Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-07-05

XVHI. évfolyam. 27. szám, Pápa, 1891. július 5. K Megjelenik in i n (1 e it vasár u a p. Közérdekű sürgős közlésekre KiiiouKinl reudlii

villi számok adatnak ki. B'érmentoLlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. IS lapnak szánt közlemények a lap szerk- hivatalába küldendők. * Előfizetési díjak. * Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bólyegdíj mindig külön.számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula 2£ papirkereskedése, főtér) küldendők. ^ ' Pápa város hatóságának és löbb pápai

, s p ápa-vid éki egv esülelnek megválaszt ott k ózíöYiye. A viz és a köztisztaság. A hőmérőnek a. lefolyt héten nagy keletje volt. Izzadva, kíváncsian tekingette mindenki a fokokat, mormolva magában, mig az izzadságot torié homlokáról: 27 fok, 28 fok, 30 fok — ez már még is csak sok a melegből. Hát hiszen soknak sok — az igaz; de bajnak még nem volna baj. A gabonának meg kell érni, annak szüksége van a tüzes napsugárra; az ember pedig ha nem akarja magát a nap által tűzetni, zárkózzék el szobájába, s ha ott is melege van és szerencséje pápai lakossá tette, menjen a Tapolezába s fürödjék. Nem is az emberekről közvetlenül szólnak a követkéz!) sorok, hanem az útczákról,' melyek az ilyen 30 fokos meleg hatása alatt csodálatos gyors metamorfózison szokuak keresztülmenni. Valami szellemes ember egyszer azt mondta, hogy Pápa olyan mint a czigányleány, egy bizonyos korig még nem szép, egy bizonyos koron tul már nem szép s ez a bizonyos kor igen rövid ideig szokott tartani, eltéröleg a mi szépeinktől, a kikucl a másik két kor rövidebb. Ha ugy utánna gondolkozom e szavaknak, nagy igazságot találok bennük Pápa utczáira vonatkozólag. Ezek az utczák is csak egy ideig felelnek meg az óhajnak s ez az idő igen rövid t. i. mig a sár átalakul porrá. Eső alatt az ntczák járhatlanok a sár miatt, eső után egy-két napra járhatlanok a por miatt s csak az a kis időköz, mely ez átváltozás befolyására szükséges, s mely ilyen hőségben a minimumra redukálódik, csak ez teszi az utczákat olyanokká, hogy eltekintve tyukszemcsináló kövezetünktől, nincs szükségünk ellenükben panaszra., Hanem bezzeg, mikor néhány napi szárazság után fölkerekedik egy kis szél s végig nyargal az utczákon, hajtva maga előtt egy porfelleget, a miiyennek létezéséről csak annak van fogalma, a ki maga is pápai lakos: — megszűnik az utcza szépsége — amit különben is csak városias önérzetünk csinált, s a jámbor 4ó a Fő- és Hosszuutczán végig bau ,ában nem épen nyájas kifejező nyitná száját, ha attól nem tar.hogy a szél egy pillanat alatt teríti homokkal; mint viszont a jó háziasszony sem épen örömteljesen jelenti ki, azután, hogy minden két órában letörölgette legalább az asztalt, azt a megezáfolhatatlan igazságot, hogy ilyen körülmények között a tisztaságot fenntartani lehetetlen. Nem fejtegetjük, mily befolyása van az ilyen poríellegeknek s porral telitett levegőnek a légzőszervekre — valami szaktudós utána járhat s kimutathatja ezt is statisztikailag — csak azt a tényt konstatáljuk, hogy ha ennek egészségügyileg semmi rossz következményei nem volnának is, rendezett tauácsu városban ilyen rendezetlenséget eltűrni nem lehet s a bajnak orvoslásra van szüksége. Ennek az orvoslásnak pedig csak egy módja van: a vizkórdés gyökeres megoldása. Néháuy hét előtt hozott lapunk e tárgyban városunk egyik buzgó képviselőjétől rövidebb czikksorozatot. Mai számunkkal megkezdjük Novelly és társa ekboratumának bemutatását, mely tervezetre lapunk egyik t. munkatársa a közlés