Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-09-14

tan tanárát. hogy székfoglaló értekezései­ket olvassák IV. Először is Antal Sréza toirlalt helyet ./ i iiielvénven s nlvasá löl eitekezé-ét. u ébrek tartalma ugy tanár­társait, mint a jelenlevő közönséget még inkább meireiősité iránta táplált előnyös \ tlcinélIX eheti. \z értekezés czíltie : „Firlitf óv 82 ithiiisiii ii - ii. ii jnlili i<tllii*hiilc*rszitlnn" ; rövid tartalma tfdjg a következő: Fichte vallási.tilcses/.etében. mely kí­inilulási pontját képezi Schelling és He­gel, Schleiermarher és Schopenhauer val­lávln.iisószeti nézeteinek, mint szintén a legsjabfa ethicismtisnak. két oldalt, ne­gativot ós positivot különböztethetünk meg. AIII.IZ a bOleaéaal és ker. isteiifotfalom el­len foirlal állást, emez a tiszta vallásnak lét jo rossltsi .-ái igyekszik kimutatni. — A bölcaéaxct Istent sulist unt iá nak. a ker. \ állás személynek állítja. Eichte szerint mindkettő tévesen. Isten nem leliet sub­stantia. mert suhstatitia föltétlenül egy tért>6B és jdébaa érzékelhetőleg létező lényt jelent le nein leliet személy selll. mert öntudatos személyiség a külvilág :'J­tal való korlátozás nélkül nem képzelhető, mint ezt saját öntudatunk előállása is bízóinUja; mái pedig Isten semmi által nein korlátott, véiTtelen S igV «".||t lldatos személyiséget nem t iilajdotiit hat unk neki. Ezek ellenében megjegyzi felolvasó, hogy • aabstaatia rWnhaának Flehte által adott el t. Iiiie/és». önkényes, a hölcsészettörtéiiet által nem igazolható, megszorítás; a Bze­átélj béget pedig helytelenül köti Eichte a véyes lényekhez, pl. az einlierhez. mert e|>en azoa körülmény, hogy a véges lények • személyiség fogainál teljesen realisálni ifin képezek, mutat arra, kagv ahaolal személyiség csak végtelen lény lehet. A positiv oldal Fiehte valláshölcsé­szetéhea, meh ngj állal a modern etliici.s­nius föehét is ké,.ezi. a vallás jogosult­jaira nak a kötelesséirtttdat általános és föltétlen voltára alapítása. K kötelessé" tu.lat épen általánossá­gánál fogva nem lehet más mint formai, unit a köteleaaégtadal tartalma időről időre .1/ emberi nem művelődési fokai szerint Változott Általánossátras föltét leiisége azt bizonyítják, hogy ez a/, egyedül reális, metaphyaikai elv, mely épen ennélfogva a természeti Dtechaniamnat is a maga czél­jaira használja lel. Vallás ezen :iz állás­ponton nem egyéb, mint azon meggyőzö­dé-, hogy amit mi kötelességtudatból te­szünk, az valósággal az absolut ezélnak. az erkölcsiség lassankénti realisálásának előmozdítására szolgál. Maradandó érdeme Fichtetiel; s az ethicismas jj\>gosahsága a vall.-iiölcsé­szetben épen ezen alapszik. hagy a vallás és az elkölt aiaég küzt fennálló szoros viszonyt kimutatta, 'levédése az. hogv az élő istenfogalom helyére egy elvont metaplivsikai fotralmat emelt s ál­talában • vallást a metaphysiká val fa Wi­iisi haftslehre korszakában) azonositottit. H..ey az erkölcsi világrend a termé­k/éti ineehanismust is önczéljaira használja fel e/ az alap. melyen Eichte és az ethical irány képviselői állanak, s igy vallásbölcsészeti rendszerüknek kezdete es vége a teleologia. Általában a telenlo­ii a/oii tér. mint Zeller helyesen meg­jegyzi, melyen a vallás lét jojrosiiltsáiráért folyó küzdelem eldöntő liatvza ki fug vi­ratnl Sikerül kimutatni, hagy a modern in.iteiialisniusnak az evolutionismussal tá­ntogatotl nézetei sem nélkülözhetik a teleo­Injriát: inry az emberi lélek azon jiietisé­g< i. melyeket vallásm-k nevezünk, nem udk mint subjeitive. de