Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-01-04

Pápa város hatóságának és több pápai, s p ápa^yjffléki^gjr-i^jPiftnifefc megválasztott köálönye Az újév és városunk, ÍMultadban nincs öröm? . . . . lcg^ alább nincs a legközelebb mult évben. Csalódásokkal kezdtük — csalódásokkal végeztük be az esztendőt, s a szép remények, melyeket, a lefolyt évhez fűztünk, csalókáknak bizonyultak. Ott van legelőször is a regalé-váltság. Ázt hittük a regáléból szép jövedelmet tudunk csinálni; álmodoztunk ezrekről, melyek a város zsebébe fognak folyni — s végül is megelégedtünk néhány forinttal a várt fényes jövedelmek helyett. Aztán jött a királyi tábla s havalaha volt okunk bánkódni afölött, hogy Pápa helyett Kis-Czell lett a vasúti csomópont: ugy ez az alkalom volt az. Földrajzi fekvésénél fogva számithatott volna városunk arra, hogy mint középpontra ide helyeztessék a kir. tábla — dé mint város, amelynek csak egy vasuta van, a melyre a messzebb vidék csak többszörös vasutváltoztatás mellett juthatna: figyelembe sem vétethetett. Merész volt álomnak is, ne szóljunk róla többet. Azután jött a tanítóképezde beszüntetése. Meghajlunk az okok előtt, melyek az iskola fentartó testületet a főiskola ezen ágának beszüntetésére indították — de a veszteség mégis veszteség marad, s a tanitónövendékek s tanáraik hiányát erezi városunk is. Jött erre a vasutügy — sokkal élénkebb emléRezetünkben van, hogysem hosszabban kellene róla szólani — városunk jogos reményei itt is meghiúsultak. A tébólydát elviszik tőlünk, a földmives iskola ujabb halasztást kapott, s ha ezt nem tekinthetjük is végleges elodázásnak,- kétségtelenül eltűnt az a reményünk, hogy a földmives iskolát már ez évben megnyerhessük. így állt Pápa 1890. végén. * S nézzük most, minő kötelmek várnak reánk az évben, melynek most küszöbére léptünk, hogy a mérleget ne kelljen ismét veszteséggel lezárnunk. Kötelességeink kétfélék: 1., megragadni minden alkalmat, hogy városunknak uj keresetforrásokát teremthessünk. 2., ugy rendezni városunk viszonyait, hogy azok megfeleljenek azon követelményeknek, melyeket egy 16000 lakossal biró várostól mindenki jogosan megkívánhat. Az elsőre vonatkozólag ez idő szerint kilátásunk van arra, hogy kiépíthetünk egy vasutvonalat s helyzehozhatjuk azt a hibát, a melyet a »magyar nyngoti vasút« kiépítésekor elkövettünk. Helyrehozhatjuk de csak ugy, ha nem riadunk vissza nagyobb foki áldozatoké tói sem. Ide tartozik még egy gyár felállítása. Minden megjegyzés nélkül közöltük múltkor a »Devecser vidéki gazdakör« legújabb vállalkozásáról a tudósítást, mert megvoltunk győződve, hogy nem mi vagyunk az egyedüliek, a kik ennek hallatára szégyennel gondolnak arra, hogy — íme ez a szűkebb körű testület képes olyan dolgokat megmozgatni s esetleg létrehozni, melyeket városunk sokkal könnyebben kivihetne, s melyek fölött mi csak jajveszékelni tudunk, azután, hogy nem tettünk semmit. Bérviszonyaink rendezésére vonatkozólag szintén megemlítünk néhány pontot. Ezek elseje vonatkozik pénzviszonyainkra, s ezek közt különösen a converzióra. Számtalan felszólalást közöltünk e tágyban, mig végre a legutolsó felszólalásnak amint halljuk meglett a sikere, s az ügy annyira- haladt, hogy már ajánlatok is tétettek különbőz? pénzintézetektől a konverzióra vonatkozólag. Mikor tárgyalja a bizottság ezen ajánlatokat, nem tudjuk, hisszük azonban, hogy Pápa város polgármestere siettetni fogja az ügyet, hogy a mai kedvező pénzügyi viszonyok mellett ne fizessünk oly magas kamatlábat, mert ez egyértelmű volna a keservesen egybegyűlt pénz elfecserlésével. A