Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-12-21

ü

204 e ezt azért kivánom tenni, mert különös súlyt kívánok fektetni az utczakövezésre. Mert amint tegnap épen az izraelita iskolánál mentem az utczán keresztül, egy asszonyság ugy elesett, hogy alig tudott felkelni. Ez onnan van, hogy a lakosok kiöntik az utczára a vizet, ami télen odafagy és nyáron nyakig járnak a sárban (intézkedni kell, zaj, halljuk !) Szilágiji József : én részemről elfogadhatónak vélem, hogy egy bizottság jelöltessék ki, mert el nem fogadhatom Teutíel ügyvéd ur véleményét, amely szerint ha egy bizottság elé terjesztjük a dolgot, azt rendesen agyonütjük. En azt javaslom, hogy egy bizottság jetöltessék ki, amely utasittassék a dolog megvizsgálására. Ggunitz Ferencz : én részemről egyezem Teutfel ügyvéd ur által mondott nézettel, de egyúttal legyen szabad egy fontos tárgyra felhívni becses figyelmüket, amely dolgot alig lehet zárólagos időhöz kötni és alig huzódhatik el nagyon sokáig. Tisztelt képviselő testület! Van egy elhanyagolt utca, s ez a korona-utca, a mely annál nagyobb figyelmet érdemel, mert ott egy igen tekintélyes közintézet: &z irgalmas nővérek zárdája van. Igaz ugyan, hogy nagyon sok olyan utczája van Pápa városának, amely a kövezés áldásos munkáját még nem ismeri. E tekintetben mi: orvosok és lelkészek keserű, akarom mondani sáros tapasztalatokat tettünk. Az utczák elhanyagolása tekintetében sok panasz hallható. Ez utcát különösen az ottlevő tekintélyes zárda miatt kellene jobb karba helyezni. Ez utcza annál nagyobb figyelmet érdemel, mert az intézet miatt nagy forgalomnak örvend. Még nekünk embereknek is nagy gondot ad az átkelés az utczán, hát még azon kis leányoknak, akiknek naponként el kell c<da járni, s annyiszor kell nekik a sártengert gázolni. Ha már azon intézet nem érdemelt más helyet, hogy ha már ott van, akkor legalább annyit gondoljanak vele, hogy a környék, a kövezet méltó legyen hozzá, f Helyeslés.) — Szvobodo \ enCM! : Bocsánatot kérek tisztelt képviselő testület, hogy felszólalok. A kérdéses utczát illetőleg én nagyon jól tudom, hogy rosz állapotban vau, de neu. annyira, amennyire azt a főtisztelendő Gyurátz Ferencz ur mondotta, s előttünk lefestette; nem egészen ugy áll a dolog. Ezért azt ajánlom, tiszt. képv. testület, a mit az állandó választmány mondott, hogy küldessék ki egy bizottság, a uiely a kövezési rendszer érdemében javaslatot terjeszszen elő. Szó van most többféle burkolatról, előre is kijelentem, hogy én az aszfalttal szemben a jó, tartós kövezetet többre becsülöm, mert az aszfalt-társaság 5 évre vállal el csak jótállást, mig a gránit kövezet 1<H> esztendeig ép marad. Jtartholos István: Az utakra nézve cok panaszt hallottunk már. A belvárosban csak dóczög még a szekér valahogy, de azért nem merül el. Hanem a mi nagyobb hanyagság az, hogy a külváros egyes részeiben igazán bokáig, sőt, térdig is jár az ember a posványban. — Már kérem alásan ha ez igy lesz tovább is, akkor Pápa városa egy alföldi faluvá sülyed alá. Ha már oly rosz állapotban vannak is a külvárosi utczák s utak, nem lenne nagy dolog, hogy mig az egyik gazda homokot vagy kavicsot visz, addig a másik a sárt hányja az ut közepéről. A városnak ezt kellene rendelni, s csak merni kellene neki, hogy parancsolja a háztulajdonosoknak, hogy hordjanak vagy hordassanak házuk elé kavicsot, s ha ezt kérem, nem teszi, akkor ez esetben maga a város hordassa meg a kavicsot a J ^ztulajdonosok költségére. Ez nem kerüine sokba, legíölebb pár száz forintba, s egy pár kocsi homokba. (Zaj, helyeslés). •— Szám József: Kérem alásan bátorkodom én hozzá szólni. Az alsó