mint objaethrs jogosultak bármily s bárhonnan jött |é> iu.id.i-.ikn.ik bízvást szembe nézhetnek. K aagyan alapos tanulmányozásra ralié értekesés mindvégig lekötötte a lia 11 ­i' atéság érdeklődését, élénk czáfolatáttl ama tévhitnek, mintha a vallásos és bölcsészeti théiuák kevésbé érdekelnék a közönséget. (sak megfelelé szép formába legyen öltöz­tetve a jó tartalom, ma is ligvehnes fülekre talál az mindenhol 1 Felolvasó bevégezvén értekezését, főtiszt. Vályi Lajos ínhoz, mint :i kerület jelenlevő képviselőjéhez fordult s megköszönve az egyházkerület bizalmát, ígérte, hogv mindenkor teljes erőből igyek­szik a reá biz.üt talentumokat luven ka­matoztatni. Ajánlja magát tanártársai s kü­lönösen volt tanárai szerető bizalmába s SZÍvhezszóló szavakkal fordul taiiitványai­hoz, kijelentvén, hogy mindenkor egyik leg­főbb törekvése leend a felolvasásában is említett kötelességtudatot ébren tartási az ifjúságban. A mindenünnen felhangzó fél­jen­' tanusitá, hogy szavai mindenütt nyílt szivekre találtak. Ezután Hárulni* Jeni a természettan­nak ez előtt egy évvel elválasztott s íimst megerősítést nyert tanára lépett az emel­vényre. Székfoglaló értekezése a ,.villa­mossal; elméleteiről" szólott; s miután rö­vid vonásokban rajzolta a villamosságnak a jelenkori mivelödés és ipar terén való nagy fontosságát, először is ezen kérdések­kel foglalkozott: mi a villamossá"; • mely anyagnak milyenféle mozgása által áll elő :z? Azután peditr rendkívül érdekesen ismertette a villamossátr különféle elméle­teit. Értekezését azonban részletesen nem Írhatjuk le, mivel ily szorosan tudományos anyagot igen bajos volna dióhéjba szorí­tani. Majd e szavakkal fordult az egyház­kerület képviselőjéhez: „Midőn engem, mint teljesen ismeretlent a főtiszt, egyház­kerület megtisztelő bizalma e tanszékre elhívott, melyet a iniiltban egv Tarrzynak kiváló érdemei és tehetségei tettek dí­szessé, a hálának, a ine<rilletödésnek s a büszkeségnek sokszoros érzelmei fognak el: de egyszersmind mélyen érzem SZOB fela­datnak és kötelességnek fontosságát és ne­bézségét, hogy annyi tiszteletreméltó és nagynevű elődnek méltatlan utódjává ne legyek*. . . . Hiszsziik és reméljük, hogy méltó utódja lesz. Most nt. Kast János úr. a főiskola ezidőszerinli igazgatója Üdvüzlé az Ünne­pelteket szívből jövő szavakkal maira és tanártársai nevében. Kziltáll fölemelkedett főtiszt. Vályi bajos úr. s a hallgatóság mély ügyelnie közt e valóban szép és emelkedett beszé­det monda: Nagyi tek. tanári kar. nemes ifjúság, t. közönség! A tanév megnyitás ünnepélye véget ért. de engedjék meg. hogy a t. tanári kar és a nemes ifjúsághoz zárbeszédül néhány szót intézzek. Hirül viszem az egyházkerületnek, hogy a mai ünnepélyen történt beiktatás­nál a diszes tanári koszon két jeles tan­erővel szaporodott, kiket ezennel a tisztelt tanári kar testvéri szeretetébe bekérek, azon szívből származott óhajjal, hogv n tanügy szolgálatában, ennek viiágoztatá­sára számos éyekijr éljenek. T. tanári kar! a tanári pályán kevés rózsa terem, sőt sokszor a hál.itlaiiság szúrós tövisei vérzik meg ott az önfelál­dozó kebelt, de a kötelessé;; hű teljesí­tésének tudata, a szakadatlan munka ál­tal mentei emtett siker eiiyhületet ad a fáradt munkásnak. T. tanár urak! önök kezébe adta az e. kerület a fáftlyát, eszközöljék azt. hogv annak fénye ne csupán a kezükre bizott növendékekre áraszsza vilájrát. hanem lobogjon fel az olyan magasan, hogy az még a prot. Siomui kivül való távol* ságbaa is jelezze azt. hogy Papán egy