konverzió utján megtakarítandó pénzre ugy is nagy szüksége van városunknak. Eltekintve attól, hogy ez összeg évenkint akkora, hogy azon egy földmives iskolában hat .alapítványi helyet fönn lehetne tartani, szükségünk van pénzre, hogy Pápának legyen vég^fvalahára olyan kövezete, melyért ne kelljen szégyenelni magunkat. De szükségűnk van pénzre azért is, hogy városunknak jó i^ó' vizet teremt* hessünk. A vízvezeték ügye most van kérdés alatt $ véleményünk az, hogy .a városnak ha ezen az 'uton juthatunk csak jó vízhez, áldozatok árán is kell gondoskodni aitól,' hogy lakói jó vizet kaphassanak. Már pedig az a pénz, amit kamätitöbbletfil *kifizétünk*^f»ünte|y 15— 20000 forint kamatjának felel meg, a mi elég tekintélyes összeg bármi féle magánvállalkozó esetleges segélyezésére. Ezek teendőink az újévben s ha városunk vezetői ezek kivitelére minden lehetőt elkövetnek, meg vagyunk győződve, hogy 1892. év elején más érzelmekkel tekintünk vissza 189l-re mint a milyen érzelmek most a lefolyt 1890 évre való visszatekintésnél elfogják .keblünket;* Az „új tudomány." Már egy megelőző czikkben említem a hatást, melyet dr. Koch berlini orvos találmányával az egész orvosi, és szenvedő betegek világában felkölteni tudott. A kísérleteket köz és magány kórházakban, ernyedetlen tudományos megfigyeléssel folytatják; és ha bár ez ideig kevés és lényegtelen eredménynyel: mind az által annyit a kísérletek igazolnak, hogy az oltó anyag befecskendezése inkább csak azon xeactióban nyilvánul, a mit a beteg szervezetben előidéz, mint egyenes gyógyításban. És igy a tuberknlosis diagnosztikus megállapításához szolgálhat biztos kísérletül. Vannak ugyan egyes jeles gyakorló orvosok, kik a tett kísérletek behatóbb észleletei után, várakozásuk|||tye részben is csalatva érzik magükatf mfft^az rnjectio nem idézi elé minden isiben a kívánt reactiót. így közelebb közölve lett a bécsi orvosi collegitxm megbízottjának, Dräsche tanárnak véleménye Koch találmánya felett; ki lehangolólag nyilatkozik a látottak után; mert úgymond, „észlelt ugyan egy vagy több injectió után valamely reactiot, mely lehet átmeneti vagy talán állandó: de helyes gyógyulási esetet ez ideig még nem tapasztalt előfordulni." „Sőt az előidézett lázrohamok oly hevesek, hogy a betegek felgyógyulásában kételkedni kell."" Arról tehát ezek után beszélni sem lehet, hogy feltéve ha mutatkozni fogna is az inj ectióra valamely gyógyulás: nem fog-e a betegség később újra reagálni? Mert Koch feltalált anyaga a bacillusökát — némelyek'szerint nem is öli meg esak kihajtja a testből; ám de az által még a betegség r

eredeti okát nem távolította el; mely a - megbomlott szervezet által produkált, nyirk és vér betegségében áll; melynek a bacillusok felismerhető terményei. Ha tehát a megbomlott belszérvözetet nem képes egészséges működésbe hozni; nem képes arra reagálni: úgy sikertelen marad a gyógyítás; mely lehet átmeneti, vágy egy bizonytalan időre ki! ható; de állandó nem maradhat, s alapos nem lehet; ami a beteget a végkÖVetkézményektöl megmenthetné. De ha Koch találmánya tényleg az orvosi tudománynak — a tuberkülösis alapos%yógyitására — biztos szolgálatot nem is tenne; egy mindenesetre igaz marad; hogy az általa kezdeményezett kísérletek eloszlatták azon sürü ködfátyölt, melyet ez ideig a hitetlenség, a hom'öeopathia és elektro-homoeopathiä gyógyrendszerek körül terjesztett, hogy azoknak tudományos hitelét kétségbe hozza. Mert ha ma, a Koch-féle oltó anyag egy milligramjának befecskendezésé, képes reactiót elé idézni a beteg szervezetben: ugy nem lehet kételkedni többé, az elektro-homoeopatkilms szerek parányai által előidézett listásban sem. És ea már magában egy nagy vívmánya az új találmánynak; mely — a feltaláló akarata ellenére talán -4- kell, hogy hozzájáruljon, az emiitett gyógyrendszerek tudományos elismeréséhez, i Mi az oka mégis, hogy a tudományos világ oly keveset foglalkozik az elektro-homoebpathiával; talán a kicsinylés ? miután az egészen új elvekre féktette a maga n íefc, es így egy „uj tudományt" képez, a régi iskolával szemben?