városban e szerint minden házigazdának a háza elé kavicsot kellene saját költségén hordatni, mig a belvárosban maga a város fedezi a kövezés költségeit. Ez igazságtalan eljárás volna: ha a város tud költekezni a belvárosra, ép ugy költekezhetik az alsó városra is. Ha a belváros megérdemli a kövezést, akkor a külváros egy kis murvát csak megérdemelne. Indítványozom tehát, hogy a város saját maga hordassa meg az utakat, (Egy egyén közbe szól: én szerintem nem régi indítvány, hanem régi határozat.) mert minden háztulajdonos nem képes háza elejét, illetve végét ki gránitozni vagy kiaszfaltirozni, sőt a murvázás is elég terhes; hanem a város lássa el az alsó várost is ép oly járható járdával, mint a belső várost. — T ághú László : E dologban, mely annyi gyűlésre szolgáltatott alkalmat, — végre valahára megállapodásra kell jutnunk. Nekem nincs kifogásom az építészeti bizottság ellen, de magam is czélszerünek találom, hogy most külön bizottság legyen kiküldve. Elfogadom az állandó választmány javaslatát. — (iultrátz Ferencz : Én nem pártolom a külön szakbizottság felállítását, hanem azt indítványozom, hogy a tiszt, képviselő testület maradjon hü a választásához és utasítsa az erre kirendelt szakbizottságot egy javaslat előterjesztésére. A tárgyhoz hozzá szóltak még Baráth Ferencz, Teurl'el Mihály, Barthalos István, Szokoly Ignácz, s többen, de beszédeiket a nagy zaj miatt csak tökéletlenül sikerült följegyezni.— Martonfalvay Bek következőket mondta: En azt hiszem, hogy az állandó választmány javaslatát elfogadhatjuk, mert most t.ilajdonkép elvi elhatározások előtt állunk a kövezés jövő módjára nézve, s az ad hoc bizottság javaslatát az építészeti bizottság annak idején részletesen letárgyalhatja. A határozat szövegéhez azt a pótlást indítványozom, hogy abba az illető helyen | olvassa) ez ,.s a költségvetés" betétessék, ugy azután fel lesznek sorolva mindazon alapok, melyekből a kövezésre fedezés várható, (/aj, helyeslés, elnök csenget.; Az elnök kimondotta a határozatot, mely szerint az állandó választmány javaslata elfogadtatik. 8. Az artézi kut tárgyában az állandó választmánynak azon javaslata, hogy a tartozás az emlékkiadásból töröltessék, — elfogadtatott. 9, A városmajori építkezést az állandó választmány mellőzui és csak a szüséges javítások teljesítését javasolja. — Szvoboda Venne] gazdasági tanácsos. Tisztelt képviselőtestület. Azt mondották itt többen, hogy az építkezés, különösen ily nagyim rtékban, mint az tervezve van, felesleges. Engem az épület megvizsgálására a tisztelt képviselőtestület küldött ki, mellém adván a tűzoltó főparancsnok urat. Kn magam sem akartam ily nagyszabású építkezésbe belemenni, bár az építkezést feltétlenül szükségesnek tartom. Hogy mégis ily nagyobb mérvű építkezés vau javasolva, arra Teurl'el Mihály tűzoltó főparancsnok úr fogja megadni a választ, mert ő látta szükségesnek, hogy az építkezés a beadott javaslathoz képest legyen keresztül vezetve. - Ttujfel Mihály: Nagyon szívesen adom meg a választ, annyival is inkább, mert fellettem reá szólítva, hogy előadjam a dolog mibenlétét. Az épitkezés keresztülvitelére a tanácsos úrral kiküldettünk a képviselőtestület által. Megvizsgáltuk és az építkezést szükségesnek találtuk: mert a mostani épület maholnap felmondja a szolgálatot. Hogy miért tartottam szükségesnek ily nagyobb szabású építkezést javaslatba hozni, arról meggyőződést szerezhet magának mindenki, ha elmegy a városmajorba-- a ki pedig a viszonyokat ismeri az feltét.'enül elfogja ismerni, hogy a mostani helyzet tűrhetetlen, mert a bonezoló helyiséget és tűzoltó laktanyát egy fedél alatt csak nem lehet tovább is megtűrni. Szrnlmdii: Magam is belátom, hogy a tűzoltó főparancsnok úrnak jórészben igaza van. — Az épületet javítani nem lehet, mert düledező félben van, s minden garas, amit javítására költenénk kárba veszne. Legkönnyebben végét vetjük a dolognak, ha a t. képviselőtestület kimondja, hogy építkezni kell. - - Szilágyi. Küldessék ki bizottság. (Helyeslés. Altalános vitatkozás, zaj.) A bizottság kiküldetik s tagjaiul Paal István, Voyta Adolf, Tarczy Dezső, Teutíel Mihály és a gazdasági tanácsos kéretnek föl. 10. „Zimmerman" útezául az eddigi Póstaútezát átváltoztatni véleményező előterjesztésére a városi tanácsnak az állandó választmány azon nézetének adván kifejezést, hogy miután a közönségnél már megszokottá vált régi úteza nevek változtatását czélszerünek egyáltalján nem ismerheti, mert a tapasztalat szerint ily útezák rendesen és maradandólag. legalább egy nemzedéken keresztül tovább is csak régi nevükön szoknak említtetni, - - de a nemeskeblü jóltevő nagyobb és megfelelőbb megtisztelésének is tartja, ha jótékonyságának emléke egy, akár annak születési házán, de legmegfelelőbben az általa lényegileg segélyezett vámsi rajziskola termében alkalmazandó emléktáblával örokittetik meg. Az állandó választmány ezen kifejezett nézete közhelyesléssel találkozván, egyhangúlag elfogadtatott, a ehez képest uiléktábla készíttetésére s annak leleplezése iránti előterjesztésre a városi tanács megbizatik. 1 I. Az utczavilágitás bérbevételére ajánlkoztak : Kohn Mór fia 2750 frtért, továbbá Koréin Vilmos '2840 frtért, mely összegek azonban a házikezelés ebbeli kiadásait jelentékenyen meghaladváu : — a közgyűlés továbbra is ezt fentartandóuak, s a bérbeadást elejtendőnek mondja ki. A veszprémmegyei honvédegylet. A „Pápai Lapok'" f. évi november 30-iki számában Baráth Ferencz úr az ez évi alispáni jelentés elolvasása alkalmával, nem találván benne a megyei hon védegyletet, (a mint az tényleg eddig sem volt egyben semj jónak látta az agg honvédek segélyezése czitnen, az egyletnek neki rontani, és a megye alispánját felhívni, és felkérni, miszerint vegye át a megye mielőbb az egylet vagyonát, és ha a 18U00 frt még meg van, intézze saját hatáskörében a segélyezést ugy, hogy oszsza fel az egész összeget, bizonyos számú évek alatt, tőkéstől kamatostól, a 48-as agg harezosok között, mert e pénz csak azoknak volt adományozva, és egyedül azokat illeti stb. Sokáig haboztam, váljon ily nemű és minőségű támadásra válaszoljak-e vagy nem I mert méltán megvárhattuk volna, a t. czikkirótól, hogy úgy társadalmi állásánál, mint múltjánál fogva, miel tt ily vádakkal a nyilvánosság elé lép, ismerje ugy saját reputatioja és szavahihetősége, mint a szent ügy érdekében, melyet képvisel, féríiui kötelességnek ez tury valódi állását előbb kellően megismerni, mielőtt ily módon, a nagy közönséget vele haranguirozni jónak látja; de mert azt, akármiokból előbb nem tette, a bot könnyebb végét akartam fogni, és Horatius mondatával »Conscia mens recti, famae mendatia ridet« megnyugodni; — hogy azonban a további hallgatásunk beleegyezésnek ne vétessék, és az ügy ellenkező oldalróli alaposabb ismerete titok ne maradjon, és a megye közönsége előtt elismerve legyen, bizalmi állásomnál fogva is kötelességemmé vált, hogy ugy a szent ügy érdekében, melynek egész önzetlenül legjobb erőnket áldozzuk, mint a megye közönsége iránti figyelemből, mely filléreivel £Z intézményt nagylelkűen létesítette, kellő világításba helyezzem az ügy valódi állását, a czikkiró jelzett adatával és tendentiájával szemben. Lássuk tehát mindenek előtt, mit mond a czikkiró az egylet