selyemgu­bók beváltásának ideje alatt a selyemgu­bók átvétele, továbbítása, fojtása ós gon­dozása körüli munkák; b) a selymérpete készítése által igényelt munka; 17. a serfőző maláta és 18. a szeszipar, valamint a szesz­finomitás ós élesztőgyártás, nemkülönben az élesztőnek elfuvarozása; 19. a színnyomásnál és kékfestésnél végzendő azon munkák, melye k a folyto­nos üzem félbe nem szakithatása miatt szükségesnek; 20. a tésztagyártásnál, a szárítással egybekötött munka, déli 12 óráig; 21. az üveggyártásnál, a mennyiben az regeneratív fűtőkészülékkel űzetik, a fűtési, az üvegolvasztási és üvegfuvási félbeszakítást nem türö munkák; 22. a vas- és aczólgyárak üzemágai­nál mindazon munkák, a melyek félbe szakítást nem szenvedhetnek, jelesül a vas- és aczél- olvasztó-,kavaró-, finomító, és csőforrasztó testek, a hengerlőmüvek munkái, az ezekkel kapcsolatban levő és üzemük föntartásához szükséges összes műhelyek, a gáz- és gőzfejlesztő, széné­gető, kokszógető, faaszaló, pörkölő, és öntő üzemek, a helyi szállitó pályák és egyéb mellékmüveletek, valamint beren­dezések félbeszakítást nem türö munkái; 23. a vegyészeti iparnál az üzem azon egyes műveletei, a melyek félbe nem szakithatók, például az izzó láng- ós ol­vasztó kemenczéknól, ólomkamrák ós re­tortáknál folyó munkák stb; 24. a villamos erőt, illetve áramot előállító telepeknóljelöfordul ó ipari munka; 25. a zománczozott vasedény-ipar­nál az olvasztási, égetési ós ónógetési munkák. II. Mert a fogyasztó közönség igé­nyei a folytonos üzemben tartást megkö­vetelik : 1. a borbély és fodrász iparnál nyi­tott üzleti helyiségben, csak déli 12 óráig; azontúl csak magánlakásokba, színházakba vagy hasonló nyilvános előadások alkal­mával házhoz híva; 2. a fürdő üzleteknél; 3. a czukrász-, sütemény- ós mézes­kalácsos iparnál; 4. a mészárosok, hentesek és kol­bászkészitők iparánál az előállítás és el-, árusítás legfeljebb délelőtt 11 óráig; 5. a vadkereskedők iparánál az el­árusitás 11 óráig; 6. a kofák üzieta, amennyiben az áruk üdülő ós mulató helyeken vagy a városon, illetve községeken kivül sátrak alatt vagy valamely szokásos módon asz­talon vagy a földön kirakva árusittatnak; 7. a pékiparnál a készítés, illetve gyártás déli 12 óráig, az elárusitás azon tul is; 8. a sódaviz gyártása és elárusitása; 9. a szállodák, vendéglők, sör-, bor-, és kávémérések és kávéházak; 10. tej, gyümölcs és kenyér elárusi­tása; 11. természetes virágok árusítása; 12. a nyomdaiparnál a halasztást nem türö állami és hatósági nyomtatványok, színlapok, műsorok, gyászjelentések, ki­állítására és ugy ezeknek, valamint a hír­lapoknak szóthordására okvetlenül szük­séges munka; 13. a gépiparnál a sürgős és halaszt­hatatlan javítási munkák legfeljebb dél­előtt 10 óráig; 14. a kisiparosoknál sürgősen ren­delt javítási munkák bevégzésére szüksé­ges ipari munka legfeljebb délelőtt 10 óráig; lakásoknak sürgős átalakításánál szükséges munkák a hatóságilag szabályo­zott költözködési időszakot megelőző és követő egy-egy hétben ; 15. a fűszer, bor, thea, csemege- ós lisztkereskedóseknél, valamint a szatócsok üzleténél délelőtt 11 óráig; 16. minden egyéb kereskedelmi, il­letve elárusító üzletnél, úgyszintén a szol­gálat közvetítő üzleteknél legfeljebb d. e. 10 óráig; 17. kereskedelmi, ipari és gyári al­kalmazottak irodai munkája d. e. 10 óráig. 19. ha* valamely üzlet állami egyed­áruság tárgyát képező czikkek elárusitá­sára fel van jogosítva, e mellett más czikkek vételével vagy darusításával is foglalkozik, vagy .amely ugyanabban az üzlethelyiségben más ipart is gyakorol, .az ezen utóbbi üzletkörre nézve ugy az 1891. évi XTU. t.