virágzó, egv hatalmas eiilturintézet létezik. I Uiök kezébe adta az egyházkerület a ha­ladás zászlóját. lengjenek annak szár­nyai oly magasan, hogy a helyi tanin­tézetnek elismerést és tiszteletet, teremt­sen ; tohorzzatuik önök e zászló alá minél több növendéket, kikből az egyháznak erős oszlopai s a hazának dicső fértiai emel­kedjenek. A megnyit) tanévben jó egész­ség és munkakedv áldása lengje e diszes testületet körit. Nemes tanuló ífjaságl (»nök lesza­kadtak az édes anyai meleg kebelről s ide jöttek, hogy a tudománynak a t. tanár urak ajkairól folyó tej és méz Kánaán­jában táplálkozzanak. Midőn most. Ipár uappal ezelőtt elhagyák a család küszö­bét . ott állt az édes apa komoly, vágyó arizczal. az édes anya küuyező sze­mekkel és útravaló forró csókkal ajakán. Néma volt a búcsúzás jelenete; de e néma jelenetben önök szivéhez két szó hang­zott fel. hiszem, megértették e két szót — s én is megkísérlem azt kitalálni, e két szó: jó erkölcs és szorgalom. E két szó hatása alatt hagvák el önök a szülei há­zat. - - ezek hatása alatt állanak a mej/­nyitó ünnepélyen s ..hajtőin, hogy e két szó őrangyalul álljon egész tanévben önök mellett s ha a könnyű vér - az ifjú el­feledkezés leterelné önöket a szorgalom és becsület útjáról: e szó rázza fel önöket s vezesse vissza a kötelesség útára. l'gy az egyház, mint a polgári élet terén oltárok füstölögnek s pályakoszoruk ragyognak, - gazdag a verseny, ezerén és ezerén vannak, kik ezek elnyeréseért fut­nak; fussanak önök ihletett kebellel, a tudomány és nein;'s erkölcs fényes paizsa­ival felfegyverezve s vigyázzanak, ne­hogy másol; legyenek a füstölgő oltár áldozó papjaivá, - vigyázzanak önök. ne­hogy mások nyerjék el önök elől a pálya­ki iszorut. Tanáraik önfeláldozó munkával áll­nak önök oldala mellett, mint égő gyertya, naponként fogynak emésztődnek, csak­hogy önök a lelki élet és világosság apos­tolaivá avattassanak. Ne legyenek önök hálátlanok kedves tanáraik iránt; legyen minden szavuk egy-egy törvény, melynek áthágását tartsák önök a legnagyobb bűn­nek. A tanár két szerepben működik önök­kel szemben, t. í. as atyai és bitói szerep­ben ; ez Utóbbit önök fel ne idézzék; mert a tanár bírói szigora nem csupán itt az iskolában vérezheti meg az ifjai szivet, kénem az életben is. messze klhstólag érez­teti fájó hatásat. Az egyházkerület részéről én e rövid két szóból álló latin tanácscsal válom meg önöktől: „ars et lalmra!" E s/.ép beszéd fölemelő hatása alatt végződött az ünnepély 11 óra felé. mely a benne resztvettek előtt sokáig emlékeze­tes maiad. Néhány percznyi szünet után pedig ,i tanári kar folytatta a tanévineg­uyitás prózaibb részéi; nevezetesen : kez­detét vette az összeírás és a törvények felolvasása. A délelőtti ünnepeknek azonban foly­tatása is volt. A tanári kar közebédet ren­dezett a „Griff vendégfogadó éttermében, melybe;; a tanári kar tagjain kivül reszt­vettek : főtiszt. Vályi bajos egyházkerü­leti főjegyző, Fenni>ss// Ferencz orsz. kép­viselő, ft. Gnuratz Ferencz helybeli ev. lelkész, főtiszt. FBek Fausztin. az irgalmasok zárdájának főnöke, a főiskolai igazgató­tanács helybeli tagjai s városunknak a fő­iskola iránt érdeklődő közönségéből szá­mosan. Az ebéd végefelé megjelentek llt. < «JHI.I Ferencz esperes és nagvs. Négff Ágoston apát-plébános urak. A közekéd a lehető legderültebh és legkeilélyesebb hangulatban folyt le s en­nek lehet tulajdonítani. Imgy a toasztokhól oly hő aratás volt. Összesen 2"> hangzott el. Igy leírva ez soknak látszik, de hall­gatva nem volt