Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-06-08

XVII. évfolyam. 23. szám. Megjelenik ni i n «I »' ii v i M .1 r 11 -i i» KoxérdekQ a&rgős ktaléneki a k rmikiul re n il k i \ ii I i sz .Iliink is adatnak ki. Pápa, 1890. június 8 1 ténncntet len levelek, G • '. i* a Ti kénektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. \ lapnak s/.ánt k 3 / ! • ni •"• n y 1 k a Inj. s-.-crk. hivatalába küldendők Előfizetési dijak. Egy évre 6 ti Fél évre B Irt Negyed évre i tit 50 knjuár. — Egy szám ára 18 kr. V Hirdetések Egyhasábos petltaor térfogata után ") kr, nvilttéi ben 80 kr. A dij előre fizetendő. IJélyegdij mindig kiil>>n számitatik. As előfizetési dijak s hirdetések a li|> kiadd hivatalába (Galdberg Gyula | >v \>u\<\\-kereskedése. főtér kiddendők. /tg? 5<\ 7ÍS Pápa város Ii a (óságának és í o I> i> páp.ii, s pápa-vidéki eg v es fi lelnek megválasztott közlönye. /''/»/, ÍHiHP, fiiiinis ln'< H a a Mint f] 10 1 •_' fa annak. h..g\ a |• .ti>*.í rároaházott, i• 1 • •».k• • 11i. fel-fel üti iviiii's lejét a /<•//(/<•;/ /./(///«». veszelrez­t-1. • i»U a közbiztonságot. Valahányszor azonban megjelenik a rw.fí lármát rnapnak a rárosa­trák - »/iTencsésen elijesztik i t; egy­ir\ evez rsapásl mérnek fejére, egy-egT sr*i|y«íl röpítenek oldala!.a. de megölni nem tndják. K rém, tengeri kigvó: a < iii u-t iiilus.-i'ii/ f.'ini»'<';'*i"/il. \. lapok hasal'jain nem egyszer \»>lt már megbeszélve exen Her, 834, ha »*III­t • 11 • • T - I*ÍT ti ti k Urin esal, a „Pápai Lap»k**-ban K-it fflvidvf előszűr a kér­*; ifin akarunk lehal bű ismétlésekbe • >aikőzni. kanén egyszerűen széliénél idézni «•-lunk. mid n <•!"• hívjuk rejteke­id a / Mjevi kiuifót. II'\a i> letl az a bizonyos kígyói Ma j"l emlékszünk, a kér/gyülésen i tt indítvány a pénzügyi bizottságnak letl kiadva javaslat tételre. Megtette mar a uerefwtt bizottság javaslatát.' X'-in. Kérjük tekéi i pénzügyi bizottságot, s»yen kegyes a konverzió ügyét tár­' . :: t közgyűlés >•[•' terjeazteni, >gj igaza legyen a rotz nyelveknek, elvek szeríal a rároaí bizottságok csak i mlók, bog] a nem szeretem (no eg mások is) iiírw'k Bíráséivá legyenek. \ képviselőtestületei pedig arra kérjük, legyei sy.ji.-> ,z\ az ügyet, wi/o­Ini, n konelyan venni, legyen asivei be­látni, hogj az 5 kevesebb a 6-aáL \ kérdés igei egyszerű, megértésé­in/, nem kfll sem ßnanc zseni. sem más I, deseség, esik a Mennyiségek ismerete. \ városnak van jelenleg 8000U frl •lossagt, a nely után 6" #-aa kamat • 'her nyonván a raros vállait, vagy is zsebben az adózók zsebjeit, Baet a - évenként 1800 Irt kanatet Kki­terhel \i»di a város kőrül-belül ninc év éta, I ha az eddig már jól irt iit-iii halad tovább is. alapos, ki­nn ra. hogy ítélet napján, ha neg­.1111:t bizOiyOS trombita. Még Ma­li lem a kamatlál. és BOOOO frl ll-'i. r .