*Meríf ha-győi&ni találna igáz, feleslegessé válnának a 100%-fcekre dolgozó patikák, s az orvosoknak fele száma helyesebben tudná ellátni éá kiszolgálni a betegeket, s az egész i közegészségügyet mint ma. Mert hiszen egy üvegcse gyógyszer, mely 150 kásái szemet tartalmaz, sok esetben képes í 00 embernek visszaadni egészáógét; amit ma a régi iskola, száz rendelvénynyel, és ugyanannyi üveg vagy doboz orvossággal nem képes elérni. És különös jelenség — ismételem — hogy mégis, mindez ideig, nem foglalkoznak ezen „új tudománynyal" sem a hírlapok, sem az orvosi fakultások. Mintha az nem érdekelhetné éppen ugy a szenvedő emberi társadalmat, mint dr. Koch találmánya. És ha nem bírnánk gf. Mattéi ,kózi könyvét saját találmányáról; hanem forogna kézen dr. Sauttcr— magyarra is TARCZA. IHGÓ IxÁBAM. . \ . Ingó lábam reszket a vad hófúvásban, Járma az életnek megvérezi vállam; De foszlányát bár az elevenig vájja — Bezengi lelkem a remény pacsirtája! Dalolj csak, dalolj csak aranyos madárkám, Szenvedő szivemnek csipkerózsafáján; Mig Csicsergő ajkad vig danája csendül, Nem. félek én addig a nehéz kereszttül! Jaj, de hogyha ismét elszállsz messze tájra, Fölszakadó sebem százszorosan fájna . . . Ne is jöjj már akkor vigasztalni engem, Dé mégis — Pihenj meg egy kicsi kereszten! Kicsike keresztén ... én leszek alatta, Leggyönyörűbb nótád csicseregd el rajta: Legyen ott legalább egy kis boldogságom, Ha már' árva voltam ezen a világon 1 HaM 8 Felségénél. Interview. Könnyű a tisztelt publikumnak illatos fekete kávé és szivarfüst mellett végigolvasni azokat a sprokafc, melyeket a szegény reporter sokszor élet-halál küzdelem után vethet csak papírra. . A sajtó nagyhatalmi körébén nekünk jut á legkegyetlenebb rész. Az olvasó közönség mindént akar tudni, a tisztelt szerkesztő urakban pedig igatán QÍoca semmi k^nyörület irániunk, Menjen el Díego barátom! a német császárhoz s interpellálja meg őt, hogy vájjon mit értett a nevelés reformjáról tartott hires beszédjében a „veszedelmes zsiirnalistika" alatt? Vagy ha jobban tetszik, menjen el Halál ő Felségéhez, s tudja meg tőle, hogy mi a véleménye. Dr. Koch orvosszeréről ? Én bizom önben, hogy sikeresen fog eljárni. Köszönöm a bizalmat, de a két ütközött nehéz a választás. Németországban igen könynyen becsukhatnak, Halál ő Felsége pedig igen könnyen ott marasztalhat magánál. Eh! gondoltam magamban, a Halál kozmopolita s nem oly specialis ellensége- a magyarnak, mint a német, a két Felség, közöl tehát őt választom. Ha sikerül épen, saját bőrömben visszakerülnöm, legalább nem esik meg rajtam az a blamage, hogy meghazudtoljanak, mert attól a sógornácziótól minden kitelik. * # Vaczogó fogakkal — tessék elhinni nem a hidegtől, mert akkor még nálunk locs-pocs járta — indultam útnak. Nem vagyok geographus s küldetésem nem is az, hogy uti rajzot adjak, azért a tisztelt olvasó ne is vegyen elő térképet utamhoz, elégedjék meg azon rövid kijelentésemmel, hogy a magyar állami vasúton utaztam el a halál birodalma felé. Amikor már a földi élet utolsó állomása végkép eltűnt homályosuló szemeim elől s a csendes emberek