sok. inert egyik a másikat multa felül szépségével vagy élezés tartal­mával. Szilágyi József fögynin. igazgató emelte első sorban poharát a kerület jelen­levő képviselőjére. Válvi bajos főjegyzőre és a kerület és főiskola távollevő vezérfér­liaira. mire Vályi bajos humoros válaszá­ban a két igazgatói éltette. AVss Jent* a főiskola jól tevéire és barátaira, Héeétz h'iíl­iinin a most beiktatott két uj tanárra. An­tul (iízii az ünnepély és a társasebéd ven­dégeire emeltek poharat. Ezek után megeredt a beszédek álja. Vűliji bajos asztalsziunszéiljait. I'öck Fausztintés Feny­vessy Ferenc/.et, (Si/itriUz Ferencz az akadémia igazgatóját Kiss Jánost, majd utóbb Marthalos Istvánt. R/aáu Kálmán a két nagy ellenfelet a görög nyelvi oktatás terén, Szilágyit és Fény vessyt. majd utóbb .lady .lózsefet élteti. Fenyeessy a tanári kar egyetemére. Lmzányi Méla. Henz Dá­vid Szilágyi Józsefre, l'míl latrán az ün­nepély rendezőire, Horváth bajos (bitliy Zoltán énektanárra, Németh István (íyu­rátzra. Szilágyi Kéger Ágostonra. Niger Ágostén az újonnan beiktatottakra emelik poharukat. Es ki tudná végit és ki tudna mindent?! tény az, hogy az ünnepély nagy­szerűen sikerült. A kedélyes összejövetel — melynek rendezésével 1'. Szabó Károly és Kis Ernő kartársaink szereztek ma­guknak érdemeket — délután öt óra táj­ban ért véget s igen sokakban felkölté azon óhajtást, vajha a tanári kar, it vele rokonszenvező intelligens közönség bevo­násával, évenként többször rendezne ily­szerü társas összejöveteleket. főgvnm. tanár. A munkás kérdés. Irta: KERCZ EMIL. III. Ha végig tekintünk korunk társa­dalmi és állami életén, azt látjuk, hogy az élet majdnem minden viszonyában nagy szerepe jutott a társulási elvnek. Legnagyobb mértékben mondhatjuk ezt a gazdasági életről. Biztosító társulatok, ta­karékpénztárak és egyéb részvénytársasá­gok nélkül alig tudnók elképzelni a mo­dem életet. A munkáskérdés megoldásá­nál is igen nagy szerepre vannak hivatva a munkások szövetkezetei és egyletei. A közfelfogás épen ezen a téren változott, leginkább az utóbbi évekban. Azelőtt a törvényhozás és a társadalom Angol­országot kivéve - roszszemmel nézte a munkások ön védelmi szövetkezéseit. A munkaadók ugy érveltek, hogy a bér le­szállít hatása, a gazdasági ciinjiiucturák ki­aknázása SS egyéni szabadság követelései, és a közvélemény, mely tisztán a Smith Ricardo iskola tanainak hatása alatt állott helyeselte ezen okoskodást. FCs valóiban, addig mig a nagy ipar egy államban meg nem erősödik és főleg mig a munkások szellemi tehetségeik fejletlenségénél fogva képtelenek az eszélyes együttműködésre, mig nem elég érettek arra, hogy a gazda­sági (unjunoturák és a bérek közötti kap­csolatot, felfoghassák, addig nem kis ve­asélylyel járna a niunkásszövetkezések védelme. Ma azonban a viszonyuk már má­suk. Nyugot-Euróipa államaiban a nagy ipar a fejlettség nem remélt, fókára emel­kedett és a munkások is sokkal éretteb­bek, ha nem ís annyira, mint azt maguk állítják. - Ezen körülmény, valamint Anglia poklája, a Ind a régi traditiókon alapulói Tradea-Unionsokat a törvényho­zás is elismerte éa szabályozta, még pedig mint a tapasztalat mutatta nem csekély hasznára mindkét félnek, átalakította a euntinentális felfogást is, ugy hogy ma már Európa nagy iparállaniaibaii igen pártolják a munkások szövetkezéseit. Sőt a német és a franozia törvényhozás túl­ságba is estelc. Amaz t. i. a munkaköny­veket törölte el. hogy egy hátrányos be­jegyzék a munkásnak meg ne nehezít­hesse a munkakeresést, emez