Pápai Lapok. 17. évfolyam, 1890

1890-12-07

in.lv föltevést az eddigi kísérletek és stediuéirv nem is oszlathatnak szét: te­hát ez még a jövő kérdése. Mindazáltal nem lehet a dr. Koch találna'.nyát kiilói.os-n a régi iskola — az allopathia álláspontjából, egy nevezetes vívmánynak nem tekinteni; mely sok eset­ben — a föltaláló szerint is — az orvost a beteggel szemben humánusabb eljárásra tan hja. Hogy miként jutott a német tudós •kes fölfedezéséhez, megértjük, ha arra emlékezünk, hogy Jenner Eduárd kőz»d eg\- százada jött rá, a himlő pusz­tító járványnak a himlő anyag beol­t.í>a által gyógyítására; s hogy közelebb Pasteur franczia tudós, éppen ezen rend­saer alapján jött a veszett ebmarás gyó­gyításához. Tehát ugy Jenner, mint Pas­teur beigazolt sikerei vezették saját ku­tatásaira a német tanárt is. Dr. Koch találmánya tehát, ha meglepő is, de maga a rendszer, melyet követ, nem új ! — Kü­lönOsjebbea a miért mi — kik nem tarto­zunk a régi iskola hivei közé — üdvözöl­jük még is a jeles német tudós találmá­nyát : ez az, hogy ö is, valamint megelő­zői. Jenner és Pasteur | igazságot szol­gáltat a Hahnemann által — már száz év előtt — felállított azon nagy elvnek, hogy -Similia similibus curantur", mely elv alapját képezi a homo*npathia, s köze­lebbről az eltctro-hoHioro/Hithiii gyógyrend­szernek. Dr. Koch találmánya megdöntötte a régi iskolának azon gúnyos megjegyzé­éfl híresztelését a homoeopatbia és elektro-bomoeopathia gyógyszeréről, hogy miután azok diliu'lt adagokban nyújtat­nak a betegtnk. tehát hatni sem képesek; éa igy M-mminrk Tekintendők! Mert hi­Bzen maga dr. Korhnak a találmánya is ily diluált alakban és minuciában oltatik a bfir alá : melynek hatása egyedül a beteg szervezetben észb lhetö, mig az egészsé­ges embernél hatása nincs. Kzen tapasztalás a legnagyobb vív­mány magára az orvosi tudomány tovább fejlődésére, ltját egyengeti az különösen az e'< ktro-homoeopatbia dadáiénak. Miként látjuk, az emberi tudás soha nem pihen, ujabb cs újabb vívmányokra törekszik: arról tesznek bizonyságot ko­runk meglepő találmányai: a gőz, a vil­lany erők alkalmazása. Azért nem lephet meg bennünket, ha a gyógyászati téren is, & tudomány ujabb hódításokat teszen, bizonyos természeti erők fölhasználása által. Az orvosi tudománynak legújabb hajtása az elettre naaaosajNatfbaa; mely ugyan azon rendszert követi -— habár kifejlet­tebb alkalmazásban — mint Hahnemann Találmánya. Mint minden tapasztalati tu­domány ugy az is, nem ugrott ki egy­szerre a Minerva fejéből, de megelőző kísérletek alapján épült az fel. Dr. Finella és Belotti voltak az út­törők; mig nyomdokaikon baladva, jutot­tak el gf. .Matt. i ós legújabban dr. Sa­uter saját rendszerük megalapításához. Hogy miben áll tnlajdonképen a villanyos hasonszenvószet ? Erre a kér­désre megtelel, s kifejti annak lényegét dr. BoiDpieval franczia orvos tudor, érde­kes kézikönyvében — mely kapható B.