sötét régióiban suhantam, mintha valami óriás bagoly szárnyán röppentem volna, eszembe jutott, hogy mégis bolond egy útra vállalkoztam. Mennyivel kedvesebb lett volna a „Gretchenek" hazájába utaznom! De hiába, már benne voltam a szószban, meg nem is születtem én osztrák generálisnak, hogy Rückwi^-Con<»ntrirung-Retirad-ot csináljak. Meddig tartott e suhanás -P terminus, technikus — voltakópen meg nem mondhatom, mert jól szabályozott chronoraeterannek sem tetszhetett ez az atmoszféra, — megszűnt ketyegni. Végre is kilyukadtam a sötétségből s temetői mécsszerü világosság kezdett derűn géni. Egy végtelennek tetsző épület kapuja előtt álltam. Megnyomtam a villamos csengetyü gombját, s a kapu csendesen tárult ki előttem. Nincs semmi nesz, nincs semmi zaj. Sokáig kóboroltam ijesztő csontvázak között, íélhomályu csarnokok és folyosókon át mig egy világosabb pontra jutottam. Nagy, magas, toronyszerű épületről hatalmas fekete-sárga zászló csüngött alá. Teremtő Isten! még itt is. . . . Egy kissé viszszahőköltem e magyar szemet bosszantó földi tünemény előtt, de jól meggondolva a dolgot,- jó helyen kereskedtem, mert ez a requiemszin talán ő Felsége palotáját jelezheti. Csak azt szeretném tndni, hogy melyik a hunezfut? A halál lopta-e a némettől, vagy a német a haláltól ezt a hivatalos szint? Ha ezt a kérdést a magyar országgyűlésen fölvetnék, a szabadelvű párt végtelenül kinos helyzetben volna Pártazempontból a németet kellene pártolni, de ha ez a földi javakban bővelkedő és élni szeszerető párt a halálra gondolna, aligha föl nem mondana a pártfegyelmet; mig a negyvennyolc czasok vígan szavaznának, hogy: mégis hunczfut . . , > Amint közeledtem a bejárathoz, egy hatalmas csontváz mozdult ki helyiből s nyúlt felém. Jóformán.-az igazolványomat kéri. Átadtam neki visitkártyámat. BON DD3GO, a „Pápai Lapok" eredeti tudósitója. Sarkonfordult a bevitte^. Kevés vártatra kijött 4» inUtt, hogy lépjík be % trt»t»r«»\>e. Két, csontokból összehányt piramis tetején serpenyőben lobogó naftaláug világította be. A falakon ó ós újkori véres csataképek, özönviz, éhhalál, x'usztitó járványok s más az emberiséget sújtó csapások ábrázolványai díszelegtek. Koponyákból összetákolt fauteuilben hosszú, fekete, arauynyal díszített palástban ült ő Felsége elmaradhatlan jogarával, fényes kaszájával. — Honnét is jön ön 2 — Pápáról Felség. — Pápáról! A Czinczapatak mellett! Tapolczára akartam kijavítani, dé. ugy láttam, hogy ő Felségét a Czincza jobban érdekli. — Nos mi járatban Vau ? — Bizonyára ismeri Felséged a Pápai Lapokból az orvosi tudomány terén tett nagyszerű fölfödözéséket. Mellőzöm Dr. Sipulusz és Dr. Partosi hazámiiainak tudományos kutatásait s tudományos kutatásaiknak kétségbevonhatlan eredményeit s egyedül csak a német Dr. Koch fölfedezéséreí szorítkozom. Van ugyan néhány pessimista, a ki Dr. Koch orvosszerótöl nem sokát vár, de a nagyobbrese, optimista ós mindent remél. Bátor vagyok tehát Felségednek, mint legilletékesebb bírónak e tekintetben magas véleményétí kikérni; Mióta fecskendezget az a német doktor? — Körülbelül hat hónap óta. — HalW még valaki är gyógykezelték közül? — A lapok szerint vagy tiz. — Az én adataim szerint e számot bátran megsokszorozhatja öfiraágávaL S hány gyógyult még teljesén *? — Még eddig egy som. — Számítson, vonja le a logikai következtetést a ne kérdezzen többé e tárgyról. Rövid MÜMt uMkö. *u? fordított'— füzete, az elektro-komoeopathiáról; ha nem olvastuk volna Bérara ismeretes könyvét, mely utasításokat ád, ezen rendszer szerinti gyógyításhoz, — vagy nem jelent volna meg dr. Bonguéúl