pedig azon elvet állította fel, hogy a munkások ösz­szejövetele és szövetkezetei szabadok, de ha a munkaadói azok ellenében bárminemű korlátozói rendszabálvlyal lépne fel. bün­tetendői cselekményt követ el. Háromféle szövetkezést kell itt tárgyalnunk: a mun­kások, a munkaadók és munkások közös és végül a munkaadóik szövetkezéseit. Mivel ezen szövetkezetek két, elsői osztálya leginkább Angliában van kiféj­tőnlve, legjobbnak vélem, ha ismtrtetem az angol Tradea Uniónak és munkáska­marák szervezetét. A Trades-Enionok az egyes iparágak szerint vannak szervezve, legtöbb téladatuk a keresleti és kínálati viszonyok tanulmányozása. Cömdoskod­nak arról, hogy a munkások ne menje­nek olyan városba, a hol ugy is nagy a ínunkakinálat. Ha a bér a körülmények­hez képest igen csekélynek látszik, akkor megengedi a Trade-l'nion a munka fel­mondását, szervezi a strike-ot, azaz se­gélypéiiztárábód ellátja a munkaszünet tar­tamára tagjait. Fezeken kivül az angol munkásegyletek feladatuknak ismerik még a munkások körében a szakképzettség terjesztését, hogy igy a képzett munká­sok versenye leszorítsa a piaczröl a tudat­lan napszámosok tömegét. Az ilyen mun­kásszövetkezések előnyei szembetűnök. A mnnkapiaez tanulmányozása és ebből ki­bil.ája van: s.dia sem irja meg végi^ a levelet . . . Ib.gv-hogy •{ Hát ugy. hogy az iddogálás meg­árt neki, aztán irás helyett, mindenféle ákombákosao! kaparász a papirosra és sirvh fakad, hogy „hej azt. mondja, — ha engemet taníttattak volna, irnok lehe­tett volna beliilem . . . u Aztán mit csináltatok az olyan levéllel? Hát elküldtük a vége nélkül. Otthon már tudják, hogy ákom-bákomos a levél, a Lekszandra irta . . . Aztán ki olvassa el otthon a le­veleket 7 Már hogy otthon a faluban? — Ott. Van ott egy mis tudó: valamikor katona, volt . . . Az meg gyönyörűen tud olvasni . . . Két nap is beletelik, mig egy levelet megmagyaráz, osztán Ind egy szói ki van felejtve, vagy valamelyiket nem tudja elolvasni, azért ö meg nem akad, oda teszi, a mi kell és minden jód kijön. — Aztán annak is pálinka kell. IVrs/.e, hogy kell. „Pityerlien — azt mondja - - részeg emlier irta a leve­b-t, hát ón hogy tudjam józanul elolvasni?" Cjskhogy öi megint másképen iszik; nem harap hozzá semmit, csak iszik, a nyelvét, megcsottegteti, pipára gyújt, aztán elkezd olvasni és közbe rakni a inaga szavait. Ha néha eltéveszti az igazi szót. hát ki­igazitják. ^Nem jól mondod azt mond­ják neki - a kendőit Akulinának küldték, nem Ágáljanak." Már engedelmet kérek — felel ö — de bizony Agafjának; ha maguk job­ban tudnak olvasni, hát itt van. olvassák el maguk. Azzal lecsapja a levelet ós el­megy. No hát ilyenkor aztán muszáj öt megbékíteni: újfent pálinkát kell neki adni ... Ha nem mindjárt is, de meg­békél, végig olvassa a levelet és senkit ki nem felejt, hogy kit tiszteltetnek és köszöntenek. -- Hát ö rajta kivül senki sincs ná­latok a ki olvasni tudna? — Hogy ne volna? ott van a kán­tor, csakhogy az nem tud olyan szépen olvasni; a kántor ugy olvas el mindent, a hogy irva van, magától egy csipetnyi szóit sem tenne hozzá, és olyan jön ki az olvasásból, hogy az ember meg sem érti. Hanem a katona, az mindenfélét tud ol­vasni. Egyszer a legények meg akarták tréfálni. Egy darab papirosra mindenféle ákombákomot oda vakartak, ahogy épen a kezök ügyébe esett, aztán elvitték neki. „No, Zahár bácsi, olvasd el ezt!" Hát mit képzel az ur? Még azt is olvasta, de olyan szépen, olyan gyönyörűen, hogy a legé­nyek magok is elcsodálkoztak rajta, bogy i'ik