-czikk, mint a jelen ren­delet hatálya alatt áll; 19. élelmi szerek előállítása és szál­lítása már a szünnapokra következő na­pon éjjeli 1 órakor megkezdhető; 20. a törvényes munkaszüneti napra eső országos vásárokon az elárusitás a je­len rendelettel korlátolva nincsen és e napon a z országos vásár helyén létező kereskedői ós ipari elárusitás ís korlátla­nul gyakorolható. A törvényes munkaszü­neti napra eső hetivásáron az elárusitás csak délelőtt 10 óráig tarthat. Önként ér­tetik, hogy ezzel az egyes országos vá­sárok tekintetében fennálló fövények és szabályrendeletek nem érintetnek és hogy jelesen az 1868. LTEL t.-cz. 19-ik §-a szem előtt lesz tartandó. III. Mert a közforgalom, valamely hadászati vagy egyéb közérdek a folyto­nos üzemben tartást feltétlenül követeli: 1. A vasúti, a hajózási üzemek, va­lamint a posta-, távírda és távbeszélő üze­meknél előforduló ipari munka. 2. Hadászati szempontból sürgős építkezési, felszerelési vagy szállítási ipari munkák. 3. Árviz és más elemi csapás ellsni védelmi munkák, valamint az illető elejmi csapás következményeinek eltávolítására vagy orvoslására elkerülhetetlenül szük­séges munkák. 4. Oly ipari munka, a mely a nyil­vános közlekedés és közbiztonság érde­kéből halasztást, nem szenvedhet. 5. Ünnepélyeknél bármily díszítési munka. 6. A társas- és bérkocsi ipar. 7. A hordár- ós targonczás ipar. 8. A temetkezési vállalatok. IV. Az idézett törvény 3. §. b) pontja szerint: ipari munkát végezhetnek a mon­dott napokon az önálló kisiparosok, a kik maguk és pedig segédeik és tanonczaik, valamint más segédmunkások igénybevé­tele nélkül dolgoznak. V. A jelen rendeletben az egyes munkákra, illetve műveletekre nézve en­gedélyezett kivétel csakis azon munká­sokra és segédszemélyzetre vonatkozik, „a mely az illető műveletnél tényleg alkal­mazva van. VI. Azon iparnemeknól, a melyek­nél az ipari munka a fentiek szerint va­sárnapokon ís végezhető lesz, köteles az illető íparüzö az e munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondos­kodni, hogy a munkások legalább minden hóban egy teljes vagy minden két hét­ben egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezzenek. VH. A jelen rendelet az 1891. évi XUI. t.-czikkel egyidejűleg 1891. július hó 15-én lép életbe. Budapest 1891. július 1-én. cBa-wm o. 4. Melyik oltásmódot tanítsuk a népnek? E tárgyról.már Ugyan sok jeles pomo­logus irt kimerítően, de miután ezen oltási módnak itt az ideje, helyén találom röviden e becses lap hasábjain az alvószemzés mikénti kezelését az alábbiakban ismertetni ,A szem­zésnél többféle szemzéseket különböztetünk meg: 1-Ör hajtó és alvó-szemzés, 2-or héj- és fás-szemzést. Minthogy csupán az alvóra szem­zést akarom leirni, illetőleg annak kezelését, miután ez most eszközlendő, a többi oltásne­mekről annak idejében Tek. szerkesztő ur be­cses engedelmével teszek ismertetést. Alvónak neveztetik a szemzés akkor, ha a második nedvkeringés beáll, tehát július kö­zepétől őszig, vagyis míg az alany héja fájá­tól jól elválik, és legalább két hétig jó időíe van kilátás, hogy a szem- összeforrhasson ala­nyával a nélkül azonban, hogy a szemzés évé­ben életre kelve kihajtson, hanem csak össze­forrva nyugalomban — tehát alva töltse a te­let; és csak a rá következő tavaszkor fejlőd­jék hajtássá. Hogy mikor kell alvóra szemezni azt az illető alanyok minősége és az idő