Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-02-16

XVII. évfolyam. 7. szám. Pápa, 1890. február 16. Megjelenik ni i ti (I e il v a s a r n fi p. Ku/ci• i'-ku sürgős közlésekre koronkiul rradkii üli szamok is A "iik ki. Ii/; inriitttiYn lovok-k. •-,!; HWi kezektol fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. \ lapnak szánt k B l le m i n vek a kap szerk hivatalába >^ ni - k < • 11 •* K í (i in épület) küldendők. í*?7 l w SS Előfizetési díjak. Egy évre íi lit Fél évre 3 frt. Ragyád évre 1 frt 50 hiaj iái — Egy szám ára 1 ."> kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után ö kr, nyilttérbaa80kr. A díj eiöre lizetendö. Bélvegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak • hirdetések a 11| kiadj hivatalaim (linlilhrrü li\tila ].a].irkereskedése. lőtér kfildendők. ii\)ü város jiatéxágának és^lflbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott kőzlönve. Púpa, l^'.m. február /•'>. • >n endetes jelenségként üdvözöljfik azoll mozgalmat, mely vár<»:mkhaii BSéegyesületnek társadalmi aton való hozáséi rzélozza. Azonban tartózko[lélkÜ] ki ke|| jelellteüllllk. ll"gV it Z - ilel működés* csak akkor lesz vaegész közöaségére áldási hozó, igylel a s/.e|» fogalmának BBOgtalósitása iránt való törekvésében nem , * j ,in i küls '• (•zirzoina csillogásai koreai, hau ein a széppel a hasznost és szükségest is párosítva, a tökélynek minél magasabb fokára eljutni törekszik. M rt hiába van fehérre Bőszeire a ház fi la. ha I lakás fullasztó légköre az emberi egészségei támadja meg. a papai utczát. ha a le. i árkának niiazmaival van leütve, és hiába ültetjük körül fasorral Í partjait, ha medrében peesert zötl \izt"iueg folydogál. Vámsunknak első sorban jé' lövőéi fii a tó. üde vizre van szüksége, tehát a szépészeti egyesület eis i feladai közé is a köztisztaságnak k>dl tara legszélesebb értelemben. \ rállalkozáa sikerének biztositáépen az általánosan érzett kösssakgó .. láíjuk, meri csak a közaaaaaég•t leint a/.oii találkozé pont. mely egy írsadalmi rállalkozáa zászlója alá eso! »sithatja a társadalom miadea ele\z egyleti vállalkozás sikerére t

netkestetai • gyakorlati tapaszj; mivel latjuk, hogy pár év egyes séta utak érdekében a köaeérdekeltek önkéntes évi adakozásra - portosaltak és nemi eredményi is kések voltak felmutatni, mennyivel ukább lehet sikert várni oly vállalatnak étesitésénéL, moly az egész város kosomségének erdekét kívánja elöinozditani. Helyesnek tartjuk azt is. hogy az gyleti tagsági<Uj "'sekély összegben lorányozva, ai egylet támogatását kisebb joV.i'lellllet llve/.'k Se||| lOSS:,• k képesek indokoltan megtagadni. Helyeslést és elismerést érdemlő kezdeményezés volt aszépitű egylet sasoj" épell a rárOSÍ képvisel' testület -'•ti szakbizottságától, mert. igv önmaga ad téri más testfilMbek olj kosos ezéi niegvalositas;ira. nielviiek elérésére rendelkezés alatt álló ajnközök hiányában eddigelé vajllli keveset tehototk \ siker reményében bizalommal nézhetünk tehát a szépít "> egylet alakul'' közgyűlése elé. JI'OMMI It Cijo.v Néhány szó az állandó mezei munkások viszonyairól. Veszprém, lein. ló. \ mnnkás-kérdéa helyes megoldása korunk egyik legfontosabb feladatát képezi. Szőnyegen forgott ennek egy része a múlt ev folyamán törvényhozásunkban K most pedig a nagy német birodalom hatalmas császára karolta fel nemes hévvel egész nagyságában a kérdési a ide vonatkozólag tett kezdeményező lépései messze kiható intézkedések foganatba vételét jelzik e lenn. Tény tehát, hogy a maakás-kérdésaek megoldása a ezii iliz.iit nyngoton acattá váll - hogy annak árut jellege többé nálunk sem vitatható, mert kétségtelen, bogy Németország reforaa-törekvései a kiváló fontossága Igy tekintetébea az egész miiveit eoiitineiisen s így nálunk is lázas tevékenységet idéztiek