ilyet, irtak össze! . . . No hát irjon uram, irjon, galamboeskám! sietnem kell, mert, elázik a mosni valóm a teknőben. S megkezdődött a munka. Lizaveta elkezdett diktálni, és pedig az fi diktálá­lását „rendbeszeilni." Igyekeztem mentül nagyobb hetüket vetni és semmit ki nem hagyni, nehogy Zahárnak oda kellessék raknia az olvasásnál a kihagyott szava­kat, Lizaveta, a mint diktált, néha csön­desen, sírva fakadt s tarka fej kendője végével törülgette ki a szemeit. — l>e, uram, ne a maga mójdja sze­rint, ne tudományosan irjon, hanem falu­siasán, mint a hogy Lekszandra bátyó szokott. I'gy i­s tettem. Hosszas mesterkedés után köVetkezőkép született meg a levél: „Az én szeretett szülőmnek, Dem­janich Pál apámnak és Jegorovna Prasz­kovjáuak az ö menyük tiszteletét küldi s kérem a ti szülői áldástokat. — F^s tuda­tom még veletek, hogy Pityerben igen jó helyem van. Leányom, Szfepánovna FVo­dosziának anyai áldásomat és három ru­belt küldök. Es vegyél Eenya magadnak ezen a pénzen télre való* czipöt és meleg harisnyát. Es vigyázz a ládámra, kedves napamasszony, hogy Matrena ne járjon bele. Én tisztelem Jetínovna Matrena só­gorasszonyt is urastól együtt stb. Még egy csomó tisztelet és üdvözlet azután jött az aláírás, „Engedelmes leányotok: Trohmova Lizaveta. Aztán az uram, Fjo­dozics Sztepan már két, hét óta felém sem néz, sehol se látni ötet egyebütt, mint a korcsmában." A mint elolvastam a levelet, Liza­veta megköszönte. Igy, uram, igy: alázatosan kö­szönöm neked. F'lvette a levelet, s nagyon megelé­gedetten ment el. Vagy két nap múlva megint bejön hozzám. Uram, engedjen el vagy egy óirára hazulról. Lekszandra itt van egy pár napra. — Az, aki a levelet, olyan jód „rendbe" tudja hozni ? — Az: csak egy órácskára mennék el. Mindjárt visszatérek. — Mehetsz. Lizaveta késő éjjel tért vissza s egy kicsit kapatos volt. — Miért jössz ilyen későn? — Bocsáss meg uram, levelet irtunk. — FOs bizonyosan nem irtatok meg végig . . . ákombákomot raktatok a vé­gére. — Már ugy volt . . .persze . . . Két hét múlva, a mint egyszer le akartam feküdni, véletlenül feldöntöttem az asztalon a gyertyát. A gyertya kiesett a tartóból. A gyertyáról egy papírdarab esett le. Fölvettem, szétnyitottam s lát­tam, hogy be vau irva. Közelebbről meg­nézve, fölismertem benne egy részét annak a levélnek, a melyet én írtam volt a Li­zaveta kérésére. Lekszandra felül kere­kedett én fölöttem s a faluba az ö ákom­bákom ja ment el . . . 4­folyólag a keresleti és kínálati viszonyok ismerete mérhetlen fontosságú a munká­sokra nézve. De a Trade-Union a felett is őrködik, hogy a nyughatatlan és min­denféle téveszmékkel lázító elemek izga­tása folytán a srike ki ne törjön, hogy a munkások olyasmiért, ne strikeoljanak, a minek megadása a munkaadókra nézve lehetetlenség. Egész más színezete is van a srike-nek Angliában, mint egyebütt, elég csak a dock-munkások minapi strikejére utalnunk. Az angol munkások körében ninc is a socialismusnak olyan hitele, mint a continensen. söt a chartisták pártja is, mely a socialis problem&t főleg poli­tikai uton akarja megoldani, napróil-napia kisebb lesz. A munkás kamarák, melyeket Mun­della kamaráknak neveznek, részben mun­kaadók, részben munkásokból állnak, az elnöki tisztet egyik évben munkaadó, másikban munkás viseli. Ezen kamarák feladata a munkásszerzö.lé.s feltételeinek megállapítása, valamint a viszályok elin­tézése, fenn lévén természetesen hagyva a felebbvitel a rendes bírósághoz. A Kettleféle kamarák azonban vá­lasztott bíróságok, melyek