után megteendi észrevételeit. A szomorú emlékű Artézi-kút — melynek furatását egyébiránt az akkori képviselő testület egyik legüdvösehb intézkedésének tartjuk (sajna, hogy ez sem sikerült, mint nem szokott sikerülni annyi más bölcs intézkedés sem) a viz kérdését napirenden tartotta s tartja, s ha maga a tárgy nem látszanék is az első pillanatra annyira fontosnak, az a körülmény, hogy a közvélemény nagy része — értjük a jobbik részét — évek óta foglalkozik e kérdéssel, mindenkit meggyőzhet arról, hogy itt Pápa életébe mélyen beható ügyről van szó. De hát nemes városi tanács s igen tisztelt képviselőtestület, elég is lesz talán már a szóbeszédből. »Elég soká voltunk fajankók — legyünk végtére katonák « — mondja Petőfi s a nélkül, hogy mi az első sort alkalmazni akarnánk, a második sort szeretnők a tanács s a kép viTÁRCZA. TITKOK. Mit susognak a levelek, Mit a virágok ós berkek, Mórt bólyintgatnak a nagy fák, Mit csevegnek a madárkák, Mit dongicsálnak a méhek, Hova tűnnek a fellegek, Mily kincset rejt keblén a tó, Patak tenger és .a folyó; — Hogy ki tudja ezt? Ez a természet titka. Szeretők, kik elszakadnak, Sírban mégis együtt vannak. Honfiak, kik száműzettek, Mégis hónukban haltak meg, A leggazdagabb főurak, Sokszor koldusbotra jutnak. A legnagyobb ellenségek Sokszor barátokká lesznek. Mint történik ez ? Ez a végzetnek titka. Mért egy látás arra elég, Hogy szivek egymást szeressék, Kik igazán hőn szeretnek Egymásnak mért nem vallják meg, Mintha szemből kiolvasnák, Hogy egymást szeretik, tudják, Mért tudja meg mindjárt a sziv, Hogyha párja hozzá nem hiv — Hogy ki tudja mind ezt? Ez a sziveknek titka! Tessék virágot venni! — Rajz a fővárosi életből. — — Tessék virágot venni, szép rósjsát, ibolyát ..... tessék szép kisasszonyok és ifiurak, hangzik az utcza sarkáról. Hiába minden: Hangja elvész az Andrássy-ut zajában, elnyeli az equipageok és bérkocsik robaja, a sürgő-forgó embertömeg hangos léptei, egy-egy uracs hatalmas udvarlása, a bonneok affektált kaczagása, és még tudja Isten mi minden « zajos főváros kellő közepében. — Tessék virágot venni, tessék virágot venni, . . . vegyül ismét az ártatlan hang a csapongó, fesztelen zajba; s néhány könycsep hull a viruló bimbók és ibolyácskák közé. Szegény virágárus leányka, megvetnek, figyelembe sem vesznek az emberek, nem gondolnak Ők azzal, hogy valami gyilkos féreg nyomai látszanak fiatal arczvonásaidon s az arezodnak elfonyadt bimbóit, a virágok közé hulló könnyeket egy józsefvárosi bűzös pinczelakásban nyomorgó özvegyasszony kínlódásai idézik elő. Nem sejtik, hogy azon néhány garas, mit a tányérodon viruló bimbók és ibolyácskák hoznak, egy szalmaágyon nyomorgó asszonynak ad meleg étket, hogy feltápászkodva kínos nyughelyéről * mosóteknő elő vánszoroghasson s jogászoknak, bankhívatalnokoknak fényes ingeket és gallérokat szállíthasson haza! Hjah, szegény Kovács Jolán, arezod rózsáinak nem volna szabad annyira elfonynyadtnak lenni, jobban magadba kellene rejtened a nyomor és szenvedés gyilkos férgeit, *kkor az előtted elsiető urawok selő testület által megvalósítva látni.