\ miért k• -11 ennek tg) lenni cs maradni.' azt igen m luz közönsége* ést> szel negértenL Ama kedvezi viszonyok, melyek k<>/• >11 a pénzpiac mar bosszs érek 'da \an. lehet irí tették relaa már régen, bog) valóban terhes adósság kaszszáltassék, • t ke-kamat tör­lesztés melleit, a t keink bizonyos része ••venként vissza fizettessék. Azt himzük, h"i:v nrindizok, kik néha-néha hasonló' péaznűveleteket lát­nak, igei jól tadjuk. hogy ma napság m-m tartozik a lehetetlenségek Közé, hogy egj i>lj erkölcsi testilet, mint Papa \a­ros, ii''in egy, de több helyen vehetie i'el olj kölcsönt, a mely után 5'» t */ #-ol fizetve, :{o éf alatt agy a lókét, mint a kamatokat törlesztene. Azt is hisszük, hogj mindenki ki tudja számítani, kog] 80000 írtnak éri 6%-oa kamatja 1800 fit, •">'/'„-"> ka­matja pedig csak 4400 frl; nem kétel­kedünk abbin sem. hogy lesznek többen a kik nem megvetendő előnyt látnak ai>­lian. ha 30 38 éf multán megszaba­dulnak ez 111«• ii a varos adósságától, de a tapasztalat után abban már esakngyu Tamások vigyünk, hogy még is ra adja fejéi a város, adósságának ilye­tén való átváltoztatása ra. Hanem panasz­kodni, lamentálni, utópiák (kir. tábla) ntán szaladozni, azt tudunk. Hisszük, Imijük igen jól, bog] okunk egynél több van a panaszra, hogy a kifejlett közlekedési ntak városunktól a forgalmat elterelték, számos oly koz­pontot teremtettek, melyeknek eddig Pápa voll központja; tudjuk, hogy kereske­delmünk, iparunk pang, hogy az ipari és mezőgazdasági terményeknek lenyomott ara van. bog] városunk napról-napra siilved. — de éppen azért, arsrt helyze­tünk folyton aggasztóbb less, szükséges minden eszközt BMgragldní a város ja­.anak el imozditására, nem szabad sem­mit sein kicsinyelni, de főleg nem sza­luid oss/.efett kezekkel HeZIli a ríllg fO­lyását, hanem dolgosai kall, eosaaékel kell bevinni a mnnkabi, l ha mar az átalánoe áramlat ellenünk van. Búgun­kat non szabad elhagynánk, aaagunknak kell magunkat segíteni. A vármegyénk területén felállíttatni tervezett földmiVea iskola I«'-­t sité-se ., iiiiiiisteriiini résééről biztosítva levén, most már csak időkérdése éa vár­megyénk közönségének, és toleg az ér­dekelt köröknek áldozatkészségétől függ, hogy a i rvbe vett földnüvea iskota mielőbb feláUittaaaék. A t'cddinivelésüaryi mii 'íiuni mint értesülünk ezen iskola czéljaira a Pápa város határában fekvő vallsaala­pítványi birtokot, és az ngynevezett agyagliki csárdát Bzamelte ki és ezen birtoktesteknek kibérlése iráni a vallásos közoktatásügyi ministen. I elvi megálla­podásra is jutón. Az iskola megnyitását azonban attól tette lüooové. ha az érde­kelt körök évi l.">n frtos alapitványnval legalább 20 tanítványi biztoaitanak. Ismerjök vármegyénk lakosságának áldozatkészségét, ismerjük annak minden jé> iránti fogékonyságát, iu<^, vagynnk győződve tehát, hogy annak minden egyes tágja oda tojr működni, hogy ezen k«i/.­gazdászatnnknak tc.