keletkezéséről, fejlődésér 1, illetve segélyezési tőkéjének eredetéről, mennyisége és rendeltetéséről I Az 1861-ik évben, — midőn az alkotmányos élet egy kis levegőhöz jutott. — a mi vármegyénk közönsége is addig elfojtott érzelmeinek szabad folyást engedni akarván, legelsőben is az 1848 49-ik évi magyar hadjáratban résztvett. ez ideig üldözött s a legnagyobb részben nyomorban siulődött honvédek iránti jótékonyságban nyilatkozott gazdagon; részint készpénzben, részint alapító levelekben összegyűjtött több mint 50 ezer forintot, melyhez a czikkiró is n.iut állítja gyűjtés utján 600 frttal járult, mely összegből bár az alapító levelek és Írásbeli ígéretekből szerinte is rövid időn, több gyümölcstelenné vált, mégis több 30,000 frtnál megmaradt tőkések, ami bizony, mint a czikkiró mondja, de én szerintem is. ha igaz lenne, tekintve a mi viszonyainkat, tekintélyes összeírnék mondható. Híres őrizzük a nyugdíjalap iratait, alapító leveleit, keletkezésétől fogva, melyekből, s első rendben a gondosan vezetett pénztári naplóból pontosan kitudható ugy az egylet mindenkori vagyoni állapota, mint tükörként a megye közönségének e nemes ügy iránti hazafias buzirósága, érdeklődése és áldozatkészségének különbőz'' foka és stádiuma. E forrásból tudjuk.hogy az egyletnek vagyona 18G1 év végén, leszámítva az ez évbeni összes kiadásokat, kitett (>9t)8 frt 72 krt, és egy sereg évdijas csonka honvédnek évdiját ez összegből, az alapítványok jövedelme rovására, h o 1t

iglta megszavazták. Kzen időtől fogra egész 1867 évig, tudja a czikkiró is, mily szomorít időszak volt, mind a Mellett az egylet, melynek élén a megye legjobbjai álltak, ezen idő alatt is csendben működött, ugy — hogy az 18()t> év végén az egylet vagyona már 8584 frt 78 krt tett ki, mig 1807 év végén, mely év az erőszakosan visszafojtott államéletnek legdicsőbb ébredési korszaki

1 volt, az már 11140 frt 37 krt tett ki. — Ez időtől — egész 1874-ig amit az egylet és pártfogoltjai Bérében hálával he kell ismernünk, néhányan az alapítók közül jegyzett alapítványi tőkéiket, többen pedig 1874 évig járt esedékes kamataikat lefizették, mi által az egylet vagyona 1H74 év végén 1777s frt 7G krra emelkedett. Ez időben és évben történt, hogy az egylet választmánya, előbb mindent eltcövetve, hogy a jegyzett, de még be nem fizetett alapítványi tőkékből és kamatokból (elei az év végén még kitett 34557 frt 30 krt, a másik 20,144 frt 98 krt, összesen tehát 54702 frt 28 krt) a még lehetőt behajthassa; az azonban neu, sikerülvén, az adományozók további zaklatását, mely sokaknak tönkretételét is maga után vonhatta volna, el kellett kerülni, egy nagy gyűlésében azon határozatot hozta, hogy ezentúl egyikét sem sürgeti, és a további kamatok számítását is — beszünteti. Ez időt51 fogra tehát a t'ike mely eddig is már lényegesen a választmány takarékoskodása által emelkedett, uj bevételi forrásitól megfosztatott; — és ma. daczára annak, hogy az egylet, amit később kimutatunk, rendeltetésének mindenkor elég szép mérvben eleget tett, — tőkéje mégis a 19000 forintot meghaladja, amint azt a minden évben, ugy a mult évben is. a megye hatósághoz beterjesztett és egyuttal a megyei lapokban közzétett számadásunk bizonyitja. Kzen időre eshetett a czikkiró találkozása Paál Dénes úrral Veszprémben, ki, mint az egylet pénztárnoka, egy kimutatást közlött vele, mely szerint még akkor mintegy 18000 frt megvolt, és hogy Paál Dénes ur mint csíkkében mondja utána azonnal lemondott. - Honnan vette czikkiró ezek után azt, hogy n.