ha­tározza meg. Nálunk általában július közepé­től augustus végéig szokták tenni. ,Minthogy az alvószemzés könnyű, és biztos az eredménye, azért is ezen oltási módot első sorban, mele­gen ajánlom tanitótársaim szives figyelmébe, tanítsák meg a népet specialiter az alvó-szem­zésra, melynek készítése módja a következő; július közepén hozzá kell fogni az alvó-szem­zéshez, mely czélból megszedünk annyi haj­tást, a mennyit egy fél nap alatt feldolgozha­tunk. E hajtások, mindig ép, egészséges, és bőven termő fákról szedendők, mert igen sok betegség és egyedi hiba oltás által tovább plántálható, az igy megszedett hajtásokat meg­tisztogatjuk, és pedig ugy, hogy azok hegyeit eltávolítjuk, minthogy itt a szemek rendesen fejletlenek és gyengék, ugyan ez okból a haj­tás alsó része is eltávolítandó. Azon hajtási kat pedig, a melyeken a szemek majdnem d< rékszögben vannak, nem kell felhasználni, mert ezekről rendesen görbe fákat nyerünk. Az igy gondosan kiválasztott hajtások­ról lemetszük a levél lemezét, de ugy hogy csak a levél végéből mintegy egy cm. darabka maradjon, az igy előkészített hajtásokat, he­lyezzük most egy vízzel félig töltött edénybe, néhány óránál azonban tovább semmi esetre sem szabad a vízben hagyni, azon hajtásokat pedig melyeket a fent nevezett idő után nem tudtunk feldolgozni, azokat nyirkos helyre a földre fektetve eltarthatjuk, mert ha a vízben hosszabb ideig tartjuk barna foltokat kap, mi az elromlás jelét mutatja; az ilyenekkel pedig hiába való' munkát végeznénk. Ennek megtörténte után a szükséges kö­telékkel, éa egy élesre köszörült késsel ellátva hQuá. foghatóak a uoouisheju Először is készítünk az alany alkalmas helyén a földtől 5 cm. magasra egy T-alaku metszést mintegy másfél cm. hosszúságban, most felválasztjuk a függőleges metszés jobb és baloldalán a héjat, ekkor gyorsan lemetszük a nemes szemet ezen függőleges metszésnek megfelelő hosszúságban, és pedig ugy, hogy balkezünkben tartva a szemet csúcsával felénk fordított és vízszintesen fekvő hajtást, itt be­lemélyesztjük kellő helyen késünket, mire egy metszéssel ugy hatolunk a szem alatt át, ott egy kissé késünket mélyebbre eresztjük, és a szem felett, mintegy fél cm.-nyire megállapodva ennek hosszában végzett metszéssel a szemet leveszszük, miáltal egy kis papírhoz hasonló alakot nyerünk. Itt erre kell ügyelnünk, hogy mentül kevesebb fát messünk a szemhez, ezek megtörténte után, halkezünk hüvelyk és - mu­tatóujja között messük a szemet, jobb kezün­ket az alanyhoz támasztva, a kés segítségével felválasztjuk a héj mindkét oldalát, a szemet pedig ezen nyilasba helyezve, késünkkel mind­addig utat nyitunk, mig a pajzs keresztmet­szete az alany hasonló metszetét el nem érte.; az alanyhoz jól hozzá nyomva, lehető szorosan bekötjük, és pedig akkép, hogy a szem kint maradjon. Rendesen egy alanyba egy szem helyezendő. Itt meg kell jegyezni, hogy aszem­zésnél, de egyáltalában minden oltásnál szél­csendes felhőtlen tiszta időt kell választanunk és akkor is munkánkat a lehető gyorsan vé­gezzük, nehogy a metszések lapjai oxydálod­janak, mert különben forradás nem jöhet létre, és igy munkánk kárba vész. Ha már most szemzésünket 2 hét múlva átvizsgáljuk, és a levólnyél halványszínű, gyenge érintésre lehull, ez esetben az összeforradás, illetve megeredés biztosra vehető, ha pedig a levélnyél fekete és fonnyadt, érintésre le nem válik, ugy a szemzés nem sikerült, miért is, ha alkalmas hajtásaink vannak még, ugy ezek ismét a leirt mód szerint