\ álilii kifejlesztését oly kiválóan előmozdító intézmény érde­kében a még hiányzó néhány alapítványi is létesíttessék. \ veszprémi „tenyészállat­kiállítás 44 iiiiiii A májna hó :5t»-;in. délelőtt 9 órakor Veszprémben megnyit* »t t „Tenyészállat­kiállitás" .">l-é-ii délután tórakor záratott lie. Vissza tekintve ezen kiállítás előz­ményeire s sikerére, elmondhatjuk, hogy kicsiben jó éa érdekes is voll . de nem olyan, minőt Veszprém megye gaadakö­zönségétől vártunk. A kiállítás előmun­kálatai! tekintve, a kiállítás rendezősége nagy tevékenységei fejtett ki arra, hogy annak l"> kiállítóval összesen 125 dl>. szar­rasmarnát, '.»2 drb. juhot, 89 drb sertés! tr, azt hittük. laromiit nyerhetett meg, pedig hogy vármegye hasonló /. iiilossag. y szam. naoar uarmelv kiállításának díszére válhatott volna, vármegyénk területéről igen könnyen, minden fáradság nélkül ön­kéntelen kikerül. De ez nem igy volt! Min len egyes kiállítót majdnem reábsssé­léssel kellett kiállításnak megnyerni. A kiállításon az előzetesen bejelen­teti állatoknak nem egészen kél harmada jelent esak tiieo-. de azon nem is csodál­kozhatunk, s azért a gazdaközönséget a a bejelentőket nem is okolhatjuk, mert az egész enyingi járás, honnét a legszebb állatokat • legtömegesebben vártuk a ki­állításra, az ottan a szarvasmarhák kozótt fellépett száj és körömfájás miatt a kiál­lításban vali) részvételtől kizáratott, eset­leg attól egyesek önként vissza vonulni kényszerítve voltak. Igy a megnyitót! ki­állítás 66 drb. •zarvasmarhával, ül juhval, it> drb. sertéssel és 39 drb. szárnyassal kevesellhet mutathatott be, mint a meny­nyi tényleg bejelentve volt. De mind ezen k ii z bej 0 t t körülménytől eltekintve, őszintén be ki II vallanunk, hogy ezen ki­állítás iránt a gazdaköaönség nem eléggé érdeklődött, a min hasonlóul nem is csu­dalkozunk. Az utóbbi években valóságos divatkórsággá vált a provinciális kisebb kiállítások rendezése. Kzekkid brillérozott legtöbb gazdasági egyesület vagy gazda­kor oly annyira, hogy azokat a gazdakö­zönséggel teljesen megunatta. I>e nem is csoda! A jelenlegi válságos mezőgazda­sági viszonyok között igen kevés gazdá­nak van kidobni való feleslege, pedig a kiállítások, az azokban való részvétel sok költségbe kerülnek, hasznuk pedig ma már semmi, legfellebb igen csekély. Azt mond­ják : _a kiállításon sokat lehet tanulni, okulni és tapasztalni, valamint a sok jó anyagforrási helye! telismerni". Kz igaz ! De nem a kisebb provinciális, hanem a nagyobb országos 8 világ kiállításokon. A kisebb körre szorul! helyi kiállításokat, bár sikeresek legyenek is azok. csak is azon vidék s azon megye közönsége lá­togatja leginkább, a hol azok rendeztet­nek. Azok pedig agy is eléggé- ismerik sajátjukat, eléggé tudják mijük van, a mik, minő minőségben találhatók fel szom­szédjukban, és ugyan azon jól ismert és jól is tudott dolgokat nekik kiállításon, zászlók között, muzsika-széi mellett, die­tiókkal bemutatni semmi hasznot sem hajtéi dolog, a mely iránt többé nem is érdeklődik, azért áldozatot sem hoz. mert nincsen miért ! Azt is hallottuk: „hogy a provinciá­lis kisebb kiállítások leginkább a kisgaz­dáknak válnak hasznára és előnyére." De hogyan? Kik látogatják és kik vesznek részt leginkább az ilyen kiállításokon? ;/. uradalmak és nagyold, birtokosok. Igaz. hogy ázott véletlenül megjelenő kisgazda sóvárogva nézi, a tahin óhajtaná is ma­gának azt. mit ott az uradalom és tehe­tősebb birtokos bemutat, de tudja egy­szersmind azt is. hogy hasztalan, nincsen re! sem