­pesten és a Nádorhoz czimzett gyógytár közvetítésével — melyben az élj tudomány alapos ismertetését nyújtja. — Hogy ná­lunk az az „új tudomány" még ismeret­len, okát kereshetjük annak az orvosikar elzárkózottságában, ha nem féltékenyke­désében; mert kétségen kivül, ki ezen uj gyógyrendszerrel kísérleteket tett, követ­kezetesen, el nem zárkózhatik annak bó­dító hatása elöl. Ez a rendszer hivatva vau arra. bogy forrodalmat idézzen elő az orvosi tudo­mányban : s később halomra döntse, a bel­gyógyászat terén, a régi iskola még min­dig tapogatódzó késedehneskedését. Hogy minő előnye van ezen új gyógymódnak a régi rendszer felett', már csak abból is ki világlik: hogy az elektro-homoeopa­thikus szereket térfogatoknál fogva, a gya­korló orvos magával viheti: tehát a be­teg ágyánál azonnal alkalmazhatja, s ha­tását gyakran már néhány perez alatt észlelheti: mig az allopatbia követője, a diagnózis megállapítása után csak ren­delvényét írja meg, melyet később a pa­tikus szolgáltat ki. Hogy eközben nem késik-e el a — kü­lönösen vidéken — a segítség? kinek van reá gondja; vagy minő ellenőrzés mellett adatnak ki a rendelvények, és preparál­tatnak a szerek? erre aztán legközelebb is egy eklatáns példát láttunk a főváros­ban, melynek egy kúriai biró lett az ál­dozata. Ks mennyi félreértés történhetik ez­zel a vidéken? ki a megmondhatója, ki regisztrálja azokat? legfeljebb a halandó­ság eseteiből vonhatnánk azokra követ­keztetést. De az elektro-homoeopathia mellett ez mind nem történhetik meg, mert a sze­reknek jótékony hatásuk csak a betege­ken észlelhető, mig az egészséges ember, vagy ba talán a beteg nem a megfelelő szereket kapná is, érintetlenül marad a hatásától. Hogy minő meglepő eredmé­nyeket mutatnak fel, ezen szerek a helyes alkalmazás mellett? igazán csndálatra ra­gad. Százakra mennek az esetek, melyek­ben a saját tapasztalásból mendhatom — kedvező sikert értem el, ugy heveny ba­joknál, mint megrögzött betegségekben, és pedig sok oly esetben, ahol a régi iskola nem boldogult, s felmondta a szolgálatot. És ha ily eredményeket egy laikus is el­érhet; mit nem érhetnének el azok: kik kellő szakértelemmel rendelkeznek, s ten­nék komoly tanulmány tárgyává magát a rendszert. Nem csak a közegészségügy, tehát a szenvedő betegek érdekében, de már a tu­domány szempontjából is, melegen óhaj­tanóik. hogy venné a kormány figyelmébe ezt az „új tudományt", s fordítaná azt az emberiség javára. Nyitna tört annak kellő tanulmányo­zására, hogy ne legyen az elrejtett kincs, ha megérdemli — amint ugy is van — hogy az közkinescsé váljék. A közegészségi állapot November hóban kedvezőtlen volt, a betegedések szaporodtak, heveny fertőző betegedések is több községben járványosán uralkodtak és a halálozás is na­gyobb volt mint az előző hónapban. Az Októberben uralgott száraz időjárásra November hóban nedves, ködös, esős napok kö­szöntöttek be, melyek kevés kivétellel a hó legnagyobb részén át tartottak, a kezdetben uralgott változó szeleket a nyugoti és éjszak­nyugotiak váltották fel, e hó 25 én hirteleu 738 mmeterre sülyedt a légsulymérö ugy hogy ezen már rég nem tapasztalt mély állásából itólve nagy vihartól sőt földrengéstől is lehe­tett tartani, az előre megjósolt vihar csakugyan be is következett, kezdetben sürü esőzést, u^óbb erős havazást hozva, a mely a hőmérsékletet 10. C fokig sülyeszté a fagypont alá, ugy hogy a tél valósággal beállt, a ködös, esős viharos napok a hurutos betegségek és csúszós bántal­mak, nem különben a heveny fertőző betegsé­gek szaporodására folytak be jelentékenyen. A heveny „fertőző betegségek közül a ka­nyaró járvány Yörösberényben megszűnt, De­vecserben és Várpalotán szünöfélben