ebi. Ha figyelemmel kisérj fik a mozgalmat, észre kell vennünk, begy ez. egy az állam erdekeinek is megfelelő, megelégedett, erős munkás-osztály létesítését czélozva, jobbára a nagy ipar s gyári munkások helyzetének ja vitására Irányai. I>e álljunk bár görbén, beszéljünk egyenesen, moadjnk ki. bog] hazánkban a gyáripar bölcső-korát éli g hogy egy ily földművelő államban, mint hazánk, a munkás-osztály zömét az állandó mezei munkások képezik és be k«ll vallanunk azt is. hogy ezeknek helyzete eléggé sanyarú. Eltekintve attól, lmgy a legutóbbi négy évtized alatt a ruházati ipar-ezikkek megdrágaltak, az állandó mezei munkás évi bére pedig nem emeltetett, tény az. hogv még a czivilizált diinántül közepén elterülő vármegyénk legtöbb gazdaságában is ."> I munkás-Család, mely nem ritkán 1 "> L'n tagot számlál, kap lakásul egj szobát, úgy. hogy gyakran újszülöttet, serdülő hajadont, ifjú házaspárt, aggot, betegei és halottat egy szoba szük négy fala között találunk. Hogy ezen állapot közegészségügyi és erkölcsi szempontokból mennyire káros és lmgy a jövő mezei munkás nemzedékre mennyire hátrányos, azt hisszük, említenünk sem kell. I>e emiitank ' 'tnik megfelelőleg azt, bogy az állandó mezei munkás, ha élte delén baleset éri. községi szegényként kénytelen befejezni életét, mert csekély évi béréből, ha gazdáját hiven és becsületesen szolgálta, szerezni nem volt képes, és ne feledjük azt se- i. lmgy a családfő elhalálozása esetén á hátramaradottak a legnagyobb nyomorral kénytelenek küzdeni, mert a mindjobban terjedő bérrendszer mellett ritkák már az oly fiiurak. mint a gróf Esterházyak, Zichyek. Festetiehek. kik latifundiumot képező uradalmaikban, mig azokat házilag kezelték, elaggott, avagy szerencsétlenül járt mezei munkásaikat es azok családjait megfelelő alkuidé nyugdíjban részesítették. Nem zárkózhatunk el tehát annak kijelentésétől, bog} hazai állandó mezei munkásaink viszonyai is afirgős rendezést követelnek és hogy Dem tartjuk elégségesnek a lakásviszonyok tekintetében az lsTö. XIV. t.-i zikkbe igtatott közegészségügyi törvénynek a zsúfolt lakásokra vonatkozó intézkedéseit, sem i hézagosnak bizonyult cselédtörvény rendelkezéseit . hanem melegen óhajtjuk, lmgy a majdan napirendié kerülő munkás-kérdés megoldásánál a typicnsmagyar jellegfi 11II és becsületes álland" lllezoi munkás-osztály érdekei is a törvényhozásnak kellő figyelmében részesfiijenek. ©z. aHitaltj íáncot. Regalefelebbezési ügyeink. Csendben és nagy lelkiismeretességgel tárgya] e hetekben es i következükbon Veszprémben i megyei közigazgatási bizottságnak azon albizottsága, moly a legale kártalanításáról szóló törveiiv értelmében, aa állam által adandó kártalanítás megállapítására, a azzal oszsz.efüggj mindennemű kérdések felebbviteli fokon való eldöntésén illetékes. Ezrekbe megy aa összeg, községeknek, testületeknek eS egyeseknek érzékeny ssebkérdése forog e bizottság el itt. Sok SZÓ folyt ép ezért aa országgyűlésen is aa iránt, mikép kellene e fontos bizottságot megállapítani, hogy az • függetlenség es megbízhatóság minden kellékével rendelkezz 'k. .Mert ott. l hol embereknek zsebére megy a kérdés, ott l legelső feladata a törvényhozásnak, hogy egy ilv bizottság iránt, mely a szó teljes értelmében felsőbb bíróság, BJI aa Ítéletben való megnyugvás esetében egyenesen legfelsőbb forum. az erdekell felek '. teljes bizalommal légynek. Hogy érezzék és tudják, hogy e bizottság tagjai •gy regi elkoptatott hasonlat szerint hús az ö hasokból, vér aa S vérükből. Vagyis nem idegenek es nem elfogultak az igényt tartó felek előtt, pláne nem ellenszenvvel, de — ha boacsolgatunk, — inkább rokonszenvvel vannak érdekeik iránt. Így rendelte aztán a törvény, hogv bizottságot maga a vármegyének, a fármegye alt il titkos szavazás utján