pénze Selll egyedi kelléke, s llle­lyek nem is az ö viszonyainak a igényei­nek Valók. .Jobban örül ö. ha községe megtelelő szép tenyészapaállatokat kap­hat. Joliban örülne jó termő gyümölcs­Iáinak, jobban örülne és épülne, ha tönk­retett, elpusztult szőlejét II j béli szüretre segítenék, mint annak, hogy mivel bír és mije van az ö földesurának. Azért a ne­gyei gazdasági egyesület tahin jobban S helyesebben teendet! volna, hogy ha azon MIM és néhány forintot, mibe ezen kiállí­tás került, községi tenyészállatok beszer­zésének segélyezésére, a phylloxera elleni védekezés előmozdítására, jó gyümölcs­fáik kiosztására a a gyüim dcsfatermeléa megkedveltetésére, a kisbirtokosnak is mindennapi kenyerét és élelmét képező baroniti tenyészt és fejlesztésé-re. törekvő kisgazdák jutalmazásira fordította volna. Kzekuek életrevaló, practicus és mara­dandó közgazdászán hasznai leendenének, mig azokat, kik ezen kiállítás megtartá­sára már évek óta ostromolták az egye­sületet, meggyőzhették arról, hogy az ily kisebb helyi kiállítások czélhoz miben sem vezetők többé és lejárták magukat. Kz ugyan tanulságnak - okulásnak elég jó volt. de ilyennek kissé drága is. \ olt azonban a kiállításnak egy jé, oldala mégis. Ismételve láthattuk ott, hogy Kéttornyulakon Koller János urnái van a vármegyében az első tiszta sim­tnenthali szarvasmarha tenyésztés, telis­mertük Frevstädter Antal tótvázaonyi eredeti allgaui tehenészetét és tenyésze­tét. Láttuk, hogy Wertheim IC. fiai enyingi, éa Szalatkay István gyepesi jó­hirnevü kondor sertéstenyésztése még min­dig jól tartja magát. Esterházy György gróf tündérmajori jeles és practicusan ve­zetett kitűnő juhászatában ismételve gyö­nyörködhettünk. De különösen feltűnt a meglepett bennünk a veszprémi káptalan éa a znezi apátság juhászata, melyek az. utolsói évtized alatt a gondos a fáradhat­lan szakértő kezelés mellett áltáljában, különösen azonban a gyapjú minőségére s tömegére nézve meglepően előnyös fej­lődést s haladást tettek. Igaz. hogy ennek mind az oka egy kis szakértelem, érdek­lődés, táradhatatlan törekvés és keselés, no ni''g egy kis snyagí áldozat is. minek hasznát La látják éa veszik is ők. de nem a kisbirtokos. Ismertessük meg a kisbirtokost a neki megfelelő helyesebb gazdálkodás me­netével, adjunk neki jó tenyészapaállato­kat. a azok beszerzésében segítsük ot. keil­veltessük meg vele az állattenyésztést, a ezzel együtt a mindennapi kenyerét ké­pező baromfitenyésztést, sőt ezen törekvé­seiket kézzelfoghatólag ismerjük is el. Lassúk el öt jó írviiinolestákkal. 'kedvel­tessük meg vele a fateuyésztést, tanítsuk Illeg öt helyesen és érdekkel gazdél lkoi 1111. I segítsük öt elpusztul' szőlejének újjáalakí­tásában, dédelgessük öt hasonló irányban ! hasonlói eszközökkel, miket nem csak szí­vesen fogna fogadni, de azokért idővel hálás is leend. Ha a megyei gazdasági egyesület ily irányban már megállapított programjához következetes marad s azok­ban kellő tevékenységét kifejti: hivatásá­nak s feladatéinak a legnemesebben B leg­eredményesebben fog megfelelni. 