ítéletében mind két fél meg tartozik nyugodni. Hogy ezen kamarák működése hatásos lehessen, az ipartörvéiivnek ki kell mondani, hogv akár a munkaadók, akár a munkások sze­retnék a szerződés bármely pontját meg­változtatni, tartoznak azt a kamara elé terjeszteni. Ilyen formán alkalom van adva, hogy az ellentéteket a nyugodt, be­ható tanácskozás kiegyenlítse és közelebb hozza a munkást munkaadóijához, hogv igy jobban megismerni és méitányolni tanulják egymás érdekeit. A continensen, különösen Németor­szágban mind jobban elterjednek a mun­kaadók szövetkezései, melyeknek legfőbb izéljük a küzdelem a soeialdemo.ratii» ellen. F's ez nagyon szükséges is Német­országban, a hol a socialdemocratiát hn-­salle, „a világ legnagyobb agitátora" szei­vezte és emelte a hatalom polezára, hol egész napjainkig kivételes törvény-ekr'­volt szükség, hogy csak némileg is fé­kezze a socialista izgatóiket. A gyárosok ezen szövetkezései kötelezik tagjaikat, hogy a stikeoló munkásokat azonnal el­bocsátják és nékik többé munkát nem adnak, ha pedig egyik másik gyárban a strike kiütne, egymást l-hetöleg támogat­ják. F^zen szövetkezetek leginkább előse­gítik a munkáskérdés békés megoldását. Nálunk nem várhatói, hogy akár a mun­kások, akár a munkaadók egyszerre elér­jék a szervezkedési képesség ama fokát, melyen Anglia áll. de azért, mint Pulszky Ágost mondja, a eoalitionális szabadság­tól félni sincs okunk és mindenesetre üd­vösebb, ha az állam, mint részrehsjlatlan. jóakaratú békehíréi lép fel, mintha azon hit terjed el, hogy csak az egyik és pedig a gyengébb és igy gyanakvó félnek mu­tat haragom arezot. Majd ha mindazon intézmények, melyeket czikksorozatoniban vázolni igyekeztem, életbe lépnek és úgy­szólván az állami és társadalmi rend nél­külözhetlen elemét képezik, akkor remél­hetőleg az ellentét a munkás és munka­adó köZÖtt kevésl)é érezhető lesz. Megszűnni azonban nem fog soha. mert hisz fennáll azóta, mióta egyátalán létezik vagyonos és vagyontalan, ámbár nem tudhatjuk, hogy nem fog-e egy uj társadalmi szervezet kifejlődni, a miről nekünk még sejtelmünk sincs. Levelezés. /'. Oyimitkf t^M). tzept. ll. A pápai esperesi kerületi róni kath., ta­nitóe^yleinek választ mány a tegnap tartotta gyűlését Pápán. A gyűlés tárgyai a következők voltak : I-ör. Az őszi közgyűlés idejének kijelö­lése. Határoztatott, hogy az octóber 23-án, szo­kás szerint Pápán lesz megtartva. H-or Fslolvaaiatott az figyli. megyei tanítói központi bizottságnak, f. évi jnnius3i'-án Veszprémben tartott nagygyűlésének jegyző­könyve. A három ivre terjedő jkönyv, mely szé­pen kimutatja az egyh. megyei tanító egyle­tünknek buzgó tevékenységét és összes mun­kásságát, nemkülönben, a „Gondviselés" czinni egyh. megyei segélyintézetünknek jelen ked­vező állását, valamint, ugyan az egyh. megyei tanítók javára, a legközelebbi időkben történt nemes intézkedéseket és adományokat, — öröm­mel vétetett tudomásul. Hl-or. Alulirott, közli azon tagok név­sorát, kiket — a sorrend szerint, — az őszi közgyűlésen tartandó gyakorlati előadásra fel­hívott IV. A választmányt illető több tárgy el­intézése közt, a jövő közgyűlés tárgysorozata is megállapittatott V- ör. Határoztatott: hogy a meghívókon értesíttessenek a tagok, hogy a gyűlés előtt két kéttel tudassák az elnökséggel azon köz­ségi elöljárók neveit, kik a fuvart és napidíjat kiszolgáltatni nem akarják, hogy ellenök a feljelentést, még kellő időben meglehessen tenni' VI- Mor. Végül, egyletünknek két tagj*

Next

/
Thumbnails
Contents