Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-05-18

XVII. évfolyam. 20. szám. Megjelenik tu i Ii il e II v a s a i' n a p. Közérdekű surgös kc'/.lésekic Urnukini r i- n il K i \ II I i s / a in n .i'l.iiii.ik ki Pápa, 1890. május 18. is Bénnontet len levelek, csak i-in.rt keséktől fugsdlslnas s] Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt k 0 • 1 e in é n y e k a • azerk hivatalába küldendők FAI LAPOK '^y Rlofixetési dijak. Kgy évre 6 t'rt Fél évre 8 Irt. Negyed évre I Irt .*»<• krajezár. Kgy szám ára 1 ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után B kr, nyilttérbcn 80kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön axámitatik. Az előfizetési dijak s h i rdetések a 1.11» kiadó hivatalába ((iuldbrrg Gyula |w|«iik-reskedése. étéi küldendők. *CV. T'X i'»l»a taros hatóságainak ó s t ő 1) b p á p a i. s p ápa­vi <] é k i tgvesuleTnek in t ^ v ál as A tot ( közlönye. A dunántúli kivándorlás. Igazin nagy h.>i­( |.•[-••j 11 mozgalmat indítottak megyénk orsz. képvisel d, élü­kön Bezerédj Viktor országgt nlési haz­kep\ise|ő\,d. \e||| •áSTÓl \ all SZÓ. mint arról, miként lenne •ogakadályoz­Ibiuantulról a kivándorlás, ain• • I\ mindi- nagyobb mérveket ölt. Vagy mi­ként lenne eszközölhető, lmgy a már ki­vandoroltuk megtarthassák nemzeti jelle­güket. Tény, legalább a tapasztalat bizo­nyítja, bog] az«>k, kik elhagyják hazáju­kat s boldogulásukat más országokban -ik. ll'lllZeti jellegílkt I IS lliegvál­nak. Megválnak pedig egyrészt azért, mert ezáltal helyzetükön segíteni vélnek. Vm k«dl ugyanis azt liinni. hog] hazájukban tyúkkal kalacscsal ked­eskednek nekik. Hossz szemmel nézi ott a legtöbb einher a bevándorlót. Először azért, mert nálánál legtöbbször mii­reltebb. liéaodaior, mert nem fajabeli. \ tágasabb hazát keres, iparkodik tekéi eis. sorban nyelvüket elsajátítani, szokásaikat felvenni. S igy elvesztvén nyelvet, nemzeti sajátságait, lassanként I l\ild | t"lllegbe. Pedig, hogy nyelvében él | nemzet, tagadni nem lehet! * * A k'iznn'hiliitiési egyesületek vannak hivatva — mint a Badapesten május hó 3-án tartott tanácskozás helyesen ki­mondta arra. hagy különösen iskolák létesítése által a Horvát-Szlavoiiorszáirba kivándorolt magyarok megtarthassák nem­zeti jel légiiket. Ha a •egalakaltj közművelődési egyesülői addig is. súg kellő anyagi erő­re! rendelkezhetik, magyar müveket ad nekik olvasni, mar sokat ért el. Aki ismeri népünket, az tudja, bogy •ennyire szeret sz olvasgatni. Különösen a teli napokon, illetve estéken. <>tt ab­ban az isolalt helyzetben pediir valósá­gos jótétemény lenne rájuk nézve, ha •agyai népies könyveket kaphatnának olvasásra. Ha az állam s mint Vesztet Imre • •rsz. képviselő is haiiíísi.lyozta. a klérus támogatására] indul meg a nemes irányú - eredményeiben nagyfontosságú tényke­dés, a siker nem maradhat el. ti Az egységei Működés biztosítására igyon kívánatos, hegy mint Fenyvessy Ferenci orsz. képviselő indítvány ózta. • g) központban egjesittossonek a danán­tuti közmttrelődési egyesületek. Oly fontos ezen egyesítés, hogy nen - szorul bővebb bi/.onvitásra. Hi talán a még el nem sslávoso­dotl .")"