beszemezhetők. Továbbá arra is kell ügyelnünk, hogy a kötelékek igen be ne vágódjanak az alanyba, miokból 4—5 hét múlva szemzésünket egészen meg lehet tőlük szabadítani; vagy pedig csak megtágítani, hogy a téli fagyokat jobban kí­állhassák. A jövő tavaszon pedig, mielőtt a nedv­keringés megindulna, a megeredt nemes szem feletjb, mintegy 12 cm.nyire az alanyt vissza kell metszeni, és pedig olyformán, hogy a rézsútos metszési lap a szem átellenében fekvő oldalra jusson, ezen csapról eltávolítjuk a rü­gyek nagyobb részét, hogy minél több táp­anyagban részesüljön a nemes szem, melyet, ha 15-^20 cm. hoszzu hajtássá fejlődött, e vad­hajtások eltávolitandók, egy széles szalaggal ezon csaphoz kötjük, illetve megerősítjük; ezt a csapot, mivel a hajtás egyenes növését, és szilárd állását biztosítja, biztosító csapnak is szokták nevezni. A midőn a hajtás jól meg fásult, és nem félhetünk sem a letöréstől, sem a görbe nö­véstől, július hó folyamán közvetlenül a nemes hajtás felett egy rézsútos metszessél tőben el­távolítjuk. Azon alanyok pedig, melyeknél a mult évi szemzések nem eredtek meg, vagy pedig netalán a tél hidege pusztította volna el, ugyan azon eljárással ismét jövőre beszem­zendők. Ezzel elmondottam ugy hiszem mindent a mit az alvó-szemzésről tudni kell annak, ki eredményt óhajt vele elérni, és ha e szabályo­kat, főleg a kezdők pontosan betartják, ugy munkájuk sikerében gyönyörködhetnek, és iga­zat adnak abban, hogy az alvó-szemzésnél nincs könnyebb és biztosabb oltás mód. — A szemzésben jártasoknak nem mondottam ugyan ujat, de mindenesetre igazat állítottam, az igazságot pedig nem csak szabad, hanem kell is többször ismételni. Időszerűnek találtam ezen oltási módról irni miután itt van az alvó­szemzés kezdete: ismételve azt melegen aján­lom az érdeklők, de különösen a kezdő kar­társaim szives figyelmébe. tanító. JL közönség köréből.*) Tekintetes Szerkesztő Ur! E lapok egyik legutóbbi számában vezérczikk foglalkozott a pápai orth. izr. hitközség iskolájának ügyével, s e körül­mény által bátorítva én is kérem tek. Szerkesztő urat, hogy e pár sornak be­cses lapjában helyt adni szíveskedjék. Az említetett iskola egyik osztályának vizsgálatán ugyanis, — melyen épen ma­gam is jelen voltam — oly dolgokat ta­pasztaltam, melyekre már az iskolába járó gyermekek érdekében is kell hogy felhívj am — ha másként nem is, legalább ez uton — az illetékes szakkörök figyel­mét. Egyszerűen csak a bővebb kommen­tárra épen nem szoruló tényeket fogom előadni. Az első meglepetés, melyben része­sültem, az volt, hogy midőn én azt gon­doltam, hogy a második fiúosztály vizs­gálatát fogom hallgatni, — legnagyobb csodálkozásomra tapasztaltam az osztály­könyvre pillantva, hogy nem a második, hanem az első végző osztály vizsgálatát hallgatom. *) E rovat alatt közérdekű felszólalások dij nélkül közöltetnek, felelősséget azoban nem vál* 1*1 a Sitik* A 6 osztályú elemi iskola kérdésé­nek ilykónt való megoldása talán még helyeselhető volna, de akkor még sem volna szabad aa oly tannlókkal szemben, kik a középiskolába mennek az elemiből, s igy tanulmányaikat tovább is. folytat­ják, nehézségeket gördíteni az elé, hogy a negyedik év után, vagyis, a harmadik osztály bevégzése után az intézetből ki­léphessenek, s a közép iskolába léphetés czólj'fyból már akkor bizonyítványt nyer­hessenek. Igy azután nem merülne fel annak szüksége, hogy az ily tanulók, kik csak 4 evet töltötték az .elemi iskolában, a középiskolába 'való belépés előtt felvételi Vissgát