volt, Vesz­prémben e hó vége felé már alábbhagyólag uralgott, Ősiben emelkedett, fellépett Peremar­tonban, Kiskovácsiban, Csajághou, a Csinger­völgyi bányatelepen, Salamonban, Kolontáron, és Szentgálon, •— a betegek legnagyobb számát 1 —10 éves életkorú gyermekek képezték, vol­tak idősebb gyermekek sőt korosabb nők és férfiak is, kik a kanyarót megkapták, de sze­rencsésen kiállották : habár a most uralgó jár­ván}- alatt egyik másik betegnél súlyosabb kór­tünetek észleltettek is, mégis ezen lejáróban levő kanyaró járvány általában véve egyike az enyhébbeknek, — a halálozási százalék eddig a 2. 3.",, nem haladta fölül. A legsúlyosabb kórtünetekkel járt a kanyaró űsj községben, itt 88. beteg közül meghalt ti. tehát a megbe­tegültek 5. 6"|, százaléka. Legenyhébb volt a kanyaró Devecserben és a Csingervölgyi bá­nyatelepen, a hol a betegek közül egy halálo­zás sem fordult elő. A járvány súlyosabb alakú fellépése függ sok tekintetben az egyéni szer­vezettől, a táplálkozástól és a lakásbeli vi­szonyoktól, de sok függ a gyeri.-.eket megbe­tegedése előtt ért viszonyoktól is különösen az erősebb meghűlés által okozott complikatiók­tól, ilyenek a nagyobb fokú toroklob, hártyás gégelob, erős gége és hörg hurutok, mellhár­tyatüdőlob, emésztőszervi zavarok és több más­felék, — daczára az ily eomplicatióknak me­lyek egy-egy esetben ez idő szerint sem hi­ányoztak és halálozást is okoztak, a halálozési arány mint fentebb említem csak 2. 3"' () volt. A betegség kedvező kimenetelénél a több he­lyen tapasztalt jó gondviselésnek, czélszerü or­vosi kezelés igénybe vételének és a jó ápolás­nak igen sok tulajdonitható, és e téren ily al­kalomkor tűnnek a vidéki közönségnél hasz­nosaknak a népérdekében hozott bölcs törvény­szerű intézmények melyek megkönnyítik a nép­nek az orvosi segély igénybe vételét és a gyógyszerek könnyebb megszerezhetését. A járvány autochton az az önálló kifej­lődését érdeklő okokat ha keresni akarnánk azokat vajmi nehéz volna kóroktani érvekkel megczáfolhatlanul bizonyítgatni, a valódi okok kiderítése ugy a kanyarónál mint minden más heveny fertőző betegségek kifejlődésénél még ez idő szerint is a tudományos búvárkodás tárgyát képezvén, Tény az, hogy az évek bizo­nyos szakában az időjárási viszonyok renkivüli változásakor különféle alakú és jellegű beteg­ségek lépnek fel, melyek fertőző természetűek és a család tagok egymással való érintkezése által terjednek, a fogékonyság a kanyaróra igen nagy főkép gyermekek között és a nagy fogékonyság teszi lehetővé hogy ezen betegség többnyire járvány alakjában uralkodik. A be­tegség terjedéséhez a folyó évi kellemetlen őszi ködös, esős időszak is nagy valószínűség­gel közre játszott és ezt onnan merítem, mert valamint most ugy más években is a legtöbb és legkiterjedtebb járványok az őszi és téli évszakokban és hűvös esős nyarakon lettek észlelve. A járvány állása szerint megbetegult ösz­szesen együttvéve mind a 12 községben 1250, maggyógyult 1079, meghalt 3« >, beteg maradt 147, a betegség mindenütt elég enyhén folyt le. A rendőri vizsgálatok és hatósági intéz­kedés szüksége nem forgott fenn. Öngyilkossági eset volt 1 önfelakasztás által. díczcniyi cKcuofvj. A közönség köréiről.*) Csóthi jegyző választás. B.