> ezeréi meghaladó* magyar Szla­vitniaban a mairy arságnak Megtartható lesz. a szomszédunk ban esetleg imiirvát képezhetik a Magyarság azon Iájának, amelynek dús virágzásra hozása a leg­szebb jutalma leend a dunántúli kozmi­relődésí egyesülői működésének. S igy tán nem pusztulnak, veszünk, s mint oldott kére, nem hull szét nem­zetünk. A * \ Szlavóniába történi kivándorlás­nak, nem •índíg a sokak által hangoz­tatott nyomor, az elriselhetlen terhek az okai. Teher mindenütt \an. Dolog nélkül Megélni nem lehet. Sem itthon, sem Szla­vóniában, sem másutt. Nem egj soMogyMegyei kivándorló­tól hallottam, akik itthomaaradt rokonai Meglátogatásári jöttek haza. hogv sehol annvit nem dolgoztak, mint ott kell dol­gozniok. Igaz, hogv olcsó pénzeit nagy te­rületet kap I kivándorló. Sokszor két­hároM akkorát is. mint itthon eladott földje. De es a terület elhagyatott, több­nyire erdőség, mi a rossz, ragy egyálta­lán semminemű ko/.lekedesi ut miatt, ki nem akna/hatéi. Irtásuk pénzbe s erőbe kerül. Ha péns volna is. hiányzik a Mun­káskéz; inert az ottani bennszülött nem Megy el. mint pl. nálunk elmennek, nap­számba. Saját földjéből is csak annyit munkál meg. amennyi éppen elégséges élelmére. A többit parlagon hagyja. .Mit ér tehát a kiakmizhatlan terület, mit ér a nag] birtok, ha a tulajdonos azt Munkálni nem képes, vagy ha a ter­mést értékesíteni nem tudja?! Ha munkabíró nagy családja van valakinek, az Még jobban boldogalkat. Mert az ottani nep. mint föntebb érin­tettem, nincs a Munkán edsre. Azt az igazságot, hogy a munka fölemel, az ot­tani nap nem ismeri. Nem egytől hallottam keserű pa­naszt amiatt, hogy ráhagyta beszéltetni Magái a kivándorlásra. Sőt ismertem egy soMOgymegyeí pógár embert, akit itthon nagy föld­birtoka miatt »Balog ur -nak tituláltak, aki alig néhány év elforgass után. me­zítláb, egy lötyögi vászon tarisznyával hátán, téri vissza szülőfalujába, ott hagyva rendezetlen birtokát, mit nem volt képes művelni. A készpénz pedig elfogyott Eldorádó csak a mesében, abban is csak a régiben van. A lelketlen ügynökök, akik ha né­hány forintot éreznek a mándli zsebben. képesek romlásba dönteni egész csa­liul ikat - leginkább okai annak, hogy immár koz.el ezer év óta. sokszor vérrel öntözött s könyökkel áztatott földjükéi sokan elhagyják. S futnak egy csillogó­nak látszéi ideál után 8 posványba sü­lyednek. A lelkészkedű papság s a tanító­ság •indonézetre Bg^elentrc •élté bar­ezos. segéd lékelne a dunántúli köz­művelődési egyesülői ketl ; s czéljának kivitelében. A nemes eszme megpendít o. s dia­dalra rezetőinek neve pedig élni fog örök ke! Coláit demo». Felhívás! Örömmel és büszkeséggel tölti el minden igaz hazafi szivét • midőn orszá­gunk fővárosának a a vidék egyes aze­rencsés városainak emelkedését, csinoso­<I;ís;it látja: s kétszeres fájdalom támad keblünkben, ba ezekkel szemben sajái. johl) sorsra méltó városunkra gondolunk. Városunkat • Gondviselés itt, a Ba­kony és kis magyar síkság találkozásánál kedvező helyzettel, kies fekvéssel áldotta meg. utezáink. köztereink rendben tar­tása semmi természet feletti munkát nem igényel, magunk ellen vétünk tehát, ba városunk énen kedvező viszonyainak megfelelő csinositásáról, ntezáink közte­reink rendben tartásáról a ezzel a város egészségi viszonyainak emeléséről is nem gondoskodunk. Nem titok ugyanis, hogy városunkban a halálozási arány más vá­rosokból hasonlítva elszomorító nagy, s viszont az is kétségtelen, bogy a köz­egészség é's közerkölcsiség előmozdításá­nak is a tisztáséig egyik legfontosabb tényezője. Ennél fogva, nehogy tovább is a mulasztás vádja terhelje lelkeinket és nehogy az látszassék, hogy mi városunk emelésére nézve mindent a kormánytól várunk, s magunktól érte sem tenni, sem áldozni semmit hajlandók nem vagyunk, elhatároztuk, hogy társadalmi uton tö­rekszünk ezen hiányokon segíteni, s e czélból egy oly egyesületet alakítunk, a melynek t'é-rtiak és mik tagjai lehetnek s a melynek, mint alapszabály terveze­tünk előírja, működési czélja a követ­kező : 1. §. „Pápa város belső területének, — utczáinak szépítése: fasorok és ültetvények létesítése, íentartása: sétautak, ntezák, közte­rek rendben tartása, esetleg rendezése s "jak létesítésének elősegítése, szépészeti a czélsze­ruségi szempoutból a városban előforduló épít­kezésekre való hatás. •">. Az egyesület tagjai : liendesek, pár­tidók, alapítók s tiszteletbeliek. Beadta tagok azok, kik évenként 1 Irtot vagy ö évi időtartamra előre 1 frtot fizetnek, páxtotö tagok azon egyesek vagy testületek, kik I amelyek az egyesületet éven­ként liizonyos anyagi támogatásban részesitik. Alapitó taj;ok azok, a kik egyszersniinden­korra az egyesületnek "Ji I irtot vagy ezenfelül lévő összeget adományoznak. Tiszteletbeli ta­gok azok, kiket a választmány ajánlatára a ko/.gyiilés választ azok kozul, kik az egyesület korul kitűnő érdemeket szereztek. Választásuk B közgyűlésen vita tárgyát nem képezheti. A tiszteletbeli s alapitó tagok a rendes tagok j >gaü élvezik. 8. íj. A tagság megszűnik : 1. Az egyesilleti tag elhalálozása folytán. "J. Ha valamely tag négy héttel az egye­sületi év vége előtt az elnöknél bejelenti, bogy az egyesületből kilép. o. Ha valamely tag I'ápa városából el­költözik: mely esetben S tagság megszűnésé­nek számitása az elkoltözködés évével kez­dődik. Az alapszabály tervezet ezen pont­jait tartottuk ismertetni szükségesnek, hogy mindenki megtudhassa az egyesü­let czélját, a tagok jogait s kötelességeit, S a tagsági kötelékből kiléphetéS fel­tételeit. Ezek után bizalommal fordulunk mindazokhoz, kik városunk emelkedésé­nek, esinosodásának, benne a közegész­ség, köztisztaság, a az ebből származó társadalmi erények gyarapodásának ügyét szivükéin hordozzák: de bizalommal for­dulunk főképen városunk hölgyközönsé­géhes, meri az <> kezükben lesz legbizto­sabb kezekbe téve városunk esillosit ásá­nak. s a/, erre munkáló Pápa városi szé­pítő egyesületnek ügye. Azért bizalommal várjuk, hogy midőn áldásos tevékenysé­gük által, mint pápai nőegylet, e vároa történetében feled hetién emléket emeltek maguknak, ezen egyesülethez való töme­ges csatlakozás által, tagok gyűjtése. ^ az egyesület (zé'ljainak hathatós előmoz­dítása által városunk szépítését czélzó tervünktől szíves közreműködésüket meg­tagadni nem fogják. Őseink fegyverrel védték városun­kat, ha pusztításéira tört az ellenség, éa nyugodtan mondja el magáról naplójában már lő4.i-l»an e város egyik derék vé­dőije Martonfalvay Imre deák: „Ugy cse­lekedtönk mint jámborok, oltalmaztok as mi kegyelmes asszonyunk várassát". Ma nem a török a mi ellenségünk, hanem az. amire a költő cséloz, midéin ezt mondja: -Ne csak veszélyben légy serény, A béke vészesebb, Melyet vág álmos népeken < tyógyitbatlan a seb." Papa L890.május L6. Ilazaiia.- üdvözlettel! lYllO.M >&étHtŐ JCJtjwM'í tt l iobial. bvflottoáaa. \ i)i'liiii\ iiiiiiis/iH' nmkaprog­ranmjibél. A belügyminisztériumban már előbb folyamatba tett közigazgatási reformmun­kálatok nem szünetelnek, hanem a meg­kezdett irányban szakadatlanul folynak. K munkálatok haladására kétségte­lenül némi hátráltató befolyással volt a beldgyi tároza vezetésénél másfél évi rö­vid időköz alatt négy ízben beállott vál­tozás: di miniéin e változások a köve­tendő politika elv í irányával összefüggés­ben nem voltak, a megkezdett munkála­tok sem szenvedtek semmi jelentékeny megszakítást. Gróf Szapáry Gyula a törvényhozás előtt kifejteit nii11iszt(Telnöki programm­jiiban szokásos rövid tömörségével, ca­thegoricus formában vázolta a közigaz­gatási reformok tekintetében követendő irányelveit. .\ miniszterelnök programm­jának bennünket illető részével annak idején foglalkoztunk, ismertettük a ki­nyilatkoztatott irányelveket s ezúttal csak azon megjegyzésre szorítkozunk, misze­rint a miniszterelnök nyílt és határozott politikai charaktere teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy parogranunját be is fogja váltani. A miniszterelnök isméit tevékeny­ségét a belügyi tárcza vezetésénél ké-j ti, irányban teljesen érvényesíti már is. Egy­részt ugyanis e tároza folyó ügyeit intézi a legközvetlenebb setivitással, másrészt pedig a nagy reformmunkálatok előkészí­tésével foglalkozik. Értesülésünk szerint • törvényhozás négy hónapig tartó nyári szünidejét fogja arra fidhasználni, hogy az általános közigazgatási reform főbb elveit megállapítsa B rendszeresen össze­állítsa, lmgy azok még a jövő ősz folya­mán elitét esz. ru -zaktanáisko/.máiivok eb' vihetők legyenek. A már előbb meg­kezdett törvényhozási munkálatok, mint a kis- é-s nagyközségek rendőrhatosági jogköréről szoléi törvényjavaslat s s fő­városi törvény revíziója, z nyár folyamán befejezésükhöz jutnak s a törvényhozás megnyílandó uj ülésszakában alkotmányos tárgyalás alá lesznek vehetők. A belügyminiszter azonban nem fogja tárczája vezetése körüli tevékeny­T A R C Z A. DALOK. i. Jobb aékeca itt igy távol élni tőled Habár éltein borús, örömtelen. Boldogtalan szerelme kínjait Nem érzi itt oly fájón kebelem. Sebemre itt a hü emlékezet !:• á i. a multról zengve szép regét. Sáig látva téged, szivemet kinos. Eméaztfi vágy kígyója tépi azét. II. I Szak egyszer küldd szemed sugárit Mosolygva biztatón felém, < >ak egyszer súgja rózsa ajkad Kz édes szóit: szeretlek én! sz.niemre úgy örök sötétség Horulhat. a gyászos halál. A i sillag is, ha a nap fényét Lattá, örömmel sirba száll. Történelmünk nőalakjai. Irta. FISCHER LUJZA. folytatás. Szilágyi Erzsébetről ugy hiszem mind­nyájan hallottak már. Ismerhetik benne a ha­zát és gyermekeit lelkesen forrón szerető nőt, ki -emmi áldozatot sem kiméi, csakhogy hazájá­nak H gyermekének javát előmozdíthassa, mint *zt Mátyás királyija választásánál látjuk, mi­dőn önkényt -2<) ezer aranynyal — mesés va­gyon az akkori időben - járul fia váltságáhoi; ismerhetik benne a hanzias nőt, ki nem asz­szo íyi sírással, de fegyverrel boszul ja meg fiá­nak Lászlónak lefejeztetését, s végül az ájta­tos nőt, kinek a vallásosság egyik legszebb erénye, s ki az egyházért áldozni sem restéit, minek egyik legfőbb