tegyenek. A mi magát a vizsgálatot illeti, az természetesen a bibliának német nyelvre fordításával kezdődött, anélkül azonban, hogy csak nyomát is láttuk volna annak, hogy a német fordítás .mellett legalább a szöveg tartalma magyar nyelven is elő­adva lett volna a növendékeknek. No de erről a már idézett czikk- után legyen elég ennyi is. De egy más körülmény az, melyre ez úttal különösen fel kell hívnom az érdeklődök figyelmét. Midőn ugyanis az.elmúlt év folya­mán végzett tananyag után tudakozód­tam, legnagyobb meglepetésemre értesül­tem arról, hogy mig a héber és német­nyelvből a.tanulók már nyelvtant is ta­nultak, addig a magyar nyelv tanításá­ról szó sem volt. Azt mondják ugyan, hogy a németből nyelvtant nem tanultak, csakis fordítást, de hát mire való a né-­met nyelvtani tankönyv, hisz a fordítás­hoz használható lett volna a német olva­sókönyv is, a mit szintén használtak. Ezen eljárás (nem tudom, vájjon az iskolaszék rendeli-e ezt, vagy az illető tanító ur csak önkényt teszi) minden­esetre megérdemli, hogy az arra hivatot­tak egy kissé megszívlelj ék, -s ezen álla­poton valahogyan segítsenek. Még megemlítem, hogy általános visszatetszést szült az, midőn a tanító ur több izben kérdezett a növendékektől a törtekről (pl. mi nagyobb: ' /3 vagy \ stb.) de midőn az iskolaszék egyik érde­mes tagja egy a kivonásra vonatkozó kérdést (mi a kivonandó és kisebbítendő) intézett a tanulókhoz, azokat a tanító ur azzal mentette ki, hogy „ezt nem tanul­tuk." . 1 Talán az sem épen közömbös, hogy a tanulóknak a magyar beszédben tettf hi­báit a tanító helyett egy izben a jelen volt iskolaszéki tagoknak kellett kijaví­tani, legtöbbször pedig azok kijayitatla­lanul maradtak. —4 Hivatalos rovat. 4. szám. Veszprém vármegye köz­kpti vál. 1891. ponti választmányától. Hirdetmény. Az 1874: XXXHE. t. cz. IV. fejezetére s az 1876: XVIU. törvényczikkre való hivat­kozás mellett ezennel közhírré tétetik, hogy az országgyűlési képviselő választók kiigazított névjegyzéke az 1874: XXXIII, t. cz. IV. fe­jezetében foglaltakhoz képest a községházánál folyó évi július hó 5—25 napjain közszemlére kitéve leend, s hogy mindazok, kik az 1874: XXXIII. t. cz. alapján az igy kiigazított név­jegyzékből kihagya.ttak,. vagy a kik az ezen. névjegyzékbe felvettek ellen felszólalni akar­nak, ezen felszólalásukat a község elöljárósá­gánál tekintve a körjegyzőnél folyó évi július hó 15-ig bezárólag benyújthatják.. A felszólamlás tételei az idézett t. cz. ér­telmében igazolandók. Közzététetik továbbá, hogy az igy be­nyújtandó felszólalásokra észrevételek folyó évi július hó 16 -25-ig bezárólag ugyanott adan­dók be, a hova a felszólalások nyújtattak be. Kelt Veszprémben, a központi választ­mánynak 1891. évi június hó 23-án tartott üléséből. Végh István, központi választmányi jegyző. Véghely Dezső, királyi tanácsos alispán kpti vál. elnök. Hirdetmény. A föld-, házosztály- ós házbéradó után járó, s folyó 1891. évre megállapított általá­nos jövedelmi pótadó kivetési lajstroma folyó július hó 12—19-ig a városi adópénztárnál közszemlére kitéve lesz; — a netáni felszóla­lások azok részéről, kik ezen adónemmel ed­dig is meg voltak róva, a lajstrom kitételének napját, — azok részéről pedig, kik a folyó év­ben először rovattak meg ily adóval, ezen tar­tozásuknak az adókönyvecskébe történt bejegy­zését követő 15 nap alatt a városi adópénztári hivatalnál beadhatják. Pápa, 1891. évi július 7-én. • A városi hatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents