Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-05-18

XVII. évfolyam. 21. szám. Pápa, 1890. május 25 Megjelenik ni i ii il e ii v ;» s a r n n |». Ko/érdeku sürgős k.•'/.lésekre Unmkim rrndkh üli s/.ámnk is adatnak ki. Ibi mentalen levelek, CH.il» i-iii.-ri kezektől fogadtatnak el Kéziratok nein adatnak vissza. \ lapnak -/.int k B /. I e m .' n v <• k a Ini szerk hivatalába k il !. i,.|..!.. • -v Előfizetési díjak. Egy évre ti frt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 fii 5« I krajezár. — Egy szám ara 16 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után ö kr, nyi Itterben 30 kr. A dlj előre fizetendő. Uélyegdij mindig külön számitatik. Az e I 1 Z e t e ÍJ ak 8 Ii i r detesek a h|i kiadó hivatalába (Goldbcrfi, Gyula papirkereskedése, főtér küldendők, •í. V\\\\\\ \ áros hatósógónok és töhli o.tpni. s n ápn-vidéki ogy <»«?!• lofií ok m « : ^y á! asz 1 o M közlönye. Igazságnak Lelke. Xagy Sánd<«rtiak világbirodalma iii»«£r­d dt. a hatalmas Athénénak is letünl di­i • sége, a gőgös római respublika sincs 1 ibhé. i'sak egv birodalom van. mely soha még ellenség praedájává nem lett, p.dig » 'iiök tőitek ellene, pedig alapí­tása ..lig mull el nap, melyben az agyarkodó ármány ueni fordította volna ellene teljes légy\erkészlet -t . de a ke­mény tusából mindannyiszor győztesen e uelked -tt ki. K birodalom az igazság birodalma. S mily csudálatos ország ez! \ mennyeknek megszámlálhatatlan lakói, uiegmérhetetleu égboltozat milliárd esil­I naival .sak rész 'sodahirodalomnak. Mindazt a mi a löldön. a fold feletl és i..ld al; * van, átölelik határai. Alapítója ;,, Igazság Lelke, kormányzója, fentar­lója. védelmezője, királya az Igazság l.elke. Innét tehát legyőzhetleu ereje, innét vara/.sa. mely elbájolja az igazság 1 res ijét s megtalálóját. Igazság! Te isteni szózat, te égi szülött, te örök hatalom, ki betöltesz mindeneket; ki szabályozod a nap. hold és csillagok pályafutását, ki. ha felszál­lok a mennybe - ott vagy', ha leszál­1 >k a pokolba jelen vagy . ha szár­maimul vessem a hajnalt és a tengerek végein ütöm fel lakásomat oda is te vezérelsz e> a te jobbod tart fenn engem. Te tündöklő nap. mely nem vakítasz, s t «*/.' ineket adsz a vakoknak, hogy lás­sanak: mely jótékony melegeddel fcltö­i i| a sötétség, a kétkedés, a rosszakarat, gonoszság jégkerget. Te elolthatatlan lángoszlop, mely­n megolvadnak a kutat" lángész fára­dalmai s kisimítod arezuk redőit H átnyújtod a salaktól megtisztított ara­ny at. Te alázatos s mégis mindenek szol­gaid: te ezer, s mégis örök mindig egyet­len egy; te kiapadhatlan forrás, mely felüdíted vizeddel a bágyadt utazót. Harmónia vagy. mely búvös-bájos zenéd­del megindítod a sziklákat és feltámasz­tod a habdtakat. \ t>- igéd szerint tornyosulnak ég­felé az o./ean hullámai, s végzik moz­gásukat a parányok ezrei. Te \ag\ ki­sérője a rettegett villámnak, de egyúttal a nyomorult koldusnak is. Az emberi lélek száraz uélküled. de feléled, ha el­árasztod udil • harmatoddal. Klménk só­várog utánad, s mig fel nem talál, meg­nem nyitgliatik. Vérliinlöjükbeil teérted vérzettek a mártírok milliói. teérted mér­kőztek véres csatákban a nemzetek. Megingat hat lan a kőszál s meredek utak kapaszkodnak koronájába e kő­szál te vagy. melyre a ki épit, j.diet az árvíz, megrohanhatják a szelek, nein félti épületét. Az uralkodók koronáinak leg­ragyogóbb éke le vagv óh igazság. .!two mán. A tűzbiztosítás már a legszélesebb 'óbb kérdéseiről tanácskozzanak velünk egy I-SZ Vezércsillag, Iv hivatva ívagv igazgatni a kormányok es népek lépteit. Az ellened elköveteti legkisebb me­rénylet megtorolatlanul nem maradhat. Sok méltatlanságot eltűrsz; majd a sa­nyargatott özvegyek és árvák szivében keseregsz: majd az ártatlanul bűnhődik es megkinzottak könnyeiben siránkozol. Itt zsaruokok ütik le koronádat, ott sza­bad nép tipor lábával: ifjú és agg egy­formán rajong éretted, de egyformán is ejt rajtad sebeket Egyik tigrisszeinekkel vesz részt képzeli temetéseden, másik a kárörvendő, ördögi mosoly pongyola öl­tözetében. Mindenikünk hordoz szivében s mégis sokszor felkiáltunk: nincs igaz­ság a földön! Igazságnak Lelke, ki mintegy sebe­sen jövő szednek zúgása kíséretében, tiiz.es nyelvek alakjában szállottál az apos­tolokra . őrködj birodalmad feletl. l»o­r.sásd alá a sötétségben tévelygőkre \i­harodat, mely elsöpörjön minden sötét­séget; küldd el lángodat, mely megéges­sen minden tévedést es gyújtsa meg az igazság fáklyáját, mely aztán elolthatat­latiii 1 világítson minden időn keresztül. De te egyszersmind Vigasztaló is vagy. Vigasztald meg tehál a szenvedő emberiséget! Fogadd és hallgasd meg a népek imáját: JÓJJÓII el a te írszágod, s ujitsd meg a föld színét. Hadd lássák be mindenek, hogy mily jó és gyönyö­rűséges, iram. a Lelked mindenek­ben ( Bölcs, könyve \J. I.) §t£ótOC& ÓMii iliáit. t'apii varos s vuieice lakóinál részére a l'iínköst ez évben nein öriilllüllllep. Pénteken majdnem féhiráig tárté, jégeső vonult végig városunkon es vidé­kén, leverve mindent, a i.ii fölött ál haladt. Ha a kar le m is oly óriási, mint azt az első pillanatban gondoltuk, ki­sebb-e az esetből levonható tanúság l Az ebinek pusztító llntaliUli I ll'll \ édekezni bdietetlen. De az hatalmunkban all. hogv az ebbil időálló kárt ne magunk viseljük, hanem megoszszuk sokak között, hogy igy egy-egy alig érezze meg azt, hatal­munkban áll biztosítani magunkat az elemi csapások ellen. Isilleljlik aZ elle||\,.ti'Sek-d. 111 • I \ • - k a biztositások ellen föl szoktak hozatni, tudjuk, hogy a magas adó mellett, alig képes a gazda a jó.,zága biztosításáért járó dijat előteremteni: de mindamellett is nein szűnünk nieg hangoztatni: ßiz­tositsunk! Balga remény az. hogy a jégeső csak nem veri el minden esztendőben határainkat s a ki ebbeli hízik, nagyobb szerencsejátékéi játszik, mint az, ki a lutriba rakja pénzét. Ha tiz évben csak egyszer fordul is elő e csapás, sokszorosan vissza vau fizetve a tiz évi betel ez egy esztendőben. Vagy inkább kenyér nélkül maradjunk '-. v ú\­ben. mintsem évenkénl jövedelmünk hizo­n\os részéi kenyerünk biztosítására for­dítsuk ! S ha tiz évben vagy busz év­ben egyszersem fordul elő jégeset körben el van terjedve. A jégbiztosítás­tól vonakodnak gazdáink. .Miért .' Hibás számításból. Le az előítélettel! Biztosítsunk! Hii-dv I i'sek felriifgi»sztá.sa. ilyür város igen életrevaló eszmét pendí­tett meg it falragaszok rendezése tárgyá­ban, mint a „(íyőri Közlöny" írja, s na­gyon elhajtandó volna, ha az eszme vissz­hangra találna nálunk is: legalább nem kellene boszankodnunk az utczasarkok és házfalak éktelen berakgatásáőrt s a vá­rosnak vagy anienyiben pl. a szépítő egye­s tekintélyök súlyával irányt adjanak a a nemzet népnevelésügyének fejlesztésére s a tanító-egyesületek működésének a kö­zel jövőre nézve. Elődeink példáját követve elhatá­rozták a rendezők, bogy e nagylontos­s/igu országos tanitó-gyülés rendezésében való *egédkezésre felkérik Budapest mind azon tekintélyesebb polgárait, kik akár közvetve vagy közvetlenül foglalkoznak iskolai ügyekkel, akár csak a közoktatás­ügy ismert barátai. Biztosan számítanak a. főváros lelkes polgárságának a támoga­tására, meri élénk emlékezetükben vau s hálásan gondolnak arra a lelkes támo­gatásra, melyben a főváros hazafias pol­• i . ''•' i-i" . i • gársága ökot a mult egyetemes tai.it«'»­^ulet venne kezeoe az ügyet, ennek nemi .. , ,i ii. u:i'i" v • ... gyűlések alkalmával részesítette, jövedelemre is lehetne kilátása. A javas­lat értelmetlen (jyörött a falragaszok ki- Az egyetemes-gyűlés napirendjében fnggesztésére |n drb alkalmas nagy. hir- lienil foglaltai nak többek közt azok a detési tábla álli tan«ló fel s falragaszokat pontok is. melyek a nemzeti szellemnek iinís In.-a kifüggeszteni 2- -án frtnyi pénz- ápolására, a népiskolák berendezésére s a büntetés terhe alatt tilos. K táblákra ba- tanii.'.i közszellem fejlesztésére vonatkoz­tóságok, közhivatalok és közintézetek hir- nak. Ezen az egyetemes gyűlésen fognak detései valamint a színlapok díjtalanul tanácskozni a kisdeilóvók s a nőnevelés felragaszthatók, más falragaszok kilüg- hivatott munkásai oly kérdésekről, me­nesztéséért ii'-.iig nagyság szerint í>u kitől Ivekhez minden hazatinak. akár tanító, H frtig terjedd illetmény fizetendő le. akár nem, van szava, s melyek iráni ér­deklődnie kell mindenkinek, a ki magyar sa ki hazája javát előmozdítani igyekszik. Koszorús költőnk, .lókai Mór, midőn Ajúnjnk az illető körök figyelmébe. A magyar néptanítók. • • a .tanítok arvanazanak megalapítására az Tizenkét éve immár, hogy Magyaror- első filléreket koldultuk össze, kérő sora­sz.ig néptanítói legutolsó egyetemes gyü- ink élére ezt a pár sori irta: ..Magvar..r­lésüket megtartották. A megváltozott viszo- szagol még egyszer kell meghódítani, s uyok «'s körülmények gátolták meg hosszú ,»-» a munka a néptanítókra vár.- Budá­idon .it az uj egyetemes gyűlés egyli.-hi- pest művelt. lakén élénken érzik «• nagy­vasát. Ma ezek az akadályok megszűntek, szavak jelentőségéi s nem egyszer hang­Magyarország :'.'). néptanítója melegen súlyozták a fővárosi tanítók érdemét, kik óbajtja. sőt követeli, hogy az elődeink kivívták azt. hogy • • s Z ,'.j, város a I inna által megalkotott s a nemzet népnevelés : partjain nem .sak nagy város, de ina­ügyén 1 nagyfontosságú gyűlések ismét gyar főváros is lett. Az ország fővárosa ­életbe lépjenek. (Tgyanazért, a legutóbbi hau szép virágzásnak indult it tanügy egyetemes gyűlés megbízásából a számos fejlesztése, a vidéken is örvendetesen ba­hazai tanító egyesület egyeie-s felhívására lad: befejezése azonban még messze van. •i magyarországi néptanítók IV-ik egye- Sokat, nagyon sokat kell dolgoznia M.t­leines gyülé>ét Budapestre, ls'.tn. évi aug. gyaroi'szág tanítóinak a nemzetlét érde­bé. 20-ára hívták egybe az illetékes meg- kében is, s e munkában a nagy Eötvös örüljünk neki, hogy meglettünk kiméivé tőle s ne sajnáljuk azt az ősséget, me­het az esetleges kár elhárítására éven­lángoló lelkesedése által 'gy magas hul­lámokat Vert társadalmi mozgalom a tanú bízottak. Nines kétségünk abban, hogy ennek az óhajtva várt egyet, gyűlésnek több . a legnagyobb ösztön az. ha érezhetik, ezer látogatója lesz, mint a régibb egye- hogy nincsenek maguk, de mellettük van ként elűzettünk. Nem reszeli az karba, temes gyűléseken is történt s különösen ;l magyar nemzet lelkes polgársága. Vagv mit sein ér az a nyugodl tudat, biztosak vagyunk arról, hogy a magyar j A közoktatásügy sa nemzeti nevelés nem nemzeti nevelés kiváló fértiai lehetőleg ; [ehet egyedül a tanítók munkája. teljes számmal, S U népnevelés lelkes ba­hogy termésünk, kenyerünk megmarad barmi csapás után is és nem leszünk kénytelenek családunkkal együt! nyo­morogni . Kpen ez okból sikert kívánunk a ratai, az elokelobo polgárok is nagyszám- .. , , , . , , ' " i. , nemes ezeliiak! mai jelennek meg egyetemes gyűlésünkön : hogy a magyar közoktatásügynek legége­T Á RC Z A. Te halvány arczu szokc angyal. Epedve vágylak álmaimban Midőn pilláimat lezárom; Te halvány arczu ^zöke angyal. Szivemről letépett virágom. s te megjelensz: a lelkem ot* csüng Azon az édes eper ajkon .... Hányat ver szivem dobbanása: Mindannyiszor — neved sóhajtom. A seivoiiifiirtok rám omolnak: Dobbanni érzem hattyú kebled: Átkarolva — mámorba ringat Kéjben hullámzó hő vzereinted. S mit — "/<//./ érted által éltem: A fájdalom — mind elfelejtve; Hogy ujbéd rám ragyog igéző, Két -/.ép szemednek llefelejtse . . I »ll ! bár Ue ÜZllé szét ez éjet Égő fáklyájával a hajnal: Hogy álmodnám örökre véleu, Te halvány arc/.n szőke angyal! Történelmünk nőalakjai. lila KISCHKH LUJZA. Folytatás l'ókaynét nem emlitem, ugy liis/em mindnyájan ismerik öt a különböző költői fel­dolgozásokból s inkább áttérünk történetünk legváltozatosabb életti nő alakjához. Szé'hy Máriához. Kora itjiiságitól. alig lő-dik életévétől kezdve, midőn atyját elveszte, élete végéig számtalan .szenvedésen ment át. a sors leg­nagyobb csapásai sújtották. Az anyja részéről tapasztalt, majdnem mostohái szigor, a kapzsi rokonok kellemetlen birtokperei, szerencsétlen házasélete, háborúskodások stb. megedzették tértias nagy rátörő lelkét a sors csapásaival szemben. Ha nem is volt ment élete a hibáktól, de azért még sem olyan volt, a milyennek némelyek feltüntetik. Letérnek, árulónak, sőt erkölcstelennek tartják, s egyetlen szép vonást sem látnak életében, jellemében. l'edig, ha egy kissé szorosabban beha­tóbban vizsgáljuk élettörténetét s nemcsak a tényeket, de azok inditó okait is tekintjük, meggyőződhetünk arról, hogv- mig egyrészt nem oly eszményi magasztos alak. mint a mi­nőnek őt egyes költőink, de különösen Gyön­gyösinek élénk phantasiája tünteti fel, addig másrészriil annyira kárhoztatnuuk sem szabad ót, mint némely kortársai — talán nem is ér­dek és részrehajlás nélkül tették. Vannak hi­bái, de viszont erényei is, s ha ezeket össze­vetjük, még mindig több oly vonás marad, mi jellemére szép fényt dérit. Kletének volt ne­mesebb magva, komolyabb tartalma s neve országra szóló, emlékezetes történeti esemé­nyekkel áll kapcsolatbau. Két országban emel­kedett közvetlenül a trónus közelébe. Ksz, bá­torság, mindennel daezoló vasakarat, önfelál­dozás, szivjóság asszonyi hiúsággal, könyelmu­séggel, kalandvágygyal párosulnak benne. Fény és árny váltakoznak egyéniségében, pályáján. Asszony volt, igazi asszony, jóban és roszban. gvernieke korának, nemzetének, a viszonyok­nak, melyekben nevekedett, élt és szerepét ví­gig játszotta. A valóság Széchy Máriája kiváló, s je­lentéken)- nőalak és a történetírónak is érde­mes foglalkozni életével, melyben oly megren­dítően találkozik emelkedés és bukás, bün és bűnhődés, a íöldj létei egész tragicuma. A le­genda túlzásaiból, a költészet alkotta monda­körből kivetkőztetve, még mindig olyan érdek­feszítő, eseményeiben olyan változatos és be- ! fejezésében olyan megható ez az életút, minőt csak a legnagyobb mester, a sors képes létre­hozni" (Acsády Ignácz.) Krényeinek és hibáinak egy közös for­rása, kösösalapja van, melyre életének minden ténye visszavezethető, s ez a >zeretet! Kz \"lt minden cselekedetének, élete mindeta tényének kntteje, eredeti inditó oka, ez vezérelte őt eré­nyeire és bűneire egyaránt. S ha ezt tekin­tetbe vesszük, ugy hiszem megengedhető. Icgy cselekedetei bírálatában enyhébb mértéket al­kalmazzunk. De biráljiik "t bármily szigorúsággal, nézzük bár cselekedeteit a legkérlelhetlenebl. erkölcsbirú sötét szemüvegen keresztül, lesz mit tőle semmi körülmények között sem tagadhat­nunk meg, s ez részvétünk és rokonszenvünk. E kettőt sorsa mindenkor megérdemli .... S ha igy jellemezttik Széchy Máriát ak­kor mit szóljunk Lórántfy Zsuzsannáról? Ha Széehy .Mária története részvétünket s rokon­szenvünket keltette fel. ugy Lurántly Zsu­zsanna élete, melynek tényét soha a legcseké­lyebb szennyíolt sem homályosította el. való­ban legnagyobb lelkesedéssel tölti el szivünket. Nincs oly neme az erénynek melylvel ő nem tündökölnék . s mely koronájánál ékesebben nem díszítené. Ha fejedelmi udvaráról olvasunk, ugy mintegy magunk előtt látjuk a korabeli BŐk háztartásának valóságos mintaképét, mely­ben a háziasszony mintha anyja lenne udvar­hölgyeinek, tolyton velak együtt van, de azok nem haszontalan szórakozással fecsérelik az idot, hanem fejedelemnőjük példáját követve szövés-, fonás-, varrással, vagy egyébb hasz­nos kézimunkával. De a mily egyszerű és takarékos volt a háztartásban, ép oly bőkezű, sőt pazar volt a jótékonyság gyakorlásánál, az általa épített ikolák. számos ösztöndíj és bő­mindnieganyi bizonyságai jószi­tcinplomok, kezű ajáiili'l vüségének: s mig egyrészt, -mint gyengéd, gyermekeit igazán szerető anyát látjuk magunk előtt, addig másrészt örömmel győződhetünk nieg bátorságáról, midőn férje számára személyesen toboroz katonákat sorba járvti a helységeket. Henne a férjet és gyermekeit forrón sze­rető hitvest és anyát, a vallásos, jótékony nőt, s - hogy meg a kép teljes legyen a hazáját önzetlenül szerető lelkes honleányt tisztelhetjük. Di.sö tetteivel az