9t. it. T A R C Z A. EÁHY0M ESKÜVŐJÉN. lm ez is megtörtént! Lásd é-des leányom, így i •"•ii egymásután Milien e világon. A a öröm és banal. Mával egy nj vilig Nyílik elotr.-d föl, i hrőme üdvözít. A bánata megöl. Itt nincsen közép ut. I >•• a gondviselés ltja ki van s/abva. Azért halandói azt M-g nem másíthatja, Tehát légy nyugodtan. Férjed akarata Legyen a törvényed. De ei akaratot Viszont te Ve/.érelil. .Jóság-szel tdaéggeL Nagyon sok boldogság Megtér egy kis j házban. Ne Ut keresd soha Azt a nagy világban. Ott Heg nem találod. Ha jói és okos léssz. Pedig ezt é-n hiszem Kétségbe-voiihatlan. Férjed is az lessen, S áldás l.sz. rajtatok. Bucsu-könnyeid mik Vállamra hullanak, i; yöngyei vé lesznek A boldog hajnalnak. Mely reátok virrad. o Hősök albuma. 'I'ii/.éi-é S . Ha tovább lapozzuk ihászi-i tüzére­ink albumát, azt találjnk, hogy feltűnően sok tanult ember volt közöttük. Csakhogy épen az ilyen emberek non akarnak beszélni magukról. Azért csoportképbe foglaljuk össze okét, a az ihászi-i csatatéren folyt sikeres ágynhare tog beszedni mindegyikükről egyformán. Megható látvány a két Kovács test­véri Antal é-s Imrét látni együtt a tüzé­rek.sorában. Amaz ma Veszprém megye nyugalomba vonult számvevője, emez ev, ref. lelkész Padragon. Akkor Kovács An­tii tűzmester. Imre tizedes volt a gya­logütegnél. Collegiumunk adta mind a kettőt a csatatérnek. Az idősebb testvér Antal különösen bírta felebbvalói bizal­mát, s az ihászi-i csatában két ágyúval már önállóan működött. Imre mint tize­des egy ágyúhoz levén agyszólván le­kötve, az ihászi-i csatáról azt Írja. hogy : ..-emmit megfigyelni nem lehetett. Bség el se oszlott az ágyuk füstje mikor már UJra tisztítottuk S töltöttük," é-s ez lehe­tett csoportképünk legnagyobb részének helyzete. Azonban Kovács Antal midőn dél­tájban a magyar had csatarendbe állott, két ágyújával az északnyugati BOTOD lévő legszélső ház kissé- emelkedett helyen álló kertjébe rendeltetett, honnan gyalogsá­gunk feje telelt dolgOZOt! SlhÜtle hadai ellen. A pápai járás azon időbeli szolga­birája tanúskodik a mellett, hogy e kert. iiiint az! ö a csata ntán hitt a. erősen tel lett szántva az osztrákok ágyúgolyóitól. K veszedelmes helyzetből kívánta Kmetty Kovácsot kiszabadítani, mire vonatkozólag ö maga eil irja: .Annak voltam ágyúimmal kitéve hogy erős támadás é-s hátrálás esetén, ne­kem nem leleteti volna gyorsan mene­külnöm, mer! a kertekben először déliek kellett volna 50 60 ölnyire vonulnom, hogj az uriház udvarán át az útra kijut­hassak, másfelé a körfii árkolt kertből nem menekülhettem volna, <• szerint a Ta­kácsi télé- vonulói dülö nttól északnak ugy |00 vagy 150 lépésre, egy sziksós terméketlen területre rendeltettem, egé­szen a jobb szárny végére, a mellettem balra állottak a huszárok. Itt az átellen­ben tüzelői négy ágyú közül később csak kettő felelgetett vissza a mi jobb szár­nyunkra." Itt érte Kovácsol a parancs, midéin Kmetty a visszavonulás! elren­delte, „tehát irja mozdonyra vezé­nyeltem, s a huszárok után a dülö utón keresztül mentem, de 1-1'VÍk ágyunk egé­SZell felfordult az