-Ságh, 1890. deczember hé> 15-én. A ,,Veszprémi Közlöny" 48. számában „L'sóthi dolgok" cziin alatt szintén „Yeritas" aláírással egy közlemény jelent meg, melyben bár megnevezve nem vagyok, csekélységem is érintve van. Mielőtt az illető Yeritas úrral po­lémiába bocsátkoznék, határozottan kinyilat­koztatom, bog}' mindenkit gyávasággal kell bélyegeznem, ki álnév alatt egyesekkel sze­mélyeskedik és azok ellen hamis vádakat emel. Yeritas ur Omboly h. jegyzőről elég kí­méletlenül azt irja, hogy „kivedlett reformá­tus lelkész" és ezt mint hátrányt rója fel neki, holott én azt csak érdemnek tartom, ha va­laki nem érezvén magában mindazon tulajdon­ságokat, melyek szükségesek a fontos és sok tekintetben kényes lelkészi állás betöltéséhez, idejekorán más pályára lép, melyen a közügy­nek és a társadalomnak jobban vél szolgálato­kat tehetni. Yeritas úr szintén helyesebben tenne, ha a reverendát levetkőzné, mert czik­kében olyan hang szólal meg, mely a keresz­ténység szellemével es a Krisztusi szelídség­gel össze nem egyeztethető. Yeritas úr azt hiszi, hogy jelöltje a can­didálás esetén többséget nyert volna, s csak is a törvénytelen eljárás következtében esett el a megválasztástól; — ugyancsak valószínű­leg ép az a t. Yeritas úr volt, ki e vélemé­nyét széphaugu szavakban elénekelte a vá­lasztási urna mellett. Eszembe jutott akkor is Aesopusnak a hollóról és rókáról irt meséje, csakhogy Yeritas úr megfeledkezett róla, hegy a választás t. Elnöke sokkal régibb és tapasz­taltabb egyéniség, mintsem az ő szép cantálá­sára kiejtette volna szájából a sajtot. Hiszen épen az által követte volna el a törvénytelen­séget, ha caudidál olyan egyént, ki a pályá­zatra beadott folyamodványát nem szerelte fel a kellő okmányokkal: de tegyük fel, hogy ezek az okmányok meglettek volna, még ak­kor is csak érdemül tudható be Tek. Horváth *) E rovat alatt közérdekű felszólalások díj­talanul közöltetnek, tartalmukért azonban nem vál­lal felelősséget a Szerk. Lajos főszolgabíró urnák amaz eljárása, hogy olyan egyénnel szemben, kinek tudomásunk szerint pártolói előtt más érdeme nem volt, csak az hogy szerencséjére katholikusnak szü­letett, — mondom azon egyénnel szemben olyant candidált, a ki két éven keresztül, mint he­lyettes jegyző az évtizedeken át elhanyagolt, és restantiákkal telt csóthi körjegyzőséget szel­lemi és anyagi erejének jobb ügyhöz méltó megfeszítésével annyira rendbe hozta, bogy úgy feljebbvalói, mint mi, kik ezen körjegyzőség miseriáit közelebbről ismertük, morális köteles­séget véltünk teljesíteni, mikor öt a nagyon­kiérdemelt hivatallal megajándékoztuk. Es ezt a körjegyzőség képviselő testülete eléggé je­lezte az által, hogy a 84 bejelentett szavazó közül 57 minden ellenvetés nélkül, tiszta meg­győződésének hódolva Omboly Aladárra sza­vazott : sőt lovagias szavamra mondhatom hogy a választó ót község között négy község teljes egyetértésben volt arra nézve, hogy jegy­zőjüknek más nem kell, mint Omboly Aladár, kit hosszú két éven keresztül csakis odaadó szorgalmáról, lelkiismeretes munkásságáról és szegén}- és gazdag iránti szerénységéről tanul­tak megismerni. Ez az egyetértés csakis akkor lett meg­zavarva, mikor egy katholikus lelkész minden alapos ok nélkül a nép között azzal jizgatott Omboly Aladár ellen, mintha ő a katholieizmus­nak veszedelmes ellensége volna. Kár, hogy Yeritas úr az illető