bizonyítéka az általa Vajda-Hun vadon építtetett ierenezrendi kolostor. Méltán sorozhatjuk őt is a nagy Hitnya­dyak kozé, mindenkor méltó volt ö a Hu­nyady név nagyságához, méltó férje világra szól.', diadalaihoz, lia nagy hírnevéhez, megér­demli, hogy neve örök időkre feljegyeztessék. Kgy nem éjien jelentéktelen szerepet vitt alakja történetünknek gyászos emlékezetű II. Lajos királyunk neje Mária, ki erélyes lellé­pése á'tal jelentékeny befolyást gyakorolt a mohácsi vészt megelőzött időben hazánk ügyeire. Szép bizonyítékát adta férfias bátorságának az lő'iH-dik évben a Kákosmezőn tartott ország­gyűlés alkalmával. Midőn ugyanis a rendek egy oly vég­zést terjesztettek fel a királyhoz, a mely né­mileg a király hatalmát s illetve hatáskorét korlátolta volna, a királynő több tanácsos je­lenlétében tollat vett elő, s áthúzván a kérdé­ses végzést, latinul ily értelmű megjegyzést irt utána: „egy király, egy fejedelem, 1 ' ezáltal is megakarva őrizni a királyi hatalom tekin­télyét. Vajha férje hirta volna csak egy részét is Mária en Ivének ! talán sikerült volna neki meggátolni a mohácsi vereséget, talán elhárít­hatta volua hazánkról azon szolgai jármot, mely­nek átkos bilincseit másfél évszázadon át volt kénytelen viselni az elnyomott magyar .... Még egy nő van, kinek ezen országos katasztrófa említésénél kell, hogy sziutén meg­adjuk az elismerés koszorúját, s ez özvegy I'e­rényiué. <> nem tudta azt nézni, hogy oly sok vitéz, kik miudauuyiau a haza védelmében, es­tek el, kik életüket áldozták a hazáért, teme­tetlenül porladozzék, a elhidegült tetemeik a ragadozó madaraknak szolgáljanak eledelül. Sa­ját költségén temettette el az összes eleset­teket .... GyássOS napok következtek ezután árva hazánkra. A törökök pusztítva, s rabolva szá­guldtak mindenfelé, s minden helyről mene­kültek előlük a megrettent lakosok. Így jutott mintegy 90 ezer emberből álló tÖsaSSJ — nagy részt nők — Maródira, hol Dobosi Mihály, ki­nek neje szintén jelen volt, igyekezett a törö­kök támadását téltartöztatui. I'e sajnos! a túl­nyomó erő előtt engednie kellett, I 0 maga is nejét maga mellé véve lovára, futásban kere­sett menedéket. De Dobozinét, niidou látta, hogy a pa­ripa a kettős teher alatt mindinkább lassítja futását, nem hagyta nyugodni azon gondolat, hogy ö legyen férje halálának okozója, s más­részt remegve gondol sorsára, ha élve kerülne a török kezébe: s a hitvesi szeretet és szemé­remérzettől indíttatva maga kéri férjét, hogy ölje meg, mintsem a törökök kezei közé jutni engedje, s ö meneküljön, hisz — ugymoud — az ő életére a hazának szüksége vau, s midőn Dobozi ezt vonakodik megtenni, a nő előrántja tőrét, szivének szegezi s átöleli férjét, s ez utolsó ölelés megadta neki a kívánt halált. A hitvese halála által felbőszített Dobozi ádáz dühvel támad üldözőire, s elvégre is se­bektől borítva, hosszas elkeseredett küzdés után dől neje holttestére, s az egymást oly törróu szeretett szivek a belőlük kiömlő vér­ben a hősi halálban is egyesülnek. . . . Történelmünk egyik legrokonszenvesebb, de majdnem legtragikusabb sorsú nőalakjához értünk, Izabella királynőhöz, Szapolyai Jáuos nejéhez. Méltáu kehi fel legmélyebb, legőszintébb részvétünket, fájdalomteljes élete, B szánalmun­kat hosszas küzdelme. Ama két évtized alatt, melyet