francia orvostudor jeles müve, mely tudományos alapon ismerteti meg olvasójával az elektro-homoepathiát mint gyógyrendszert: hát alig tudnánk valamit az orvosi tudománynak ezen új találmányáról,' mely nem egyes specialis betegségek gyógyítását veszi fel saját hatáskörébe: de felöleli az a betegségek egyetemét; •• azo-' kat is, melyeket a régi iskola gyógyithatatlanoknak ismer; tehát gyógyít ugy heveny, mint idült betegségeket, a lehető legrövidebb idő alatt, gyakran csodálatra gerjesztő sikerrel. Igaz marad ugyan az elektro-homoepathiával szemben is, az a régi közmondás, hogy „halál ellen nincs orvosság." Mert ezek \a szerek sem fognak segíteni többé ott: ahol a teljesen megromlott, összekuszált életszeryezet működése, reagálni nem képes. Ámde képes segíteni — sok esetben — ott is : aliol a régi iskola már felmondta a szolgálatot. Erkölcsrendészetünk. Egy sokak által sajnosán tapasztalt "yiszás, s országunkat megbélyegző állapotra hívja fel a „Magyar Közigazgatás" legutóbbi számában olvasói figyelmét. •' A czikk közvetlenül Budapest erkölcsi állapotai ellen szól ugyan, de mutatis.mutandis a mi viszonyainkra, is teljesen ráillik, és azért átveszszük a következő sorokat, figyelmébe ajánlva őket az illetékes hatóságnak, melynek a törvény, ha nem mindenben is, jogot adott a kihágások megtorlására. Ha a nagy Berzsenyi felnézhetno hozzánk egy perezre bemohosult sírjából: vájjon irhatna-o újra osíjj&zó. ódát „az *'eld«doiuek bajnoki köntösét, wkyélvét, erkölcsét levetkezett rut sybarita vázzá vált magyarokhoz?" . Bizonyára rá sem ismerné egyhamar magyarjaira.. Magyarország azóta óriási változáson ment át. Igaz, hogy a köznapi munkában ma sem. viseli a magyar elődeinek bajnoki köntösét, s a magyar ruha csak ünneplő parádén kerül elő; de arvelvében, nemzetiségének, kultúrájának, szellemi és anyagi életének fejlesztésében Magyarország már is tovább jutott, mint hajdan még rajongó legjobbjai is képzelni merhetek. Legközelebb pedig kiépíteni készül a nemzeti jogállamot s a millenium ünnepén ezzel alkotja meg a „mumimentüm aere perenniu8

u-t. Félüuk, hogy megelégedése még sem lenne teljes. A magyar-erkölcs most sem olyan — Hogy Vannak odahaza? Megvannak elégedj orvosaikkal ? ; -— Megvolnánk Felség! íJi, Égy rövid pillantást vetett notizébe.. — "Akkor nem veszünk Össze, mert higyje meg| én is megvagyok elégedve velők. •—Tudja-e? folytatá, mit mondott az orvosi tudományról Veszprém vármegye egykori főorvosa! — Nem hallottam Felség! — Súlyos betegen feküdt, s mikor collegái elmentek hozzá, hogy consultáijanak fölötte, igy szólt hozzájuk: En tudtam legtöbbet köztetek, s őszintén bevallva ón sem • tudtam semmit. Mit tanakodtok tehát fölöttem! Hagyjatok méghalui békességben. —- Sie jött hozzám. — Félnek tőlem az emborek kordé tovább. — Rettegnek Felség! attól a fényes kaszától; — Hiszen ez csak királyi jogaram. Udvarhölgyeim, a Párkák vágják el az életfonalat, Akarja ön megismerni azt, akit önnek szántam. Csinos egy jószág ám,! — Meghiszem Felség!. De . . . végtelenül sajnálnám most ő nagyságát megzavarni. Talán épen áimadozik. Majd ugy ötven év Múlva is elég jókor lesz mogismerkednünk. — Maga udvarias kópé! Logyen hát! de ugyati mit akar késni ennyi ideig? — Azt szeretném megérni Felség! mig Magyarországon egy önérdek" nélküli, igazán nemzeti szellemű párt uralkodik. — Hohó! Most meg már lehetetlenséget kíván. A Mathusalemek koira lejárt. Vagy azt hiszi, hogy velem is ugy lehet alkudni, miut ahogyan az ördöggel alkudott •'•a debreczeni diák, mikor Hatvani .profössor-uram tanácsára azt irtat' az ajtajára: Ora€T