lelkésztől nem kért con­crét adatokat, mert ily súlyos vádak e'len a tisztesség és a méltányosság megkívánja, hogy alkalom adassék az illetőnek a nyilvánosság terén való védekezésre. Igy nem tulajdoníthat­juk ezt másnak, mint annak, hogy az illető lelkész szánt szándékkal és rosszakaratú lag, tervszerűen akarta megbolygatni azt a szép egyetértést, melyet megboldogult Sarlay Ignácz plébános ur és a jó Muki bácsi egyetértve az evangélikus lelkészszel hosszú évek során oly szépen fenntudtak tartani. Sőt mi több Csóth és vidékének intelligentiája is eddig szép har­móniában élt; de most ez is megzavartatott, és ha fentemiitett lelkész úr nem fog e tekin­tetben egy kissé felvilágosodottabban és a 19. század haladásának megfelelőbben gondolkodni és elhamarkodott és meggondolatlan álláspont­járól letérni, minden kis esetnél a vallás kér­dését fogják, mint az imént, feszegetni, a mi nézetem szerint csakis a jó társadalmi élet teljes megrontására fog vezetni. T. Yeritas úr büszkén hivatkozik arra, hogy a nép lelki és földi boldogságának előharezosa. Váljon az ál­tal akarja-e e czélt elérni, hogy feldúlja a népnek eddigi békességét éa közibe dobja a fanatizmusnak szomorú időkre emlékeztető üsz­két? nem fél-e, hogy a nép, ha majd felnyíl­nak szemei, faképnél hagyja gyűlöletet hirdető apostolát? Mielőtt végeznék, mint korosabb ember kettőre figyelmeztetem t. Yeritas urat: 1- 8zör. Mondjon le arról, hogy az embert vallása után akarja megítélni; 2- szor. Senkinek ne adjon sem több, de kevesebb tiszteletet sem, mint a mennyit meg­érdemel. Akkor talán hosszú évek múlva be­fog következni az, hogy képes leend községé­ben és a vidéken, mint megboldogult elődje, egészséges közhangulatot teremteni. cJfj. Wttcaét Sánc'ot. levelet irt, melyet nyomban a czimzett -zámár.i elküldött. Majd mintegy elbur­kolva tettél ekképen szólitja meg a még mindig nemén álló leányt: — Gyermekem, törüld ie könnyeid, eddig atyád óhajának tolmácsa voltam, de most iátom, hogy a sziv tied, felette magad rendelkezel. — Köszönöm jó nénikém, mond vi­gaszt merítve a szomorú leány, már nem vagyok teljesen elhagyatott, bár nem ta­gadhatom, hogy szivem ben oly ürt érzek, melyet betölteni alig fog sikerülni. — Bizzál Biankám, ki még remélni tud. nem veszett el. Napok teltek el ily hangulatban, s a két hölgy egymásnak valóságos táma­sza, vigasztalója volt, Egy alkalommal szintén társalognak egyről másról, a niz­zai uti emlékeket is szívesen újítják fel, midőn egész váratlanul Rajkay Erigyes lép be, s a követk m6 szavakkal fordul a hölgyekhez: — Talán zavarom hölgyeim társal­gásukban, de bocsánatot kérek, köteles­ségemb.n járok el, midőn látogatásomat teszem. Feltűnt azonban Frigyesnek a vál­tozott arc, melyet Biankán észrevett, ha­bozott i- némileg ne tartaná-e fel más alkalomra, mit mit most jelenteni szán­dékozott. - Bianka kissé'bágyadtnak érzi ma­gát, felel Bianka helyett Karola néni, hogy az iménti társalgást másra érti M, és ön mindig jókor jön jó barátunk, fog­laljon helyet. — Kpininost kaptam kezeimhez Bi­anka iratait, mond Frigyes egész hiva­talosan, mer/eh szerint mint egyedüli örö­kös élvezi atyjától maradt vagyonát, de mindaddig az árvaszék fogja a fö gyám­ságot gyakorolni, mígnem — csak ki­mondom — Bianka férjhez nem megy. — Köszönöm Rajkay ur szives