égis 30000 frton felül maradt, és hogy ezenkívül Paal Dénes ur utánna azonnal lemodott, az előttem rejtély. — Hiszen Paál Dénes ur, kinek dicséretére legyen mondva, egyletünk tőkéjének szerzése, nehéz időkben is conserválása, és a pénztár pontos és lelkiismeretes kezelése által az egylet sokat köszönhet, 1801-tő egész 1883 év régéig, összesen tehát 23 évig pénztárosa volt, és akkor is csak azért mondott le, mert teendői, mint akkori m. kir. kerületi és megyei főmérnök, anynyira halmozódtak, hogy ennek kellően megfelelni absolut képtelen volt. Ezen állításai tehát értesültségének értékét elég fényesen illustrálják, habár elseje tán már, bizonyos tekintetben, megbocsájthatlan vádnak (jualilikálható. Azt mondja továbbá a t. czikkiró, i Folvt atás a mellékleten, i — Ne mondd ezt gyermekem, tudod-e mit jelent a gróf akaratának ellent állani ? Látod én már törődött agg vagyok • talán senki-senki sem fogadna szolgálatába, s mi lenne velünk szegény leánvom, ha innen menni kellene? Az öreg ember szemeiből könyek peregnek, Boriska keblében pedig iszonyú harcz dul, hiszen választania kell atyja és szeretője közt. Pillanatig szivére zárja kis reszkető kezét, — aztán nyakába ugorva édes atyjának, lecsókolja ezüst szakálláról a fényes cseppeket, miközben az övéi ismét reá hullanak. —• — — Zokog mint egy bus gelicze, aztán elszántan rebegi: — Jól van hát no, hozzá megyek ahoz az ispánhoz! * * • Az esti harangszó tompa zúgását hozza az alkonyi szellő. — Boriska sietve suhan az erdő lombjai alatt, fehér ruha simul karesu alakjához s kebelén egy piros rózsa díszlik. Az ablak redői alatt találta, midőn ma reggel fölébredt, — a grófi kertből való legszebb rózsa ez. — Holnap lesz a kézfugója, elmegy hát még egyszer a Szenke partjára elbúcsúzni tőle. Oh mint szeretne meghalni inkább, mint válni örökre, — hiszen ősz van ugy is, — — — mily jó volna elhervadni a többi virággal. KI hangzott már a távoli haiangszó zúgó moraja s helyette szomoraan csendül az erdó mélyében „Krted. érted sorvaszt engem a bánat, Árván zokog a szivem is utánad, Sirok-sirok míg a könyem kiapad, Mig a szivem bánatában meghasad" Kertész Pista jól hallja a kedves hangokat, hiszen ott van közei, páfrány levelet szed. -- Kj ! de szeretne most is oda menni hozzá, de hiába, nem lehet, siet haza, mert ünnepély van a grófi kastélyban és sok bokrétát kell még ma kötnie. Kihaltak már a dal végszavai is, néma osend mindenütt. Nemsokára beállt az éj, utánna a hajnal bocsátja bíbor fátyolát a lombkoronákra, a madárkák dallal üdvözlik az uj regg megérkezését, — de — a csicsergő dalolásba egyszerre ijedt hangok vegyülnek: — Boriska! Boriska!-Hol vagy az Istenért? — Boriska! — Boriska! — A kiáltás mind sűrűbben ismétlődik, de nincs reá felelet, — a viszhang is csupán azt kiáltja vissza: Boriska! - Boriska ! — — — — — Az erdei uton sugár termetű legény siet keresztül — egy harmatos rózsát tartogat kezében. — Kertész Pisti ismét Boris ablakába akarja ezt tenni, de im összetalálkozik a kiáltozó s jajgató háznéppel. Sirva kérdezik tőle: nem látta Boriskát? Agya fel sincs bontva, otthon se aludt hát, szent Isten hova lett? Kertész Pisti arcza elhalovánodik, — tova rohan mindjárt s csak futás közben kiáltja vissza: — A Szenkéhez gyorsan ! A tó partja csöndes, miként a sir, közepén a csónak reng evező nélkül s mellette egy piros rózsa úszik, mint egy néma tanú. Kertész Pisti ismeri ezt a virágot, hiszen tegnap reggel ö maga szakította le. — — Most már még sápadtabb, egyik kezével göndör hajába markol, s a másikkal ijesztően mutat a piros rózsára. — Ott van Boriska ott! kiáltja borzasztó üvöltéssel és tovább rohan. Szegény Pista ! Boriska meg van már, hajh! de elméd világa oda örökre. A szép leányt kiemelik a hideg