— Legyünk végtére katonák! legyünk a tett emberei s ne szunyókáljunk a zöld asztal mellett, óra hosszú dikeziók alatt! Nem akarjuk a dolgot elsiettetni, de a csiga léptekben mászás s az elsietés közt ott van a helyes közép: a mérsékelt okos Jialadás. Tessék minél több adatot beszerezni, ezeket az adatokat minden oldalról megvilágosítani s megvitatni s aztáu határozni fölötte, hogy ne legyen a vizkórdés, mint a konverzió kérdése volt, második tengeri kigyó, uiclylyel csak 12 évi sajnos halogatás után tudott városunk Szt. György lovagja, a tanács s a képviselőtestület, inegbirkózui. A köztisztaság, mint a közegészség előfeltétele, sürgősen követeli a vizkórdés megoldását, s a város elvárja választott tisztvisel itől s képviselőtestületétől, hogy az végre valahára a tett terére lépjen. Nyilatkozat. Éppen azon napon, mikor Pápa városának közgyűlése a pápa-csornai vasútra kiépittetóse esetébén törzsrészvények jegyzését majdnem egyhagulag elhatározta, — Eötvös Károly t. képviselőtársam az országházban tartott beszédjében többek közt ezeket mondta: n ... Itt van tehát az önkormányzati jogok közt a helyi érdekű vasutak engedélyezése. Mit tesz ez? Azt teszi, t. ház, hogy épitsünk vicinális vasutakat, akár szükségesek, akár nem; de ha legszükségesebbek is, építsük meg kilométerenkint 20,000 forinton, de vegyünk be e cimen 30,000 forintot, tegyük zsebre, de ezt a 10,000 forintot fizesse a vármegye! Veszedelmes és átkozott rendszer ez a helyi érdekű vasutak rendszere, t. ház, mert itt a vesztegetés nyíltan, beismerten folyik a legnagyobb mértékben és a legalávalóbb minőségben. A főispánok, az alispánok részvényeket kapnak, a vezető tisztviselők részvényeket kapnak a vicinális vasutaknál. Minket pedig, a kik fizetjük az adót, nyúznak oly dolgokért, a melyekért a pénzt, a hasznot néhány lelketlen vállalkozó, néhány lézengő rittere a mai közéletnek rakja zsebre.' Igenis, a vicinális vasutaknak én támogatója vagyok; legyen minél több, a valóságos kiépítési költségekre igenis meghozom az áldozatot. De nem erre kell a vármegyék támogatása, hanem a pónzközvetitési, a nyerészkedési, a zsarolási és vesztegetési czélokra, a vármegyék vezető tisztviselőit részvényekkel ellátni. Ily rendszert, a szabad lopásnak és a tisztviselői megvesztegetésnek ily nyilt, alávaló rendszerét nem szabad támogatni. Es ez a törvényjavaslat most az önkormányzati jogok szaporításaként hozza fel ezt, a mit becsületes, de erélyes kezű rendőrre kellene bizni. Tudom, hogy egyes vármegyéket, tadom, hogy Veszprém megyét is hogyan akarják miféle emberek és minő czélra, és minő irtózatos teherrel sújtani; de nem azért, hogy vasat épüljön, hanem azért, hogy az a tízezer forint és sokszor ennél nagyobb összeg -is, melyet behajtanak, a megyei közgyűlésen szavazattal bíró megyei hatalmasok zsebébe kerüljön.

11 Minthogy pedig a pápa-csornai vasút ügyében a megyegyűlésen csekély tehetségemtől kitelhetőleg én emeltem szót, s én tettem az állandó választmányban is a megye által egyhangúlag meg is szavazott összeg iránt indítványt, és az egész pápa-csornai vasút létesítése körül élőszóval ós írásban én buzgólkodtam, — sőt épen Pápa érdekében az engedélyesek közé magam is beléptem, s igy az ott eddig történtekről teljes tudomásomnak kellett lenni, melyért részben felelősséggel tartozom; — mihelyt Pápáról, illetve Balaton-Füredről Budapestre érkeztem, azonnal felkerestem Eötvös Károly t. képviselőtársamat, hogy megtudjam tőle, miszerint az országházban általa mondottak a pápacsornai vasút ügyre vonatkoznak-e? Eötvös K ároly t. képviselőtársam teljes készséggel kijelentette, hogy neki nem is •volt tudomása a pápa-csornai vasút ügy mibenlétéről, s hogy országházi beszédjében nemcsak hogy nem értette a pápa-csornai vasát ügyét, de még el sem hinné, hogy a pápacsornai vasút ügynél ily visszaélések történhettek volna. Eötvös Károly t. képviselőtársam felis hatalmazott, hogy e kijelentését a Pápai Lapokban közzé tegyem, mit annál is szivesebben teszek, mert Eötvös Károlynak felvilágosító szavai bizonyára megnyugtatólag