fá­radságát, mond Bianka gépiesen, az ég jutalmazza meg szívességét. Ezzel kezét nyújtja a gyámnak. Frigyes ugy érezte, mintha reszke­tett volna a kéz, s önkénytelenül is Bi­anka szemébe nézett, mintha kérdezni akarta volna, vájjon beteg? De mege­lőzte öt Bianka e kéréssel: — Nem hagy ugy-e el Rajkay habár a meghívásnak teljesen végére járt is? — Legyen nyugodt Bianka. De még egy szomorú feladatot kell teljesítenem. Jó atyja azt kívánta, hogy kegyednek gyámja legyek mindaddig, mignem a gyámság alul felszabadul. Azt hittem ma­gam is, hogy kötelmemnek immár végére jártam, mert amint értesültem, Irsay ke­gyed kezét kérte . . ki . . . — Ki nem nyerte meg, vág közbe gyanútlanul Bianka. — Nem is nyerheti már meg itt a földön, folytatja Frigyes, mert elköltözött az élők sorából. — Szent Isten, kiált fel Karola néni, mi újságot mond Rajkay ur?! Fri­gyes csak nézte a hölgyeket, kikre a hír különfélekép hatott. Karola néni össze­rezzent, mig Biankát olyan vegyes érzés hatotta át, mely a szánakozás, szemrehá­nyás és öröm vegyülékéböl állt; de szólni egyik sem tudott, mert belsejét elárulni egyik sem akarta. — Ugy van hölgyeim, mondja nyo­matékkal Frigyes, ma reggel halva talál­ták, azt mondják a bánat ölte meg. — S ön hallott mindezekről, Rajkay ur ? kérdó még mindig ijedve Karola néni. — Igen, széltében beszélik, mi több egy hölgy nevét is emlegetik. — Az Istenért, Rajkay ur, kiált fel kétségbeesetten Karok néni, kit lelkiis­merete furdalni kezde, nevem szerepel ta­lán ? — Igen, de Biankáé is ! — Szent ég, s most mit tegyek? Adjon tanácsot Rajkay ur, esd a leány szomorúan. — Gyámhoz illő tanácscsal szolgá­lok, mond komolyan Frigyes; a tényt tu­dom, elmellözbetem tehát, de azt tanács­lom, hogy azonual távozzanak innen fa­lusi birtokukra, mignem a tény teljesen napfényre jő s a beszéd árja lecsendesül. Látogatásaimat időnként megteszem s ha bizalmukat birni fogom, tanácsommal to­vábbra sem fogok késni. — Köszönjük Rajkay ur, tanácsához alkalmazzuk magunkat. (Vége köv.j Az orvosi tudomány diadala. (Martosinak üdvözlet.) A gyógyászat legújabb vívmányai iránt tanúsított szives érdeklődése készt arra, hogy az orvosi tudomány terén tett nagyszerű föllo­dözésemet első sorban önnel közöljem. Bármiként agyarkodjanak is ellenünk ha­szontalan argumentomokkal, silány előzékkel és satyrákkal az antitherapisták, hogy csak tapo­gatunk, kopogatunk, de biztos diagnózist al­kotni nem tudunk, sok betegség pedig, mint pl. a cholera, marhavész; dyphteritis, tüdövész titok előttünk; bátran- kimerem mondani, hegy semmiféle tudomány sem tett oly óriási előha­ladást, mint a természet ismeretén alapuló orvosi tudomány. Ezelőtt csak haszontalan berbatheákkal, decoctumokkal, hánytató, hajtató szerekkel trak­tálták a betegeket, most a természet összes nö­vényi és ásványi mérgeit fölhasználjuk az em­beriség javára. Hajdanában csak kétféle orvost ismert a világ, doctort és felcsert és ezekhez is ritkábban fordult, most csakúgy tódulnak a betegek a különféle specialistákhoz, a aa öss­szes gyógytudományok tudoraihoz. Óvatos, okos ember lábvizet sem vesz a házi orvos consul­tátiója nélkül. Yan homeopathia, allopothia, vizgyógyá­szat, fémgyógyászat, Bauchscheitismus, Kneipis­mus. testegyenészet, zsemlyekára, száraznedves villamos gyógyászat, massage kúra, ez