hazánkban töltött, a mely egyik legiz­galmasabb időszaka hazánk történetének, kez­dettől végig folyton ki volt téve a sors ha­ragjának, a sors őt következetesen üldözte. EgyetMW oromét, mely öt még házas elete első évében érte, egész életére kiható nagy csapás zavarta meg: gyermekének szü­letését szeretett térje csak hét héttel élte túl, s ez időtől kezdve a magára hagyott özvegy •indán támasz nélkül, orokös veszélyek kozott isak egyetlen hivatásának élt, gyermeke ne­velésének. Midőn a haldokló Szapolyai gyermeké­nek gyámjául a török szultánt és Martinuzzit rendelte, nein sejtette, hogy nejének ez által mennyi keser.isé.get fog okozni, nem sejtette, hogy nejének egész élete nem egyébbel, mint e két férfiúval, gyermeke gyámjaival való küz­delemből fog állani: midőn lehunyta szemeit, azou hitben volt, hogy teljesen gondoskodott tia jövőjéről, s neje nyugalmáról. Pedig ellen­kezőleg! épen ez által ásta meg sirját gyer­meke jövendő nagyságához fűzött reményeinek, uejo nyugalmának. Férje halálától élete végéig Izabella já­tékszere volt a fondorkodó kényúr: Solimau­uak, s a rideg politikus Martiuiizzinak. Min­dig őrizkednie kellett e két embertől, kik mint gyermekének gyámjai, sohasem szűntek meg öt üldözni, zaklatni. Minő szenvedéseket kellett a szerencsét­len anyának kiállani, midőn rövid idővel férjo halála után a ínég csecsemő gyormekét a szul­tán táborába kellett küldenie ? Mily hatással lehotett Izabellára azon körülmény, niidöu látta, hegy tia állandó eszközévé lett egy kényúr hó­dítási vágya, s hazaellenes fondorlatainak és egy ember politikai terveinekö mégis min­den körulniények kozott a legnagyobb veszé­Ivek sem tarthatták öt \i>.-/a gyermeke érde­keinek megóvásától. Hámul,ittál bájolunk meg eme in. nagy­sága előtt, ki a sors minden esapását férfias lélekkel tűri, ki aláveti magát az egyik alatt­valója akaratának • sak azért, hogy gyermeke sorsa iránt táplált reményeit megvalósíthassa. S miliőn kásánkból, azon oraaágbél mely­hez oly sok emlék csatolta öt, melyhez auy­uyi reményt fűzött, melyben magának lia jö­vőjéről magas légvárakat épített, de a várt aranyhegyek helyett hitvány sárdombokat ta­lált, midőn emez országból reményei meghiú­sultával, légvára rombsdöltével távozni volt kénytelen, a gyermekét szerető vallásos nőnek az itt átélt sok küzdelemre nem volt egyéb felelete, mint a változhatatlanban való meg­nyugvásának e három betűvel való kifejezése: ,.S. F. V.'' „sic fala volsate" vagyis ..Így akarta a sors." S ez legszebb, legtöbb jollcmvuuáaa egész éleiének s niest menjünk tovább, s nézzük a már említett torok várháborúk alkalmával szerepelt nőket, kik kozul első sorban a temesvári ka­pitánynak Losoncay Istvánnak neje: Pekri Anna tutit ki. A t"iok 50000 emberiéi támadta meg Temesvárt, melyöou Losoncsy mindössze mint­egy 9000 emberrel rendelkezett, s ezeknek is felét spanyolok, németek és csehek tetlék. Am­hád pasa oü ágyúval lődöstetts a vár tálait, de a várbeliek részéről hősies ellenállásra ta­lált mindaddig, mig lőporhiány nem állott be várban, A császári tábornokokhoz, kik közel­ben táboroztak, fordult most Losoncay se­gélyért, de azok nem küldték hozzá B kért segéd hadat. Midőn tehát látta, hogy a vezé­rekre hiába vár, nejéhez irt segélyért, ki azu­20

Next

/
Thumbnails
Contents