fognak hatni mindazokra, kik a pápa-csornai vasút ügye iránt érdeklődéssel vannak. Tudomásomon kivül egyetlen egy krajezár sem adatik ki, s a megyei ós városi anyagi nagyobb hozzájárulásra csakugyan nem azért volt szükség, hogy az, a „megyei közgyűlésen szavazattal bíró inegyei hatalmasok zsebébe kerüljön" — hanem egyszerűen azért, mert Sopron megyének érdekelt birtokosai közül többen azon indokból, hogy a tervbe vett vasút inkább Pápának válik előnyére, — nem járultak a vasút létesítéséhez annyival, a mennyit tőlük teljes joggal várni lehetett. Ezeketa pápa-csornai vasutat létesíteni akarók jó hírneve érdekében Eötvös Károly t. képviselőtársam szives beleegyezése alapján szükségesnek láttam e lapokban tisztelettel közzé tenni. Budapest 1891. jul. 2. Vízvezetéki tervezet. — Novelly ás Társa elaboratuma — Pápát jelenlég a városon keresztül folyó Tapolcza vize, házi és nyilvános kutak látják el vizzel. Régen ismert dolog, hogy a városokban a lakosok természetszerű szorult együttélése folytán jelentékeny, a talajt tisztátalanitó beszivárgás történik, s igy a fent említett módon nyert víz az emberi organizmusra a legkárosabb s a legveszélyesebb különösen, ha ugy, mint Pápán, minden csatornázás hiányzik, s azonfelül ugyanazon talajt, melyből az ivóvizet nyerik, a szemétgödrök kény szeritett alkalmazása által egyenesen mindenféle hulladók eltávolítására használják. Ezen rossz állapotok pusztító epidémiákat idéznek elő, s hosszantartó betegségek ós óriási halálozási százalékok keletkeznek. Ellenkezőleg vannak városok, melyek folyton emelkedő, kedvező egészségi viszonyok között ivóvizüket nem ilyen talajból nyerik s epidemikus betegségek, mint pl. a typhus, nemcsak szórványosan nem lépnek fel, hanem, mint constatálták, idővel teljesen eltűntek. Mindezen elégségesnek elismert dolgok, eltekintve sok más előnytől: utczaöntözés, tűzoltás stb. mind csak azt mutatják, mily nagyon szükséges, hogy - az erősen benépesült Pápa városát jó vízvezetékkel lássák el s nemcsak kívánatosnak látszik, hanem inkább kötelessége az irányadó factoroknak, hogy egy vízvezetéki tervezetet figyelembe vegyenek. Ennek megfontolása mellett a következőkben ezen czélra egy általános tervezetet térj észtünk elő a költségszámítással együtt, melynek alapján a részletes tervek megvalósítása egy városi vízvezeték készítésére foganatba vétethetik. A viziryex'és szinlaelye. Egyedüli ós minden tekintetben teljesen alkalmas hely a város minden czéljára igénylendö vízmennyiség nyerésére a tapolczaföi forrás színhelye, melynek mennyisége az itteni építőmester, Voyta Adolf ür mérései szerint perczenként 1000 gyakrabban megállnának- virágos tányérod előtt s háromszoros-négyszeres áron kapkodnák el a virágokat. De igy még meg sem állnak előtted, iiem kivácsiak megcsunyult szenvedő arezodra, elhomályosult szemeidre. „Nem kellenek a táuyór virágai, ha már arezodon elfonnyadtak" szokta mondogatni Huszárnó, gazdag özvegyasszony a Fürdő-utczából, mikor néha a városligetbe ballagott s megállt Jolán előtt, hogy egy-egy rózsát vegyen. Az öregasszony egyre beszólt; rekedt hangja unalmas volt; Jolán pedig homályos szemeivel nagyokat bámult, egy szót sem szólt Az öregasszony rózsát tűzött kebelére, mely oly disharmoniában volt ránezos arczával s azután sétájára indult; Jolán pedig tovább bámult méla tekintettel. — Tessék virágot venni, tessék virágot venni, mondogatja ismét vontatott hangon s olykor egy-egy férfiú vagy asszony áll meg előtte, virágot vesz s Jolánnak néhány krajczárjával ismét többje van. Azután újra szünet; szabadon