a régi ugyan, de most az uri népnél divatos paraszt­kúra e. c t. S ha valaki még sem gyógyul meg s el­hal, azt csak saját hanyagságának, vagy már egészen decomponált organismusának köszön­heti. Három év óta, minden negyedévben be­futom a kerületemet ha teendőim engedik — de még eddig egyetlenegy beteget sem gyógy­kezeltem, annyira fut előlem a betegség és ha­lál. Mai napság a gyógyászat valóságos nem­zeti versenygés. Alighogy elkiálltotta magát Pasteur Pa­risban : Xinrs többé veszettség '. egy hatalmas echo zúdult föl rá Berlinben: Nincs többé tü­dővész! A statisztika majd kiszámítja, hogy mennyi hasznot hajt ez. S mondja valaki nem-e a doktorok a legnagyobb patrióták ? Ne hagyd magadat édes Magyarom! Én sem rejtem véka alá tudományomat. Hadd tudja meg a világ Papa városából hogy „ Xincs többé kopasz fej! Majd meglátjuk kinek lesz több patiense. A hajtalanság ugyan nem va­lami súlyos, szenvedéses állapot, de a hiúság­ban szenvédők száma mégis nagyobb, mint a Tuberkulosusoké. Hosszú és mély tanulmányozásomba a véletlen is belejátszott. Yolt egy kitűnő ház­őrző kutyám. Nem volt oly nagy, oly hires, mint Tyras a német birodalmi kutya, de az én derék N. — nevét nem irom le nehogy politi­kai elkeresztelési pörbe keveredjem — sokkal nagyobb hűséggel őrizte a portámat, mint né­mely minister az ország jogait és javait. Ha németül conversáltam vele — mert csak ezt a kulturnyelvet értette — oly bámulatosan oko» san figyelt, hogy értelmes szemeit, hatalmas homlokcsontja alatt kifejlődött agyrendszerét Lavaterileg tekintve, szivemből sajnáltam, hogy a természet megtagadta tőle a beszédet. «>kos­ságát bizonyította az a kutyáknál ritkán elő­forduló állapot, hogy őszülni és kopaszodni kezdett. Stultus nec canescit, nec calvescit Ez évi Júliusban pár heti fürdőzésem után hazatérve sajonnal constatáltam, hogy na­gyobbféle bacillusok hatoltak testébe melyek az­után minden gyógykezelésem daczára megölték. E gyászos eset közönséges laikus em­berre csak veszteség, de egy kutató orvosra — ki a vivÍ89ctiotól irtózik — nyereség is. Föl­bonczoltam, bogy ismerjem gyilkosait. Az agy­velő nyüzsgött óriásilag fölhizott bacillusoktól. A pusztulás, hogy ne mondjam halál oka vi­lágos előttem. Most az őszülő, kopaszodó fej­bőrt tettem mikroskópikus vizsgálódásom tár­wvává s ötszázszoros nagyítás mellett világosan .uttam, hogy a hajzat gyökerei épek, csak az azokat tápláló nedveket fogyasztja a bacillusok milliója. E diagnosis szerint tehát föl kellett találnom először a bacillusok megölésére, má­sodszor a fölszipolt tápnedvek pótlására szol­gáló szert. S miután ez négy hónapi kísérle­tezésem után sikerült, őszülő és kopasznlő há­zinyulakon megkezdettem működésemet. Az eredmény fényes. Hat egyeden az első szer be­fecskendezése után uyolez napra a fehéredő szőrzet sötét szinüvé váltorott; a második szer injectiója után nyolez napra egy milimeter négyszögön 325 új szőrcsirát számláltam meg. Bátran kiálthatom tehát világgá: Nittel többé ősz és kopasz fej! 8 tudományos fölfódözéaem Pápa városi­nak ezerszerte több hasznot fog hoi.ni, mint akár a bakonyi, akár a csornai vasútvonal s képzelem mennyire fog dúlni, fúlni mérgében Veszprém, ha majd a Pápára özönlő vonatek Jutáson csak füttyenteni fognak. kerületi orvos.

Next

/
Thumbnails
Contents