utókor örök há'áját, szép emlékezetét biztosította maga számára . . . Történetünknek legkimagaslóbb alakja következik most, s ez Zrínyi Ilona, kiben a gyengéden szeret" anya és hitves, a vitéz hősnő eszményképét látjuk megtestesülve. Egy nő, ki nem rettegve a léj ten nyo­mon fenyegető veszélyektől, a csaták zajába is követi férjét, csakhogy mindig annak oldalá­nál lehessen: egy nő ki felcseréli a boldog házas életet, a kényelmes otthont a viszontag­ságos háborus élettel és gyermekeivel együtt megosztja férjével a barezok fájdalmait, s gyak­ran egyéb hely hiányában hideg téli időben a szabad ég alatt a puszta földön alszik. Egy nő, ki lemondva minden szórakozásról, minden ékszerét zálogba veti csak azért, hogy . férje számára a háborúhoz szükséges pénzt, előte­remtse, egy nő ki midőn magától távol t,udja férjét, a segélynek minden reménye iu;lkül, csupán saját erejére- a várában le.VŐ csekély őrségre támaszkodva néz szembe a nagy se­reggel rendelkező ellenséges tábornoknak, s hősiesen védelmezi a \ árat, folyton harezosai élén a bástyákon állva, s minden beszédnél ékesebben szóló vitézi tettekkel tüzeli és lel­kesíti katonáit. Joggal helyezhetjük őt egy­sorba nemzetünk legnagyobb hőseivel. Mint majdnem minden nőalakja történe­tünknek, ugy ö is szomorú sorsnak volt ré­szese, egész élctébeu a szakadatlan veszélyek bórájában csak nagy ritkán elvétve dereng örömének egy-egy gyenge fénysugara. A há­zasélet örömeit folyton nélkülöznie kellett, lei­jével béké* otthonában .sak rövid ideig, pár hónapig vagy csak napig élhetett együtt, az ily boldog napokat mindig megszakították a nemzet érdekéi, melyek Tökölyt untalan a hareztérre szólították az örökös fegyvercsörgés és ágyúdörgés közé. Már fiatal korában is folyton csapás, k érték öt: atyját és nagybátyját, mint a Wes­selényi összeesküvés részeseit, lefejezték. Első férje: I. Rákóczy Ferencz pedig, kihez poli­ticai érdekekből szülei akarata folytán ment nőül, s kit igazán szeretni soha sem tudott, egy hőshöz épen nem illő módon anyja szár­nyai alá menekült: s csakis annak koiiyorgé­seire nyert kegyelmet. Nem mert a halállal szemközt nézni, mint társai, s gyáván, nagy­összeg pénzzel váltotta meg életét, s a nagy váltság még neje jegyajándékát is felemésztette. Eme gyáva tette férjének még inkább növelte azon urt, mely közöttük volt, • az egyedüli kapocs, mely őket összetűzte, a gyer­mekük iránti szeretet volt. Második férje oldalánál, kit az odaadásig leven szeretett, szintén nem volt jő sorsa. Egymásután érték öt a legkellemetlenebb ba­jok, s férjének szerencsétlen sorsa is elkaaai ­tette életét. Még egyetlen örömétől gyermeké­től i" megakarta őt fémtani a török, midőn Tököly hűségének zálogául kívánta a sultán Konstantinápoly ba vitetni Ilona sokáig habo­zott, napokon keresztül fontolgatta, hogy mit tegyen, s elvégre is az anyai szeretet minden érvet, melyet a haza érdeke szolgáltatott, hát­térbe szorított, s Tököly kénytelen volt a gyer­mek nélkül menni a torokhoz. De mindeme szerencsétlenségek között is megtartotta állha­tatosságát, s mint siriratán áll „a sors sze­szélyeit eros lélekkel tűrve, nagy volt a jó, még nagyobb a balszerencsében." 21

Next

/
Thumbnails
Contents