kalandozhatnak nagyon is lassú, vontatott gondolatai. Egy munkától izzadó bádogos mester alakja rajzolódik le előtte, ki csak nem rég tartotta esküvőjót Szilvás Linával, egy budai jómódú polgár pozsgás arczu leányával, s most Ó-Budán nyitott műhelyt . ... Ez a bádogos-mester volt Jolán imádója, szerette öt — mint Jolán hitte — s minden este, ha, a műhelyben a kalapácsok nyugovóra mentek, reávette ünneplő ruháját s Jolánókhoz sietett. Ilyenkor azután mindenről beszéltek, s beszédjüket a boldogság zománcza vonhatta be, mert a beteg, anya mindig vidáman ült fel a zörgő szalmaágyon s fehér, kiaszott ajkain erőltetett mosoly jelent meg. Bizonyára házasságot ígért a bádogos-mester, házasságot, mély Jolánt anyjával együtt még boldoggá teszi. Igen, igy volt . . . . De egyszer csak elmaradt a háztól, egy levélben azt irta kifogásul, hogy Ó-Budán üzletet nyitott s most ritkán jöhet be a városba ... Ez mind igaz volt, csakhogy elfelejtette hozzáírni, hogy Szilvás Liuával házasságra lépett.... Tehát ennek is vége. Cserbenhagyta Jolánt ez is, ki eddig néhány hatost adott nekik minden héten kenyérre. Es az öreg Huszárnó tiz krajczárjával is mindennap kevesebb. Beállt a nyári hőség, az is kivonult a Svábhegyre. — Tessék virágot venni, tessék virágot v^nni, szól Jolán ismét halk hangon. De a (virág csak nem kél, nem jön be még a kenyérrevaló sem. Otthon pedig ugyancsak várják ám; a szalmaágyon nyugvó léiket] éhség gyötri. Fáj a szive, fáj a teste.I t|olán újra virágait kínálja az utozasarkoá — a szalmaágyon kínosan jajgat az anya. Jolán merészebb pillantásokat vet nedves szemeivel — az anya a nyirkos levegővel telt szobában a feszületre mereszti szemeit. Nem használ semmitsem. Az emberek kegyetlenek, nem kell nekik a megcsunyult Jolán virágja, — a fájdalmak és az éhség még kegyetlenebbek, szünet nélkül űzik kínos játékukat a szalmazsákon hempergő anyával ....... Tessék virágot venni, hangzók a leány ajakáról —végy magadhoz Istenem, hangzik fel a szalmazsákról ... Igy megy éz mindennap, Jolán mindig kevesebb -virágot ad el, az anya kin] jai mindennap nagyobbak lesznek. Ahádogos-mesterhez néhány levelet menesztett. Szilvás Linából katonásasszony lett, nagyon féltékeny urára. A leveleket elolvasta, s megtiltja férjének, hogy feleljen reájuk ..... — Ifjúkori szerelmed elmúlt, semmi köze hozzád, mondogatja Lina s tovább köt a harisnyán, ü. bádögosmester pedig szótlanul tovább kalapál, beleüti szerelmét, haragját. A szalmazsákon nyugvó anya fájdalmai enyhülnek, a mosóteknő elé vánszorog. Megj

r a munka valahogyan immel-ámmal s Jolán hazaviszi, egy kis pénzt hoz érte. Forr a katlanban a viz, fő benne a ruha. Gőz száll fel a teknőből s a beteg asszony táj dalmakkal megrakva mossa össze a mindennapi kenyeret. Három-négy napig csak megy a munka, de azután a katlan ismét nyugszik, a szalmazsákon fekszik az anya. Az Andrássyut sarkán pedig egy ismerős, fájdalmas alak kínálgatja ismét virágait. A virág senkinek sem kell. Csúnya s nagyon szerény a leány, mondogatják az uracsok. Háromnégy naposak a virágok, mondogatják a hölgyek, s Jolán ismét csak néhány krajczárt visz haza szenvedő anyjának . . . . De az anyának már ez is elég. Mellbajához, mi régóta gyötri,kínos láz járul, s itt az ideje, hogy bucsut vegyen szintén nyomorgó leányától .... A rozoga ágy szalmája még egyszer megzörren, még egy nagyot sziv magába a szenvedő anya a pinczelakás nyirkos levegőjéből, azután kiaszott kezeivel egy vérvörös rózsát morzsolva kiadja lelkét... Az ö kérése teljesül . . . Jolán pedig feldalt arozal, könnyező szemekkel az And27