árokba, leszállván lo­vamról negyed magammal azt visszafor­dítva; I három lóval, mert egy megsebe­sült, ;it vontat tani szerencsésen az nton, é-s vitézül magáin is megretiráltam." A gyalogüti g parancsnoka külön­ben Traub Kálmán főhadnagy volt, ki azonban nem szívesen emlékezett vissza az ihászi-i csatára. Szegénynek az a sze­rencsétlensége veit, hogy midiin a min­denhol jelenlevő Kmetty csata közben Traub ütegéhez érkezett, éa nem találta helyén. Blökerestette, hol a parancsnok? Előkerült, a okát adta félrevonulásának, de bizony Kmetty megmondta m-ki: „hogy a tiszti kardot, inig a csorbát helyre nem üti, f-i ne merje tenni," s csak később Títelnél kaphatta azt vissza. Ihászitól Ti­tel ig szekerészkard lógott Traub oldalán. A gyalogütegnél volt még alkalmazva Qaal Ernő tűzmester, jelenleg buda­pesti ügyvéd. Úgyszintén Vikos tűzmes­ter, volt pesti kereskedő segéd, továbbá Matal a Péter egyetemi tanár, akkor tize­des. Kz utóbbi a csata kezdetén, mikor még csak köszöntgették egymást az ágyuk tájékozást nyerendő, többed magával egy közeli szalma kazalra mászott fel. de az ellenség a helyet, a rajta levőikkel észre­vette, s tahin épen Kmetty főhadiszállá­sának tartván, oly heves tüzelést intézett ellenük, hogy csak alig birtak ágyúik mellé- menekülni. A lovasüieg parancsnokáról mint a csata megkezdőjéről már külön szólot­tunk, hadnagy volt itt Suhajda János elébb kegy es rendi áldó zár. Két lovat lőttek ki alóla, mind a kétszer holtnak hitték, de szerencsésen megmenekült. Tűzmester volt itt Csontos József Marcaliból, kath. papnövendék, ki a Meg­váltó önfeláldozó életének tanulmányo­zásából meríthetett példát magasztos esz­mékért, a szabadságért tenni koczkára életét. A lovasütegné'l voltak tűzmesterek Caernyanszky é-s Szép is. Tizedesek voltak ugyanitt: Hanny X. elébb gr. Festetieh ura­dalmi tisztje Marczaliból. továbbá .Juhász N. Dobliczky X. Verseczről. Szabói Amb­rus Kőrösről. Szabói József Aradról, aze­lőtt ozukrász. Radeczky X. Morvából. VégÜl itl említjük fel lblltsihlegel hadnagyot a szekerészek közül, ki azelőtt osztrák dragonyos volt. é-s Mező mérnök­ségedet. Íme a csoportkép, melyet az ihászi-i csata tüzéreiről bemutathatunk. Néhány órai szünetet nem ismerői munka volt osztályrészük, inert jó ideig egyedül tüzéreink voltak elfoglalva [ha­sainál, s már jód délután járt az idő. mi­dőn Kmetty a rohamot a jobb szárnyat hivő ágyuk ellen elrendelte. Azalatt mig tüzéreink dolgoztak, a csapatok jó ked­vűek voltak, a huszárság csatakéazen vesztegelve dohányzott, a ha az ellenség ágyuját látták fellobbanni, tréfálva kiál­tották egymásnak, „vaskalapos vigyázz, ez neked szód.- Ilyenkor a lóra lehajoltak, hibáikat a léi haséiig felhúzták, mig a go­lyó valahol eldöglött. Csak a tüzérség volt négekkor tűz­ben, de az erősen dolgozott. Városunk lakói közül sokan a folytonos ágyúzás morajától megrémül ve Tevéire menekül­tek a városból. Azonban most már int az idő, hogv tüzéreinktől megváljunk . helyei kivan magának a huszárság, rohamra kaptak parancsot a -,vaskalaposok.~ Folyt. k«iv.

Next

/
Thumbnails
Contents