bölcsöböl, — fehér ruhában van. A tóparti folyondárok koszorút is fonnak sötét haja köré, - hiszen mennyasszony, most már boldog menyasszony! — — Gyászdalt zengenek a búsongó fülmülék, harmat könyet sir az erdei pázsit, gyász és gyász mindenütt. A fák sárguló lombjai nehéz sóhajjal borulnak egymásra, hiszen alig jött el az ősz : —- már is elhervadt az erdő legszebb vad virága. A temetés is elmúlt, mire Kertész Pisti kuszált bajjal, tépett rongyokban vissza jött, — nem szólt semmit, csak leült a Szenke partjára s azóta reggeltől estig ott lubiczkol egy nagy hosszú száraz galylyal és: Keresi Boriskát Azt a másik rózsát. KANDALLÓM MELLETT. A zúgó vihar rázza ablakom. Kandallóm mellett ülve hallgatom; A pattogó láng -szobámnak falán — Képeket rajzol, mind - egy-egy talány. A felhomályban lelkem elmereng; Hasonlítva a múlttól o - jelent. — Beh másként is volt egykor, régen . [régen . Simulj keblemhez édes feleségem. Amig — fejed itt vállamon pihen, Majd — egy mesét mesélek el szivem; Ks e M0M tán ugy lehet m/ó. . Ttjára indult egyszer egy hajó, Vitorlákkal felrakva, gazdagon, Oyorsan sikamlott a ringó habon. Vezér csillaga — úgy fénylett az égen . . Hallgasd csak tovább édes feleségem! Kózsás ködéből —már feslett a part, Hová — vitorláit feszítve — tart. S már csattogott fenn a remény galamb: De íme — örvény kapja meg alant . . Ks a hajó: — melyet oldalba vág — Zátonyra jut. . Meséljem még tovább ? — Hisz — már is könyed hull e szörnyű [végen . . Hadd csókoljam le édes feleségem. Mert még nincs vége, — vége más leszen: — Kmlékeimböl majd elő veszem — Igen; — amig zátonyán küzködött, Csillagát — kiolták sötét ködök . . Árboczát — lesujtá isten harag . . Kincsén — kalózok osztozkodtanak , . S a hajótört: — kivetve a fövényen — Olt ronnijlottom — édes feleségem. Ott vonaglottam . . más misem maradt; Mint egy zászlónyél, mit kivert a hab.. Oh! ennek mennyi hasznát vettem én: Vándorbotom lön e rögös tekén . . Támaszom: midőn rogytak az inak, — Hü társként osztva fáradalmimat. Nélküle — sírba' porladnék már régen . . Mégis becsüljük édes feleségem. O kisért, — midőn így dúlt a vihar; — Homlokom tépve éles karmival — (iyötört a kétség... és kínzott a láz., l'tam — befedte hulló zúzinaráz . . Ö biztatott: „még minden jóra vál" Ez a tört zászlónyél: az ideái , * Ks én követtem . . . meg is nyílt az éden: Hogy- - engem leltél édes féleségem. — Tombolva zúghat a vihar ma már : Kn pilienek, mint fészkén a madár.. S mig künn jajongnak a tépett galyak. Itt — csókot cserél ajkon az ajak . . S szivünk — édes gyönyörrel van tele; Ugy-e szerelmem, én lelkem fele ! . . . Beb másként is volt egykor, régen.. . [régen . . Simulj keblemhez édes feleségem. Soo^ £ajoa. A magyar jobbágyság. Még negyven, ötven év előtt a Dunántúl jó számmal voltak jobbágyok, kiknek két egész sessiójuk, többen voltak a kiknek másfél, vagy egy egész jobbágy telkük volt, az ilyenek nyolez jármos ökörrel, avagy hat ökörrel gazdálkodtak. A mely jobbágynak bárom, négy egészséges munkabíró fia voit, annak könnyen ment dolga. Fiai megmivelték a földeket, betakarították és ellátták a termést, a az eleség megtöltötte a padlást és vermeket; a szőlő termésből teli bordókkal bővelkedett a pincze. Takarmány volt készletben a tavalyi és hannauik évi termésből is, mert a gyerekek nagy darab réteket kaszáltak le felében az uraságnál, és a szomszéd uraságnál is. De kellett is, mert a közöslegelön oly számmal nevekedett mindegyiknek növendék marhája, hogy midőn sózás végett Vasárnaponkint haza eresztette őket a pásztor, — növendék jószággal teli volt az udvar; ezt szemeimmel láttam. (Folyt, a uwllóklet-m.j