választott, közigazgatási bizottsága alakítja Illeg. S tagjai BOrából 9 CZÓlból egy elr nököt, s kél rendes tagot, s ezek akadályoztatása esetél'e két póttagOl ViililSZt. Vármegyénk részéről mint tudva van Véghely elnöklete alatt Kenésseg Karoly. Szabó Imre. Bezerédj Viktor és Fengpessg Ferenci lettek e bizottság tagjaiul megválasztva, kellő és méltán várt megnyugvást idézve elő e választás megyénk körében. Örömmel jelezzük, hogy e fontos bizottság feladatának magaslatán all. 8 tagjai azon fogadalomhoz hűen, melyet ítéletük előtt tettek,(mint ez aem is volt máskép várhat'') járnak el hivatásukban. E hivatás kfilöuósen azon kérdések eldöntésére terjed ki. hogy van-e egyáltalán a regalejog kártalanításának helye, továbbá a jogért adandó kártalanítás összege milv alapon állapítandó meg. s bog] mekkora legyen a kártalanításnak összege és lmgy régre kiadható-e aa igényi táinasztónak. B nedv arányban a megállapított kártalanítás összege I Nagyon természetes, hogy nein tarto/.hatik e lap hatáskörébe az egyes magán esetek taglalása. A helyzet persze iit is az. lmgy Ind az egyes felek, hol a kincstár képviselője teszik Illeg felebhezesükot a ministerhes, de sok esetben mindkél fél megnyugodott az albizottság ítéletében. A törvénynek ea i szakasza kétségkívül botrányos marad, hogy t. i. ott, hol a£ állam, a kincstár az egyik fel. es pedig az alperes, hogy ott ugyanannak a kincstárnak par exeellence képviselője, a pénzügyminiszter egymaga ítéljen utolsó fórumban. De ha meggondoljuk, mit ma már maga a pénzügyminiszter sem tagad, lmgy a regaleváltságon az állam egyenesen az egyesek rovására gazdagszik, éa törvénye a lehető tegssigorabb alapokra lett fektetve: - leSZlillkr'd llelll tlldjuk eléggé' hangsúlyozni a méltányosságot, melyet a miniszternek a felebbezetl ügyekben gyakorolnia illik. Az albizottság kötve \"lt a törvény és szabályok $-aiaoz. De ez utóbbiak értelmezésénél a legfelsőbb fOnimnak a/ epell itt fentebb előadottak miatt, engedni* /.<//.' Végűi nem állhatjuk meg, hogy legmélyebb elismerés hangján ae említsük fel. lmgy azon örvendetes tény, hogy megyénkben a regale kártalanítási Felebbezési esetek a többi megyéhez kepest aránytalanul csekélj Bsáataak és hogy a legtöbbek egyezség utján intéztettek el. els'i sorban a kincstár derek és igazságos képviselőjének, l.< ósy tivula úrnak köszönhető! Memorandum a királyi Lgyében. Veszprém vármegye közigazgatási bizottságától. Nagyméltóságú Minister lír! Kegyelmes írunk! A budapesti kir. Ítélőtábla deceiitralisatioja czélba vétetvén. Nagyméltóságodaak a nyilvánosság előtt és • törvényhozás termében is tett nyilatkozatai biztosítékot nyújtanak arra. lmgy a decOBtralisati". mely a jogéletünk terén czélba vett reformok egyik legfontosabbikát képezi, a közel jövőben niei:valósiiliii fog. Mint a hazának minden vidéke és városa, mely élni és fejlődni kivan, a vármegyénk területén létező két r. t. város, is megtette a lépéseket, lmgy a decentralisalandó kir. tábla egyik osztályát kebelébe megnyerhesse, de habár kétségbe VOIUli llelll lehet is. hogy e két város. Veszprém és Pápa városok, a dunántálnak geographiai központjai, mégis, mert nein egyszersmind társadalmi, kereskedelmi és foi'iralini központok is. s mert azokban a nagy száma, magaS állású birákból álló testületnek elhelyezése is nehézségekbe ütkö/ött volna, be ; kell látnunk, hogy a törekvés bármennyire előnyös volna is városainkra és a vármegyére, nem teljesíthető. Knnek daczára azonban, sőt épen azért, mert nem lehet reményünk, hogy vármegyénk területén kir. táblai székhely legyen, kiváló és életbevágó fontosságú kérdés reánk nézve, váljon a vármegyénk ei^ész területét felölelő veszprémi kir. törvényszék területe melyik kir. tábla illetékességi körébe fog beosa tatai. Ugy tudjuk, agy vagyunk értesülve